Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=684979#post684979][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.11. 12:34[/b][/url]

(katt) ♥

Ebben a gyönyörű napos időben vétek lenne a szobában maradni, és a könyveket bújni. Tanulni a szabadban is lehet. Noha, nem ezzel a szándékkal születik meg az ötlet a vörös koponyában. Szeretne egy kicsit kiszabadulni a Navine torony fogságából, meginni egy bögre teát, miközben csak úgy nézegeti az arra elsétáló embereket. Nem sok diákkal tudott értekezni az érkezés után, nagyon új még itt minden mugli család gyermekeként. Soha nem gondolta volna, hogy egy ennyire mesés környezetben lehet a panellakás után. Ennyi inger… egyszerre nagyon sok, ami történik, de próbálja aktivizálni magát, és kihozni a legjobbat az előállt érdekes helyzetből. A baglyokkal való levelezés a legérdekesebb. Édesanyjával egész sok levelet váltottak, de nem ugyanaz. Majd kialakul minden.
Végigsétál Bogolyfalva főutcáján, hiszen a hétvégére való tekintettel lenéz egy kicsit ebbe az aranyos kis faluba. Sokat hallott róla az elmúlt egy hétben, így ki is mozdult a szobájából, hogy eljöhessen falunézőbe.
- Jó napot kívánok! – köszön halkan, vékonyka kis hangján.
Leül egy asztalhoz a kávézóban, maga elé vesz egy itallapot, és tanulmányozni kezdi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=685166#post685166][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.12. 10:53[/b][/url]

Az asztal – mondhatni – szinte tökéletes. Éppen annyira süt oda a nap, hogy ne legyen bántó, de mégsem érzi az ember egy eldugott sarokban magát. Nincsen akkora zsivaj a környező asztaloknál. Még azoknál sem, ahol gyerkőccel ülnek. Azokat annyira elvarázsolja a sütemények édes bűbája, hogy nincs is kedvük locsi-fecsizni. Bíboranna tekintete egy fekete hajú és szemű kisfiúéval találkozik, amint végigméri a közelebb ülőket. Kedvesen rámosolyog a kissrácra, aki szégyellősen visszabújik a tányérja fölé, de szeme sarkából néz vissza a vörös lányra. Tündériek a gyerekek. Mindenki az. Kellemes itt. Biztosan hamar meg fogja szokni, habár még egy pár perccel ezelőtt azon aggódott, hogy nem fog menni neki ez a beilleszkedés. Mit tesz a szép idő és a kedves emberek…
Visszatekint az itallapra, és közben észre sem veszi, hogy egy fiú közelít felé. Eléggé céltudatosan. Biztosan elfoglalta a helyét, vagy ő a pincérfiú. Elég a lottóból, máris kiderül.
Látványosan megijed történetem szerény szeplős szereplője. Egy halk „jajt” hallatva, hosszú ujjas tenyerét a mellkasához szorítja. Nem számított társaságra, de ha már így alakult… Egy jó ideig nem válaszol, csak hatalmas, zöld szemeit a fiúéba fúrja, szinte már kezd kellemetlenné válni a helyzet, amikor felpattan a székéről. Nem azért, hogy elszaladjon, csak zavarában úgy érezte, hogy ezt kell tennie. Először a kezét nyújtja az egyelőre ismeretlennek, majd szemöldökét ráncolva csóválja meg a fejét, mintha saját magával beszélne, és inkább csak gyermekien integet egyet így, közelről a srácnak.
