37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. szeptember 13. 13:34 | Link
Team yellow 💛 Nara

Nyakamat nyújtóztatva ólálkodok a cukrászda környékén, be-belesve az üvegen. A hirdetés papírja már eltűnt, de még fel tudom idézni, hogy a fal melyik részén pillantottam meg először. Izgatottan, de hangyányit mégis bizonytalanul vizslatom a beszélgetőket, igyekezve kiszúrni köztük egy Boldog Nara nevű lányt. Hajh, mennyivel egyszerűbb lenne, ha ránk lenne írva kik vagyunk, nem igaz? Persze ez csak most jut eszembe, egyébként lehet készítettem volna magamnak egy táblácskát, rajta egy nyíllal és egy felriattal, nagyjából úgy mint ahogy a reptereken vérják egymást az emberek méretes transzparensekkel.
Elsétál előttem egy pár, mindkettejüknél gőzölgő ital van, utánuk kávé és forrósoki illata kavarog. Meglepő, de éppen nem vagyok késésben amúgy, a megbeszélthez képest még előbb is érkeztem. Bizonytalanul nézek körbe újra, majd miután szinte csak duókat és kisebb társaságokat látok, úgy döntök beszaglászok a benti részbe is.

A kövön futó fekete vonalakon lépdelek, hiszen azokról lelépni tilos. Talán gyerekes, néhányan furcsán is nézhetnek rám, de tehetek én róla, hogy a cukinak pont ilyen a padlója? Pedig maga a koncepció rémesen egyszerű: a fekete vonal a palló, a krémszínű felület az óceán, és benne vérszomjas, Masára éhes cápák úszkálnak, tehát ha mellé lépek, megesznek, és vesztettem. Elég bolondosan nézhetek ki ahogy cikkcakkban közelítek a pult felé, de hát ha egyszer nem arra futnak a fő vonalak! Akkor bizony kerülni kell, nincs mese.
- Naraa! - hallom meg saját hangom, ahogy csak úgy a vakvilágba szólongatni kezdem leendő csapattársam. Azaz nem is leendő, mert már most is azok vagyunk, de ezt a helyzetet még szoknom kell. A padlóról feltekintve megtalálom a sütispultot, így rögtön az tartja már fogva tekintetem. Szemeim felcsillannak, és érzem ahogy a nyálelvlasztásom is úgy megindul, mint Pavlov bácsi örömkönnyei tennék ha hallaná, hogy egy ilyen helyzetben reflexből (haha) ő jut eszembe.
Hozzászólásai ebben a témában
RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Boldog Nara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 31
Team Yellow
Írta: 2019. szeptember 14. 17:34
 | Link
Kedves Csapattársam, Masa

Team Yellow

Késő délután

Már nem akarta elolvasni az érkező levelet, de a szürke tollú bagoly addig csipkedte a ruháját, amíg fel nem bontotta a borítékot. A levél az édesanyjától, Esztertől jött, aki nagyon boldog volt, hogy lánya részt vesz a cukrászda által kiírt tanfolyamon. Eszter foglalkozása szerint cukrász, így Nara már nagyon sok süteménnyel találkozott és persze mindet megkóstolta vagy felfalta az egészet. Tehát a sütik Nara számára mindennaposak voltak, azonban így is nagyon izgult. Pláne, hogy el kell indulnia, különben biztosan el fog késni.
Kapkodva összeszedte a holmijait és faképnél hagyta az erőszakos madarat, aki felborzolt tollakkal és kikerekedett szemekkel adta Nara tudtára, hogy nagyon nem szereti, ha a lány nem ad neki kaját a kézbesítésért cserébe.


Már a falu macskaköves utcáin szaladt, amikor a Nap utolsó sugarai játszottak a háztetőkön. Szeptember beköszöntével napközben ugyan még meleg volt, de a reggelek és az esték már egyre hűvösebbek lettek. Nara még pont ezt az átmenetet szerette a délutáni meleg és az esti hűvös között.
A cukrászda előtt hirtelen megállt és előregörnyedve, kezeit a térdén megtámasztva pihegett. Ilyenkor mindig megfogatta, hogy ugyan az édességről sosem fog lemondani, de legalább a testedzésre is fordítson extra energiát, hogy ne legyen olyan puding.
Ahogy felemelte a fejét először a kirakatban kiállított édességeken akadt meg a szeme, melyre ösztönösen nagyot nyelt. Azonban a benti asztalok és székek sokasága között egy lányt is megpillantott, aki szépen egymás elé tette a lábait és csak a sötét csíkra lépett, máshova nem. Nagy mosoly terült el Nara arcán, hisz ő is hányszor játszotta már el, hogy ő egy kecses, légies kötéltáncos, és ha egyszer is lelépne a vonalról, a mélybe zuhan...
Egy kis szusszanásnyi idő után belépett a cukrászdába és még pont elcsípte, ahogy valaki a nevén szólítja. Azonban mindenki háttal állt neki, így nem tudta biztosan, hogy ki szólította őt.
- Én vagyok! Itt vagyok!- hallatszott a válasz, majd fürkészni kezdte, hogy ki fog megfordulni.
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. szeptember 15. 15:05 | Link
Team yellow 💛 Nara

