[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=682842#post682842][b]Széplaki Alíz - 2017.05.27. 17:45[/b][/url]

Egyrészt nagyon örültem a barátnőm boldogságának. Reméltem, hogy valóban megtalálta az igazit, mert nagyon megérdemelte már... másrészt kicsit aggódtam, hogy ilyen fiatalon és gyorsan összeköti az életét valakivel, de bíztam benne hogy boldogok lesznek együtt. Sok kritika érte őt a korkülönbség miatt, de én úgy voltam ezzel a dologgal, hogy belefér és miért ne szerethetnék egymást kortól függetlenül... Minden erőmmel azon voltam, hogy segítsek Majának és közösen megleljük azt a ruhát, amit megálmodott magának az esküvője napján.
- Nos, ami azt illeti láttam hármat is, amit szerintem érdemes lenne felpróbálnod. Ezek nagyon tetszenek.
Lefotóztam őket a mobilommal, amint megláttam ezeket a csodálatos ruhakölteményeket.
- Már szóltam is az eladónak, hogy hozzon belőlük egyet-egyet a ruhaméretedben - mosolyogtam a barátnőmre, végül is semmit sem veszíthetett azzal, hogy felpróbálja ezeket a csodaszép menyasszonyi ruhákat.
- Izgulsz az esküvő miatt? - kérdeztem tőle kedvesen, hiszen biztos voltam benne, hogy azért nem aggodalommentes ez az időszak. Szerettem volna, ha azt érzi, hogy én mindig ott vagyok mellette és rám mindig számíthat.

Ruhák:
Ruha 1
Ruha 2
Ruha 3

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=682928#post682928][b]Széplaki Alíz - 2017.05.27. 22:00[/b][/url]

- Igen, a baloldali is szép ruci - mondtam neki mosolyogva, majd megvártam, amíg felveszi a soron következő ruhát, amit én választottam neki.
- Nyugi, tudni fogod, hogy mit kell mondanod a megfelelő pillanatban - nyugtatgattam a lányt kedvesen. Érthető volt, hogy egy kicsit feszült ez ügyben, mivel én is az lettem volna, így teljesen át tudtam érezni a helyzetét. Az empátiakészséggel sosem voltak gondjaim.
- Nagyon szép! A néni biztosan személyre tudja szabni! Jól érzed magad benne? Ha nem, akkor keresek másikat. De iszonyat jól áll neked! - biztattam a lányt, mert valóban tetszett a látvány, nagyon jól nézett ki ebben a ruciban. Azért gondoltam, hogy szétnézek még, úgyhogy intettem neki, hogy várjon még kicsit.
- Ezeket a ruhákat találtam még, amik szóba jöhetnek - tértem vissza a szép ruhaköltemények fényképeivel, amelyeket természetesen az eladó is hamarosan odavisz majd a próbafülkébe.
Gondolatban már megállapítottam, hogy nekem a negyedik ruha tetszik a legjobban, de ettől függetlenül simán elképzelhető volt, hogy neki más fog tetszeni. Abba is belegondoltam, hogy lehet, hogy egyik sem fogja elnyerni a tetszését, de azért próbáltam segíteni neki az ízlésem alapján megtalálni a legmegfelelőbb menyasszonyi ruhát.
Ruhák:
Ruha 1
Ruha 2
Ruha 3
Ruha 4

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=683967#post683967][b]Széplaki Alíz - 2017.06.02. 20:34[/b][/url]

- Ugyan, nem lesz semmi gond hidd el nekem! - mondtam a lánynak, mert biztos voltam benne, hogy az aggódása jogos így esküvő előtt és nem is szokatlan jelenség, de úgy gondoltam, hogyha sor kerül majd a ceremóniára, akkor minden a legnagyobb rendben lesz.
- Persze, megértelek, mindenképp olyan ruhát kell választanod, amibe elsőre beleszeretsz és rögtön megtetszik neked.
Hamarosan Maja mutatott két szép ruhát, amik valóban gyönyörűek voltak. Főleg a második tetszett, úgyhogy biztattam a lányt, hogy próbálja fel őket, hogy láthassam, melyik áll neki a legjobban.
- Nos, ezen még sosem gondolkodtam el, de talán egy nagyobb, habos-babos rucit képzelnék el magamnak, olyasmiket, amiket most kiválasztottál magadnak például... meg amelyekből mutattam párat. Nagyon tetszenek a hercegnős jellegű menyasszonyi rucik. Bár még nem tudom, hogy képes leszek-e elkötelezni magam. Túl szabadelvű vagyok ahhoz... bár majd meglátom. Talán, ha majd találkozom egy olyan típusú emberrel, akibe fülig szerelmes leszek... talán... de ez még a jövő zenéje. Egyelőre nem akarom lekötni magam - mondtam válaszként a barátnőmnek mosolyogva. Sejtettem, hogy előbb vagy utóbb sor fog kerülni erre a kérdésre is, de pillanatnyilag nem tudtam elképzelni, hogy bárki mellett is lehorgonyozzak hosszabb távra, talán mivel még nem volt részem a nagy, mindent elsöprő amour-ban, de nem zártam ki annak a lehetőségét sem, hogy egyszer majd az én fejemet is bekössék. Egyelőre azonban ódzkodtam a dologtól...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=684017#post684017][b]Széplaki Alíz - 2017.06.03. 16:58[/b][/url]

- Ugyan, biztosan megtalálod a neked megfelelőt. Végül is azért vagyok itt, hogy segítsek ebben - mondtam neki biztatásul és megnyugtatásul egyaránt.
- Nem fogsz rosszat választani, nyugodj meg. Én is megmondom a véleményemet, szóval ami rosszul áll neked, az eleve felejtős - válaszoltam neki mosolyogva. Teljesen meg tudtam őt érteni, hiszen ez mégis csak élete nagy eseménye lesz.
Miután Maja felvette azt a rucit, ami nekem is nagyon tetszett, láttam, hogy jól nézett volna ki benne, ha nem állt volna el oldalt az a fránya szoknya.
- Igazad van, nem jó! Csere! Várj, mindjárt keresek másikat! - mondtam neki határozottan, miközben már a ruhák sokasága felé vettem az irányt.
Sok szép ruha volt, azt meg kellett hagyni, de valahogy egyik sem illett Majához, nem voltak igazán hercegnősek. Végül az utolsó sorban ráleltem az igazira, amelyet rögvest lefényképeztem a barátnőmnek.
- Ezt nézd Maja, ez biztosan tetszeni fog! Próbáld fel! Mindjárt itt lesz! - mondtam neki izgatottan. Ez a ruha szerintem tökéletesen illett hozzá és már el is képzeltem benne őt gondolatban, reméltem, hogy a valóságban is meg fogja állni a helyét az elképzelésem miután felpróbálta ezt a gyönyörű ruhát.
- A férfiaknak azért könnyebb dolguk van, választanak egy jó öltönyt, aztán kész, ott nem igazán lehet mellényúlni - fejtettem ki a rövid elgondolásomat a lánynak, majd közben megérkezett a várva várt ruha.

Ruha:
Ruci

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=685079#post685079][b]Széplaki Alíz - 2017.06.11. 19:58[/b][/url]

- Nyugi nem fogsz egy zsák krumplira hasonlítani, hiszen azért vagyok itt, hogy ezt elkerüljük - válaszoltam mosollyal az arcomon. Úgy voltam vele, hogy őszintén megmondom, ha nem tetszik valamelyik ruha a lányon, hiszen ez lesz élete egyik legfontosabb napja, és biztos voltam benne, hogy találok neki egy olyan ruhakölteményt, amely tökéletesen fog állni neki. Persze ez nem ment elsőre, jó pár ruhán át kellett "verekednünk" magunkat, míg rá nem találtunk az igazira.
- Egyelőre azzal foglalkozz, hogy neked meglegyen a csini ruhád, aztán majd ráérsz máson is agyalni. Összpontosíts most erre! - mondtam Majának komoly arccal, hiszen most arra kellett koncentrálnunk, hogy meglegyen az a ruha, amelyet szívesen fog majd viselni az esküvője napján.
Hamarosan meghozta a hölgy is azt a ruhát, amelyet kiszemeltem a barátnőmnek, izgatottan vártam, hogy hogyan fog rajta állni.
- Ó! Ez csodaszép! Ez lesz az igazi! Nézd meg magad a tükörben! Gyönyörű vagy benne! - lelkendeztem, miután Maja felvette ezt a csodálatos ruhakölteményt. Valóban nagyszerűen állt neki, olyan volt benne, mintha ráöntötték volna és direkt neki tervezték... ennél szebb rucit aligha láttam idáig, hiszen egyik sem közelítette meg sem kinézetben sem úgy magában, azaz nem adtak neki olyan fantasztikus összképet, mint ez a ruha. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit szól hozzá a barátnőm, ha meglátja magát a tükörben, reméltem, hogy látja majd, hogy mennyire csodásan néz ki benne és osztozni fog a lelkesedésemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=686009#post686009][b]Széplaki Alíz - 2017.06.17. 13:47[/b][/url]

A barátnőm csodásan mutatott ebben a gyönyörű menyasszonyi ruhában, mintha csak rá szabták volna! Nagyon szép volt az összkép, ráadásul a fátyol még jobban feldobta az amúgy is hercegnős megjelenését, amire annyira vágyott.
- Persze, hogy kikísérlek! Mindenkinek eláll majd a lélegzete, ha meglát! - feleltem a lánynak mosolyogva.
Kicsit szomorú volt belegondolnom, hogy én egyáltalán valaha meg fogok-e házasodni, mert túl szabadelvűnek tartottam magam ahhoz, hogy bárki mellett is hosszabb távra lehorgonyozzak. Persze tudtam, hogy még nem találtam rá az igazira és azzal is tisztában voltam, hogy még változhat a véleményem ez ügyben, de egyelőre nem tudtam elképzelni, hogy valaha is összekössem az életemet valakivel.
- Bocs, megint elbambultam - mondtam mentegetőzve, majd gyorsan elkaptam Maja kezét és elindultunk a többiekhez. Miután odaértünk gyorsan beálltam a várakozók közé, hogy mindenki a lányra összpontosíthasson, hiszen most ő volt a főszereplő.
Láttam a barátnőmön, hogy kissé meg volt illetődve, de ahogy elnéztem a reakciókat, mindenki arcára kiült a döbbenet, mégpedig pozitív értemben. Csodálkoztam volna, hogyha nem tetszett volna nekik a látvány, hiszen Majácska varázslatosan festett ebben a fantasztikus ruhakölteményben.
- Ugye milyen gyönyörű? - kérdeztem a többiek felé tekintve, majd egy nagy mosolyt küldtem biztatásul a lánynak, akinél a meghatottságtól eltörött a mécses. Gyorsan kivettem egy zsebkendőt a táskámból, majd felpattanva a helyemről átnyújtottam neki.
- Te leszel a világ legszebb menyasszonya - mondtam neki büszkén és vidáman, hiszen ez volt a véleményem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=703780#post703780][b]Széplaki Alíz - 2017.09.24. 19:42[/b][/url]

Nagyon örültem, hogy sikeresen teljesítettem a vizsgáimat és annak is, hogy túl voltam a nehezén, végre nem kellett hajtanom. A szünetben végre sikerült meglátogatnom Timit egy rövid időre, mivel most nem volt fontos fellépése. Nagyon jó volt újra látni egymást, sokat beszélgettünk a történtekről és kellemes érzés volt megint otthon lenni. Persze anyámat nem említettem neki, hiszen nem akartam, hogy emiatt rossz kedve legyen vagy izguljon, úgyse tudtam még, hogy egyáltalán lesz-e valami a találkánkból vagy sem. Miután találkoztunk, megbeszéltük, hogy szabadon mozoghatok a fővárosban, hiszen szerettem volna jobban szétnézni, Timit pedig lefoglalta a munkája, de hogy ne egyedül menjek városnézésre, küldtem egy baglyot Andrej-nak, hogy tartson velem, ha úgy tartja kedve. Nagyon szerettem a városban kóricálni, beülni a kedvenc helyeimre, sétálni a Váci utcában, hajókázni a Dunán, ehhez pedig még jobban jött egy jó társaság. Anyám felbukkanása miatt még mindig feszült voltam kissé, de azért reméltem, hogy amíg a fővárosban tartózkodom, sikerül őt kiverni a fejemből. Noha tudtam, hogy teljesen nem tudok megfeledkezni róla, azért reméltem, hogy egy kicsit sikerül majd kikapcsolódnom anélkül, hogy rá gondoljak. Bíztam benne, hogy Andrej eljön velem a városnézésre, hiszen annyi minden volt, amit meg akartam osztani vele, amit meg akartam mutatni neki. Jól esett távol lennem a sulitól, úgy gondoltam, hogy ez a kis környezetváltozás kifejezetten a hasznomra vált. Nagyon is ideje volt annak, hogy végre elszakadjak az intézménytől és egy kicsit lazíthassak. A nevelőanyámnak még azt sem említettem, hogy én bizony a mágusvilágban szeretnék maradni a későbbiek folyamán, egyelőre nem akartam vele konfrontálódni és úgy éreztem, hogy nem volt még itt az ideje annak, hogy ezekről az eget rengető dolgokról beszéljek vele. Arra gondoltam, hogy idővel majd megtudja, hogy mik a szándékaim a jövőre nézve, de egyelőre nem akartam a gondjaimmal és az elképzeléseimmel terhelni őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=704384#post704384][b]Széplaki Alíz - 2017.09.29. 23:04[/b][/url]

A fiúval a Deák téren beszéltem meg a találkozót, roppant jó kedvem lett, amint megláttam őt a megbeszélt helyen.
- Szió! Örülök, hogy végül eljöttél. Látom eléggé turistásként öltöztél - kóstolgattam a srácot, de tényleg igazi turistaként nézett ki, mint aki még ne járt az országban és számos felfedezés várt rá, szóval úgy éreztem, hogy nem tévedtem nagyot.
- Mit szeretnél látni? Menjünk fel a Budai-várba? Vagy esetleg üljünk fel az óriáskerékre? - kérdeztem tőle jókedvűen.
Mindig is szerettem hintázni, ezért is nagyon sajnáltam, hogy megszüntették Pesten a Vidámparkot, avagy hozzácsaptak pár megmaradt hintát az állatkerti részhez. Azóta néha Búcsúkban sikerült hintáznom, de azért a Vidámpark sokkal jobb volt.
- Vagy menjünk el az Állatkertbe? - kérdeztem tőle csillogó szemekkel. Azt a helyet is imádtam, már rég volt lehetőségem arra, hogy elmenjek oda. A kedvencem a tigrises rész volt, na meg a pingvines... nagyon jó pofa show-kat produkáltak időnként az Állatkertben. A papagájos, szabad repülős részt is kedveltem, mert ott lehetőségem volt arra, hogy a kezemből egyenek a madarak. A papagájok egyszer egy ilyen alkalomkor épp megtaláltak, pontosabban egy almaszeletet ettek a kezemből, úgyhogy most is volt rá lehetőség, hogy sikerüljön közel engednem magamhoz őket. Sok érdekes állat volt még az Állatkertben, ráadásul a büféjük is nagyon jó volt, lehetett venni finom hamburgert, hot-dogot és egyéb finomságokat is. Persze kicsit drágábban árulták ezeket az ételeket, mint a városban, de ez egyáltalán nem lepett meg, hiszen mégiscsak egy különleges helyen voltunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=706187#post706187][b]Széplaki Alíz - 2017.10.20. 15:27[/b][/url]

- Igen, rengeteg látnivaló van itt, sajnos egy nap alatt nem is végeznénk minddel... legalább egy hét kéne ahhoz, hogy mindent láss, de akkor úgy, hogy sűrű programokat bevállalva rónánk a várost - állapítottam meg. Reméltem, hogy legközelebb majd több időnk lesz, hogy megmutathassak mindent Andrej-nak, vagy legalább a főbb nevezetességekig eljussunk.
- Jaj, imádom az Állatkertet! A Városliget felé kell mennünk. Melyiket választod a trolit vagy a kisföldalattit? A trolival láthatod a város egy részét, lehet nézelődni, ha ablak mellé ülünk,  kisföldalattinak is megvan a maga sajátos hangulata, de ott max. az állomásokat látod - vázoltam fel neki a választási lehetőségeket közlekedési eszközök terén.
- Az Állatkertbe van klassz büfé is, isteni finom ott a hamburger, de lehet enni mást is, van például palacsinta is, meg jó kávé, kóla stb. - folytattam lelkesen a mondandómat.
- Melyik a kedvenc állatod amúgy? Vagy melyik érdekel legjobban? -tettem fel egy újabb kérdést levegőt se véve. Kicsit felpörögve éreztem magam.
- Én külvárosban lakom, szóval mondhatni messze. A 17. kerületben, Rákosborzasztón. A nevelőanyám régen a belvárosban lakott, aztán kiköltözött Keresztúrra, hogy zöldebb övezetben lehessen. Mindig azt mondja, hogy neki a jó levegő, a kertes ház, a csend az első. Olyan utcában lakunk, ami negyed órára van a buszmegállóktól és csendesebb helyen van, alig járnak arra kocsik és echte zöld övezet - válaszoltam a fiúnak.
- Te melyikre tennéd a voksod? Belváros vagy külváros? Lakás vagy kertes ház? - érdeklődtem kíváncsian, hiszen mindenkinek megvolt erről a dologról a saját véleménye pro és kontrákkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=707827#post707827][b]Széplaki Alíz - 2017.11.11. 15:57[/b][/url]

- Rendben, ha több időd lesz, akkor szívesen körbevezetlek a városban. Így több időnk lesz körbejárni minden nevezetességet - feleltem neki lelkesen. Nagyon szeretettem ezt a várost és egész jól kiismertem magam itt, úgyhogy szívesen vállaltam némi fajta idegenvezetést is.
- Oké, akkor legyen a kisföldalatti, ha még nem utaztál azzal, az egyenesen a városligetbe visz, onnan meg egy kis sétával az állatkertbe érünk - feleltem neki vidáman. Én mindig szerettem utazgatni, ezzel a jármúvel is sokszor utaztam már, úgyhogy számomra nem volt újdonság, szinte az összes állomásától kívülről ismertem már.
- Azok is aranyosak! Nekem a nagymacskák és a pingvinek a kedvenceim! - válaszoltam neki mosolyogva, majd hozzátettem:
- Ugyan! Szívesen körbevezetlek! Amúgy is tavaly jártam ott utoljára, nem most volt. Azóta történt pár fejlesztés is!
- Értem. Hát igen, a közlekedési lehetőségek valóban fontosak. Szerencsére Rákosborzasztóról elég sűrűn megy az Örsre buszjárat - mondtam határozottan. Annyiból szerettem azt a helyet, hogy zöld övezet vett körül és mégse volt olyan nagyon messze a belvárostól. Ráadásul elég sok fejlesztés történt az elmúlt években, szóval egy szavam se lehetett panaszra.
- Szóval akkor kisföldalattival megyünk. Itt helyben fel is tudunk szállni rá, ugyanis ez a végállomása, csak be kell mennünk az alagútba. Ugye nincs semmilyen fóbiád? Mármint bírod a föld alatti utazást? - kérdeztem tőle körültekintően, mert ismertem olyan embereket, akik pánikrohamot kaptak a föld alatti utazástól, bár mivel a srác lelkesnek bizonyult, így nem tűnt olyannak, mint akinek bármilyen fóbiája is lenne ezzel kapcsolatosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=709241#post709241][b]Széplaki Alíz - 2017.12.03. 12:26[/b][/url]

Persze, ez elég logikátlan kérdés volt részemről, hiszen bizonyára nem választotta volna a kisföldalattit, ha félne a föld alatti tartózkodástól. Időnként azon kaptam magam, hogy elég hülyeségeket zagyválok vagy túl hamar közlöm a mondandómat. Pedig jobban járnék, ha csak azután nyitom ki a szám, miután alaposan átgondoltam, mit is akarok mondani.
- Rendben, gyere vegyük meg a jegyet! - invitáltam a föld alá, ahol az állomás közepére volt elhelyezve egy kis fülke, amelyben egy mogorva néni ült jegyárusítás céljából. Látszott rajta, hogy nyűg neki a melója, illetve az is, hogy inkább máshol lenne, mint itt, de egyébként sem tűnt túl emberbarátnak. Kértem két vonaljegyet tőle, de egyáltalán nem ment simán a dolog. Közel tíz percbe telt neki, mire kiszolgált minket. Nehezen akarta megérteni, hogy mit akarok, pedig világosan elmondtam neki, ráadásul végig azt éreztette velünk, hogy örülne, ha már eltűnnénk a fenébe, hogy hallgathassa Rúzsa Magdi zenéit, amely a háttérben szólt. Miután kelletlenül odaadta a jegyet, egyből elfordult tőlünk és feltekerte a hangerőt ezzel jelezve, hogy hagyjuk végre békén.
- Hú, hát nem volt valami barátságos, de sebaj, sok ilyen ember van. Az is lehet, hogy csak rossz napja van - vontam meg a vállamat, majd odaálltam a peronra - szigorúan a csík mögé -, hogy jöjjön a szerelvény. Nem kellett sokat várnunk, a szerelvény pillanatokon belül megérkezett, majd helyet foglaltunk egymással szemben.
- Hát ez már elég öreg harcos szerelvény meg a BKK nem arról híres, hogy normálisan karban tartsa a területét. Addig örülj, amíg nem gyullad ki a kocsi. Sajnos a 3-as metróval ez gyakran megesik, vagyis a régi ruszki szerelvényekkel.
Nem akartam riogatni a fiút, de úgy voltam vele, hogy jobb, ha felkészül mindenre. Na meg ez azért eléggé köztudott volt a mugli világban, hogy a jegy- és bérletárak nincsenek egyenlő arányban a kapott szolgáltatással a BKK-nál.
- Hát elég unalmasan telt, nem sok mindent csináltam. Sokat aludtam, Timivel elmentem az egyik táncos fellépésére, meg vásároltam magamnak pár cuccot, ami kell. Néhány új ruhát, cipőt, tudod, csajos dolgokat - válaszoltam neki vigyorogva.
- Kezdem úgy érezni, hogy már tényleg semmi sem köt ide ehhez a világhoz, de még mindig nem beszéltem erről a nevelőanyámmal. Pedig már nincs sok időm, végzős vagyok... - biggyesztettem le az ajkaimat.
- Na, és neked hogy telt idáig a "szabadság"? - kérdeztem tőle érdeklődve. Reméltem, hogy neki eseménydúsabban telt idáig a szünet, mint nekem.