- Szia! – köszön még kicsit elcsukló hangon, ezért megköszörüli torkát, és újra belekezd. – Szia! Persze, nyugodtan. Elfoglaltam a helyedet? – érdeklődik még mindig mélyen a fiú íriszeibe bámulva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=685178#post685178][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.12. 12:03[/b][/url]

Miután felteszi a bugyuta kérdést, fejbe vágja magát gondolatban, hiszen nem valószínű, hogy név szerint rendezik be az asztalokat a Pillangóban. Soha nem lehet tudni, az is igaz. Pillangó. Milyen bájos név ez egy vendéglátó egységnek. Ezen egy pillanatra elkalandozik, így egy kisebb bárgyú mosoly jelenik meg a szeplős arcon, majd felrázza magát, és a fiú felé fordul, aki udvariasan bemutatkozik. Nyugtató a tudat, hogy nem eszik embert. Erről eszébe is jut a leányzónak, hogy enni sem ártana valamit, hiszen már lassan 10 óra lehet, és még semmit nem vitt a szervezetébe egy jó liter vízen kívül.
- Ó, nagyon örülök, Eric. – enged meg végre egy kedves mosolyt.
Vizsgálja kicsit a vonásait. Nem tudja eldönteni, hogy magyar a fiú, avagy sem. Nem azért, mert ez annyira fontos lenne, elvégre megértik egymást annak a bizonyos varázstárgynak köszönhetően. Meg is dörzsöli a gyűrűjét az ujján, majd észbe kap, hogy neki sem ártana igazán bemutatkoznia.
- Engem Bíborannának hívnak, Petheő-Gönczy.
Visszatekint az itallapra, de közben fel-felnéz a fiúra, nehogy ne figyeljen rá ismét. Túlságosan el tud merülni a gondolataiban, ami rendkívül zavaró tud lenni egyes emberek számára. Teljesen érthető, elvégre figyeljen a másik arra, akivel éppen beszélget vagy akkor üljön egyedül, és beszélgessen magában. És tessék, meg is történt, megint elbambult, de most úgy, hogy a fiút bámulja. Szemtelenül jóképű srác ez az Eric. Félreértés ne essék, semmi hátsószándék. A vörös pedig szemtelenül fiatal. Csupán kezd ő is érni – elég lassan sikerült – és most már észreveszi, ha egy a szemeinek tetsző fiút vagy éppen egy csinosabb lányt lát. Mindkét nemet ugyanúgy megnézi, hiszen a szép fiúkat mind tudjuk, hogy miért, a lányokat pedig azért, mert… mindenki szeret szép dolgokat látni, legyen az fiú, lány, kiskutya vagy kismacska.
- Én sütőtök turmixot kérek szépen chai teával… és egy répás lepényt. – adja le a rendelést egy széles mosoly kíséretében, azzal vissza is fordul Eric felé. – Ühüm. Navine, első év. Minden nagyon új nekem itt. – néz körbe színpadiasan.
- Te mivel foglalkozol? – hirtelen milyen érdeklődő lett valaki, ez jó dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=685188#post685188][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.12. 13:46[/b][/url]

Mivel eddig Eric részéről nem volt olyan dolog, amit a gyűrű ne tudott volna lefordítani, a lány bemutatkozásánál fellépett némi komplikáció. A fiú kissé értetlen tekintete teljesen helyes, helytálló reakció. Sok magyar sem mindig érti, hogy mégis mi ez a név, hiszen nem éppen a leggyakoribb leány keresztnevek listáját boldogítja. Szélesen elmosolyodik a fiú próbálkozásain, azonban a Szeplő becenévre kissé összehúzza a szemöldökét. Elgondolkodik. Ennyire közvetlen lenne ez a fiú, hogy már az első találkozáskor fel meri hozni, hogyan kellene a másikat becézni. Nem baj. Egyáltalán nem, csupán furcsa még ez az egész a lány számára.
- Úgy szólítasz, ahogyan csak jól esik, Eric. – nem ragaszkodik a hivatalos megszólításhoz.
A családban úgyis csak legkedvesebb nagyapja hívja Rókalujzának, a többiek pedig nem becézik, csak egyszerűen Bíboranna. Nem divat a Petheő-Gönczy famíliában a becézés. Mindenkinek régi magyar neve van, amiket lehetne becézett formában használni, azonban ez ennél a családnál teljesen kimaradt.
