[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=737054#post737054][b]Rácz Dalma - 2018.10.17. 20:59[/b][/url]

Nem régen költöztek erre a környékre. Az apja munkája szólította ide őket, amelyhez a lánynak nem sok kedve volt, de úgy igazán maradni se akart. Eléggé magának való, legalábbis, ha ránéznek ezt hiszik róla. Második pillantásra aztán arra jutnak, hogy kedves és még aranyos is, ha mosolyog. S mikor megszólal.. Akkor jön rá igazán mindenki arra, hogy mekkora hiba volt azt hinni, hogy megtalálták az új puszipajtásukat.
Ha éppen olyan napja van, akkor egy igazi tapló tud lenni, olyan férfiakat megszégyenítő módon, csak azért, hogy ezzel „védekezzen”. A múltban sok minden érte, hosszabb ideig volt célkeresztje az idősebbeknek, aztán egy nyáron változott valami. Nem csak nőiesebb lett, amit arra használt, hogy a javára fordítson, de bizony fondorlatosabb is. Ráébredt arra, hogy könnyedén lehet manipulálni másokat, végül is jó mestere volt az apja, aki politikai babérokra tört.. De az egy másik, hosszabb sztori.
Mit is keres most itt? Szempilla rebegtetést, műmosolyt és bájos szavakat bevetve, kiszedte pár korabeliből, hogy ma lesz itt valamiféle összejövetel. S mivel az iskola falai között már nem vágyott több időt eltölteni – lévén nem ismer ott senkit -, úgy érezte szükséges számára a kikapcsolódás.
Ez pedig olyan jól sikerült, hogy gyakorlatilag egy óra alatt jutott el arra a szintre, hogy most a mosdók felé vezető falon lóg tükör előtt állva, saját tükörképével kezd el hangosan veszekedni.
– Menj már odébb, hát nem férek el tőled. – Kezében lévő maradék itala pedig már röppen is a tükör felé, melyről vígan nevetgélő cseppek pattannak vissza Dalma arcára, aki ezt egy fintorral jutalmazza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=737485#post737485][b]Rácz Dalma - 2018.10.23. 18:06[/b][/url]

Áll a tükör előtt, beleéléssel hadakozik és küzd a saját igazáért. Teljesen beleéli magát abba, hogy most nyerésre áll. Nem foglalkozik azzal, hogy körülötte mi történik, ki miféle szóval illeti, egészen addig, míg egy eddig hallgatag baritonra figyelmes nem lesz. Fejével lassan fordul a férfi felé, szemöldökét felvonja és keresi a kedvesebbik énjét, ami úgy tűnik, jelenleg valamelyik sötét sarokban bújkál.
– Túlságosan értetlen. – Veti oda kedvtelenül, majd még néhány keresetlen szót intéz a saját tükörképéhez és inkább feladja. Elkönyveli magában, hogy vitapartnere elégé ostoba és nem ért a szép szóból. Neki meg most van jobb dolga is, mint egy ilyennel tovább szájkaratézni.
Benjámin mellé érkezik egy pisi szünet után, majd int pult mögött ácsorgónak, hogy kérne még egy utolsót. - Nem zavarok? - Alapból sem bátortalan, de így pár kör után jobban megjön a kedve az emberekhez. Hogy miért? Azt maga sem tudja, de ha már az ismeretlen volt olyan bátor, hogy megszólította, igenis úgy érzi, hogy van joga egy kicsit zavarkolódni.