[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=714673#post714673][b]Apáthy Marcell - 2018.02.19. 15:49[/b][/url]
Franciska- Legalább ismert leszel, a legtöbb lány mit meg nem adna ezért.
Persze nem feltétlenül biztos, hogy ki kellene készítenem idegileg ezzel Linát, van neki most éppen elég baja. Nem könnyű a döntés, amit meg kell hoznia, bár őszinte leszek, én egy percig se gondolkoznék. Jelenleg is elég erősen érzem azt, hogy jobb lenne, ha inkább az egyetemen kételkednék a hallgatás miértjében. Az élet szívás ám a fiúknak is, nem csak a lányoknak. Én elég sok drámát meg tudok élni.
- Ugye, hogy ugye? Hát tudtam én, hogy ezzel csak jót tehetek. Amikor elkezdték ezt a forró csokit kifejleszteni, valamikor októberben azt hiszem, akkor kerestek tesztkóstolókat. És hát komolyan, ki az a hülye, aki nem megy el tesztkóstolni forrócsokit?
Amióta pedig ezt a tettet megléptem, már ott dolgozom, így a tutira nyerős forrócsokihoz még nagy kedvezmény is társult, szóval lassan a fizetésemen felül a cég még azért is fizethet, mert népszerűsítem a termékeit. Milyen szép és álomszerű foglalkozás is lenne az, ahol lányokkal találkozom, meglepem őket egy itallal, és ráveszem őket, hogy járjanak el a cukrászdába. Nem tudom, hogy a vezetőség mennyire tartaná kellemesnek ezt az ötletet. Valószínűleg elég magasra szöknének a szemöldökök, és szinte hallanám, ahogy egyszerre felszisszennek: „Ne csináld már, Marci!”
- Az valami isteni dolog!
Közben én is nekiestem a sajátomnak, de nem ment olyan könnyen, mint Franciskának. Azt hiszem, az a kesztyű most mutatkozik meg, hogy mennyire hiányzik. Mert amúgy tök jól megvagyok, az eléggé meleg termosz szorongatása jót tesz, de mégsem vagyok maradéktalanul elégedett, mert jól meggémberedtek a szerencsétlenjeim.
- Holnap te mosogatsz.
Olvasom fel a benne található üzenetet, egy kicsit összehúzva a szemöldökömet vizslatom az üzenetet. Egyrészt nem tudom, hogy miből sejtették, hogy az epres lesz az enyém, hiszen én mindenivó vagyok, másrészt egy nagyon, de nagyon gonosz, mert így bukom az ajándék sütit. Azt hiszem, a nagy nőcsábász karrierem a nulladik percben dőlt dugába.
- Majd megkóstolnám a mignon-od sarkát.
Tetszik tudni, eléggé bélpoklos tudok lenni, és nagyon bírom az ingyen dolgokat, szóval egy süti sarokfalatjával már meg lehet vásárolni elég tisztességesen.
- Komolyan, szóval vigyázz magadra, mert nem akarom, hogy itt valami bajod legyen. Vannak jó részei ennek a helynek, meg például az árnyas napközben nagyon ott van, romantikus meg nyáron hűvös hely, de azért jobb épségben maradni. Ha esetleg elfelejtesz visszamenni, akkor javaslom, hogy mindenképpen a vendéglátónegyedben, de nem a kocsmához közel keress szállást. Illetve itt lakik az egyik nagynéném is, a 13-asban, az amelyik a kanyarban van, egy hosszú ház. Ha mondod neki, hogy én küldtelek, adnak szállást meg enni is.
Mondjuk azzal nem dicsekedek el, hogy a férje, Andor bácsi egy állat. Mindig morogva néz, és morogva beszél, és az egész ember egy nagy adag morgás. Ő nem olyan kedves, de jól ellensúlyozza a nagynénémet, akit nem lehet nem imádni. A másik témát, történetesen, hogy a húgom összeakadt valami rellonos sráccal már nem viselem annyira jól. Egy hónapja. Akkor kezdett el feleselni, és pofákat vágni. Az én tökéletes és édes kishúgom egyszeriben olyan lett, mint egy időzített bomba, aminek nem lehet sehogy sem parancsolni.
- Remélem nem Álmos. Az a gyerek nem normális. Szerintem tutira van valami defektje. Vagy az a Brightmore gyerek, az se normális. Miért kell neki egyáltalán fiúkkal barátkozni? Még gyerek.
Tudom, már nem az, mert serdül, meg érik. De ő a kishúgom, nem akarom, hogy valaki a szájába lihegjen, mert meg fogom ütni. A srácot, nem őt. De a srácot nagyon nagyon.
- Mindig lemondja? Ez szerintem nem normális. Valami nagyon nem oké vele. Követnünk kellene.
