Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=700774#post700774][b]Weiler Dante - 2017.09.12. 17:17[/b][/url]

Nem igazán van kedve ehhez a találkozóhoz, ahogy az évek során egyre kevésbé fűlik a foga a minisztériumi látogatásokhoz sem. Nagy hűhó, semmiért, sok körülményeskedés, kevés eredmény. Egy ideje nem is próbálják már úgy igazán szétválasztani őket, sokkal előrébbmutató tudományos értelemben a puszta megfigyelés. Nem is tekint túl sok bizalommal azok irányába sem, akiket a nevelőanyja ajánl találkozásra érdemesnek.
Mindegy. Nem szakad le a lába attól, hogy eljön, és megnézi, mi a stájsz. A helyszínt mondjuk furcsállja, de legyen. Volt már ennél érdekesebb találkozóhelyszíne is. Kicsit késve ér a játszótérre, nem gyakran jár ide, így hát némileg elmérte a távolságot a kastélytól számítva, de ahogy látja, a nő is így lehet ezzel, ugyanis még sehols senki. A játszótér üres, túl nyálkás idő van még ahhoz is, hogy a gyerekek kijöjjenek ide.
Semmi baj. Úgy is utálja a gyerekeket. Előkaparja a zsebéből a megszokott fémdobozkát, felpattintha a tetekét, és mutatóujjával a szál alá nyúlva szedi ki a legszélső cigarettaszálat. Derekával annak a szabálytalanul faragott faasztalnak támaszkodik, ahova napos délutánokon az anyukák és apukák telepednek le, miközben a porontyok játszanak. Harmadjára sikerül a hüvelykujjával bepöccintenie az apró lángot, amely végül meggyújtja a szájából kilógó csikk végét.
Futólag a karórájára pillant. Ha azt nézi, hogy amúgy is késett, mindezt beleszámolva mondjuk vár tíz percet. Amennyiben senki se bukkan fel, inkább megkeresi a máguscsárdát, és rendel valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=703189#post703189][b]Weiler Dante - 2017.09.21. 16:43[/b][/url]

A faasztalra kipakolt mágikus hamuzsákba pöcköli a hamut. Annyira még ő is figyelemmel van a környezetére, hogy ez mégiscsak egy játszótér. A hülye kiskölykök meg a homokba is simán beleesznek, ha úgy tartja kedvük. Már a következő slukkot engedi le a tüdejébe, amikor is szárnycsapások hangjaira lesz figyelmes, amelyeket egyre közelebbről hallani, annyira viszont már nem jók a reflexei, hogy bármit is kezdeni tudjon a hirtelen orvtámadással. Bosszankodva (és ösztönösen) egy hessegető mozdulatot tesz szabad kezével.
- Hülye madarak.
Néhány másodpercig farkasszemet néz az állattal, mire az elkárogja magát - a szál pedig a földre hullik. Na tessék, ezt mostmár 'szhatod.
Már egyébként is, te a szádba vennél valamit, ami előtte egy állatéban volt? Egyetértő mentális hümmentés a válasz a gondolataiban. Fásultan tudomásul veszi, hogy ennek a szálnak már lőttek, tök mindegy, földön is volt, holló csőrében is. Arra egyébként nem gondol, hogy maga a holló nem valóban egy tényleges fajtársa a többinek, hanem csak egy imposztor. Ezek azok az állatok, akik a diót is úgy törik fel, hogy lerakják az útra a mugli autók elé, hogy azoknak kereke feltörje az általuk túl keménynek ítélt héjat. Egy ilyen manőver sem hihetetlenül meredek - legfeljebb nincs mögötte tudatos átgondolás. Vet még egy pillantást a madárra, aztán vállat vonva ismét felpattintja a fémdobozkát.
- Hülye madarak - ismétli meg magának megintcsak, változatos gondolatívet írva le az elmúlt néhány másodperc elteltével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=703411#post703411][b]Weiler Dante - 2017.09.22. 18:19[/b][/url]

Fura is lett volna, ha elkezd kergetni egy madarat a játszótéren. Mármint c'mon, ép elméjű ember nem csinál ilyet - és a híresztelésekkel ellentétben, na meg hát azzal, hogy az elméjén egy idegen tudattal osztozik - nos, körülményeihez mérten Dante még mentálisan egész tűrhetőnek számít. Meglepő módon sokkal jobb helyezést ér el ezen a skálán, mint az iskola egy jó része. Sem skizofrénia, sem tudathasadás, még szégyenszemre nem is szocio- vagy pszichopata. Egy kicsit agresszív, és könnyedén dönt úgy, hogy az erőszak a könnyebbik megoldás, de ezzel a mai társadalomban elég sokan vannak így. Legfeljebb rosszul szocializált gyerek, ugyanakkor ennél nem is több.
És ha már itt tartunk, amikor a holló hirtelen emberi alakot vesz fel, akkor is a legelső reakciója nem más, mint a pálcájáért nyúlni.
- Mi a 'sz? - bukik ki belőle, és pusztán a meglepettség teszi, hogy nem egyből valami általa ismert átkot ránt elő. Távolság? Nem számít. Főleg máguséknál. Nagyobb biztonságban érzi magát a pálcával a kezében, ami egyenesen a nőre szegeződik. Nem ír le semmilyen mozdulatot vele, de láthatóan önvédelemre kész. A homlokát ráncolva feszíti meg magát, mikor a nő egy szituációhoz mérten teljesen váratlan kérdést tesz fel. Mi a rák? Bevezettek a faluban valami erkölcsrendőrséget? "Ne dohányozz, fiam, ejnye-ejnye, mert kevesebb ideig fogsz élni."
- Ch. - Irritálja a gondolat, hogy nemcsak meglepték, de még ezen felül ki is oktatták. Egyértelműen ugyan nem lehetne megállapítani erről a kérdésről, hogy kioktatás lenne, de a maga módján ő egyből így interpretálja a másik kérdését. Pragmatikus számonkérés. Ismeri ezt a technikát már, köszöni szépen. Ráadásul igazán válaszolni sem tud érdemben a kérdésre, ha belegondol. A friss levegőt sem tartja jónak, ezt sem, csak jólesik csinálni, és frusztrálja, ha nem zongorázhatja végig az ismerős, rituálészerű mozdulatokat.
- Semmi köze ahhoz, hogy mit csinálok.
Fantasztikusan kivágtad magad kölyök, a retorikád mindig egyszerre lenyűgöz és borzongással tölt el.
Kuss.
Úgy értem, mint-amikor-egy-nagyon-kínos-filmet-nézel-és-kényelmetlenül-érzed-magad borzongással.
Ne most.
Nem segít a szituáción a mentális piszkálódás sem - persze nem az a baja, hogy magára venné, tíz éve volt megszokni, nagyobb probléma, hogy félig-meddig elvonja a figyelmét az előtte álló boszorkányról. Átfut amúgy a fején, hogy találkozója van itt valakivel, de amíg nem bizonyosodik meg, hogy a nő az, aki, addig nem tervezi leengedni a pálcát. Ha belegondolunk, tulajdonképpen egészséges elővigyázatosság ez bárkitől, akit ilyen módon leptek meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=703687#post703687][b]Weiler Dante - 2017.09.24. 12:17[/b][/url]

Olvas a gondolataidban? Mi a pokol! Vigyázz vele - inti óvatosságra a hang, és hazugság lenne azt állítani, hogy nem szorította meg jobban a pálcáját az erkölcscsősz kifejezést hallva. Igen, ez neki is feltűnt, nem kicsit gyanús. Szinte rögtön aztán, hogy átfutott a fején ez az erkölcsrendőrséges gondolat, a másik rögtön ezzel hozakodott elő. Legilimentor? Akkor ő köszöni szépen itt sincsen, utálja amikor a fejében turkálnak, ráadásul engedély nélkül.
Plusz ez nem teljesen törvénytelen?! Ha jól rémlik, ennek amolyan közös konszenzuson kéne alapulnia elvileg.
Gyanakvása akkor sem csitul, mikor Evana bemutatkozik. Lejjebb engedi a pálcát, mindössze azért, mert ha valóban az, akinek mondja magát, akkor egy minisztériumi alkalmazott már startból tud a találkozójukról. Hülye döntés lenne bármit tenni vele, ha egyszer ő lenne az első gyanús elem. Nem teszi el azonnal a varázsfegyver, csupán valamivel lazább tartásban ejti le maga mellé az azt tartó kezét.
- Jó. Miről? - A fecsegés nem a műfaja, ha pedig úgy is célzottan találkoztak itt, nyilvánvalóan a nőnek van valami konkrét témája, amivel kapcsolatban találkozni akart. A régi tapasztalatok alapján lélekben leginkább arra készül, hogy már megint az alkimistáról lesz alaposan kifaggatva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=704045#post704045][b]Weiler Dante - 2017.09.26. 15:54[/b][/url]

Oookay.
Bírja, hogy az elmúlt tíz évben nemcsak az alkimista volt hatással rá, hanem a kísértet vele együtt tanulta újra a világot. Néha még egy-egy szlenget is belecsempész a gondolataiba. Jobb, mintha fennkölt, archaikus szavakkal kéne leélni hátralévő életét. Amúgy meg hasonló fut át az ő fején is. Így lényegretörően máris több értelme van beszélni.
- Nem igazán van kivételes tehetségem, ellenben pont a jótételekben nem fogok tudni sokat segíteni. - Hogyne, mindenki először a gyógyító varázslatokra asszociálna, ha valaki ebben a kontextusban tálalja. Dante pedig teljességgel képtelen akár még egy apró zúzódást is begyógyítani. Az életerőre, egészségre, testre pozitív hatást gyakorló mágiák nem engedelmeskednek neki, akárhogy próbálkozik velük.
A sötétség iránti affinitással azért lehetnek bajok, a fiú nem valami látens sötét mágus - a fekete mágia iránt például kifejezett ellenszenvvel viseltetik (ami ironikus azt tekintve, hogy az átkok terén milyen tehetséget és tudást mutat), negatív energiája meg maximum annyi van, mint bármelyik elcseszett, rosszul szocializált kamasznak.
Némi értetlenséggel ráncolja a homlokát ismét, próbálva megfejteni, mit érthet mindez alatt a nő.
- Ha azt mondanám, segítek, mit kéne pontosan csinálnom?