Nem shoppingolós fajta, mi több, tőle teljesen távol áll az órákon keresztüli ruhapróba, céltalan bolyongás a plázában vagy értelmetlen pénzszórás. Ő az az ember, aki tudja, mit akar, tudja hol keresse és azzal is tisztában van, mennyit hajlandó minderre áldozni. Úgyhogy bármennyire is fájjon a tény, miszerint a legtöbb holmiját le kell selejteznie - Boldizsár mellett olyasmi, mint a vásárlás, szóba sem jöhetett, akkor volt új holmija, ha a férje hazahozott valamit -, nem kívánság hangverseny címszó, savanyú képpel veszi nyakába a várost.
Az egy dolog, hogy átlagos, hétköznapi cuccokat kell szereznie, de sajnos nem bővelkedik alkalmi ruhadarabokban sem. Nem egy nagy szoknyarajongó, de most úgy érzi, szeretne kibontakozni és a nőiesebb oldalát is megmutatni. Nincs könnyű dolga, mert amilyen szétszórt volt reggel, elfelejtette lekenni a sebeit, így már csak abban biztos, hogy próba esetén nem mozdul ki a függöny mögül. Kedvenc üzleteit veszi sorra és természetesen a farmerekkel, bőrcuccokkal és lazább ruhákkal boldogul a legkönnyebben. Egy csinos, csónaknyakú, kötött felsőt is választ magának, méghozzá bordó színben, amikor pedig úgy érzi, hogy mind télre, mind nyárra, mind egy életre bevásárolt átlagos cuccokból, ki is fizeti őket.
Vélhetően utolsó üzletébe sétál be, az Orsay-ba - ami egyébként személyes kedvence lenne, ha business dresscode szerint kéne öltözködnie -, a szatyrait kínkeservvel tartja csak kézben. Elég nehéz ilyen sok holmival válogatni, így végül megkéri az egyik eladót, hadd pakolhassa le mindenét egy próbafülkében. Ezután felgyorsul minden, négy elegáns ruhát is kiválaszt, hogy felpróbálja őket, amikor pedig indulna, valaki megkocogtatja a vállát. Ijedtségében szinte ugrik egyet és rögtön hátrakapja a fejét, akit pedig megpillant nem más, mint...
- Gellért? - döbbent arckifejezése bizonyára mulattatja majd a férfit, egyelőre viszont csak az jár a fejében, mit kereshet egy női üzletben. Mondjuk kiszúrta Gerdát és bement, ez jogos. Vagy valakinek keresett egy aprócska ajándékot. Ez sem elképzelhetetlen. A kiválasztott darabokat magához öleli és a fülkék felé pillant, talán türelmetlennek is tűnhet egy kicsit. - Mmm, figyelj csak, volna kedved meginni valamit? Ezt a pár holmit megnézem magamon, aztán mehetnénk valahová.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=780884#post780884][b]Drinóczi Gerda Vivien - 2019.11.14. 22:38[/b][/url]

Nem shoppingolós fajta, mi több, tőle teljesen távol áll az órákon keresztüli ruhapróba, céltalan bolyongás a plázában vagy értelmetlen pénzszórás. Ő az az ember, aki tudja, mit akar, tudja hol keresse és azzal is tisztában van, mennyit hajlandó minderre áldozni. Úgyhogy bármennyire is fájjon a tény, miszerint a legtöbb holmiját le kell selejteznie - Boldizsár mellett olyasmi, mint a vásárlás, szóba sem jöhetett, akkor volt új holmija, ha a férje hazahozott valamit -, nem kívánság hangverseny címszó, savanyú képpel veszi nyakába a várost.
Az egy dolog, hogy átlagos, hétköznapi cuccokat kell szereznie, de sajnos nem bővelkedik alkalmi ruhadarabokban sem. Nem egy nagy szoknyarajongó, de most úgy érzi, szeretne kibontakozni és a nőiesebb oldalát is megmutatni. Nincs könnyű dolga, mert amilyen szétszórt volt reggel, elfelejtette lekenni a sebeit, így már csak abban biztos, hogy próba esetén nem mozdul ki a függöny mögül. Kedvenc üzleteit veszi sorra és természetesen a farmerekkel, bőrcuccokkal és lazább ruhákkal boldogul a legkönnyebben. Egy csinos, csónaknyakú, kötött felsőt is választ magának, méghozzá bordó színben, amikor pedig úgy érzi, hogy mind télre, mind nyárra, mind egy életre bevásárolt átlagos cuccokból, ki is fizeti őket.
Vélhetően utolsó üzletébe sétál be, az Orsay-ba - ami egyébként személyes kedvence lenne, ha business dresscode szerint kéne öltözködnie -, a szatyrait kínkeservvel tartja csak kézben. Elég nehéz ilyen sok holmival válogatni, így végül megkéri az egyik eladót, hadd pakolhassa le mindenét egy próbafülkében. Ezután felgyorsul minden, négy elegáns ruhát is kiválaszt, hogy felpróbálja őket, amikor pedig indulna, valaki megkocogtatja a vállát. Ijedtségében szinte ugrik egyet és rögtön hátrakapja a fejét, akit pedig megpillant nem más, mint...
- Gellért? - döbbent arckifejezése bizonyára mulattatja majd a férfit, egyelőre viszont csak az jár a fejében, mit kereshet egy női üzletben. Mondjuk kiszúrta Gerdát és bement, ez jogos. Vagy valakinek keresett egy aprócska ajándékot. Ez sem elképzelhetetlen. A kiválasztott darabokat magához öleli és a fülkék felé pillant, talán türelmetlennek is tűnhet egy kicsit. - Mmm, figyelj csak, volna kedved meginni valamit? Ezt a pár holmit megnézem magamon, aztán mehetnénk valahová.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=781314#post781314][b]Barkóczy Gellért - 2019.11.20. 11:57[/b][/url]

A múltkori kaszinós kirándulása jól sikerült, így most is kivett magának egy szabadnapot. Ami azt illeti nem igazán szeretett mostanában a faluban lenni, valahogy taszította egy kicsit. A könyvtárban töltött pár hete alatt nem haladt olyan jól, mint, ahogyan azt elképzelte. Nem is gondolta, hogy gyors sikereket fog aratni - habár megismert néhány érdekes személyt, akik ugyan nők, szóval ez annyira nem is meglepő tőle -, de ennyire lassú haladásra nem számított. Ha éppen nem dolgozott, akkor evett, aludt, de főleg a könyveket bújta. Volt néhány érdekes, de a legtöbbjük száraz volt és utálta olvasni őket. Ha nagyon úgy érezte, hogy lemerült, kimozdult a kastélyból. Most éppen a Westend emeleteit járja, pedig nem is akar igazán venni semmit. Csak jó látni az embereket, akik nem vele törődnek, csak élik a hétköznapjaikat. Meg persze be fog ülni enni valahová majd, és esetleg vesz pár cipőt, mert azokból nem igazán hozott magával. Azóta sem találkozott Gerdával, amivel magát is meglepte, hiszen szeretett volna kapcsolatot a lánnyal, ha már visszatért Sohaországból. De valahogy nem vitte rá a lélek, pár el nem küldött, összegyűrt levél is ezt mutatja, úgy gondolja a másikon a sor, hogy egy komolyabb beszélgetést megejtsenek erről az eltűnésről. Őt még mindig bántja, hogy Gerda így lelépett anno, de úgy tűnik, hogy az exférj halálával talán visszakaphat a régi barátjából valamit. Azt már elsőre is látta, hogy Gerda megváltozott, nehéz is lett volna titkolni. Amikor felnéz, lát egy nőt, sok-sok kis szatyorral egyensúlyozni még egy újabb bolt felé. Mosolyogva nézi messziről, amikor is felismerni véli Gerdát. Ezt nem hagyhatja szó nélkül semmilyen értelemben, és utána megy a boltba, de végül nem lép be az üzletbe. Kívülről nézi, ahogy Gerda négy ruhát is kiválaszt és magában a fejét fogja: biztos megint valamilyen pasihoz kellenek ezek az alkalmi ruhák. De akkor miket rejthet a többi szatyor? Hiszen azokon is ruhaüzletek logói virítanak. Megvárja míg végez a barna, és hátulról megkocogtatja Gerda vállát.
- Gerda? - kérdez vissza, a fejét rázva. Ki más lenne, miután le lett szkennelve a szép szemekkel.
- Hát, éppen ráérek - egyezik bele végül. - Még ezt a "pár" ruhát? - néz szét jelentőségteljesen a már megvett és a megvételre váró ruhadarabok között. - Segíteni is kell? Mert nem igazán értek a női ruhákhoz, maximum a levételükhöz - nevetgél röviden, de azért szívesen marad. A próbafülke előtt álló kényelmes székre ül le és mutatja a lánynak, hogy kezdheti a próbákat.
- Bálba készülsz? Vagy új pasi? - szól a függönyön keresztül, miután Gerda eltűnik a szemei elől. Az utóbbi kérdését inkább a kíváncsiság hajtja, mint az, hogy hinne benne. Közeli még a haláleset, legalábbis ő így gondolja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=781388#post781388][b]Drinóczi Gerda Vivien - 2019.11.21. 13:04[/b][/url]

A visszakérdezéstől zavarba jön és a kiválasztott ruhákkal egyensúlyozva kelletlenül hátratűri egy tincsét. Jól van már na, sok mindenre számított volna itt, csak ismerősre nem. Ami azt illeti, arra főleg nem. Mindenesetre gyorsan improvizál, egyébként is akart írni a férfinak, hogy beszélniük kéne, most övé a kezdeményezés felelőssége.
- Igen, ezt a... - ekkor pillant le a rá váró szatyrokra és tudatosítja, hogy a kezében újabb nagy adag van. - Óóó, igen, tudod öhm... Szóval ideje volt kicsit megújítani a ruhatáram - látszik rajta, hogy zavarban van, így nem teketóriázik sokat, hanem bemegy a próbafülkébe, hogy elhúzza maga mögött a függönyt. Természetesen Gellérttel így is tudnak beszélgetni, nem a fülét használja öltözködésre - ami nagy szerencse, mert baromi hülyén nézne ki és baromi ügyetlen lenne.
- Te semmit sem változtál - megforgatja szemeit és, bár a férfi ezt nem láthatja, biztos benne, hogy tudja. Igaz, rég volt már, hogy ők ketten szinte elválaszthatatlan barátok voltak, de talán nem veszett el minden emlék, minden közös pillanat. Márpedig annak idején Gerda annyit forgatta a szemét, hogy az már szinte büntetendő. Az a csoda, hogy nem lett izomlázas tőle. Leveti saját holmiját, hogy felpróbálhassa az egyik fehéret. Egy ideig forgatja a kezében, miközben válaszol a férfinak. - Elég, ha megmondod, hogy jól néz-e ki, mert ha nem, egyszerűen nem veszem meg - közben fordít rajta még egyet és ajkát rágva elkezdi magára húzni. Nincs könnyű dolga a cipzárral, de végül felküzdi és igyekszik eligazgatni magán. A melltartó abszolút kellemetlen viselet alá, így gyorsan ki is bújik belőle, de vissza már nem fordul a tükörhöz, hiszen tudja, hogy fog állni: bitang jól.
- Egyik sem - elhúzz a függönyt, hogy megmutassa magát. - Ellenben semmi alkalmi göncöm nincs, muszáj tartanom otthon valamit. Na? - feszengve ugyan, de lassan körbefordul, hogy egészen jól látható legyen a ruha minden vonala. Amikor a tükör felé áll veszi csak észre, hogy a melle alatt lévő vágás kilóg a ruhából. Szinte rögtön lesápad, de már nincs ideje takargatni, így próbál úgy tenni, mintha semmi szokatlan nem lenne. Hát persze, a melltartó kitakarta, csakhogy anélkül tökéletesen látszik a heg. Próbál normálisan viselkedni, bár nehezére esik. Minden rendben. Biztos nem veszi észre.
- Felpróbálom a többit is - viszonylag hamar dönt úgy, hogy leveti és miközben villámgyorsan elhúzza a függönyt, kétségbeesve dől a fülke oldalának. A fenébe, nem hitte volna, hogy ennyire látszik majd. A tükörhöz lépve kicsit elhúzza a ruhát, hogy lássa az egészet. Remegő ujjával végigsimít rajta, miközben bevillan Boldizsár eszelős tekintete. Lehunyva szemét rögtön elfordul, hogy nekilásson a cipzár lehúzásához.