- Tényleg nincsen semmi baj. Nem szoktak becézni otthon, itt pedig még nem is nagyon tudják a nevemet szerintem. – húzza el húsos száját kicsit kedvtelenül. Belegondolva, hogy több hete itt van az iskolában, és még egy barátot sem tud felmutatni, kicsit furcsa, de nincsen ezzel semmi baj. Ő sem kifejezetten kutatja a potenciális pajtás jelölteket. Erre a gondolatra picit oldalra fordul a pult irányába, és látja, hogy a felszolgáló ismét felvette társalgó partnerével a szemkontaktust. Nemsokára érkeznek is az italok, és a lepény, amit már úgy vár a lány, mint a Messiást – szokták mondani. Nagyon szereti a hasát. Annyira, mint egy nyuszi, hiszen szinte ugyanazokat eszi, mint a nyulak. Húst egyáltalán nem, de még egy jó tojásrántotta látványa sem indítja meg a nyáltermelését. Jó teát, jó zöldség- és gyümölcsitalok, no meg a sok-sok zöldség és gyümölcs magában. Ez való a Petheő-Gönczy leány foga alá.
- Hugrabug? – emeli szemöldökét a magasba. – Az micsoda?
Azt hiszem, hogy ezzel el is árulta mugli származását. Ez a világ még teljesen új a számára. Elkezdett már ismerkedni a mágus világgal, de nem megy ez egyről a kettőre úgy, hogyha előtte egy varázsló vagy boszorkány sem volt a családban.
- Auror? – értetlenül, szinte bocsánatkérően mosolyog Ericre. – Minden szokatlan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=685191#post685191][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.12. 15:17[/b][/url]

- Legyen a Szeplő, ha azt egyszerűbb kimondani vagy megjegyezni. – mosolyog.
Nem is kicsit dühítő a lány számára, hogy ennyire tudatlan még ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. A Roxfort, a Hugrabug és az auror szavak egyszerűen kínainak hangzanak. Tudja, hogy kapott egy mágiával kapcsolatos könyvet, amikor beköltözött, de ennyire még nem merült bele a dologba. Itt az eredménye; tiszta égő. Noha próbálja magát mosolyával kihúzni ebből a kellemetlen helyzetből, érzi, hogy innentől kezdve jobban rá kellene feküdnie ezekre a témákra, különben egyre több ilyen gyűlöletes szituációba fogja keverni saját magát lustasága miatt. Nem nagyon szeret tanulni. Semmi olyat, ami kötelező. Ami viszont érdekli, azért a világ végéig képes elmenni. Érdekesen van minden egyes ember, embergyermek összerakva, mindenkinek megvan a maga keresztje.
- Köszönjük szépen. – tekint fel a hölgyre, aki már megint megpróbálja kivetni a hálóját Ericre. Van árnyoldala is annak, ha az ember végre kezdi érteni ezeket a fajta testbeszédeket, utalásokat, hiszen így érezheti magát – például – ennyire „gázosan” egy hasonló szituban. Mintha valamit megakadályozna. Hunyorítva néz szeme sarkából a felszolgálóra, majd vissza Ericre. Nincsen hozzá semmi köze, nem azért. Csak… biztosan mondaná a srác, hogyha máshoz lenne kedve. Mindegy is, hiszen megérkezett az étel és az ital, innentől kezdve nem is érdekli semmi. Gyermeki módon nyalja meg ajkait, majd a kezébe veszi a villát, és máris megdöfi vele a lepényt. Miután bekapja az első falatot, felnéz a fiúra.
- Á… - majdnem kiesik a szájából egy falat. Deégőtejóég. – Bocsáss meg.
Annyira megörült, hogy végre érti, miről van szó, hogy azt is elfelejtette, a szájába emelte az első adagot a répás lepényéből. Teljesen belevörösödik, alig lehet látni a szeplőket az arcon.
- Nagy-Britannia? Váó, brit vagy? Ez izgalmas. Hogyan jutott eszedbe ebbe a picike országba jönni? – túl sok a kérdés, Szeplő. Néz le zavarában a tányérra, majd mélyet sóhajt a fiú következő kérdésére.
- Igen. – ezt legalább tudja, mit jelent. – Az egyetlen boszorkánytanonc a családban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=685201#post685201][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.12. 16:47[/b][/url]

A becenév véglegesítése hivatalossá válik, ami egyébként kifejezetten tetszik a lánynak. Nem is maga a név, hanem az, hogy valaki próbál kedveskedni egy becézett formával. Erre a leány lassan 16 éve alatt nem igen volt precedens. Mosolyogva konstatálja magában az eddigi történéseket. Valóban nem volt rossz öltet kimozdulni a kastélyból ezen a gyönyörű nyári napon. És bizony Eric is jó asztalt választott. Bíborannácska nem fog fiú ügyekről, és megfejthetetlen női dolgokról beszélni, hiszen egyikhez sem ért, és egyelőre nem is nagyon érdeklik az efféle pletykás bajlódások. Egyszer ő is felnő majd, mint mindenki más. Lehetséges, hogy egy-két év múlva már tiszta nő lesz, az is lehet, hogy megmarad ebben a gyermeki, kislányos formában. Meglátjuk, hogy mennyire fogja formálni a leányt a kialakult szerencsés-szerencsétlen helyzet. A barátai mind ott maradtak, ahonnan jött. Nehéz lesz nélkülük az élet, de örüljünk annak, ami van, és jelenleg úgy néz ki, hogy ezzel, a nála 8 évvel idősebb sráccal kezdenek neki barátkozni. Érdekes az élet.
- Így már értem. Furcsa ez a világ, de mégsem teljesen más, mint ahonnan jöttem. – jegyzi meg.
A szabályok hasonlóak lehetnek, hasonló foglalkozások vannak, csak a környezet más. És persze a legnagyobb különbség, hogy ez embereknek „szupererejük” van. Szinte olyan az egész, mintha egy kellemes novellába vagy egy képregénybe csöppent volna. Így máris más erre a helyre gondolni. Ő egy új karakter lett egy elképzelt világban – ily’ módon egyszerűbb lesz a fiatal agynak feldolgoznia a történteket.
- Semmi baj, jól vagyok. – mosolyog. – Néha teljesen megfeledkezek magamról, és akkor történnek ilyen dolgok. – vallja szemet forgatva, miközben a mellettük lévő asztalnál feláll a társaság, és elindulnak kifelé. Ők mára végeztek itt.
- Ez nagyon jól hangzik. – fújja meg most már óvatosabban a villáján lévő falatot. – Akkor talán a kastélyban is fogunk találkozni. – teszi hozzá egy kedves mosollyal.
A Wright fiú megjegyzi, hogy őt nem érdekli, ki honnan jött. Ez egy nagyon hasznos információ. Mégpedig azért, mert ezalatt a pár hét alatt is rájött arra, hogy a házak között is hatalmas a rivalizálás. Hát még akkor, amikor megtudják, hogy egy mugli származású család sarja van. Merlin mentsen meg az ilyen tanulóktól – hm, ez eléggé boszorkányos kifejezés volt.
- Eric, kérdezhetek valamit? – szólal meg újra. – Mit jelent, hogy Navinés sárvérű? - tekint le az asztalra, majd vissza a fiú szemeibe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=685356#post685356][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.13. 08:44[/b][/url]

Az utóbbi időben sokat gondolkodott azon, hogyan tudná eltitkolni a származását. Semmit nem kellene szégyellnie, de ez a környezet ezt hozza ki a fiatal lányból. Nem lehet hibáztatni érte, elvégre szeretne beilleszkedni, szeretne barátokat, de ez inkább a nagybetűs élet, mint a mugli világban. Az előző iskolájában sem örvendett a legnagyobb hírnévnek, hiszen rendkívül egyszerű és szürke. Nem igazán tűnik ki nagyobb tömegekből. Inkább fejet hajt mások akarata előtt, habár azt nem mondanám, hogy nincsenek saját gondolatai. Nagyon is sok van ebben a vörös kis buksiban, csak inkább megtartja magának. Úgysem kíváncsi rá senki. A gondolatra fújtat egyet, majd visszatekint Ericre egy bátortalan mosoly kíséretében.
- Kviddics? – vág ismét fancsali képet, miközben egy tincs hullik zöld szemei elé.
Sport. Á, rendben van. És az is kiderül a fiú monológjából, hogy csapatjátékról van szó. Biztosan nincsen ehhez hasonló a lány világában. Igazság szerint, nem is nagyon tudna példákat mondani. Nem az a sportos típus. Inkább balett vagy egy mutatós artista bemutató, ha már testmozgásról van szó. Bármi, amit összeköthet a zenével. Gondolkodik, gondolkodik, de nem jut eszébe semmi. Bezzeg, ha itt lenne a telefonja… Elromlott egy mugli generáció ez, hogy nem bírnak meglenni a mobiltelefonjuk nélkül, de hát ez van. Egyszerűbb lenne „ráguglizni” néhány sportra.
- Nem vagyok egy sport-őrült. – szólal meg alig hallható hangon. – Sokkal jobban foglal le egy színielőadás, egy koncert vagy a balett. – enged meg egy újabb mosolyt a fiú irányába, majd bekapja az utolsó falatot a lepényből. Jó gyorsan eltűnt, szent igaz. Nagyot sóhajtva teszi le a villáját, majd kényelmesen hátradől a széken. Ebből a pozícióból is látható, hogy kezd feloldódni Eric társaságában. Kezébe veszi a turmixot, és egy jó nagyot szív a szívószálon keresztül az italból.
- Értem. – szorítja össze vastagocska ajkait. – Sejtettem, hogy valami ócsárlódás lesz ez. Nem a legkedvesebb hangnemben kaptam meg… – forgatja szemeit szokásához híven, s közben egy újabb nagy kortyot vesz magához. – Azt értem, hogy mi a bajuk a származásommal, akármilyen bután is hangzik… – újabb korty. – De az nem fér a fejembe, hogy mi bajuk a házzal, amiben vagyok?
Annyira kedves ez a fiú. Érdeklődik, és ismeretlenként is támogatja a szeplős leányt. Úgy érzem, hogy ez valóban egy barátság kezdete lehet. Mosolyogva tekint inkább vissza a fiúra, minthogy tovább szomorkodjon. Kíváncsi nagyon, hogy annak a fekete-zöld taláros lánynak mi baja van a Navine házzal.
- Sárkányoook? – kerekedik ki a zöld szempár. – Jesszumpepi.
Valamiért nem lett volna a kérdések között ez. Még hogy sárkányok… Atyaég.
- Kicsi koromban olvastam ilyen történeteket. Láttál már valaha?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=685654#post685654][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.14. 12:21[/b][/url]

Seprűnyélen repkedő varázsló- és boszorkánytanoncok. Ismét értetlenség sugárzik a leányzó szemeiből, miközben nagyot nyelve hallgatja Eric beszámolóját a sportról. Hatalmas, szürcsölő korty a turmixból. Mintha valami thrillert nézne otthon a laposon.
- Lesz mit megemésztenem, úgy érzem. – jegyzi meg félhangosan.
Tanulni is kell majd róla. Hát, ez csodás. Már most megvan az a tárgy, amit soha nem fog tudni teljesíteni a tanulmányai alatt. Ő, Petheő-Gönczy Bíboranna seprűn lovagoljon az égben, miközben mindenféle repülő labdákat kell üldözni, elkapni, továbbpasszolni. Te jó ég. Ez eléggé kemény dolog lesz. Biztosan nem csak tanulni kell, hanem gyakorlatba is kötelező lesz átültetni a megszerzett tudást. Hűha. Csúnya balesetek lesznek itt, ha a vörös lány az égbe kerül – remélhetőleg nem végleg.
- Akkor ez olyasmi lehet, mint a testnevelés óra. – gondolkodik hangosan, majd vállat vonva tekint le egy pillanat erejéig az asztalra. Amikor általános iskolai, magyar testnevelés órára gondolunk, akkor mi más jutna az ember eszébe; a kidobós. Szeplős kis barátnőnk nagyon sok csúnya sérülést szerzett azok alatt a játékok alatt. Ahogyan belegondol, ki is rázza a hideg. Az a mocsok Kálnoky Darinka mindig megtalálta a módját, hogyan lehet megszégyeníteni a rókaszerű lányt. Ő volt maga a Rellon és a Mardekár. Benne is mindig volt valami furcsa. Csúnya lenne, hogyha itt összefutnának egy szép napon. A sárkányok után az ellenséggel való találkozás okozná a legkisebb meglepetést.
- Lexa? – kérdezi, hiszen már nem tudja, hogy ez név vagy még egy varázsló kifejezés.
Színjátszó szakkör? Ő inkább nézni szereti ezeket a dolgokat, illetve játszani a hangszerén, amit még valójában a tanárain kívül nem nagyon hallott senki. Túlságosan szégyellős, nem menne neki ez a színész szakma.
- Kedves tőled, de az sem kifejezetten nekem való. – húzza el a száját.
A bátorító szavakra ismét mosolyog egyet. Amolyan „köszönöm szépen, jól esik” mosollyal. Tehát, az Eridon-Griffvalami, a Levita-Hollóhát, Rellon-Mardekár és a Navine-Hugrabug körülbelül ugyanaz lehet a fiú elmondása szerint. A házak jellemzőiről sokat olvasott a leány az elmúlt hetekben, hogy mégis tudja kitől mit várjon. Inkább legyen egy kicsit klisé minden, amit gondol a másikról, minthogy nagyon nagy meglepetés érje. És ha már meglepetés; sár-ká-nyok. Mi a csuda? Magyar Mennydörgő. Sárkánykutatás. Rezervátumok. Egy ilyen, kis mini-sárkánnyal ellenne ő, a nagyok is biztosan gyönyörűek, de inkább nem, köszöni szépen.
- Ezek biztosan nem rabolják el a királylányokat. – kuncog.
Ezt az utalást nem biztos, hogy a fiú érteni fogja. Mugli mesék. Hátha tanult róluk.
- Hogy micsoda? – nevet fel hangosan Eric sztorijára. Nem sokan gondolják, hogy a mosolygós lány tud nevetni. Annyira szerényen szokta mindig mosolyra húzni ajkait, hogy a nevetés teljesen távol áll tőle első ránézésre. Sőt, talán még a tizedikre is. – Egy egész napig? – mosolyog. – Ez szenzációs. – kortyol ismét a turmixba, ami már csak az üresedésre utaló furcsa, idegesítő hangot adja. Kár, pedig nagyon finom volt ez az ital.
- Egészen jól el tudok tévedni. – vallja be. – A tájékozódás nem éppen az erősségem. – tekint ki az ablakon egy újabb nagy sóhaj kíséretében. – De nagyon érdekelnek az állatok. Itt kell… hogy is mondjam? Szakosodni? – érdeklődik, miközben visszafoglalja a fiú barna szemeit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=686346#post686346][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.19. 12:08[/b][/url]

Mennyi impulzus egy délelőttre, igaz? Mindenre próbál nagyon, de tényleg nagyon figyelni, hiszen később hasznos információt jelenthetnek az ifjú vörösnek. Egyszerűen csodálatosnak látja ezt a világot, pedig még pár mondattal ezelőtt teljesen meg volt rettenve. Biztosan a fiúnak a nyugtató hozzáállása az, ami szebbé tette a mágusokat. Van egy szobatársa – a gólyák lakrészén -, aki úgy beszél az előállt helyzetről, a beilleszkedésről, mintha ez a világ legborzalmasabb dolga lenne, és minduntalan jövendöli a sötét holnapokat. A gondolatra elmosolyodik, majd visszatekint a fiúra.
- Á, értem. – biccent még mindig mosolyogva. – Az jó lenne.
Hiszen nem titok, hogy simán lenne még szüksége új emberekre, és új információkra. Így, már nem annyira ismeretlenül, de még mindig nem közeli barátokként kezdi úgy érezni, hogy Ericnek egyszerűen minden szavát elhiszi. Ha most azt mondaná neki, hogy egyébként a világ egy teknős hátán kering az univerzumban, akkor biztosan érdeklődő tekintettel, csillogó zöld szemeivel bólogatna minden egyes történetére. Szuper érzés. Szuper társaság. Szuper délelőtt.  Visszatérve a sárkányokra; megenné őket? A sárkány agresszív? Ennyire? Biztosan olyan lehet, mint egy víziló. Vagy egy medve. Ez a két állat, amitől retteg a vörös leányzó, így inkább ezekhez próbálja hasonlítani gondolatban a varázslényeket, amire egy nagyot nyel, majd Eric szemeibe fúrja saját látásáért felelős szervét.
- Ha jobban belegondolok, akkor ez nem is annyira meglepő. – kezd bele halkan, vékonyka kis hangján. – Itt, Magyarországon sok legenda van sárkányokról, habár mindegyik kicsit habos-babos. – harap bele dús ajkaiba, majd elgondolkodik, hogyan is van az a legenda, amit még pár évvel ezelőtt olvasott. Nem jut eszébe a helyiség neve, akárhogyan is gondolkodik. De a sztori nagyjából igen, így bele is kezd a mondandójába, remélve, hogy nem fogja untatni vele a fiút. Meglepő, hogy ennyit beszél…
- Itt, a Mátrában van egy falu, aminek az erdeiben élt egy sárkány, amiről azt mondták, hogy szerencsehozó. – mondja gyermeki lelkesedéssel, hiszen végre ő is hozzá tud szólni valamihez. – Minden lakos szerette és tisztelte ezt a sárkányt. Azonban egy napon meghalt a vár ura, a sárkány pedig mellé temette magát… vagy valami ilyesmi. – ráncolja össze vastag szemöldökét. – Na, de nem is ez a lényeg. – int hosszú ujjas kézfejével. – Az a durva, hogy a legenda úgy tartja, az ezer év után a sárkány felébred, a várfalak újra felépülnek, a lovagok pedig visszatérnek, és őrködnek a szeretet és béke felett. – mosolyog most már szélesen Ericre. – Itt a vége, fuss el véle.
Ezek után nagyon nehéz arra gondolni, hogy iskola és vizsgák, szakosodás, miegyéb. De sajnos a rideg valóság arcon csapja a leányzót, aki megrázza magát, majd bólogatni kezd a fiú szavaira.
- Kíváncsi leszek én erre a vizsgaidőszakra. – motyogja szégyenlősen.
No, de most már itt az ideje, hogy elinduljon a nap. Tanulás és minden más nyalánkság várja még őt is, illetve Ericet is. Azonban a fiú az, aki előbb teszi meg a kilépést a társalgásból. Vidám tekintettel néz fel a fiúra, miközben egy nagyot bólint, hiszen ő is nagyon reméli, hogy találkozni fognak még. Két puszi. Kikerekednek a szemei, majd kislányos bájjal követi tekintete a távozó fiút, miközben olyan vörös lesz, hogy szinte a szeplők nem is látszanak arcán, csupán azt vesszük észre, hogy a bőrszín lassan azonosulni látszik a hajszínnel.
- Szia Eric! – köszön elcsukló hangon. „Én is remélem.”
Végignézi, ahogyan a fiú távozik, int neki még egyet. Összeszedi dolgait, fizet, majd ő is lelép a helységből, hogy szintén tanuljon valamit. Ráfér.
- Viszontlátásra! – köszön a személyzettől, vállára kapja táskáját, és távozik.