Csendes, csillagfényes este, mit este, hajnal van inkább, ez a lehető legkedvezőbb idő sétára, legalábbis Várkonyi szerint. A csillagok éjjelente látszanak a legjobban, szokta mondogatni és ezzel a ténnyel...sem...tudunk vitatkozni, de vele amúgy sem érdemes. Bár az Asztrológia nem Csillagászat, de valami közös azért van bennük, és a férfi ettől még, vagy éppen ezért szereti szemlélni az eget. Most is egy kidőlt fatörzsön üldögél, kissé hátrahajolva, alkarjával támaszkodva a rücskös törzsön, és a Vénusz szépségét keresi. Igen, még nem találta meg mit áradoznak annyit róla. Egy fényes csillag, azaz bolygó, világít és ennyi. Azonban az egész, ami a fénye mögött van és a rendezett mozgásuk, meg a hatás, amit a sorsra gyakorolnak, vagyis mindaz, ami nem látható, az érdekli igazán, de mint mondtam mivel nem látható, ezért még nem jutott előbbre ebben a kutatási témában. Talán abban is különbözik az Asztrológia és az Asztronómia, hogy az egyik látható, a másik meg láthatatlan. Na, szóval elég rendesen belemerül a filozofálgatásba, amikor valami megnyalja a kezét. Ijedten néz le és egy kutyát lát maga előtt.
- Na, mi az? Te sem tudsz aludni? - kérdi a jószágot, de az elindul valamerre, majd pár lépésre megállva hátranéz, követi-e a férfi.
- Már csak ez hiányzott. Hova az ördögbe akarsz elcsalni, mi? - korholja az állatot, de megindul utána. Pálcája készenlétben, soha nem lehet tudni, mibe fog keveredni, bár az a lihegős, nem úgy néz ki, mintha a Sátán kutyája lenne.
Nem mennek túl sokáig, mikor a férfi két kis termetű alakot vél felfedezni a játszótéren. Sietősebbre ösztökéli lábait, az előtte futó útmutató is jobban igyekszik, és egyértelműen a két alakot veszi célba. Ahogy a közelükbe ér, azt is látja, hogy két gyerekkel van dolga.
- Szép hajnalt! Napozgatunk, napozgatunk? Kik vagytok és mit kerestek itt éjszaka? - intézi a kérdést mindkettejükhöz. Ha falubeli csemeték, megúszhatják, ám, ha a kastélyból léptek le, azt enyhén szólva is meg fogják bánni. Várakozóan néz egyikről a másikra.

Moondance és Adél

Nem nagyon érti, hogy miért kell hajnalban játszani a hintán, és mi vehette rá ezt a kettőt arra, hogy ezt az időpontot válasszák kalandozásra, de igazából nem is nagyon érdekli. Ismeri a házirendet, talán az elsők között olvasta el, a tanárok kötelességei után, és most már egyértelmű számára, hogy diákokkal, méghozzá kastélybeliekkel van dolga. Egyikük rendesen be is mutatkozik, az is kibukik belőle, hogy levitás. Erre a tényre először elkerekedik a szeme, aztán egy kérdés fogalmazódik meg benne.
- Mondja csak meg nekem, levitás létére nem gondolja, hogy az éjszaka közepén, nem itt kéne tartózkodnia? Gondolom, hogy tudja a házirendet. - Zoltán általában tegezi a diákokat, kivételes esetekben azonban áttér a magázásra, ez pedig azt jelenti, hogy haragos. Az érzelmeit azonban nem fogja szabadjára engedni, nem fog neki állni kiabálni még a hangját sem emeli fel ilyenkor, de a magázás nála már érzelem nyilvánítás, és nem a pozitív fajtából való. Szemöldökét azért összevonja, mikor a másik delikvenshez lép, akinek pulcsija árulkodik hovatartozásáról, szerencsére. Várkonyi próbálja kihámozni az értelmetlen karattyolásból, hogy mit akar közölni a lány, de aztán feladja. Ez Adélra nézve nagy szerencse, mert ezzel a mondatával csak még tovább rontotta volna, amúgy sem rózsás helyzetüket.
- Na, rendben, először hárítsuk el a bajt, aztán jöhet a többi. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha valaki rossz szándékú talál magukra. Elment a józan eszük? Legalább a pálcájuk maguknál van? Bár kétlem, hogy tudnák is használni valamire. - Egy hosszút, mélyet sóhajt és már körvonalazódik fejében a büntetésük. Mielőtt azonban ezt közölné velük, elővesz a zsebéből valamit, amiről Adél azt hiheti, hogy hasonló gyógyszer, mint az övé, tekintve, hogy a férfi illúziómágus, így bármiről bármit el tud hitetni. A drazsé csak cukorka, ami véletlenül volt a zsebében, de a placebo hatás miatt, működni fog, legalábbis, amíg visszaérnek a kastélyba.
- Allergia szer, vegye be! - adja át a lánynak, ellentmondást nem tűrő hangon, azért még hozzáteszi:
- Várkonyi Zoltán vagyok, idéntől itt tanítok majd a suliban. Bevette? Jobb már? - Amint azt látja, hogy a navinés jobban van, terelgetni kezdi őket a kastély felé.
- Most pedig, nyomás lefeküdni, induljanak, de közben meséljék el, hogy tényleg mi a fenét csináltak itt kint? - Fejével a kívánt irányba int, sőt hátulról egy enyhe ösztönzéssel segít is nekik, hogy rátaláljanak a helyes útra.

Moondance és Adél


- No, ha ismeri, akkor nem ártana betartani, nem gondolja? - Szemöldökei még jobban felszaladnak, mert a levitásban semmi megbánást nem lát, pedig nem lehetnek teljesen ártatlanok abban, hogy éjjel a játszótéren piknikeznek.
- Azt kell mondjam, hogy ha ez a maga kutyája, sokkal okosabb, mint a gazdája. - Nem nevezhetjük nagy állatbarátnak a férfit, de az embereknél talán egy kicsit jobban kedveli őket. Most már kezd álmos is lenni, és ez sem kedvez a hangulatának, na meg hogy két tinivel kell foglalkoznia, ahelyett, hogy a csillagokat figyelné vagy aludna az ágyában. Viszont nem háborog ezen még magában sem, tudja a kötelességét, meg is csinálja, azt meg ne szabja meg neki senki, hogy közben happy is legyen. Moondance megjegyzésére csak hátra pillant a válla fölött, de közben már a másik lánynak szenteli a figyelmét, bár hiába, nem tud meg semmit róla, ezért dönt úgy, hogy bead neki egy illúzió orvosságot. Ha minden betegség pszichés eredetű, akkor az allergia is az s a placebónak működni kell, elég, ha a lány elhiszi, hogy attól jobban lesz, és miért ne hinné, nincs más lehetősége. Ezek a gondolatok sorjáznak a fejében, meg közben azon is agyal, mi legyen a büntetésük. A trükkje beválik, a navinés beszélőkéje beindul, le sem lehetne lőni.
- Ne foglalkozzon azzal hogy csináltam, inkább hordja magával a gyógyszereit, ha allergiás ennyi mindenre, de nem ártana, ha valamelyik gyógyítóhoz elmenne, hátha orvosolható vagy mérsékelhető. A mugli doktorok nem tudnak semmit. - Nocsak, talán Zoltánnak van szíve, hogy így aggódik a lány miatt? Ne higgyünk ilyen ostobaságokat, csak előre gondolkodik, nem akar még egyszer ilyen körülmények között találkozni a lányokkal. Csak ennyi van a segítőkészség mögött, az ő kényelme és nyugalma. A kötelességtudat erősen működik nála, de azért nem mazochista, úgy könnyíti meg a saját nyomorát, ahogyan tudja. Miközben a kastély felé sétálnak, látja, hogy a levitás lány csak úgy pufog magában, a navinésből meg dől a szó, de hamar megérkeznek az iskolába.
- Nem, nem vagyok auror, ha ez megnyugtatja, bár nem érdekel. Az sokkal jobban izgat, hogy azonnal lefeküdjenek a hálókörletükben, de mielőtt ez megtörténne, kiszabom a büntetésüket. - Moondance felé fordul.
- Lehetőséget kap, hogy bebizonyítsa, meg tudja magát védeni. Ahogy látom, a pálcája csak dísznek van, most megmutathatja, hogy tudja is használni, ha nem, akkor pedig gyakorolni fogja. Ez magára is vonatkozik - fordul most Adél fel - megköszönheti a barátnőjének, most pedig tényleg alvás van, öt perc múlva, ide akarom hallani a horkolásukat! A részleteket bagolyban kapják meg. - Megvárja, míg a két lány elbaktat a hálókörlet irányába, aztán ő is pihenni tér, a jól végzett munka tudatával.