32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Holló Albert
Tanár


hoppanálás oktató
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 92
Írta: 2020. április 16. 08:45 | Link


A Fő utczán már régebb óta üresen ácsorgott egy épület, melyet az idő vasfoga is megrágott. Ez az épület az, mely belül felújítva megnyitotta kapuit egy antikvitás képében. Az Olsovszky család már hosszú ideje foglalkozik régiségkereskedéssel, melyre bármennyire is furcsa, igen nagy igény van. A bolt már kívülről is felhívja magára a figyelmet az érdekes színű nyílászárók miatt, melyek valamiért csalogatóan hatnak az arra járókra. A boltba belépve rendezetlennek tűnő, de mégis áttekinthető kínálat várja a vevőket.


Itt tényleg minden megtalálható, ami pedig itt nincs, azt bármikor be tudják szerezni, illetve lehet a másik antikvitások egyikében pont fellelhető. A felsorakoztatott tárgyak között vannak eredeti állapotukban meghagyott darabok, de több olyan is akad, melyek felújításra kerültek. Itt semmi nem új, csak ügyes kezek munkájának eredménye, ha úgy néz ki mintha. Megtalálhatóak a kínálatban bútorok, csillárok, tükrök, képkeretek, festmények, szobrok, lakberendezési eszközök, egy-két luxuscikk, és számtalan más holmi. A boltba belépve egy kört lehet bent tenni, de vannak kisebb beugrások is. A pénztár a kijárat mellett található, ami mögött egy ajtó áll. Ezen az ajtón belépve lehet felmenni a család lakásába.


Nyitvatartás:
Kedd - Péntek
8:00 - 17:00
Szombat
9:00 - 12:00
Vasárnap - Hétfő
ZÁRVA

Tulajdonos: Olsovszky Laura

Olsokvszky Laura otthona
Hozzászólásai ebben a témában
Olsovszky Laura
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2020. április 16. 11:53 | Link

Noel
______________________________________
D r e s s



Két napja már, hogy ide költöztünk Danival, de az emelet még mindig olyan, mintha bomba robbant volna. Egy 1,5 éves gyerek mellett nem olyan egyszerű kipakolni és el is pakolni. Ha a kipakolás sikerül is, az el már kevésbé. Egy-két dobozt még fel se vittem az emeletre, illetve odalent is még el kell rendeznem az árut. Arra jutottam végül, hogy fent úgyis csak mi vagyunk, de a boltot ki kell nyitni, így azzal folytatom a teendők hosszú listáját. Próbáltam úgy időzíteni, hogy éppen alvás idő legyen, így drága kisfiam alszik a babakocsiba, én pedig tudok pakolni. A bejárati ajtót és az ablakokat is kinyitottam, mivel még mindig érezni idebent a festék illatát, szóval muszáj szellőztetni. Sétálok fel-le a boltba, közben hol itt rakok arrébb valamit, hol ott. Igyekszem egy nagyjából átlátható rendszert kialakítani, ami cseppet sem könnyű. Közben néha ránézek Danira, megrázom a babakocsit és már futok is tovább. Borissz a macskánk közben az ajtóban keresztbe fekve süttetni magát a Napon, miközben dorombol a semminek. Nos igen, ő egy kissé különc cica, de semmiért sem cserélném el. Nekünk ő a kis zizieivel együtt tökéletes. Éppen egy nagyobbacska fehérre festett antik komódot próbálok hátrébb taszigálni, mindezt úgy, hogy Dani nehogy felébredjen. Hát igen, vannak az életben igen nagy kihívások.
Utoljára módosította:Olsovszky Laura, 2021. április 20. 13:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 722
Összes hsz: 6246
Írta: 2020. április 16. 14:46 | Link

Laura


Még hunyorogva felpillantok az üzlet kopott táblájára, csak hogy biztos legyek benne, jó helyen járok, aztán óvatosan betolom az ajtót, és magamat összébb húzva belépek a látszólag túl alacsony és meglehetősen szűk ajtón. Habár a száznyolcvannyolc centimmel nem én vagyok a világ legmagasabbja, ritkán velem is előfordul, hogy elszámítom magam, és csúnyán koppan a homlokom a félfában. Nagyon ritkán. Hát úgy... egyszer. Akkor is azért, mert egy kobold családhoz voltam hivatalos. Oké, mindegy, a lényeg, hogy jobb mindig felkészülten várni a semmiből előbukkanó ajtófélfákat, mintsem váratlanul durranni rajtuk egy hatalmasat.
- Esetleg segíthetek? - kérdezem aztán, alig egyetlen percnyi meghitt csend után, amit remekül kihasználva jobbra billenő fejjel és a másiknak adózó teljes figyelemmel - azaz kíváncsi várakozással - töltöttem. Érdekes, hogy a nők hogy neki tudnak feszülni a bútorzatnak, és aztán... aztán egyszerűen nem történik semmi. Csodálatos. Végül csak félszegen, bár számomra nyilvánvaló lehetőségként kérdezem meg: - Próbálta már pálcával?
Nem szeretnék tolakodónak tűnni, elvégre az égvilágon semmi közöm ahhoz, mit tesz vagy éppen nem tesz itt a másik, mindenesetre elindulok felé, és jobbommal a pálcámért nyúlok, hátha megengedi, hogy a segítségére legyek. Azután remélem, lesz olyan kedves, és viszonozva a gesztust ő is kisegít engem ereklyeügyben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Olsovszky Laura
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2020. április 16. 15:16 | Link

Noel
______________________________________
D r e s s


Semmi pénzért nem akar megmozdulni az  vacak. Dühömben már lendíteném a lábam, hogy egy jó nagyot rúgok bele, de végül félúton megmerevedek. Nem Laura, nem szabad bántani, ezt valaki egyszer megveszi és a lábnyomod nélkül van rá szüksége.  Csitítom magam, majd egy nagyot fújok. Már újra veselkednék neki a dolognak, mikor egy koppanást hallok, majd valaki megszólít. Az ütő is megáll bennem egy pillanatra és a szívemhez kapok. Nincs mese, rossz a lelkiismeretem, csak tudnám mitől. Érzem, hogy szívem hevesebben ver. Egy mosolyt varázsolok arcomra, majd a megelőző hatásszünet után végre felé fordulok.
-Nos azt megköszönném. – küldök egy mosolyt felé. Nem áll szándékomban jelezni neki, hogy még zárva a bolt, csak éppen szellőztetek, az igen rossz üzletpolitika lenne azt hiszem. Pláne, ha vásárolni is fog valamit. Akkor meglenne az első vevőm! Izgalommal tölt el a dolog és szemeimben is megcsillan a reménysugár. A következő kérdést hallva egy ez most komoly arcot vágok. Nyilván nem szenvednék vele, ha itt lenne a pálcám, de azt fent hagytam a lakásba. Tudom, sokkal könnyebb lett volna felmászni az emeletre, mint itt szenvedni a bútorral, de na… Én már csak ilyen logikátlan vagyok néha. Arrébb lépek egyet így utat engedve a férfinek.
- Oda tedd kérlek. - mutatok egy üresen hagyott helyre a fal mellett. Amikor közelebb ér hozzám valami miatt annyira ismerősnek tűnik. Nyilván nem fogok meglepődni ha ismerősökbe botlok, hiszen 8 évig jártam a nem messze lévő iskolába. A világ pedig kisebb, mint gondolnánk.
- Ne haragudj, de mi nem ismerjük egymást valahonnan? – teszem fel neki a kérdést, mivel nem vagyok egy szégyenlős kislány. Abból már régen kinőttem.
Utoljára módosította:Olsovszky Laura, 2021. április 20. 13:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 722
Összes hsz: 6246
Írta: 2020. április 17. 17:51 | Link

Laura


Az arcán átfutó grimaszra csupán egy finom ívű mosollyal felelek, és miután ellép a komódtól, én felemelem a pálcám és eleget téve a kérésnek, a fal mellé lebegtetem a fehérre mázolt vintage bútordarabot. A gondolat, hogy mi már ismerjük egymást valahonnan, az elegánsan végrehajtott pálcamozdulat közben fogalmazódik meg bennem, míg pillantásom ártatlanul a nő arcára talál, és bár semmiféle mögöttes szándék nincs benne, az érdeklődéstől felcsillanó tekintetem egy idegen számára akár még félreérthető is lehetne.
- De... - vágom rá kiszélesedő mosollyal, karjaimat lazán összefűzve mellkasom előtt. Míg őt nézem és magamban a nevét próbálom felidézni, homlokomon keresztben végigfut egy kíváncsi ránc, nagy igyekezetemben pedig még az ajkaim is elnyílnak kissé. Kínomban végül hunyorogni kezdek, és a fogamat szívva dőlök picit hátra, hogy aztán nevetve hajoljak mégis inkább előre. Kellemetlen. Úgy, orcámat futólag megvakarva kezdek bele az első tippbe. - Lu... - figyelem arcának minden rezdülését - nem, nem, Li... - bal szemöldököm kínosan szalad fel - oké, várj, tudom..., La... Laura! Laura az Eridon toronyból! Tudtam elsőre is. Emlékszem ám rád, Nekedénmindigelérhetetlenleszek kisasszony.
Hogy a nevem előzött-e meg anno, mikor úgy éreztem, jó lenne, ő meg, hogy hát inkább nem, vagy, hogy két-három évvel fölöttem járt, és a korom jelentett problémát, azt a mai napig nem tudom, de azt hiszem, leszek olyan jótét lélek, és - noha soha nem haragudtam rá - megbocsájtom neki, hogy nem jött akkor össze velem. Azt is, hogy nem jött el randizni. Meg hogy gyakorlatilag szóba sem állt a pletykák szerint mindenkit is elcsábító gaz Rellonossal.
- Újra itt? - kérdezem derűsen, tekintetemet egy pillanatra sem választva el tőle. Azóta nem láttam, hogy elballagott, ami... nos, barátok közt szólva sem tavalyelőtt történt, ami pedig azt jelenti, hogy mostanra kábé... hm, hány éves is lehet? Harminc? Hát ez vicces. Nádja asszony, ha tudná, amit hála Merlinnek, nem tud, most biztos vállonveregetné Laurát, és hagyná, hogy a tapasztalat beszéljen belőle: bizony bölcsen tetted, mikor elutasítottad azt a gaz Rellonost. Mondjuk ő is megtette párszor, csak azt nem annyira vettem figyelembe.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2020. április 17. 17:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Olsovszky Laura
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2020. április 17. 18:31 | Link

Noel
______________________________________
D r e s s


Mikor megkapom a választ, miszerint ismerjük egymást valahonnan, egyre kínosabban érzem magam. Hogy miért? Mert halványlila gőzöm sincs, hogy honnan. Homlokomat összeráncolom, egyik karomat keresztbe teszem hasam előtt, majd mutatóujjamat a számhoz emelem. Ahogy ő is küzd velem együtt, szinte már egy külső szemlélőnek is vicces lehetne. Hangos nevetés tör ki belőlem, majd kezeimet pulóverem zsebébe süllyesztem. Aztán egyszer csak megvilágosodik! Elkezd találgatni, s mikor a Lu meg a Li hangzik el jobb kezemet fel-le „remegtetve” jelzem, hogy majdnem. Aztán  kicsúszik a száján, hogy Nekedénmindigelérhetetlenleszek kisasszony, itt pedig újra felnevetek, de kissé hangosan, melyre Dani felriad. Hupsz! Csöpp fiam nyöszörgésbe kezd, amit egy kis sírás követ. Sietve lépek oda hozzá és kezdem el tologatni a babakocsik, miközben csitítgatom.
Bagolyköves éveim alatt nem értem rá olyasmivel foglalkozni, hogy szerelem és párkapcsolat. Mivel maximalista vagyok, így mindig a jó jegyekre hajtottam, így a nap legnagyobb részében, mikor éppen nem ettem vagy aludtam, akkor tanultam. Akadt pár hódolóm annak ellenére is, hogy stréber voltam, de valahogy soha nem volt meg az a szikra, amiért én belementem volna bármibe is. Sokuk emléke már megfakult, de rá emlékszem. Igaz akkoriban még nem volt neki szakálla, illetve eléggé markánsak lettek a vonásai azóta. Ő mély nyomott hagyott, mivel nagyon sokáig és igen keményen próbálkozott. Sajnos hasztalan… Nem volt akkor meg a kémia a részemről, illetve zavart, hogy fiatalabb nálam. Nem tudtam elvonatkoztatni ettől, annak ellenére sem, hogy egyébként igen jó pasinak számított. Emellett az sem erősítette az esélyeit, hogy nagyjából minden második lánnyal szóba hozták.
- Noel. Ugye? – egy kedves mosolyt küldök felé. - Nos igen, ide sodort az élet… Na és te még azóta is itt? – próbálok valami beszélgetést kezdeményezni, de ez most így eléggé bénán megy. Dani közben abbahagyta a sírást és már egyre laposabbakat pislog.
- Jut eszembe, gondolom nem miattam érkeztél. Szóval miben tudok segíteni? - a választ várva végig őt figyelem. Nem mondom, hogy méregetem, de azért alaposan szemügyre veszem, s konstatálom, hogy azért lehettem volna jobb fej is vele,mert nagyon kis cuki. Lehet alaptalanok voltak a pletykák? Áh, az kizárt…  De azért arra az egy randira elmehettem volna. Kissé beharapom alsó ajkam a gondolatmenet végén, majd egy újabb mosolyt küldök felé, melyen látszik, kissé zavarban vagyok.
Utoljára módosította:Olsovszky Laura, 2021. április 20. 13:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Navigátor, Staff, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 1158
Írta: 2020. április 20. 03:37 | Link

Laura

Egy ideje nem gyűlt meg a baja a fekete mágiával és ez jónak mondható. Mégis, a tegnapi nap folyamán kapott egy baglyot az Olsovszky Antikvitásból, hogy érkezett egy régiség, ami különös aktivitást mutat. Nem igazán örül annak, hogy a Romániai Rezervátum után itt folytatódik a dolog, csak míg a sárkányok javarészt túlélték a dolgot, addig egy – most már – várost kicsit nehezebb lenne megmenteni, ha valami elszabadulna. Az persze becsülendő, hogy nem nyitották ki és nem piszkálták a továbbiakban, mert ezzel garantálható, hogy akármi is rejlik benne, az még mindig ott van.
A délelőtti órákban már mehetett, legalábbis a levél szerint, így nem is késlekedik soká. Miután megissza a reggeli kávéját, gyorsan vesz egy gyors zuhanyt és felöltözik, hogy ellátogasson az új üzletbe. Sokan bizonyosan balszerencsének ítélnék meg, hogy épphogy az üzlet nyitása után rögtön ilyesmi érkezzék hozzájuk, de a feladó, egy bizonyos Laura, kifejezetten nyugodtnak és felkészültnek tűnt. Persze az Olsovszky család nem ma kezdte a régiségekkel való kereskedést, így nem meglepő, hogy viszonylagos rutinnal, mindennemű kétségbeesés nélkül kezelik a helyzetet. Mivel Henriknek még nem volt dolga velük, így nem is igazán tudja mire számítson. Nem is készül nagyon, csak annyival, hogy meg tudja nézni tüzetesebben a tárgyat. Lehetséges, hogy olyan helyről származik, ahol használtak fekete mágiát, a régiség pedig ennek lenyomatát viseli, de ezt leszámítva ártalmatlan, viszont elképzelhető, hogy bír néhány apró hatással, amiket jobb volna kiküszöbölni.
Az üzlethez érve látja, hogy nyitva van, így nem foglalkozik kopogtatással, egyszerűen benyit, jöttét pedig az apró csengő jelzi a bejárat felett. Behajtja maga mögött az ajtót és beljebb merészkedik, miközben szemét futólag körbe járatja a helyiségben. Ez amolyan rendetlen rend, bizonyára megvan benne a logika. – Jó napot, Olsovszky Laurát keresem – léptei halkan koppannak a padlón, ahogy a tulajdonos keresésére indul. Jobb, ha már most leszögezi, nem vásárolni jött, hanem konkrét célja van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Olsovszky Laura
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2020. április 25. 17:08 | Link

Henrik
______________________________________
D r e s s



A tegnapi napom igen érdekesen alakult, mivel a bátyám hozott egy újabb adag árut, ami mindig izgalommal tölt el. Valahogy imádom az új szerzeményeket alaposan végigmérni, megvizsgálni, feltárni kisebb szépséghibáikat, rejtett dolgaikat. Ez már egy gyerekkorom óta tartó nagy szerelem, ami nélkül már el se tudnám képzelni a mindennapjaimat. A mostani adag nem olyan nagy, inkább csak több kisebb apróság, mint például antik étkészlet, kézzel festett 18. századi teáscsészék, néhány ékszer, valamint pár festmény, tükör. Mivel szeretek egyedül kipakolni, így Tamás addig elment Danival a játszótérre. Szerencsémre imádják egymást, de a munka és a távolság miatt csak ilyenkor tudnak együtt lenni. Tamás már 32 éves, de még mindig a szinglik táborát erősíti. Valahogy ő inkább a munkájának él, a tartós párkapcsolatok pedig hidegen hagyják. Elsőként a tükrök és a festmények kerültek fel a falra, majd a többi apróság is megtalálta helyét. Az ékszereket hagytam utoljára, mivel rajongok értük, Tamás pedig most igen nagy számban hozott belőlük. Azonban az egyik medálnál furcsa érzés fogott. Furcsa, de sajnos mégis ismerős… Nem most találkozom először olyan tárggyal, ami igen erős aktivitást mutat, így a kezdeti aggodalom gyorsan elült. A medál azok közé a típusok közé tartozik, melyek kinyithatóak és belsejükbe például képet lehet tenni. Mivel apa mindig arra tanított, hogy én sose piszkáljam meg ezen tárgyakat, így a pult egyik fiókjába helyeztem, melyet bezártam, majd egy levelet írtam volt iskolám tanárának. Mivel nem tudom ki foglalkozik jelenleg fekete mágiával, így borítékra nagybetűkkel azt írtam fel, hogy  csak olyan személy kezébe kerülhet, aki érti hozzá. Az ékszerek elpakolását befejeztem, majd közben Tamásék is megérkeztek, így az estét velük töltöttem, szinte meg is feledkezve a medálról.
Reggel azonban eszembe jutott, s bíztam benne, meg is érkezik akit várok. Bátyámat megértem, hogy legalább addig maradjon, amíg ki nem derül mi a helyzet a medállal. Ő természetesen készségesen igen is mondott, s Danival fent is maradtak a lakásban. Én már reggel 8 előtt lementem az üzletbe és a pulton ülve, ujjaimmal dobolva vártam a „vendéget”. A medál mellettem hevert a pulton, ami egyébként igen mutatós példány. Hosszasan elmerültem a bámulásában, mikor egy férfi hangja hozott vissza a valóságba. Kicsit megrázom fejem, majd a bejárat felé pillantok. Egy ismeretlen, de igen jóképű férfi áll előttem, aki engem keres. Hmmm.. nem is indul olyan rosszul ez a reggel, pláne annak fényében, hogy én egy idősödő pocakos bácsira számítottam.
- Üdvözlöm, én lennék az! Ön pedig…? – leugrok a pultról, majd a férfi felé veszem az irányt, s nem messze tőle meg is állok. Arcomon mosoly, jobbomat pedig felé nyújtom.
- Ha jól sejtem, akkor a medál miatt érkezett.Ugye? - kérdem, majd ha igenlő válasz kapok, akkor folytatom.
-Nagyon hálás vagyok, hogy már reggel jött. Ott van egyébként a pulton. - kicsit oldalra lépek, majd balomat a pult felé lendítem. - Nagyon furcsa és kellemetlen érzés fogott el, mikor hosszabb ideig tartottam a kezemben. Mivel már korábban is tapasztaltam ilyesmit, így jobbnak láttam szakértőhöz fordulni. -
Utoljára módosította:Olsovszky Laura, 2021. április 20. 13:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 722
Összes hsz: 6246
Írta: 2020. április 26. 14:12 | Link

Laura


Egészen belesápadok a semmiből felhangzó gőgicsélésébe, ami nemcsak Laura, de az én figyelmemet is azonnal - az eddig észre sem vett - babakocsira vonja. Az arcom önkéntelenül is megváltozik; idáig íves mosolyban végződő ajkaim egyenes vonalban feszülnek össze, nevetőráncaim kisimulnak, a vonásaim pedig valamelyest keményebbé, bár korántsem zorddá válnak. Zavaromat még a vak is láthatja, holott a kissráchoz - nyilván - semmi közöm, mégis elfog egy megmagyarázhatatlan, minden ízében kényelmetlen érzés, mire védekezően még karjaimat is szorosabbra fűzöm magam előtt. Pillantásom követi a nő mozdulatait, csendben nézem végig, ahogy aggódva odalép gyermekéhez és teszi, amit ilyenkor szokás - tologat, ráz, csitít.
Míg őket figyelem, a torkomba fojtogató góc türemszik. Habár pontosan tudom, mi következik, éppolyan balfaszként állok és hagyom, hogy megtörténjen, mint eddig bármikor. Az igazság az, hogy ez ellen nincs orvosság, előle nem rejtőzhetsz el, vagy gyorsíthatod fel a folyamatot, mintha ott sem lennél. Tehetetlen vagy és kész. És tessék, a következő pillanatban már kívülről látom magam, miközben tökéletesen érzem, ahogy a jól ismert, régi ismerős visszamászik belém, tagjaimba gubózik, és a lelkemet zárt öklében kezdi szorongatni. A szédület pillanatok alatt fog el, a szám kiszárad, alig vagyok képes nyelni, és azt is tudom, hogy tőlem most még egy harmatgyenge lángocskára sem futná. A pánik erősen dolgozik testemben, minden szívdobbanásom őt táplálja, engem pedig percről-percre gyengít. Hamarosan reszketni kezdek, miközben légszomj gyötör, és a szám olyan száraz belül, hogy alig vagyok képes nyelni. Tekintetemet elválasztom Laurától, és míg a levegőt, ügyelve arra, hogy minél halkabban tegyem, hosszan beszívom, addig elfordulok a jelenettől, és ujjaimmal állam alá támasztva, rozoga léptekkel és a tünedező egyensúlyérzékemmel erősen dacolva indulok el körbenézni az antikvitásban.
Hallom Laura hangját, hogy a nevemen szólít, hogy visszakérdez, hogy érdeklődik, és érzem a belőle áradó kedvességet is, ahogy azt is tudom, hogy most feltehetőleg rohadt bunkónak tart, vagy legalábbis nem érti, mi a Merlin történt velem, amiért egyik pillanatban még ott vigyorgok alig két lépésre tőle, a másikban meg magamba zuhanva sétálgatok fel-alá, mint egy félkegyelmű.
- Ja, ja, Ombozi - nyögöm ki végül elhaló hangon, és visszapillantva a vállam fölött küldök neki egy fakó mosolyt. A gyomrom apróra zsugorodva várja, vajon mit fogok mondani, hiszen sok mindent tudnék. Kezdhetném a magyarázattal, ami a viselkedésemet és a pánikot illeti, folytatnám néhány költözéssel, rossz döntéssel meg ezzel-azzal, végül befejezhetném mondjuk Nadine-nal, meg hogy teljesen hülye vagyok, amiért ahelyett, hogy anno rendes gyerekként kitartottam volna mellette, még futottam jó pár felesleges kört. Bravó! És mire mentem vele? Hol tartok most? Hát hol máshol, mint a nőnél, aki mellett először éreztem magam felnőtt férfinak. - Én... - szólalok meg később, de a gondolataim olyan hangosan zúgolódnak a fejemben, hogy nem hallom a saját hangomat. Nehezet sóhajtok, majd karjaimat leengedem a mellkasom elől, és míg jobbommal megdörzsölöm a nyakam, kelletlenül felnevetek. Szenvedő vigyorral pillantok fel a plafonra, és a csillárt bámulva kezdek bele ismét. - Elköltöztem néhány éve. Megnősültem, és a feleségem egy isten háta mögötti helyen szeretett volna élni. Én meg vele, úgyhogy... - cuppantok egyet, és vállaimat megvonva átpillantok Laurára. - A dolgok persze nem a nagykönyv szerint alakultak, szóval tavaly visszaköltöztem a faluba. Ja, hát ez a helyzet most. Vissza a kezdetekhez. Hihetetlen, hogy legtöbbünk Bogolyfalván végzi!
Észre sem veszem, hogy időközben a hangom visszanyerte erejét, hogy a testem nem reszket többé, hogy már egyáltalán nem imbolygok és bár arról fogalmam sem lehet, de Laura láthatja, hogy az arcom is visszakapta eredeti színét. Fergeteges! Elmosolyodva sétálok vissza hozzá, majd kényelmesen a vevőpultra könyökölök, hogy onnan nézzek fel rá.
- Érdekelne, hogy néhanapján sárkányrelikviákkal is foglalkozol vagy jöjjek vissza akkor, ha vintage komód kell? - kiszélesedő vigyorral kutatok a nő tekintete után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Olsovszky Laura
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2020. április 27. 16:57 | Link

Noel
______________________________________
D r e s s


Az előttem álló, addig mosolygós és kedves férfi, mintha 180 fokos fordulatot vett volna, fél pillanat alatt. A babakocsi rázogatása mellett végig figyelem, s az értetlenség kiül arcomra. Akaratlanul ráncolom össze homlokom, nem értem mi történik, s a szememből is ez sugárzik. Aztán egyre rosszabb és rosszabb lesz a dolog.  Reszket, sápadt, szinte kapkodva veszi a levegőt, mintha éppen elfogyott volna az üzletben. Nem most találkozok életemben először ilyennel, mivel az egyik unokatestvérem pánikbeteg, ennek ellenére nem tudom mit is kellene tennem. Túl kicsi voltam még mikor láttam, mit is tesznek vele ilyenkor a szülei, így kissé bugyután állok a babakocsi mellett. A szememben lévő értetlenség átvált, s már izgatottság, izgalom sugárzik belőle. De nem eshetek kétségbe, hiszen az előttem álló jól láthatóan segítségre szorul. Mennyire gyönyörű lenne, hogy most még én is bepánikolnék… Noel útra kel a bolton belül én pedig először csak figyelem lépteit, majd megállapítom, hogy járása alapján simán részegnek is nézhetnék, ha mindez odakint történik az utcán. A pulton lévő papírzacskóból fogok egyet, majd odasietek vele a férfihez és a kezébe nyomom, majd kiadom neki „parancsba”, hogy abba vegye a levegőt. Igazából csak abból tudok kiindulni, amit a sorozatokban láttam, amivel az a gond, hogy nem tudom segít-e bármit is. Le kellene ültetnem? Hoznom kéne neki egy pohár vizet? Gondolatok csak úgy cikáznak a fejemben, de ahelyett, hogy bármit is tennék, csak állok ott szerencsétlenül, aztán végre megszólal, ezzel kicsit oldva bennem a feszültséget. Beszél… az elvileg jó jel nem?! Hallgatom, hogy mit mond, de nem tudok továbblépni az előbb történteken. Bólogatok és ühümölök, de szinte fel sem fogom az elmondottakat. Házasság, költözés, romlás, újra itt.
- Nagyon sajnálom, hogy így alakult. - közlöm vele. Odalépve hozzá fogom meg vállát, majd simítok végig karján. Tudom mennyire rossz és mennyire lehetetlennek tűnik, mikor újra a 0-ról kell indulnod, mikor újra kell tervezned az életedet. Ha valaki, akkor én ezt teljesen átérzem és tudok vele azonosulni, csak annyi a különbség, én nem elváltam, hanem megözvegyültem. - Nem könnyű az újrakezdés, de hidd el nem is lehetetlen. Csak légy erős! Ha pedig szükséged lenne egy kis beszélgetésre, akkor csak szólj. Most nem foglak elhajtani ígérem! - mondom kissé elcsukló hangon,de egy mosolyt is küldök felé. Elfordulok tőle, ajkaim megfeszülnek kissé, majd a pulthoz lépkedek. Nagyokat kell nyelnem, de sikerül leküzdenem a gombócot mely alakulni kezdett torkomban. Dani mellé érve rápillantok, ő pedig rám néz nagy szemeivel, amit az apukájától örökölt. Egy mély sóhaj kíséretében hajolok le, majd veszem ki kisfiamat. A pult mögé sétálok és iszok egy kortyot, de mire felpillantok Noel már előttem áll. Kérdését hallva elmosolyodom.
- Mire is gondolsz egészen pontosan? Meglátjuk, hogy jó helyen keresgélsz-e avagy nem. – küldök egy mosolyt felé majd a pulton lévő gyerekjátékot odaadom Daninak, hogy lekösse magát. Ebből már több alvás úgysem lesz. Alig bírom követni az előttem álló hangulat ingadozásait, de rákérdezni nem fogok, mivel nem vagyunk olyan viszonyban. Ha szeretné, akkor majd úgyis vázolja, mi történt. Ha pedig nem, akkor nyilván nem rám tartozik.
Utoljára módosította:Olsovszky Laura, 2021. április 20. 13:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Navigátor, Staff, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 1158
Írta: 2020. május 17. 04:13 | Link

Laura

Az a legrosszabb az egészben, hogy sohasem tudja, mihez kellhet a segítsége. Bár igen széles a látóköre, pont ezért tudja, mennyi minden van, amivel még nem találkozott, most azonban reméli, hogy nem valami ismeretlen mágiafajtával lesz dolga. Nem mintha ne tudná, kihez forduljon adott esetben, de mégis, jobban szeretne ismerős terepen maradni, ami úgy vélem teljesen érthető. Megérkezvén rögvest a tulajdonost keresi, akitől érkezett a levél és nem is kell sokáig nézelődnie, mert a nő megjelenik előtte. Azonnal mosolyra húzódnak ajkai, ahogy meglátja.
- Ambrózy Henrik, okkultizmus és fekete mágia kutató – készségesen mutatkozik be és a kinyújtott kezet elfogadva rázza meg azt. Laura határozott, az már egyszer biztos és nem utolsó sorban igen okos is, hogy nem babrált olyasmit, amihez nem ért. A medál említésére a férfi bólint egyet és a pulthoz lép, úgy hallgatva a továbbiakban a tárgy történetét. Az a helyzet, hogy a sok szóbeszéddel ellentétben sohasem hitt abban, hogy egyes kegytárgyakból rossz szellemek szabadulhatnak ki. A mugli horrorfilmek persze erősen operálnak démonokkal és egyéb, jószerével teljesen történethez köthetetlen gonosz erőkkel, de a valóságban ennél jóval egyszerűbb a szakértő dolga. Magát persze nem tartja annak, nincs is doktorija, nem is lesz, így csupán a kutató megnevezést érdemelheti ki. No meg a tanárt, de ez már úgyis tudott róla.
- Igazán nem tesz semmit, ilyen esetekben bármikor – biccent egyet, majd kezébe veszi a medált, hogy jobban szemügyre vegye. Apró jeleket keres rajta, esetleg rejtett rúnát vagy erőszakos nyomokat. Egyetlen, jól kivehető karcoláson kívül azonban különösen nagyobb baja nincs, az a sérülés viszont éppen eléggé figyelemfelkeltő ahhoz, hogy ne tudjon elsiklani felette. – Jól tette, hogy nem feszegette. Valószínűleg ez egy átokmedál. Hasonlókat a sírokban szoktak hagyni, amolyan kegytárgyként, tudja – egyértelműen látszik rajta az átszellemülés és az, mennyire imádja a munkáját. Mégsem kioktató vagy okoskodó, ellenben magyarázó, mert ugyan Laura minden bizonnyal, lévén antikvitásban dolgozik, tud egy s mást ezekről a tárgyakról, mégis fontos, hogy a teljes képet lássa.
- Alapvetően nem veszélyes, tehát a polcra kitenni ki lehet, de ha valaki hordani kívánja, azzal történhetnek balesetek, megváltozhat a viselkedése, felerősödhetnek bizonyos tulajdonságai. Attól függ, milyen átok ül rajta, ezt viszont csak akkor tudnánk meg, ha kinyitnánk, amit eszünk ágában sincs megtenni… - jelentőségteljesen néz a nőre, miközben a medált az asztalra fekteti. Köztudott tény, hogy ő hamarabb nyúl vérmágia rituálék nyomaihoz, mint máshoz, mert az elméleti tudás még nem teszi késszé gyakorlati alkalmazásra. – Ha szeretné, megmutathatom egy ismerősömnek. Nem tudom garantálni, hogy az átkot levegyék róla, de talán megtudhatunk többet a történetéről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Olsovszky Laura
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2020. május 23. 20:36 | Link

Henrik
______________________________________
D r e s s



Hamar kiderül, hogy ő az, akit én tegnap óta várok, s határozottan felülmúlta elvárásaimat.  Esküszöm, én egy idős, esetleg kopaszodó, pocakos tanárt vártam, mint amilyenek az én időmben voltak.
- Nos nagyon örülök! Ez nagyon izgalmasan hangzik. Ez mit is takar egészen pontosan? - érdeklődés csillan szememben.  Amikor megmutatom, hogy miről is van szó, szinte látom rajta a…. hát nem is tudom minek nevezzem. Elszántság? Érdeklődve figyelem amit mesél, oly annyira, hogy még kissé ajkam is szétnyílik. Oldalra biccen fejem. Mindig is imádtam a régi dolgok eredetét kutatni, utána járni. De az ilyen sztorikat is mindig szívesen hallgattam, vagyis hallgatom mai napig is. Ilyenkor mintha kisgyermek lennék, akinek éppen mesélnek. Élvezném, ha még többet tudna róla, ha valami különleges jelkép lenne rajta, melyhez tud valami érdekességet, de sajna most nem ez történik. Igazából fénysebességgel „ráz le”.  Elmondja, hogy mi lehet, ha valaki hordja, s korábbi lelkesedésem kissé alább hagy. Vártam volna még valamit, de végül is mit is? Nem ereklyekutató vagy ilyesmi…
- Értem. Köszönöm szépen! Akkor semmiképp nem tenném ki, nem szeretném, ha bárkinek bármi baja esne tőle. - az asztalra rakott medált felemelem és nézegetni kezdem. Kár érte, mivel igen szép példány, amit akár én is szívesen hordanék. Még azon az egy karcoláson is könnyen tovább lehet lépni, mivel a díszítettsége eltereli a figyelmet róla. Mikor felajánlja, hogy megmutatja ismerősének, akkor hirtelen rá pillantok.
- Nos az nagyon jó lenne! Szeretném, ha viselhető lenne, mivel jelenleg semmit nem ér. - megvonom vállaim, majd kihúzom a pult egyik fiókját és egy papírzacskót veszek ki belőle. Óvatosan belecsúsztatom a medált, majd leteszem a pultra és Henrik elé tolom.
- Mivel tartozom? - kérdem, mivel nem nagyon tudom, hogy ez kerül-e nekem valamibe, vagy csak a két szép szememért jött ide.
Utoljára módosította:Olsovszky Laura, 2021. április 20. 13:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3848
Írta: 2020. június 29. 20:13 | Link

BETTI
suli után a boltba lépve | #mypartnerincrimecutenessGIF

- Hé! Herceg! Gyere... na, kérlek, gyere - ütögetem a combomat, miközben kutyusomat próbálom magamhoz hívni az utca közepén állva. Van rajta póráz, ami ugyebár varázslatos póráz lévén egy bőrkarkötő a csuklómon, amivel távolról irányíthatom az ő ugyanilyen anyagú nyakörvét. Viszont nem szeretem mindig húzogatni, rángatni őt. Oké, nem is szoktam nagyon, csak ilyen jelzésértékűen, viszont akkor is olyan jó lenne, ha simán is ide tudnám hívni. Ja nem az, nagyon szófogadó, helyes kis alak, csak akad, hogy irtóra elterelődik a figyelme mindenféle illatok meg miegymás által. Valahogy szeretném rászoktatni, hogy azért ne hagyja magát annyira tévútra terelni. De aztán mindig fel kell hagyjak a neveléssel így nyílt terepen, ugyanis folyton van olyan járókelő, aki tart blökimtől. Most is megtorpan egy boszorkány, ahogy meglátja a látszólag szabadon bolyongó állatkámat.
- Gyere, kutyus! - kiáltok kedves hangon, ám ezúttal már húzom is a vezetőszár nélküli pórázzal, mindössze csak mozdítva kezemet, vele együtt a karperecet. Így már jön is hozzám fiatal, szürke pitbullom. Megsimogatom a buksiját és lépkedhetünk tovább a hivatal felé, ahol nemrég rendszeresítettek egy zsupszkulcsot Budanekeresdre. Egyedül a kandallót is használhatnám, viszont azt Herceggel nem lehet, az meg nem járta, hogy mindig apa vagy Riley dobott el suliba vagy jött értem. Ők persze azt mondták, nem gond, viszont én akkor sem éreztem már ezt így helyénvalónak.
Elég az hozzá, igyekszünk célunk felé, ám kissé lelassítok, a kirakatokat nézegetve, mígnem az antikvitás előtt teljesen lecövekelek. Olyan szép és izgalmas ez a sok régi holmi. Soha nem jártam még itt bent. Benézzek? Végülis nem sietünk sehová. Miért is ne? Legalább az eb is levegőzhet még.
- Én ide benézek. Te maradsz szépen - mondom el a szürkeségnek, mi következik most, miközben odaakasztom bőrkarkötőm a kis kampóra, ami kilóg a falból az épület oldalán, így kötöm oda őt. - Üldögélj, nézelődj! Ügyes vagy. Marad a kutyus. Jövök hamarosan - ígérem neki és ezzel benyitok az üzletbe.
- Szép jó napot - köszönök az eladónak, mosolygósan biccentve egyet, aztán már haladok is tovább, ellenőrizve táskámat, jól rajtam van-e meg meglapogatom, nem dudorodik-e ki hátul nagyon, nehogy itt a végén leverjek valamit. De minden rendben, úgyhogy igazítok fehér ingem gallérján kicsit (talárom és nyakkendőm a táskámban lapul), majd nekiállok nézelődni végre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Ötödikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 464
Írta: 2020. július 4. 15:35 | Link

Thomas
Betévedek az antikvitásba
Ruha

Eredetileg a könyvesboltba indultam, ám úgy döntöttem sétálok egyet. Nekivágok a falunak, ha már egész szép időnk van. Lassan ballagok a köveken, megszemlélve minden boltocskát. Később talán egy fagyit is szerzek magamnak. Egész kisgyerekkoromat Budapesten töltöttem. A tömeges, zajos nagyvároshoz képest Bogolyfalva mesebeli falucskának tűnik. Néha visszamosolygok egy-egy varázslónak vagy boszorkánynak, akik rám mosolyognak. Néhányan köszönnek is, holott életükben nem láttak még, és lehet, hogy nem is fognak többé. Egy pillanatra virágok illata csapja meg az orromat, ahogy elhaladok a virágbolt mellett. Megfordul a fejemben, hogy betérek egy csokorért, csak úgy magamnak. Vagy esetleg szerzek valami szép kis szobanövényt az ágyam mellé. De aztán eszembe jut az a cserepes ibolya, amelynek Eliana nagynéném találta meg elszáradt csonkját a szobámban takarítás közben. Így elvetem az ötletet, és tovább megyek. Éppen csak benézek minden kirakaton, áll szándékomban semmit venni, csak nézelődöm. Az antikvitás elé érve azonban megtorpanok. A bejárat előtt egy szürke kutyus üldögél. Eszembe se jut, hogy esetleg vad, rögtön odaugrom hozzá. Orra alá dugom a kezem, hogy megszimatolhassa, majd óvatosan megsimítom a buksiját. Kissé félénknek tűnik, így nem is zargatom, hanem indulok tovább. Szemem azonban megakad  egy apró, díszes kis tárgyon. Úgy döntök bemegyek.
Mindig szerettem a régi dolgokat. Akár csak tanulni róluk. Elképzelni hogyan éltek a régi boszorkányok és varázslók. Az ajtón belépve temérdek régiség tárul elém. Bútorok, vagy csak apró dísztárgyak egyaránt kerülnek a szemem elé.
- Jó napot! - köszönök, bár még nem is látom az eladót.
Lassan sétálva megszemlélek mindent. Nem is tudom, akarok-e egyáltalán venni valamit. Megtorpanok egy polc előtt, és óvatosan leemelem a rajta pihenő dobozkát. nagyon vigyázok rá, mert a végén még képes vagyok és eltöröm.
Utoljára módosította:Harmat Betti, 2020. július 15. 18:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3848
Írta: 2020. július 6. 20:48 | Link

BETTI
suli után a boltban nézelődve | #notwhatiexpectedGIF

Kutyusom bár lehajtja fejét a számára ismeretlen lány közeledésére, ám jószándékot érez rajta és nem csak hagyja magát megsimogatni, de csóválja is a farkát, ezzel a járdán kopogatva, miközben üldögél. Jól esett neki a kedves érintés. Mindig jól esik, csak nagyon óvatos még, hiába bízik egyre jobban az emberekben.
Odapillantok kicsit az ajtó felé, mikor hallom, hogy nyílik, de innen nem látom, ki jött. Nem is fontos igaziból, csak ösztönös mozdulat volt. Éppen egy zsebórában gyönyörködöm, aztán halad tovább csodáló tekintetem a polcok tartalmán. Néha lehajolok valamennyire, ha lentebbi szinten akad meg valamin a szemem. Éppen így teszek most is, egy smaragdos színű, izgalmas tálkát nézegetve egy polcon, ami mögött egy piros, fehér pöttyös textil feszül. Mindig is tetszett, mennyire megadják a módját a díszítésnek, a tárgyak kiemelésének. Egy ilyen környezetben sokkal.... hopsz. Miközben ezen morfondírozom és emelkedem feljebb, a vöröses anyag véget ér és... és rájövök, hogy ez egy lány ruhája, aki a polc másik oldalán ál. Nem valami dekor kelme. Zavartan rámosolygok a köztünk sorakozó ingóságok közül. Bagolyköves, ebben biztos vagyok, de sajnos nem tudom, melyik házba jár vagy hanyadikos lehet. Csak arcról ismerős. De lehet, hogy ő ismer engem. Ezen mindig meglepődöm, pedig hát prefiként meg a suliújság főszerkjeként igazán számíthatnék erre. De nem, soha. Minden esetre remélem, hogy nem hiszi, hogy direkt néztem őt végig ilyen illetlenül. Nem tennék olyat. Dehát ezt ő nem feltétlen tudhatja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Ötödikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 464
Írta: 2020. július 14. 21:01 | Link

Thomas
Betévedek az antikvitásba
Ruha

Kezem között forgatom a dobozt. Szélein arannyal van díszítve, ahogy apró csatja is arany. A fából készült dobozra pedig apró, vörös virágok vannak festve. Ahogy felpattintom a zárat, meglátom a vörös vásznat, amit a doboz belsejébe feszítettek. Az anyag önmagában mintás, szép spirál minták vannak rajta. Elképzelem régen ki, és mit tarthatott benne. Ha lennének ékszereim, vagy bármi más amit belerakhatok, talán meg is venném. Végig simítok a doboz szélén, majd becsukva visszateszem polcra. Épp leemelek egy díszes gyertyatartót egy felsőbb polcról és finoman megforgatom a kezemben. Szép levélminták futnak rajta. Mikor olyan érzésem támad, hogy valaki figyel. Óvatosan oldalra fordítom a fejem, és egy iskolatársamat pillantom meg a polc túloldalán. Én ismerem őt, hiszen prefektus lévén ismertebb, ráadásul a suliújság főszerkesztője is. A nevét is tudom, de arra, hogy melyik ház diákja, már nem emlékszem.
Furcsán nézek Thomasra, hiszen éppen az előbb mért végig. Nem tudom mire vélni a dolgot.
 - Segíthetek valamiben? - kérdezek rá furcsa arckifejezéssel. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy így megbámuljon valaki. Nem is értem, mi az oka.
Zavartan visszamosolygok rá, mivel ő is mosolyog. Ám az ő arcán is látszik a zavartság.
 - Van valami probléma?
Tényleg kezdek összezavarodni, minek hatására összehúzom magam, lábaimat pedig keresztbe rakom. Ez viszont nem volt olyan jó ötlet, mert amint egymás köré fonom a lábaimat elvesztem az egyensúlyom, és előre dőlök, mint egy bowling bábu. A gyertyatartó nagy csattanással a földre esik, én pedig elterülök a polc mellett.
Utoljára módosította:Harmat Betti, 2020. július 15. 18:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3848
Írta: 2020. július 15. 18:31 | Link

BETTI
suli után a boltban nézelődve | #itssoawkwardGIF

Jaj, én nem akartam bámulni! Nem tudtam, hogy valakit bámulok! De ő azt hiszi, igaz? Azt hiszi, hogy ennyire megnéztem őt. Nagyot nyelek.
- Nem, köszönöm - rázom a fejem kérdésére, pedig, azt hiszem, ez nem az a fajta kérdés, amire válaszolni kéne. Ez biztos inkább csak amolyan jelzés arra, hogy észre vette ám, hogy nézem. De már mindegy, már válaszoltam rá.
- N-nem, nincs - hebegem mosolyogva, aztán ijedten kerekedik el a szemem, mikor a lány dőlni kezd. A polc túloldalán vagyok, semmi esélyem utána kapni és ahhoz sincs elég időm, hogy pálcám előrántsam és valami jól irányzott bűbájjal megakadályozzam, hogy elvágódjon. Közel sincsenek ennyire klassz reflexeim, hiába javulnak folyamatosan, az aikidó-fúzió edzéseknek hála. Összerezzenek a gyertyatartó csörömpőlő földetérésére és közben már lépek is iskolatársamhoz, megkerülve a polcot. Féltérdelve érkezem mellé, leereszkedve hozzá.
- Jól vagy? - nyúlok felé, azonban kezem megáll még azelőtt, hogy hozzáérne. Nem mindenki szereti azt ilyenkor. Vagy egyáltalán soha. De így tudhatja, hogy megfogódzhat bennem, ha szüksége van rá. Aggodalmasan pislogok rajta végig, vajon beütötte-e magát. Közben az eladó is megjelenik és érdeklődik, mindenki egyben van-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Ötödikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 464
Írta: 2020. július 16. 22:33 | Link

Thomas
Betévedek az antikvitásba
Ruha

Szegény Thomas arcán látom, mennyire zavarba jött. Mintha kicsit el is pirult volna. Talán nem is akart igazából megbámulni, csak véletlen volt? De hát hogyan lehet valakit ennyire feltűnően megbámulni véletlenül? Aztán még válaszol is a kérdésemre, ami inkább költői volt. Ez még inkább zavaráról tanúskodik. Majd én is elmosolyodom, ahogy próbál arról meggyőzni, hogy nincs semmi probléma.
A földön fekve pár pillanatig még csukva tartom  a szemem, majd mikor kinyitom, Thomast pillantom meg, mellette pedig az eladót. Nem is merem merem megnézni, milyen állapotban van a gyertyatartó, melyet az eséskor elejtettem.
 - Azt hiszem - ragadom meg iskolatársam kezét. - Köszönöm - tápászkodom fel. Majd lehajolva megszemlélem a gyertyatartót is. Amennyire én látom, nem esett semmi baja. - Remélem egyben van - nyújtom át a darabot az eladónak, bűnbánó képpel. Az pedig rögtön fordul is, hogy ellenőrizze, nem esett-e baja a gyertyatartónak.
Megigazítom a ruhámat, mely az esésemkor kissé felgyűrődött, és visszatűzöm a hullámcsatot is a hajamba. Nem estem tökéletesen, de nem hiszem, hogy nagyobb bajom van. A csuklómat azért megmasszírozom, közben kicsit fel is szisszenek. Talán meghúztam, ahogy a gyertyatartó után kaptam esés közben. a kastélyba visszatérve majd felmegyek a gyengélkedőre, hogy bekötözzék. Majd Thomasra emelem a tekintetem. Kis habozás után aztán győz a kíváncsiság, és megkérdezem:
 - Mit néztél annyira? - zavaromban a hajamat kezdem csavargatni. Ez egy szörnyen rossz tulajdonság, de egyszerűen nem sikerült leszoknom róla.
Utoljára módosította:Harmat Betti, 2020. július 16. 22:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3848
Írta: 2020. július 21. 19:54 | Link

BETTI
suli után a polcok között | #itssoawkwardGIF

Felsegítem a lányt, figyelve őt közben, jól van-e tényleg. Azzal nem is törődtem hirtelen, kárt tett-e valamiben, hiszen... kit izgat az ilyenkor? Csak ő rendben legyen. Odapillantok csuklója felé, mikor masszírozni kezdi.
- Fáj? - érdeklődöm tovább hogyléte felől, együttérzően elhúzva a számat. Olyan meg se fordul a fejemben, hogy komolyabb baja lehet a kezének. Viszont azt pontosan tudom, milyen kellemetlenül meg tudnak húzódni az ember tagjai, meg sajogni az ilyen hirtelen, terhelő mozdulatok után.
- Öhm... - vonom össze szemöldököm, mikor nem értem hirtelen, mit kérdez. Mindent ugyanannyira néztem azon a polcon, ami felé most is odafordítom tekintetem, hogy puskázzak. Elgyönyörködtem a különféle holmikban, egészen addig, amíg... ó!
- Ah, hogy... ja - adom a megértés nyökögő hangjait, zavartan elmosolyodva.
- Azt hittem, a... azt hittem a ruhádra, hogy valami ilyen... hogy a polc háttere, tudod - mutogatok, kezeimet széthúzva, mitha éppen magam simítanám szét a szép, képzeletbeli kelmét a falon, vagy feszíteném ki valahogy. - Bocsánat. Ha tudtam volna, hogy... - intek finoman a lány felé, jelezve, hogy ha tudtam volna, hogy ő áll ott, akkor... - akkor nem... - rázom a fejem. Nem bámultam volna így meg. - Sajnálom - mosolyodom el megint, szabadkozva tovább. Angol vagyok, akkor is szabadkozom, ha nincsen miért, hát még, ha van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Ötödikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 464
Írta: 2020. július 25. 01:33 | Link

Thomas
Betévedek az antikvitásba
Ruha

Ahogy a csattot visszatűzöm a hajamba, a csuklómat megcsavarom, így hasít bele a fájdalom. Meg is masszírozom, és megvizsgálom a fájó pontot. egyelőre még nem látszik rajta semmi, de biztosra veszem, hogy be fog kékülni.
 - Kicsit - felelem a fiú kérdésére. - De rendbe fog jönni - mosolygok rá halványan.
A kezemet azért nem mozgatom nagyon, helyette táskámra támasztom, hogy még véletlenül se tegyek vele hirtelen mozdulatokat. a másik kezemmel azonban hajamat kezdem csavargatni, ahogy felteszem Thomasnak a kérdést. Talán kicsit el is pirulok, annak ellenére, hogy nem nekem kéne szégyenkeznek, hiszen ő volt az, aki megbámult. Ám ahogy meghallom a fiú magyarázatát, elnevetem magam. Nem tudom megállni, nagyon tetszik, ahogy zavarában gesztikulál, és próbálja kinyögni a választ. rögtön el is száll az a szemernyi dühöm, ami feltámadt bennem iránta.
 - Fátylat rá! Nem haragszom! - nyugtatgatom iskolatársam. Nincs értelme egy ilyen kis félreértés miatt haragban lennünk egymással, még akkor sem, ha nem keresztezzük sokszor egymás útját. - Velem is megesnek ilyesmik - nevetek. Majd eszembe jut, hogy holott én tudom ő kicsoda, ő nyilván nem tud rólam semmit. - Amúgy Betti vagyok. Levitás - talán házzal együtt könnyebben beazonosít. - Te meg Thomas, tudom - szólok, megelőzve őt. Bele sem gondolok, milyen furcsa lehet ez az ő szeméből. Nekem természetes, hogy ismerem őt, viszont nem tudom, ő ezzel mennyire van tisztában.
Fél szemmel az eladó felé pillantok, talált-e sérülést a gyertyatartón. Igen rosszul érezném magam, ha sikerült volna eltörnöm, még ha nem is nagyon értékes darab is. Arról nem is beszélve, hogy kénytelen lennék megvenni.
 - Tiéd a kutyus kint? - váltok témát. A szürke pitbull mosolyt csalt az arcomra, ahogy farkával a járdát kopogtatta, mikor megsimogattam a buksiját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3848
Írta: 2020. július 30. 20:58 | Link

BETTI
suli után a polcok között | #okayeverythingisalrightGIF

Igazán megkönnyebbülök, ahogy elneveti magát. Nem gondolok rá, hogy engem nevetne ki, de még ha azt is tenné, jobb az, mint hogy dühös legyen. A lényeg, hogy felvidul és hogy nem látok már annyi neheztelést sem rajta, mint először. Örülök, hogy csak el tudtam végülis magyarázni valahogy, mit műveltem, mi az, amit ő megbámulásnak hitt. Széles mosollyal bólogatok. Igen, ilyenek előfordulnak.
- Ó... - emelem meg szemöldököm a bemutatkozása nyomán és már rögtön ejteném meg én is, de beelőz. Szóval a még el se kezdett név megadásom egy rövid nevetésbe, vagy hát inkább egyfajta derűs szusszanásba torkollik. - Igen. Az volnék. Örvendek - bólogatok, hátizsákom pántját igazgatva vállamon. Igazából elő szokott fordulni, hogy ismer engem olyan, akit én névről nem feltétlen. Bár így helyettem bemutatni magam nem szokták, csak mondjuk már egyből úgy köszönnek rám, hogy "szia Thomas". Minden esetre nem furcsa. Noha azért mindig meglep.
- Igen, ő Herceg - válik mosolyom az eddiginél is áthatóbbá, szemeim fénye is még melegebbé lesz. - Nagyon jó kutyus. Mindig türelmesen vár rám - ecsetelem, miért is merem olyan nyugodtan magára hagyni kint ilyenkor. Annyira jól elvan mindenütt. Picit most el is nézek a kirakat felé, amin túl ott üldögél pitbullom, noha innen nem látok rá. Magasabban kezd az ablak.
- Izgalmas holmik vannak itt - fordulok aztán a mellettünk lévő polc felé, mikor ráeszmélek, hogy hiszen a nézelődésnél tarottunk, amikor jól megzavartam ebben mindkettőnket. - Veszel valamit vagy inkább csak nézelődsz? - érdeklődöm, levéve egy papírvágót a kínálatból, és ujjbegyemmel simogatom markolatának míves formáit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Ötödikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 464
Írta: 2020. augusztus 6. 00:26 | Link

Thomas
Betévedek az antikvitásba
Ruha

Nem vagyok csúfolódós alkat, nem áll szándékomban kinevetni a fiút. Most is inkább a helyzet abszurdumán nevetek, mint rajta. Azért számomra is nagy megkönnyebbülés, hogy nem engem bámult így meg, hanem a ruhámat. amire azt hitte, hogy díszítés. Végiggondolva nagyon furcsa az egész, és egy pár pillanatig nem is tudom abbahagyni a nevetést. Majd szusszanva egyet megejtek egy bemutatkozást. Ennek végébe azonban bele is pirulok, Thomas reakciója miatt. Enyhén megleptem azzal, hogy megelőztem a bemutatkozásban, és talán kicsit zavarba is hoztam. Ha viszont ő nem is, én biztosan zavarba jövök. Ismér megcsavarom azt a kontyomból kilógó tincset, amit az imént már megpiszkáltam egyszer.
- Öhm... Én is - mosolyodom el, amint rájövök, hogy mi lenne a teendő, illetve mit kéne válaszolnom erre. - Nem akartalak bemutatni így magadnak - nevetek fel kínosan. Ám ezzel a kis jelenettel már mindkettőnknek van oka zavarba jönni a másik előtt. Úgy döntök, inkább kezdjünk tisztalappal, és témát váltok.
- Nagyon aranyos - dicsérem meg a kutyust, miután gazdája kiáradozta magát róla. - Olyan rendesen hagyta magát megsimogatni - mosolygok - Nagyon szeretem az állatokat. Én is gondolkodtam rajta, hogy befogadok egy macskát. Vagy akár egy kutyust is, csak nem tudom, az mennyire férne el a hálótermünkben. De akár valami mágikus állatkát is szívesen beszereznék. Nagyon érdekes lehet minden nap megfigyelni, hogyan viselkedik a házikedvenced. Akár mágikus, akár nem. - kisebb beszédem igazolja, hogy tényleg szeretem a mindenféle kis lényeket. Már amikor kicsi voltam, apa sokat mesélt a különféle lényekről. A kentaurokról, a sárkányokról meg a sellőkről. De olyanokról is mint a főnix, a golymók vagy a furkász. Magizoológus révén sokat tudott a mindenféle állatokról és lényekről.
Thomas kérdésére körbejáratom szemem az üzletben, s végül megállapodom a mellettünk álló polcon.
- Csak nézelődni jöttem be - felelek végül. - De ez a dobozka nagyon megtetszett - leveszem a polcról a díszes tárgyat, melyet az imént nézegettem, és megint kipattintom aranyozott csatját. - Igazából még nem néztem körbe nagyon. Annyi szép dolog van itt! - csillan fel a szemem, ahogy megakad egy hegedűművészt ábrázoló szobrocskán. - Meg az a gyertyatartó is tetszik - utólag jut eszembe a tárgy, és bele is pirulok a gondolatába, hogy esetleg tönkretettem.
A festett dobozkát visszahelyezem a polcra, és kezembe veszek egy másikat. Az egyik alsó polcon pihen a fából faragott tárgy. Mind a sarkai, mind az oldalai és a fedele is ki vannak faragva. A domborművek táncosokat és hangjegyeket ábrázolnak. Óvatosan elfordítom az apró kulcsot a zárban, és bár sejtem mi fog történni ha felemelem a tetejét, mégis eltátom a számat. A megbűvölt zenedobozban egy balerina táncol a halk, lágy zenére. De nem ám csak forog, mint azok, amiket a mugli vásárokon láttam. A kis fa-táncosnő ide-oda ugrál a dobozban, karjai és lábai pedig olyan karcsúsággal mozognak, mint egy igaz táncosnőnek.
Utoljára módosította:Harmat Betti, 2020. augusztus 17. 18:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3848
Írta: 2020. augusztus 6. 20:33 | Link

BETTI
suli után a polcok között | #notwhatyouwouldthinkofGIF

Vigyorogva megrázom a fejem, hogy ne aggódjon amiatt, hogy bemutatott magamnak. Tényleg érdekes volt, de baj az nincs belőle. Nem kínos. Legalábbis én nem érzem annak. Csakhamar pedig büszkén csillogó szemekkel hallgatom, ahogy a levitás kutyusomat dicséri. Nincs nehéz dolga ezzel, ám ez mit sem von le az értékéből.
- Ó, igen, nagyon szeretem csak úgy figyelni, mit csinál Herceg. Meg az is irtó klassz, ahogy már teljesen öszeszoktunk. Együtt ébredünk, mindenhova kísérget, már egy-egy rezdüléséből vagy hangjából tudom, mit szeretne, meg ő is az enyéimből, mire készülök, mit akarok... - sorolom vidáman és kissé megilletődötten az állattartás csodáit, amikről még a mai napig alig hiszem el, hogy így az életem részei lettek. Közben pedig már alig emlékszem, milyen volt enélkül.
- És milyen lényekre gondoltál például? - érdeklődöm meg, mikor a mágikus kedvencek is szóba jönnek. - A barátnőmnek egy sárkányleopárdja van - jut eszembe rögtön Benito. Aztán szusszanva nevetek egyet. - Aki egyébként egy kis kék csodacica - árulom el derültségem okát, ami nem más, mint hogy szerintem elég másként képzel el az ember egy ilyen fajtájú bestiát, ha csak a nevét hallja. - De tény, hogy nem érdemes vele packázni - teszem azért hozzá a teljesség kedvéért, hogy ha külseje alapján nem is, más tulajdonságai alapján teljesen kiérdemel egy ilyen tekintélyt parancsoló megjelölést.
- Ja, én is csak szerettem volna végre benézni ide. Eddig valahogy nem jutottam hozzá - bólogatok, körbetekintve, miközben kiderül, hogy hasonló céllal érkeztünk. Visszarakom a papírvágót és már böngésznék tovább, amikor a zene megüti a fülem. Odakapom pillantásom.
- Hű - húzódom közelebb a lányhoz, ahogy a balerina táncolni kezd a kellemes muzsikára. Kicsit én is elnyitom a szám, miközben gyönyörködöm a produkcióban. Igazán jópofán festhetünk kívülről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Ötödikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 464
Írta: 2020. augusztus 17. 18:56 | Link

Thomas
Betévedek az antikvitásba
Ruha

Megkönnyebbülve nyugtázom, hogy Thomas elengedte a bemutatkozás dolgot, így én is tovább lépek. Mosolyogva hallgatom, ahogy a kutyájáról mesél. Apa sokat áradozott otthon a különböző bestiákról. Mindig csodáltam, hogyan tudnak az emberi kötődni egy-egy állathoz. Bár ki ne szeretne egy ilyen édes kutyust? Az ajtó felé bámulok, így az üvegen keresztül pont látom Herceget.
- Hát nem is tudom - gondolkodom el. - Akár csak egy törpegolymókot. Vagy egy augury-t. De egy kneazle is nagyon érdekel - a másik kérdés az, hogy Eliana milyen állatot engedne be a házba. Ő sosem volt oda az állatokért, a mágikus lények pedig kifejezetten antipatikusak neki. Ám én bízom a meggyőző erőmben. - Elsőre viszont maradnék egy sima cicánál. Azzal nincs annyi kockázat, mint egy mágikus lénnyel. A tanulás mellett pedig nem is lenne időm nagyon nevelgetni egy kneazle-t - lelkem mélyén azonban nem tettem még le teljesen bojtosfarkú állatkáról. A nevelése persze nagy kihívást jelentene, de nem ez az, ami visszahúz. Nem lenne szerencsés, ha esetleg megtámadna valakit a klubhelyiségben, vagy kiszökve a Levitából elkóborolna a folyosókon, és ki tudja mit művelne. - Hű, olyat még csak képeken láttam. Olvastam egy könyvet az elemi mágiáról - magyarázom. Talán családi, hogy így le tudnak kötni a bestiák. Anyám író volt elsősorban, de sokat foglalkozott állatokkal és bestiákkal is. Még könyvet is akart írni róluk.
- Mindig megnéztem a kirakatot, de sose jutott eszembe bejönni. Először most is csak Herceget akartam megsimogatni - mosolyodom el. - Bár mindig érdekeltek a régi dolgokat.
A kezemben tartott zenedobozra nézek, és tátott szájjal figyelem a táncos mozdulatait.
- Hűha! - szólalok meg én is. A dobozból lágy dallam szól, majd mikor elhallgat, a táncosnő is megáll, és leül a doboz aljára. Majd egy másik dallam csendül fel, és a balerina újra táncolni kezd. - Ez gyönyörű! - szólalok meg, miután a faragott táncos ismét megáll. Óvatosan becsukom a dobozt. - Vajon kié lehetett régen? - mindig belegondolok, vajon ki száz éve ki tartotta a kezében a tárgyat, amit most én szorongatok, vagy ki aludt abban a szobában, amiben most én szunyókálok. Érdekes elképzelni, hogy valaki száz vagy kétszáz éve pont ugyan úgy járkált az utcákon, mint ahogyan én most, közben pedig mégis mennyire máshogyan látta a világot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3848
Írta: 2020. szeptember 28. 20:48 | Link

BETTI
suli után a polcok között | #imleavingGIF

Ahogy sorolja, milyen lények merültek fel benne, jólesően szenvedő arcot vágok, hiszen csaknem nyüsszögni kezdek, miközben lelki szemeim elé úsznak az említett állatkák. Egyik cukibb és szebb, mint a másik.
- A sima cica olyanolyan klassz - véleményezem derűsen a választást. Ezután nemsokára elmerülünk a zenedoboz nyújtotta élményben, míg be nem csukja.
- Nincs esetleg ráírva valami? - kérdezem és átveszem tőle a csecsebecsét, hogy megvizsgáljam. Az ilyen antik tárgyakba gyakran vésnek valami azonosítót. Az a helyzet, nem esett le nekem, hogy ez egy költői kérdés volt részéről, és hogy a lány nem is igazán úgy értette, hogy mondjuk eredetileg honnan van, hanem, hogy hány és hány kézen ment át az évtizedek során.
- Ó, nézd csak... Üstösdi Báj 1837 - olvasom fel, amire bukkantam.
- Az egy település, igaz? Üstösd - vonom össze a szemöldökömet. Annyira sok helyen nem jártam még itt Magyarországon, de a főbb mágustelepülésekről hallottam már. Párban jártam is, azonban az említetthez még nem volt szerencsém.
Visszaadom iskolatársamnak, aztán indulok tovább szemlélődni. Nehezen lenne meghatározható, melyik tárgyak ragadnak magukkal leginkább. Mintha válogatás nélkül szemlélném egyiket a másik után. Végül sóhajtok egyet. Hiszen napestig el tudnám itt böngészgetni a kínálatot, viszont ideje indulnom.
- Na szia, én megyek - lépek Bettihez, elbúcsúzva tőle. Gondolom, megérti, hogy máris elsuhanok. Egy olyan édes szürkeséget, mint aki kint vár rám, kinek van szíve túl soká magára hagyni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Ötödikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 464
Írta: 2020. október 27. 10:33 | Link

Thomas
Betévedek az antikvitásba
Ruha

Mosolyogva bólintok csak egyet véleményére, kifejezve, hogy egyet értek én is. A sima cica is klassz. Régóta gondolkodom már, hogy szerzek egy házikedvencet, de eddig még nem jutottam el odáig. Na, majd egyszer csak meg lesz az is.
Kérdésére átadom a dobozt Thomasnak, és bár sejtem, hogy máshogy értelmezte a kérdésemet, mit ahogyan én gondoltam, kíváncsian figyelem, talál-e mégis valamit. Kíváncsi vagyok, vajon milyen régi a tárgy, amit a imént a kezemben fogtam.
- Hű! Kétszáz év! - hüledezem. Szemeim előtt pedig megjelenik a kétszáz éve élt 16 év körüli lány, aki kezében fogja ezt a dobozt. Lehet, hogy szülinapi ajándékként kapta? Vagy már az esküvője alkalmából? És vajon kitől? Talán egy udvarlója adta neki, vagy az édesapja. Ki tudja?
Elmélkedésemet kérdése szakítja félbe, ám csak bólintok neki válaszul. Majd visszarakom a dobozt a polcra, megjegyezve a helyét, hogyha esetleg mégis vennék valamit, megtaláljam. Én is elfordulok a polctól, és gondosan szemügyre veszem a bolt többi részét is, hátha találok más szépségeket. Természetesen van egy halom más ékes dolog itt. Thomas hangjára azonban az ajtó felé fordulok. Mosolyogva intek neki.
- Szia! - búcsúzom én is. - Üdvözlöm Herceget! - kiáltok még utána, mielőtt kilép.
Én pedig visszatérek a temérdek régiséghez, hátha találok még valami érdekeset. Időm mint a tenger, így bármeddig nézelődhetek. Nem is tudom, mennyi idő telik el, míg végül belefáradok a dologba. Megkeresem a kis zenedobozkát, s azt kifizetve én is kilépek a boltból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 417
Összes hsz: 906
Írta: 2020. december 29. 17:44 | Link

Laura
Kinézetem

Feltett szándékom felelni neki, csak most még nem tudom, hogy hogyan. Versekben, ahogy ő teszi? Látom magam a sorok mögött, tudom, hogy engem lát ő is. Csakhogy, mi a fenét kezdjek én ezzel? Versekkel. Tőle gyönyörű, szívmelengető, szívet tépő, de tőlem mi lenne? Nem. Úgy érzem, hogy én képtelen volnék versekben elrejtett utalásokat tenni, képtelen lennék csak a sorok között üzenni. Ezért is nem írok egy szót sem, csak olvasok. Nézem írását, elképzelem kezét, ahogy vezeti a sorokat. A legkülönbözőbb pillanatokban érkeznek a válaszok. Talán éppen a fiára vigyáz éjjel, vagy lehet nyugalmát hajnalban leli meg. Fogalmam sincs. Érdekel, de akárhányszor tollat ragadok, eltántorít az, hogy amit én akarok, az túl sok. Amit én adnék, az illetlen volna. Lidérc vagyok.
Olyan nő vagyok, akinek az érzelmei kitartóak, most is, mikor az antikvitás kirakatát nézem, rá gondolok, arra, hogy mit adnék neki. Karácsonyra verseskötetet küldtem, a világirodalom legszebb és legszomorúbb verseivel, mágikus és mugli versekkel. A régi kötet minket szimbolizál, és most olyan, mintha belőle kapnék vissza darabokat, közös naplónkba írva őket. Tovább kellene mennem, ám ahelyett, hogy megtenném, benyitok a hívogató üzletbe.
- Szia!
Látásból ismerjük egymást, voltak évek, amikor mind a ketten egyszerre jártuk a Bagolykövet, ismerheti a szüleimet, a defenzort, aki mindig morgott és az iskolapszichológust, aki vélalétét titkolni kívánt, de rosszul ment neki. Én annyira nem voltam olyan, aki megmarad az emlékekben, maximum Noel miatt emlékezhetnek rám. Közelebb lépek a nőhöz, de megengedek magamnak egy kis körbepillantást, gyönyörű hely.
- Ajándékot keresek egy férfinek, aki nagyon fontos nekem. Esetleg ha van valamid, amibe idézetet véstek, az még jobb lenne, mert imádja a verseket, az irodalmat. Főleg a szomorú, magányos szerelmet. Bonyolult lélek.
Utoljára módosította:dr. Warren Mina, 2020. december 29. 17:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Olsovszky Laura
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2020. december 30. 16:49 | Link

Mina
______________________________________
D r e s s


Nyugalom szigete lett a lakás és a bolt is. Danit anyáék elvitték magukhoz pár napra, hogy rendezni tudjam soraimat, meg tudjam csinálni az év végi leltárt nyugiban, majd pedig 31-én én is utána megyek, mivel az egész család együtt tölti a szilvesztert. Tegnap kitakarítottam fent, s a mai nap legnagyobb részében a boltban pakolásztam, rendezkedtem, leltároztam. Sokak számára unalmas lehet, de én nagyon élvezem, s közben azért csak-csak bömbölt a zene. Igazából zárva vagyok, ki is van írva az ajtóra, de mivel az előbb borítottam fel egy rakat könyvet, így eléggé felszállt a por, én pedig hülyére tüsszögtem magam, így kinyitottam a bejáratot, hogy szellőzzön. Az egyik hátsó sarokban teszek veszek, mikor hallom, hogy csörög a telefonom, így mindent eldobva rohanok a pulthoz, ahol hagytam a készüléket. Mivel anya ösztöneim eléggé elevenek, így mindig arra gondolok, hogy Dani miatt keresnek. Hát ez most nem így történt, mivel a húgom érdeklődött afelől, hogy száraz, félédes vagy édes pezsgőt vegyen, illetve, hogy mit húzok fel szilveszterkor. Egy hosszas eszmecserét tartottunk róla, hogy ki kell-e öltözni, avagy nem, végül kompromisszumot kötöttük és könnyes búcsút vettünk egymástól. Pont ebben a percbe lép be valaki az ajtón. Azonnal felkapom tekintetem a telefonról, s széles mosollyal köszöntöm az ismerős ismeretlent. Látásból megvan, elég sok dolgot hallottam róla anno, vagyis inkább a családjáról, de igazából nem ismerjük egymást. Nem teketóriázik sokat, s azonnal a lényegre, vagyis az ittléte okára tér.
- Hmmm…- kilépek a pult mögül majd a boltot vizsgálva fonom össze karjaimat. - Nos van egy régi Ady kötetem, tényleg nagggyon régi. Aztán akad valahol egy verseskötet, melybe valaki széljegyzeteket írt, amik olykor eléggé homályosak. Szóval van benne valami különleges, amitől kissé megborzong az ember, vagy legalábbis én. Aztán… - beljebb lépkedek és fejemmel biccentek neki, hogy kövessen. - Valahol kell lennie egy cigarettatartónak, amire kézzel véstek idézetet. Ami pedig még a könyvekhez kapcsolódik, az egy régi könyvtámasz, ami anno Babitsé volt. Első körben ennyi jut eszembe, de nézz nyugodtan körbe. - válaszolok neki kedvesen, s közben szememmel végigfutom a boltot, hátha eszembe jut még valami. - Pár? Vőlegény? Férj? - érdeklődöm, csak, hogy ne álljunk itt kukán.
Utoljára módosította:Olsovszky Laura, 2021. április 20. 13:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vivien Poulain
Tanár, Előkészítős tanár


Szellemekkel sutyorgó
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 63
Írta: 2020. december 30. 18:53 | Link


c a m e  w i t h  s h o u l d e r s

Olivérnek akadt némi kutatómunkája, amiben Vivi nem szerette volna megzavarni, így pont kapóra jött Laura meghívása. Összefutottak ugyan gyakran a városban, ahová Vivien vásárolni, kávézni, vagy alkalomadtán egyszerűen csak sétálni járt le, de a legutóbbi rövid találkozújuk alkalmával az antikvitás tulaja áthívta magához zárás utánra, hogy ne csak futtában beszéljenek, és Vivi látta is rajta, hogy örülne a társaságnak, és nem csak az udvariasság viszi rá erre a lépésre.
A már lassan egy éves ismerettség még mindig felületes volt kissé, ami Vivien számlájára volt írható, hiszen nem volt különösebben társasági lény. De kedvelte Laurát, a kávénak pedig sosem tudott ellentmondani, szóval örömmel kapta fel kabátját az este közeledtével, és indult le, majd kopogott végig magassarkújában a Fő utczán egészen a hívogatóan szép bejárati ajtóig, mely mögött a különféle antik holmik vártak leendő gazdáikra. Na persze Vivien csak a csodájukra járt ezeknek, egyelőre nem volt Olivérrel meg a közös otthon, melyet berendezhettek volna a legkülönfélébb, igazi történelemmel rendelkező bútordarabokkal, vagy akár vadonatújakkal. Igazából nem is tudta, melyikre volna kevésbé pénzük.
Benyitott az ajtón, melyen természetesen már a zárva felirat virított, de Vivi tudta, hogy nyitva fogja találni, hiszen Laura várja. Másodszor is megkondult a kis csengő felette, ahogy betette maga után az ajtót, és kulcs híján a pálcáját előhúzva zárta azt be. Nem mintha olyannak találta volna az itt töltött idő alatt a várost, hogy gyakran járnák tolvajok, és valószínűleg lopásgátló varázslatokat is szórtak a helyre, na meg pont nem egy ilyen régi ajtó fog bárkit is meggátolni a bejutásban, valahogy mégis adott egyfajta biztonságérzetet.
Az üzlet kihalt volt, félhomályba is borult már, így Vivi egyből a pénztár mögötti ajtó felé vette az irányt és felsietett a lépcsőn. A lakás bejárati ajtaját már nem találta nyitva, így aztán kopogtatott, és várt.
Az este aztán viszonylag hamar eltelt Laurával, Vivi később aztán a teljesen kihalt, néma utcán sietett vissza "haza" a kastélyba.
Utoljára módosította:Vivien Poulain, 2021. február 28. 09:17
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 417
Összes hsz: 906
Írta: 2021. január 7. 16:52 | Link

Laura

Tudom, hogy nem egyszerű a kérésem, valahogy az egész misztifikummal kapcsolatban soha semmi sem egyszerű, de közel tizenöt éve bonyolítom meg vele a saját érzéseimet. Csak volt egy olyan érzésem, hogy hátha. Nem is értem miért. El kellene mennem az írekhez, sokkal könnyebb lenne minden. Ott szerettem lenni, nem gondolkoztam. Meg kéne kérnem Rafaelt, hogy segítsen az út végére érnem, hogy aztán elmehessek, de gyáva vagyok, azt hiszem. Gyáva lezárni azt, amiért idejöttem, és szembenézni a ténnyel, hogy nincs maradásom. Ha pedig nincs maradásom, akkor el is mehetek, nem? Akkor nincs miért itt lennem.
- Nem szeretem Babitsot, szóval azt hiszem, a könyvtámasz kiesik. Ady nem rossz, belegondolva a költészetébe, azt hiszem teljesen jól bele tud illeszkedni a helyzetünkbe.
Mert valljuk be, Ady se volt sosem elégedett, akkor sem, ha a legtökéletesebben alakult az élete, és Noel sem az, vagyis elmondhatjuk, hogy ez az ajándék találó lenne. Mit teszek? Búcsúzom? Észrevétlen mégis kezdem lezárni az életet, ami itt történik? Olykor érzem, hogy mennék. Nanának mondtam is már, hogy kilépnék ebből, ami itt van, és azt hiszem, ő is kilépne. Nem együtt, de mindketten elgondolkoztunk a bogolyfalvi végső napokon.
- Bármelyik lehetett volna, de végül egyik sem lett. Nincs rá jó definíció. Egy férfi, aki szerelmes egy nőbe, aki szerelmes belé, és végül újra és újra mással állapodik meg. Azt hiszem, talán egy sokadik búcsúajándék lenne.
Nem, erre a helyzetre tényleg nincs jó fogalom, nem is értem, nem is tudom, hogy van-e ilyen a szomorú szerelmek között. Biztos, de olyan sok mindenkihez tudom részben hasonlítani magunkat, hogy már nem emlékszem. Mi magunk vagyunk a világirodalom leszebb szomorú versei, legtragikusabb szerelmei és legvégzetesebb bűnbeesései. Lehetett volna ez egy szép szerelem, egy boldog élet, de nem lesz, minden kapaszkodó elszakadt, amikor megszületett a fia.
- Szeretném a kötetet, és esetleg nincs zsebórád, aminek különleges a története?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza