Kezdett helyreállni az életem a kastély falain belül, most már szobát is kaptunk Lillával, egyelőre csak ketten lakunk benne. A berendezés egyszerűen szuper lett, Lilla érdeme, én inkább a szobámat intéztem csak.
 A napi rutinom viszont egyenlőre csak annyiból áll, hogy elmegyek enni, jobb esetben utána felkeresek valami új helyet, rosszabb esetben döglöm az ágyban. Az emberek többsége tanul és vizsgázik.
Ma viszont összeszedtem magam és ebéd után úgy döntöttem, hogy lemegyek a faluba körbenézni és ha találok egy állatot ami egyből megtetszik akkor megveszem, hogy legyen kivel beszélgessek.
  Hosszas séta után (mert persze, hogy addig bolyongtam a faluban és addig nézelődtem, míg eltévedtem meg beesteledett) megkaptam a keresett üzletet és benne egy gyönyörű baglyot, amelyik egyből a vállamra szállt, ahogy beléptem, így hát rá esett a választásom s el is neveztem Alfrédnak.
Miután megvettem az összes szükséges dolgot, úgymint a kalitka, eledel stb., elindultam visszafelé, de előtte tettem még egy kis kitérőt a lakóházak felé.
El kellett ismerjem, hogy a varázslóknak jó kis ízlésük van, talán egy nap majd én is itt kötök ki.
 Már kezdett sötétedni és a nagy csendben egy hangra lettem figyelmes, amit a szél fújt felém én meg okos és óvatos kislány lévén egyből követni kezdtem.
Egészen egy játszótérig követtem az idegen hangot, ott megláttam a gazdáját is: egy lányt a homokozó szélén, amint várat épít és énekel.
Jó fejek az itt lakók, ízlésük van, egy-kettő kedves is és segítőkész, de van pár kattant is az biztos.
Futott gyorsan végig az agyamon, majd csendben közelebb settenkedtem, azon agyalva, hogy hogyan hozzam rá a frászt. Már épp kezdett összeállni a terv a fejembe, de Alféd megelőzött és egyet huhogott a sötétben.