[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753217#post753217][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2019.03.26. 17:46[/b][/url]

A mai nap tökéletesnek bizonyult egy kis süteményezésre, ezúttal egyedül vágtam neki az útnak a faluba. A szüleimmel beszéltünk, hogy egyedül semmiképp sem engednek kiköltözni, mindenképp keressek megbízható lakótársakat magamnak, úgy esetleg lehet. A kolival úgy komoly baj nem igen volt, sőt, kimondottan szerettem a kastélyban lenni, itt inkább arról volt szó, hogy az alapképzés után elhagynám a családi fészket, kirepülnék. Egyszerűen már nem találtam a helyem a mugli közegben, annyira átitatta életemet a mágia mostanra.
- Szia, Em! Vagyis… tanárnő – adtam meg a kellő tiszteletet. Mellette volt még szabad hely, jeej. – Csatlakozhatok?
Illedelmesen érdeklődtem, elvégre nem szeretnék tolakodó lenni, és hátha vár valakire, vagy csak egyedül szeretne lenni.
- Milyen érzés tanítani?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753233#post753233][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2019.03.26. 20:17[/b][/url]

– Ne haragudj, csak olyan jó együtt örülni veled. – És én még el se lőttem a főpoént. Ha valaki még elsőéves koromban azt mondja nekem, hogy ezt meg fogom lépni, körberöhögöm. És ahogy azt se gondoltam volna soha, hogy én képes lehetek ennyire jó irányba terelődni. A környezetem kezdett hatással lenni rám, jó értelemben. Ha viccelődtem is, akkor se más kárára, jobbára szóviccekben éltem ki magam.
 – Málnás túrókockát kérnék szépen – adtam le közben a rendelésemet.
 – Most készülök az évtized meglepetésére, – mosolyogtam –, de nem árulhatom el.
Ó, nem. Ha sikerül, akkor tényleg nagy dobás lesz, ha meg nem, nos, jó próbálkozás, legfeljebb Sárközi bácsi röhög egyet a markába.
– Alig várom a következő tanévet, de még ki kell találnom, merre is tanuljak tovább. Te milyen szakon tudnál engem elképzelni? – tettem fel a fogós kérdést. – Mindenképpen itt akarok maradni mesterképzésre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753241#post753241][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2019.03.26. 20:47[/b][/url]

- Nem baj az, ez is egy tapasztalat lesz – mosolyogtam. Egyszer tényleg így marad az arcom, más kifejezést is használhatnék, mert a végén azt hiszik, dilis vagyok. Aki ismer, az nem csak hiszi, tudja is.
- Legkésőbb év végéig muszáj, hogy eldöntsem. Negyedikes jegyek már számítanak, és addig módosítom az órarendem, amíg nem csúsztam le. Leginkább valami pörgős, utazós szakmában tudom elképzelni magam. Tavaly még az átoktörőt is fontoltam, de ahogy nézem, elég kemény szak. És ha nem zabolázom meg a mágiámat, akkor komoly bajba is kerülhetek, márpedig nem sűrűn, de azért még mindig vannak kitöréseim. – Igaz, ezekért már teljes mértékben én vagyok a felelős, az érzelemkontrollom még nem egészen tökéletes. A jóga meghozza a hatását, de egy készség nem egyik napról a másikra fejlődik ki, még akkor se, ha ott van plusz aduásznak a tehetség hozzá.
-Tanítani semmiképp sem akarok, néha még magamhoz sincs türelmem, és sanszos, hogy a kölykök kivágnának az ablakon, ha túl sokat járatnám a csőröm  - kezdtem sorolni azt, ami biztos, hogy kilőve. – Amik úgy bejönnek tárgyak, az a Bűbájtan, az SVK, a Mugliismeret és az Asztrológia, Csillagászattal összekombinálva. Legendás Lények Gondozása, Bájitaltan, ezek felejtősek. Reptan, kviddics úgyszintén. Még a sima vendéglátás is vonzz, el tudom magam képzelni akár cukrásznak is, vagy szakácsnak. Apu is szakács, csak ő mugli mód.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=778427#post778427][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2019.10.19. 13:05[/b][/url]

Egyszerűen fantasztikus a nap. Egy hétvégi, szombat délután, lenn a faluban. Mivel egy ismerősöm se ért rá igazán, én úgy döntöttem, hogy lenézek a faluba. Csak úgy sétálni támadt kedvem, a friss levegőn. Az idei évre okosabban rendeztem az óráimat, sajnos kedvenc tanárom órájáról is lemondtam, mert túl soknak éreztem, bármennyire is jó, érzem a határaimat. A hobbik közül leadtam javarészt a bajkeverést, bár, khm, még mindig akadnak kisebb kilengések. Lásd a hippogriffek… de semmi baj. Végül egy pad mellett döntöttem, a fő utcán, jobb ötlet híján. Úgy vásárolgatni különösebben nem volt kedvem, nem is azért jöttem le.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=778437#post778437][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2019.10.19. 13:40[/b][/url]

Ahogy az várható, annyira elmerültem, hogy észre se vettem, hogy a lábam táncolhatnék-varázslat érte.
- Ezt intézhette volna udvariasabban is, tanár úr – morogtam. – Egy "Felkérhetem egy táncra?", másképp hangzik, és nem szeretem a bachatát…
A padba kapaszkodva próbáltam meg egy helyben maradni, hogy előszedjem a pálcámat. Igen, nem kéne, de a kabátzsebben találtam csak neki helyet, a belső rejtett zsebben.
Ha egy helyben tudnék maradni, olyan klassz lenne, egy Finitével elintézhetném a dolgot.
- Leszedi rólam magától, vagy énekeljek egy kicsit, hogy legyen is mire táncolni? - meredtem rá úgy, mint Csizmás Kandúr a Shrekből szokott, ha el akarja hitetni, hogy mekkora egy ártatlanság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=778444#post778444][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2019.10.19. 14:06[/b][/url]

- Értsem úgy, hogy ez a visszavágó a festő-bűbájért? – Gyakorlás, aha, én meg a falvédőről jöttem le. Fel kéne találnom egy VZR prof detektort… csakhogy legyen mivel lefoglalni magam.
Mire válaszolhattam volna akármit is, segített, hogy ne tudjam bevetni az ellenfegyverem. Ez így könnyű… mármint neki. Vagy talán már hallott volna a „képességeimről”, vagyis, pontosítok, azok hiányáról Sárki proftól? Könnyen lehet, de lehet, csak nem igazán van tisztában, mit jelent, ha én elkezdek énekelni. Azt a kínt ne kívánja soha senki senkinek. Maradjunk annyiban, hogy nem én leszek az új Susan Boyle…
A somfával egyenesen lehetetlen nonverbálisan varázsolni, úgyhogy elég csúnyán néztem a tanbára. Why? Why me? Lassan berakhatnám a Buli-ciklust, amennyit szenvelgek itt ezzel az egy finitével. De szerencsére sikerül úgy negyedik kísérletre legalább a hangom visszahozni.
- Finite... Merem remélni, hogy legalább a produkcióm tetszett. - Meh. Ennyit a kellemes szombat délutáni nyugiról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=778447#post778447][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2019.10.19. 15:11[/b][/url]

- Ez gonoszság volt. Most megérdemelné, hogy jól széténekeljem a dobhártyáját… szakadásig. – Ha nem lett volna három évig a tanárom, illetve haver lenne, akkor simán nyelvet öltöttem volna rá, így viszont megtartom magamnak a gyerekes duzzogást. Még lehet. Még egy kis ideig.
- Pihenni akartam. A kori, a suli és a jóga az egész időmet kiteszi szinte. És utálok táncolni – célozgattam. – Rellonos húzás volt, fogadok, hogy oda járt.
Ilyen sunyin csak ők tudnak figyelmet kiharcolni maguknak. – Hogy lenne igaz? Csak pletyi. Én nem dolgoznék olyan helyen, közismert zabagépként, ha nem ügyelnének a minőségre. Na, hogy érzi magát, Év Tanáraként?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=778453#post778453][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2019.10.19. 15:50[/b][/url]

- Igen, majd ha jön egy sötét varázsló, akinek táncolhatnékja van, legalább már bachatázni fogok tudni – forgattam a szemem.
- Komolyan mondja, vagy csak ugrat? – Bármennyire is szeretem, néha azt se hiszem el, amit kérdez. Ő az a tanár, aki kb. olyan, mint az ex-bűbájtan tanárom, csak másképp. Madarásznak nem volt, VZ-nek meg túl sok a mimikája nekem, na meg a hangsúlya. Plusz elég a tudat, hogy rellonos volt. Tőlük sose tudja, mire számítson az ember, de ez ránk, eridonosokra is igaz. Hol az egekben szállunk, hol meg leeresztünk, é ez a természetünkből fakad.
Én pl túl hamar vesztem el a lelkesedésem egy dolog iránt, ha nincs valami, ami tényleg megtartson azon a ponton, és nem csak megfog pár percre-napra-hétre.
A korcsolyára a kis aranyom vett rá, Evgenij. Jól letol, ha nem arra használom az eszem, amire kéne, és hatásos, mert rendszerint elszégyellem magam tőle, pedig még csak hangsúlyon se változtat, meg semmi szidás, de érzem, hogy megbántottam. És azt is tudom, hogy csak félt, épp ezért igyekszem nem bajba keveredni. Halott ügy, előbb-utóbb úgyis megtalál a baj. Most épp táncoltató-átok formájában.
- Mert tériszonyos vagyok. Ha kiröhög, tényleg énekelni fogok – húztam össze szemem morcosan. Igen, még mindig kicsit zabos voltam, hogy a kis meditációmban megzavart.
- Jöjjön csak, nem fog csalódni – biccentettem, közben idióta kriksz-krakszokat rajzoltam a járda és a pad közötti kis földes részbe, mert why not. Már egy egész szép masnit kihoztam belőle. Eh. Sose lesz belőlem Van Gogh Kettő Fem!Version-ben.
- Nem semmi. Jól tartja magát, tanár úr. Ha igazán fel akar készíteni, akkor adjon tippet a som nonverbalitás-fejlesztésére. Szinte képtelenség, hogy ne hangoskodjon, de amúgy tökéletesen megcsinál mindent – teljesen elégedett voltam ezen az egy apróságon túl a pálcámmal. Szinte állandóan trenníroztam, igyekeztem változatos bűbájokat, átváltoztatásokat végrehajtani vele, hogy ne unja el magát, meg én se.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=778457#post778457][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2019.10.19. 16:59[/b][/url]

- Nem tagadom, jól esik a bók, de azért ennyire még ne magasztaljon az egekbe – kacsintottam. Jól elvoltam VZR-rel, de Merlin ments, hogy egy ilyen figurával összekössem az életem huzamosabb ideig. Az egoizmusa nekem túl sok.
- Ó, nem látott az első repülés-órámon –  eresztettem el egy halk kuncogást. Szép emlékek. – Hihetetlen, hogy milyen régi emléknek tűnik az elő év, így visszanézve. Imádom a varázsvilágot.
De tényleg. Az összes hátránnyal együttvéve több pozitívum ért, és nem mondanék le erről soha.
- Nem hát. Nem baj az, ha vannak különbözőségek, ettől szép az élet – és ebben lubickoltam, rajongtam az újdonság-élményért. Aztán rákérdezett a pálcámra. Gyönyörű.
- Fogalmam sincs. Olyan… olyan tudtam, és kész, hogy összetartozunk. Érzett már olyan euforikus boldogságot, hogy a világ összes szava nem lenne elég körülírni? Na, ilyesmi élmény volt. Fantasztikus. Leírhatatlan. És hangos. Én is így szeretem: minél nagyobbat szól, annál jobb az adrenalin-faktor.
Jó, nem mindig lehet elkerülni balhémentesen az ilyen eseteket, de attól még java része vicces. – És maga? Magának milyen volt a legelső pálcaválasztás?