BK Fórum - Czukorvarázs Cukrászda

Kinézet

Ismételten csak eltelt jó pár napom napfény és friss levegő nélkül. Bejött a vizsgaidőszak, az első vizsgaidőszakom ebben az iskolában, és valamiféle pánikot kaptam ettől a gondolattól. Azonnal nekiugrottam a könyveknek, már túl is vagyok 3 vizsgán. Hihetetlen milyen tempóban haladtam, most már csak az a kérdés, hogy minden akadályt sikeresen vettem-e, és mehetek-e majd tovább.
Napjaim kissé stresszesen teltek, de igyekeztem megbirkózni velük. Hiányzott a beszéd. Igen, kicsit furcsa egy dolog, de olyan rég nem beszélgettem már senkivel, hogy attól tartottam, még a hangszálaim is berozsdásodtak.
A mai napom szabadnak ígérkezett, meg már ideje volt megadnom magamnak a kiérdemelt pihenést, így elég sokáig aludtam. Mikor felébredtem, tettem egy rövidke kört a kastélyban, ebédidő, most pedig csak ültem a szobám ablaka előtt, és nézelődtem kifelé. Bejött a jó idő, érezhetően kezd elmúlni a tél, de ez még korántsem az az időjárás, amit tavasszal az emberek elvárnak.
Alig telt el pár perc, egy hirtelen ötlettől vezérelve, átöltöztem, kissé elfogadhatóbb ruhákba, majd elhagytam a szobámat, és vele együtt a körletemet is. Csak sétáltam, és sétáltam, szinte oda se figyelve arra, hogy merre megyek. Kiléptem a kastély hatalmas kapuján is, majd lefelé irányítottam lábaimat, a falu felé. Tudtam, hogy van errefelé egy bizonyos, Bogolyfalva, de még sosem vettem rá magamat arra, hogy lejöjjek nézelődni. Hát, azt hiszem ennek is el kellett már érkeznie.
Unalmas vagyok. Lassan több hónapja élek itt, de még egy barátom sincs, sőt, alig ismerem magát a helyet, ahol tengetem a mindennapjaimat! Lehet mégsem volt jó ötlet átjönni ide? Többször megfordult már bennem ez a gondolat, de most már nem tehetem azt meg, hogy másodjára is iskolát váltsak. Meg amúgy is...Ha jobban belegondolok, sokkal jobb itt nekem mint a Roxfortban, csak Én nem használom ezt ki.
Gondolataim, szokás szerint kissé elkalandoztak, már rég leértem a faluba, és épp a fő utcában bolyongtam. Nézegettem a boltok kirakatait, és az erre sétáló embereket. Békés volt minden, szívesen laknék itt! Tettem még pár lépést előre, majd a szemem sarkából már észrevettem, és szinte megakadt rajta a tekintetem. Cukrászda. Tudni illik, iszonyatosan édességmániás vagyok, és már-már megszállottan keresem minden egyes cukrászdában, a világ legfinomabb epres sajttortáját. Egyszer már kóstoltam, kb. 3-4 évvel ezelőtt, és azóta is keresem ugyanazt az ízt, de még nem találtam rá sehol. Adjunk ennek a helynek is egy esélyt! Mikor betértem, hatalmas tömeg fogadott, mintha valaki bulit tartana. Átverekedtem magamat egy-két emberen, a pulthoz mentem, majd leadtam a rendelésemet.
- Egy szelet sajttortát szeretnék. Mondtam, egy halovány mosollyal az arcomon, mivel kissé kellemetlenül éreztem magamat. Utálom a tömeget. Sóhajtottam egyet, majd mikor a pincér mondta, hogy üljek le ahova tudok, majd kihozza nekem, eliszkoltam az egyik sarokban lévő, szinte már majdnem az utolsó asztalhoz. Leültem, és várni kezdtem. Lábaimmal és kezemmel doboltam, izgatott voltam, hogy vajon most meg lesz-e az a bizonyos mennyei íz, bár kissé kételkedtem.