Budapest

Kincsem

Világomat nem tudom, mikor felkelek. Hiába fordulok a másik irányba, mindenhonnan belesüt a nap a szemembe. Most már rohadtul kéne egy függöny. Nagy nehezen kikecmergek az ágyból, Pollit keresem a csipáimon keresztül, de nincs sehol. Nagy ásítások közepette magamra rángatok egy tiszta pólót és melegítőt, majd a galéria növényeit megöntözöm és a konyha felé veszem az irányt. Mire én elérek a konyhapultig és nyújtózok egy nagyot, nyílik is az ajtó és az asszony közeledik felém. Mosolyogva ölelem magamhoz, belepuszilok a hajába, majd elengedem, hogy pakolászhasson. Nagyjából semmit nem fogok fel abból, amit mond, csupán a kávé említésére bólintok gondolkodás nélkül.
- Hm? Ja nem - lassított felvételben rázom meg a fejem. - Cicaaaaa - nyafogva nyújtom ki felé a kezem és bármit is csinál, magamhoz húzom, arcomat a nyakába fúrom és puha bőrére csókolok párszor. Nem tetszett, hogy nélküle kellett ébrednem.
- Ma is hallgathatjuk, hogy a vegán fasírt faízű? - félig érhetetlenül motyogok a nyakába.

Kincsem

- Ühüm - hümmögök, igazság szerint teljesen mindegy, milyen ízű kávét kapok, az ízlelőbimbóim épp annyira vannak ébren, mint én magam. Hajnal van még nekem. Ha ébren lennék, csodálva nézném végig, ahogy a kávét készíti. Most viszont mint egy vakond, hunyorogva dolgozom fel, hogy megint nappal van. Inkább magamhoz is húzom, nyúzom egy kicsit, mert még nem volt meg a reggeli Polliadagom.
- Nélküled ébredtem, de miért? - morgom nyafogós hangon. Aida ovisnak szokott ilyenkor nevezni, Polli meg babusgat. Jobban jártam vele.
- Pizzát? Úúú - máris kezdek felébredni és a gyomrom is megkordul. Az órára pillantok, már megint átaludtam a délelőttöt. - Remélem Beni meggyőzte Odettet, hogy rajzolja meg a meghívókat - jegyzem meg, majd lassan elengedem és nyújtózok egyet.
- Aha, mint mindig. Mondjuk a csontjaim fájnak, vihar lesz - elhúzom a szám, automatikusan kifelé pillantok. Szegény Patrik. - Nagyon szép vagy ma is, szerelmem - hirtelen témaváltás, de nem tudom szó nélkül hagyni.