31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Másodikos mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 554
Összes hsz: 1767
Írta: 2020. március 31. 12:02 | Link

Karcsi
03.19. - kinézet

Nem bántottam meg, azt mondja. Pedig igyekeztem, de nem azért, mert haragszom rá, hanem mert nekem most egyedül kell szenvednem, nem pedig mások mellett. Riza is megölelt, vagy olyasmi, most itt van Karcsi is, az egész kastély azt látja majd, hogy egy picsogó liba vagyok fiúba, mert elhagyták. Hát ez elég béna Bence, talán jobb lenne, ha átmennél a Navinébe, és elbújnál az egyik sarkába. De persze a Levitába jelentkeztem át, hogy tovább tetőzzem a bajt, még akkor is, ha akkoriban, amikor beadtam a kérelmet még semmi gond nem volt. Legalábbis látszólag, mert csak azok az esetek jutnak eszembe, amikor Mária, az a szemét máshogy viselkedett, mint kellett. De a legnagyobb barom én vagyok, mert nem vettem észre, ami elég gáz, hogy ennyire elcsavarta a fejem úgy, hogy közben nem is szeretett. Mert ez az igazság, csak kedvelt, nem szeretett. Nyilván emiatt nem feküdtünk le akkor náluk, nem azért, mert még nem volt felkészülve rá. Persze, ha a másik akarta volna, széttette volna a lábát neki, az tuti. Nem jó gondolatok ezek, csak még jobban gyűlölöm tőle mindkettőt, de talán ezek segítenek feldolgozni az egészet, mielőtt megőrülök. Sajnálatomba egy aggódó vékony hang csap bele, kiragadva a legmélyebb bugyrokba süllyedésből. Ejj Karola, bármennyire is szeretsz, ez most nem segít. És még a könnyeim is letörölgeti, mint valami óvó anyuka. Lefogom a kezét és a szemeibe nézek.
- Hagy folyjanak – mondom rekedt, szinte síron túli hangon, de aztán megint kiszakít a mondandója a „nyugalmamból”. – Idővel. Vagy talán már sosem lesz olyan – a szavak fortyogva törnek fel, sebzett vadként menekülnék, de a másik nem enged, még a fejemet is megemeli. De amit mond… a szavai elevenembe hatolnak, mélyen megforgatják bennem a véres alabárdot. Emma emlegetése még rendben van, tudom, hogy számíthatnék a húgomra, de a másik… nem, nem akarom többet hallani a nevét! Soha többé!
- Máriára? Az biztos, hogy rá kurvára számíthatok – felkacagok bántóan fájdalmas hangon. – Bármikor szakít velem szívesen még egyszer – rosszindulatú kacajom elhal, ő pedig még mindig az egészségemért aggódik. Megőrjít tényleg.
- Karcsi, hagyjad a kezem, jól van az, majd később begyógyítom - hazudom természetesen, nem akarom, hogy begyógyuljon. Maradjon csak meg, hogy emlékeztessen: egy lányban sem lehet bízni ezentúl. Viszont az alkohol jó ötlet, úgyhogy kibontakozom az öleléséből és felállok. Előveszem a laposüveget és meghúzom, majd a lány kezébe nyomom.
- Igyál, ha akarsz, vagy pazarold el a kezemre – vonok vállat, majd a véres és koszos kádnak dőlök. Ekkor látom a meg a kutyát, aki csak jobbra-balra forgatja, akis fejét és kíváncsian méreget minket. – Ugye te nem vagy hűtlen, mint a csajok? Csak szétnézel és mész a gazdádhoz – morgok felé fáradtan, kíváncsiságom egyáltalán nem valós. Nekem most más bajom van.
- Mi lenne, ha elvinnéd a gazdájának, én meg megvárlak itt, jó? – mondom egészen normális hangnemben, és talán úgy néz, ki elhiszi. – Minden rendben lesz – üzenem biztatóan neki, de belül azt várom, hogy eltűnjön végre. Imádom, de most nem kell senki, főleg egy aggódó kuzin. Ha pedig így tesz, elhúzok innen máshová, ahol talán már nem talál meg!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 477
Összes hsz: 879
Írta: 2020. április 1. 20:31 | Link

Bence

Segíteni akartam rajta, mert rossz volt őt így látni, s bevallom, egy kicsit meg is ijesztett. Ez a fiú mindig jókedvű és céltudatos, most viszont valami a padlóra küldte őt. Jó lett volna tudni azt, hogy mi lehet a probléma forrása, hogy mi készíthette ki őt ennyire, mert akkor tudtam volna rajta segíteni valahogy. Így viszont, hogy csak a könnyeit láttam, s azt hogy mit művelt magával, mindez ezernyi teóriára adott okot.
Szegényt hiába próbáltam a szavaimmal nyugtatni, s bátorítani, nagyon depresszívnek tűnt, mint aki feladta az életet. De mégis mi a franc történhetett vele, amitől így kikészült? Tudtommal a családjában nem voltak gondok, Masaval is jól megvoltak, barátai is szép számmal akadtak a kastélyban, és nem is volt buta gyerek, hogy a tanulás okozzon neki problémát. Azt meg nem hinném, hogy belekeveredett valami rosszba, hisz Bence jó srác, a légynek sem tudna ártani. Vagy mégis? Lehet, hogy olyan dolgot tett, amit nem szabadott volna?
Aggódóan emeltem meg a fejét, tovább próbáltam nyugtatni a szavaimmal, biztosítani őt arról, hogy mi mindannyian itt vagyunk neki, s számíthat ránk. Mária említésétől azonban Bencéből haragos szavak törtek fel, hátrébb is húzódtam tőle, s meglepetten pislogtam a fiúra.
- Hogy micsoda? Szakított veled? - szemöldökeim is a magasba szaladtak a meglepettségtől, s hirtelen kaptam kezeimet a szám elé, mert még mindig nem akartam elhinni azt, hogy ez megtörténhetett. Merlinre! Mégis mi ütött beléjük? Annyira szép pár voltak, akkor ez most mégis mi?
Néhány másodpercen át meg sem tudtam szólalni, csak döbbenten bámultam a fiúra, aki láthatóan teljesen kikészült. Így viszont már értettem az okát, hogy mi okozhatott ekkora törést benne.
- Én..sajnálom - nyögtem ki nagy nehezen, hisz mit is mondhatna ilyenkor az ember? Tényleg nem értettem Masa döntését, nem tudtam arról, hogy voltak-e köztük problémák, de ez alapján feltételezhetően voltak. Vajon Márk már tudott erről?
Miközben ezernyi gondolat merült fel bennem a hír hallatán, továbbra sem tettem le arról, hogy el kellene látni a fiú sebeit, ő viszont nem igazán akarta azt, hogy segítsek neki.
- De nem akarom, hogy elfertőződjön, elég csúnya - jegyeztem meg, miközben ő kiszakadt az ölelésemből, s felállva távolabb is lépett tőlem.
- Inni én? Neked sem kéne - sóhajtottam, s egy pillanatra eszembe jutott a bál estéje, hogy mit művelt velem az alkohol. Amiatt eszem ágában sem volt, hogy meghúzzam a flaskát, s az sem tetszett, hogy Bence ezt már megtette. Nem hagyhattam, hogy egyedül maradva leigya magát a sárga földig és valami ostobaságot műveljen.
- A kezedre pont jó lesz - mondtam, majd magam is felállva, odasétáltam újra a fiúhoz. - Tartsd a kezed - szóltam rá határozottan, ha nem tette volna, akkor magam húztam picit előrébb a kezét, hogy aztán ráönthessek némi alkoholt. - Ez picit fájni fog, de legalább fertőtlenít - jegyeztem meg, majd már öntöttem is kezére az italból. A maradékot pedig a földre öntöttem, s ha ellenezte volna, az sem érdekelt. Nem akartam, hogy még többet fogyasszon belőle. Ezt követően a nyakamból letekertem a sálamat, s azzal kötöttem be a fiú öklét, de nem túl szorosan, csak annyira, hogy ne essen le, és fedje a sérült részeket.
- Ideiglenesen ez is megteszi, de nem vagyok gyógyító - azt meg már nem tettem hozzá, hogy varázslatot meg nem tudok olyat, ami hatásos is lenne az ilyen sérülésekre. Bálintnak biztos erre is lett volna valami gyógyítóköve, de ő most nem volt itt, hogy segíthessen Bencének. Némán fürkésztem ezután a fiút,s rossz volt látni azt, hogy ennyire kikészült Masa miatt.
- Fogalmam sincs, hogy ki lehet a gazdája, és nem Bence, ne haragudj, de amilyen állapotban vagy, nincs az a pénz, amiért én magadra hagynálak. - tényleg aggódtam érte, így kizárt volt az, hogy egyedül hagyjam őt.
- Figyelj, nézz rám légy szíves - elé álltam, s addig szuggeráltam a pillantásommal, míg rám nem figyelt.
- Pontosan tudom azt, hogy mit érzel most, tudom, hogy milyen elveszíteni valakit, akit szerettél, de ettől még nem áll meg az élet, és hidd el, hogy ezen is túl leszel. Szeretném, ha összekapnád magad, mert sokan vannak, akiknek igen is számítasz, rendben? Gyere, inkább te kísérj vissza engem, meg a kutyát a kastélyba, mert már későre jár, és nem hiszem, hogy örülnél, ha valaki nyakon suhintana engem , csak azért, mert egyedül kóricáltam. Na gyere - azzal ölbe vettem a kiskutyát, s megvártam, míg Bence erőt vett magán, hogy visszakísérjen a kastélyba. Csak akkor voltam nyugodt, amikor mindketten ott voltunk már, s elköszöntünk egymástól a levitában. S bár nehéz szívvel engedtem útjára, de megértettem, hogy egyedül akart lenni ezekben a percekben.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. április 1. 20:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 39
Írta: 2020. április 11. 20:32 | Link


Lábát óvatosan a pedálon hagyva, épp csak lassú gurulásra készteti a járművet, ahogy a nő megmakacsolva magát nem reagál segítő szándékára. Érthető és nem is olyannyira meglepő, hogy nem pattannak azonnal és kérdés nélkül a kocsiba egy idegen ajánlatát hallva, épp ellenkező esetben ütközne meg némileg a felé viseltetett bizalomra. Mert kis település, mindenki ismer mindenkit és hallott is az általános jóindulatról, de a józanész mégis azt diktálja, hogy nem árt megfontoltnak maradni.
A nő nevetésével egyidejűleg szélesedik valamelyest mosolya; örül, hogy megfelelően ért célba a megjegyzés, máris van egy jó pontja, ez kétségtelen. Megáll.
- Oh, igazi szakértőnek hangzik, sok delikvenssel volt már dolga? – bár azt mondják, nem illik kérdésre kérdéssel válaszolni, túl magas az a bizonyos labda és a lecsapásával járó késztetés. A bajba jutottal ellentétben nem vált tegeződésre. Nem távolságtartás a cél, csupán illedelmes, az egyébként némileg kekeckedő, közvetlen hangvételű beszédéből ez egyértelműen érezhető. – Van más választása? – A fáradt, ám jó kedélyű mosolygás tisztán kihallható szavaiból. Baljával az autó belterét rendesen bevilágítani képes kis lámpasorhoz nyúl, hogy aztán felkapcsolva azt hunyorogjon a pupilláit hirtelen érő fénymennyiségtől egy pillanatig, de végül lehetőleg még inkább eloszlassa a késő esti félhomály adta kételyeket. Kiléte ezzel végre tökéletesen láthatóvá és beazonosíthatóvá válik, nem-sorozatgyilkosokhoz méltón.
- Mester Adrián Dominik, szolgálatára, kedves…? – A kérdő él a leendő útitársa nevének hagyott űr, ezzel szándékozik maga is megtudakolni az ismeretség -nem mindennapi- megalapozásához szükséges információt. – A Holdfény utcában van házunk. – Érdeklődve les a nőre, hogy elégedett- e ennyivel. Előzékeny és örömest erősítené tovább megbízhatósága kérdéskörét készséges válaszaival, remélhetőleg ez a szűrő csak arra szolgált, hogy kiderüljön valóban bogolyfalvi lakosról van- e szó – hisz honnan ismerhetné egyébként az isten háta mögötti mágustelepülés utcáit?
Utoljára módosította:Mester Adrián Dominik, 2020. április 11. 20:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2020. április 13. 15:40 | Link


o u t f i t

Újabb kacaj tör fel belőlem, mikor meghallom a hozzám intézett kérdést. Szépen lecsapta a pöttyös labdát, úgy ahogy azt illik. Szimpatikus.
- Ha azt elmondanám, akkor téged is meg kellene, hogy öljelek… - vonom meg vállaim egy széles mosoly kíséretében. Az újabb kérdés hallatán egy komolyan gondolkodó arckifejezés mellett nézek a férfira.
-  Hmmmm…. Hát igazából kettő jut az eszembe: vagy megbízom benned, beülök az autódba és elvitetem magam, vagy elsétálok és az egyébként is meglévő késésemet még jobban feltornászom. Ha az első opciót választom, akkor akár komoly bajba is kerületek, mivel simán lehetsz emberrabló, gyilkos, vagy csak szimplán megerőszakolsz. Mondjuk erőszak után meg is ölthetsz… kicsit sok krimit nézek azt hiszem. – itt megvakarom a fejemet, és valóban átfut az agyamon, hogy le kellene kattannom az ilyesféle sorozatokról. –    Ha a második opciót választom, akkor a főnököm nyír ki, aztán meg elveszítem a munkám és romba dől az életem. Egyik sem hangzik túl jól… -  egy mély sóhaj tör fel belőlem. Nehéz döntés az egyszer biztos…
Mikor bemutatkozik akkor hirtelen valami olyan érzés kerít hatalmába, hogy én ezt a nevet már hallottam valahol. De ha agyon vernének se tudnám megmondani, hogy hol és milyen kontextusban. Na mindegy, majd ha nem lesz annyira lényeges, akkor majd eszembe fog jutni. Hallom, hogy mondja az utcát is, de ekkor én már nyitom a kocsi ajtaját, majd nem túl finoman és nőiesen huppanok be a pasi mellé az anyósülésre. Jobbomat nyújtom felé.
- Szendrey Adél. – ha elfogadja a kézfogást, akkor megrázom jobbját, majd a kabátomat kicipzárazom és kissé szétnyitom. A félreértések elkerülése végett, meleg van a kocsiban, és nem szeretnék megfázni. – A csárdába kéne jutnom fénysebesen. Cserébe vendégem vagy valamire. – küldök felé egy egész bájos mosolyt, majd becsatolom a biztonsági övet.
- Ja és kérlek, tegeződjünk. Nem tudok magázódni, vagyis inkább nem szeretek. Megoldható?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mester Adrián Dominik
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag



offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 39
Írta: 2020. május 13. 02:06 | Link


A nő nevetése ragályos, jókedvűen szélesedik mosolya szinkronban.
 - Tudok titkot tartani, szakmai ártalom – vonja meg vállát finoman, és egy pillanatnyi hatásszünetet tart, kicsit rájátszva a sorozatgyilkos témára, majd halkan elneveti magát. – A végén még kiderül, hogy valójában nekem kéne tartanom a bajba jutást talán csak színlelő, elesett hölgytől? – emelkedik szemöldöke kérdőn. Egyértelműen a legkevésbé sem érzi magát fenyegetve, saját teóriája sokkal inkább szórakoztatja, szóval amennyiben ma este egy ádáz gyilkossal akadt össze ártatlan külsőbe burkolva… könnyen megszívhatná. Milyen szerencse, hogy nem ez a helyzet.
Ahogy elkezdi a lehetőségeit latolgatni részletekbe menően, a férfi enyhén összepréseli ajkait, hogy elnyomjon egy vigyort. Hagyja, hogy végigérjen hangosan kifejtett aggályain, csak a túl sok krimi említésekor neveti el magát halkan.
 - Egész biztos vagyok benne, hogy a profilba nem férne bele, hogy kedélyes csacsogásba bonyolódjak, ha a felsoroltak bármelyike célkitűzés lenne – néz fel a nőre mosolyogva még mindig az ülésen támaszkodva. A krimikből köztudott tény, hogy a sorozatgyilkosok és erőszaktevők nem bajlódnak rizikós szitukkal, márpedig elég sok időt elvesztegettek azzal a bizonyos oda-vissza passzolgatott labdával. És még csak cukorkát sem ajánlott fel, makulátlanabb nem is lehetne. – És ki tudja, talán séta közben félrehúzódik még egy autós, aki valóban bajt akar.
Amikor végül nyílik a kocsiajtó, ellöki magát az ülésről, hogy visszahelyezkedjen rendesen a volán mögé, a bemutatkozáshoz pedig nyújtja kezét egy határozott, de véletlenül sem túl erős kézfogásra. Csak az ropogtat kezet, akinek valami igen nagy kompenzálnivalója akad. Főleg egy fiatal hölgy előtt.
 - Örvendek a találkozásnak, Adél – mosolyog szívélyesen. Az instrukciókra bólint, indítja is a motort, hogy visszanavigálva a járművet a sáv közepére. – Sajnos fénysebességet nem garantálhatok, hisz mi értelme volt ennek az egésznek, ha méltatlanul egy fa veszi életünket? Hát sosem derülne ki, volt- e félnivalónk valójában. – De szavaival ellentétben gyorsít, a megengedett sebességhez amúgy sem ragaszkodik olyan szigorúan, és ennyit igazán megtehet, ha valaki állása forog kockán, nem igaz? A tegeződést érintő kérdésre oldalra pillant a nőre, és ismét bólint egy aprót, ahogy tekintetét visszafordítja az útra. – Hogyne, persze. Ez is szakmai ártalom lehet, az emberek nagy részével hivatalos közegben találkozom. Egyébként alkoholt sajnos nem fogyaszthatok, de biztosan találunk valamit, ami megfelel. – Egy minimális szabadkozás, számára tényleg a magázódás a természetesebb, majd egy halvány mosollyal toldja meg a meghívás elfogadását.
Utoljára módosította:Mester Adrián Dominik, 2020. május 13. 02:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bárány Farkas
INAKTÍV


Szellemekkel suttogó fekete bárány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 23
Írta: 2020. június 6. 20:23 | Link

Winwin

Vannak jelenségek, amiket egyszerű megmagyarázni, mint azt, hogy az óra leesik a falról. Vagy egyszerűen elengedte a szög, ami addig nagyon kitartóan szobrozott ott, vagy ténylegesen van egy rosszindulatú szellemed. Egyiket sem tartom kizártnak. Másfelől vannak olyanok, amik már jóval keményebb diók.
És akkor vannak a kÍsÉrTeThÁzAk. Egyáltalán kinek a fejében merült fel, hogy így nevezzen el egy házat, csak azért, mert fura zajok jönnek belőle. Ez rasszizmus az eltévelyedett lelkekkel, ha engem kérdeztek. De miért kérdeznétek? A Farkast soha, senki nem hallgatja meg, akkor sem, ha fontos.
Szóval mély sóhajjal vágtam zsebre a kis jegyzetfüzetemet, meg a sajgó fejfájásomat elindulva, minden egyes lépésnél beismerve, hogy igen nyár van már. Mert  mire esteledik, mire úgy totális ténylegesen sötét lenne, addigra már este kilenc van.  Arról nem is beszélve, hogy még mindig dög meleg van. Azért a derekamra bekészítettem a pulcsit, hogy aztán a ház előtt toporogva várjam Winniet. Igazán jöhetne már. Az órámra pillantottam, majd Boldira, aki tőlem pár méterre ácsorgott a szellemkutyával, kínosan integetve. Mostanság nem jöttünk ki jól. Szerintem kamaszodik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Winnifred Adyra Rossouw
INAKTÍV


Winnie
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 106
Írta: 2020. június 6. 20:35 | Link

🐑🐺+👻

Van a világon több nagy igazság. Ezek közé tartozik, hogy a nők előjogot tartanak fent a késére, és még csak nem is fogadnak el semmit indokként, miért hibásak. Nem tartozom ebbe a csoportba, én szeretek nem az lenni, akire várni kell, de ez ugye nem mindig jöhet össze, van, hogy az ember megcsúszik. Most is edzésen voltam mielőtt elindultam volna a faluhoz, ahogy ígértem magam. Felkaptam a táskám, beletettem mindent, mai kell és már úton is voltam.
Szerencsére ma nem várt rám a Pub, ez nem egy dolgozós nap, ennek örültem is, így mosolygósan érkeztem annak ellenére, hogy rám sötétedett már. Nem igazán tudtam azon túl, hogy a nagy viskónál, mi ez a hely, mert diákként nem jártam erre, meg máskor sem igazán. De azért idetaláltam, még ha nem is pontosan, integettem is, ahogy közelebb kezdtem érni, nem mintha belőlem annyi látszana.
- Szia...sztok - kezdtem bele vidáman, de félúton rájöttem, hogy megy ez erre, néztem is mellé mindkét irányba, hogy kisegítsen hova kéne néznem, de aztán csak megöleltem nézve mögötte, hogy úgy amúgy miért ide jöttünk. Gondolom okkal, eddig csak nem gondoltam bele, nyilván. A táskámban kicsit csörgött meg koppant minden ahogy odahajoltam, meg el, de engem ez már meg se lepett. Túl sok mindent hordok magamnál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bárány Farkas
INAKTÍV


Szellemekkel suttogó fekete bárány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 23
Írta: 2020. június 6. 20:44 | Link

Winwin

Nem szeretem különösebben a tényt, hogy Boldizsár mindig itt van. Jó, nem mindig, csak az esetek kilencven százalékában, és ennek mondjuk a jó felében szeretne az életemre törni, ha lenne hozzá elég... gerince? Nem feltétlen hiszem, hogy ezt így kellene jellemezni, mert van neki, csak nem szilárd. AH, hogy mennyire örülök, hogy ezt nem kell embereknek elmagyaráznom. Inkább csak néztem, ahogy Olivér elpatkolt és újra adoptált kutyájával játszott, aki minden erejével azon volt, hogy felvegyen egy botot. Mélyet sóhajtottam is, majd felvettem a faágat, hogy egy határozott mozdulattal elhajítsam a távolba. Boldi és Dávid is belevetették maguk az estébe a bot után.
Ekkor hallottam meg a lépteket és arra is fordultam, hogy rövid mérlegelést követően visszaintegessek Winnienek.
- Hello bajnok - mosolyodtam el, majd a fejemmel a bokrok irányába intettem, ahol egy rakás, tavalyi levél kavargott. Más azt hihette, ilyen mini forgószél, pedig csak egy nem igazán élő kutya és a gazdája játszottak lelkesen. - Kész táborral érkeztél? Vagy miért hangos a táskád? Amúgy, ez a helyi kísértetház. Legalábbis... így hívják. Jártál már itt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Winnifred Adyra Rossouw
INAKTÍV


Winnie
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 106
Írta: 2020. június 6. 20:58 | Link

🐑🐺+👻

Nem akartam megváratni Farkast, szóval mondjuk azt a könnyebb utat választottam, vagyis a gyorsabbat, de koszosabbat. Ez azt hiszem egy darabig látszott is rajtam, de igyekeztem mindent leporolni magamról. Kiszedni pár ágat a hajamból és úgy tenni, mintha nem látnám a foltot a nadrágom szárán. De igyekszem, az Őseimre esküszöm. Bár a zsupszkulcsot most pár hétig megint szeretném jegelni, mint utazási módot.
- Sétáltatod őket? - nevettem el magam, ahogy el is néztem a szelesebb térség felé. Nekem néha még mindig hihetetlennek tűnt ez, és nem a létük, abban több frontról is túlképzett vagyok, mert lássuk be törzsi körökben, odahaza az ebédlőasztal békéje arról szól éppen kihez szól valamelyik bölcs szellem. Ne is beszéljünk róla.
- Csak pár új kristály. Meg csontok, rúnázott kacatok - vontam vállat, mert így sem bizalomgerjesztőek a dolgaim, már hozzászoktam, de nagyobb biztonságot nyújtanak, mint a pálcám. Vele azóta se jövünk ki, és nem is hiányzik annyira.
- Nem, őszintén szólva azt sem tudtam, hogy így hívják. Házibuli volt és haza kell vinni Boldit...? - néztem rá próbálva komolyan venni, de nem teljesen sikerült.
Utoljára módosította:Winnifred Adyra Rossouw, 2020. június 6. 21:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bárány Farkas
INAKTÍV


Szellemekkel suttogó fekete bárány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 23
Írta: 2020. június 6. 21:55 | Link

Winwin

- Valakinek azt is kell, nélkülem lehet, hogy izomsorvadásuk lenne. Mást nem látok, mint hogy fekszenek itt, fekszenek ott, tunyulnak amott - mutattam három különböző helyre, hogy érzékeltessem a gondomat a szellemeimmel. Másfelől, engem viszont nagyon szeretnek lefárasztani, ha már itt tartunk. Ami nem tudom, hogy mennyire fair. De ugye, én vagyok az ügyeletes powerbank, nincs mit tenni, a közelemben viszonylag kevés más embert ismerek, aki látja a szellemeket.
- A rúnázott kacatok hangzanak akusztikailag a legjobban, ha engem kérdezel. Mi van benne, hangtál? - kérdeztem kissé csipkelődve, e ha őszinték vagyunk, akár lehetett volna az is. Vannak olyan hitek, ahol használják, a csakra tisztítására a negatív energia elűzésére. Nem mintha tudnék róla.  
Az elején még furcsa volt, hogy Winnie nem úgy varázsol, mint mások. Most már egészen megszoktam, talán az lett volna meglepő, ha azt csinálja, amit a nagy átlag elvár.
- Sokáig én sem, nem hallottam róla, csak pár héttel ezelőtt. Azóta el akarok ide jönni - pillantottam az épületre, majd vissza a lányra, mielőtt még kirobbant volna belőlem a nevetés. - Nem, de ha valóban kísértetház, talán rá tudom őket venni, hogy rendezzenek egyet. Addig is leszállna rólam ez a kis... Milyen napod volt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Winnifred Adyra Rossouw
INAKTÍV


Winnie
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 106
Írta: 2020. június 6. 22:08 | Link

🐑🐺+👻

Meglehetősen furcsa, de közben édes volt a gondolta annak, hogy gondját viseled a halott testvéred szellemének, és a szintén nem élő kutyájáénak. De biztosan nem egy egyszerű helyzet, látszott is rajta, hogy megviseli, és nem hinném, hogy ezért bárki hibáztatná. Olyan lehet ez, mint mikor sok emberrel dolgozol együtt, akiket soha nem akartál magad köré.
- De te itt vagy, és gondoskodsz róluk - mosolyogtam is rá, kicsit el is nézve a sötétben mocorgó természetre, aztán csak magam köré fontam a karjaim, már visszanézve rá.
- Nem, és se ősi dobok, se cintányérok - ingattam is meg a fejem kicsit nevetgélve is. Régen ezeket elég fajgyűlölő és sztereotip dolgoknak tartottam, de már egészen megszoktam, olyannyira, hogy én is értem néha a viccértékét. - Nem idézek meg semmit, és nem akarok rituálét sem, ezek a varázsláshoz kellenek simán - néztem is a táskámra le, majd fel az épületre. Ez már nem tartozott a témához, csak úgy elvonja az ember figyelmét. Áraszt magából a hely valami megfoghatatlanul irritálót. Nem ijesztő vagy elutasító. Csak érzed a zsigereidben a kellemetlenséget.
- Nem lehet ettől bajod? Mármint tudod, ha túl sokan jönnek... meglincselnek vagy valami? - értem én hogy a szellemek csak plazmatikusak, vagy nevezzük bárhogy, de azért spirituálisan van bennük erő. Én így vallom, ő meg tapasztalja. Szóval...
- Szóval te lennél a jófej tesó, aki elviszi a buliba, amibe más el se engedné? - néztem is rá, aztán a bejáratra, mert hát itt vagyunk, nyilván akkor én is bemegyek. - Elég jó, csak fárasztó. DE ami azt illeti gondolkodtam valamin veletek kapcsolatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bárány Farkas
INAKTÍV


Szellemekkel suttogó fekete bárány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 23
Írta: 2020. június 6. 22:26 | Link

Winwin

- Ha én nem, akkor ki fog? - kérdeztem vissza, mert pont emiatt, hogy az embernek semmi hasonló kontaktja nincs, nem is számíthat senki másra. Persze, abból kiindulva, mennyien nem látják a szellemeket, ettől még érzik a velük járó letargiát, a kimerülést, a rossz kedvet. Arról nem is beszélve, hogy az összes, családot kísértő vén kurva sem foglalkozik vele, hogy a volt hozzátartozók látják-e. Hal és virul.
- Csalódást okozol - túloztam, meg is rázva a fejemet viszonylag gyorsan, de aztán csak vontam egyet a vállamon, elnevetve magamat. Nem hiszem, hogy lenne rá jó indok, hogy ilyeneket cipelj. - Nem fárasztó ennyi cumót elpakolni hozzá mindig?
Korábban is akartam már kérdezni, csak valahogy soha nem vitt rá a lélek. Na, ez egy nagyon szar szófordulat volt, inkább nem is kellene többet használni.
Aztán Winnie kérdésére leszegtem a fejemet, el is gondolkozva kicsit, felidézve pár nem túl kellemes élményt, még az elejéről, mikor nem értettem, ez az egész hogy és miként működik.
- Csak ha megosztom velük az energiám, önként, abból már volt ájulás - grimaszoltam kicsit. Nem mindig volt egyszerű, nehéz volt megszokni, megtudni, ez az egész hogyan is lehet hasznosítva.
- Hát, így is mondhatjuk - vigyorodtam el egy kicsit, a ház felé pillantva, majd fütyültem egyet, amire Dávid ugrott is, befelé ügetve lelkesen. - Velünk? Már, hogy velem és az öcsémmel?
Lassan léptem be a házba, a kezem az ajtón nyugtatva, körbe hordozva a tekintetemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Winnifred Adyra Rossouw
INAKTÍV


Winnie
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 106
Írta: 2020. június 6. 22:39 | Link

🐑🐺+👻

Senki. De erre a választ már ő is tudta, ki sem kell mondanom. Kicsit olyan ez, mint a menhelyi állatok élete. Elhagyatottak, ingerültek, van amelyik nem család- vagy emberbarát úgy eleve. Nehéz lenne ezt bárhogy körülírni, bárkinek, főleg hogy fogalmam sincs se nekem, se másnak milyen lehet ebben élni.
- Majd beszerzek egy dobot legközelebb - haraptam is az ajkamra elgondolkodóan, hogy aztán ezt úgy elraktározzam a fejemben. fogalmam sincs honnan lehetne. Mármint nem hiszem hogy vannak sámánboutiqueok. - Néha, de hozhatnám a pálcám helyette. Úgyis tudjuk milyen sikeres vagyok benne - nevettem is el magam a szám elé kapva a kezem, mert hangos nem akartam lenni, meg rosszindulatú sem éppen. Tudom, hogy van akiben mély nyomot hagyott az a bizonyos eset is.
- Csak ha önként? Úgy érted... el is tudják venni? - néztem kicsit... ijedten? Inkább csodálkozva a dolgon, nem csak mert új, de nem is hangzott túl jól ha őszinte kell legyek.
- Jó tesó vagy - néztem is rá, hogy aztán menjek utána, kicsit félre is állva a fütyülés után, nem hiányzik a rajtam átmenés. Ezt a skillkiélést hagyjuk másokra, jó? Inkább a szabad keze felé nyúltam, hogy megfogjam azt, ha hagyta, és úgy kövessem.
- Igen, vagyis azon, hogy a varázskörök kicsit többek, mint holmi varázslatok. Ugyanúgy tudok velük védekezni, de a manára is befolyással lehetnek. Mondtad, hogy a nyugalom csak akkor jönne el, ha nem lennél varázsló. Mi van, ha... csak időlegesen, de néha lehetséges lenne?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bárány Farkas
INAKTÍV


Szellemekkel suttogó fekete bárány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 23
Írta: 2020. június 6. 22:52 | Link

WinWin

Azt hiszem, valamilyen szinten értette, hogy ez nekem miért szar és miért nem szeretem. Mert rá voltam kényszerítve. Ez nem olyan, mint egy metamorfmágia, amit akkor használsz, amikor akarod, és még hasznos is. Ez egy gönc volt, amibe bele voltam kényszerítve, akár egy állat. Gusztustalan.
- Kérlek ne! - szaladt ki talán gyorsabban is, mint illett volna, ahogy nevetve megráztam a fejemet. Nem sok pozitív tapasztalatunk volt a nő pálcahasználatáról Boldival, leginkább a nullához konvergált.
- Ha a beleegyezésem adtam, el. Mármint, ha egy szellemmel megosztom, több is be tud csatlakozni és nem mindig sikerül őket kizárni időben. De még egyszer sem haltam meg. Na jó, egyszer, de annak nem volt köze szellemekhez - tartottam fel a mutatóujjam felháborodva, hogy nem, ennek semmi köze az egészhez. Jó, persze, nem volt egyszerű sztori így sem, de... azért még mindig jobb, mintha a szellemek nyiffantanak ki. Gondolom.
- Igyekszem - ismertem be, vonva egyet a vállamon, majd megfogtam Winnie kezét, miután Dávid ágyúgolyó módjára berobbant a házba. Mindenhova szimatolt, a nyakán borzolódott a szőr, sőt, még vakkantott is egyet, amit talán nem csak én hallottam. Furcsa hely ez a ház.
- Öm, igazából most is az, főzetekkel, ékszerekkel, ilyesmikkel, de drágák és sokszor émelygek tőlük, nem a legjobb megoldás. Oh, ja hogy nem emiatt mondtad - kaptam észbe, hogy amúgy sikerült félbeszakítanom a gondolatmenetet és kissé bocsánatkérően elmosolyodtam, megszorítva finoman a kezét. - Szóval ezt azért mondod el nekem, mert...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Winnifred Adyra Rossouw
INAKTÍV


Winnie
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 106
Írta: 2020. június 6. 23:09 | Link

🐑🐺+👻

- Békével jöttem, becsület szó - emeltem is meg mindkét kezem, tenyérrel felé fordítva védekezésként. Én nem akartam elővenni a pálcám, ők se akarták, nagyon is kiegyeztünk ebben. Arról nem beszélve, hogy egyébként el se hoztam. A szekrényben pihen a díszdobozában. Csinos, szép a színe, de nem. Nem jövünk mi úgy ki, ahogy illik. válás lesz a vége.
- Sokszor csinálják ezt? Engedély nélkül - néztem rá kicsit el is fintorodva, ami nem azért volt, mert a téma zavarna, inkább az elképzelésélt. A halál komoly dolog, az egy dolog, hogy valaki esetleg felkészül, hogy megtörténhet. De megint más ha már túlestél rajta. Ez nekem még mindig annyira...fel is áll az emberen minden pihe és szőrszál.
- Ha jól érzem ez a fura szellő nem véletlen volt - néztem is rá, aztán csak bementem én is. A tekintetem egyből megfogta a nagy tér, aztán a lépcső, és pár kitört ablak, ahogy körülnéztem. Nem szívderítő látvány, de gondolom nem véletlenül viseletes. Párszor a hátunk mögé is néztem, ez valahogy olyan természetesnek tűnt nekem.
- A főzetek mindig drágák, bármihez. Ezt már tapasztaltam, a mágiával felruházott, legális tárgyakat meg elő se hozzuk - intettem is mielőtt folytattam volna bármit. Nem zavart, hogy mondta, nem éreztem magam rosszul tőle, csak visszamosolyogtam rá.
- Azért, mert talán van egy, viszonylag használható, költséghatékony módszerem. Jó, igazából ha vagyok én, meg a csörgés, egész ingyenes... - néztem is a cucciamra, amik éppen nem adtak hangot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bárány Farkas
INAKTÍV


Szellemekkel suttogó fekete bárány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 23
Írta: 2020. június 6. 23:25 | Link

Winwin

A lényeg az volt, hogy nem akartam, hogy bárki meghaljon itt. Bár, nem tudom, hogy szellemek még meg tudnak-e halni. Nem vagyok túlságosan otthon ebben az egész szellemhalál dologban. Tudom, hogy tovább tudnak lépni ebből a lappangásból, de hogy kinyiffanni... tudnak-e. Rejtély.
- Nem, ritkán osztok meg energiát, mert az olyanokat is bevonzhat, amik nem... feltétlen pozitívak - igyekeztem elmagyarázni viszonylag egyszerűen, de nem túl negatívan a dolgokat. Mert hogy az esetek nagy többségében nem volt különösebb hajcihő. De volt olyan is, hogy tényleg szarban voltam.
- Nem, Dávid kicsit... túl lelkes néha, nagyon nehéz neki feldolgozni, hogy valaki már látja és foglalkozik vele - nevettem magam el kicsit, mert aranyos állat volt és halálosan szerelmes Boldiba attól a pillanattól, hogy először meg lett vakargatva a feje. Winwin körbe pillantott párszor, én őt néztem, majd körbepásztáztam a terepet én is alaposabban.
- Nem is értem miért... a legtöbb dolog, amiből összeáll, nem is drága! - csattantam fel, meg is rázva a fejem, majd Dávidra néztem, aki csodálkozva állt a lépcső előtt, a fülét is hegyezve.
- Oh. Oh, szóval te ki tudnád zárni őket? - néztem rá reménykedő pillantással, szerencsétlenségemre Boldi is ekkor állított be.
- "Örülnél, mi?" - markolt a karomra, én meg összerezzentem, mert váratlanul ért. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor nem meglepő, ha villanások, hangfoszlányok átszöknek az ő síkjáról a miénkre.
- Úgy utálom ezt a gyereket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Winnifred Adyra Rossouw
INAKTÍV


Winnie
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 106
Írta: 2020. június 6. 23:41 | Link

🐑🐺+👻

Szóval nem jók. Ez a jó szellem, rossz szellem meg bármilyen szellem nekem meghaladta a pontos tudásom. Képben voltam a kopogószellemek létével, azzal is, hogy mi ez a megragadás, de tovább nem terjedtem, így eléggé kisiskolásan álltam amellett amiket látok így vele, mellette.
- Tehát boldog - néztem is vigyorogva befelé, bár fogalmam nem volt hol lehet, ez csak olyan megérzéses alapon ment. Bármennyire is más ez a helyzet, mint bármelyik normális, a kutyák kutyák maradnak, és hűek önmagukhoz. Biztos vagyok benne, hogy csóvál és kint a nyelve. Pedig még azt hiszem a fajtáját sem kérdeztem.
- Nem azt fizettetik meg, ami benne van, az csak egy része, sok pénzzel lehúznak embereket, minden tekintetben - mondtam is kicsit elkomorodva, ahogy éppen a helyet nézegettem meg is torpanva, aztán már válaszoltam volna, mikor jött ez az egész. Nem vagyok félős alkat, de azért meginogtam a saját lábaimon is egy pillanatra. - Hu, hát ez teljesen úgy hangzott mint a menhelyes pasas - jött ki a számon minden gondolkodás nélkül az első eszembe jutó mondatfoszlány.
Kellett egy pár pillanat miután megint beszédképes lettem, csak néztem rá, szerintem pislogni és levegőt venni is elfelejtettem kicsit, aztán kicsit megráztam magam.
- A testvérekkel mindig nehéz, itt meg hatványozott. De... igen. Azt mondtam, hogy meg tudnám szerintem, megpróbálni mindenképpen meg lehetne. Olvasgattam kicsit és találtam pár dolgot, ami ideillik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Másodikos mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 554
Összes hsz: 1767
Írta: 2020. június 21. 23:02 | Link

Karola
egy viharos estén  - kinézet

Mondták, hogy nem lesz ma jó idő, meg azt is, hogy lehűl. Szóval azért nem mondhatnám, hogy nem készültem fel az estére. Bejöttem a faluba, mert kezdett elfogyni néhány cuccom - semmi extra, új toll, papírok, apróságok -, csak hát utána nem éppen visszamentem egyből. Pedig akkor még nem esett, csak hűvösebb volt az idő, de nekem meg kellett látnom Babut azzal a sráccal. Beszélgettek csak, szerintem ismerősök vagy ilyesmik, mégis... nem tetszett. Féltékeny lennék? Ugyan mire, hmm? Végig követtem őket messziről, de aztán elváltak egymástól, én meg égtem, mint a rongy és visszaindultam a kastélyba. De megcsapta a Kukorica jellegzetes pizzaillata az orrom, szóval muszáj volt bemennem és rendelni egy meglepit. Nagyon finom volt! Csak hát, beesteledett és megérkezett a hűvösség közepe is, jó nagy esővel, meg viharral. Bár felajánlották, hogy maradjak, de Lóránt Bence nem vár szívességet. Mer' egy hülye! Ez rögtön kiderül, ahogy elindulok a kastély felé. De szerencsére nem csak én vagyok hülye, szóval némileg megnyugodva, de halálosan beparázva - ha ilyen van egyáltalán - rohanok előtetőről előtetőre, hogy minél kevesebbszer találjon majd el a villám. Egyszer csak a sötét és a vihar miatt nekiszaladok valakinek, de elkapom szerencsére!
- Bocsika, nem láttalak! - mondom neki elnyűtt pofával. - Ó baszki! - kiáltok fel, majd rányomok egy leperexet magamra és a másikra, aki közben Karola. Mármint kiderül, hogy ő az, mert nem vakultam még meg szerencsére. Na, most már felelősségem is van felé, szóval valami menedéket kellene találnunk. De mi más jön velünk szembe, mint a kísértetház.
- Oda menjünk be, legalább nem ázunk tovább, mit szólsz?! - bármit szól, elkapom a kezét és húzom magammal, amíg be nem érünk, a most még parázósabb házba. Amint bejutunk - tiszta sárosan, meg vizesen, ahogy kell - nekidőlök a falnak és lihegve nézek fel a lányra, miután a térdemre tettem a két kezem.
- Mit keresel te kint? Nem látod, hogy esik? - kérdezem, pedig ehhez kábé annyi jogom van, mint neki. Meg amúgy is, minek kérdezek ilyet? Mindegy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 477
Összes hsz: 879
Írta: 2020. június 22. 10:25 | Link

Bence

Legutóbb egy kutyát hoztam vissza, most pedig három cicakölyökkel futottam be a Menhelyre, hogy biztonságos helyre kerüljenek. A szívem mondjuk fájt értük, mert nagyon kis édes volt mindegyikük, de tudtam jól, hogy a kastélyban legfeljebb egy kiállatom lehetne, nekem pedig már volt egy cicám. Szóval bármennyire is fájt értük a szívem, nem tarthattam meg őket, és a suliban senki nem akarta a gondjukat viselni. Emiatt nem maradt más választásom, mint hogy elvigyem őket a menhelyre, ahol egész biztos, hogy jó soruk lesz, és talán még örökbe is fogadja majd őket valaki.
A menhelyre érve sikerült megint összefutnom az egyik régi barátommal, akivel már talán többet beszéltem, mint a legutóbbi alkalommal. Még nehezteltem rá egy kicsit, de már nem haragudtam annyira, mint annak idején. Miután a cicákat biztos helyre helyezte, tartott nekem egy tárlatvezetést, mesélt a bent lévő állatokról, és segíthettem őket megetetni is. S bár csak néhány percre akartam beugrani, hogy leadjam a cicákat, a végén már több óra lett belőle, s már csak akkor eszméltem fel, hogy mennyi az idő, amikor elkezdett besötétedni. Ráadásul nagy vihar közeledett, mondta is, hogy ne induljak el, de nem akartam a menhelyen ragadni, így a figyelmeztetés ellenére inkább visszaindultam a kastélyba. Oda azonban már nem jutottam el, mert lecsapott a vihar, szakadt az eső, dörgött és villámlott, s azt sem tudtam, hogyan találjak menedéket a sűrű cseppek elől. Próbáltam behúzódni egy-egy eresz alá, de az egyik ilyen akciónál egyszer csak belém rohant valaki, vagy én valakibe, szerintem egyszerre mozdulhattunk, de biztos, hogy én is figyelmetlen voltam.
- Jaj, semmi, én sem téged! - miközben válaszoltam, ráeszméltem, hogy ez Bence, de úgy tűnt, hogy ő is felismert, mert elmormolt egy "baszkit". Gondolom, nem örült nekem, ami nem csoda, mert a legutóbbi találkozásunk végén nem szépen viselkedtem, és mondtam is neki sértő dolgot, amiért akár joggal haragudhatott is rám.
A ruhámról közben lepergette a vízcseppeket, már épp meg akartam köszönni a segítségét, amikor hirtelen elkapta a kezemet és már húzott is magával. Felocsúdni sem volt időm, nem hogy elnézést kérni, vagy megkérdezni, hogy mi újság. Amint az esőfüggöny mögül észrevettem, hogy hová is húz, mondhatom, hogy elkapott a félelem, mert ez a kísértetház még napfényben, madarak csicsergésének aláfestésével is kész rémálom volt, s legutóbb itt épp Bencét találtam rossz állapotban, már csak emiatt sem kedveltem ezt a helyet.
- Biztos, hogy ez jó ötlet? Nem kéne ide mennünk, ez egy nagyon régi ház - mondtam aggodalmasan, ám szerintem Bence nem hallotta, vagy lekötötte a figyelmét, hogy minél előbb fedezékbe kerüljünk a vihar elől.
Beérve az épületbe, magam is kifáradva fújtattam, mert az a sprint, amit lefutottunk, az felért egy versennyel. Térdeimen megtámaszkodva hajoltam előre, s úgy próbáltam rendezni a légvételem, közben megemelve a fejem, Bencére néztem, aki elég furán viselkedett, mintha dühös lett volna rám.
- Persze hogy látom, érzem is, csurom víz vagyok...megint - mutattam végig magamon. - A menhelyről tartottam hazafelé, mert elhúztam az időt, és hiába mondták, hogy vihar lesz, azt hittem, még előtte hazaérek....de te mit kerestél itt a viharban? - pillantottam rá kérdően, ekkor hatalmasat dörrent az ég és villámlott is egy nagyot, össze is rezzentem. Ezt követve erőteljes kopogás hallatszott a tetőről, és a verandáról, s bár nem láttam, szinte biztos voltam abban, hogy jégeső váltotta fel a sima cseppeket.
- Basszus, jégeső..most hogy megyünk vissza? - kérdően pillantottam a fiúra, miközben a felsőm aljából próbáltam kicsavarni a vizet, mert teljesen elázott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Másodikos mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 554
Összes hsz: 1767
Írta: 2020. június 22. 19:20 | Link

Karola
egy viharos estén  - kinézet

Fene sem gondolta volna, hogy néha érdemes nézni időjárásjelentést. A másik, hogy hallgatni másokat, hogy ha azt mondják, maradj itt, míg elmúlik a vihar. De nem, hiszen én, Lóránt Bence vagyok, és nehogy megmondják már nekem, hogy mit csinálhatok. Cukorból sem vagyok, tehát nem olvadok el egy kis esőben. A probléma akkor lesz belőle, ha a kis eső nem kicsi, hanem inkább viharos széllökésekkel érkező özönvíz szerű csapadék. Nos, még a nagy Lóránt Bence is tévedhet, remélem mindenki érzi az öniróniát. Én víz formájában érzem, na meg azért, mert sikeresen nekimegyek az elsőtétülő ég alatt elázva valakinek. Szerencse a szerencsétlenségbe, hogy Karoláról beszélünk, aki nagyon kedves a szívemnek, csak a rellonos buli óta nem láttam. Szerencse, hogy másodjára már felismertem, mert magyarázkodhatnék, hogy miért megyek neki valakinek, aki amúgy csinos. Biztos valami perverz alaknak néznének, aki esőben ismerkedik, mert az milyen menő. De ez az eső nem olyan, mint a nyári, ami a melegben jól esik, te pedig szívesen ázol bőrig benne. Ez a hideg, senkinek sem jó esőfajta, de legalább Karcsi eltereli a figyelmem róla, hogy kvázi megmentsem a szépséges irháját.
- Pont azért. Ha nagyon régóta ott áll, már rengeteg ilyen esőt kibírt, nem? Amúgy se vitatkozz velem – mordulok rá indokolatlanul, rajta vezetem le a frusztrációmat. És mielőtt még válaszolna tovább húzom magammal, hogy végre beérkezzünk a házba. Végre, itt nem esik, csak hát eléggé megáztunk. Kéne valami szárítóbűbáj.
- Siccum habitu – mutatok rá a lányra, és a pálcámba a ruhájából folyik be a víz a ruhájából, teljesen megszárítva a ruházatot. Sajnos a bőrre nem jó, bár most a száraz ruha majd megtöröl minket, miután magamon is végre hajtom a varázslatot.
- Mentem vissza a kastélyba, amúgy semmi, vettem ezt-azt – vonok vállat elég flegmán és közben összerugdosok éghető tárgyakat a közelben. – Piroinitio – gyújtom meg a szeméthalmot, úgyhogy most már meleg is van. – Azért remélem nem gyújtom fel az egész házat, vicces lenne, nem Karola? – vigyorgok rá, kicsit eszelős lehetek neki, a sok hangulatváltozással. De hát Babu ott pasizott, biztos az volt az, akiről a múltkor beszélt. Mindegy, most itt van Karola, ő szeret és amúgy is milyen jól néz ki megint, még ázva is. Rohadt mázlista ez a Márk! Közben nemhogy alábbhagyott volna, hanem még rákezdett az eső, hát kösz! Más körülmények között örülnék egy ilyen lány társaságának – ne vedd támadásnak drága -, de most Karolával vagyok, aki ugye restricted area.
- Hogyhogy hogy? Majd eláll, addig kénytelen leszel elviselni a kedvenc unokabátyád jelenlétét, vagy már az is baj? Csak Márknak ne említsd, mert szerintem féltékeny lesz és rájön a titkunkra – kacsintok rá viccesen, szokta venni a lapot, szóval nem félek, hogy most nem fogja. Amíg telik az idő, szemeteket lebegtetek a tűzbe, mert egész jó melege ad és nem ég körülötte semmi. Nagyon jól kitaláltam!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 477
Összes hsz: 879
Írta: 2020. június 22. 21:32 | Link

Bence

- Hogy mi? - némi értetlenség ült ki az arcomra Bencét hallgatva, aki nem csak, hogy egy csöppet kioktatónak tűnt, de még rám is morrant. Na szép, mondhatom. Ez persze nagyon nem tetszett, kissé össze is ráncoltam a homlokomat, miközben haragosan rápillantottam, de időm sem volt rászólni, mert már rántott is maga után. Nem csak, hogy nem hagyott vitatkozni, de el is döntötte helyettem, hogy hová menjek. Mert szerinte annyira praktikus bemenekülni egy amúgy is roskadozó házba, hátha majd az esőtől a nyakunkba dől.
Nem mondom, hogy örültem ennek az ötletnek, de mit tehettem volna, ha olyan erősen fogta a kezemet? Erősebb volt nálam, meg amúgy sem volt jobb ötletem, odakint meg nem maradhattunk ilyen ítéletidőben, talán mégis neki volt igaza. Bent legalább már nem zúdult az arcunkba a víz, bár a ruhámnak már úgyis mindegy volt. Még a zoknim is átázott, a bugyimról szerintem nem is beszélve. Jól jött volna most egy hősugárzó, vagy egy begyújtott kandalló, de pechünkre egyik sem funkcionált ebben a lepukkant házban. Még szerencse, hogy Bencénél legalább volt pálca, és úgy tűnt, hogy használni is tudja.
- Na jól van Bence, elárulnád, hogy miért vagy ilyen...puffancs? - nem tudtam rajta kiigazodni, éppen ezért is szegeztem neki a kérdést, hisz ez már a második ilyen megnyilvánulása volt. Nem is tetszett, hogy így beszél velem, de aztán átvillant a fejemben az, hogy a legutóbb én is nagyon csúnyán beszéltem vele, és sértő dolgot vágtam a fejéhez, ami miatt biztosan megharagudott rám. Ráadásul azóta még csak nem is kerestem, hogy elnézést kérjek, szóval igen, talán emiatt viselkedett így.  - Várj...azt hiszem tudom, a buli miatt vagy rám mérges, amiért beszóltam neked. Igaz? Mert ha igen, akkor Bence tudnod kell, hogy nagyon, de nagyon sajnálom. Az a cukorka kifordított önmagamból, és olyat mondtam, amit nem kellett volna. Ne haragudj. - elnézést kérően pillantottam rá, miközben hevesen gesztikuláltam a magyarázkodás közben. Így utólag visszagondolva, szörnyen viselkedtem és őt is kellemetlen helyzetbe hoztam. Visszaemlékezni is ciki volt.
- Öhm és wáow, megszárítottál - csak ekkor vettem észre, hogy már egyáltalán nem tapad rám a ruha, s minden darab száraz. Már csak a hajszálaim tapadtak össze a vízcseppektől, s a bőrömön ugyan még éreztem a nedvességet, de összefontam magam előtt a karjaimat, és így próbáltam leküzdeni a vacogást.
Bence viszont meglepően aktív volt, figyeltem, hogy mit művel a földön heverő mindenféle hulladékkal, de látva, hogy egy rakásra húzza őket, máris rájöttem, hogy mire készül. Pár perc, és ahogy a jégeső megindult, úgy lett meleg és világosság, hála a tűznek, meg persze a kuzinnak.
- Hát, nagyon remélem, hogy nem - kicsit meglepett a viselkedése, soha nem láttam még ilyennek őt, lehet hogy ilyen hamar megbocsájtott volna? Vagy talán egész más miatt viselkedett ennyire furán? Némi értetlenség is kiült az arcomra, de ekkor újra dörrent egy nagyot az ég, s én megint összerezzentem, ma már a sokadik alkalommal.  - Téboly ez az idő, remélem, hogy hamar elmúlik - sóhajtva pillantottam a távoli ablak felé, nem mintha azon keresztül bármi is látszott volna. A legrosszabb az volt, hogy az épület szinte minden szeglete nyikorgott, mintha tényleg szellemek laknák.
- Jó hát, csak nem szívesen vagyok itt - mondtam sóhajtva, miközben letelepedtem a fal tövébe, s annak döntve a hátamat, felhúztam magam elé a térdeimet, majd a lángokat kémleltem, s csak azután néztem ismét Bencére, mikor meghallottam a megjegyzését. - Nem baj, hogy veled kell lennem, és Márk miatt meg ne aggódj, már nem járok vele - mondtam kissé egykedvűen, talán volt bennem némi szomorúság is, de magam sem tudom, hogy milyen érzések kavarogtak bennem. - Inkább mesélj, milyen volt a rellon buli vége? Összeszedtél valami csajt? - kíváncsi mosollyal érdeklődtem, mást amúgy sem tudtam volna mesélni a fiúnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Másodikos mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 554
Összes hsz: 1767
Írta: 2020. június 25. 13:38 | Link

Karola
egy viharos estén  - kinézet

Amúgy kicsit gonosz vagyok néha Karolával, látszik, hogy most is kicsit túlreagáltam az egészet. Itt van ő is, és, ahelyett, hogy a megoldást keresném, rámordulok, mintha jogom lenne a kis csókos megregulázására. De hát nagyon kedvelem, még akkor is, ha Márkkal jár. Oké, azt csak simán nem értem, de a szerelem vak, szokták mondani. Kicsit most inkább ideges voltam, hogy láttam Babut, de mindegy, nem érdekes, bent vagyunk a házban. Karcsi meg belém köt, pedig nem vagyok készülő új ruha.
- Nem is vagyok, rémeket látsz. Vagy láthatsz,. ha már kisértetháznak emlegetik ezt a helyet - vonok vállat felegmán, iszonyúan tenéyrbemászó lehetek. Bár szerintem a poén üt, nekem legalábbis tetszik nagyon.
- Mi? Ja, tök mindegy. Biztos vagy benne, hogy kifordított? - emelem fel a szemöldököm. - De legalább jól csókolsz, ezt is megtudtuk - vigyorodom el, azt lehiheti, hogy még mennyiszer fogom felhozni neki. Imádtam amúgy, hogy ilyen, hogy az érzelmei, a lelke átveszi a hatalamat a teste felett és cselekszik. Kérdéses, hogy mi lenne, ha megszűnne minden gát, de nagyon kíváncsi lennék rá, hogy milyen a valódi Karola, aki nincs bezárva nevelési dolgok és szabályok közé. Hogy lássa milyen jó fickó vagyok, megszárítom magunkat, és még tüzet is gyújtok hamarosan. Annyira fura, hogy néha meg ilyen kis bizonytalan, meg parázós, mégis egyben Karola egy imádnivaló csajszi, rengeteg jó erénnyel, és csak néhány hibával. Mint például az anyáskodása, meg a parázása. De senki sem tökéletes és legalább nem sok komoly baj van vele. Illetve nincs vele komoly baj, csak ilyen kis apróságok. Na, azért ő is meg tud lepni, azt mondja, hogy már nincs együtt Márkkal. Hát hahó, most jöttek össze...
- Most ez komoly? Hát de... most volt, hogy összejöttetek, mit csinált az az idióta? - tárom szét a karom, majd odalépek és megölelem a lányt. - Sajnálom - mondom neki, a vidámság eltűnik az arcomról. Oké, neki ez új, és tudom milyenek a szakítások, és ő ott volt nekem. - Számíthatsz rám, ha kellek, oké? Ígérd meg, hogy szólsz, ha úgy érzed, hogy nagyon rossz - simítom ki a haját oldalra, hogy láthassam a cuki-szomorú arcát. Végül elengedem, mert ő meg kérdegetni kezd és jobb ha ugrunk a témáról. Tudom, hogy nem jó vele beszélgetni.
- Nem, mert elmentél - vigyorodom el, majd folytatom. - Mintha lett volna valami Boróka nevű lány, de utána még iszogattam, szóval nincs meg minden. Talán még volt valami izgi téma is, de csak Boróka vállára emlékszem, hogy megcsókoltam.   Szóval passz, mivel most is egyedül vagyok, godolom nem járunk. Meg lehet, hogy nem is jó névre emlékszem - legyintek, de ekkor olyan hangosan csap be egy villám nem messze, hogy majdnem elesek. Hatalmas robajjal jár, én meg csak megelepett arccal nézem Karolát.
- Azt a roha... - nem tudom befejezni a mondatot, mert egyszerűen ráng szakad a mennyezet és érzem, ahogy egy pillanat alatt fáj és elveszítem az eszméletem. Nem tudom meddig feküdhettem, de köhögve ébredek fel.Furcsa módon a tűz még most is ég, nem messze mellettünk, én pedig meg tudok mozdulni, alig kaptam valamit.
- Karola, Karola, hol vagy? Jól vagy? Karolaaaa
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 477
Összes hsz: 879
Írta: 2020. június 26. 08:32 | Link

Bence

- Légyszíves ne ijetszgess, ez nem jó vicc - sóhajtottam, miközben egy picit talán szigorúan pillantottam a fiúra. Nem volt túl jó hangulatom ahhoz, hogy megértsem a szavai mögött meghúzódó tréfát, amihez talán köze volt annak, hogy úgy rám morrant. Persze érthető lett volna, ha haragszik rám, joggal lehetett mérges, de azért még ha meg is sértettem múltkor, azt csak az elbájolt cukorka váltotta ki belőlem. - De most komolyan Bence, most is ezt csinálod- néztem rá értetlenül, s ekkor éreztem úgy, hogy talán jobb lenne tisztázni a buli végét. Volt is miatta bűntudatom, hisz kis híjján belekevertem egy verekedésbe, szekáltam másokat, és Masa kapcsán is csúnyán odaszúrtam neki. Szóval tényleg szükségét éreztem annak, hogy beszéljünk róla, így őszintén kértem a bocsánatát, de a visszakérdése azért meglepett, s egy kicsit talán még az is rosszul esett. - Lehet, hogy neked mindegy, de nekem nem. Tényleg nem akartalak megsérteni és nem is értem, hát nem ismersz? Soha nem akarnálak balhéba keverni, és nem szokásom beszólogatni sem. Az a cukor meg a legrosszabbat hozta ki belőlem. Soha többé be sem teszem a lábam a rellonba, az a ház át van szőve a gonoszsággal - utóbbit már inkább morcosan dünnyögtem, egy kicsit talán a házat is okoltam a történtekért, pedig én voltam az ostoba. Nem szabadott volna innom a fiú alkoholos italából, és akkor tiszta fejjel eszem ágában sem lett volna kipróbálni, hogy vajon milyen is lennék rellonosként. Taszított az az énem.
- Jajj ne, csak ezt ne - zavartan sütöttem le a szemeimet, s még a kezemet is odakaptam, hogy azzal takarjam magam Bence elől, nem mintha el tudnék bújni előle. Elég kellemetlenül érintett, hogy emlékszik, mert abban reménykedtem, hogy talán majd elfelejti a dolgot, és nem fogja nekem felhozni. Igazából fogalmam sem volt, hogy mégis mit mondjak, hogy kérjek-e elnézést, vagy fogjam az italra, a cukorra? Pedig talán nem játszottak közre, legfeljebb az alkohol. - Lehetne, hogy mondjuk elfelejted és nem hozod fel? Biztos csak az ital volt rám rossz hatással, szóval emiatt se haragudj - mondtam, immár testem előtt összefűzött karokkal, amolyan védekező pozícióban, majd látva, hogy tüzet próbál rakni, segítettem odatolni a lábfejemmel egy-két éghető darabkát. A vihar eközben továbbra sem csitult, egyre többször dörrent az ég a közelünkben, s minden villanásnál egyre jobban féltem ezen az átkozott szellemtanyán.
- Azért nem most volt, jó néhány hónapja már és nem csinált semmit. Nagyon elfoglalt, sokat tanul és úgy éreztem, hogy nincs rám ideje, meg nem is tudom. Tudod, néha úgy éreztem, ha mondok valamit, az nem olyan fontos, vagy kevésbé az. És amikor így rájössz, hogy ez lehetne más milyen is, és van, akivel jobban érzed magad, akkor ráeszmélsz arra, hogy...- szinte egészen belemerültem, s csak a végén torpantam meg, mikor felkaptam pillantásomat Bencére. - .. mindegy, a lényeget érted - vágtam rá, amikor mellém lépett és magához ölelt. Jól esett az ölelése, a közelsége, s nem telt bele egy másodpercbe sem, hogy ne csúsztassam tenyereimet az oldalára, s ne akarjam fejemet a vállára hajtani. De mindeközben azt is éreztem, ahogy arcomat elönti a forróság, s a szívem fészkelődve próbál kitörni a bordák alkotta fogságból. Ne, ne, ne.
- Jól van, nem kell sajnálni, elég az érzelgésből. Jól vagyok - s amilyen hirtelen öleltem őt magamhoz, néhány másodperccel később már zavartan és sietve toltam el magamtól, mintha csak szabadulni akarnék azoktól a karoktól. Pedig olyan jó lett volna, ha még tovább ölel, de mit is beszélsz Karola? Megbolondultál?
Gyorsan összefűztem magam előtt a karjaimat, majd összepréseltem ajkaimat, s úgy pillantottam fel rá, miközben bőszen bólogattam, ahelyett, hogy megszólaltam volna. Erre ő mit csinált? Oldalra simította a hajam, ezzel újra közelebb kerülve hozzám. Rettentően zavart. S nem, nem azért, mert nem esett jól, hanem épp az ellenkezője. Nagyon is jól esett, és ez megrémisztett. Hisz mégis csak Bencéről volt szó, aki az unokatestvérem. Hát ez mégis mi a fene, valami nem stimmel velem.
- Jó, ígérem, hogy szólni fogok - mondtam, majd mielőtt még ő maga tette volna, elhúzódtam tőle, s ezután döntöttem úgy, hogy jobb lesz nekem egy kicsit távolabb tőle, a fal mentén, ezért is telepedtem le annak tövébe, hogy onnan élvezzem a tűz melengető erejét. Márkról sem akartam beszélni többet, így dobtam be az első kérdést, ami az eszembe jutott. Az pedig mi lehetett volna, ha nem a rellonos buli?
- Na, ne hülyéskedj már - megráztam a fejem, majd kíváncsian hallgattam, s bevallom, egy kicsit meglepett. Úgy emlékeztem, hogy egy másik lány tetszett neki, most viszont valami Borókát emlegetett. Egyáltalán ki a csuda az a Boróka?
- Aha, érdekes. De végül is, akkor egész jól alakult az estéd - meg persze Borókának. Ki gondolta volna, hogy Bence ilyen csajozós srác. Jó, mondjuk nagyon is helyes, meg kedves és jófej srác, és csak úgy ragyognak azok a kék szemei és...Hirtelen hatalmas dörrenés rázta meg a házat, még felocsúdni sem volt időnk Bencével, a villámlással együtt zúdúlt felénk a mennyezet.
- Benc...... - ijedt figyelmeztetésem már nem juthatott el hozzá, mert a következő másodpercben magam is elveszítettem az eszméletem. Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el, amikor meghallottam Bence hangját, mely távolinak tűnt, de fokozatosan erősödött, de hiába nyitottam ki a szemeimen, a füsttel kavargó poron, s a láng árnyain kívül mást nem láttam. A fejem viszont fájt, akár csak a testem, s mozdulni nem tudtam a nyomás alatt. Pillantásommal próbáltam felmérni a környezetem, de akárhová is néztem, körülöttem , s rajtam mindenütt csak törmelékeket láttam, s éreztem, ahogy halántékomon meleg folyadék csordul végig.
- Bence...nem tudok mozogni...fáj...mindenem. Mi történt?- kérdeztem aggodalmasan, miközben próbáltam mozdulni, de nem sikerült. A törmelékek alá szorultam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Másodikos mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 554
Összes hsz: 1767
Írta: 2020. június 29. 20:11 | Link

Karola
egy viharos estén  - kinézet

- Mikor lettél ilyen kis betoji? -
valahogy nem tudom elfogadni ezeket a lányos dolgait. Egyszer fél a kísértettől, máskor meg megcsókol, mintha tök természetes lenne, pedig elég nagy bátorság kell hozzá, én mondom. Persze máris magyarázkodni kezd, meg kell mondjam, ez elég aranyos tőle, hogy mindig kedves akar lenni mindenkivel. Pedig nem kellene, éljen úgy meg mindent, ahogy volt, ha éppen mérges, akkor legyen az, na de majd kitanítom.
- Na, idefigyeljél már Karolka. Nem kell minden szarér' bocsánatot kérned. Ha haragudnék, tudnál róla, azt is tudom, illetve gondolom, hogy elragadott a hév, amikor megcsókoltál és már ott is elnézést kértél. Semmi gond, jól szórakoztunk a cukorkáig, azt meg már csak nem róhatom fel neked, hogy a rellonosoknak furcsa a humorérzékük. Szóval nincs gond, és ne képzeld azt, hogy bármilyet rosszat is tettél. Megtörtént és kész, senkinek nem lett tőle baja, de most meg már én beszélek túl sokat - legyintek és próbálok összehozni egy valamirevaló melegedőhelyet. Előtte megszárítkozunk a varázslattal, és szép lassan a melegedőhelyünk is összeáll. Már csak ki kell várni a vihar végét és szuper lesz. Mégsem, mert mint kiderült, Márk és Karola már nincsenek együtt.
- Ohohóóó, hogy ne érteném -  emelgetem meg a szemöldököm. Márk tényleg egy furcsa fiú, ha pedig a szerelmük első pár hónapjában inkább tanul, meg elfoglalt, akkor ott valami nagyon nincs összerakva jól. Talán rájött ő is, hogy valami nem jó, vagy másra vágyik, csak már olyan régóta ostromolta Karolát, hogy béna lett volna kiszállni belőle? Á, nem tudom. Viszont. ha ennek a szép lánynak van egy másik lovagja, aki jobb társaság, akkor bizony váltani kell. Még olyan fiatalok vagyunk, ő meg aztán pláne be volt zárva a négy fal közé - ami egyébként vétek, mert mutogatni kéne mindenkinek, hogy m ilyen gyönyörű -, szóval igen, ha valami nem jó, keressen jobbat. De úgy tűnik megoldották ezt a problémát ők ketten, már ha az volt. Az is lehet, hogy csak simán nem illettek össze és kész, van ilyen. Én már csak tudom. Persze kicsit megvigasztalom, meg is ölelem, mert ilyenkor ez esik jól az embernek. Nekem is jó volt, hogy ott volt és figyelt rám, még akkor is, ha gonosz voltam vele, ott maradt. Kedves egy csajszi!
- Oké, oké, nagy lány vagy, értem, nincs szükséged rám - emelem el a kezeimet, meg kissé fel is, amikor ellép tőlem és még karba is fonja maga előtt a karjait, védekezően. Pedig tényleg nem akarok neki rosszat, de nem bántódom meg. Szerintem csak zavarja az egész ügy, nos, én sem tudnám hová tenni, szóval érthető. Aztán ő is megkérdezi, hogy milyen volt az estém, de valójában nem tudom. Csak egy név ugrik be igazán, emlékszem egy vállcsókra, de az lehetett tánc közben is. Szóval hagyjuk, ha jó is lett volna, akkor sem emlékszem rá. Szóval nagyon remélem, hogy nem volt semmi ilyesmi, mert akkor elég mérges lehetnék magamra.
- Hát mondjuk, azt hiszem - vonok vállat, de sokáig nem beszélgethetünk, mert a kísértetház új lakókat keres, és úgy döntött, hogy ránk omlik. Ha pedig szellemekké válnánk, itt dumálhatnánk mindenkivel, meg ijeszthetnénk bárkit is. Viszont megúszom az egészet, de Karoláról egyelőre semmi hírem. Komolyan megijedek, nem lenne jó közölni a szüleivel, hogy ránk omlott egy viharban, egy ház. Végül megszólal a törmelék alól, és szerencsére a pálcámmal fényt tudok gyújtani és meglátom őt. Hát, nincs jó bőrben, tiszta por és karcolás a gyönyörű arca, meg rajta van néhány olyan dolog, ami nemrégen még a fal volt.
- Ha fáj mindened, az jó. Viszont ne mozogj, maradj nyugton, oké? Ránk omlott a háznak egy része, de mindjárt kihozlak onnan valahogy - mondom neki biztatóan, közben magamban már a varázslatlistát böngészem. Lebegtessem, vagy törjem össze felette a cuccot? Akkor megsérülhet, gyorsan ki kell találnom valamit.  Az ujjaim már fehéren markolják a pálcát, majd eszembe jut pár bűbáj végszóra. Felváltva használom a Mobiliarbus-t és a Lejate-t, szép lassan lepakolom Karoláról a nagyobb darabokat. A maradékaot gyorsan lefdobálom róla, de ha mozdulni szeretne, megakadályozom a kezemet rátéve a lányra.
- Hagy nézzelek - nézek a szemeibe bátorító mosollyal, majd az arcsebeit eltávolítom a Valutedo-val. - Minden oké? Lassan mozdítsd meg mindened. Elviszlek az ispotályba utána, de tudnom kell hogy jól vagy-e. És igyál - a pálcám az ajkaihoz tartom és Aguamenti-t varázsolok. Apró és gyenge vízsugár folyik ki belőle, próbálom minél óvatosabban, hogy ne fulladjon meg. Na, már csak meg kell tudnunk, mennyire nincs jól, közben én megvizsgálom, amennyire csak tudom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 477
Összes hsz: 879
Írta: 2020. július 1. 19:36 | Link

Bence

Még, hogy betoji! Inkább nem is reagáltam Bence megjegyzésére, de a szemem villanásából azért érezhette, hogy nem repestem az örömtől, amiért ilyen jelzővel illetett. Végül azért csak jött részemről a bocsánatkérés, hisz úgy éreztem, hogy ezzel tartozom a viselkedésem után, mire a fiú mintha még ebbe is bele kötött volna, nem is értettem. Némi hitetlenség költözött az arcomra, mert úgy éreztem, hogy beszól, ami nem esett jól, de tovább gondolva a történteket, lehet hogy egy kicsit magam is túlreagáltam. Ettől függetlenül én az a bocsánatkérő fajta voltam, legalábbis őszintén tettem meg, és nem bántam, még akkor sem, ha ezt ő mondjuk nem értékelte. Vagy lehet, hogy értékelte, csak jófej akart lenni? Lehet.
Hirtelen voltam, pillanatok alatt lettek gondolataim, s érzéseim, ám ezúttal csak csöndben hallgattam őt, s inkább összepréseltem az ajkaimat, hogy ne is mondjak gyorsan valami ostobaságot. Úgy tűnt, hogy tényleg nem haragudott meg rám, a csókos téma újra felemlegetését viszont kínosnak éreztem. Nagyon zavart, mert nem igazán tudtam helyén kezelni azt a dolgot.
- Nem sok, értelek, nem haragszol. Szuper - zártam le sietve, még mielőtt újabb megjegyzést kapnék a csók kapcsán. Az ezt követő téma sem volt jobb, de szerencsére nem faggatott tovább, úgy tűnt, hogy megért, ennek pedig örültem, de csak sikerült újra zavarba hoznia, mire igyekeztem minél távolabb kerülni tőle.
- Nem ezt mondtam...mindegy, oké? - elég hülyén hangzott volna a magyarázatom azt hiszem, de nem akartam hogy azt gondolja, nem esik jól a támogatása, cagy ilyesmi, csak mégis jobbnak éreztem, ha távol tartom magam tőle legalább egy kartávolságnyira. De mégis, mi ütött belém? Aztán mielőtt még tovább csevegtünk volna, hogy átvészeljük a vihart, hirtelen beütött a krach, s szó szerint ránk omlott a felső szint.
Néhány percig egész biztos, hogy eszméletlenül hevertem, valószínűleg agyrázkódásom lett, de ennél jobban megviselt az a fájdalom, ami a testemet járta át. Tényleg olyan érzés volt, mintha több csontom is eltört volna, s a rajtam heverő törmelék oly erővel szorított a földhöz, hogy nem csak, hogy mozogni nem tudtam, de még levegőt venni is nehéz volt a súly alatt.
- Tényleg baromi jó - nyögtem gúnyosan, mert ezt hozta ki belőlem a hangulatom, pedig Bence talán csak nyugtatni akart, de ami azt illeti, nem volt túl bizalomgerjesztő a helyzetem. - Nem tudok mozogni...de hogy akarsz kihozni innen? Meg se mozdul ez a vacak - hiába próbáltam mozdítani a testrészeimet, a gerenda és lécdarabok szinte a földhöz szegeztek. Tényleg fájt minden, és ugyan nem akartam hisztizni, de azért eléggé megijedtem. Talán még egy könnycsepp is elindult a szememből, hogy végig gördüljön poros arcomon.
El voltam keseredve, de Bence arcán inkább elszántságot láttam, s koncentrációt. Fogalmam sem volt arról, hogy mit fog csinálni, de egyszer csak elkezdte rólam leemelni varázslat segítségével a nehezebb darabokat, s ahogy egymás után tüntette el rólam a súlyt, úgy vált könnyebbé a légzés, s úgy erősödött itt-ott a fájdalom, de legalább már tudtam mozogni. S mire Bence végzett, úgy erőt véve magamon, próbáltam megmozdulni, hogy feltornázzam magam ülőhelyzetbe, de akkor a bal karomba újra belenyilalt a fájdalom, nem beszélve a jobb lábamról ami még mindig hasogatott.
- Szerintem eltört a karom....és azt hiszem a lábam is sérült, meg...kicsit szédülök - mondtam, ahogy rápillantottam az arcára, de láttam, hogy ő is vérzik. - Te jól vagy?- pillantottam rá aggódva, miközben megérintettem az arcát. Az ég persze még mindig dörgött, s továbbra is szakadt az eső. A vízből ittam, jól esett és egy kicsit legalább észhez térített.
- Mi lesz, ha újra becsap a villám, és akkor az egész ház ránk dől? - kérdeztem aggódva, hisz ez már valós veszélyként fenyegetett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Másodikos mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 554
Összes hsz: 1767
Írta: 2020. július 8. 10:56 | Link

Karola
egy viharos estén  - kinézet

Tudom, túllőttem a célon, de. De ez érthető ebben a helyzetben, Karcsi hiába is akar felnyársalni a szemeivel. Néha én is… mindegy. Aztán elnézést kér, ki a fene érti a csajokat pontosan? Kéne valami általános igazság könyv hozzájuk, aminek vélhetően nem én lennék az írója, mert gőzöm sincs, milyen gondolatok mentén működnek. Csak ne lenne még ilyen durcásan is ennyire gyönyörű… de most tényleg, haragudjál valakire bármikor – nem most, úgy általában -, aki ilyen még amikor mérges is. Megint elvette a figyelmem egy lány, komolyan gáz ez már.
- Haaaa – sóhajtok a megjegyzésére, de nem kommentálom bővebben. Azért még egyszer zavarba hozom velem kapcsolatban – de hülyén hangzott -, amire persze, hogy elpirul. Hát nem édes? De nem akarom tovább szívni a vérét, szóval oké, abbahagyom a szemétkedést.
- Jó jó, csak nem tudtam kihagyni, bocsi – vigyorgok rá, de sokáig nem örülhetek a rész győzelmeimnek Karola felett, mert a vihar úgy dönt, hogy ledönt. Legalábbis néhány falat. Szerintem mindketten elveszítjük az eszméletünket, de vissza is nyerjük. Mák, hogy a pálcám sem tört el, kiszabadulok és Karcsi után nézek. Szerencsére nem ütötte agyon semmi és a varázsvilágban megmenthető ő, már csak ki kell húznom a csávából.
- Örülök, hogy marad humorod, drága – vigyorodom el a szarkazmusára, és igyekszem gyorsan megszabadítani a ráhullott törmelékektől. Ez viszonylag gyorsan sikerül, én pedig lemerülök, mire végzek. Alkalmatlanná válok szellemi párbajokra, ez már biztos. A rögtönzött diagnózis bár nem túl jó, azért nem is tragikus. Járni tudni fog a támogatásommal, a kezére meg kitalálok valamit. Addig is megitatom mindkettőnket, az mindig jót tesz.
- Megvagyok, jobban, mint te. Szerinted tudni fogsz járni? A varázserőm nem igazán teljes a pakolástól meg a kimerültségtől – nézek rá, és a zsebemből valahogy előkerülő zsebkendővel kezdem az arcát finoman letisztogatni, miközben mellé guggolok.
- Túl sok katasztrófafilmet néztél drágám. De most szépen el fogunk menni a gyengélkedőre, csak előbb megnézem a kezed. Melyik fáj? – amikor megmutatja, megpróbálok egy hippokrax-ot, talán segít valamennyit. A lábán is felhúzom a nadrágját, ha lehet, ha nem, akkor elvágom a pálcámmal a sérült résznél és bekukkantok, hogy mi a helyzet. A legrosszabb esetben cipelni fogom őt, de szerencsére nem egy nehéz eset. – Amúgy igazad lett, tényleg elég roskatag – mosolyodom el, majd megcirógatom az arcát. – Na gyere, jobb leszek, mint bármelyik lovagod, elcipellek odáig – nevetek, majd óvatosan a kezembe veszem és átkaroltatom magam vele, hogy kapaszkodhasson, meg nekem is könnyebb legyen. A leperex úgyis működik még, és nagyot sóhajtva elindulok vele a gyenguszra. Akit érdekel, szerencsésen odaérünk. Remélem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Somogyi Viktor Domonkos
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 141
Írta: 2020. december 27. 22:05 | Link

Aki érkezik... (Júlia)


Leszarom. Ez az egyetlen szó, ami az agyamban tombol napok óta, ha ő eszembe jut. Nem érdekel, nem foglalkozom vele. Valóban így van? Nem vagyok képes rendesen enni, aludni, fáradt vagyok, de közben ideges. Szemeim alatt sötét karikák húzódnak, miközben remegve nyúlok egy újabb cigaretta után, amit csak negyedikre és egy kurva anyádra sikerül meggyújtanom. Hogy is volt? Naponta maximum hét szál, jól elosztva. Hol is tartok most? A másfeledik doboznál. Hét vagy huszonhét, nem kurvára mindegy? Legalább előbb szabadulok meg magamtól. Még mindig kísért az emléke annak, ahogy megrántottam a csuklóját.
Szisszenve nyújtózom, miközben a hó fájdalmasan roppan egyet a talpam alatt, én is nyögök egyet. Volt egy csúnya ütközésem, két nap megfigyelés az agyrázkódás miatt. Az jó volt, amíg leszedáltak, élveztem a semmiben lebegést. Kevés volt, kell még. Hát ezért. Ezért mentem el a fához, ezért választottam ezt a helyet, ezt az időpontot. Egy kísértetház, pont úgy érzem most én is magam, mint aki egy kísértet, önmagam ellensége vagyok. Egy órával ezelőtt még Payne mellett álltam, hallgattam, jegyzeteltem, figyeltem, feleltem, holott fejben már nagyon itt voltam. Hogy valaha gyógyító leszek? Nem. A jelenlegi tendenciát elnézve előbb küldöm magam a pokolba, minthogy kézhez kapjam a végzettségemet igazoló okiratot, pedig már megkaptam az egyetemi felvételi értesítőt. A következő félévben várnak, kiváló eredményeimnek és hibátlan ajánlásomnak köszönhetően.
El akarom-e én ezt az egészet baszni egy nő miatt? Ó, de még mennyire. Még hogy csak játszottam vele, hogy semmi nem volt igaz abból, amit mondtam. Rohadj meg Darya, őszintén kívánom. De nem, mégsem, mert tudod, nem vagyok hajlandó a síron túl is azt hallgatni, hogy te mennyivel okosabb és tehetségesebb vagy. Maradj csak itt, vagy menj, ahova akarsz. Kell az anyag, el kell lazulnom, be kell ezt az állapotot fejeznem. Már bánom, hogy csak a közepes adagot vállaltam, de nem akartam kétségbeesettnek tűnni. Hát persze, mert roncsnak lenni annál jobb. Miért csak a közepeset? Idióta barom. Az órámra pillantok, idegesen szívom a szálat, még várnom kell, de már nincs türelmem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vattai Júlia
Diák Navine (H), Animágus, Negyedikes diák


A Poros néni
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 128
Írta: 2021. január 4. 23:03 | Link

Dominak érkezett egy csini csomag


Ritkán választanak a kuncsaftjaim ennyire ijesztő helyet. Ezt inkább azoknak a klineseknek szoktam fenntartani, akik valamiért kihúzták nálam a gyufát, s bosszúból ilyen kis csinos épületekhez hívom őket. De hisz minden vendéglátásban dolgozó ember tudja milyen ez, lassan ha valahol előttem lekezelőek az eladóval, nem adnak jattot a pincérnek, vagy hasonlóak együtt érzővé válok. Szinte mintha kollégák lennénk, csak ezerszer jobban keresek azoknál a nyomiknál.
Ma egy különösen csinos bombázót választottam ki, akit még anno láttam, mikor kinn voltam pár napot Bécsben. Legtöbbször diák arcát veszem fel, aki a kastélyban tanul, s akivel tudom, a kliensnek nincsen közös múltja. Azonban néha akadnak kivételek, mikor a kedvem egészen más bőrt kíván meg.
Lassan sötétedik. A kis segítségem már körbe járta a terepet, a fiú ott van, de nem követték őt. Jó gyerek. Szeretem az ilyen ügyibogyó akik nem zsaru és nem köpő spiclik. Mostanában jelentettek pár fura esetet. A fánál is voltak, akiket kábítani kellett. Tényleg ennyire unatkoznak már, hogy nem hagynak nyugtot a kishalaknak sem?
Befordulok az utcán, így már egy látható árnyék vagyok, aki a kísértet ház felé sétál, ő is észrevehet, de ha nem, intek neki, amit megálltam tartva a két méteres távolságot.
- Helóka szépfiú, milyen komor az arcod - mosolyodom el. Akár egy prostinak is tűnhetek. A szűk farmer, térdig érő fekete csizma, illetve kivágott póló igazán beleillene, ami kilátszik a kabát alól. De ez is a cél, ha esetleg erre sétálna valaki, higgye csak afférnak. Az nem tilos, vagyis de, lévén, hogy kiskorú vagyok. Bár ember legyen a talpán, aki ilyen mellekkel megmondaná.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Viktor Domonkos
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 141
Írta: 2021. január 5. 16:37 | Link

Aki érkezik... a NŐ


Várok. nem tudom meddig, és nem is érdekel. Kivárom ha kell a holnap hajnalt is, de szükségem van rá. Kell, akarom. Muszáj. Kell valami, akármi, ami kikapcsolja az agyam, ami átkapcsol, ami kizár. Felejteni akarok, mielőtt az érzés, az emlékek emésztenek fel. Meg akarok szabadulni tőle, bármi áron. A nagyobb adagot kellett volna választanom. Bassza meg, miért értem be kevesebbel? A legjobb ellen a legtöbb kell.
Tenyereim élével a szemeimet dörgölöm, érzem, hogy a hűvös kiszárítja, hogy fáj, hogy muszáj kicsit átmozgatnom. Kezdődik? Vagy tán folytatódik? Nem vagyok se élő, se holt. Nem vagyok semmi. Nem akarok lenni semmi. Újabb szál, ki tudja ma már hányadik, nem is érdekel engem sem, csak meggyújtom. Csikket nem dobok el, nyomot nem hagyok, nem akarom, hogy bárki tudja, itt jártam. Mit is védek? Magamat? Dehogy. Maximum a szüleimet, a testvéreimet. Elvégre ők miért szégyenkezzenek egy ilyen elcseszett példány miatt, mint amilyen én is vagyok. Egyetlen nő képes volt összeroppantani. Mert ez történt, felemelt, fent tartott, olyan hosszan, hogy az illúzió biztonságos látszatát keltette, majd nem leejtett, hanem összeroppantott, hogy a darabjaim egyesével hulljanak alá, és én minden darab leérkezése után összeomoljak a fájdalom súlya alatt.
Hallom, hogy jön, hogy valaki érkezik, és nagyon érdekel, vajon ki az, aki olyan merész, hogy egy fánt jelölt ki egy iskola melletti erdőben. Merész és zseniális, egy lángelme, hiszen tökéletes helyet talált, mivel a mai világban már jószerével függőnek születünk. Felpillantok a nőre, akitől tudom, hogy fénykoromban hátast dobtam volna, és mindent megadtam volna neki, hogy a lábai közé férkőzhessek, azonban sötét szemeim esetünkben fénytelenek maradnak, mintha mi sem történt volna, pedig elhiheti mindenki, egy igazán vonzó, sőt szexi nő áll előttem, de én most a legkevésbé erre vágyom, hogy bárki hozzám érjen. Nem akarok senkinek engedni, nem lennék képes senkit elviselni.
- Nehéz napok.
Felelem csendesen, mert valószínűleg, ha látnám magam kívülről és felfognám, hogyan nézek ki, addig ütném magam, amíg össze nem kapom az önértékelésem és az önbecsülésemet.
- Talán megváltozok, hamarosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vattai Júlia
Diák Navine (H), Animágus, Negyedikes diák


A Poros néni
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 128
Írta: 2021. január 21. 22:15 | Link

Dominak érkezett egy csini csomag


Ahogy megérkezem az alakomat is csak röpkén méri fel. Semmi bambula, semmi csillogás a szemben, hogy a testemet kívánná. Kitettem magamért, a báb bomba, nagy cici, kerek popó, rövid, fekete haj. Azonnal vágom a szitut.
Három éve árulok. Sokat láttam, bár elismerem, hogy a szakmába még ugyancsak ott a tojáshéj a fenekemen. Mégis vannak a tipikus körök, amikbe bele szoktak tartozni a vásárlók. A bulizni vágyó vadállatok, kiknek nem számít a jövő. Azonnal akarnak élni, tolni neki ezerrel, szétcsapni magukat olcsó sörrel, dugni, néhány deszkát, vagy olyan alakú nőt ha épp arra téved egypár. A lázadók igazi kiskirályok. Anyu, apu gazdag, a család szorongatja a nyakukat, s kell egy utolsó kiáltás, mielőtt belesimulnának az aranyvérűség öntőformájába. Többek között ott van még a legszomorúbb fajta. Az elhervadt félholtak, akiket lehoztak az életről. Legyen ez csalódott Rómeó vagy Júlia, esetleg egyéb fájdalmaktól alatt megroppant lélek, minden körülöttük sötét, a szer pedig egy aprócska fénypont. Az ilyeneknek van talán leginkább szükségük a porra. A fény, bárhonnan jön jobb, mint megrekedni a sötétségben.
- Édes, aprócska madárka - szólalok meg, hangomban együttérző szomorúsággal. Ha rám néz, az arcom nem osztozik hangom bújában, magabiztos mosolyom ott ül ajkamon töretlenül.
- Hamarosan jobb lesz, ígérem, elhoztam a csodaszert. - meglóbálnám, ha egy netflixes tinisorozatba lennék, de nem vagyok ennyire fogyatékos.
- Elhoztad a pénzt? - kérdezek rá. Tudom, depi meg szomi, mégis nekem is élnem kell valamiből. Az együttérzésem az első mondatomig tartott, esetleg egy vidító dugásban a kísértetházban, ha bejön neki a szer és nem fosik a para dolgoktól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa