A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=480162#post480162][b]Dolánszky Alex - 2015.03.22. 10:26[/b][/url]

Bzzz:)

Zipzár felhúz, én fordulok egyet, majd rálépek a puha kis gombra a padlón, a csapból pedig csordogálni kezd a víz, hogy megmoshassam a kezem. Kilépek a vonat vécéjének ajtaján, kikerülöm az utánam a helyre igyekvőt. Egy másik felsőbbéves, aki már rájött, hogy szeptember elsején a vonat végében érdemes mosdót keresni, ha nem akarsz várni. Az arcát köd és egyéb foltok tarkítják. Az ingem alá nyúlok, kiszabadítani egy falatot a pólómból, amibe a szemüvegemet kezdhetem törölgetni.
Még vagonok választanak el a saját fülkénktől, amin többek között Ágoval és Abival osztozom, meg néha a kis prefektus Bálinttal, ha nem szólítják el fontos teendői. Nem érek azonban oda, kiszúrom hamar az egyik fülkét, amiben egy hosszú hajú, lila folton kívül senki nem ül. Hát csak bemegyek már!
- Helló! - dugom be a fejem az ajtón. - Bejöhetek?
Várok egy kicsit a válaszra, de tulajdonképpen akár beinvitál, akár nem, én már eldöntöttem, hogy kicsit faggatózom, mire fel az antiszockodás. Lehuppanok vele szemben, és miközben próbálom kivakarni a szemüvegemből a gedvát a lencse és a keret találkozásánál is, beszédbe elegyedek a lánnyal.
- Miért vagy egyedül? - kérdem. - Nálunk még van hely előrébb...
(Nincs, de majd csinálunk.)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=481873#post481873][b]Dolánszky Alex - 2015.03.25. 00:31[/b][/url]

Szemüveg nélkül még nem látom rendesen a gesztusait, de a minimális mennyiségű szavaiból már most leszűröm, hogy új, még nem mozog valami otthonosan a Bagolykőn. Hangjából pedig azt, hogy nem azért, mert elsős volna.
Miközben ülést ér a seggem, már el is könyvelhetem, hogy nehéz dolgom lesz vele. Levitás voltam, vagyok, szóval nem idegen a zárkózottság fogalma a befordultak táborában, de a lányról süt, hogy nem akar barátkozni. Azért nem fújok visszavonulót ilyen könnyen.
Azt nem veszem észre először, hogy pálcát vett elő, csak a matatást. Azután egy kis pólóba dörgölés után ellenőrzöm, mennyit látni a szemüveggel, és meglepődve tapasztalom, hogy "sose' volt még ilyen jó". Meglátom a kezében a varázspálcát, és összeáll a kép.
- Ehh, kösz? - kérdem inkább, mert meglep, hogy egy idegen kérdés nélkül varázslást gyakorol más cuccán. Tényleg jó tiszta - állapítom meg ránézve a szemben lévő ülések mintáira, majd az ablakon ki. Miért nem jutott ez nekem soha eszembe? Áh, ezt meg is osztom, hogy addig is beszéljünk valamiről.
- Még soha nem jutott eszembe pálcával tisztítani a szemüvegemet. Biztos mert... - ezen a ponton kiszippantódik a fejemből minden értelmes gondolat, mert végre eljutok odáig, hogy az arcára nézzek - immáron többet látva homályos foltnál.
- Öhh - lehelem önkéntelenül és valahol ugyan realizálom, hogy már pofátlanul hosszan bámulom, de mégsem tudom róla levenni a szemem. Nem tudom megmondani, mitől gyönyörű, de az. Egyszerűen vonz.
Nem meglepi, hogy a fajankó viselkedésem elriasztotta attól, hogy átjöjjön a mi fülkénkbe. Semmi értelmes nem jut eszembe ezen felül, pedig lenne kényszerem a fejemben megforduló minden hülyeséget ráontani, de nem akarom leégetni magam. Továbbra is szemérmetlenül bámulom, el kéne szakítanom a tekintetem. Vagy meghívni randira.
Aileen.
Lekapom a szemüvegem, így hiába is nézném. Még mindig tisztában vagyok vele, hogy milyen természetfelettien igéző, és soha életemben nem fogok vonzóbb nőt látni, mint... öhm...
- De hülye vagyok, be sem mutatkoztam. Dolánszky Alex vagyok, most kezdem a mestertanonc éveimet a Levitában.
Nem akarom megérinteni (de), úgyhogy csak intek egyet köszönésképpen, és a gondolataimat szépen visszaterelgetem Linre. Ott vár a kastélyban. A Nő.
Lehet, le kéne lépnem, fészkelődöm kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=486617#post486617][b]Dolánszky Alex - 2015.04.02. 00:16[/b][/url]

Bumm, egy oltás! Szeretem, ha valakinek van humora, és ez a beköpés is segít abban, hogy magamhoz térjek a kábulatból.
- Ü-hümm - helyeslek magyarázatára, de csak hogy reagáljak valamit, amúgy a saját széthullott gondolataimat próbálom sorban visszapakolgatni a polcokra. Eljut a tudatomig, hogy évfolyamtársak leszünk. Kábé egyidősek lehetünk, vagy csak pár évvel vagyok idősebb nála. De mi ütött belém? Megfogtam az Isten lábát Linnel. Mit akartam ettől a lánytól? Miért?
Babrálok a szemüvegemmel, és egy pillanatra, valami másnak álcázva a mozdulatot a szemem elé tartom. Nem néz rám, jobb is, hogy nem égeti a tekintetét az enyémbe. Így is mintha valami tündéri fény lebegné körül, ilyen nincs.
Sóhajtására lekapom a szemüvegem a szemem elől. Áldott vakság.
Nem akarok így elmenni. Valami nem stimmel itt, és elképzelésem sincs, mi történne, ha lelépnék. Kommentár nélkül hagyom ajánlatát.
- Van benned valami... - próbálom szavakba önteni, ami megfordult a fejemben. - Tudod, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=486970#post486970][b]Dolánszky Alex - 2015.04.02. 17:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=487741#post487741][b]Dolánszky Alex - 2015.04.03. 19:36[/b][/url]

Viccemre nem reagál olyan derűvel, mint vártam. Nem akarok rögtön ítélni, de ha el kéne döntenem, melyik házba jár, azt mondanám, a Rellonba. No mindegy, nem veszem zokon a dolgot. Viszont nem kerüli el a figyelmem az sem, hogy lógva hagyta egyik kérdésemet, csak a felére válaszolt.
- Négy év a tanári? Hm, Lin jó sokáig elhúzza akkor - tűnődöm el, majd visszaterelem a figyelmem az előttem ülőre. - És mit akarsz tanítani?
Már csak fél óra, és érkezünk Bogolyfalvára. Úgy tűnik, izé... Zoé is tud valamit.
- Nem kell túlspilázni, sokan nem tartják az öltözködési előírást, elég ha magadra veszed a talárt - vonom meg a vállam. Van egyenruha a Bagolykőn, de nem mindenki veszi komolyan.
- De persze, jó benyomás, meg minden... hagylak öltözni.
Feltápászkodom és az ajtóhoz lépek. Onnan még intek egyet a lánynak, és elhagyom a fülkét, behúzva magam mögött az ajtót.
Gondolataimba mélyedve sétálok előre a vonaton, ezért egyelőre nem tűnik fel, hogy a szemüvegem az ülésen maradt.