37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Czukorvarázs Cukrászda - Révay A. Valentin hozzászólásai (4 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 4. 22:02 | Link


Napok óta nyomorultul éreztem magamat és ezen még az újév sem segített. Szóval amint sikerült ma letudnom a próbát Pesten, haza is jöttem, még egy kicsit előbb is jöttem el, mint ahogy szoktam. Nem bírtam aludni napok óta, a koncentrációm egyenértékű volt a nullával és mégis olyan kimerült voltam. Annyira kavarogtak bennem az érzések, hogy felborult bennem szinte minden, amiről azt hittem, hogy sosem fog változni. Egyetlen pont volt csupán: Franci. Gondoltam úgyis órákon van, de inkább megvárom otthon, semmint, hogy megint elszalasszam valahogy. Tényleg nem voltam jól, három nappal ezelőtt átmenet nélkül szívtam a cigarettákat, aztán már hangom sem volt rendesen, köhögtem, hát felhagytam vele, egyik pillanatról a másikra. Most viszont úgy remegett a kezem, hogy gyakorlatilag inni is csak félig töltött pohárból tudtam.
Tehát rövid matatás után sikerült bejutnom a lakásba, az első dolgom pedig az volt, hogy feltettem egy kanna vizet, teának, majd leváltottam az ingemet, ami a próbán volt rajtam. Ekkor hallottam lépéseket a lépcső felől és amint az utolsó három fok reccsenését hallottam, arra fordultam.
- Szia, prücsök - mosolyodtam el halványan, miközben a hátamat a falnak döntöttem. Fogalmam sincs, mikor járt el felettem annyira az idő, hogy Vesznából kész nő lett, de kétségkívül megtörtént. Bár igyekszem nem mindig úgy kezelni, mint egy kislányt, mikor már kész nő, most nem volt erőm rá, hát átöleltem szorosan és a hajába fúrtam az arcom kissé.
- Hiányoztál, Franci... - mosolyodtam el halványan, majd csókot nyomtam a feje búbjára és őt figyeltem aggódva. Ismerem, mint a tenyeremet, pontosan tudtam, hogy ahogyan nálam sincs minden rendben, úgy nála is gondok vannak.
Rám nézett azokkal az őzike szemeivel, amiknek egyszerűen nem tudok nemet mondani, szóval csak megcirógattam az arcát finoman.
- Nem bánom... de fél órán belül indulunk, vagy nem megyünk sehova! - erőltettem mosolyt az arcomra a kedvéért, hogy aztán mikor felrohant a lépcsőn, csináljak magamnak egy teát. Én útra kész voltam, hisz alig léptem be az ajtón, és ismét indulni készültem.
S valószínűleg utólagos karácsonyi csoda, de fél óra múlva már itt ültünk a cukrászdában, míg az én kis csillagom felsorolta a fél étlapot, hogy ő ezt meg azt szeretné. Még csak az arcom sem rezdült, néha régen is töménytelen mennyiségű cukrot tudott elfogyasztani.
- Nekem egy Vörös Bársony torta lesz és egy tea, fekete. - Ha most kávét kértem volna, ahhoz egyből kellett volna egy cigi, azután meg még egy és még egy. Nem lenne megállás, csak csúsznék le a lejtőn, míg ugyanott nem találom magam, nyakig a kátrányban. Ezzel részemről vége is volt a rendelésnek, s csak az én hercegnőm figyeltem töprengve.
- Minden rendben, csillagom? - kérdeztem az arcát fürkészve. A kezem a térdemen nyugtattam, egyszerűen nem hiányzott, hogy most még miattam is aggódjon.
Szál megtekintése
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 6. 00:12 | Link


