32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

Megnyitotta kapuit a Karácsonyi vásár és a Korcsolyapálya a Boglyas téren!

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. július 26. 21:11 | Link

Lalcsimalcsi *w*

[Hacumacu]

A száját harapdálva áll meg a máladozó vakolat előtt, s pislog fel a házra, majd a barátnőjére.  Lehet nem egészen gondolta át ezt az egészet, mármint, bemenni egy ilyen házba, aminek még a kiléte is kétes.. A száját harapdálva néz vissza az ajtóra. Na jó, ez csak egy ház, meg minden.
- Tudod mit, szerintem eresszük be a patkányod, és ha kijön, utána lép életbe a fogadás.- vetette fel csak úgy, telljesen mellékesen, ahogy a nyakában levő kristályt kezdte fogdosni, meg csavargatni, meg huzigálni, meg mindent, amit még egy nyaklánc medáljával lehet csinálni. Amúgy, nehogy valaki azt higyje, hogy ez azért van, mert félne, mert itt van egy elméletileg kísértetjárta ház, amelykben Tudjukki tanyázott, és ki tudja, lehet, hogy most is csak rejtőzködik, és ott van bent, vagy visszajön mikor ők bent vannak.. Megremeg a gondolatra, hogy valami orratlan barbár csak úgy kinyírja.. Bár Harry Potter már tök öreg lehet, de akkor is. A vére még megvan, sőt, lehet, hogy a DNS-e a lényeg, és akkor a ha halott, egy kiásott csontja is elég, egy újperce, vagy egy hajszál, vagy a körme..
- Te figyelj csak, amúgy miben fogadunk?- néz újra rá, csak hogy húzhassa még egy kicsit az időt. Ő oda be nem megy, az egyszer már szent és sérthetetlen, főleg elsőként nem fog bemenni. Még csak az kéne. Nála nem működik ez a "Halál árnyékában járok, de nem félek a gonosztól" dolog, ő nagyonis fél a gonosztól, és a haláltól is, az arnyékoktól is, főleg a szellemek árnyékaitól. Már ha vannak árnyékaik, de biztos vannak árnyékaik. Attól még, hogy átsüt rajtuk a nap, kell legyenek árnyékai. De ezt még meg fogja kérdezni a házszellemtől, már ha még találkozik vele, és lesz mersze kinyögni bármit is.

Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. augusztus 6. 18:14 | Link



  A lány nem gondolta volna, hogy az először tréfának induló beszélgetésből fogadás lesz. Ám mégis itt állnak, mind a ketten. Előttük mint óriás nyújtózkodik a viharfelhők fölé a ház, mögöttük az egész, szürke világ.
  Lanetta végigméri a fogadás helyszínét. Rémesebb mint gondolta volna, talán leginkább olyan látványhoz tudná hasonlítani, mintha egy horrorfilm kellős közepén a vászonról mászott volna le az idő rágta építmény, hogy élőben is kiterjessze szörnyű hatalmát.
 Felkapja fejét Kami piszkálódásra mint Lala, mint Ozzy - a lány vállán terpeszkedő apró hörcsög -
- Az ki van zárva! - rázza meg fejét, ezüst haja ostorként csapkodja a körötte úszó levegőt. - Ha annyira akarsz tesztelőt a házba küldeni, küld az egyik vadászgörényed. Ha egy elveszik, még mindig van egy másik - jelenti ki még mindig a házat méregetve. Az ő lábai se akarnak engedelmeskedni az indulj parancsra. Hiába értékeli, a ház régi mivoltját, a romos környezetet, mely egyenesen hívogatta őt, akkor is van benne egy minimális félelem, mélyen a húsába fúródva, honnan nem lehet kikaparni. A törött üvegeken táncoló napfényre pillantott, mely áttörte a felhők börtönének rácsait, nem gondolta volna, hogy talál valami szépet, valami vidámat, valami élettől duzzadót, az egyik legkihaltabb helyen amit csak valaha agy el tudott képzelni.
- Azt hiszem még semmiben. Miben szeretnél? - pillant barátnőjére kíváncsian - a válaszék elég nagy kínálattal rendelkezik - teszi még hozzá miközben maga is elgondolkodik, hátha valami jó ötlettel tud elődrukkolni. - Egy tábla csoki? - biccenti félre a fejét. Ez nem a legjobb ötlete, amivel valaha előállt, ám hirtelen olyan üresnek érezte a fejét, mintha nem is a nyakán lenne, hanem már rég elszállt volna, a csillagok mögé.
- Nah gyere! Ha itt ácsorgunk, még a végén fogadóbizottság jön elénk, és mivel itt élők nincsenek, bizonyosan holtakból fog állni a népes família. Azt pedig ha nem muszáj nem akarom látni. - tesz egy határozott lépést a épület irányába, majd visszapillant Kamira, egy " minden rendben lesz " mosolyt küldve felé, és folytatja útját, míg meg nem áll a hatalmas, fából faragott ajtó előtt, melyről a fehér festék java része, már a lépcsőfokokon hevert ott, ahova az évek alatt a szél virgonc gyermeke röptette őt.
 Egy utolsó hatalmas levegővétel, és az apró kacsók már a kilincs rozsdás markolatát szorongatják. Az zár öreg, alig enged a gyenge rángatásnak, de végül sikítva kinyílik és hangosan a falnak vágódik, hogy aztán a két betolakodót néma csend ölelje keblére. De nem az a néma csend, melyet az ember szívesen hallgat. Ez a csend inkább a rémálmokból fogant, és a kezei az áldozatok nyakaira tekeregnek, hogy megfojtsák őt, vagy ami rosszabb, démoni kutyákat uszít az idegenre, melyeket csak úgy emleget a köznép, hogy fantázia.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 6. 18:46 | Link

Lali
IzártIruha, pucéran csak nem szaladgálhatunkI

A szőke lány torka kiszáradt csupán az épület látványától. Hát még a hideg, amit a falak leheltek sápatag bőre felé, amiből időközben kiszökött mindenféle Madagaszkáron szerzett barnaság. Persze tudta, hogy minden fal szokott ilyet csinálni, de ez egy kísértetjárta, sokat megélt példány volt. Neki lehet van oka rá. Például elrémiszteni az olyan szőke, alacsony és vékony teremtéseket, akiket Farkas Kamillának hívnak. Bár akkor még, mikor ezt az egészet kitalálták egész jó viccnek hangzott. Utána megtudta, hogy neki is be kell menni. Telljes tudatában annak, hogy az ezüsthajú valami féle pszichopata lelkesedéssel viseltetik az ilyen dolgok iránt. Igazából azt is kinézte volna  belőle, ha majd elkezdi csapkodni az ablakokat, meg ilyenek. Megforgatta szemeit a másik heves tiltakozására.
- A vadászgörényeim sokkal többet érnek mint egy tengerimalac. Vagy mi ez. Nekik van tudatuk. És amúgy is, ilyenkor még alszanak.- dünnyögte kissé bosszúsan. Amúgy is, a görény egy ragadozó. A hörcsög vagy mi ez, egy patkány. Az is csoda, hogy még nem lépett rá senki. Szegény kis csontocskáinak egy egész apró nyomás is elég lenne a halálhoz.
A fogadást illető kérdésre elmosolyodott. Gonoszan. Kárörvendően. Semmiképp nem jót sejtetőleg.
- Bezabálsz egy csomagnyit abból a cukorkából. Tudod, amelyikben mindegyiknek más-más íze van. Akkor is, ha kifogsz egy hányás aromájút.- vigyorgott társára, a hatás kedvéért még végig is nyalva szája szegletét. Elég hitelesen próbálta elhitetni, hogy nem fél. Közben meg majd' összecsinálta magát, főleg mikor fújni kezdett a szél, s ahogy betódult egy betört ablakon, földöntúli hangot adott ki. Tetőtől talpig kirázta a hideg, gyomra görcsölni kezdett. Méregette az ódon falakat melyekről már vált le a vakolat, majd megrázta fejét. Ez csak egy ház. Tény és való, hogy alig tizenöt évesen nem lenne mit keresnie benne, de mindettől függetlenül, ez nagyonis csak egy ház. Lanetta noszogatására erőt vett magán, s bár minden egyes idegszála hevesen tiltakozott, megindult a kihalt füvön, hogy majd odalépkedjen a korhadozó ajtóhoz. Ahogy a kilincs találkozik a fallal összerándulnak izmai, s idegességében kíméletlenül kezdi harapdálni alsó ajkának bőrét. Az, hogy felsebzi így száját s vér szivárog nyelvére szinte meg sem kottyan neki.
- Remek, bent vagyunk, akár vissza is mehetnénk, nem gondolod? Úgysincs itt semmi érdekes, csak... Falak... Meg.. Üvegszilánkok.. Meg... Szellemek.- hadarta el, s bár hangja először még erőtelljesnek is mondható volt, a végére telljesen elhalványult, bizonytalanság lengte körül.
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. augusztus 6. 19:55 | Link



- Hörcsög, Ozzy egy hörcsög. És neki is van tudata, csak néha szereti véka alá rejteni, hogy aztán még nagyobb elismerést kapjon, amikor kiderül, hogy egy Einstein - érvel Lanetta hörcsöge mellett, hogy mégse tűnjön rossz gazdának aki csak úgy hagyja, hogy valaki másnak nevezze kis kedvencét mint ami. Még egy kicsit fürkészi a házat, annak ablakait, romos falát, melyre növények kúsznak, és persze az ajtót sem hagyja ki, melyen hamarost mindketten átgyalogolnak, remélhetőleg kétszer. Egyszer oda, egyszer vissza.
Majd a beszélgetésre koncentrál, a fogadás tétjére. Nincs ötlete, egy nevetséges dologgal állt elő, ám (bal)szerencséjére a másik igazán kreatív gondolattal hozakodott elő.
- Oké, kezet rá! - neveti el magát Lala ahogy figyeli a másik előadást. Nem érti miért nincsen még a színjátszósok között. - aki először kirohan a házból az cukorkát eszik. És az nem én leszek. Készítsd a gyomrod, nyami-nyami - a hasát dörzsöli a hatás kedvéért, mosolya hatalmas vigyorra terpeszkedik szét. És egy buzdító beszéd után határozott léptekkel indul el a ház romos mivoltja felé.
Jelenleg nem fél, az izgalom mint mindig, most is teljesen kisajátította az elfoglalt testet, és képtelen volt akármilyen más érzelem gyökeret verni benne.
 A léptek hangos és egyenletes kopácsolása csak az ajtónál ért véget, ahol mintha megérintette volna vállát a félelem, majd tovarepült a fuvallattal, hogy aztán ha fordul szél ismét visszaszálljon rá, a megfelelő időzítéssel.
 Megszorítja a kilincset. Kitárul az ajtó. Belépnek. Körbenéznek. Kamilla már menne is. Lanetta nem akar.
- Csak nyugodtan menj - dől az ajtófélfa belsejének. - és akkor már nyomom is a kezedbe a hányás ízű cukorkát... - ártatlan tekintetettel rebegteti pilláit. - majd meséld el milyen íze van - teszi hozzá mielőtt ellökné magát és beljebb lépne, hogy szabad utat biztosítson a távozásra Kaminak.
 Van valami a házban, ami megfogja. Többet akar látni, minden egyes ócska tárgyat meg akar nézni, mely a ház fogságába esett. Minden kitört ablakot, megrogyott ajtót, tropára ment függönyt, szétesett kandallót, szétrágott könyvet, megsárgult terítőt, ezüstből font pókhálót. A ház rémesen volt gyönyörű, gyönyörűen rémes. Minden ami taszította egyben vonzotta is a lányt, még a csend sem bántotta, míg át nem tépte egy néma hangocska. Valami nyöszörgés, kopogás, karmolás, suttogás rémes elegye volt, mint egy torzszülött aki csak áldozatára vár.
- Mi lehet ez? A szél?  - kíváncsiskodott Lanetta még egyszer körbenézve. Az előszobában álltak, mely vélhetőleg nem a hang forrása volt, így hiába nyújtogatta nyakát nem tudott rájönni arra ami a hangokat kiadja. Ahhoz beljebb kell menni, sokkal beljebb.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 7. 12:22 | Link

Lali
IzártIruhaI

Megforgatta szemeit a heves védekezésre. Hörcsög vagy tengerimalac, nem teljesen mindegy? Mocskos kis rágcsáló mind a kettő, akik horkolnak meg röfögnek. Vagyis, biztos röfögnek, elvégre valami hangot csak ki kell adniuk magukból. Még a zsiráfok is kommunikálnak verbálisan, pedig róluk aztán tényleg azt hinné az ember, hogy némák. Pedig ha elvesződik a kicsijük, akkor hívják vissza magukhoz. Elképesztő, mire nem képesek. Felvont szemöldökkel, pókerarccal hallgatta végig Ozzy végtelen nagy agykapacitásának részleteit, majd vállat vont. Attól ő még egy egér.
Elvigyorodott, mikor a másik elfogadta a kihívás, s kezet fogtak az elhangzottak megerősítésére. A kis dög a tanú. És ő nem fog csak úgy kirohanni. Lehet, hogy párszor ki fogja verni a hideg veríték, és szidni fogja a földet s az eget, ám nem fog megalázkodni csak úgy. Mármint Kamilla, nem az állat. Ha valamit nagyon akart, azt igenis elérte, tűzön-vizen kersztül. És már alig várja, hogy Lanetta mindenféle finomságokat tömjön magába. Ha lenne nála egy kamera, biztos lefilmezné.
Ahogy belépett a házba jeges borzongás járta át, s úgy érezte, neki innen most rögtön ki kell menekülnie. Ujjai pálcájára fonódtak, ahogy azt maga elé tartotta. Megforgatja szemeit a másik válaszára, miszerint az eddigi tartózkodás nem elég, és egész nyugodtan kiszaladhat, ő önként és dalolva megengedi. Nos, akkor mégsem menekül el színpadiasan.
Figyelte, ahogy az ezüsthajú leányzó valami beteges csillogással szemeiben tanulmányozza az épület belsejét- annak ellenére, hogy nem sokminden volt fellelhető a falakon és padlón kívül. Már épp megszokta a rajtuk honoló csendet, mikor az felszakadt. Erősebben kezdte harapdálni száját, bőre izzadni kezdett a cseresznyefa markolatán. Amikor otthon horrorfilmeket nézett, ki tudta volna tépni az öszes haját amikor a főszereplő ilyen helyzetbe került, s tessék, most tökéletesen ebben vannak.
Megforgatta szemeit társa találgatására.
- Ha húsevő, én elbújok egy ajtó mögött és hagyom, hogy téged szépen kicsináljon.- közölte rá pillantva, ahogy mély levegőt vett, s tett egy lépést a hangok irányába.
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. augusztus 7. 22:15 | Link



  Az ajtófélfának dőlve figyelte egy ideig Kamit, pár másodpercig úgy tűnt fel fogja adni. Ám az mégis maradt. Lanetta tudta, hogy társa nem osztja a ház iránt érzett izgalmát, és a felfedezés sem hajtja, azonban úgy tűnik a szőke leány sem szívesen markolna bele egy doboz mindenízű drazséba.
  Ezután csak hagyta, hogy izgalma átvegye fölötte az irányítást, és szemei előtt lefolytak a képek, melyek lehet a valóságban is várnak rá.  Az illat ami a házban terjengett nem mondható sem jónak sem rossznak. Olyan, mintha valami bekúszna az orrába, aminek nincsen jó illata, de rossz se. Semmilyen. Nyöszörgés rázza meg a két leányt, halk morgás, kaparászás, és sok más zörej, melyről még csak elképzelni se tudják mi lehet. Mindketten összerezzenek, ám Lala nem kívánja elhagyni a házat.
  Először csak a nyakát nyújtogatja, bár egyértelmű, hogy a lény, tárgy vagy akármi is legyen a forrás, nincs az előszobában. Az első ami eszébe jutott és ki is mondta nevetséges volt és a hitelessége körülbelül egy unikornison lovagló macskáéhoz hasonlított.
- Igazán rendes vagy. - nem figyelt társára, még mindig csak a tárt ajtó mögötti nappaliból próbált kinézni valamit, akármit, de a sötétség mely odabenn uralkodott fekete hóként telepedett mindenre. - De ugye tudod, hogy ha engem megesz, aztán te következel, így is, úgy is meghalsz,csak előtte még végignézheted, ahogy engem aprít fel, hogy egy kedves emléket vigyél a másvilágra. - teszi hozzá, hangjának mintha lenne egy vidám éle, mely megbújik a sorok között.
  A csend kezd ismét rájuk telepedni, a hangok egyre halkabbak és némábbak. Éppen ezért a hideg zuhanyhoz volt hasonló mikor valami eldőlt, hangos csapódással érve a megrohadt földre. Közelről jött, talán egy-két szobával arrébbi tárgy mozdult el a helyéről.
  Ettől már Lanettát is a frász kerülgette, és mikor érezte, hogy válla könnyebb lett, majd a padlón koppan valami ami elfut a sötétség felé, felsikított, ám torkán nem jött ki hang. A hirtelen történt eseményekre maga se tudott normálisan reagálni, elindult a hörcsög felé, lábai egymásba gabalyodtak. Elterült a földön. A levegőt megtöltötte a por és a szutyok.
- Ozzy! - hangja elcsuklott, szemei elkerekedtek és körötte kivörösödött a bőr - hogy fogjuk itt megtalálni? - kétségbeesés és aggodalom viaskodott szemeiben, miközben Kamira nézett. - meg kell találnunk! Ha elveszik azt...azt nem élném túl - nyöszörögte, immár feltérdelve, és grimasszal nyugtázva a sípcsontjába hatoló éles fájdalmat.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 9. 12:04 | Link

Lali
IzártIruhaI


Az, hogy elbizonytalanodott, nem kérdéses. Viszont hősiesen bírta a strapát, és csinálta az eszét, hogy ő ugyan nem fél. Annak ellenére, hogy a másik biztosan tisztában volt a valósággal. Elég régóta ismerik már egymást, tisztában lehet Kamilla lelki világával, ahogy azzal is, hogy nagyonis retteg az ilyen helyektől. Viszont Bagoly Berti Mindenízű Drazséjából sem akarna megenni egy egész csomaggal, ha ez megtörténne, biztos kidobná a taccsot. A másik szőke úgy méregette a megdohosodott falakat, mintha csak aranyból lennének. Persze, biztos volt bennük valami érdekes, vagy tudja fene, ami valahogy elkerülte a kis navinés figyelét. Meresztette ő acélszürke szemeit a nemlétező vakolatra, de nem látott semmit. A szagtól felhúzta orrát, s grimaszt vágott, ahogy megrázta fejét. Ez után jöttek a hangok. Harapdálni kezdte száját, ahogy társára nézett, majd felöltve a bátor unikornis szerepét indult meg irányukba. Izmai pattanásig feszültek, hogy ha kell, el tudjon menekülni. Tervének hangot is adott. Az persze, hogy esetleg lefagyassza a támadót, hogy az mozdulni se tudjon, csak később jutott eszébe.
- Elbújok, és majd nem talál meg. Meg ameddig veled lesz elfoglalva, szépen kilógok innen.- vont vállat, ahogy megállt a másik szoba küszöbén. Sötét. Egy sötét nappali. Ahonnan hangok szűrődnek ki. Brühühü.
- Lacarnium Inflamare.- mormolta, ahogy megmozdította ujjai között a cseresznyefa pálcát, s annak végén lángocska jelent meg. Végülis ez is ad fényt, nem debár?
- Jössz?- pillantott hátra barátnőjére. Tökéletes álca ez a megszólalás, úgy hangzik, mintha a másikat nem akarná itt hagyni, meg amúgy is, számára érdekes ez a ház. Közben meg esze ágában sincs egyedül bemenni. Hát nem csodálatos figyelemelterelés? Ahogy magát dícsérte zsenialitása miatt, hirtelen túl sokminden történt egyszerre. Valami dőlt, mire Kamilla vérnyomása az egekbe szökött- csak úgy mint ő maga is-, s az is veszélyeztetett, hogy menten szívrohamot kap. Ezután a kis szőrgolyó úgy döntött, hogy ő inkább továbbáll, mire Lanetta utána vetődött, s immáron ő is a porban találta magát. Szegény szőke meg csak állt a küszöbön, kikerekedett, szemekkel, a torkában doboló szívvel, a sokkal, amit a fán puffanó fa hangos hirtelensége okozott, a görcseivel, és jóformán fel sem fogta mi történik.
- Mennjünk innen, kérlek.- nyöszörögte kétségbeesetten, ahogy a sírás kezdte folytogatni. Csak úgy ugráltak az idegei, tarkóján felálltak az apró szőrszálacskák, s minden második pillanatban késztetést érzett arra, hogy hátranézzen, nem-e figyeli valaki. Vagy valami. Például egy gyilkos.
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. augusztus 9. 19:25 | Link




- Majd igyekszem feléd futni miközben támad, hogy ne feledkezzen el rólad se - Társára kacsintott, miközben szélesen elvigyorodott és figyelte ahogy Kamilla megállt a nappali küszöbén. A pálca hegye izzani kezdett, és egy apró láng  kelt életre, melynek csekély fénye igencsak remegett a sötétség ölében. A kérdés meglepte. Nem gondolta volna, hogy a másik fogja sürgetni őt, és nem fordítva. Aprót biccentett fejével, ajkait összepréselte, és már épp indult volna, mikor a csendből kitört egy hang. Valami koppant, és a földre zuhant. Valami ami nincsen messze tőlük, és melyhez még csak hozzá sem értek.
  A lány hirtelen megtorpant és összerezzen, szemei elkerekedtek. Nem számított a hangra, nem szívesen látott vendég volt köreikben. Azonban nem csak ő rémült meg a hangtól. Érezte, ahogy válla könnyűvé válik, hisz ami eddig nyomta, most a padlón koppant, majd mint fekete golyó tűnt el a nappali sötétségében.
  Képtelen volt normálisan reagálni. Amint felfogta, mi történik, már indult is volna kedvence felé,azonban lábai nem hagyták, egymásba gabalyodtak és gazdájukat levették a lábáról. A levegőt ellepte a por, nem csoda, ha hamarosan mindketten köhögőrohamban fulladnak majd meg.
  Hirtelen minden izgalmas tovaillant, hideg vére felforrt. Pánikba esve próbált minél előbb levegőhöz jutni, szemei előtti világot elmosta a sós víz.
A társára nézett. Ő sem nézett ki túl jól. Mintha fel sem fogta volna az egészet, csak állt ott, bámult és remegett. Kezdte sajnálni, és mikor végre megtalálta nyelvét Kamilla, az ezüst hajú leány szíve hirtelen kihagyott egy ütemet. Óriási bűntudat fogta el, amiért berángatta ide, magát okolta, amiért a másik ilyen helyzetbe került.
  Azonban nem engedhetett a könyörgésnek. Nem tehette meg, nem fogja itt hagyni Ozzyt. Feltérdelt, és megpróbált megfojtani minden gondolatot, mely pánikolva ordított fülébe. Le kell higgadnia, józannak kell lennie, nem szabad, hogy akármilyen félelem lihegjen rá, mert akkor vége.
- Nem... - végre ismét talpon volt. Az eséstől összekócolt haját próbálta füle mögé gyömöszölni - nem hagyom itt. Lehet, hogy neked csak egy patkány, de nekem az egyik legjobb barátom. - Nem várta, hogy Kamilla megértse ezt. Azért sem hibáztatta volna, ha most azonnal elfut, ki a házból, hogy elbújjon az ágya alatt. Nem etette volna meg vele azt a nyomorult drazsét, nem ért volna ennyit.
Előrelépett, és előhúzta pálcáját, ahogy kikerülve társát már benn is állt a nappaliban.
Mindenhol sötétség fogadta, a tárgyak körvonalait is csak homályos derengéssel tudta betájolni.
- Lumos - végre egy aprócska fény, a vakok tengerén.
Egy hatalmas sóhaj, bal kezével kitörölte az utolsó cseppeket is szeméből, hogy azok ne befolyásolják látását. Szüksége lesz az érzékeire ahhoz, hogy meghallja, meglássa majd elvigye innen Ozzyt.
 Végre elindult, a pálca mint kés vágta előtte ketté a ködhöz hasonló fekete derengést.
A nappali régi volt, a tárgyakon rétegben szunnyadt a por, színük is igen kifakult. Egy kandalló volt a helyiség közepén melynek hasában régen ropogott a vörös tűz, azonban mára csak egy hatalmas pókháló terpeszkedett melyen táncolt a pálca fénye. A peremén régi szobrok ágaskodtak, a por ismeretlenné formálta őket, az alakok hunyorítva is csak nehezen voltak kivehetőek.
A kandalló előtt egy hatalmas kanapé ácsorgott, régen vörös huzatát feltépték a hontalan állatok, és a hiányzó falábak miatt, már igencsak magába roskadt.
Ezen kívül a szobában helyt kapott egy hatalmas könyves szekrény is, melynek lábai előtt halmokba álltak az öreg, szétcincált, könyvek. A polcai pedig üresen tátongtak, nem volt rajta semmi, mely nemes célt szolgált volna.
A csillár is leszakadt, a kanapé és a szekrény között fetrengett félúton, kristályos darabkái mint csillagok a holdat, fették körbe őt.
Régen egy igazán elegáns nappali lehetett, mára azonban inkább halott tárgyak temetőjére emlékeztette a lányt.
- Tiszta - jelentette ki mikor minden egyes négyzetméter átnézése után sem találta meg Ozzyt. - Azt hiszem messzebb sietett. Innen két ajtó nyílik. Egy a jobb fal mentén, másik egyenesen előttünk. Melyikbe mennyünk be? - nézett hátra. Nem tudta biztosra, hogy ott van-e még társa, csak reménykedni tudott, hogy ha már elment volna Kamilla azt hallotta volna.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 9. 20:48 | Link

Lali
IzártIruhaI

Az egész annyira hirtelen jött. Az egyik pillanatban még itt viccelődtek, nevetgéltek, most meg hirtelen olyan halálfélelme támadt, hogy képes lett volna saját magára rászórni az Avada Kedavra-t. Ez ez most nem vicc. Elvégre háttal állt az áthatolhatatlannak tűnő sötétségnek melyből betájolhatatlan hangok szűrődtek ki, s egyik sem volt valami bizalomgerjesztő. Pálcája végén a kis lángocska kihunyt, s jeges borzongás futott végig gerince mentén. Száját sebesre harapdálta, vére lassan szivárgott nyelvére. Remegve vette a levegőt, ahogy ajkai görcsösen görbültek lefelé. Szürke szemeit csípni kezdték a sós könnyet, majd lassan lefelé kezdtek barangolni. Utált sírni, ám ez most egy különleges eset volt. Könyörgően nézett társára, ám az hajthatatlannak tűnt. Persze, átérezte, de akkor is. Neki is van két görénye, és imádja őket, de ha ilyen helyzetbe kerülne, ő nem kockáztatná az életét. Ahoz túlságosan is önző. Összeszorította ajkait, ahogy a másik elment mellette, s belépett a sötétbe. Lehunyta szemeit. Minden izma kifelé kívánkozott, minél messzebb innen, de azért nem akarja itthagyni Lalát sem. Elvégre egy csomó mindent köszönhet neki, hálátlanság lenne. Persze ha kell, gondolkodás nélkül elinallan. Még mindíg remegve fordult meg, s pislogott társára, aki időközben láthatóvá vállt. Nagy szemekkel nézett körbe, ahogy egyik kezével a hasát kezdte szorongatni, a másikkal pedig a pálcáját.
- Nekem annyira mindegy.- motyogta alig hallhatóan, ahogy az ajtófélfának támaszkodott. A szag, mely orrába kúszott egyszerre hordozta magában a halált és a rothadó húst. Persze ez most idiótán hangzik, de a halálnak igenis megvan az a különleges szaga. Azt mondjuk nem tudta honnan ismerte fel, de azonosította, és ez a lényeg. Összepréselte fogait, ahogy nagyot nyelt. Nem fogja kidobni a taccsot. Nem. Nem. Megrázta fejét, mintegy megerősítésül, majd újra Lanettára nézett.- Mennjünk... Valamerre.- nyögte ki, s bele sem mert gondolni abba, hogy most milyen lehet az arckifejezése, és milyen színt ölthetett fel bőre.
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. augusztus 9. 22:51 | Link



 Amint belépett a nappaliba érezte, ahogy a levegőnek más íze lett, de olyan enyhén, hogy igazából még maga sem tudta beazonosítani, hogy nem-e a saját félelmének szagát érzi-e. Odabenn minden lerobbant volt, őskori, évszázados álmát aludta a ház, porból szőtt dunyha alatt. Csakhogy, most felébresztette őt a két leány.
  Lanetta aki valamelyest jobban magánál volt, mint a könnyeit visszatartani próbáló Kamilla mindenfele körülnézett. Beletérdelt a koszba, hogy bekukkantson a kanapé alá, óvatosan beletúrt a könyvkupacba, még a kandalló mögötti részt is megnézte messziről. Ugyanis nem mert közelebb merészkedni a pók miatt a nyavalyás ezüst fonalhoz. Azonban semmi. Az apró hörcsögnek még csak hűt nyomára sem leltek, nemhogy forró testecskéjére. Kénytelenek voltak tovább menni.
  Kamilla nem volt bőbeszédű, még a kérdésre is egy semleges választ nyögött ki. Szegényt elkapta a rémület fojtogató marka, és nem eresztette, úgy telepedett feje köré, hogy levegőt is alig kapott. Legalábbis Lanetta így tudta elképzelni. Ő nem érezte ilyen intenzíven ezt. Túlságosan is fűtötte az aggodalom, hogy jelenleg a félelemmel tudjon foglalkozni. Tudta, hogy fél. Érezte ahogy remeg a térde, lábai többszöri utasításra indulnak csak el. Minden porcikája őrülten próbálta figyelmeztetni gazdáját, kivéve az agy. Az agy elhalványította, mint a rossz póstás, aki csak késve hozza a levelet. Csakhogy ez esetben Lala hálás volt ezért.
Benyitott találomra az egyik ajtón. Ahogy lenyitotta a kilincset és kitárta az ajtót orrát megrohamozta a rothadó hús erős bűze. Orra elé kapta kezét, ahogy felnyögött nemtetszését kifejezve. Akármi is volt itt, az már halott. Most már csak azt kell kitalálniuk, hogy ez jó vagy inkább rossz.
- Ha egy hullát találunk, szóljunk valakinek vagy hagyjuk itt? - kérdezte csak úgy, mintha valami olyasmit tudakolt volna, mint hogy, piros almát enne Kamilla vagy sárágát, vagy az édeset szereti jobban vagy a sósat.  
- Nox! - itt nem volt szükségük mesterséges fényre. A helyiség ahová érkeztek hatalmas volt, mindkét oldalán kitört ablakokkal, így besütött az alkonyi napfény utolsó sugarainak egyike. Egy lépcső terpeszkedett felfelé vezetve, azonban korhadt fokain Lala nem hitte volna, hogy akárki csak úgy könnyedén felsiet oda. Folyosószerű elhelyezkedése volt, több ajtó is nyílt, szemből három, mögüle még egy azon kívül, ahonnan bejöttek. A falakat régi képek díszítették, melyeken az alakok felismerhetetlen pacákká koptak. De a szag forrása nem lett meg.
Még egy lépést tett a lány előre és ekkor meghallotta ahogy valami prüszköl egyet, majd vinnyogni kezd. Felkapta fejét, a hang közelről jött, nagyon közelről. Ajkaiba harapott és a lépcső fejé emelte tekintetét, készen arra, hogy a következő pillanatban mikor meglátja mi az kiugorjon az ablakon és elrohanjon.
- Mi a... - hangja elcsuklott a meglepetéstől, mikor a lépcsőfokok között egy apró bozótos fejet pillantott meg. - Kamilla... ezt látnod kell!
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 10. 12:17 | Link

Lali
IzártIruhaI

A hányinger telljesen előreláthatatlanul tört rá, s nem úgy tűnt, mintha egyhamar el szeretné engedni. Kamilla torkában felgyülemlett az aznapi ebéd, s minden erejét bele kellett adja, hogy ott is maradjon. Ahogy Lanetta kinyitotta az egyik ajtót, a szag csak mégerősebbé vált, s a szőke lány nagyot nyelve erőlködött az étel bentmarasdása érdekében. Ez egyre rosszabb. A kérdésre gyorsan megrázta fejét, ahogy kikerekedtek szemei. Ő ugyan nem fog csinálni semmit vele. Úgy fog kiiszkolni innen, mint egy megvert kutya, behúzott füllel és farokkal. És próbálja majd elfelejteni ezt a bűzt. És majd kiűzni az orrából. Minél hamarabb, annál jobb. És maga a hangsúly, amivel mindezeket kiejtette a száján. Hogy képes ilyen nyugodtan erről beszélni?? Lanetta elindult az ajtó túloldalán, s Kamillát bármennyire is kínozta a kikívánkozó meggyespiskóta, nem akart egyedül ott maradni. Felsóhajtva sietett utána- már amennyire tőle telt-, s igyekezett szorosan a sarkában maradni. Mikor újra rátört, a falnak támaszkodott, s lehunyta szemeit. Az egészből barátnője felkiáltása rázta fel, mire nyöszörögve botorkált arra. A szag itt volt a legerősebb, s összefolytak szeme előtt a tárgyak. Ahogy megpillantotta a forrást érezte, hogy már nem bír uralkodni teste reakcióin. Gyorsan hátat fordított az ezüstös tincsekkel rendelkező lánynak, majd a szemközti falnak támaszkodva adta ki gyomra tartalmát. Az egész megkínozta, izzadt és remegett, ám a szédülése mindeközben enyhült, s rosszulléte is az étekkel távozott. Körmei belevájtak a rothadozó tapétába, ahogy arra gondolt, mit meg nem adna most egy zsebkendőért. Vagy törölközőért. Vagy egy hideg zuhanyért.
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. augusztus 10. 16:37 | Link



  A szag szinte elviselhetetlen volt, ahogy a lány orrába kúszott, és felfordította a gyomrát. Lanetta ritkán van rosszul, az ételaprítója mintha acélból lenne, azonban ezen a ponton átsuhant rajta egy könnyed rosszullét.  
 Tekintetével végigpásztázta a helyiséget, felmérte a terepet, kilogikázta hol lenne a leggyorsabb a távozás, ha menekülőre fogná a két barátnő.
A szagra tett megjegyzése után, a forrást kezdte keresni, biztos volt benne, hogy ebben a helyiségben meg is leli. Túl erős volt a bűz, ha egy másik ajtó rejtené a forrást, akkor a szag is elnyomottabb lenne.
 De nem látott semmit. A szoba letisztult volt, bútor sem volt benne igazán. Egy szék a sarokban, néhány rongyos kép a falon, és egy hatalmas lépcső, mely a fél folyosót beterítette.
Közelebb lépett az öreg és megviselt faépítményhez, hogy végigmérje azonban félúton megtorpant, mikor fülét ismét megütötte az a hang, ami még a hallban fogadta őket. Nyüszögés, csaholás, vonyítás, prüszkölés.
 Először még csak oda sem akart tekinteni fél attól, ami őt fogadja. Attól, hogy ami majd rá vár, kísérteni fogja, rémálmoktól hosszú sötét esték sokaságán át.
Azonban végül mégis odafordította fejét, tudnia kellett, hogy mi adja ki a hangot. Talán Ozzy van ott, aki bajba került és segítséget kér. Talán nem.
Ahogy odanézett, a sok barna fa között egy apró vörös pötty rajzolódott ki, fekete gombszemekkel és apró mozgó nózival. A lány meglepetten húzta fel szemöldökét. Ajkain a meglepetését szavakba foglaló hangok szálltak fel.
Csakhogy az apró rókafi nem volt egyedül. A lépcső egyik foka alatt ücsörgött, mögötte egy nagyobb és sötétebb vörös folttal, mely  körül legyek repdestek. Az anyaróka lehetett. Azonaban már nem élt. Szemei a semmibe meredtek, teste elernyedt, nyaka körül húsába tépő fémdarab volt. Megfulladt.
Lala lépett egy lépést előre, az apró szőrgombóc pedig kirohant a lyukból és az ezüst hajú lábára ült. Sovány volt, az anya már bizonyost régebben meghalt magára hagyva fiát a kegyetlen világban. Lanetta letérdelt, és megsimogatta az apró teremtmény fülét, mire az játékosan kezdte harapdálni ujjait, és pajkosan ugrabugrált.
- Nem hagyhatjuk itt... ne... - hátrapillantott a kétrét görnyedt Kamillára és elhúzta a száját - fúj, ez undorító, jól vagy? - tudakolta, ahogy inkább el is kapta tekintetét nehogy a végén maga is elkapja a rosszullétet. Helyette a rókára terelte minden figyelmét, kedvesen játszott vele, gyengéden bundájába túrt, majd felkapta és keblére fektette ahol az apró állat megnyugodva hunyta le szemeit. Talán a szívverése hasonlított az anyjáéra.
- Vigyük magunkkal! Ha itt hagyjuk elpusztul akár az anyja.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 10. 22:09 | Link

Lali
IzártIruhaI


Remegve adta ki magából gyomra tartalmát, ami bár nem lehetett a leggusztusosabb látvány, legalább úgy-ahogy jobban lett tőle. Ettől függetlenül még félt, s minden vágya volt minél hamarabb kijutni az egész helyről. Megforgatta szemeit, ahogy párat még köpdösött, majd, még mindíg háttal a másiknak körbepillantott, nem-e talál valamit, amivel megtörölheti a száját. Miért nincs nála törölköző? Pedig mindenre a válasz a törölköző. Na meg persze a negyvenkettő, de a törölközőnek most nagyobb hasznát venné. Mikor Lanetta szavai felhangzottak, még a tevékenysége közben, nem igazán fogta fel őket, csak az után értek el tudatáig, hogy végzett.
- Jól vagyok.- mosolyodott el kissé erőtlenül, ahogy végül jobb híján kezével törölte meg arcát, majd roppant nőiesen a trutymót átadta a falnak. Inkább ott, mint rajta. Összeráncolt homlokkal nézett az állatkára.
- Honnan tudod, hogy nem veszett? Vagy nincs valami varázsbetegsége?- vonta fel szemöldökét, ahogy megpöckölte az élőlény fülét, mire az nyöszörögve rázta meg fejét. Kissé erőtlenül felsóhajtott, ahogy a kis vörösről a nagy őszre nézett. Kérlelhetetlen, ehez kétség sem fér.
- És mégis hogy fogod felnevelni? Mármint.. Biztos kell neki rókatej, meg majd összecsinál mindent.. Büdös lesz, satöbbi.- kezdett grimaszolni. Egy szóval sem mondta azt, hogy itt kéne hagyniuk. Viszont vegyük figyelembe, hogy ez mégis egy vad állat, aminek vannak szükségletei, és ki tudja, az is lehet, hogy nem engednék meg, hogy megtartsa. Persze mindezek bizonyára nem fordultak meg Lanetta fejében, ahogy Kamilláéban sem fordultak volna meg az ő helyében. Éppen ezért nem is vádaskodott, csak.. Kettejük közül valakinek realistán is kellett gondolkodnia, s bármilyen meglepő, ez a szerep most a szőke navinésre esett.
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. augusztus 11. 23:34 | Link




Kamilla elrókázta magát, egy róka jelenlétében. Ez vicces lett volna, talán más körülmények között, azonban ekkor senkinek sem támadt kedve röhögni. Lanetta az aprósággal volt elfoglalva, Kamilla a kezén lévő trutyival.
- Ha veszett lenne habzana a szája nem? - szökött fel a lány szemöldöke, és hagyta, hogy a társától elszenvedett hatalmas támadás elől az apró kölyök a ruhájába dugja fejecskéjét. - És biztos van az iskolában valaki akihez el tudjuk vinni! Annyi tanár rohangál arra, csak akad egy aki meg tudja vizsgálni. Lééégyszi Kamilla... - elhúzta a kérlelést és olyan gyermeki szemekkel nézett a szőke hölgyeményre, mint a kislány ki nyalókáért könyörög a sarki boltban . Csakhogy a kölyök nem volt tárgy, melyet ha megun könnyedén az egyik kukába hajíthat jobbik esetben. Ő egy élőlény volt, valami aminek ugyanúgy dobban a szíve mint az övé. Valami ami ugyan úgy érez, és ugyanúgy  él. Felelősséggel tartozott iránta, ha most magával viszi az emberek világába. Felelősséggel az életéért, az egészségéért, és azért, hogy másoknak se essen baja. De nem érdekelte. Ahogy ott a kezei között érezte a rókafi mellkasának emelkedését, eldöntötte, hogy meg fogja védeni. Mindentől és mindenkitől, a világtól, az emberektől, ha kell önmagától is. De ehhez az kell, hogy mellette legyen, és mindig érezze őt.
- Tápokkal helyettesíthetőek, és biztos egy idő után megtanulná a szobatisztaságot is! Okos állat, meg fogja tanulni. - Lanetta biztos volt a keblén heverő apró jószágban. Hitt abban, hogy habár sosem lesz öleb, valamilyen szinten megszelídül, hogy ne hágja át a törvényeket. Hitt benne, hitt a jövőjében. A jövőjükben, mely ettől a naptól összefonódik. - De ha itt hagyjuk meghal. Esélye nem volt az életre, MI nem adjuk meg az esélyt az életre. Pedig egy esélyt mindenki megérdemel. Legyen az akármi! És én nem tágítók, magammal viszem. A felelősséget pedig mindenestől vállalom is - És ezzel lezártnak tekintette a témát. A róka jön, és kész.
  Ahogy felnézett látta, hogy a tájra szép lassan ráolvad a sötétség. A külső fák árnyékba borulnak, az égen szikrázva keringőznek a korai csillagok halovány fényei. Lassan teljesen beesteledik, a nap köpenyének utolsó darabkái az ég alját festik lilára és rózsaszínre.
Ezzel egy időben a belső ház is kezd megváltozni. Mintha a betört ablakon keresztül kúszna be a fekete köd, átszabva a lepusztult épület köntösét. Minden ami eddig rémisztő volt, most ezerszer gonoszabbá és rosszabbá vált. A sarkakban árnyak álltak, kitárt mancsokkal, a tárgyak mögött sejtelmes alakok bújtak meg. És a képek, melyek maszatos öregeket mintáztak, mintha egy kísértetfilm borzalmas kellékei lettek volna. És a dal... a szél dala, mely szomorú halált sikított kettejük fülébe, miközben táncba hívta az öreg csillár ép kristályait, hogy halk sikolyaikkal még tökéletesebbé varázsolják a balladát.
- Nem szeretnék itt éjszakázni - hangja megfeszült éppúgy mint teste is. Kiegyenesedett és körbenézett. Már alig maradt fény. Lassan az egész házat elárasztotta az éjszaka, mint a tenger tajtékzó habjai a süllyedő hajót.
  Azonnal rájött, Ozzy nem fog visszajönni. Ahogy ott állt, mintha mintha mindig is egyértelmű lett volna, hogy soha többet nem fogja látni. Szemeiből sós könnyek kúsztak elő, elhomályosítva látását.
- Lépjünk le - maga sem hitte el, hogy ezt mondja. Pedig igaza volt. Egy éhes rókakölyök van a karjai alatt, és lassan estére is áll az idő, senkinek sem lenne jó, ha tovább maradnának. - Ozzy megoldja, nagyfiú, és úgy tűnik most kirepült a fészkéből. - A kilincsért nyúlt és kitárta. A kijárat felé indult, bízva abban, hogy Kamilla is vele tart, hisz miért is maradna. A szőkét vele annyira nem érdekli a hörcsög sorsa mint őt. És mégis ő lép a kijárat felé először.
- Azt hiszem a fogadásnak annyi, mindketten győztünk, vagy vesztettünk. Vagy együtt nyammogjuk el azt a doboz drazsét, vagy mindketten megúszzuk.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
zárás
Írta: 2015. augusztus 12. 16:28
| Link

Lali
IzártIruhaI


Igen, pontosan erre számított. Telljes értékű ellenállásra. Lehunyta szemeit, ahogy felsóhajtott. Reménytlen. Javíthatatlan.
- Először is, a veszettségnek több fokozata van. Persze az emberek csak azt ismerik, amikor már telljesen meg van vadulva, de az egész folyamat heteket, hónapokat vesz igénybe.- rázta meg fejét. Egy veszett kutya képes elrágni a vasat még úgy is, hogy beletörik az összes foga. Hát akkor egy veszett róka, aki vadként született? Az egész helyzettől nevethetnékje támadt. Ez az egész általában fordítva szokott működni. Lali kapja azt a szerepet, hogy tisztán gondolkodik és bírál, Kamilla pedig azt, aki mindent elhamarkod, és nyavajog, ha valami nem úgy megy, ahogy azt ő eltervezte. Szemléltető, képletes példának vegyük az apuka és az óvodás kisgyerek helyzetét: a kissrác talál egy kismacskát, aki nagyon cuki édes aranyos, és a papa meg bevágja, hogy "nyugodtan simogasd meg kisfiam, de haza nem visszük, az egyszer biztos". Persze vannak különféle okok is, mint mondjuk, hogy "anyád kivág macskástól minket az utcára", vagy épp "nem tudnánk eltartani", esetleg "már így is van otthon egy". És tessék, most totálisan szerepet cseréltek. Hát nem irónikus?
- Oké, oké, ne essünk túlzásokba.- rázta meg fejét, mikor a másik elkezdett az életről papolni. Ezt is pont ő mondja, aki képes mindennek nagy feneket keríteni.- Ha két hét után megunod, én verem a fejed a falba.- dünnyögte belátva, hogy ennek az egésznek már semi értelme. Az eridonos elhatározta, hogy a rókát megtartja, s mindenféle ellenállás csupán időfecsérlés lenne, a szavak úgy pattognának le róla, mint acélpajzsról a mályvacukor. Apropó mályvacukor, olyat nagyon régen nem evett. Kétség kívül be kell pótolnia. Követte a másik tekintetét, ki a tájra, s helyeslően bólogatott.
- Szerintem is.- törölte bele még egyszer kezét a falba, majd elindult visszafelé. Megigérte önmagának, hogy soha többet ide vissza nem fog jönni. Csodálkozott azon, hogy barátnője csak úgy fogja magát, és ilyen könnyen lemond Ozzy-ról, főleg az után a mondat után, hogy "ha nem találjuk meg, abba belehalok". Vagyis valami ilyesmi lehetett a lényege. De nem akarta erőltetni a keresgélést, már alig várta, hogy eltűnhessen innen.
- Szerintem együnk mindketten drazsét.- vont vállat, ahogy megállt a sötét szoba ajtaja előtt. Ő ugyan nem fog először bemenni, az már ezerrel biztos.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa