A fejemet hátravetve fújom ki a füstöt. Magasra száll, a lámpák gyér fényében látom kirajzolódni a kusza árnyakat. Mindjárt fél három, de a levegő még mindig nem akar lehűlni, csak egy-egy hűvös szellő suhan át az amúgy néptelen kis utcákon. Fél szemmel a mellettem ülőre pillantok, és az ajkaimhoz emelem a borospoharat. Ma én zártam a pubot, de úgy gondoltam megengedek magunknak egy kis kimenőt, így az üveg bor árát a kasszába tuszkolva, két pohárral a kezemben léptem ki az ajtón. Felpillantva Zalánra, annyi kérdésem lenne hirtelen. Hogyhogy itt van? Nem szokta megvárni, amíg végzek a melóban, főleg nem ilyenkor, amikor én zárom be a helyet. Ez már olyan, mintha járnánk. Felé fordulva, végül mégsem ezt mondom.
- Kívánlak - suttogom, szinte már-már mellékesen, lepöccintve a hamut a cigim végéről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=767740#post767740][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.08.19. 06:26[/b][/url]

A fejemet hátravetve fújom ki a füstöt. Magasra száll, a lámpák gyér fényében látom kirajzolódni a kusza árnyakat. Mindjárt fél három, de a levegő még mindig nem akar lehűlni, csak egy-egy hűvös szellő suhan át az amúgy néptelen kis utcákon. Fél szemmel a mellettem ülőre pillantok, és az ajkaimhoz emelem a borospoharat. Ma én zártam a pubot, de úgy gondoltam megengedek magunknak egy kis kimenőt, így az üveg bor árát a kasszába tuszkolva, két pohárral a kezemben léptem ki az ajtón. Felpillantva Zalánra, annyi kérdésem lenne hirtelen. Hogyhogy itt van? Nem szokta megvárni, amíg végzek a melóban, főleg nem ilyenkor, amikor én zárom be a helyet. Ez már olyan, mintha járnánk. Felé fordulva, végül mégsem ezt mondom.
- Kívánlak - suttogom, szinte már-már mellékesen, lepöccintve a hamut a cigim végéről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=767741#post767741][b]Egervári Zalán - 2019.08.19. 06:27[/b][/url]

Az egyik asztalnál ült amíg a lány végzett. Egy sört rendelt egész este, de még azt is nehezére esett befejezni. Az agyában csak úgy pörögtek a gondolatok, és minél többet nézte Ariana mosolyát, ahogy kiszolgálja az embereket, annál kétségbeesettebb volt azt illetően mit is fog mondani.
Pár haszontalan mondat hagyta el a szájukat, miközben kisétáltak. Nem is figyeltek arra, hogy mit mondanak, egyszerűen csak reflexből kérdeztek és válaszoltak.
Meglepődött, de a lány arcáról semmi mást nem olvasott le, csak közömbösséget.
- Roxy, én nem akarom hogy csak ennyi legyen. Akarlak. Nem csak testileg - mondta ki a számára is nehéz szavakat a férfi, mégis úgy tűnt hangja kemény és biztos. Pedig ő sem tudta igazán mit is jelentsenek ezek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=767742#post767742][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.08.19. 06:28[/b][/url]

A kezem megáll a mozdulatsorban, amiben a félig már elszívott cigit emelem a számhoz, így anélkül, hogy beleszívnék, ejtem le magam mellé a karomat. Összevont szemöldökkel nézek fel Zalánra. 
- Tessék? - nevetek fel. Azt hiszem viccel, de a komoly arckifejezése mást mond. A nevetésem elhal, a mosoly pedig az arcomra fagy. - Dehogy akarsz - rázom meg a fejemet, és hagyom, hogy a hamu magától pottyanjon le a földre. Az arcom megkeményedik, a szívem pedig hevesebben kezd  verni, ahogy magam elé meredek, a sötétbe. A kezeim maguktól mozdulnak, elnyomják a cigit a pad alján, és elegáns mozdulattal pöccintik a pad melletti szemetes csikktartójába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=767743#post767743][b]Egervári Zalán - 2019.08.19. 06:28[/b][/url]

Nem tetszett amit a férfi látott. Ahogy a lány kedves vonásai átváltottak valami egészen ismeretlenbe, de már elkezdte. És ez egyet jelent annyival, hogy be is fejezi. Olyan ez, mint nekiállni edzeni. Nehéz elkezdeni, ha egyszer megtetted, akkor már mindent gyakorlatot meg akarsz csinálni.
- Én még soha nem éreztem ezt. Amikor veled vagyok, az olyan igazi. Érzem, hogy minden rendben van még akkor is, amikor igazából nincs - próbálta szavakba önteni az érzéseit a férfi. Arcizmai megfeszültek, és életében nem félt még ennyire a választól. Tudta, hogy ha a lány most nemet mond neki, akkor beleőrül. Minden porcikájával csak Roxy mellett akart lenni, a gondolatai mindig az együtt töltött időről merengtek. Néha még Lédáról is elfelejtkezett csak a lány miatt, pedig nem hitte, hogy erre bárki is képes. Ez valami különleges volt.
- Amikor a legutóbb ott volt Frank, legszívesebben leütöttem volna. Nem akarom, hogy más úgy nézzen és érintsen, mint én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=767744#post767744][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.08.19. 06:30[/b][/url]

Lélegzetvisszafojtva hallgatom, ahogy Zalán szerelmet vall (?!), és minden egyes szava után egyre erősebben és erősebben szorítom össze az állkapcsomat, még a fogaim is belejajdulnak. Ez nem lehet igaz. Valahogy éreztem, vagy mindig is tudtam, hogy ez nem működhet kettőnk között úgy, ahogy az elején terveztük, ahogy én akartam. Nem lehetünk két idegen, akik alkalomadtán társaságot nyújtanak itt-ott a másiknak. Nem, ez már régen kudarcra volt ítélve, onnantól, hogy elkezdtünk találkozni a négy falon, és az ágyon kívül is, hogy elkezdtünk érdeklődni egymás iránt, virágkoszorúkat fonogattunk, és hajózni tanítottuk a másikat. 
- Zalán… - A borospoharat nagy műgonddal magam mellé helyezem, a padra. - Hogyan szerethetnél engem, mikor még csak nem is ismersz? - Érzem, ahogy a feszültség lassan végigkúszik minden egyes porcikámban. - Ha rám nézel, mit látsz? Egy lányt a tükörben, a fején a virágkoszorúddal? Elárulom, az nem én vagyok. - Szinte észre sem veszem, hogy egyre hangosabban és erélyesebben beszélek. 
- Én az vagyok, aki tizenhét évesen teherbe esik a barátjától, majd szakít vele, hogy ne kelljen a szemébe néznie azután, hogy elveteti a gyerekét, akiről még csak nem is tud! Én az vagyok, aki hazudik, önző és átver mindenkit, aki fontos neki, csupán azért, mert úgy kényelmes neki. - Észrevétlen törlöm le az arcomról a legördülő könnycseppeket. - Ha ezek után is velem akarsz lenni, akkor vagy nagyon hülye vagy, vagy tényleg szeretsz. De leginkább mindkettő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=767745#post767745][b]Egervári Zalán - 2019.08.19. 06:30[/b][/url]

Szinte rögtön nyitotta volna a száját a válaszra, de a lány csak folytatta. Először csak lenézően beszélt magáról, aztán pedig belefogott abba a történetbe, amelyet Zalán eddig még nem hallott. Talán soha nem is kellett volna neki. Arcizmai megfeszültek, ahogy elképzelte a kétségbeesett lányt maga előtt, kétségbeesetten kereste magában a békét, mert nem bírta elviselni a gondolatot, hogy valaki bántotta az ő Roxy-ját.
Egy pillanatig még várt. Feldolgozta magában azt, amit a másik mondott, majd közelebb lépett hozzá, és kezével lesimította az arcáról a könnycseppet.
- Én egészen mást látok magam előtt, amikor rádnézek. Tudom, hogy mennyire szeretsz énekelni, de nem mersz mások előtt. Tudom, hogy a kávé illata jobban megrészegít, mint az alkohol, és azt is, hogy belül össze vagy törve. Egész életedben magadra voltál utalva, és megtanultad, hogy ne bízz másokban. De Roxy ….- egy pillanatnyi szünetet tartott - ...én szeretnék neked segíteni. Azt akarom, hogy boldog legyél, és a szíved ne legyen összetörve millióegy kis darabra, mert az enyém is megszakad, ha erre gondolok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=767746#post767746][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.08.19. 06:32[/b][/url]

Magam sem tudom, milyen reakcióra számítottam Zalántól. Talán olyanra, mint amilyen mindenki másé volt. Csalódtak, lenéztek, üvöltöztek, asztalt csapkodtak, pszichopatának hívtak, összesúgtak a hátam mögött… Elhittem, hogy rossz ember vagyok. Még a saját anyám is azért aggódott, hogy min mehet keresztül Arie azután, hogy megtudta az igazságot. Az én érzéseimet valahogy mindenki elfelejtette. Erre most itt van ő, aki nem ítélkezik felettem, hanem csak közelebb lép, magához von, és az ölelő karjaiban még én is elhiszem, hogy minden rendben van, és hogy lehetek még valaki.
Az arcomat Zalán könnyeimet lesöprő tenyerébe temetem. Búgó hangja megnyugtat, a légzésem lelassul, a könnyeim elapadnak, a fejemben pedig az előbbi szavai visszhangzanak: Megtanultad, hogy ne bízz másokban. Meg én. Olyan erős falat húztam magam köré az évek során, hogy ritkaságszámba ment, ha valaki egyáltalán megközelíthette. Néha, ha az ember már túl sok mindent érez egyszerre, egy idő után túlcsordul, megtelik, és nem tud több mindent befogadni. Megszűnik érezni. Aztán van egy pont, amikor ebből a sokáig magában hordozott maszlagból ki tud adni egy keveset, és felszabadulnak a helyek.
Egy idő óta most először pillantok vissza Zalán arcára, de képtelen vagyok bármit is mondani, csak némán bólintok. Legyen. Próbáljuk meg.