Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=670463#post670463][b]Erdős-Prinz Violetta - 2017.03.26. 19:23[/b][/url]

Az idő tavasziasra fordultával végre ki lehet mozdulni a négy fal közül a gyerekekkel, amit nálam csak ők élveznek jobban. Egyébként is bocsánatot akartam kérni tőlük úgy, hogy ne igazán vegyék észre, hogy éppen elnézést kérek, és erre igazán jó módszer, ha elviszem őket sütizni, fagyizni, meg a játszótérre. Lekenyerezés a köbön.
Szerencsére Dórim és Dávidom még nem veszi észre, hogy anyu éppen jóvátételképp hurcolássza őket kedvenc helyeikre, én meg legalább letudhatom képzelt tartozásomat feléjük.
- Ha kicsit bevizezed, jobban megmarad - tanácsolom Dávidnak, akinek már sokadszorra nem sikerül a vödörnyi homokból rendes bástyát alakítani, mert mindig leomlik a széle. Mielőtt kisfiam pityeregni kezdene, segítek megtölteni neki az egyik műanyagvödröt, majd a pálcámból vékony sugárban vizet eresztek bele. Nem sokat, épp csak annyit, amennyi a jó homokvárhoz kell. Kétgyermekes anyukaként nincs is más dolgom, mint tökéletesíteni az ehhez kellő tudást. Egy kémikus sem tudná nálam jobban mennyinek kell lennie a homok nedvességtartalmának ahhoz, hogy megállja a helyét, mint vártorony.
Dáviddal közösen fejre fordítjuk a vödröt és íme, a végeredmény megnevetteti a kisfiam. Már megérte.
Dóri a pálcámat nézi, őt a vízvarázslat nyűgözte le, úgyhogy bűvölök neki egy kazalnyi virágot, aztán segítek koszorút fonni belőle. Mert egy anyának ehhez is értenie kell. Régen pont ez volt ami annyira frusztrált: az érzés, hogy a világon mindenhez értenem kell, mindent tudnom kell. Pedig nem.
Mosolyogva figyelem a két gyerkőcöt, és közben egy dalt jegyzetelek a fejemben. Régen nem voltam ennyire kiegyensúlyozott.