Izgatottan dörzsöli össze a tenyereit, miközben lépdel előre. A kastély már bőven a háta mögött marad, ő maga pedig igencsak nagy lelkesedéssel hagyja le még jobban. Most nincs dolga ott, és később sem, más akadt, amit véghez akar vinni, és talán úgy néz ki, nem is egyedül. Szerencsés ezen téren, hogy nem gyáva, és van mersze emberekkel szóba elegyedni, és megtalálni egy közös pontos. Baromi hasznos, ha az egyedüllétet el akarja kerülni, és még szórakozni is kíván. Nagyon is nagyszerű, már ezért sem akar, és nem fog változtatni a stílusán, akár tetszik az embereknek, akár nem.
Most azonban a terv már kész, vagyis, vannak ötletei, nem nagyon, nem világhódítók, de egy kellemes délutánnak, kora estének tökéletesek. Tettestársáról annyit tud, hogy vagy ott van, vagy ott lesz, nem tudja, mi a konkrét terve, csak annyit, ami körvonalazza, miért is mennek oda. A helyre amúgy nehezen esett választás, nem tudta, hogy hol kellene kivitelezni, de amikor végül eszébe jutott a dolog, rögtön tudta, hogy ez lesz az a tökéletes hely, amely most nekik megadja mindazt, amit akarnak. Na de mit is? Julienről köztudott, hogy amikor megindul a fejében a vezérhangya, nem lehet lelőni. A múltkori, kastélybeli falfirkászás után kedvet kapott, hogy most kint, egy nagyobb helyen is megörökítse kézjegyét. A lány, Anna, akivel összefutott, pedig szintén kreatív alkat. Tökéletesen össze lett ez hangolva, mindketten örömöt fognak benne lelni. Örül, hogy mindig vannak amatőr, hobbi, vagy épp mesteri alkatok arra, amit ő művészetnek tart.
A vasútállomás épülete amúgy is sivár, átlagos, csak arra vár, hogy valamit húzzanak rá. Nem tudja, csak sejti, mennyire (nem) örülnek majd ennek, de nem érdekli. Zsebeiben több, kissé mágikus filc lapul, noha a rajz nem fog megmozdulni, de ki sem fogy, és a színe is élénk, festékszerű, mintha egy grafittis ficsúr palackjait használná. Nemrég szerezte be, szobája falrészének szabad részére már alkotott is velük, és áldja a mágiát, hogy ilyesmi létezik, és imádhatja.
Megérkezése a célállomásra felpörgeti teljesen. Megállva, a falnak dőlve pillant afelé az út felé, ahonnan jött, és csendben vár. Nem kezd bele, nem akar egyedül belekezdeni, türelmesen, vagyis a helyzethez legtürelmesebb módon várja, hogy a lány megjelenjen, és kezdődhessen a móka.

Nem idegeskedik az idő miatt, kényelmesen helyezi l magát, és szemlélődik. Nemigen lát sok embert, ami neki csak jó, de hát, ilyenkor nem is nagyon közlekednek erre. Vagyis, úgy véli. A vonat rég elment, és majd később jön csak, de amúgy is, olyan ponton áll, amit nemigen látna be onnan, se a leszállók, ha szájat szeretnének tátogatni. Nem mondhatni, hogy nagyon tervezgetett, inkább csak elgondolta, mi lenne a legjobb a mai napra, és ide jutott. Néha egészen gyorsan vág az agya, néha. És akkor sem a legjobb szituációk közepette.
Elnyújtottan ásít, mint valami oroszlán, és leereszkedve guggol le, pad, és egyéb ülőhely híján. A saját ujját piszkálja, kapargatja, miközben tekintete elidőzik pár, előtte mászkáló hangyán. Nem zargatja őket, nem szokása, így tökéletesen elvan a megfigyeléssel is, nézi, merre haladnak, mit visznek, mit keresnek. Ha lenne nála morzsa, szórna is nekik, de nem hozott ilyesmit magával, mindkét zsebét a filcek, és egyebek töltök ki, pulóvere zsebe pedig üres, lévén, hogy a bal lyukas, és megvarrni sem tudja, ahhoz túl béna. Eszébe jut ismét a terítő, és morognia támad kedve. Nem baj, meglesz az, meglesz. De a zsebe nem, így üres marad. Bambul tovább inkább, mintsem ezeken idegesítse magát, és annyira sikerült neki, hogy észre sem vette, hogy akire várt, megérkezett. Így meglepve kapja fel a fejét, elszakadva a hangyáktól, és felállva egyenesedik ki, elővéve szokványos vigyorát.
- Helloooo! – örvendezik közben, mivel örül, hogy nem gondolta, tényleg eljön, tudja, hogy néha igencsak furának tűnhetnek az ötletei mások számára, csak épp nem fog emiatt sem tágítani egyiktől sem. az nem is ő lenne, és akkor már nem is érezné jól magát a bőrében. Na de most inkább visszatért a beteljesült dologra, és a lelkesedésre, amely ott forog benne. A filcek említésére neveti el magát, majd benyúl a zsebébe, és kihúz ő maga is párat.
- Én is hoztam! Nem lesz hiány egyikekből se. Remélem. – gyűri vissza az eszközöket, majd a falra pillant egy kicsit, végül tekintete visszasiklik a lányra. – Elképzelés van, vagy csak jön magától?