A közjó érdekében hajlandó kastélyon kívüli feladattal ellátni a roppant szemtelen Máriát. Bizonyára nem tudja hol levezetni fölös energiáit, azért kellemetlenkedik ennyit, na de most Henrik tesz róla, hogy a kedve jobb legyen. Pontban nyolc órakor érkezik meg a Boglyas térre, a hivatalosság kedvéért még egy tollast is küldött a levitásnak, nehogy ráfogják, tisztességtelenül jár el. Ó dehogy. Órájára pillant és melegen ajánlja, hogy Masa ne késsen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786386#post786386][b]Ambrózy Henrik - 2019.12.28. 19:57[/b][/url]

A közjó érdekében hajlandó kastélyon kívüli feladattal ellátni a roppant szemtelen Máriát. Bizonyára nem tudja hol levezetni fölös energiáit, azért kellemetlenkedik ennyit, na de most Henrik tesz róla, hogy a kedve jobb legyen. Pontban nyolc órakor érkezik meg a Boglyas térre, a hivatalosság kedvéért még egy tollast is küldött a levitásnak, nehogy ráfogják, tisztességtelenül jár el. Ó dehogy. Órájára pillant és melegen ajánlja, hogy Masa ne késsen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786388#post786388][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.12.28. 20:03[/b][/url]

Henrik

Masa késik. Az az igazság, hogy a tegnap este után szinte remegve dőltem be az ágyba (hogy az idegességtől, a zavartól, vagy a hidegtől azt már a kutya sem tudja), és így a hideg téli napokra már Lysander is elhagyta jó öreg ébresztőóra-funkcióját. A nyolc órát még felfogtam futtomban, de ébresztőt állítani már elfelejtettem, így pontban háromnegyedkor pattannak ki csipás szemeim. Igazából rekordot döntve készülök el, ötvenkilenckor már a lépcsőn száguldok lefelé, de hát ugye... nem egy perc az út.
- Oké, bocsánat - torpanok meg lihegve óra tíz körül a szökőkútnál, és mielőtt a férfi bármit mondhatna, köhögve emelem fel a kezem megadóan. Eeeez nem lesz egy vicces nap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786394#post786394][b]Ambrózy Henrik - 2019.12.28. 20:06[/b][/url]

Tán csak nem meg kéne lepődnie azon, hogy késik? Arca rezzenéstelen, ahogy a lány rohanva megérkezik és a bocsánatkérésre sem reagál. Jeges tekintettel méregeti a levitást, majd roppant kimérten szólal meg.
- A feladatod az, hogy összeszedj minden szemetet a téren. Testhez álló - hangja színtelen, arca közönyös. - Mágiát nem használhatsz, ha túl gyorsan végzel, megyünk tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786395#post786395][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.12.28. 20:08[/b][/url]

Henrik

Nem mondom ki nem mondom ki nem mondom ki nem mondom ki nem mondom ki.
- Nem bírlak el - akkor kimondom. Kezemet pillanatnyi fáziskéséssel csapom a szám elé, megfékezve ezzel a röhögést, és egyben megpróbálva visszatuszkolni magamba a cseppet sem helyzethez illő beszólásokat. Lennének még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786398#post786398][b]Ambrózy Henrik - 2019.12.28. 20:11[/b][/url]

- Ha nem szeretnél újabb mínusz pontokkal gazdagodni, akkor azonnal nekilátsz. Még egy ilyen megjegyzés és segítek abban, hogy elkezdd - meg sem rezdül, lepereg róla. Szemétnek tartja? Örüljön neki, hogy nem nyalatja fel vele az egész Boglyas teret, pedig akkor végezhetne csak igazán jó munkát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786402#post786402][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.12.28. 20:15[/b][/url]

Henrik

Oké, szerintem vicces voltam, de hát ízlések és pofonok. Lebiggyedő szájjal fordulok hát meg, a kékeknél ígyis lassan lincshangulat alakul ki ha nem fogom vissza magam. Maximum elbújdosok Afrikába vagy nemtom....
- Fáj a derekam - kezdek nyavalyogni az első almacsutka, pzs-galacsin és papírzacsi után. Persze választ nem várok, csak megyek tovább, szedegetve mint egy unatkozó lomis. - Éhes vagyok - ha azt hiszi hogy csendben dolgozgatok majd itt, téved.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786403#post786403][b]Ambrózy Henrik - 2019.12.28. 20:18[/b][/url]

Némán figyeli, ahogy Mária dolgozik, egyetlen szót sem szól. Akkor sem, amikor panaszkodni kezd a derekára. Az még kevésbé érdekli, hogy éhes.
- A kezed járjon, ne a szád - valahol mulattatja is a látvány, ahogy a lány kénytelen-kelletlen mások szemetét gyűjtögeti. Ő is ugyanezt csinálja: elszór egy csomó dolgot. Átvitt értelemben most takaríthat maga után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786406#post786406][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.12.28. 20:23[/b][/url]

Henrik
szemetet szedetnek szerény személyemmel

- Nem mintha ne menne a kettő egyszerre - vágom rá, és csak azért nem öltök nyelvet, mert épp lehajolok egy kólásdoboz után. Morcos arccal sétálok el mellette, egy szemetes felé, hogy megszabadulhassak a cuccoktól. Visszafordulva önkéntelenül nyöszörgöm el magam, ahogy körülnézve hirtelen feltűnik milyen nagy is ez a tér. - Sőt még énekelni is tudok közben - teszem hozzá gunyorosan, de egyelőre csak ijesztgetésként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786409#post786409][b]Ambrózy Henrik - 2019.12.28. 20:29[/b][/url]

- Megy az, csak lassan. A multi-tasking se a te asztalod - most már megenged magának egy gonosz mosolyt, de olyan aprót csak, ami cukkolásnak megfelelő. Kezeit zsebei mélyén nyugtatja, jobbjával már a pálcájára markol. Merthogy pontosan jól tudja, hogy a levitás képes volna rázendíteni.
- Csak ne olyan hamisan, mint az ablakom alatt - rezzenéstelenül vágja rá csípőből, majd körbepillant. Bizonyára mindenkinek már csak Mária kornyikálása hiányozna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786413#post786413][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.12.28. 20:34[/b][/url]

Henrik
dallam

- Mi az hogy se - morgolódok magamban, olyan erővel vágva a szemetet a kukába, hogy csak úgy csendül zendül a fém a fémen. Hmm, egész jó alap. Nem tudván mire készül, a sértésen felpuffasztva magam nyílik a szám. Hát ha ezt akarja, megkapja. Egy hangyányit sem tisztábban kezdek rá a dalra, amit a múltkorival egyszerre kötlöttem át, és még az sem érdekel hányan hallhatják - Henrik figyelj rám most jóól ide...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786414#post786414][b]Ambrózy Henrik - 2019.12.28. 20:37[/b][/url]

Hogy is mondtad korábban Mariska? Ja igen, emlékszem. Bassza meg. Ahogy a lány rázendít, Henrik egyetlen gyors mozdulattal rántja elő pálcáját jobb zsebéből.
- Pofix - a szavakhoz társul a pálcasuhintás és Masa nyelve rögvest a szájpadlásához ragad. Nos, ettől még dalolni tud, de legalább szöveg nem lesz hozzá. Mindennek van jó oldala. Ha tovább feszíti a húrt, kapja a következőt...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786417#post786417][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.12.28. 20:43[/b][/url]

Henrik

Vajon ha nem hagyom fent a szobában a pálcámat, lenne merszem kiátkozni a faluból? A hasfájós kisbabák gügyögéses sírásához hasonló éneklést abba is hagyom, ezzel eléri amit akart, de a helyzet csak tovább ront egyébként sem rózsás hangulatomon. Ha épp lenne valami a kezemben bizisten földhöz vágnám, így csak hitetlenkedő "most komolyan?!" kiabálások próbálnak érthetően kiszakadni belőlem... nos, inkább kevesebb mint több sikerrel. Karjaimat széttárva állok előtte, egyébként ki sem fésült, kócos hajjal, olyan idegesen mint már rég nem. Azaz, nagyjából legutolsó közös óránkon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786418#post786418][b]Ambrózy Henrik - 2019.12.28. 20:47[/b][/url]

Na ezt már nevezem szórakozásnak! Henriket szinte már feldobja és jó kedvre deríti Mária szenvedése, melyet mit ad Merlin, pont ő okoz. A hitetlenkedő arckifejezésre csak egy széles mosoly terül el arcán, majd végül pofátlan módon felnevet. Minek tagadja? A levitás kész vicc e pillanatban.
- Nem látom, hogy szednéd a szemetet. Gyerünk - noha arca ismét komolyra vált, a nevetőráncok ott gyülekeznek szeme sarkában. Henrik, te simlis fasz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786422#post786422][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.12.28. 20:51[/b][/url]

Henrik

- I-i - toppantok lábammal mérgesen, miközben ökleim felemelkednek, hogy egyébként érthetetlen szavaimak hitelt adjanak. Fityiszt, azt, igen, azt fogok én itt szedegetni.
Ezután, miután jól megmondtam mit nem fogok - már nem mintha érthette volna -, megfordulok, és felveszem a földről az egyik elviteles kávés papírpoharat. Csak legyen már vége ennek a napnak, könyörgöm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786425#post786425][b]Ambrózy Henrik - 2019.12.28. 20:58[/b][/url]

Nem hatja meg a fityisz sem, inkább csak kiszélesíti az amúgy is arcán bujkáló görbét. Csak figyeli, ahogy még inkább duzzogva munkának lát és nem is tervezi zavarni - ahogy a Pofixot sem feloldani. Ez a varázslat biztosítja, hogy a nap, ugyanis ez egy egész napot felölelő munka lesz, hátralévő részében különösebb probléma nélkül megmaradjanak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786428#post786428][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.12.28. 21:07[/b][/url]

Henrik

Szóval különösebb probléma nélkül mi? Ez drágám már ott megbukott amikor büntire hívtál, pont engem. Kénytelen kelletlen szedegetem a cuccoskákat a macskakövekről, amikor is ráébredek - hiszen magamban természetesen pofázok tovább, ott nem bénított meg semmi -, hogy ó dehát nem vagyok én kénytelen. Nem-nem. Megfordul a fejemben, hogy mindent elejtek a kezemből ami benne van, de nem, legyek bármilyen rossz hangulatban is, én nem szoktam szemetelni, úgyhogy még gyors léptekkel beleszórom őket a kukába, és csak úgy indulok meg a csobogó szökőkút felé. Hány fok lehet most? Öt? Hat? Hány perc kell ahhoz, hogy valaki tüdőgyuszit kapjon miután csurom vizesre áztatja magát? A hidegre felkészülve vetek Henrikre egy utolsó pillantást, majd csapok egy hasast a szökőkút medencéjébe. Tejézusszentgyufaszál, idefagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786437#post786437][b]Ambrózy Henrik - 2019.12.28. 21:35[/b][/url]

Ha valóban azt hitte, hogy Mária képes egyetlen napot úgy eltölteni, hogy másokat vagy önmagát életveszélybe sodorná, akkor nagyon téved. Ugyanis egy óvatlan pillanatban a lány, tudván, hogy büntetése teljes megsemmisülést jelentene, szó szerint inkább kútba veti magát. Az egész olyan gyorsan történik, hogy érdemben reagálni sincs ideje, csak a placcsanó hangot hallja, aztán pedig megérzi a rá fröccsenő cseppeket.
Döbbenten nézi a lányt és kissé sokkos állapotban figyeli a történéseket. Mondanám, hogy nem hatja meg ez az egész, de ha Masa tüdőgyulladást kap, akkor az már az ő felelőssége is lesz. Így hát egyelőre azt várja, hogy a másik kimásszon a kútból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786444#post786444][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.12.28. 21:48[/b][/url]

Henrik

Egy pillanatra komolyan azt érzem, hogy ez hülyeség volt - wow -, a hideg víz ugyanis görcsbe rántja az izmaimat. Egyszer mintha olvastam volna valami olyat hogy felhevült testtel nem ugrálunk hideg vízbe, de hát nem is én lennék ha ezt az egyébként igen egyszerű tanácsot észben tartottam volna. Az arcomba csapódó jéghideg víz hatására elszorul a torkom, egy pillanatnyi fáziskésés után köhögve, zakatoló szívvel tolom fel magam karjaim segítségével.
- Oé e üü ö ol - mondanám, hogy "oké ez hülye ötlet volt", de a mágia nem szűnt meg, így csak cidrizve törlöm le az arcomról a vizet, legalább lássak kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786454#post786454][b]Ambrózy Henrik - 2019.12.28. 21:59[/b][/url]

Nos, a kis átkának hatásai most remekül megjelennek. Csak éppenséggel nem pozitívan.
- Finite - egy pálcasuhintással leveszi az eddigi hatást a lányról, majd a kút széléhez lépve egyszerűen kinyújtja a kezét, hogy a lány megfoghassa. Arcáról nem igazán lehet leolvasni semmit: dühös, közönyös, aggódó, esetleg viccesnek találja a helyzetet? Akárhogy is, a felkínált kéz ott van, trükkök és rosszindulat nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786458#post786458][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.12.28. 22:06[/b][/url]

Henrik

Furcsa, cuppanó hanggal enged a nyelvemet kötő varázslat, de nem érzek erőt magamban zavarba jönni miatta. Amikor látóterembe belebeg egy kéz, egy egészen aprócska kis hezitálás után (amit akár még a felfogási nehézségek számlájára is lehetne írni) el is fogadok. Jéghideg mancsomat az övébe helyezve próbálok rátámaszkodni, és kimászni a kútból, mozdulataimat pedig pár mély köhögés is kíséri. Talán nyeltem volna egy kis vizet is? Nem hiszem, de ki tudja. Annyira ott van bennem, hogy most kéne fognom magam, és elrohanni innen, de úgy érzem pár lépés után megadnák magukat a lábaim. Egy egész kicsit talán kétségbe is esek, a soha nem tapasztalt tehetetlenségtől. Jó, lehet kicsit jobban mint kicsit. Csöpögő fejjel nézek Henrikre, egészen szimplán "most mi lesz" arccal, mindenféle kihívás vagy kárörvendés nélkül. Végre lenne hangom, erre nincs mit mondanom. No még ilyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786459#post786459][b]Ambrózy Henrik - 2019.12.28. 22:11[/b][/url]

Meg is lephetné akár, hogy a felajánlott kezet elfogadja a lány, de inkább csak megkönnyebbül. Ez most nem az a szituáció, amikor kárörvendőn követi az eseményeket, hiszen minden ellenszenv és a büntetés ténye ellenére Masa úgy tűnik végre megérti, hogy a tetteinek következményei vannak.
- Leperex - pálcáját a lányra irányítja, hogy legalább a ruháit megszabadítsa a nedvességtől, mivel azonban ez a varázsige felmelegíteni nem fogja, így egy megadó sóhajjal leveszi kabátját és a lány vállára teríti. Összehúzza a finom szövetanyagot, végül pedig egy pillanatnyi hezitálás után óvatosan, cseppet sem félreérthetően - és ezt most ne ironikusan vegyétek, mert tényleg nem úgy - magához öleli, hogy aztán picit megdörzsölgesse a hátát és a karjait. - Csinálok neked egy teát, gyere.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786467#post786467][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.12.28. 22:27[/b][/url]

Henrik

Dermedten (haha) hagyom, hogy megszárítsa ruháimat, hajamat. Érzem, hogy az anyagokból kiszökik a víz, és súlyuk nem húz már annyira le, de sajnos a bőrömet még mindig mintha ezernyi apró jégszilánk szúrkálná. Szinte elveszek a kabátban, amit rám terít, de nyakamba mintha görcs állt volna, csak szótlanul hagyom, hogy beburkoljon. Talán kezdek érezni valami meleget... vagy csak bebeszélem magamnak?
Meglepődök, tényleg meg amikor magához húz, még a szemeim elkerekednek. Talán ez töri meg a jeget, és a kábulatból lassan mozdulok ki, markolok rá kezeimmel pulcsijára, nyomom bele a szövetbe arcomat. Én nem ezt akartam. Szám sarka megremeg, ahogy előbb csak szipogni, majd lassan pityeregni kezdek, így próbálva feldolgozni az ijedtséget. Csak hümmögök neki válaszul, de nem érthető mit szeretnék vele mondani, mindenesetre nem mozdulok semerre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786491#post786491][b]Ambrózy Henrik - 2019.12.28. 22:51[/b][/url]

Hát ezt a napot nem így tervezte. Ha tudta volna, hogy Masa ilyesmit kíván tenni, akkor eszébe nem jut nyílt terepre, főleg nem víz közelébe engedni. Persze késő bánat eb gondolat, így hát most csak szótlanul takarja be kabátjával a lányt.
Megérzi a kezeket a pulcsijába kapaszkodni, aztán eljut hozzá a halk szipogás is, ami lassan sírásba csap át. Ez az a pont, ahol a melengető ölelés valami egészen másfajta, vigasztaló simogatásba csap át. Míg jobbjával továbbra is a hátát dörzsölgeti, addig balja a puha hajat cirógatja. - Nincs semmi baj. Csinálok egy teát és kapsz meleg takarót. De ahhoz el kell indulnunk, gyere - hangja halk, mély tónusa nyugtatón kúszik végig az ember gerincén. Nem tolja el a levitást erőszakkal, csak lazít az ölelésen, hogy Masa kibújhasson és el tudjanak indulni. Szerencsére a Társaslakás nincs messze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786497#post786497][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.12.28. 23:01[/b][/url]

Henrik

Ha akarnám sem igazán tudnám letagadni, hogy jólesik az ölelés, hogy megnyugtatnak a simogató kezek. Persze, lehet benne van a pakliban, hogy úgy ki tudja mióta nem jártam otthon, és egyszerűen hiányzik, hogy valaki felnőtt legyen ott mellettem, de... az, hogy Henriket elfogadom ebben a szerepében, és nem zavar a gondolat is sok mindent megváltoztat. Szipogva húzódom el, majd mielőtt mancsaimat visszahúzhatnám a kabát rejtekébe, megdörzsölöm velük kipirosodott szemeimet. Nyüsszentve bólintok egyet, majd megindulok mellette, ismerem én az utat. Lábaimat gépiesen rakosgatom egymás elé, hiszen továbbra sem igazán érzem őket, egy-egy kószán elszabaduló könnycseppemet pedig hagyom lehullni a járdára.
- Köszönöm - motyogom végül, igazán bele sem gondolva, ösztönösen ahogy beenged a házba, de nem megyek messze. Megállok az ajtó mellett, hisz fogalmam sincs mi merre, tolakodni meg nem szeretnék. Most fáradt vagyok hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786502#post786502][b]Ambrózy Henrik - 2019.12.28. 23:09[/b][/url]

Némán sétálnak a társaslakásig, ahol Henrik előreengedi Masát, csak utána lép be, hogy kinyissa az ajtaját és betessékelje a lányt. A köszönömre nem reagál, csak leveszi a cipőjét, majd a levitásról is leveszi a kabátját, hogy felakassza a fogasra. - Ha levetted a cipőd, menj a nappaliba, megyek én is - egy kedves mosollyal hagyja az előszobában.
Útja egyenesen a hálószobába vezet, ahonnan kivesz két takarót: egy igen nagy, vastag és pihepuhát, illetve egy vékonyabb, kisebb, de szintén puha plédet. Mielőtt a konyhába menne teát készíteni, beviszi Masának és betakarja velük remegő testét, majd lefőzi a teát és perceken belül két forró bögrével tér vissza, hogy leüljön a kanapéra a lány mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786510#post786510][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.12.28. 23:19[/b][/url]

Henrik

Csak némán bólintok, és a kabátot kénytelen-kelletlen (erről a gondolatról még elbeszélgetünk te lány) visszaadva lehajolok, elügyetlenkedni a cipőfűzőmmel. Henrik magamra hagy, de nem élek vissza a helyzettől, kivételesen egészen szófogadóan teszem amire kért, cipőimet a falhoz toszogatva (mert azért minden mégsem változik) indulok a mutatott irányba. Igyekszem minél kevesebbet nézelődni, kicsit fura a helyzet amibe csöppentem, de gondolkodás nélkül húzom magam alá praclijaimat a puha, vajszínű kanapén. A takaró, és lassan a tea is megérkezik, és ahogy tenyereim közé fogom a bögrét, az ujjaim lassan engedni kezdenek. Az ujjak amikkel az előbb még ki tudja milyen lónyálakat tapicskoltam össze.
- Öhm, nem kéne előbb kezet mosnom? - nézek fel bizonytalanul, az épp nem idejében eszembe jutott kérdéssel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786522#post786522][b]Ambrózy Henrik - 2019.12.28. 23:35[/b][/url]

Masa szót fogad, ami igazán nagy plot twist kettejük előtörténetének ismeretében. Halálos nyugalommal ül le mellé és átnyújtja a teát, hogy ezzel is felgyorsítja a melegedési folyamatot, azonban nem akar megszólalni. Úgy érzi, talán nem neki kéne megtörnie ezt a fülsüketítő csendet.
- Szerintem most már mindegy. A kútban megmosakodtál - megvonja vállát, és azért egy óvatos mosoly megjelenik arcán. Alapvetően a felvetés jogos, de miután már bejött, bebugyolálta magát, megfogdosta a bögrét... Nem mindegy? Ennek előbb kellett volna eszükbe jutnia, bár akkor jobb lett volna inkább egy komplett fürdés, mert kútvíz ide vagy oda, nem a leghigiénikusabb megoldás.
- Hogy vagy? - meglepően emberi és kedves a hangja, de ami még ennél is döbbenetesebb és, amire rá kell csodálkoznia, hogy ebben a percben nincsenek ellenérzései. Talán a tény, hogy Masát nem kissé megtörte ez a kis fürdés, még őt is megenyhítette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786528#post786528][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.12.28. 23:48[/b][/url]

Henrik

Felhorkanok a válasz hallatán, ami ezután egy fél pillanatnyi kuncogásba, majd köhögésbe vált át. Picit elfordulva teszem szám elé a kezem, miközben másikomban igyekszem lötykölődés nélkül megtartani az italt. Nem akarok tönkretenni semmit, ami azért főleg fura, mert ha pár napja találom itt magam, lehet még kínzó kísértést is éreznék a rombolás iránt. Te jó ég, mióta gondolok én ilyesmire? A felfedezéstől még mindig kicsit döbbenten mocorgok úgy, hogy jobban a másik felé fordulhassak. Takaróba bugyolálva, forró teával a kezemben süpedős párnák között ez bizony nem egyszerű feladat, de szépen lassan megoldom, és addig is elnyomom magamban a késztetést hogy csináljak vagy mondjak valamit, hiszen... csinálok. Pótcselekvés at it's finest.
- Hát - dugom bele nózimat a felszálló gőzbe - bolondul.
Az elmotyogott szavak, mit szavak, szó, őszintén lebeg be közénk, valami olyat üzenve amiről eddigi történemünk alatt jóformán tudomást sem voltam hajlandó venni, ez pedig nem más mint az, hogy elismerem; hülyeséget csináltam. Még ha szó szerint ezt így... nem is tudom kimondani. - De lehetne rosszabb - teszem hozzá, nem is igazán a közérzetemről beszélve már, és mielőtt belekortyolnék a forró italba alig érthetően teszem hozzá - sokkal rosszabb.
Jájj, ez forró.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786594#post786594][b]Ambrózy Henrik - 2019.12.29. 02:51[/b][/url]

Talán nem ez a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy viccelődjön, azonban észrevétele tulajdonképpen jogos. Ha olyan rémesen mocskos lenne, a férfi úgyis előbb a mosdóba küldte volna, nem pedig a tiszta, rendezett lakásba.
A kérdésre érkező válasz hallatán elmosolyodik. Mit nem mond! Ha azt felelte volna, hogy jól, akkor Henrik minden bizonnyal halálra rémül. Belekortyol teájába, de csak óvatosan, majd a forró bögrét az asztalra helyezi. Tekintete elidőzik a csapzott hajon, a takaró alól kikandikáló, épp csak felmelegedő kezeken és a sírástól kissé kipirosodott, felpüffedt arcon. Akárha a gyerekét hozta volna haza egy félresikerült buli után.
- Úgy érted meg is halhattál volna? - a kérdés, bár költői, mégis kedvesen és nyitottan áll a lány előtt. Az általában metsző kék szemek örvényszerűen vizslatják a másik reakcióját. - Nem tudom, hogy miért csináltad, de talán jobb is. Valószínűleg így is kapsz egy tüdőgyulladást - kissé meggyötörten sóhajt fel, ahogy tekintetét égnek emeli. Bárcsak egyszer könnyű lenne ezzel a nőszeméllyel. Bárcsak!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=786602#post786602][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.12.29. 03:53[/b][/url]

Henrik

Á nem, a dacosságom most valahol épp a szökőkút alján fagy kockába, szóval se őt se magamat nem kezdem el azzal álltatni, hogy jól lennék.
- Hát - nyújtom el a hangot, küzdve magammal, hogy ne mondjam ki mennyire beparáztam amikor a hideg vízben először meg se bírtam moccanni. Pillantásom az övébe vándorol, amit így még talán sose láttam, hiszen vagy szórakozott rajtam, vagy mérgelődött... de ez a kedvesség új, nekem új. Nem is tudom hirtelen hova tenni magamban. Megvárom, hogy befejezze a sóhajt is, és ahogy tekintetét a plafon felé fordítja, válaszolok hát én is. - Hát én csak... - vagy azért mondta hogy jobb ha nem tudja mert nem akarja tudni? Nem baj, tudni fogja - kicsit felhúzott, hogy kvázi befogtad a számat. - Hörpintek egyet, majd hozzáteszem - kicsit nagyon.
A betegségre igyekszem nem gondolni, mert valahogy nem fűlik a fogam hozzá... és amiről nem veszünk tudomást, az nem is létezik, ugye.