31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa
Kísértetház - Bajai Emma hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 25. 23:36 | Link

Mindenki

Még az iskola épületén belül voltam, és pakoltam össze a holmijaimat az ott alváshoz. Nem viszek magammal sok dolgot, és azt is csak egy kis rongyos táskába süllyesztem bele. Áfonya lép a lábamhoz.
 - Nem! Te nem jöhetsz velem! Itt kell maradnod! - jelentettem ki, amint megsimiztam a buksiát. Újra visszatértem a pakoláshoz, majd a hátamra vetettem a tatyóm.
 - Na, akkor ideje indulnom! - mondtam magamnak, és a macskának egyszerre. Ez valami biztatás féle akart lenni, hogy induljak. Végre erőt vettem magamon, és nagy léptekkel elindultam. Aztán rájöttem, hogy inkább lopakodnom kéne, mert mégis csak tiltott helyre megyek tiltott időpontban. Amikor végre a város azon részére értem, ahol a Kísértetház is található, akkor kicsit megtorpantam.
~Biztos, hogy én ezt akarom? ~ ekkor egy lány kiáltása hasította végig a csendet. Ismerős volt, de a védekezés céljából inkább belebújtam a sűrű gazba, és a fűszálak között kukucskáltam ki. Éppen ki akartam egyenesedni, hogy közöljem vele, hogy itt vagyok, amikor egy másik lány hang is hallatszott. Óvatosan lépkedtem a bejárat felé, hogy senki észre se vegyen. Ekkor megpillantottam Blankát, és rögtön felkaptam a fejem.
- Blanka te vagy az? - kérdeztem, mert a sötét miatt nem voltam benne biztos. Kicsit közelebb lépkedtem hozzá, és amikor már nagyon biztos volt a dolog, akkor barátságosan megöleltem. - Reménykedtem benne, hogy lesz valaki ismerős is itt! - mondtam, ugyanis én a festményektől tudtam meg a hírt, de azt már nem tudták megmondani, hogy ki lesz ott.
~A portrék szereplői olyan számító alakok!~ morgolódtam magamban.
- Van itt még valaki! - válaszoltam, és bementem a házba, hogy a másik női hang forrása után nézzek.
Szál megtekintése

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. október 26. 11:43 | Link

Eris

  A lány sorban nyitogatja a fiókokat, és a polcokról is ledobál mindent. Nem találja. Közben állandóan oda-oda kapja kezét a nyakához, hátha mégis ott bújkál a rejtett kincse. De persze nem volt ott. Már az egész szobát végigvizsgálta legalább kétszer, de nincs meg. Leroskadt a padlóra, és szomorúan maga elé meredt. Egy egész kis ötletes gondolata támadt, ami arra ösztönözte, hogy felálljon, és kiszökjön az épület területéről. Miközben a lépcsőn haladt lefelé, előhúzta pálcáját, hogy ha valaki mégis megállítaná, korrigálni tudja a hibáját, miszerint nem volt elég óvatos.
 ~Biztos, hogy ott van! Nem lehet máshol!~ öntötték el elméjét a gondolatok.
  Elég gyorsan kiért, és minden egyes rezzenésre odakapta a fejét. Már közel járt a házhoz, ezért lopakodó üzemmódra váltott. Belépett az elhagyatott házba, és elment a lépcsőhöz. Minden lépésénél nyikorgott a padló, mintha segítséget kérne. Óvatosan fellépdelt a lépcsőn, és a két szoba közül bement a bal oldali szobába. A padlót nézte át először, majd sorra vette a régi bútordarabokat is, amik dohos szagot árasztottak magukból. Végül az egyik fiók legaljában találta meg, és arcára kiült a győztesek vigyora.
  De ekkor a földszintről ajtónyikorgás hangja hallatszott. Kikukucskált az ajtón, ahol egy lány lépkedett felfelé. Bement a másik szobába. Emma tudta, hogy most kell cselekednie. Gyorsan kislisszant a szobából, de bepillantva a szemben lévő teremben, furcsa dologra lett figyelmes, és nem tudta szó nélkül hagyni.
 - Te mit csinálsz? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel, és a lány reakcióját figyelte.
Szál megtekintése

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. október 27. 19:22 | Link

Eris

  Láttam, ahogy egy cigaretta dobozt húz ki a faládikóból. Ezt már nem hagyhatta szó nélkül. Megszólal, és hangja olyan erélyes, és magabiztos volt, hogy még ő maga is meglepődik. A lány olyan természetes arccal nézett vissza, mintha csak az iskola területén tartózkodnának. Ezt azért eléggé furcsállta, és rögtön tovább érdeklődött.
  - Mit keresel itt? - kérdezte, és rájött, hogy  legautomatikusabb kérdést kihagyta. - És ki vagy? - tette hozzá. A lányt most kicsit sem hatotta meg az, hogy nem volt udvarias, és nem mutatkozott be. Ez egy teljesen más helyzet volt. Itt nem a rendes környezet uralkodott, hanem egy ócska régi házban voltak, amiről sok kísértet história szólt a kastélyban.
  Egy újabb lépést tett a lány felé, hátha végre megtudja amit szeretne. Újra feltette kérdését.
  - Ki vagy te? Egyáltalán az iskolához tartozol? - fakadt ki a lány, mert nem igazán tudta elviselni azt, hogy nem tud mit csinálni, csak a csendes házban ácsorog egy idegennel.
  Hirtelen becsapódott mögöttük a szoba ajtaja, és Emma idegesen kapta oda a fejét. Senki nem volt ott. Odalépett, hogy megpróbálja kinyitni, de zárva volt. Dörömbölni kezdett a felületen, és közben ordibált torka szakadtából.
  - Engedjenek ki! - mondta, de nem jött válasz a túloldalról. Még egyszer megpróbálkozott a kinyitással, de nem jött össze. Visszafordult az idegen lányhoz.
  ~ És pont vele kellett összekerülnöm~ morgott magában. Nekidőlt az ajtólapnak, és háttal lecsúszott rajta egészen amíg le nem ért a földre.
  - És most mit csinálunk?
Szál megtekintése

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. október 28. 08:25 | Link

Eris és Mesélő

  A lány nem válaszolt a kérdésemre, mert a falakból, és a kis sarkokból ízeltlábú lények közelednek feléjük. Emma gyorsan felpattan, hogy minél kevésbé érjék el. A pókszerű lények csak közelednek. A lány megfordul, és az ajtót kezdi el rángatni, de az nem nyitódik ki. Arcán kétségbeesett könnycsepp gördül le. Kezével folyamatosan lökdösi le a állatokat a lábáról, de az egyik belemart a kezébe, és a lány félájultan zuhan a padlóra. Mielőtt végleg elvesztené az eszméletét, még visszanéz a másik emberre, aki már a padlón van, és ezer meg ezer pók mászik rajta.

  Amikor felébred furcsa érzés keríti hatalmába. Nem tudja, hogy kicsoda, és hogy hol van. Valahol mélyen derengeni kezd neki valami. A legelső kép ami a szeme elé ugrik, az a húga. Ismeri, és tudja ki az, de a nevén nem tudná hívni. Egy megszokott mozdulattal a nyakához kap, ahol egy kis csillag formájú medál lóg. Erősen megmarkolja, szinte már fáj. Hirtelen valaki hozzászól, és csak akkor kapja fel a pillantását. Egy fekete hajú lány ül vele szemben. Még észre sem vette.
  - Azt hiszem Emmának hívnak... - dadogta, bár ez nagyon furán hatott a fülének. A másik lány felállt, és kiakart menni a szobából. Hát Emma sem volt rest, rögtön talpra ugrott, és a lány után vetette magát.
  - Te tudod hol vagyunk? - kérdezte, szinte elfúló hangon. Haja az arcába csúszott, és megérezte azt az édes méz illatot. Ettől derengeni kezdett valami. Egy tavaszi kép villant be, ahol a nagy kalászok között fut. Barna haja ide-oda csapódik a hátán. Mosolyog. Egy borostás arcú ember követi, és a nevét kiabálja. Elkezd futni a lány után, mivel ő nem állt meg. Utoléri a lányt, és egy könnyed mozdulattal a magasba emeli. Mind a ketten nevetnek.
  Ennyi volt az emlék, de azért ez is valami. Visszatér a komor életbe, ahol most azt sem tudja, hogy hol van, vagy hogy mit csinál. Mit keresett egy ilyen romos házban? Annyi kérdés tódult az agyába, de nem volt kitől megkérdeznie. Senkit nem ismert. Csak az emlékében lévő férfit, és a húgát. De vajon ők hol lehetnek?
Szál megtekintése

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. október 29. 22:20 | Link

Eris és Mesélő

  Emma gondolatai egyre jobban belefáradtak a sikertelen kutatásban, amit az agyában végzett. Semmit nem talált. A másik lány kiszaladt a szobácskából, és meg sem állt a friss levegőig. Emma követte, és közben olyan ismerős tárgyak mellett haladt el. Hirtelen beugrott egy kép valami kastélyról. Onnan jöhetett ide.
  ~ De hol a kastély?~ kiért a szabadba, és megállt.
  - Amúgy téged, hogy hívnak? - kérdezte meg a másik kék ruhást, de ő nem válaszolt, csak tovább kérdezgetett. - Fogalmam sincs, hogy mi történt. Nem emlékszem sokra. Az rémlik, hogy Emmának hívnak. Van egy húgom. Elég fontos lehet. Egy férfi is rémlik, valószínűleg az apám. Van egy nyaklánc a nyakamban, aminek ismerős az érintése. Olyan megnyugtató, és valami kastély féleségből jöhettem ide. Ennyi az összes emlékem - tartott egy kis szünetet, mert azért neki is jó volt egy kicsit összerakosgatni az információkat. - Te mire emlékszel? - kérdezte meg végül, mert azért fúrta a kíváncsiság. Közben belül magát korholta, hogy miért ilyen kíváncsi. Vagy talán alapból ilyen lenne?
  Egy pillanatra kezdett tisztán látni, de most már megint minden tiszta ködös.
  ~ Vajon hol lehet a húga? ~ lebegett a fő kérdés a szeme előtt.
  - Meg kéne keresnünk azt a kastélyt. Talán úgy többet megtudunk. Ugye segítesz, hogy ráleljek az emlékeimre? Nem akarok egyedül maradni a nagy semmivel. Mást nem igazán ismerek rajtad kívül - vallotta be.Tiszta hülyén érezte magát. Egy olyan lányra kellett bíznia magát, akinek még a nevét sem ismeri.
Utoljára módosította:Isobel White, 2013. december 19. 18:54 Szál megtekintése

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. november 1. 20:57 | Link

Eris és Mesélő

*Emma és a másik lány a romok előtt gondolkoznak. Egyszer csak megszólal az ismeretlen, akinek a nevét még mindig nem tudja Emma. A lány értelmetlen arckifejezéssel figyeli az elfúló hangokat, és próbálja megemészteni. Igen, ő is pontosan erre vágyott mielőtt még elvesztette volna a gondolatait, és emlékeit. Arra emlékezett, hogy neki mindenkinél többet kellett teljesítenie. Új volt azon a helyen. De milyen helyen is?
  Talán be kéne nézni a romok közé. Valami vonzza. Talán megleli ott az emlékeit. Vissza-vissza térnek a gondolatai, és már tudni fogja, hogy kicsoda? Vagy csupán rádőlne az egész kóceráj?
  - Én sem tudok többet! *jegyzi meg a másik mondatára. Pár percig mind a ketten csak elmerengnek.*
  - Talán meg kéne próbálni bemenni! Lehet, hogy nem borulna ránk a várrom. Úgy érzem, hogy ott megtaláljuk a választ mindenre.* mondta magabiztosan, és a másik lányra pillantott. * - Együtt? *kérdezte bizonytalanul.*
Szál megtekintése

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. november 12. 20:58 | Link

Eris és Mesélő

  Hirtelen megváltozott minden a két lány körül. Falak nőttek ki. Színek jelentek meg halványan, majd egyre erősebben. Feltűnt a négy ház zászlaja is. Emma szeme egy pár pillanatra megakadt rajta, és amikor valaki a karjának ütközött, felébredt merengéséből. Hirtelen felindulásból felkiáltott.
  - Héj! Nézz a szemed elé! - ekkor nézte csak meg az ismeretlent. A lány nem nézhetett a szeme elé, mert nem volt szeme. Nem volt arca.
  Emma arca megmerevedett, és elakadt a szókincse. Hirtelen nem tudta, hogy mit gondoljon a sok információ láttán. Egy percre világos lett minden, de utána megint összezavarodott.
  A nagy dilemmából Eris ébresztette fel. Szinte már el is felejtette a lány jelenlétét. Eris marka a lány csuklójára szorult, és elkezdte kihúzni.
  - Mi van? Hogy én tettem? Ugyan úgy elfelejtettem az emlékeimet ahogy te is! Nem tudok semmit, és ez nem csak téged idegesít - mondta a lány, mert az idegei eddig bírták. Ez már túl sok volt neki. - Ne engem hibáztass azért, amibe éppen úgy belekerültem ahogy te is. De annyit tudok, hogy ezt ketten kell végig csinálnunk! Nem hiába vagyunk ugyanolyan ruhában, és ébredtünk fel ugyan ott. Ez biztos, hogy nem véletlen. Azt viszont nem tudom, hogy ez kinek a beteges játéka, de én minél gyorsabban túl akarok lenni rajt. - mondta ki a lány egy szuszra, és utána kellőképpen felszabadult. Mintha legördült volna róla egy adag aggodalom. Egyelőre.
Utoljára módosította:Isobel White, 2013. december 19. 19:16 Szál megtekintése

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Kísértetház - Bajai Emma hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa