34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 17. 15:48 | Link

Ágota


Kitörni dühünk, kétségbeesésünk és saját korlátaink láncai alól nem a legegyszerűbb feladat, és bár délelőttjét, s kora délutánját is azzal tölti a navinés, hogy megtalálja a módot feszültségének helyes, másokra ártalmatlan levezetésére, mégis érzi tagjaiban áramolni a kitörni nem tudó indulatainak árnyát. Az idegen belépte, ha nem is azonnal, de annál erőteljesebben változtat a fiú érzésein, gondolatain; mintha csak a lány képében megjelenő fény oszlatta volna fel a fiatalra szálló végzetes köd súlyát. A kései feleszmélés sem kelt zavart a hasonló lelkületű levitásban, és Endre ezt csupán bizalomkeltő mosolyával tudja viszonozni. Örül, hogy a lány szívesen tölt el vele egy kis időt, hogy kizökkenti letargikusnak bizonyuló kedvéből, és még egy finom forró csokoládét, vagy egy – akár több – szelet süteményt is hajlandó társaságában elfogyasztani. Úgy tűnik, mintha Ágota hamar jókedvre derülne a cukrászda hallatán, és azonnal beavatja a navinést gyorsan szőtt terveibe, majd el is indul a kastély levitás zegzugát felkeresni, hogy kabátba bújhasson. Endre a hirtelen kapott, lelkes válaszra csak bólint, és széles mosolyra húzza ajkait, ám ezt a tengelyén megpördülő lány biztosan nem láthatja. A fiú nem sieti el lépteit, reméli, hogy van egy-két szabad perce egyedül lenni, és rendezni sorait ebben az aprócska, poros szertárban, a magány borongós társaságában. Visszaül a székre, és csendesen hátravetve hátát a támlára, fejét is elengedve behunyja szemeit. Hangosan veszi a levegőt, majd ’o’ betűt formálva ajkaiból, engedi szabadon távozni az előzőleg bekapkodott oxigén maradványait. Kinyújtóztatja tagjait miután feláll, és körbepillantva a félhomályban, ő is kilép az ajtón. A sárga házba betérve senki nincs a klubhelyiségben, amit ugyan furcsáll a fiatal, ugyanakkor meg is könnyebbül szíve, és lépteit mozgósítva hamar a fekete bőrdzsekijének nyakát igazgatja a tükör előtt. Ellenőrzi, hogy a galleonokat rejtő erszénye a helyén legyen, még egy pillantást vet a tükörbe, és pár hajszálat megigazítva, komoly tekintettel indul el a kastély bejárati ajtajának irányába. Valószínűleg abba már nem fog vállal belerohanni, és sanszos az is, hogy hiába is tenné, az a hatalmas, erős faszerkezet meg sem érezné próbálkozásait. Endre bakancsa hangosan jelzi gazdája közeledtét, így várható, hogy a lazának mutatkozó levitás hamarabb sejti meg a navinés érkeztét, és gyorsabban észre is veszi az egyre nagyobbodó alakot, mint fordítva.
- Megérkeztem – jelenti a mosolygó száj, és meglepődve látja, hogy a lányt egy egészen vadóc, zöldszínű bőrdzseki melegíti. – Milyen jól összeöltöztünk!
Felnevet magára pillantva, majd kinyitja a nyikorgó ajtót, és maga elé engedve Ágotát, ő is kilép a hűvös, ködös télbe. A faluba vezető sétányon elég hamar közös nevezőre és hullámhosszra kerülnek, és gyorsan túljutva a házak, és évfolyamok kérdéskörén, a komolyabb témák felé kalandoznak. Endre a lány családja felől kérdezősködik, majd pedig a saját – új – életéről mesél. Az út felénél sem járnak, mikor az angliai képzésébe kezd bele.
- A bátyám esküvőjére tértem haza Londonból, de vissza már nem vezetett út – mondja előre nézve, jobbjával hadonászva, azt gondolván, hogy ezzel előrébb lendíti mondandójának megértését. – Nemrég jöttem ide, és nagy szerencsém van, hogy a gróf úr ennyire rugalmasan kezelte a helyzetem. Egy kisebb beszélgetés után már költözhettem is egyenesen a Navinébe.
Nem fél ilyenről beszélni a lány előtt, és bár másokkal odáig sem jut a beszélgetés fonala, hogy mégis hogy hívják, most egészen másról van szó. A faluba leérvén jó érzés keríti hatalmába a fiút, és hamar a kocsma ajtajára pillant, de esze ágában sincs oda bevinni Ágotát. A cukrászdáig sétálnak, ahonnan a meleg színek és fények boldogságot sugároznak, kedves csalétekkel hívogatják a faluba betévedőket. Endre természetesen engedi, hogy a lány lépjen be először Veronika birodalmába, de Ágota feje fölött nem kell sok idő, hogy kiszúrja kedvenc muffin-készítő kisiparosát.
- Hejhó! - köszön vigyorogva, és vidám mosollyal int a barnaság felé, majd az egyik ablak melletti asztalhoz vezeti a levitás társaságot. Dzsekijét levéve egy közeli fogasra akasztja azt, és beletúr vágásra szoruló hajába, miközben helyet foglal a rá váró széken. - Voltál már itt?
Talán butaságot kérdez, hiszen ez a hely levonzza a kastély legvisszahúzódóbb tanoncát is, a legveszélyesebb tanítóegységét, és biztos, hogy a legboldogtalanabb falulakó is szívesen tér be ide, ha másért nem is, akkor egy kellemes beszélgetésre a kiszolgáló leányzóval.
- Azt választasz, amit szeretnél, annyit amennyit szeretnél - mondja Ágotára irányítva szürke szempárját, és már nézi is a kínálatot hirdető lapokat. - Én biztos, hogy muffint fogok kérni. A muffin az egyik elmaradhatatlan kelléke a hely varázsának.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2013. január 17. 16:06
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. január 18. 23:11 | Link

Endre

~felcsendülő madárszólamok~

A várakozás perceit is izgatottan éltem át, spekuláltam. Honnan áramlik ez az egész. Mikor kezdődött és meddig tart? A szürke, köd borította tájat kémlelem, ami most fejemben átalakul egy zöld, virágzó területté, a fűben fekszünk, és miénk a világ. Az utak találkoznak, és mi is találkozunk. Elindulunk közös utunkon, majd szétválunk, semmi sem tart örökké, én sosem hittem az örökkében. Hatalmas a világ, és épp ezért hálás vagyok az összesodort sorsokért, míg tart. Aztán majd jön a felejtés súlya és a birtoklás vágyától való szabadulás, és ekkor elbukok. És csak a kezdettől fogva ott motoszkáló veszteség marad, ami mint egy kitörni vágyó vulkán kiteljesíti önmagát, és a mindent elsöprő pusztulás után - nyugtázva elvégzett dolgát –csendben ott marad, és emlékeztet. Ma, ebben a pillanatban nem éreztem a veszteség közeledtét. Csak a reménység és a valakibe vetett bizalom ígérete igyekezett felém a navinés fiú személyében. Már szavak nélkül is mosolyog, majd megállapítja, hogy összeöltöztünk, és végignézve magunkon én is elnevettem magam. Nem is tétováztunk, irányba vettük a kijelölt célpontunkat, és illedelmesen előre engedett. Vannak még úriemberek, gondoltam magamban. A fiú első megpillantásakor tudtam, hogy az ismerkedésünk más, mint a jól megszokott. Nem számítanak majd a pozíciók, és előéleti kudarcok, a múltunkból való megítélés.
- Átlagos, szerető családból származom, ahol mindent megkaptam, amire szükségem volt, s legfőképp szeretetből sosem volt hiány. A szüleim támogatása mindennél fontosabb volt számomra, s ők már látták a célt, mikor én még az utam elejét. Felkészítettek a buktatókra, megállítottak a szakadékoknál, és aztán elengedtek. – vázoltam fel röviden Endrének a családi szálaimat, majd konkrét történetembe is beavattam.
- Bevallom, kirúgtak mugli iskolámból. Nem voltam sem rossz, sem lázadó, de nem illettem bele a sorba, és a kilógó láncszemeket sosem nézték jó szemmel. Vallásos intézmény volt, én magam is az vagyok, bár egészen már értelemben, mint az átlag. Nos, így kerültem ide, nem is olyan régen, még elsős vagyok. – meséltem a srácnak, akinek úgy éreztem, bármit elmondanék, itt és most. Falak nélkül, ebben a csípős, hideg levegőben, ami arcomra kellemes pírt varázsolt. Az út végéhez közeledve ő is tájékoztat engem röviden ittlétéről, amit figyelmesen hallgatok végig. Sóvárogva vágytam róla mindent tudni, magamba szívni a lényét. Szinte észre sem vettem, már a faluban voltunk, és örültem, hogy társam céltudatosan veszi lépteit, én nem ismertem még ki magam a faluban. Bevallom őszintén, hallottam már a cukrászdáról, de még nem jártam benne, úgy tűnik ezt az első élményt is a fiúval fogom átélni. Örültem. Belépve a helységbe, körülnéztem, nagyon szimpatikus látvány volt, és barátságosnak találtam. Hátrapillantottam, hogy a fiú mögöttem van-e, majd köszönése után én is illedelmesen bár kicsit megszeppenve a hely ismeretlen mivoltától, üdvözöltem a bent ülőket. Helyet foglaltunk az egyik szabad asztalnál, mivel úgy ítéltem, kabátomra itt nem lesz szükség, levettem, és a háttámlámra biggyesztettem. A hely melegsége kicsit felolvasztotta arcom, amit ettől szinte forrónak és égetőnek éreztem.
- Nem, most vagyok itt először – válaszoltam az érdeklődésre, s talán meglepődésre számítottam, ismerve a hely népszerűségét.
- Bízom a jó ízlésedben, én is muffint fogok kérni – mosolyogtam a nagylelkű ajánlatra, bár nem volt tervem a fiú anyagi lehetőségeinek kimerítése, illetve én is szerettem mértékkel enni. Na meg a fogszabályzóm állapotára is ügyelnem kellett, amit már az idők során megtanultam, de talán a muffin nem fog kárt tenni benne, s még csak esztétikailag sem lesz csúnya látvány.
Többször kell ellátogatnom ide, az már biztos. Sosem láttam még ennyi édességet. Bár nem voltam kifejezetten édes szájú, a különlegességeket szeretem. Talán egy nyalókát is hazaviszek majd a gyerkőcöknek otthonra.  
Hozzászólásai ebben a témában

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. január 21. 02:20 | Link

Endre és Ágota <3

Ma elméletileg nem dolgozna. Ma úgy volt, hogy a tanársegédi feladatait látja el, emellett pedig, természetesen Áronnal tölt egy kis időt. Olyan régen sikerült már összeegyeztetni, hogy a mai napnak már muszáj volt összejönnie. Sok mindent szeretett volna elmesélni neki és arra is kíváncsi lett volna, hogy neki milyen napja van. Ehelyett útközben kapták el, hogy több mint a fele társaság beteg, így nincsenek elegen, vagyis nagyon nagy szükség lenne rá is. Dupla pénzért. A dupla pénz nagyon jól jönne, elkezdett még aktívabban gyűjtögetni, hiszen az ember sohasem tudhatja. Lassan itt az év vége. Persze nem hozta fel a dolgot, de Áron azt mondta együtt fognak élni, és ha ez igaz, akkor kell egy kis alap ahhoz, hogy el tudjon indulni.
Ez valahogy túl kényes téma számára. Nem merje elmondani, hogy egy kicsit elbizonytalanodott a dolgot illetően. Nem érzi még készen magát az elköteleződésre. Ezen kattog az agya akkor is, amikor próbál ruhát keresni magában, amiben felszolgálhat ma. A munkát választotta, Áron helyett, megint. Magának se tetszik ez a döntés, mégis így döntött. Vesz egy mély levegőt, mikor rájön, hogy nincs semmi a szekrényében, csak a kötényei, és, hogy a szeméből már vagy egy perce megállíthatatlanul folynak a könnyek. Ostobának és gyerekesnek érzi magát. Leül egy pillanatra, hogy egy zsebkendővel felitassa a könnyeit és kicsit összeszedve magát lefirkantsa Áronnak, hogy nem fog összejönni a mai nap, mert dolgoznia kell. Van egy olyan érzése, hogy ez nem fog jól kijönni. Mindenesetre leveszi a piros kis felsőjét, mert itt bent nagyon meleg van és egy nagy levegővel kisétál, hogy mosolyogva beálljon a pultba, illetve, ha valaki kér valakit, akkor felvegye a rendelést.
Még csak pár perce volt bent, amikor nyílt az ajtó és két ismerős lépett be a cukrászdába. Egyszerre örült is nekik, és nem is, mert nem tudta, hogy mennyire jó színész ilyen témában. Mindenesetre egy nagy mosollyal int Endrének, majd összeszedi magát és a mosolyt megtartva kisétál az asztalukhoz néhány perccel a megérkezésük után.
- Üdv nálunk fiatalok.
Mivel hármuk közül ő a legidősebb és ismeri őket, köszöntheti ilyen kedvesen és barátiasan őket. Jó látni őket, tényleg örül, hogy itt vannak. Kicsit rákötelezik arra, hogy mosolyogjon, és a mosolygás által meg is nyugszik egy kicsit.
- Mit hozhatok? A ház ajánlata a mini muffin kosárka, amibe összesen tizenhat muffin van, nyolc féle ízzel, és hozzá ajándékba lehet választani limonádét, forrócsokoládét, teát. Az ízek az étlapon megtalálhatóak. Szerintem nagyon jó választás és a kosárkát meg lehet tartani utána, illetve olyan színekkel díszítem, amilyenekkel a kedves vendég szeretné. Szóval? Én a helyetekben igent mondanék, épp sülnek a muffinok.


Ruci
Utoljára módosította:Szakács Ágota-Beáta, 2013. január 21. 16:27
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 23. 14:46 | Link

A két mókuslány

A jó hangulatú, érzelmes, és nem utolsó sorban bensőséges kapcsolatra mostanában nagy szüksége lenne, és bár a gyengéd érzelmek terén nem panaszkodhat, adódik élethelyzet, amikor az kevés, és sokkal többre, egészen másfajta síkra vágyik. A mai nap nem is lehet más, mint isteni véletlen - amelyekről tudni illik, hogy olyan ugye márpedig nincs. A cukrászdához menet már örvendő szívvel mosolyog Ágota szavaira, a lány irányába, vagy nemes egyszerűséggel, maga elé, az utat figyelve. Több témát is érintenek, és nem egy kelti fel a navinés érdeklődését. Az úton viszont nem szeretne ezekbe belemerülni, túl hidegnek találja hozzá az időt, és veszély esetén egyetlen muffin sincs a közelben, hogy vigasztaló hatással legyen a felekre. Tökéletes helyszín lesz majd ehhez a Czukorvarázs, ahol a kellemes hangulaton kívül, a csupa finomság is adott.
- Egészen kíváncsivá tettél - mondja kis társaságának, még mielőtt belépnek a cukrászdába. A hideg-meleg idő váltása éppen időben érkezik, Endre bőrén hamar megjelennek az apró libabőrök, hogy felállíthassák karjain a vékony szőrszálakat. Ahogy leülnek és beszélgetni kezdenek a kínálatról, Endre azt is megtudja, hogy a levitás bizony még nem járt itt. Képtelen megállni, döbbent vigyorral nézi asztaltársaságát.
- Ezen sürgősen változtatnunk kell - mondja ellentmondást nem tűrő hangsúllyal, és gondolkodás nélkül invitálja meg ide Ágotát a közeljövőbe is a maga oldalán, természetesen. - Eljövünk jövő héten is, rendben? Viszont felmerült bennem, hogy akkor a falut sem ismered túl jól; talán abban is tudnék segíteni, persze csak ha nincs ellenedre.
Karjait felteszi a tiszta asztalra, és arra gondol, hogy hova is mehetnének legközelebb, ami nem a csárda, és még a közelében sincs annak a helynek. Régen járt már ott, és nem Ágotával az oldalán kellene visszaszoknia a csörömpölő italos poharak és méreggel telített üvegek közé. Mosolygó szemekkel pillant fel a fogszabályzós lányra, majd szinte rögtön megjelenik Veronika is, akiről lerí, hogy nincs túl jó hangulata, viszont a fiú nem biztos abban, hogy ezt pont vele szeretné megbeszélni, pont itt, ebben a helyzetben.
- Mint minden alkalommal, most is csinosan festesz - dicséri a leányzó öltözékét, és vele együtt őt magát is. Már nincsenek benne olyasfajta érzelmek a dolgos ötödéves irányába, amelyet ő ne tudna viszonozni, így a lehető legőszintébb arcmimikával tekint fel rá. - Minden...
Megkérdezné, hogy vajon minden rendben van-e, vagy mi történt, amiért nem érzi felőle áramlani azt a fajta kisugárzást, ami eddig minden találkozásuk alkalmával erősen hatása alá vonta, de végül elharapja kigondolt kérdését és inkább a muffin-kosárra tereli gondolatait.
- Mit gondolsz, Ágocs? - mosolyog rá a lánykára, hogy ezzel is bevonja őt az alakuló beszélgetésbe, döntéshozatalba. - Vegyünk egyet?
Veronikára pillant újfent, és bólint a kérdésére, vásárol egyet az ajánlott süteményakcióból, olyan kosárszínben, amilyet a levitás szeretne.
- Én forró csokit kérnék hozzá - mondja utólag. Eugene professzor jut eszébe róla, és az akkori érzelmi élete. Valószínűleg az elmélkedés időszaka köszönt be a fiatalnál, hiszen reggel óta csak tűnődik, mereng az alakuló, változó helyzetekről, érzelmekről, az idő múlásáról, és mindenről eszébe jut valaki, akiről aztán felidézi a létező összes emlékét, hogy ismét átrághassa, vajon jól csinált-e mindent, helyesen lépett-e ahol lépnie kellett, és a helyes úton jár-e, ahogyan azt - többek között - ő is elvárja magától.
Miután Veronika elmegy, Endre visszafordul muffin-vendége felé, hogy visszatérhessenek a félbeszakadt beszélgetés szálaihoz. A fiú felidézi az úton hallott bejárt életutat, hamarosan pedig kérdezni is kezd.
- Említetted, hogy a szüleid elengedtek, és hogy varázstalan emberekkel jártál iskolába - mondja bujkáló érdeklődéssel hangjában. - A szüleid esetleg muglik?
Ő még nem ismer túl sok mugliszármazású embert, így fokozottan érdekli ez a téma. A mugliismeret ráadásul az egyik kedvenc tantárgya, bár nem tartja könnyű területnek.
- Emellett pedig vallásról is szóltál. Azt mondtad, hogy te is vallásos vagy, csak egészen másképp, mint a többség. Megkérdezhetem, hogy miben hiszel?
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. január 24. 23:39 | Link

Verocs és Endre <3



Végtagjaim egészen felolvadtak a kis séta után, ami mondjuk meglepően jól esett, felpezsdítette ellustuló érzékeimet és kellemes bizsergést költöztetett belém. A mellettem lépkedő fiú nem kérdezett vissza, egyelőre kielégítették a válaszaim, s mint később kiderült, nem közömbösségből nem tette, csupán megvárta, míg megfelelő környezetbe érünk, s milyen igaza volt. Én pedig kiélveztem lépteim ropogó érzését a hóban, amit mindig nagyon szerettem. Még hóembert is kedvem lett volna építeni, ha jobban fel lettem volna öltözve. Talán legközelebb.
- Persze, ezer örömmel! – lelkesedtem Endre ötletére, miszerint jövő héten is eljövünk, sőt még a falut is megmutatja nekem. Kíváncsi voltam, milyen kincseket rejtegetnek még Bogolyfalva utcái, s hogy ezt nem egyedül kell majd feltérképeznem – nos, ez különös izgatottsággal töltött el. A fiú ismeri a jó helyeket, ebben biztos voltam, s egyfajta magabiztossággal töltött el, hogy hajlandó megosztani velem. Volt valami megnyugtató a fiú hanglejtésében, mimikájában, egyáltalán az egész megjelenésében. Nyugodt szívvel rábíztam magam. A vele töltött idő alatt fokozatosan hámozta le rólam bizonytalanságaimat, kétségeimet, és félelmeimet.
Egyre fokozódó jó érzésemet, és pozitív gondolataimat most megszakította egy számomra már ismerős arc feltűnése. Örömmel töltött el Veronika látványa, a kedves arc többször eszembe jutott találkozásunk óta. Láthatólag a navinés fiúnak sem volt ismeretlen, bár a kapcsolatot nem tudtam konkretizálni, de valamiféle bensőséges viszonyt éreztem. Megdicsérte a lányt, s amolyan titkos üzenetet váltottak szemükkel, a fiú el is harapta hangos gondolatát. Nem értettem, s nem is tartozott rám, ezért csak zavartan néztem ölemben összekulcsolt kezemet. Ujjaim kergetni kezdték egymást, s tudtam, hogy ez feszültségem jele. Mindig ezt csináltam. De miért pont most? Talán féltékeny vagyok? Nem szabad, hogy gondolataim megint visszahúzzanak a szakadékba, ahol csak jelentéktelen énemmel nézek farkasszemet. Lassan belátom az idő múlásával, hogy senki számára nem töltök be olyan szerepet, mint amilyen kialakulni látszik. Talán ez így van rendjén, csak ez a kiszámíthatatlanság hatott rám pusztítóan. Mint amikor a szeles éjszakában nem tudni, lesz-e vihar,  vagy sem.
- Szia Veronika! – köszöntem a lánynak udvariasan, s egyszerre talán meglepetten is, nem hittem, hogy itt fogunk legközelebb összefutni.
- A kosár nekem tökéletesen megfelel, nagyon jól hangzik. Zöld kosárral pompás lesz. – mosolyogtam, leplezve árnyékoló gondolataimat. A világért sem akarom, hogy meglássa ezt rajtam bármelyikük is, a gyengeségemre sosem voltam büszke. Szentimentalizmusom mindig rosszkor köszöntött be, de már megszokhattam volna.
- Én egy bögre kakaót kérnék hozzá, ha lehet – néztem kérdőn Veronikára, majd megköszöntem a rendelés felvételét.
A lány távozásával Endre megint rám fókuszált, úgy tűnt, részletezve kívánja hallani megkezdett mondandómat.
- A szüleim bizony muglik, hétköznapi, közönséges foglalkozással. Meg is lepődtek, mikor kiderült, miféle képességekkel rendelkezik lányuk! Mostanra a rácsodálkozás már elfogadásba változott át, sőt, még mókásnak is találják a helyzetet! Szerettem a családomnak ezt az általános derűjét, jó hangulatát. Minden apróságban megtaláljuk a jókedvet, együttes erővel főleg. Édesapámnak különösen jó humora van – mosolyogtam belekezdve nosztalgiázásomba. Elmondásom közben egyre éreztem a hiányukat. Jó lesz őket újra látni, s a felidéződött esemény melegséggel töltött el.
- És neked? Milyen családból származol? – kérdeztem nyílt őszinteséggel, remélve, hogy a fiúnak is hasonló jó élményei vannak.
- Neveltetésemből adódóan hiszek egy felsőbb erőben, de... – nehéz ezt elmagyarázni, hogy ne tűnjek gőgösnek, de azért folytattam. – A hitem nem a külsőségekben mutatkozik meg. Sokszor nem is a cselekedeteimben, vagy a látható, kézzel fogható eredményekben. Szeretek kettesben lenni ezzel az általam elképzett és megtestesített fénnyel, aminek védelmét mindig érzem, ha befogadom, és nem húzok falat elvilágiasodott képzeteimmel, melyek megakadályoznák a csodák észrevételét és érvényesülését életszituációimban. – vázoltam fel nagyjából Endrének, s reméltem, hogy nem tűnt badarságnak az egész. Persze ez egy olyan téma, amelyet nem érdemes érintőlegesen elmondani, hisz elegendő információ hiányában teljes joggal nézhet bolondnak beszélgetőpartnerem. Egyelőre nem tudtam bővebben kifejteni, így rá irányítottam figyelmemet.
- Na és veled mi a helyzet? Hiszel valamiben? – érdeklődtem tágra nyílt szemekkel, miközben még futkároztak a gondolataim. Szerettem az efféle beszélgetéseket, amelyek beindították a mókuskereket, hiszen mindig volt újabb ajtó, amely csak feltárásra várt.  
Minden szempontból hálás voltam ezért a délutánért.
Hozzászólásai ebben a témában

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. január 29. 15:31 | Link

Endre és Ágota

- Köszönöm.
Igaz nem ide készült, de ez most mellékes, a lényeg, hogy itt van és most már tudja, hogy célszerű hozni egy másik pólót és talán nadrágot is, hogy a váratlan alkalmakkor is legyen mit felhúznia, ne pedig a kinti ruhája lássa kárát annak, hogy nem tud nemet mondani.
- Persze, minden.
Válaszol, még mielőtt Endre kimondaná a teljes kérdést. Most még egyszerűbb kimondani, mert, amikor rendesen rákérdeznek, akkor már nehezebb a dolog. Persze a szemkontaktus nem olyan őszinte, hiszen inkább a fiú orrát nézi és nem a szemeit, de most erre szükség van ahhoz, hogy mosolyogni tudjon.
- Remélem veled is.
Ez őszinte mondat, nagyon reméli, hogy a barát, aki számára nagyon fontos, teljesen jól érzi magát, és összejön neki az élet, meg minden, amit szeretne. Meghallgatja az italokat, és egy apró bólintássorozat kíséretében felírja, hogy miket szeretnének.
- Szóval egy forró csoki, egy kakaó és muffinkosár, ami zöld. Nagyon jó választás, szerintem az a legszebb szín most a készletben. Máris hozom őket.
Egy aprómosollyal el is fordul, és elsiet, hogy elkészítse a muffin kosarat. Szépen összeválogatja a méreteket, hogy mindenhol át tudja fűzni és ne legyen valamely része kisebb a többinél, vagy az utolsó mozdulatnál derüljön ki, hogy kisebb, mint a többi. Közben elkészülnek a muffinok, melyeket kivesz. A nagyobbakat veszi ki előbb, hogy kivigye a pultba, majd visszatérve a kakaóval kezd el foglalatoskodni, addig, amíg a többi muffin el nem készül. Szépen kibéleli a kosarat is, zöld bársonnyal, majd a mujffinokat kezdi el belepakolni párosával, hogy mind a két fél megkóstolhassa őket. Tálcára teszi a forró csokit és a kakaót, melyet jobb kézbe vesz, balba pedig a kosárkát, és ezekkel együtt sétál vissza a pároshoz. A munka mindig megnyugtatja és elfeledteti vele a dolgokat.
- Remélem ízleni fog.
Letéve mindent kacsint egyet és hagyja is őket, hiszen még sok feladat vár rá ma.

Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed