- Öhm.. nem. - néz a szétszórodott szotyira búsan, mert ő aztán föl nem szedegeti a földről. Ebbe a belegyalogolós dologba kezd már beleszokni, rendszeresen előfordul a kastélyban, de a szotyit kicsit sajnálja. - Megvagyok, kösz.

Szóval az úgy volt, hogy ő mindig imádta a madarakat. A piciket, mert ő is pici madárra hasonlít, épp annyi a különbség, hogy ő nem tud senkit kedve szerint megjelölni a vállán, ahogy a galambok szokták. És tél van, és hideg, és hó, és olyankor etetni kell szegénykéket, és ő megy, hát naná, nincs annak ahhoz semmi köze, hogy két nap múlva le kéne adnia egy hosszú esszét, aminek még neki se állt, és nem is tervezi, hogy valaha is neki fog.

Fölszerelkezett szotyival meg azokkal a fura golyóbisokkal, sok zsebkendővel és több réteg ruhával, illetve fontolgatta a szalonnát is, de valahogy nem volt kedve a zsebébe gyömöszölni egy csinos darab zsírt, úgyhogy az most nincs. És elindult, be a hideg erdőbe, mert minden, de minden jobb, mint tanulni. És akkor valaki belegyalogolt, és az összes maradék szotyija kihullt a kezéből, szóval ide érdemes jönnötök, madarak, itt van kaja.

 - Jé, te is madarat etetsz? - veszi észre a másikat végre, és egy enyhén eszelős mosollyal nyugtázza a másik szotyikészletét, mert madarak, érted, és kicsit túl lekesen kapja elő a zsebéből a golyóbisait.

 - Van ilyenem is, kérsz? - kérdi a kiszóródott zsebkendők felszedegetése közben, mert ő mindent a zsebébe gyömöszölt, és az nem volt okos dolog.

 - De jó! - hm, ez rövid lelkendezés lett, de legalább szívből jött. Ez a nagyapás madáretetés igazán jól hangzik. Ő ilyennel nem szolgálhat, de erdő szélén lakni jó dolog. A téli etetés náluk is megszokott dolog volt, na, nem mintha a lányka felismerne egyebet a cinkén meg a vörösbegyen kívül. Jó, a tyúkot se mondja kacsának, és azt is kell etetni télen, szóóóval..

 - De aranyosak! - ez ilyen tőmondatos nap lesz, úgy tűnik, minden mondat mellé jár pedig egy széles mosolygás, mert imádja madarakat, a színes tollukat, a pici csőrüket, imádja elgondolni, hogyha megkopasztaná és kipucolná a madarakat, mégis mennyi hús jönne ki egy cinkéből, és összességében, ennyi elég is a gondolataiból. Jelenleg a lábait nézi szegény cinegéknek, hogy mégis mekkorák lehetnek a kisujjához képest. Az anatómia érdekes egy dolog.

 - Vannak ilyen izéim is - ha megfeszül se tudja, mi a nevük a golyóbisoknak -, gondoltam, felakasztom valami fára. Az alsó ágakra kell tenni, igaz? - mert hogy fogalma sincs róluk. Neki azt mondták, ez madáreleség, ő meg megvette. Nem az a tudatos vásárló.