Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=641767#post641767][b]Severin Bellerose - 2016.11.24. 06:53[/b][/url]

Kétségbeesetten néztem a kezemben tartott girbegurba vonalakkal ékesített papírost, ami térképnek csúfolta magát. Nem igazán tudtam kiigazodni az utczák nevein, és azon, melyik éppen merre tart. Azt gondoltam, hogy ez egy könnyű nap lesz, csak leugrom a városba, és megkeresem a boltokat, ahol beszerzek mindent, amire szükségem lehet.
A fülem mögé igazítottam egy kósza tincset, szemernyit sem segített, csak nem változtak a vonalak. Még nagymama házát se találtam volna meg, pedig ott azért többször jártam már, ráadásul mindig virágillat van, amiről egyből felismerhető! Ahogy eszembe jutott, szinte ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy valóban felkeressem, de kénytelen voltam leküzdeni. Egyrészt mert igen hosszú bevásárló listám volt, másrészt mert innen tényleg nem találtam volna oda.
Felnéztem a térképből, hátha megpillantok egy ismerős arcot, az iskola igen közel helyezkedett el, és a városba gyakran jártak a diákok. Rajtam mondjuk egyértelműen látszott, hogy hova is járok, mert a talárt leszámítva az iskolai egyenruhát viseltem. Így jár az, aki nem gondoskodik időben a mosásról, és inkább hatalmas kupacokkal támadja meg a gépeket. Nem is én lettem volna, ha nem velem történik meg.
Aztán Fortuna úgy döntött, mégiscsak kegyeibe fogad, legalábbis egy kis idő erejéig, mert végre egy diáknak kinéző lányt vettem észre. Bár csak feltételezhettem, hogy az, mert olyan ismerős volt az arca, mintha láttam volna már valahol, sőt, talán többször is! Márpedig eddig az iskola falai között töltöttem a legtöbb időt, vagyis, mióta Magyarországon voltam, szóval máshonnan nemigen ismerhettem, már ha valóban onnan ismertem fel. Ha nem, nos, útbaigazítást még így is adhat!
- Szia! Ne haragudj, de tudnál nekem segíteni? – Léptem elé, minden bátorságomat összeszedve, és pajzsként felemeltem a térképet is. – Olyan boltot keresek, ahol jutalomfalatot is lehet kapni, mármint állatoknak valót! Azt mondták, hogy valahol errefelé lehet – mutattam a térképen egy foltra -  de egyszerűen képtelen vagyok kiigazodni itt, hogy mi merre lehet… – Vallottam meg töredelmesen.