Értetlen arcot színleltem, mikor megkérdezte, hogy min gondolkozom. Ha másban nem is, legalább ebben még otthon voltam és úgy éreztem, minden a helyén van. Pár pillanatig kibámultam az ablakon, majd enyhén megvontam a vállamat, jelezvén, hogy magam sem vagyok benne biztos.
- Nem tudom... Rajtad. Rajtunk. Azon, hogy minden rendben megy-e. Aggódom - köszörültem meg a torkomat kicsit, mivel a hangom még most sem volt az igazi, de már sokkal inkább hasonlított. Mármint, a régire, még a dohányzás előttről.
Meg kell hagyni, Franci nem kímélte az önbizalmamat, hiszen megjegyezte, hogy pocsékul festek, erre pedig egyetlen válaszom egy apró biccentés volt.
- Tudok róla - nyeltem nagyot, miközben egy mosoly árnyékát varázsoltam a vonásaimra. Tény és való, hogy voltak már időszakaim, mikor sokkal jobban néztem ki, mint ahogyan most. Jobban belegondolva, szinte csak ilyen időszakaim voltak.
Minden szavát figyelmesen hallgattam, miközben elmesélte nekem, hogy mennyire szeret itt és mennyire megrémíti őt ez az egész mégis. Meg tudtam érteni, hiszen én magam is tanácstalan voltam a helyzetet illetően... Nem pont a lakhatást illetően. Furcsa volt ismét érezni, de nem bántam volna... ha nem rémít halálra az egész.
Míg ő maga a süteménye kipukkasztásával foglalatoskodott, én a teám elkészítésén fáradoztam, de odáig jutottam, hogy a cukromat jóformán tasakostól áztattam be, hogy ne változtassam cukorsivataggá az asztalt. Reménytelen volt ez az egész és szánalmas, ami csak még bosszantóbbá tette számomra a helyzetet.
Viszont Veszna pár pillanatig ismét gyerek volt és ez akaratlanul is mosolyt csalt az arcomra.
- Ez kétségtelenül egyéni rekord volt - biccentettem elismerően, hogy aztán a könyököm az asztalon támasztva, két kézzel fogva a bögrét, a teámba kortyoljak. Pont ilyen leszek, öregen és hülyén, ha az a nap bekövetkezik. Veszna feltételezésén viszont csak megráztam a fejemet, hogy jelezzem, a feltevés is nonszensz.
- Én mindig itt leszek neked, kicsim, nem számít, hogy mennyire vagyunk távol egymástól. Egy leveledbe kerül csak, te is tudod... - biccentettem kicsit oldalra a fejemet, a szőkeségben gyönyörködve pár pillanatig. Soha nem lettem volna képes rá, hogy cserben hagyjam Francit. Ő azonban felkezdte, hogy miről is van szó, mire a teám kevergetése hirtelen nagyon fontos elfoglaltság lett.
- Semmi fontos. Munka, szerepek, szívügyek. Csak a szokásos - gyakorlatilag elhadartam a mondandómat, hogy az az egy szó ne tarthasson számot a kitüntető figyelmére. Mert hogy az ilyesmi tőlem sok minden volt, de nem szokványos. - Sikerült belerázódni a tanév tempójába? Mintha azt mondtad volna, kicsit gyors neked...
Alattomos csel volt a részemről, de kénytelen voltam megpróbálni terelni a témát.
Szál megtekintése
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 13. 00:08 | Link


- Jó, ez botor kérdés volt... mikor is ment nálunk? - kérdeztem szórakozottan magamhoz képest. Belegondolva, mi sosem voltunk rendes család, ahol a nagy átlag szerint minden rendben van. Talán azért, mert egy aranyvérű színész voltam, talán azért, mert sok port kavartam, vagy szimplán azért, mert másként - fogod a kezem, mint a többiek -, éltük az életünket.
Mikor Veszna közölte, hogy árt az aggodalom a szépségemnek, elnagyolt, elegáns mozdulattal az ajkamhoz érintettem a szalvétám pár alkalommal, majd az ölembe helyeztem azt és már-már kecses mozdulattal emeltem fel a kezem, kinyújtott középső ujjal. Futó gesztus volt csupán, s utána vissza is tértem a korábbi, érzéseket nem tükröző arckifejezésemhez.
Igazi apás pillanatok egyikének lehettünk tanúi, mikor Franci kipukkasztotta a sütit, s én elégedetten bólintva vettem el azt a felém nyújtott kis darabot, meg sem próbálkozva az elrágásával. Még nem kívánom megmerényelni a fogaimat, köszönöm szépen! Alapvetően ez a süti nekem túlságosan édes és szirupos volt, talán ezért nem is rendeltem ilyet magamnak.
A leírt, eltúlzott szituáció hallatán csak rosszalló fejrázást adtam válasz gyanánt, majd a teámba kortyoltam lassan. Az árulkodó köcs... khm, porcelán persze heves csilingelésbe kezdett a kezem remegése okán. Talán még mindig kicsit melegebb volt a tea a kelleténél, de oda se neki, nem csilingelhetek örökké!
- Jaj, nem dehogy... ennyire nem komoly a helyzet, csak valaki.... belebotlott a zenekari árokba. Arcátlan ficsúr volt. De, nem, nem vagyok eltiltva, egész egyszerűen... szünetet kell tartanom, azt hiszem - köszörültem meg a torkom és a remegő kezem visszatettem inkább a térdemre.
A csere javaslatára csak legyintettem, hogy egyáltalán nem jó ötlet, majd halványan rámosolyogtam, ami hatalmas erőfeszítésbe került. De én megtettem!
- Előbb jössz rá arra a tizenegy módszerre, mint én arra, hogy mászok ki ebből.
Hangozzék bármily poénosan is, attól még igazat mondtam. Közben terelni próbáltam a témát, Franci pedig vette a lapot, de hagyta, hadd legyen nekem gyereknap. Mert ugye nagy ritkán ez is megeshet. A jutalomra csak mély levegőt vettem, lassan kifújtam, miközben rezzenéstelen arccal figyeltem a szőkeséget.
- Mire gondoltál? - kérdeztem enyhén felvonva az egyik szemöldököm, majd ismét megkavartam a teámat. - Vagy kérdezzem azt, mennyire?
Szál megtekintése
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. február 5. 22:45 | Link


