Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=861108#post861108][b]Návay Kristóf - 2023.03.21. 15:09[/b][/url]

A Boglyas tér környékén hetente többször, ha nem naponta feltűnik. Legtöbbször munkába siet, aztán onnan haza, vagy szórakozni jár el, de futás vagy séta alkalmával is gyakran ejti útjába, amikor nincs ott akkora forgalom. Arra azonban mindig nagyon figyel, hogy a játszótérnél a szokásosnál sietősebbre vegye lépteit. Mert az embereket még mindig igyekszik kerülni, amikor csak lehet. Fárasztja őt a sok babakocsis anyuka, fülének sajdító a gyerekricsaj, ami onnan száll az utcarész felé. Azt azonban sosem tudja megállni, hogy ne vessen oda egy-egy pillantást kíváncsian. Egyébként meg, ha már este van, alkalomadtán megtelepszik az egyik felnőttek számára kialakított asztalnál. Vagy azért, mert kell a szünet a hazacsámborgásban, vagy csak egy üveggel és egy szál cigivel a szájában ül ki. Ezúttal még világos van, és épp távozóban vannak a kicsikkel. Egy fiatal diákot lát csak szerencsétlenkedni az egyik mászóka rúdjánál. Távolról nem látja jól, de nem tűnik ismerősnek. Utolsó éveiben a többi mestertanonccal bandázott, az alatta lévő évfolyamokat kevésbé figyelte, amióta pedig eljött a kastélyból, csak a kocsmázó fiatalokat vágja. Ez a srác nem tűnt közéjük tartozónak.
Először távolról figyeli, majd közelebb megy hozzá. Nem oson, de nem is közvetlen. Leül az egyik padra, és figyel, tisztes távolból. A gyerek alig bír többet néhány húzódzkodásnál. Ez könnyű terep, gondolja, hogy végre fitogtathassa valaki előtt az erejét. Próbálja leplezni vigyorát, amint odalép mellé, és gyakorlott mozdulatokba kezd mellette, mint ahogy annak idején a katonai táborban tette. Rutin, gyerekjáték. Öltözete eleve laza, legalább letudja a napi edzést is.
- Ezt így kell - veti oda, hangjából azonban nem a mentorálás, hanem inkább valamiféle kioktatás, hencegés szűrődik le. Csinál még párat, aztán amikor már vörös lesz a feje, leugrik és fúj egyet. Mondjuk bemelegíteni nem ártott volna, de sietett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=861363#post861363][b]Návay Kristóf - 2023.03.26. 20:21[/b][/url]

Sajnálja, hogy nem zakózott le a magasból, mert legalább lett volna min röhögnie. Közelről ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy full kezdő a gyerek. Aztán az is, hogy kicsit naiv. A technika és a mozdulatsor maga volt a testépítés meggyalázása. Erre muszáj reagálnia valahogy.
- Csak nem navinés vagy? - kérdez vissza zsigerből, miután végighallgatta a remélt és kapott dicséretet. Dagadt is a mája tőle rendesen. Persze jobban szereti, amikor lányokat vehet le a lábáról így, de gyakorlat teszi a mestert. - Mert gyenge vagy. Úgy kell csinálni, ahogy mutattam - vigyorodik el, miközben karjait oldalt kitartva nyújtómozdulatokba kezd. Szeretne spórolni az energiájával, jól jöhet még, ha további edzésre kerül a sor, ahogy Jacob is kéri tőle. Végre szerepelhet.
- Elég gyakran - többet nem mond. Véletlenül sem teszi hozzá, hogy aurornak készült, így az edzőtáborokról is hallgat inkább, hiszen akkor támadási felületet adna magának. - Krisz vagyok - fogadja el a srác jobbját némi gondolkodást követően, aztán újra a mászóka rúdjához áll. - Figyelj, hogyan csinálom - hangzik az utasítás a szájából, s kissé ráérősen csinál még egy tucattal, oldalra pillantgatva, hogy a másik nézi-e a műveletet. Miután ez megvan, újra mellé érkezik, nagyokat lélegzik, és megint nyújtásba kezd.
- Lehet, hogy ez még mély víz neked - veti oda mellékesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=862243#post862243][b]Návay Kristóf - 2023.04.05. 08:43[/b][/url]

- A rutin, meg az évek... - nyögi ki egy hangos sóhajtás után. Először úgy tűnik, mintha szerette volna jobban is megmagyarázni, de végül aztán gyorsan elveti ennek gondolatát, mert az túl sok szájbarágással járna. Honnan is tudhatná ez a fiú... Az arcára van írva, és kész. Az egyszerűen manipulálhatósága, hiszékenysége, esetlensége, minden apró jel erről árulkodik.
- Mondtam én - erősíti meg, arcán egy apró, elégedett mosollyal. - Nem nagyon szoktál edzeni, mi? Kezdd valami mással először, talán - eleinte hangosan gondolkodik, de aztán rájön, hogy tulajdonképpen javaslatot tesz a srácnak. Ha nem itt húzódzkodik, hanem előtte fut, fekvőzik, és kondicionálja magát, akkor ebben is egész ügyes lesz. Persze hónapok, akár évek, mire eljut odáig. Kristóf sem ma kezdte. Sőt, az utóbbi időkben azért jóval puhányabb lett. Árnyéka fénykorának. Meló mellett nem sok ideje van rá, hétvégén meg általában a másnaposságát heveri ki.
- Na ja, csak aztán kíméld magad, semmi értelme kicsinálnod a tested - figyelmezteti. Elég egy rossz mozdulat, túlerőltetés, aztán lőttek a projektjének. Krisz meg majd tologathatja egy kerekesszékben, ennyiből állna a segítsége.
- Cikiznek? Vagy csajt akarsz? - faggatja. Hangjából érződik, hogy egyre jobban felkelti kíváncsiságát. Egyébként is ámult a kitartásán, amikor újra a korlátnak ment, nem gondolta volna ugyanis, hogy még egyszer megpróbálja. Legalább komolyan veszi, eddig. És hisztizni se kezdett el az apró beszólásokon. Pirospont.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=862850#post862850][b]Návay Kristóf - 2023.04.14. 00:27[/b][/url]

Maga elé nézve hümmög párat, majd amint az állát vakargatja, újból megnézi a fiút. Ezúttal próbálja elnyomni a provokatív késztetéseit, hogy úgymond szakmailag tudja felmérni, mint férfi a férfit-fiút, amihez egészen egyszerűen csak annyit tesz, hogy a tábori kiképzőjük helyébe képzeli magát, és próbálja felidézni azokat a kritériumokat, amiket ott hallott. Jacobtól megtudja, hogy néha futni szokott, amire ide-oda kezdi el döntögetni a fejét, de hosszú ideig nem mond rá semmit.
- Jobb, mint a semmi - állapítja meg végül. - Nem vagy kövér. Az már jó. Ha kövér vagy, szánalmas vagy. Annál már csak a kövér nők rosszabbak - kezdi megjegyzését, ami aztán átcsap valamiféle panaszkodásba, kifakadásba. Messziről kerülte őket, mert mégis hogy nézett volna ki, hogy egy debella mellett mutatkozik. Lehet, hogy egy-egy teltkarcsú csajszit befűzött korábban, az még belefér, na de aki már zsírdisznó kategória, az csakis gúny tárgyává válhatott a szemében, legalábbis amikor diákként még nem kellett visszafognia magát a jelzőkkel.
- Gondoltam, mindjárt gondoltam - int fejével, hogy kövesse. Leül az egyik padra, ahonnan az imént még őt nézte, kezével maga mellé bök, hogy melléültesse újdonsült beszélgetőtársát, addig pedig látványosan a gondolataival van elfoglalva, hogy valami okosat tudjon mondani. Ami persze nem mindig az erőssége, főleg, ha ilyen fogós kérdéseket kap. Messziről kell ugyanis indítania.
- Ki az a Kori? Van róla képed? - vág közbe, de tulajdonképpen csak az időt húzza. Meglepi, hogy valaki ilyet kér tőle. Más már felkapta volna a vizet, és a végén még össze is bunyóztak volna a beszóláson, hogy gyengének mondott valakit. Akkor bizonyíthatna, hogy neki van igaza, erre átcsap személyi edzőbe. Ezt nem pénzért szokták csinálni?
- Verekedtél már valaha? - kérdez újból. Elfutni a gyávák futnak. - Abban a szarfészekben nem csoda, hogy jobb híján egymást ütik-verik a diákok. De csak úgy lehet kibírni azokat az unalmas órákat, ha megakad a szemed egy-két jó csajon. Amúgy... sportoltam, aztán lett izmom. Ilyen egyszerű. Ez alkat kérdése is. De legalább nem vagy kövér. Viszont ugye navinés vagy... Szóval csodát ne várj. A navinések sosem lesznek elég bátrak kiállni magukért - árulja el a nagy titkot, s még el is mosolyodik hozzá. - De ha tényleg eleged van, hát kezdj el gyúrni. Először kétkilóssal, aztán jöhet a többi. Fekvőzés, felülés, ilyenek. Meg ugye kaja - vonogatja a vállát eltöprengve, hogy ez amúgy hogy is működik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=863640#post863640][b]Návay Kristóf - 2023.04.25. 22:32[/b][/url]

Szereti, amikor bólogatnak, meghallgatják, ő pedig megoszthatja valakivel a világról alkotott véleményét. Senki ne vonja kérdőre, mit miért gondol így. Ha mégis kötözködnének, hamar ökölbe szorul a keze, annak ellenére, hogy a ravaszabb varázslók pálcát ragadnak ilyenkor, ami ellen valljuk be, a fizikumával aligha tehet valamit. Ha elég jók a reflexei, kiüti a kezükből az eszközt, mielőtt el tudnák kántálni a mondókájukat, de ez csak az esetek kis számában fordult elő. Elégedettséggel tölti el az átkok által okozott szenvedés látványa másokon, de van valami sokkal-sokkal felszabadítóbb abban, ha a testével okozhat fájdalmat másoknak. Jacob pedig remek hallgatóság. Fogékony, úgy szívja magába a tudást, mint a szivacs, s ilyen hajlítható személyiségek nem minden nap jönnek vele szemben.
- Kornélia - ismétli meg olyan hangon, mint az ötéves gyerek, akivel az imént akarnak megetetni egy falat kelbimbót. - Hát, elég vénkisasszonyos nevet adtak neki a szülei - jegyzi meg szánalommal a hangjában. - Na, de nem a név számít! - emeli magasba jobb mutatóujját, amolyan vigasztalásként.
- Hány éves? - kérdezi tovább, miközben talán szándékosan, talán nem, de figyelmen kívül hagyja Jacob kérdését. Persze az még nem fordul meg a fejében, hogy elhappolja a fiútól, de ha esetleg mégsem ő az esete, amire nagyobb tétben is fogadna, akkor jogosultnak érezné magát is bevetni, hátha.
- Valahol el kell kezdeni - túr bele a hajába egy mély sóhaj után. Persze nem csalódott, ilyesmire számított, ha azt mondta volna, hogy igen, akkor valószínűleg Kristóf kiszimatolta volna, hogy nem teljesen őszinte vele. Egy jó kapcsolat alapja pedig a bizalom, most mindent el kell mondania neki, ha változtatni akar. - Remek. Nos, hát... Nem vagyok időmilliomos. Dolgozom, pénzből élek, tudod...  -nyújtja el a mondatot, hátha itt jön közbe az a rész, hogy az ellenszolgáltatásokról tárgyaljanak. - Még sosem kértek tőlem így ilyet, de megtisztelő - ízlelgeti a szavakat, amiket hallott, valósággal fürödve a dicsőségben. Hát persze, hogy örül a lehetőségnek, de nem jótét lélek ő.
- Ja, itt. Mert nem jársz a pubba. Akkor látnál. Nem is akárhogy - hordja fenn a orrát, elmosolyodva, felidézve sok éjszaka fűszeres emlékét. - Te hányadikos is vagy? Hogy bírod odafent, a veréseken kívül? Még hány évet kell lehúznod, hogy szabadulj? - viccelődik, a korát találgatva, de ilyen külsővel...