Szofi

Nincs sok hátra az indulásig, a pakolásba is belekezdett már. Szépen ládába rendezgette holmiját, ami jóval könnyebb, mint érzéseit rendezni. Megkapta a hivatalos levelet a rezervátumból, elkezdődik életének az a szakasza, melyben sárkányokkal foglalkozhat. Az ilyenkor nem számít bele, hogy Noak és Noel kitesznek néha három Magyar Mennydörgőt is.
Noel... Az érzelemkáosz okozója, mint tíz esetből kilencszer. Mégis amit leginkább érez az az, hogy szereti ezt az embert és boldog, mert eljött az az év, amikor nem búcsúzkodniuk kell, mert újabb hónapokra hagyja magára az erdőben. Nem. Idén minden más lesz és ez furcsa még a rellonos lány számára. Nem látja még előre, hogy fog alakulni a kapcsolatuk, de ez már nem is számít, csak hogy a közelében legyen.
Gondolataiban alaposan elmerülve siet be az erdőből a faluba, még egy utolsó kisebb bevásárlás szükséges ahhoz, hogy nyugodtan induljon el otthonról. Kell az állatoknak ez-az, és ezt listázza fejben amikor befordul elé a szőke. Meglepettségében felszalad a szemöldöke és komolyan elgondolkodik rajta, hogy ő Annelie-e.
- Attól függ, miért - néz Szofira gyanakodva. Nem tud ő semmit a közte és Ombozi között levő kapcsolatról, sem másról, amiről mások bizony igen. A nevét tudja, meg néhány pletykát az életéről, de túl sokat volt ő távol a Bagolykőtől ahhoz, hogy ismerje mondjuk a gyerekeit.

Szofi

Gondolatai elszállnak és ha akarna sem tudna utánuk nyúlni. A nő kizökkentette, de olyannyira, hogy tényleg kell egy kis idő ahhoz, hogy bugyiba rázza magát.
Mint a rossz bűnözők, csak akkor mondja el, ki ő, amikor megtudta, mit akarnak tőle. Nem újdonság számára a "hallottam már rólad" mondat, az iskolában szinte mindenki ismeri a diákönkormányzat elnökeként, vagy éppen a sárkányos lányként. De így, hogy Noelt hozzáteszi, világossá válik számára az információszerzés mikéntje. Most pedig lép egyet hátra és várja kíváncsian, a férfi összetörte-e az előtte álló szívét, esetleg ezek után az övét fogja-e újra.
- Ó! Keresztapuka? - pillog nagyokat, hisz ez az információ elég új számára. Így már világos, hogy kettejük kapcsolata valami olyasmi, amibe beleillett, hogy exekről társalogjanak. - Annelie Merkovszky - mosolyodik el halványan miközben kezet fog a nővel.
- Hát én...gratulálok a kicsihez. Noel kiélheti magát - fogalma sincs, mit kellene mondania, egyáltalán szoktak-e gratulálni egy gyerekhez, de egy biztos; valami kellemetlen érzés fogja el. Az emlékek, meg a bevillanó kép, ahogy Ombozi önfeledten játszik a keresztfiával.

Szofi

- Annyi ideje nem vagyunk...jóban, még nem jött szóba - magyarázza meg, hogy szerinte miért lehetséges a tudatlansága ezen a téren. Elgondolkozott rajta eleinte, hogy Szofinak másfajta köze van Noelhez, ami miatt itt és most lezárná vele az újrakezdést, de ez már elég szépen más irányba tereli gondolatait. Egy keresztgyerek... Az már majdnem olyan lehet a férfinak, mintha a sajátja lenne. Vagy pont, hogy nem. Nem akar erre gondolni.
- El tudom képzelni, milyen szépeket mesélt - bólint hosszan, majd kissé feszengve szusszan. Ami azt illeti, nincs különösebben ideje erre a csevegésre, aminek vélhetőleg hátsó szándékai vannak. Annie ettől úgy érzi magát, mintha ellenőrzés alá vették volna, mintha lézerrel vizsgálnák a bőre alatt.
- Épp rá? Biztos hamarosan itt lesz - ejt meg egy félmosolyt, majd el is pillant az utca egyik felébe, hátha. Fogalma sincs róla, merre járhat, de nem szeretne ott lenni Szofival, amikor beesik. Képzeletében a jelenet valahogy úgy zajlik, hogy a nő az Ombozik anyja, és őt most teszteli nagyjából húsz oldalas kérdéssorozattal.
- Megharagszol, ha nemet mondok? Rengeteg elintéznivalóm van az utazás előtt - annyira azért nem sajnálja, hogy valóban dolga akad, de elhúzza a száját, mintha nagyon szeretne Szofival menni. Az utazásról pedig bizonyára tud, ha már Noellel ilyen nagy barátok.
- Azért örültem, tényleg.