A keserű gyerekkorra kétkedő arccal vontam össze a szemöldökeim, de végül kénytelen voltam kissé elmosolyodni, hogy aztán leintsem. Oda se neki, az ember nem vehet mindig mindent Halálosan komolyan. Pedig nekem ez igazán pazarul menne, mondhatni én lennék benne a császár.
- Persze, úgyis olyan sok dologban szenvedtél hiányt, oh, förtelmes emlékképek! - dramatizáltam túl a helyzetet szándékosan, miközben a kezem ismét a térdemre helyeztem, letéve róla, hogy csörömpölés nélkül megigyam a teámat. Egyszerűen lehetetlen vállalkozásnak bizonyult.
Ő pedig ezt úgy látta orvosolhatónak, hogy felmutatott egy doboznyi tömény nikotint, egy öngyújtó kíséretében, én pedig más irányba kaptam a pillantásomat, mintha azzal megoldhatnék bármit is. Mély levegőt vettem, majd lassan kifújtam, hogy aztán a cigarettát teljes mértékben ignorálva a lányom arcára pillantsak.
- Ha még csak tizenhat lennél, most piszkosul leszidnálak, amiért dohány van nálad - jegyeztem, majd a kezem nyújtottam, hogy na ide vele, mielőtt felborzolódnának a kedélyek. Végül csak zsebre vágtam, de attól még nem terveztem a csomag kibontását, csak nem akartam abban a tudatban kilépni az ajtón, hogy Vesznánál van.
Csak biccentettem egy aprót, majd az erszényt, amiben úgy 20 galleon pihent az asztalra helyeztem egy könnyed mozdulattal. Mindig volt hat-hét ilyen pakk összekészítve a szekrényemben, arra az esetre, ha közli, hogy kéne neki egy kis zsebpénz. Jó apaság ismérvei.
- Mindig az vagyok, csak jól tudom álcázni, hisz ez a szakmám - néztem rá nagy komolyan, hiszen ez igaz is volt, de aztán fél oldalas mosolyt mellékeltem, nehogy nekem itt a lelkére vegye a dolgokat. Nem hiányzott, hogy a sarkamban loholjon az aggodalmaival kergetve.
Franci közben elkezdte a helyzetemet analizálni, amit persze érdeklődő arccal végighallgattam. Kicsit elcsúszott az elemzés de igazából a nagy része helytálló volt. Azt viszont nem akartam tudni, hogy kire jutott ezek alapján az infók után.
- Nem is rossz, kedves Sherlock, ha a féltékenységtől eltekintünk, minden helytálló. Legjobb tudomásom szerint nem történt semmi, ami miatt féltékenynek kéne lennem. De a többi teljesen egybe vág - legyintettem nagylelkűen, majd intettem a pincérnőnek, hogy azért közben ha lehet fizetnék, ne később kelljen ezzel foglalkoznom. Semmi kedvem nem volt ismét interakcióba lépni a nővel. Ameddig ő mindent összesített a pult mögött, addig is én hatalmas lelki nyugalommal és remegő villával rohamoztam meg a vörös süteményt. Egy darabig nem is igen kívántam beszélgetésbe elegyedni ismét a szőkével, meg a maga rémisztő elemzéseivel.
- Túl sok időt töltesz Zójával, szólni fogok neki, hogy semmi pszichomókusság a közeledben - ráztam meg rosszallóan a fejemet és a sütemények elfogytáig már csupán olyan témákról voltam hajlandó társalgásba bonyolódni, amelyek nem érintették a kicsi, fekete szívem gondjainak tavát.

// Köszönöm, csillagom ^^ Love //
Szál megtekintése
Czukorvarázs Cukrászda - Révay A. Valentin hozzászólásai (4 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed