[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=602387#post602387][b]Vasil Dimitrov - 2016.06.15. 22:07[/b][/url]

A bolgár nagyon jó kedvében van. Tesztet keresnek a mugliknál, ami kimutatja valahogy, ha állapotos az ember leányzója. Márpedig Michelle teljesen ki van emiatt, hogy… na, szóval amiatt, hogy nem a rendes kerékvágásban mennek a női dolgai. Egyrészt tudja ő jól, hogy bár biztos jó apa lesz egyszer, az nem mostanában lesz, és még nem is tudná megteremteni maguknak a kellő egzisztenciát. Nyilván van pénz egyébként, de valahogy jó lenne, ha valamennyire normális családja lenne, ha már neki nem igazán adatott meg. Nos, Michelle sem büszkélkedhet nagyszerű felmenőkkel, legalábbis Vasil szemszögéből biztosan. Ők tutira mindent jobban csinálnak majd – gondolja.
- Jól van kicsim, nem akarlak felidegelni titeket – adja meg magát, és visszább vesz a mosolyából. Persze odabent, nagyon is jót mosolyog az egészen. Egyébként pedig úgy érzi, hogy a francia nem állapotos, legalábbis amiket ő tud az első időkről, a drágán nem mutatkoznak jelei. De ha már itt vannak, miért ne segíthetné egy kicsit, ha mégis? Ki tudja?
- Egyébként pedig a buta esküt még nem tetted le, ne hivatkozz rá – próbálja visszafogni a nevetését, erősen összezárja a száját, és karon fogja kedvesét.
- Szerencsére nem dohányzol – szól, majd gyorsan hozzáteszi. – Mert az nagyon káros, és vigyázni kell az egészségedre – bólogat, mintha tisztában lenne azzal, hogy most kizárólag csak Michelle lelki békéjére figyel. Na, meg az egészségére.
- Nem is gondolsz arra, hogy mi lenne ha… - nem fejezi be a mondatot, csak lopva a lány lapos hasára pillant. ~ Nekem lesz a legkisebb gyerekem a világon, ha e most igaz. ~ Nyilvánvaló, hogy gőze sincs az egészről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=604246#post604246][b]Vasil Dimitrov - 2016.06.23. 14:50[/b][/url]

Huhúú, milyen helyzetbe kerültek! Illetve nem is biztos, hogy kerültek, Vasil tippje az, hogy nagyon kicsi az esélye, hogy gyermekük lehessen, mert odafigyeltek bizonyos részletekre, amire olyankor oda kell. Eléggé kizártnak tartja, hogy most Michelle állapotos, de szívesen eljátszik a gondolattal. A vicc az, hogy ha mégis ketten van a szöszkéje, akkor ő lehet, hogy jobban pánikba fog esni. De most még nem, nem tart ott, inkább új képek úsznak a képzeletfelhőjébe. Látja, ahogy játszanak vele, a kis szőke lánnyal, aki még lehet, hogy az anyukájánál is szebb, vagy viszik ide-oda, tologatják andalogva a csöppséget, vagy éppen Michelle idegesen, kiabálva utasítgatja, hogy miben hogyan segítsen. Az utóbbi kép azért nem annyira édes, de tudja jól, hogy Michelle ki tud akadni, ahogy ránézve most is közel áll már hozzá. Csak meg ne pukkanjon, árthat a gyereknek!
Sajnos a Saint-venanok büszkesége nem oldódik igazán, és tudja Vasil, hogy talán nem kéne húzogatni az alvó oroszlán bajszát. Olyan jó lenne pedig egy kicsit, mert mindig ő van a rossz oldalon ilyen esetekben., és egy igazi revansot még nem vett soha. Kicsit tart is tőle, hogy hosszabb lenne a mosolyszünet, mint kellene, de ilyen a kompromisszum. Annyit nem ér meg, hogy ne ölelhesse az ő Michellejét.
- Ne legyél az, nem lesz semmi baj – túr a lány hajába, őszinte mosollyal az ábrázatán. Kicsit elhúzódik, hogy Michelle válogathasson, most pedig talán neki kellene egy kicsit motiválnia a másikat, vagy nyugtatni. De olyan jó a feltételezés, bizsereg még a hajszála is a gondolatra, hogy közös gyermekük legyen, összekötve őket. Vajon milyen szülők lennének?
- A legfőbb érv nálam az, hogy te nem érzed késznek magad. A többi nem számít. Mindig is te számítottál, éhenkórászom – megböki az orrát meg pimaszul, de mégis olyan Vasilosan, kedvesen. Igaza van úgy nagyjából a lánynak, nem készek még egy babára, hiszen még a saját életükkel sincsenek tisztába.
- Amúgy meg te, mint Saint-Venant, nincs pénzetek? Azért ez milyen érv már –húzza fel a szemöldökét, és igaz, ami igaz, Vasilnak is van valamennyi, de azt amolyan titkos tartaléknak szánja, hogyha mégis elő kell valamiért húzni a cilinderből.
- Amúgy gondold el Mihael és a többiek milyen ajándékokat hoznának! Előre félnék tőlük – nevet fel, majd megnézi Michelle zsákmányait. – Ezeket hogyan kell bekapcsolni? – nézegeti a dobozt, ami nála a benne lévő dolog, inkább hasonlít egy lázmérőre, mint egy tesztre. Azt beadni szokta az óra végén ugyanis.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=606529#post606529][b]Vasil Dimitrov - 2016.07.03. 19:26[/b][/url]

Hirtelen átöleli, hogy szavai mellett tettekkel is kifejezze, hogy mellette áll. Természetes, hogy egymást húzzák, de az is, hogy egymást támogatják, ahogy azt Michelle is mondta: jóban, rosszban. Ebben rejlik az ő harmóniájuk, és az, hogy tisztelik egymást és a másik véleményét, még akkor is, ha az fájó, vagy nem tetszik. Így aztán persze, hogy megemlíti a pénzkérdést, valahogy nem igazán jön össze, hogy csórók lennének.
- Áh, értem. Magadnak, illetve magunknak szeretnéd megteremteni a javakat, hogy senki más ne dörgölhesse az orrunk alá, igaz? Akkor majd én kertészkedek, meg ilyesmi, amíg te keresel, oké? – húzódnak az ajkaim mosolyra, holott azt sem tudja, hogy mi fán terem a kertészkedés, Egyetlen ilyen bűbáj nincs a birtokában, csak, amit alapszinten megtanítanak neki. A fűnyíráskor is általában az olló lemetszett pár virágot, vagy növényt, amit nem kellett volna, ez még nagyon fiatal korában kiderült, hogy nem ez lesz a fő profilja. Az öntözőbűbáj is inkább medencefeltöltő-bűbájként üzemelt, a tanárai nem is erőltették nagyon ezeket, miközben a diákok röhögtek. Nem feledkezik meg a rokonokról sem és bólogat, szerinte is el lennének halmozva. Na, majd később, mert nem akarja tovább ezzel idegesíteni a másikat. Közben megnézegeti a kiválasztott tesztet és Mich felhomályosítja, hogy hogyan működik. Azonnal elvigyorodik, ahogy megtudja, hogy mit kell vele csinálni, máris gondolatok sorai rohanják meg, ahogy elképzeli.
- Erre van külön cucc, vagy csak berakod…izé… magad alá? – röffen fel röhögés közben. Próbál elfordulni, hogy ne nagyon lássa senki, mert eléggé kényelmetlenül érzi magát.
- Hajrá egy csík! – kiált fel a bolt közepén, miközben Michelle ujjai az övé közé fonódnak. Még rá is szorít egy kicsit, nehogy el akarja lökni őt a másik. Jól érzi magát, mert nagyon biztos abban, hogy vaklárma az egész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=608184#post608184][b]Vasil Dimitrov - 2016.07.11. 22:49[/b][/url]

