Összehúzom magam körül a kabátot. Hűvös este van, minden apró lélegzetvételemet egy párafelhő kíséri. Ahogy pár hete Cath, most én vagyok az, aki átvette az összes műszakot. Ez így fair. Bár sok választásom amúgy sem volt, Cath Willnél gyógyulgat, és egyelőre lábra is alig tud állni, nemhogy dolgozni. Muszáj volt kijönnöm a levegőre, mert már nem bírtam a pub fullasztó légkörét, a felületes bájcsevejeket a vendégekkel, és a velős pillantásokat. Mintha mindenki a mi családunkról susmogna. Cathről, aki kórházba került, mert összeverték, rólam, akiről elhíresült, hogy az exéhez megy feleségül, ráadásul magzatgyilkos. Ez mind igaz, de az igazság fáj, mint tudjuk. Mélyet szívok a cigimbe, és igyekszem nem észrevenni, hogy a virágláda, amin ülök, egyre jobban kezd hűteni alulról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745189#post745189][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.05. 21:20[/b][/url]

Összehúzom magam körül a kabátot. Hűvös este van, minden apró lélegzetvételemet egy párafelhő kíséri. Ahogy pár hete Cath, most én vagyok az, aki átvette az összes műszakot. Ez így fair. Bár sok választásom amúgy sem volt, Cath Willnél gyógyulgat, és egyelőre lábra is alig tud állni, nemhogy dolgozni. Muszáj volt kijönnöm a levegőre, mert már nem bírtam a pub fullasztó légkörét, a felületes bájcsevejeket a vendégekkel, és a velős pillantásokat. Mintha mindenki a mi családunkról susmogna. Cathről, aki kórházba került, mert összeverték, rólam, akiről elhíresült, hogy az exéhez megy feleségül, ráadásul magzatgyilkos. Ez mind igaz, de az igazság fáj, mint tudjuk. Mélyet szívok a cigimbe, és igyekszem nem észrevenni, hogy a virágláda, amin ülök, egyre jobban kezd hűteni alulról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745196#post745196][b]Jack W. Everleigh - 2019.01.05. 21:45[/b][/url]

A. R. P.
Walid

A sarki forgalomirányító táblák egyikén éppen egy termetes holló üldögél. Értő tekintete ide-oda jár; az, akinek a madár jelenléte feltűnik, észreveheti, hogy az állat bár nyugodtnak tűnik, mégis olyan, mintha keresne valamit, vagy talán valakit. A hűvös szél olykor megborzolja tollait, s néha-néha vet egy pillantást a tábla előtti, emberi lábnyomtól még érintetlen hóba. Azután ismét felemeli kis fejét, és a pub nyíló ajtaját kezdi fürkészni. Ugyan az utcára lépő lányt nem ismeri, tekintetét rajtatartva izgatottan mozgatja meg fejét balra-jobbra.
Később ismét előrébb dől, lepillant a hóba, majd a virágládán üldögélő lányt ellenőrizve kitárja szárnyait, és leugrik. Miután visszanyeri egyensúlyát szárnyait összezárja, majd csőrével élénk, erőteljes mozdulatokkal kezdi bökdösni kincsét, amit órákkal ezelőtt egy ház udvarában talált, és annyira megörült neki, hogy képes volt eljátszani egészen a falu legforgalmasabb kereszteződéséig.

***
Néhány perccel később egy koszos dió gurul az ismeretlen lány lába elé, és ha felnéz, egy őt bámuló, kíváncsi madárral találja szemben magát. Walid barátságos tekintete a hollókra jellemző értelmet hordozza, és elsőre úgy tűnhet, egyáltalán nem fél az emberek közelségétől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745200#post745200][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.05. 21:59[/b][/url]

Csizmám orrával beletúrok a hóba, mintákat rajzolok a friss fehér takaróra, ami a nap folyamán terítette be az egész falut. Nyugodtan lélegzem, és lelkiismeret furdalás nélkül fújom a füstöt. Nem szokásom. Büdös, és undorító szokás, nem is csinálom, csak nagy ritkán, bulik alkalmával, vagy mint most, amikor nem alkalmas magam alkohollal ellazítani. Elvégre dolgozom, vagy mi.
A gondolataimból egy apró tárgy csizmámhoz ütődése ránt ki. Kezeimmel megtámaszkodom a virágláda szélén, és a sálamtól nehézkesen, de lenézek a földre. Egy dió. Összevonom a szemöldököm, és végignézek az utcán, amin rajtam kívül egy árva lélek sincs. Furcsa, itt nincs is a közelben diófa. Összerezzenek, amint a távolból újra a lábam elé fókuszálok, és megpillantok egy fekete árnyat a lábaim előtt. Gondolatban képen röhögöm magam, hogy egy madártól ijedezem. A holló egyenesen a szemembe néz, mármár érdeklődően, amitől kiráz a hideg. Olvastam, vagy talán Helena említette egyszer, hogy a hollók mennyire intelligens állatok, de ez most rám hozza a frászt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745203#post745203][b]Jack W. Everleigh - 2019.01.05. 22:11[/b][/url]

A. R. P.
Walid

Néha időbe telik, míg az emberek, akiket kiválaszt magának, rájönnek, hogy éppen mit is szeretne tőlük. Szavak nélkül nem mindig egyszerű, de az igazság az, hogy Jack számára a Walid-lét sokkal természetesebb, mint emberi alakja általában. Szereti, hogy a lelke madár, és hogy azok közé a szerencsések közé tartozik, akik valóban azzá válhatnak, akik a lelkük mélyén igazán lenni vágynak.
Míg fekete szeme - ha Ariana jobban megnézi, a jobb szeme sötétbarna - a lányéba fúródik, egyensúlyát egyik lábáról a másikra helyezi át, és egyhelyben tipegve próbálja kitalálni, vajon a virágládán üldögélő boszorkány esetében mi célravezetőbb; azonnal segíteni avagy kivárni.
Walid az utóbbi mellett dönt, és türelmesen megállva szárnyait közel húzza meleg testéhez, majd fejét balra billentve lepillant a dióra, hogy végül visszaforduljon a lányhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745211#post745211][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.05. 22:28[/b][/url]

Szívok egy utolsót a szálból, mielőtt még mindig a madárral szemezve elnyomom a virágláda szélén, és otthagyom. Befele menet tervezem eldobni a bejárat melletti hamutálba, nem vagyok paraszt, hogy csak úgy kiejtsem a kezemből. A szüleim neveltek belém némi... észt.
A holló értelmes tekintete, és az, ahogy kommunikálni próbál, vagyis amit én kommunikációnak vélek, egészen meglep. Nem igazán vagyok kibékülve az állatokkal, bár inkább csak a háziállatokkal, de ez a madár tetszik nekem. Óvatosan mozdulok, nem akarom elijeszteni, bár így elsőre nem igazán tűnik félénknek. Felállok a ládáról, és minden erőmet és testsúlyomat a jobb lábamra helyezem, míg egy halk reccsenéssel a dió feltörik a lábam alatt. Lassan guggolok le, és veszem a kezembe a csonthéjast, hogy a kezemmel szétfeszítsem ott, ahol a súlyommal az előbb repedést törtem rajta. A piszok a körmöm alá eszi magát, de elérem a célom, a dióbél szépen és egészségesen tárul elém. Az ujjammal kipiszkálom a héjából, és az egyik felét a holló elé hajítom, a másikat a kezemben tartom, hátha elérem, hogy közelebb jöjjön, ha megette az első felét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745213#post745213][b]Jack W. Everleigh - 2019.01.05. 22:42[/b][/url]

A. R. P.
Walid

A holló sötét szemében élénk, már-már gyermeki izgalom csillan meg, mikor a lány elnyomva cigarettáját megmozdul. Még nem biztos abban, hogy ez azt jelenti, a boszorkány fel is töri neki az egész falun átkalauzolt diót, de erős csőre már csak a reménysugár legapróbb jelétől is szétnyílik. Mikor a lány feláll, Walid ösztönösen hátrébb ugrik néhányat, majd tekintetével követi az emberi láb minden mozdulatát. Figyelme a dióra szegeződik, alig várja, hogy meghallja végre azt a jól ismert és várva várt reccsenő hangot. Ha tudna, egészen biztosan folyna a nyála, így viszont csak elnyílt csőrrel rázza a tollait, és bár nehezére esik, de biztonságos távolságban marad. Egy ember, legyen bármilyen szép vagy kedves is, mégiscsak ember, nincs aki ezt jobban tudná egy állatnál.
Végül, mikor a boszorkány felé hajítja a dióbél egyik felét, a madár szárnyaival egyensúlyozva elugrál az útpadkáig, és egyik szemét mindvégig a másikon tartva, gyors mozdulatokkal töri darabokra, majd csipegeti fel a gyümölcsöt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745216#post745216][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.05. 22:52[/b][/url]

Újból ülő pozícióban nézem végig, ahogy madarunk távolabb ugrál, hogy nyugodtan fogyaszthassa el a zsákmányát. Amíg figyelem, térdeimre könyökölve megtámasztom a fejem, markomban őrizgetve a gyümölcs másik felét. Nem tudom, igazából mit akarok kezdeni vele, talán csak kíváncsi vagyok, milyen messzire megy el egy madár, hogy csemegéhez jusson. Vajon vissza mer ugrálni a lábamhoz? Felrepülne mellém a virágláda szélére, és kivenné a kezemből is, ha úgy adódna?
- Kérsz még? - A hangom nyugodt, szinte kedvesen mormolom a szavakat, mintha az unokaöcsémnek, Codynak mondanám őket.
Kinyújtom a kezem a madár felé, hogy lássa, ott lapul nálam a dió másik fele, és kész vagyok nekiadni, ha el meri venni a kezemből. Közben pedig egészen megfeledkezem a családomról, a gondjainkról, és úgy az egész világról. Ez a holló teljesen eltereli a gondolataimat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745402#post745402][b]Jack W. Everleigh - 2019.01.06. 13:49[/b][/url]

A. R. P.
Walid


A padkán szétszóródott dió pillanatok alatt tűnik el. Walid sietve eszeget, mintha félnivalója lenne, holott jól tudja, hogy ez a lány nem fogja bántani. Az ösztöneibe ivódott természet azonban arra tanította, hogy még a legnyugodtabb, legszelídebb környezetben is óvatos és elővigyázatos legyen. Ő emberi alakjában is inkább félénk, sőt, az igazság az, hogy madárként sokszor jóval kezdeményezőbb, mint egyébként férfiként.
Mikor az utolsó darabka gyümölcs is eltűnik csőrében, felemeli a fejét, és sötét tekintetét a boszorkányra szegezi. Pillantása többször is a lány kezében tartott maradék dióra esik, de eszében sincs közelebb ugrálni hozzá. Csak fejével bök egyet a lány lábai elé, szavak nélkül kérve őt arra, hogy mint az előbb, úgy most is dobja el az ínycsiklandó falatot.