[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753667#post753667][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.03.31. 16:18[/b][/url]

- Szóval egy lány.
Összeszűkült szemekkel méregetem.
- Ugye tudod, Adrian Black, hogy a "nagyon kedves lány" azt jelenti virágnyelven, hogy igazán tehetséges, nos, mellben például.
Mondjuk jobb, hogy ez most derült ki, mint amikor csak úgy lazán besétálok az irodájába, aztán ott ül ez a nagyon kedves lány.
- Szóval én meg akkor majd keresek egy elesett fiúcskát, akin csak úgy megesik a szívem.
Hihetetlen, de igaz, komolyan féltékenységet érzek. Ez borzalmas.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753671#post753671][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.03.31. 16:31[/b][/url]

- Férjnél? Ilyen fiatalon kezdenek meghülyülni?
Még én se mennék férjhez, még akkor sem, ha Adrian itt és most pörgetne nekem egy gyűrűt és letérdelne. Persze nem mondanék nemet, nem hülyültem meg, de másnapra nem lenne kész az ülésrend, az is biztos.
- Igen.
Engedelmesen bújok közelebb, ebből, ha így haladunk, nem lesz fagyi, de valahogy nem is bánom, kiszabadítom a kezem, és a nyakát átölelve húzom közelebb magamhoz.
- Van itt még valami.
Előtte persze azért kicsit babásan puszilgatom, ha már felvállal, akkor azért éreztetni kell vele, hogy bejön titkolózás nélkül is.
- Egyszer régen azt mondtad nekem, hogy ha akarom, eltünteted Valery emlékét a bőrömről. Szeretném, ha megtörténne.
Hogy vettem-e egy ultraszexi bikinit? Igen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753677#post753677][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.03.31. 16:46[/b][/url]

- Biztos. Tudod, ha lelépnék egy másik pasival, aki nem gyógyító, hát eléggé megnehezítené, hogy utána meg időpontot egyeztessek hozzád. Pedig másra nem bíznám.
Tudom, hogy biztos vagyok benne, hogy megérettem erre a lépésre. A tetoválásra is van ötletem, de ezt majd Dáviddal megbeszélem, mert ő tudja, hogy kivitelezhető-e. Viszont próbálok viccet csinálni belőle, mert nem akarom elrontani a hangulatot.
- Nem baj. Ez most egy új fejezet, sőt, nem is, ez egy folytatás, egy új könyv. Új szakasz, veled.
Ha valaki, akkor szerintem mi ezért megküzdöttünk, szerintem legalábbis eléggé rendesen. És nem bánom, hogy ennyi minden volt előtte, mert tudom, hogy ami most van, valóban igaz.
- Mellekről jut eszembe, ha ma nálam alszol, vagyis, ha nálam szeretnél aludni, aaaaaludni, akkor már van hol. Befejeztem a kipakolást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=753685#post753685][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.03.31. 17:42[/b][/url]

- Tudod, hogy igen.
Gondolom azt várta, hogy nemet mondok, de hát na, nehogy unalmasak legyünk. Hihetetlen még mindig, hogy lenyúlta az unikornisaimat.
- Erényeid.
Elnevetem magam, a szám elé kell kapnom a szabad kezem. Mi és az erényeink, ugyan már, édes.
- Az megvan, hogy két csók után lefeküdtünk egymással? Milyen erényeink vannak nekünk pontosan? Ráadásul te egy keeeeeeedves lányt is magad mellék vettél.
Én meg akkor is magam mellé fogok venni egy elesett fiút, és pont.
- Talán főzök neked. Akár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=754465#post754465][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.04.04. 18:10[/b][/url]

Persze, hogy segítek, ez nem is kérdéses, igazándiból el akartam már jönni korábban is, csak nem tudtam, hogy mégis, hogyan induljak neki a sztorinak. Persze a fejemben már párszor lejátszottam, de valahogy mindig olyan szerencsétlenül éreztem magam. Most viszont, megvan a tökéletes. A héliumos lufi. Az egyiket kikötve, titokban szívok belőle egy kicsit, majd felpillantva rá, kimondom. Csak úgy, elváltozott hangon.
- Lefeküdtem Adriannel.
Nem is nézek rá, csak leülve szusszanok egyet, majd megkönnyebbülten nézek fel.
- Nagyon szép ez a díszítés, jó választás volt ez a szín.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=754467#post754467][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.04.04. 18:32[/b][/url]

Amikor nevet egy kicsit elcsodálkozom, de aztán a váltás hatására meg megijedek. Szuper tényközlő vagyok én is.
- Hát, igen. Nem tudtam, hogy ezt hogyan mondjam el. Igazából. Meg azóta párszor, sokszor.
Mondanám, hogy állandóan, de azért azt nem szeretném, hogy kitérjen a hitéből.
- Csak most egy kicsit aggódom.
Felkelve felkötöm a lufit, szerencsére nem látszik meg az az egy slukk, amit tényközlésre fordítottam.
- Szóval ez eléggé komolynak hat, de én csak vele... mármint tudod, hogy mással nem. Nem leszek ettől furcsa?
Közben nem is igazán őt nézem, hanem Oriont. Neki olyan könnyű dolga van és még mandulavajas kekszet is kap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=754470#post754470][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.04.04. 18:52[/b][/url]

Csak bólogatni tudok elsőre, de azt jó sűrűn, mégis, amikor a bőrét érzem magamon, megnyugszom, és hirtelen ötlettől vezérelve, és mert szükségem van rá, megölelem őt. Szorosan, mint aki soha többet nem akarja elengedni. Ő az, akinek mindent képes vagyok elmondani.
- Együtt. Megkérdeztem, hogy mit szeretne, felvállalni, vagy inkább csak legyen ez egy szobányi titok, és azt mondta, hogy felvállal, a kezem is megfogta, és csókolóztunk az utcán. ÉN! Csókolóztam Adriannel!
Teljesen elpirulok, de nem tudok nem mosolyogni, végre kimondhattam hangosan. Mindenképpen neki szerettem volna először.
- Kérek.
És kapok, de csak egy picit tudok enni, mert tényleg mindent el akarok mesélni.
- Elmentünk együtt Cole-hoz, tudom, ez elég nagy hülyeségnek hangzik, de látnom kellett őket együtt, főztem vacsit, beszélgettünk, eljöttünk, és megkérdezte, hogy miért kellett eljönnie. És hát szóval, mondtam neki, hogy miért, és mondta, hogy ők ketten sosem lesznek már együtt. És megcsókolt, én meg annyira rácsodálkoztam, hogy, elhúzódtam. Nagyon ciki vagyok. De aztán visszacsókoltam, persze, rendesen, és azt mondtam neki, hogy nem akarok tovább várni, semmire. És, nem is vártunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=754474#post754474][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.04.04. 19:13[/b][/url]

Imádom, hogy ennyire velem van, nekem szükségem van erre, szükségem van rá, az elmúlt évben is szükségem lett volna, rá igazán, de erőnek erejével álltam meg, azért, hogy most itt lehessek, így. Mi ketten sosem fogunk már elszakadni, örökre összeköt minket a szeretet.
- Köszi.
Nevetem el magam, és még a könnyem is kicsordul. Megint csak bólogatok.
- Mindig tudod a megoldást. Annyira boldog vagyok vele, meg úgy tényleg, mintha más ember lennék, de mégis önmagam.
Ez pedig csodálatos. Benyomom a kekszet a pofimba, majd sűrűn rágni kezdem, és egy jól eső nyögéssel konstatálom a véleményem.
- Ha meghalok is, megéri, mert imádom. Nagyon finom.
Gyorsan rágok, le is nyelem, hogy rendesen tudjak beszélni.
- Na és ti? Mesélj valamit te is, kérlek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=754480#post754480][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.04.04. 19:54[/b][/url]

- Mi?
Olyan csodálkozva nézek rá, hogy jobb is, hogy lenyeltem a kekszet, mert az most biztos, hogy minden morzsa kihullana a számból.
- Merlin szent szerelmére, Miro!
A szám elé kaptam a kezem, mert már láttam a gyűrűt, meg tudom Dustint, meg minden, de az, hogy ő férjhez megy, egyszerűen, letaglóz. A lehető legjobb értelemben, mert Miro egy csodálatos emberi lény, mit emberi! Angyali! Neki kijár, hogy az élet minden területén boldog legyen. Ő a példaképem, ez tagadhatatlan.
- Május harminc. Mindjárt itt van! Feleség leszel!
Olyan lelkes vagyok, mintha azt közölte volna, hogy... hogy férjhez megy. Igen, azt hiszem, ez a legnagyobb boldogság jelenleg, amit el tudok képzelni.
- Édesem! Ez annyira csodálatos! Van már ruhád? Hol lesz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=754488#post754488][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.04.04. 20:36[/b][/url]

- Mrs Westwood. Mrs Celestyna Westwood. Édes, tökéletes.
Tényleg az, annyira szépen hangzik, amikor kimondom, olyan dallamos, olyan természetesen jön ki ajkaim közül.
- Amúgy nem, szóval szégyelld magad. Csak viccelek, nehogy! Élvezd! Istenem, Celestyna Westwood, maga tökéletes.
Felelem fellelkesülve. Tényleg az, imádom, hogy feleség lesz belőle, hozzá nagyon illik, hogy Dustinhoz tartozzon mindenhogyan.
- Kilenc, őrült hosszú év. Én meg komolyan az egy évemen nyavalyogtam? Visszaszívok mindent. Az egy év semmi, de kilenc. Valóban várhatja. Szerintem a tegnap is későn lenne, de a május tökéletes, gyönyörű akkor már minden. De ne aggódj, semmi sem lesz olyan szép, mint te.
Odalépve hozzá nyomok egy puszit az arcára, és oldalról ölelem át, ringok vele egy kicsit.
- Miro, én most olyan boldog lettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756646#post756646][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.04.28. 20:05[/b][/url]

A főbérlőm szerint én vagyok eddig a legjobb bérlője, főleg, mert nagyon keveset vagyok otthon, és tényleg, mert már megint ezen a teraszon iszom a teámat, miközben stalkolom a szomszédokat. Már jó idő van, a legtöbben a kertekben élik a mindennapjaikat. A kedvenceim, Bözsi néni és Béla bácsi éppen a hintaszékeikben teljesen egyszerre ringanak. Bözsi néni köt, Pista bácsi rejtvényt fejt. Kellemes, békés este van, nekem pedig rengeteg látnivalót nyújtanak a szomszédok. Kezdek aggódni azért, hogy mocskos dolgot művelek azzal, hogy leselkedem utánuk, de nem tudom, hogy a saját példányom éppen merre jár, vagy, hogy mióta vagyok kint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756649#post756649][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.04.28. 20:24[/b][/url]

Meglepődök, hogy itt van, mert úgy lopózik, mintha cica lenne, én pedig sikantva fordulok felé, teám egy részét elindítva a kert felé. Riadtan fordulok felé, és teszem a szájára szabad kezem, korholó-tanárnénisen nézve rá.
- Mindenki kint van.
Vagyis igen, éppen most kezdtem el Várkonyiékat stalkolni, de ezt nekik nem kell tudniuk. A kezemet leveszem Adrian szájáról, és helyette a saját ajkaimat nyomom oda picit, de csak egy picit.
- Kíváncsi vagyok, hogy Lana tényleg terhes-e. Azt beszélik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756651#post756651][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.04.28. 20:39[/b][/url]

- Én nem kiabálok. Vagyis, nem, én nem kiabálok.
De, van az a helyzet, amikor kiabálok, de az biztos, hogy nem a Várkonyi házaspár délutánja.
- Mindig megijesztesz, amikor stalkolok.
Korholom, amiért rajtakap olyan dolgon, amit nem illik csinálni.
- Hát...
Megfordulva lekönyökölök a korlátra, hogy jól lássak a fa ágai között. Kicsit sem félreérthető az, ahogy most vagyunk, de ugye leskelődöm, nem gondolkozom.
- Most vagy terhes, vagy nagyon előnytelen neki ez a felső. De azt is hallottam, hogy Várkonyi eridonos lányokat hajkurászik. Szóval nem tudom.
Hümmögve nézem őket, de azért hátrapillantok rá.
- Filmezünk ma?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756655#post756655][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.04.28. 21:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756661#post756661][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.04.28. 21:29[/b][/url]

- Nem is értem, hogy mit szeretek rajtad, akkora kis bunkó vagy, Adrian.
Forgatom meg a szemöldökömet, amikor utánoz, és jó, későn esett le a dolog, de ő meg egyből jön ezzel a vékonyítással.
- Nekem meg enni sem adsz. Úristen, szerinted én kövér vagyok?
A második mondat egy kicsit hangosabbra sikeredik, mert látom a szemem sarkából, hogy Béla bácsi és Bözsi néni is felpillantanak ránk, sőt, utóbbi még a szája elé is kapja a kezét. Remek.
- Mert a diáklányaid öregek hozzád.
Mondjuk a tanársegéde említésére felemelkedek, és ellépve tőle, szembe fordulok vele.
- Angyali, az. Adrian a te életedben annyi angyal van, hogy magam sem értem, hogyan tudod számon tartani őket. Ja igen, ott van a c kosaras szőke angyal, meg a dupla d-s segéd angyal, a kettő között meg a hárpia nőd.
Jobb szemöldököm megemelkedik, karjaimat összefonom magam előtt.
- Lehet, hogy inkább keresek magamnak valakit a tanári karból. Egy idősebb férfit, akinek kevesebb szárnyas nőszemély van az életében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756668#post756668][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.04.28. 21:48[/b][/url]

- Rövid lista lenne.
Dehogy lenne rövid, ezt ő is tudja, főleg mivel a kis mocsok a fejemben turkál, és én is tudom, mivel ismerem a folyamatot, ahogy fokozatosan lettem szerelmes belé.
- Az mindegy, most sem dugsz a számba semmit. Szóval kövérnek tartasz.
Kezeimet csípőre vágva nézek rá komolyan, és próbálom tartani a komolyságot úgy is, hogy megpróbálom nem elemezni a mondatomat más jelentés szerint.
- Az égiek, hogy egyem a szívüket.
Nem tudom, hogy miért unszimpatikus a kolléganő, hát nem tett semmit tényleg, pusztán csak taktikusan lerántotta a válláról a talárt, amikor az én uram ott lépkedett mellette. És bár Adrian azóta is hozzám jár haza - főleg, mert itt lakik, lol, lapozzunk -, nem lenne okom féltékenykedni, mégis féltékenykedek, valamiért nem akarom azt se, hogy más csak egy levegőt szívjon vele.
- Hát igen, Adrian, te még csak Mr. Black vagy, ő meg dr. Várkonyi. Talán elhagylak, amíg te is nem leszel doki, aztán szeretőnek csak megteszed. Egy angyali érintésért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756675#post756675][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.04.28. 22:13[/b][/url]

- Kettőnk közül ezt nem én szeretném jobban.
Állapítom meg elégedetten, mert bár eléggé rosszul tudok az ilyenekkel indítani, azért van, amikor elég jól is ki tudok jönni belőlük. És tudom, hogy most én nyertem.
- Egzotikus, Mr. Black. Az ön családja igencsak érdekes vágyakat táplál a szent arcú angyali nők iránt. Az egyik orosz, a másik francia. Sajnálom, hogy én ilyen unalmasra sikerültem.
Még a szemem is megforgatom kissé, hogy érezze, mennyire nagyon sajnálom. Annyira szemét, mert pontosan tudja, hogy mennyire bosszant a nő, és tényleg, engem senki soha, de ő valahogy nagyon. Az én családom nem kompatibilis az orosz angyalokkal. Sad story.
- Az a lényeg, hogy az én dolgaimra kielégítő megoldást találjon.
Nagyon komolyan és elszántan beszélek az ügyről, mintha tényleg komolyan is gondolnám.
- Hát akkor Adrian, bújjanak hozzád reszketve az őrangyalaid, én meg a ma esti táncikát majd egy kemény kötésű férfiembernek adom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756677#post756677][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.04.28. 22:31[/b][/url]

Imádom, amikor kihozom belőle ezt. Mind a ketten féltékenyek vagyunk, és éppen ezért tudom, hogy egyikünk se tenné meg azt, hogy ténylegesen megcsalja a másikat. Nem hiszem, hogy az orosz nő, vagy Várkonyi felérne nálunk a másikkal. Imádom, amikor véget szab a játéknak, mert tudom, hogy ilyenkor elindul benne az, amit igazán féltékenységnek lehet nevezni. Ajkaim cicamosolyra húzódnak, miközben szorosan érzem a testemnél a testét.
- A tiéd vagyok.
Nézek mélyen a mogyorószín szemekbe, ujjaim közé fogom a tálat, és kettőnk közé húzom, a villára felszúrva pár falatot, és ajkai felé tartom.
- Mindig is a tiéd voltam.
Ezt még sosem mondtam ki, de most már, hogy tudom, hogy mindvégig tudta, hogy évek óta tudja, hogy szeretem, már nem titkolom. Minek? Egy legilimentorral volt dolgom végig, én meg azt hittem, hogy a fiús ruhák elrejtik az érzéseimet is.
- Hát jó, ma neked táncolok.
Ahogy eddig és ezután is mindig. A villával eljátszva igazgatom a vacsoráját, majd újabb adagot szúrok fel, és tartom felé.
- Szombaton, eljönnél velem táncolni? Még mindig ott van a szekrényben az a vörös ruha, amit a bálon viseltem volna.
Mivel elment, nem mentem el, nem húztam fel, és a múltkor, ahogy a kezembe akadt, rájöttem, hogy szeretném viselni, ha csak egyszer is. Zavartan, elpirulva hajtom le a fejem, hogy inkább megint a salátára koncentrálok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=763866#post763866][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.07.14. 20:32[/b][/url]

- Oké. Mondjuk ha ilyet kérsz tőlem, legalább egy pólót húzhattál volna.
Mondom őszintén a saját sörömből egy kortyot lehúzva. Vasárnap van, se smink, se melltartó, holnap pedig csak negyedik órám van, szóval minden tökéletes. Nem szoktam sokat inni, mert én a kevéstől is elég könnyen belendülök.
- Szóval.
A pálcámat a kezembe véve, nyomok rá egy szerencsepuszit, végig Adrian szemébe nézve, majd felé fordítom.
- Oké, ez így nagyon furcsa érzés.
Sosem tettem még ilyet, de most mégis, rá szegezem a pálcám, a tekintetem elmélyítem az övében, és remélem hamarosan elmémet is az elméjében.
- Legilimens.
Mondom ki érthetően, és figyelek, tapogatózok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=763870#post763870][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.07.14. 20:58[/b][/url]

- Szegény, szegény Mr. Black.
Mosolyodom el játékosan, ahogy nézem őt, de nem ezért vagyunk most itt. Vagyis nem csak ezért. Szóval most, mint jó barátnő, segítek neki.
- Hogy pálcát fogok rád? Csodás életünk lesz együtt.
Én hosszú távra tervezek, de kicsit aggódom, hogy vannak, akik viszont arra fogadnak, hogy vajon hány nap, hét vagy hónap múlva un meg. Nem hinném, hogy így lesz, de ha mégis... nagyon kényelmetlenül érzem magam ettől.
- Furcsa. Mintha egy másik helyen lennék. Bizsereg a testem. Ez normális?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=763877#post763877][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.07.14. 21:38[/b][/url]

- Kiváló társ vagy, Adrian.
Nyugtatom meg, ahogy szépen lassan közelebb lépek a falhoz a fejében. Látom magam előtt a falat, felnézek, de nem látom a végét. Nincs semmi körülöttem, mintha valóban nem gondolna semmire.
- Eléggé sok mindenre.
Vallom be csendesen, olyan furcsa ez, mint egy bizalom játék. Egy kényes terület, elbukunk vagy megerősödünk.
- A kedvenc emlékedre rólam. A te szemszögedből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786174#post786174][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.12.27. 21:47[/b][/url]

Este van már vagy fél tíz is, én meg még mindig itt vagyok. Pontosabban megint, mert csak addig mentem ki, amíg vettem egy pizzát, de amúgy az a negyed óra csak energiagyűjtés volt, semmi több. Kávém van, vacsorám van, így ezekkel felvértezve ülök a tanáriban az asztalomnál és miközben az extra sajtot próbálom a számba imádkozni, azon vagyok, hogy kitaláljam, hogyan legyen a záróhavi tantervem. Furcsa, hogy arról beszélünk, már csak két hétre kell összeraknom a dolgaimat. Mindjárt vége. Na de mi lesz utána?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786179#post786179][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.12.27. 22:01[/b][/url]

- Oh.
Mindig azt hiszem, hogy egyedül vagyok, és mindig meglepődöm, amikor megszólítanak. Mert valahogy az ember azt hiszi, hogy nincs olyan, aki már idejönne ilyen későn.
- Ma elmaradt a táncpróbám, szóval gondoltam behozom a lemaradást. Az utolsó két hetem munkaterve. Átnéznéd nekem, hogy mennyire jó?
Fogalmam sincs, hogy mindent átadtam-e, mit át szerettem volna, igazából nyilván nem, hiszen az ember nem határozott időre szerződik, de remélem, hogy a legtöbb mindent igen.
- Um, tudok adni érte pizzát. Most hoztam, még forró.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786182#post786182][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.12.27. 22:10[/b][/url]

- Szeretem csinálni.
Vonom meg kicsit a vállam, meg hát ugye addig sem gondolkozom, mert ha gondolkozom, ó, abból nagy baj van. Hetek óta nem csináltam, és nagyon félek elkezdeni unatkozni, mert akkor eszembe fog jutni minden.
- Köszi.
Veszem vissza, és lefűzöm a mappába. Akkor ámen.
- Nem, de, ahogy mondani szokás, kalandom itt véget ér.
Felelem csendesen, és inkább a pohár után nyúlok, és iszok egy keveset.
- De már vannak felvételi időpontjaim, az egyik a franciáknál a másik az angoloknál. Reméljük valamelyik beválik. Hogyhogy itt vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786186#post786186][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.12.27. 22:21[/b][/url]

- De az leszel.
Felelem mosolyogva, mert tudjuk, hogy ez a mondat hogy folytatódik, és bevallom, a kérdése meglep.
- Oh, nem mondta?
Pedig jobb lett volna, ó de még mennyire, hogy jobb lett volna, mondjuk akkor nem biztos, hogy olyan kis vidámak lettünk volna a bálon.
- Félrementek a dolgok. Szóval úgy döntöttem, hogy jobb, ha csak kivonulok innen. Igazából tudom, hogy itt az igazgatóságváltás meg minden, de nem került szóba, hogy maradhatnék, én meg nem tudom, jó ötlet lenne-e felhozni.
Persze, ha nem Cole-nál lennék, hanem néha megnézném, hogy mi van a társasházban, akkor már nem nagyon aggódnék, meg szerveznék utakat, de hát ebbe valahogy nem is gondoltam bele.
- Szóval, te hogyhogy itt vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786193#post786193][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.12.27. 22:37[/b][/url]

- Ha elmondom, megígéred, hogy nem akadsz ki, nem nevetsz ki és nem fejeled le az íróasztalt?
Mondjuk, ha megteszi, akkor se nagyon tudok mit tenni, szóval igazából mindegy is, de nem szeretnék rosszat Barnabásnak, és kicsit aggódom, hogy ha ez a téma felmerül, akkor elindítok egy furcsa lavinát. Ah, csak ne legyen lavina. Egy újabb szelet pizza. Emily vagyok, én eszek, ameddig csak van kaja.
- Ez igaz. Olyan csendes és békés ilyenkor itt. Furcsa zsivaly nélkül ülni, és csak csinálni a dolgod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786196#post786196][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.12.27. 22:57[/b][/url]

- Szóval...
Ne húzd már az időt, te nő, ha eddig nem tudtál kitalálni semmit, akkor most már kár a gőzért. Amúgy sem tudsz hazudni, szóval minden más csak időhúzás.
- ... um, Barnabás szeretett volna jó benyomást tenni rád, mert eléggé elszúrta a nem-randi-randit. Én meg mondtam neki, hogy szívesen segítek, és rajtam gyakorolhat, és mivel te eléggé vonzó nő vagy, nem mehettem oda tréningnaciban, ezért kitettem magamért. Ha már te vagy a tét, akkor csináljuk rendesen.
Olyan furcsa neki erről beszélni, mert ez kicsit olyan, mintha kijátszottam volna őt, de eszemben sem volt, tényleg segíteni próbáltam.
- De mire odaértem, már tiszta füst volt minden, mert még azon is izgult, hogy egy kamurandit elszúr, hogy elszúrta. Végül tényleg tréningnaciban főztünk, ettünk, beszélgettünk, aztán én átmentem Nicohoz, de nem hittem volna, hogy ez annyira nagy dolog, mert semmit sem jelentett. Szóval nála voltam éjjel, reggel elmentem dolgozni, délután pedig már nem állt szóba velem. Bözsi néni elpletykálta, hogy összekavartunk, Nico pedig meg sem hallgatott. Aztán vége lett, összetört mindkettőnk szíve, és azt érzem, hogy ha itt vagyok, csak bántom őt.
Ezt pedig egyáltalán nem szeretném, így a menekülés egy olyan jó megoldásnak tűnik. Nem, nem az. Csak annak tűnik.
- Ne haragudj Barnabásra, tényleg nem történt semmi, csak beszélgettünk arról, hogy mit kéne csinálnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786206#post786206][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.12.27. 23:23[/b][/url]

- Nico szerint árulás.
De valóban, az imponáló sokkal jobban hangzik, szóval maradjunk is annyiban, hogy imponáló tett volt.
- Persze, most éppen megpróbálunk barátok lenni.
Ezért is döntöttem a távozás mellett, mert nem vagyok képes a barátja lenni, és nem akarom látni őt mással. Ő nem Adrian. Adriannél boldog lennék, ha boldog lenne, Niconál ez nem megy. De a világért se mondom ki, csak szépen megteszem.
- Mivel rontotta el?
Érdeklődöm, mert szerintem az, hogy nem tudta, hogy randi a randi vagy mi - eléggé bonyolult volt, amikor magyarázta -, az nem akkora bűn, és Ophelia se olyan, aki ennek ekkora feneket kerítene.
- Biztos csak nagyon igyekezett. Akkor szúr el mindent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786220#post786220][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.12.27. 23:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786242#post786242][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.12.28. 00:32[/b][/url]

- Én nem, és ebből indultam ki. Semmit sem látnék bele abba, ha veled van, pedig, ti már csókolóztatok is.
Én pedig láttam, hogy csókolóztak, és pontosan tudom, hogy az hogy esett. Most az, hogy Bözsi néni meg ilyeneket mond, nem hiszem, hogy rosszabbul kellett volna, hogy essen neki.
- Büszke.
Nem érzek büszkeséget, mert ez a tapasztalatlanság pont ide vezetett, hogy elveszítettem őt, pedig nagyon szeretem, jobban, mint egy embert hittem, hogy képes vagyok szeretni.
- Szeret. Egy csomó pasi nem teszi meg azt, hogy mindent elmond egy lánynak, hogy segítsen neki, hogy jól csinálja és ne szúrja el. Nagyon fontos vagy neki, és szerintem nagyon szépen gondol rád, csak, ő is félreértett valamit.
Biztos vagyok benne, hogy így történt, és igen, határozottan bólintok is mellé.
- Biztos, hiszen ő is és Nico is képesek mindent félreérteni, ezért olyan jó barátok.