A közjó érdekében hajlandó kastélyon kívüli feladattal ellátni a roppant szemtelen Máriát. Bizonyára nem tudja hol levezetni fölös energiáit, azért kellemetlenkedik ennyit, na de most Henrik tesz róla, hogy a kedve jobb legyen. Pontban nyolc órakor érkezik meg a Boglyas térre, a hivatalosság kedvéért még egy tollast is küldött a levitásnak, nehogy ráfogják, tisztességtelenül jár el. Ó dehogy. Órájára pillant és melegen ajánlja, hogy Masa ne késsen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786604#post786604][b]Ambrózy Henrik - 2019.12.29. 04:10[/b][/url]

Minden jól nevelt gyerek tudja, hogy "hát"-tal nem kezdünk mondatot. Ettől függetlenül Henrik igen türelmesen várja, hogy mi fog kisülni ebből. Persze sejthetné a választ, de talán itt az ideje, hogy nyílt kártyákkal játsszanak. Már csak azért is, mert fogalma sincs, hogy a másik miért utálja ennyire.
- Engem pedig felhúzott, hogy gúnyt űzöl belőlem minden alkalommal annak ellenére, hogy nem szolgáltam rá - hát akkor erről ennyit, azt hiszem. Most kéne nagyon megértőnek lennie, elnézést kérnie és vezekelnie azon bűnéért, hogy meg merte némítani a nagy Zippzhar Máriát, de... igazából ez mind mellékes az alapkonfliktus ismeretében. - Elárulod, hogy miért utálsz ennyire? Amióta csak ismerjük egymást, szemétkedsz. Hadd ne kelljen emlékeztesselek... - és itt most a teljesség igénye nélkül álljon Masa bűnlajstroma: a kukkolás, a pimaszkodás, a fair játék ellenére történő elutasítás és gonoszkodás, az Edictum cikk, a késések az órájáról, az a minősíthetetlen szerenád... És akkor zárjuk tán az akkordot a mai incidenssel. Persze kár lenne azzal áltatnia magát, hogy egyes elemeire ezen felsorolásnak nem szolgált rá, de közel sem volt annyira rossz, mint amilyennek be van állítva. A sátán talán még nem ő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786605#post786605][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.12.29. 04:51[/b][/url]

Henrik

Mint a teknősbéka, úgy húzom be a nyakam paplanból épített páncélom mögé. Talán nem szép dolog, de szemem lesütve bámulom a kezemben tartott bögrét, némán várva, hogy befejezze mondandóját. Ha nem lennék úgy kiütve, ahogy ellenben vagyok, valószínűleg itt pattannék fel, hogy nem én kezdtem... de valami megváltozott az előbb, odakint a szökőkútnál.
- Oké, ez azért nem igaz - helyesbítek csendesen, még nem felkapva a vizet. Azt mondtam volna, hogy még? Hupszikácska. - Nem ut... szem... utállak - motyogom halkan, bizonytalanul mit is tagadnék inkább. Majd mivel rá sem kell néznem, hogy lássam szkeptikusan felrántott szemöldökét, inkább körmömmel a bögre oldalát kocogtatva folytatom magyarázatomat. Mondjuk ha valaki nekem jönne ilyen magyarázattal, én is a Plútóig üvöltenék idegességemben, de... Khm.
- Már az első pillanatban elromlott valami, amire oké, talán, mondhatjuk, hogy az én hibám, de közben meg nem, mert olyannal vádoltál meg amit nem is csináltam. A leselkedésre gondolok, igen - teszem hozzá, mielőtt közbevághatna -, bármilyen hihetetlen de nem szoktam hazudni. Vagy ha teszem, akkor is egyértelműen teszem... Mivel még akkor is inkább őszinte vagyok ha nem kéne annak lennem, határozottan fáj amikor pont ezt vonják kétségbe... - és most azért csak ezt a részletet emelem ki, mert minden másról már ezerszer beszéltem Izával. Van ott még ahonnan ez jött de talán... először haladjunk lépésről lépésre. Hangomból kivételesen hiányzik az ingerültség, hiszen megtörtént az aminek hónapokkal ezelőtt meg kellett volna: talán megpillantottam a valódi embert amögött akit én eddig annak képzeltem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786654#post786654][b]Ambrózy Henrik - 2019.12.29. 13:00[/b][/url]

Elnézően hunyja le szemét, majd fordul szkeptikus arckifejezéssel Masa felé. Látszik arcán, hogy ez most nem az a pillanat, mikor hülyének kéne nézni, mert ő igenis vállalja a konfliktust és kész megbeszélni a problémáikat - már amennyiben a levitás eléggé felnőtt hozzá.
- Nem akartalak megbántani, cukkoltalak - széttárja karjait, kissé tehetetlenül néz a lány szemeibe. - Úgy emlékszem, elnézést is kértem tőled, amiért tapintatlan voltam, de ha nem tettem meg, hát megteszem most. Szórakoztató volt, ahogy pulykaként felszívod magad és mérgelődsz, szóval ez az én hibám - egy hamiskás mosoly jelenik meg szája szegletében, ahogy a jelenleg visszafogott Masát nézi. Sokkal kellemesebb társaság így, hogy nem egy fenevadként kardoskodik a maga igaza mellett, miközben elsiklik önnön felelőssége felett.
- Ha őszinte vagy, miért nem jöttél, hogy beszéljük meg? - a kérdés nem vádló, de még csak nem is szemrehányó. Láthatóan inkább segítségkérő, hisz épp az előbb mondta a lány, hogy ő mennyire megmondja, amit gondol. - Még nem ettem embert a pletykákkal ellentétben, biztos vagyok benne, hogy meg tudtuk volna beszélni. És nem jutunk idáig - kékjei végigmérik a tokától bokáig bebugyolált levitást, tekintetében valami egészen különös dolog lakozik. Nem haragszik, inkább csak szeretné rendbe tenni. Elege van a folytonos civódásból, ami egy pontig vicces volt ugyan, mostanra igen fárasztóvá vált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786879#post786879][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.12.30. 17:22[/b][/url]

Henrik

Valahogy egy kicsit rosszul érzem magam amikor bocsánatot kér... Emlékszem ám, hogy már egyszer a pályán is megtette, és az hogy megismétli zavarba hoz - hiszen én még mindig nem voltam képes rá. Pirosló fülekkel hajtom le a fejem, és enyhén beharapom ajkaimat. Ki akarom mondani... de miért nem megy mégsem?
- Én... - kezdek bele rögtön ahogy elhangzik a kérdés, de rögtön el is hallgatok, tanácstalanul vergődve a kimondatlan szavak között. Folytatja hát ő, és itt már nem is tudom megállni, hogy ne kotyogjak közbe. - Pletyka? - vágok a szavába halkan, inkább csak magamnak feltéve a kérdést, próbálva visszaemlékezni miről is van szó. - Megpróbáltam... többször... csak... nem sikerült. Még. - Eléggé meg kell küzdenem a szavakért, nem mondom. Azzal az utolsó méggel szándékozom jelezni, hogy tudom mire vár, de még nem tudom neki megadni. Ha bocsánatot kérek, akkor már tegyem majd meg rendesen, szívből. Csak azt remélem, lesz türelme kivárni.
- De mikor terjesztettem pletykát? - mert nyilván, hogy ez ragadta meg a figyelmemet, és kérdésem egyszerűen csak értetlen, hiszen sehogy sem tudok visszaemlékezni rá, hogy ilyet tettem volna. Az nem esik le, hogy azt nem rám vonatkozva mondja, és ennek egyszerű az oka: én továbbra sem igazán vagyok képben az őt ért vádakkal, s a róla szóló újságcikkeket sem olvastam.