A hátam mögül érkező válaszra úgy meglepődök, hogy jobb lábammal véletlenül a tengerbe lépek. Persze fel is kapom rögtön ahogy megpördülök, inkább elképzelem ahogy fejberúgok egy cápát, és míg ő nyünnyögve süllyed és néz másik vacsi után, én lendületet nyerek a találkozásból, hogy szépen megfordulhassak. Mondanom is felesleges, de a mutatvány nagyjából annyira sikerül kecsesre, amennyire egy két méter magas kókuszdió mutatna tütüvel a feje tetején. Karommal vesén vágok valakit, lábam egy székbe akad, de megoldom, mindent megoldok. Jól vagyok, jól vagyok, nincs itt semmi látnivaló.
- Szia - köszöntöm lelkesen a másikat, és hogy az előbbi kis malőrt elfeledtessem felnőttesen kezet nyújtok neki. - Zippzhar Masa.
Mosolyom szokásosan terül szét arcomon, mancsom picikét nyirkos az idegességtől, de mentségemre legyen mondva, igyekszem magabiztosnak tűnni. Vagy legalábbis nem annyira izgulni a találkozástól, meg az egész tanfolyamtól, mint amennyire az tőlem normális lenne. Nem volt kérdés, hogy jelentkezni fogok, annyira megimádtam már csak a gondolatát is, de ott van bennem kicsit a félsz, hogy hogy fogom tudni megoldani a feladatokat. Ami nekem finom, az másnak nem igazán szokott az lenni, így csak reménykedek, hogy csapattársam majd visszafog, ha szalonnát akarnék pirítani az epres muffin tetejére. Na, majd kiderül, egyszerre csak egy lépést haladjunk előre.

Miután túlesünk a bemutatkozáson, egy nő sétál el Nara mögött, kezében egy olyan habos-krémes csodával, amitől nem csak a nyálam de még a könnyem is csorogni akarnak kezdeni. Nagyot nyelek hogy megakadályozzam mindezt, ujjaim pulcsim korcával játszanak.
- Most akkor csak így besasszézhatunk szerinted a konyhába? - szakítom el erőnek erejével pillantásom minden disztraktáló elemtől, miközben igyekszem az előttem álló lányon tartani a szemem. Vajon el jön majd az a nap, hogy ha belépek egy cukrászdába, nem akarom végigkóstolni a teljes kínálatot, vagy sem? És igazából... akarom én, hogy eljöjjön az a nap? - Mert ha igen - folytatom megkezdett gondolatmenetemet - akkor beleshetnénk.
Fejemet kérdőn félrebiccentem, úgy várom, hogy mit szól az ötlethez. Elvégre ezért vagyunk most itt, nem igaz?
Hozzászólásai ebben a témában
RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Boldog Nara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 31
Írta: 2019. szeptember 16. 20:48 | Link
Kedves Csapattársam, Masa

Team Yellow

Késő délután



Ujh, leesett. Huh, nem, mégsem!- egy pillanatra még rosszalkodó szíve is kihagyott egy dobbanást, amikor észrevette, hogy Masa bizony rálépett egy világos kockára. Az eridonosnak sürgősen össze kellett szednie magát, ugyanis nem jelenhetett meg a gyengélkedőn, Shayleen előtt újabb két, üres palackkal. Azzal már teljesen ráhozta volna a frászt a fiatal gyógyítóra.
Nem, nem, Nara szívritmusa -az előbbi esettől eltekintve,- már a normális értékek között mozgott. Azonban kezdett aggódni, hogy mostantól Masára is vigyázhat, ahogy végignézte hogyan fordult meg felé, khm... vagy valami ilyesmi. Nara megszaporázta lépteit Masa felé, hogy segítsen neki újra visszanyerni az egyensúlyát, de mire odaért a lánynak már nem volt szüksége a segítségére.
Őszintén megkönnyebbült, hogy az első feladat -hogy megtalálják egymást a csapattársával,- kihúzható a képzeletbeli listájáról. Még akkor is, ha nem csak Masa tekintetét érezte magán, hanem talán az összes vendég és a pultban álló hölgy is őket figyelhette Nara hangos válasza és Masa produkciója után. Bombasztikus duo leszünk. Annyi bizonyos volt, ha nem is ők lesznek a tanfolyam legjobbjai, legalább szereztek pár megmosolyogni való pillanatot a cukrászda vendégkörének.
- Szia, Nara vagyok, Boldog Nara!- hálásan fogadta a lány kéznyújtását és ahogy illett, ő is viszonozta. Igyekezett mindig fesztelennek maradni a bemutatkozásoknál, de sosem tudta eldönteni, hogy az előtte álló illető két puszival, öleléssel vagy kézfogással szokta üdvözölni az ismeretleneket. Nara, a maga részéről örömében beleugrott volna Masa nyakába.
A fiatalokat nem egy házba osztották. Masa a kékek, míg Nara a pirosak táborát bővítette és még az évfolyamuk is eltérő volt. Nara a kviddicsmeccsek miatt, már látásból felismerte a lányt. Az első iskolai meccsén- amit végigszurkolt az eridon páholyából,- épp a kékekkel csaptak össze Eszterék.
Persze ő is észrevette, hogy Masa figyelmét valami nagyon megragadta, így igyekezett ő is megtalálni annak forrását. A nő már elhaladt mögötte, amikor egy pillantást tudott vetni a tányérjára, melyre menten összefutott a nyál a szájában.
- Hmm, hát megkérdezem a hölgytől, ott a pultban, hogy kell-e leadni nevet vagy valami ilyesmi- bár most elég felnőttesen kezelte a helyzetet, képzeletében mind Masa, mind ő talpig feketében, betörőkhöz képest furcsamód besasszézva közelítik meg a konyhát. Persze a fekete cucc, mindkettejükön nagyon dögösen állt volna.
Izgatottan lépdelt a pult felé, ahol röviden összefoglalta, hogy kik ők és miért vannak most itt. A hölgy előbb szóban útbaigazította Narát, majd felemelte a pultelemet, hogy a lányok kényelmesen beférjenek. Nara nagy mosollyal az arcán és heves, invitáló kézmozdulatokkal jelzett Masanak.
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. október 2. 17:50 | Link
Team yellow 💛 Nara

Lelkesedés szalad végig rajtam neve hallatán, de megállom, hogy bármiféle megjegyzést tegyek rá, nem szeretnék tapintatlannak tűnni. Felcsillanó szemeim azonban vígan jelezhetik mennyire el vagyok ragadtatva vezetéknevétől, hiszen aawh, egyszerű és nagyszerű. Boldog. Boldogan elfogadnám én is, ha ha. Az izgatottságát kifejezetten aranyosnak találom, a jó hangulat pedig rám is átragad, az idegesség helyére fokozatosan izgatottság költözik.
Látom ahogy neki is meg kell küzdenie önuralmával a habos-babos süticsoda láttán, pedig ketten együtt már lenne esélyünk rá, hogy elraboljuk az édességet. Mondjuk én elterelném a figyelmet, Nara pedig a kavarodást kihasználva kikapná a nő kezéből a tányért, én hirtelen meggyógyulnék, és egy előre megbeszélt helyen találkoznánk. Mondjuk a kísértetkastélyban. Igen-igen, ott tuti senki nem keresne minket, szuper tervnek hangzik.

- Okés, menjünk - bólogatok serényen az ötletre, majd a lány mögött jobbra balra dülöngélve rugózok amíg szabad utat nem kapunk. Alig férek a bőrömbe, lábujjaimon tipegek próbálva türelmesnek látszani (nem sikerül) míg megkapjuk a belépési engedélyt. - Király - szakad ki belőlem egy félhangos kiáltás, mikor beengednek minket a cukrászda szentélyébe. Körbeforgok a világos helyiségben, miután Narát követve bemerészkedek. Hűhák és hók egymást követik, nagy izgalmamban egy lábast majdnem le is verek a pultról. Egy gyors körbepillantással megállapítom, hogy talán senki sem látta az itt dolgozók közül, így karjaimat szorosan hátam mögé fonom, vigyázzállásba merevedek, úgy bámulok a lányra. Ha engem figyel, cinkosan rákacsintok egyet, mintegy kérlelve, had legyen ez a mi kis titkunk. Nem igazán szeretnék azelőtt kipenderedni innen, hogy igazán belekezdenénk... Hattie közeledik felénk, és igyekszem nem túl feltűnően fújni ki a levegőt, amikor nem megdorgál (vagy rosszabb), csak egy receptet nyújt át nekünk. Átveszem, de úgy tartom, hogy Nara is láthassa, sőt igazából a felé eső sarokra rá is tud fogni, hogy ne remegjen a lap annyira, ő is el tudja olvasni.
- Hűhűhű, ez érdekesen hangzik - kezdek bele, picit belepirulva a lámpaláz és teljesítési kényszer furcsa elegyébe. - Boci szelet... Menni fog ez nekünk?
Persze a válasz igen, hogy is lehetne más, de egy kis egészséges önbizalomhiány sose árt (főleg nem nekem, még a végén elbízom magam).
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2019. október 2. 22:45
Hozzászólásai ebben a témában
RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed