[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=449119#post449119][b]Victoria Fresmoon - 2015.01.06. 13:46[/b][/url]
DashaNyögtem egy alig észrevehetőt, mikor visszaölelt, de nem róhatok fel neki semmit, én sem kíméltem, ő viszont köszönhetően a harcművészeti gyakorlatoknak, sokkal erősebb volt.
- Inkább valld be, hogy már nagyon hiányoztam neked, azért siettél elém. – Megszokott volt nálunk, hogy húztuk egymás agyát, főleg én az övét, de ő sem volt kezdő a témában. Az, hogy imádtuk egymást, nem fejezi ki, azt amit éreztem, ő valóban a másik felem, a komolyabbik felem, de ez így van rendjén, hiszen ő az idősebb. Elkaptam pillantását, amit a csomagomra vetett, kevés cuccom volt, igen. Nem szeretek sok cók-mókkal utazni, viszont ahhoz ragaszkodom, hogy minden fontos a kezem ügyében legyen, így megkértem apánkat, hogy bűvölje meg a tatyómat. Hát így történt, hogy jelenleg csak egy kisebb kézitáskám van. Csillogó szemekkel néztem a tesómra, mint általában mindig. Minden perc olyan hosszú nélküle, az a rövid idő karácsonykor…már el is felejtettem.
- Na, akkor fel kell dobjuk a hétköznapokat, mit szólsz? – kacsintottam rá, amiből ő már körülbelül sejthette, hogy vége az unalomnak. Ha jó passzban vagyok, arról szó sem lehet. Amúgy meg mitől ne lennék abban, ha itt vagyok vele. Sajnálom ezeket a nyálas gondolatokat, néha zavarba is jövök tőlük magamban, de tagadni nem fogom.
- Most, hogy itt vagyok, már sokkal jobban. Nagyon hiányoztál – feleltem a kérdésére, miközben elindultunk az oszladozó tömegben. Jobban lehetett előre nyomulni, kivéve, ha épp ölelkező emberpárok állták el az utat, de ahogy haladtunk, azokból is egyre kevesebb akadt.
- Anyu, még térképet is rajzolt, amin egy hozzám nagyon hasonló figura még azt is mutatja, hogy éppen hol járok. A repülőn volt a leghasznosabb, mert ott, ha kinéztem csak a felhőket láttam. Szívesebben jöttem volna seprűn. Tudtad, hogy apu Franciaországba megy, az óceánhoz? Aztán kihajóznak a nyílt vízre a mélytengeri élőlényeket tanulmányozni. Az utóbbi időben megfogyatkozott a számuk, és nem tudják az okát. Ja, és becsempésztem Kimet a táskámba, de miután felzabálta az összes szendvicsemet, anyu észrevette. nagyon leszidott és még nem is tudtam rád fogni. – Kicsit talán csapongó volt az élménybeszámoló, de annyi mindent szerettem volna egyszerre elmondani neki, hogy azt sem tudtam, melyikkel folytassam. Most éreztem csak, hogy önmagam vagyok és visszatértem az életbe, meg hogy tökéletesen meggyógyultam.
- Igen anyu, írtam neki. – váltottam komolyra. Tudom ő az idősebb, de csak két perccel, attól még nem szeretem, ha kicsi csecsemőnek néz. Ha elkapja a gondoskodási vágy, olyankor legszívesebben menekülnék. Az sem dob fel, hogy közben beértünk a faluba, Dasha meg átvedlett idegenvetőbe. Rám is fért, még soha nem jártam erre. Magyarországon jártam már, de nem ismerem behatóbban, mint hogy mi a fővárosa, meg hol Bagolykő és ilyen alap dolgok. Nem akartam, hogy meglássa rajtam a rosszkedvet, mert akkor azért is magyarázkodnom kell, ezért tereltem a témát.
- Tényleg te lettél a csapatkapitány? Játszhatok majd a csapatban? Jaj, annyi mindenre kíváncsi vagyok. – Eszembe jutottak a beszélgetéssel eltöltött hosszú éjszakák, amikor szüleink azt hitték, hogy alszunk, csak csodálkoztak, miért vagyunk hulla fáradtak másnap. Persze közös szobában aludtunk, mégis mindig akadt megbeszélnivalónk. Itt hogy lesz ez majd? Belém hasított a kérdés.
- Egy szobában fogunk aludni, ugye? – Néztem rá kétségbeesve. Ha nem, az egy kisebb fajta katasztrófa lenne, még egyszer nem választhatnak szét minket, ugye nem?