Úgy tűnik egy kicsit sikerült elvennie a rosszkedvét Michnek. Erre büszkének kell lenni, mert nem könnyű ám ezt elérni, és látszik, hogy oldódik is lány egy keveset. A bolgár csak próbál pasi lenni, és egyébként is annyi látnivaló van itt a mugli világban. Michelle ragaszkodott a mugli öltözethez és Vasil csak vonakodva vette fel a szakadt farmert – miközben azt nézegette, hogy hogyan fog ez a ruhadarab gazdálkodni… hiszen farmer, nem? -, meg a furcsa pólót, de hát a muglik már csak ilyen furák. Ha pedig közéjük megy a mágus, el kell vegyülni… és amikor megérkeztek, már látta, hogy Michelle tudja a dörgést, tényleg igazi muglinak nézett ki.
De azóta már érdekli a használati utasítás, hogy hogyan is állapítja meg egy ilyen rudacska, hogy van-e a barátnőjében leendő kisbaba. Rá kell köpni, vagy a hóna a lá kell tenni és dörzsölni, vagy ilyesmi? Persze Michelle kerüli a témát, majd elolvashatja… hát köszi! Őt most érdekli, de a lényeg, hogy egy csík kell, akkor lesz jó. Illetve… na, mindegy.
- Minden tudás hasznos, majd átadom a tapasztalataim a mugliismeret professzornak. Lehet, hoyg ő sem tudja, hogy milyen woodoo eszköz ez, kisebbfajta varázspálca, vagy fagyipálca. Lehet, hogy nyalni is lehet? – ekkor már kuncog rendesen, mert csak a fantáziájára hagyatkozik a kis fura szerkezet mibenlétén. Persze Mich már elmondta, hogy mit kell vele csinálni… tudnak ezek a muglik varázsolni, az biztos! Meggyőződése, hogy a repülőben is van egy ember, aki hajt valami szerkezetet, ami a magasba emeli.  Mugliismeretből sosem volt toppon. Persze érzi a finom biztatást, hogy ne kiabáljon ilyeneket. De hát, ha kedves akar lenni, hogy csinálja máshogy?
Közben megveszik a cuccot, és Mich hogyhogy nem, éhes lesz. Már csak a szavakkal van gond, hiszen Vasil nemigen jár a muglik között, csak ha muszáj.
- Állj, állj, állj – fogja meg, egy pillanatra kedvesét, hogy megálljanak. – Mi az a „bigmekk”? Valami kecskeétel? Meg minek kell a mosdóba számla? Nincs papír? – tekint rá kissé naivan. – A kajálás viszont remek ötlet. Mutasd az utat főnök! – ad egy cuppanóst a lány arcára és húzni kezdi a járdán. Mondjuk, nem tudja, hogy jó-e az irány, de minden bizonnyal, ha mekegést hall, majd hirtelen meglesz az étterem. ~ Kecskehúst még úgysem kóstoltam. Főleg nem nagyot! Big Mekk! ~

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=609706#post609706][b]Vasil Dimitrov - 2016.07.21. 18:43[/b][/url]

A bolgár nagyon várja a választ, majdnem hogy remeg a kíváncsiságtól, de az nem jön. Mert ami jön, az lelohasztja a jókedvét. Michelle konkrétan leinti, hogy fejezze be a hülyeséget. Pedig a cél az volt, hogy kihozza kedvesét a letargiából, amit az esetleges gyermek születése okozna. Hát, nagyon nem sikerült, így a továbbiakban már nem szól semmit, csak hagyja magát vonszolni és a furcsa mugli készítményeket, meg dobozokat tanulmányozza. Ezzel, hogy Michelle valójában az összetartozásukat is kifejezte, már nem annyira boldogtalan. Nos, igen, a bolgár ifjú fel tud lelkesedni szinte bármin, és akkor aztán, ami jön, az jön, akár a mondatait, akár a cselekedeteit nézzük. Michelle viszont nagyon jól tudja kezelni, még ha néha szívfájdítóan is cselekszik. Ezeket már megszokta tőle, és az alvó, ébredező oroszlánnak nem húzogatja a bajszát. Úgy van vele, hogy igaza lehet a lánynak, végül is ő teljesen idegen a muglik között, szökőévente egyszer keveredik közéjük, akkor is csak a minimális időt tölti ott el. Michelle fizet, elteszi a kis cuccot és már mennek is kifelé. Ki gondolná, de megéhezett az ő bélpoklosa, és ezt teljes mellszélességgel tudja pártolni. Egészen addig, amíg el nem kezd a lány számára érthetetlen és összefüggéstelen dolgokról beszélni. Amikor rákérdez, a másik csak kineveti őt, de nagyon, teljesen szétesik, szóval Vasil tudja, hogy oltári nagy baromságokat mondhatott. De ha egyszer ilyenről szó sem volt mugliismeretből? Ő honnan tudja. Persze nem sértődik meg, nem az a fajta és végre Michelle nevet, őszintén kacag. Ezek a pillanatok pedig számára mindennél többet jelentenek, mert ilyen ritkán van, még ha ő is az elszenvedője. Annyira azért nem kell megrémülni, nem szenved nagyon. Azt hozzá kell tenni, hogy vannak még homályos foltok – a mosdóig eljutni csak egy kód segítségével lehet, he? -, de azért úgy, ahogy megérti. Vagyis inkább úgy van vele, hogy majd meglátja.
- Ahaaaaa – mondja, mintha már minden tiszta lenne, és elfogadja a lány kezét, és hipp-hopp, már be is térnek egy mugli gyorsétterembe. Ezt csak azért tudja, mert valami hasonló van Bogolyfalván is, csak nem ez az M-betűs, és persze varázslatok hada repked benn, hogy tényleg gyors legyen az éttermi kiszolgálás. Azonban őt feszélyezteti ez a sok mugli, egy kicsit vissza is vesz a mosolygásból, ahogy közelednek a pult felé a sorban. Azt meg kell hagyni, hogy amint beléptek rögtön megéhezik, és számára is ínycsiklandó illat terjeng. Addig is van egy kis idő felmérni a kínálatot, és tanulmányozza a muglikat, na meg a plakátokat.
- Az jó lesz, köszi kicsim – olvad el egy pillanat alatt és átkarolja a lányt. Próbál természetesnek hatni, szerencsére mindenki a saját dolgával törődik, de neki kezd egy kicsit bezárulni az étterem. Idegennek érzi magát nagyon, sőt ügyetlen idegennek, némi gombóc gyűlik a torkába. Michelle is érezheti, mert az átkarolás kezd kissé erős lenni, és félő, hogy Vasil magába fogja építeni őt.
- De aztán kiadós legyen ám – sóhajt egy nagyot, és beharapja az ajkait. Most már ideges, pedig pontosan ők következnek. Egyik lábáról a másikra lépdel, és már elengedi a lányt, csak pislog.
- Mekk neked – vigyorintja el magát idegesen az eladónak. – Majd ő kér, okéska? – mutat Michelle-re. Háh, tanult ám ő szlenget, vagy nem is tudja, de ez mintha megmaradt volna. Kezd melege lenni, a feszültség pedig kezdi elvenni az eszét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=610058#post610058][b]Vasil Dimitrov - 2016.07.26. 09:52[/b][/url]

Hát igen, Vasil gondolataiba beugranak a mugliismereten szerezett dolgok, főleg a szabályok. Nem szabad elárulni semmit, ami a varázsvilágot veszélyeztetné, mert jönne az aurorok, meg az amneziátorok és felesleges munkával látná el őket. De a legfontosabb a büntetés, elképzelni sem tudja, hogy egy ilyen dolog milyen szankcióval járhat, ezt már nem jegyezte meg. Emiatt egyre idegesebb, és próbál a kedvesére koncentrálni, konkrétan belebújni, mintha itt sem lenne. Ez milyen természetes, nem igaz?
- Á, válassz csak te, az biztos jó lesz, még mellényúlnék – mondja ideges mosollyal az arcán, a hangja pedig nagyon izgatott. Nyilván nem azért, hogy majd mit fognak enni, és most nem is a baba miatt, csak egyszerűen nagyon feszült, nagyon ideges lett. Michelle-t pedig megpróbálja szimbiózisba költöztetni önmagával, egészen addig, amikor a lány is észreveszi már, hogy fáj neki. Az ő mosolya természetes, mintha muglik között élt volna, a bolgárnak erős a gyanúja, hogy ez részben így is lehetett.
A rendelés megmenti Michelle-t az összepréselődéstől, mert a bolgár pasija észbe kap, és elengedi őt, sőt még autentikusan köszön is, legalábbis ő így hiszi. Gőze nincs, hogy miket mond a lány, de biztosan elég lesz mindkettőjüknek. Nézi a sok mugli pénzt is, amit kitesz az asztalra és csodálkozik, hogy az valami papírféleség lehet. ~ Lehet, hogy váltó, vagy ilyesmi. ~ Akkor hogy csodálkozott volna, ha Michelle Erzsébet utalvánnyal fizetett volna. Persze olyan nincs a párjának.
- Persze, minden oké – hazudja és beharapja az ajkát. Nem akarja, hogy bénának lássa a lány, hogy még egy egyszerű étteremben is majdnem pánikroham fogja fel.
- Jaa, igen? Nem tudtam. Gondoltam valami ilyesmi lehet itt – vonja meg a vállát, belepirul a saját hülyeségébe. Á, szóval megint hülyét csinált magából, re-mekk. Jaj, neee.
- Á, azért nem kellett volna – mondja nagyvonalúan, közben pedig szétcsókolná Michelle-t, hogy milyen figyelmes vele. – De, ha már így alakult, akkor rendben drága – mosolyog és ad egy rövid csókot azokra az édes ajkakra. Ha a francia szöszke ismeri a fiú rezdüléseit, érezheti a csókban, hogy mennyire hálás és mennyire szereti a másikat. Csak húzzanak már kifelé innen!