Az érkezők a Tanulmányi Osztályon keresztül juthatnak el a Gazdasági irodába, amely jelenleg Julianne M. Ainsley irányítása alatt áll. Noha a legtöbben egy kellemes, meleg színekkel telt, barátságos irodát képzelnének, a nő ízlése ettől egészen eltér. A bútorok és a falak feketék, illetve mélybarna színűek, a helyiség hangulata pedig valamelyest komorabbá válik a halovány, ám a szemnek abszolút kellemes fényviszonyok között. Dekorációs elemként absztrakt festmények és egy ködbe burkolt hegyes tájkép szolgál az íróasztal mögött. Noha elsőre megdöbbentő lehet a látvány, belépve az embert nyugalom fogja el. A sejtelmes fények, a kényelmes bútorok és eleve a tágas tér nyugtatólag hat mindenkire, aki belép, ezen kívül a rend az, ami egyből megragadja az ember figyelmét.
Az asztal mögötti falon lévő polcokon ugyan akadnak könyvek és egyéb dísztárgyak, az iroda jótékonyan rejtegeti a diákok és egyéb fontos pénzügyi papírok dossziéit. Kétoldalt ugyanis egy-egy beépített szekrény található, melyeket elhúzva rejlenek a kincset érő és titkos iratok. Ezekhez csupán három embernek van hozzáférése: az igazgatónak, helyettesének és a gazdaságisnak.
Az ízlésesen kialakított dizájn annak ellenére is tetszetős, hogy erős kontrasztban van az összes többi hivatalos tisztséget betöltő kolléga irodájával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2412&post=844283#post844283][b]Julianne M. Ainsley - 2022.03.11. 18:11[/b][/url]

Ismételten nevetésétől hangos az iroda, fogadni merne rá, hogy a tanulmányin üldögélő kolléga már nagyon sokszor feltette magának a kérdést, vajon mi olyan szórakoztató a pénzügyekben, de ha nem is a pénzügyekben, a mindig melankolikusnak, s kissé gúnyosnak ható Rudolfban? Bizonyára sokan lennének legyek a falon, pedig nem több ez ártatlan csevegésnél, mely mindig komolynak indul, s csak később válik teljesen szürreálissá és nevetségessé.
- Hidd el nekem, lassan nem lesz olyan praktika, amit ne vetettem volna be, de a bátyád keményebb, mint egy szikla! - hitetlenül rázza meg fejét, szőke tincsei a mozdulattal együtt libbennek jobbra-balra. Még kezét is széttárja egy pillanatra, hogy aztán egy tompa puffanással érkezhessenek vissza oda, ahol addig voltak: székének karfájára. - Nála csökönyösebb emberrel még életemben nem találkoztam - enyhén csücsörítve ajkait bólogat és nevetve gondol vissza legutóbbi kísérletére, hogy megfűzze Teodort, ugyan álljon már a Bagolykő szolgálatába, mint iskolapszichológus. Ennél nagyobb megtiszteltetés kevesebb érheti az embert, csakhogy a nőnek hamar rá kellett jönnie, sokkal többre van itt szükség puszta "megtiszteltetésnél", azzal nem lehet elkapni egy Farkasházy grabancát.
- Lementem az előkészítőbe Flóriánhoz, ahogy általában szoktam az évnek ebben a szakában, hogy átvegyük, kik kezdik meg az évet a Tanoda falain belül és mivel támogathatjuk az első babalépéseiket felnőtt mágussá válásuk útján - némiképp mesebelinek és talán gúnyosnak is hat ez a bevezetés, de Rudolf pontosan jól tudhatja, hogy mindez csupán a költői túlzás kedvéért hangzik így és hangulatfokozó. Ha valakinek, hát Jules-nak aztán semmi baja se a kicsikkel, se a nagyokkal. - Csakhogy egészen véletlenül elnéztem a dátumot, így sajnos Teodor volt bent. De ami még ennél is jobb, hogy nem csak Teodor volt bent. Nyitva volt a szobája, én meg kettőt koppintottam ugyan, de nem vártam meg a reakciót és arra értem oda, hogy egy nővel csókolózik. Először úgy gondoltam, hogy itt az ideje kihátrálnom, de ismersz... - jelentőségteljes pillantást vet Rudolfra, hogy előrevetítse, a sztori innentől egyre jobb lesz. - Mondtam neki, hogy nagyon huncut, amiért több nőnek is hagyja, hogy így fűzögesse, de ha nem gond, kisajátítanám, ennek örömére a partnerét rákvörös arccal kiküldte és a torkát köszörülve próbálta összeszedni magát. Ez volt a tökéletes alkalom, hogy az asztalának szélére üljek és kecsesen keresztbe tegyem a lábam... - azzal maga is felkel, hogy bemutassa, ami történt. Rudi elé sétál, felül előtte a asztalra, balját átveti jobbján és megtámaszkodik a karján - ...valahogy így. Talán még a szoknyám is feljebb csúszott egy keveset, nyilván ez is véletlenül. Megkérdeztem, hogy meg tudja-e mondani, kik fognak a következő tanévben a Bagolykőbe járni vélhetően, már persze rajta kívül, hiszen úgy látom, megérett arra, hogy egy iskolában praktizáljon túlfűtött tinédzserek között - azzal a lendülettel leszáll az asztalról és sóhajtva huppan vissza székébe. - Persze ebben a pillanatban hirtelen összeszedett lett és azt mondta, hogy nagyon szívesen átveszi velem a gyerekek névsorát, de sajnos vissza kell utasítsa az ajánlatom. Hiába a pajkos mosolyom és a szemtelenségem, vélavér nélkül esélyem sem volt, de látnod kellett volna az arcát, ahogy próbál bárhová nézni, csak rám nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2412&post=844284#post844284][b]Farkasházy Rudolf - 2022.03.11. 18:34[/b][/url]

Négy szó. Négy, és teljes agyfagyással, pislogás nélkül, bamba arccal nézek rá. Az első Teodor, jó rendben, mivel a testvéremről beszélünk, ez a szó még nem kellene, hogy annyira lelohassza az agyam, elvégre mindent összevetve, kihagyva a képletből, hogy illendő volna szerénynek lenni, én egy nagyon okos ember vagyok. Nagyon okos. Mégis, a következő hárommal nem tudok semmit sem kezdeni. Egy. Nővel. Csókolózott. Biztos vagyok benne, hogy Jules álmodta ezt a részét, vagy tovább agyalta. A bátyám nem csókolózik nőkkel. Férfiakkal sem, de nőkkel sem. Férfiakkal egyáltalán nem, az apánk mindig is a kézfogást és a gyors, határozott ölelést preferálta, így mi magunk is ehhez vagyunk szokva. A nők meg... anyánkra se jellemző, hogy olyan nagyon érzelmi áradatot zúdított volna ránk. Nem csókolózott. A bennem élő gyerek Rudolf arra a képre, hogy ilyet tett volna, elfintorodik. Kizárt.
- Miért csókolózott?
Nem is veszem észre, hogy ezt a kérdést hangosan feltettem, és szerencse, hogy csak ennyi jött ki, magamban már magyarázatot keresek. Semmiképpen sem tehette, elvégre a bátyám, A Farkasházy Teodor, az nem olyan fajta. Van a munkahelyünk és van a magánéletünk, semmi esetre se vegyítjük a kettőt. Biztos csak nagyon halkan szeretett volna mondani neki valami. Vagy, lehet, hogy a másik lázas volt, vagy Teodort kerülgette valami, és a másik a lázát mérte. Van ilyen, nem? Amikor szájjal mérik a lázat. Nem csókolózott, Jules fantáziája túl élénk! Na meg az enyém is, mert éppen, hogy csak meggyőztem magam, hogy a bátyám nem csókolózott, máris előttem van a jelenet, ahogy a szoknyája feljebb csúszik, és nyelnem kell egyet. Legyek bármennyire is aszexuálisnak tűnő, ösztönösen lepillantok, és rá kell jönnöm, hogy ez nem jelenet, hanem a valóság. Tényleg ott ül előttem, és tényleg keresztbe tette a lábait, én meg nagyon zavartan, elpirulva, mint egy kivert kiskutya nézek fel rá. Drága Jules, ha tudnád, hogy milyen régen voltam én nővel... nem ugrálnál.
- Tudod, nagyon nehéz tartani magad az elveidhez, ha egy ilyen nő ezt teszi veled. Szigethy nagyon meg fog egy nap verni, de esküszöm neked, hogy még a nyáltermelésem is vadabb lett, a bátyám helyett is az én testem fejezi ki csodálatát irántad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2412&post=849435#post849435][b]Kállay Ákos - 2022.07.18. 19:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2412&post=849517#post849517][b]Nadia Rosales - 2022.07.19. 20:46[/b][/url]

- Nem lesz semmi gond, most hogy leadta a papírokat, minden rendeződni fog, ebben biztos vagyok. Viszontlátásra, Önnek is Kellemes Hétvégét! - még integettem is Bachohhenhoff professzornak, aki a maga lassú, komótos módján hagyta maga mögött a Gazdasági Irodát. A mosoly még ott játszott az arcomon, kedves és illedelmes öregúr volt, csak azt sajnáltam, hogy ez volt az utolsó tanéve, mert nyugdíjba vonult. Gondolkodtam azon, hogy visszacsalogassuk óraadóként, de mivel az egészségi állapota sem volt jó formában, ezért egyelőre nem akartam letámadni a professzort. Csak azt nem tudtam, hogy ki más tudná helyette ilyen jól leadni a tananyagot.
Egy halk sóhaj kíséretében tettem be leadott papírjait a személyi aktájába, amit csak nagyon nehezen találtam meg, mert ez nem az én terepem volt. Amit kellett, igyekeztem tisztességesen elintézni, de a gazdasági iroda asszisztensét nem is volt olyan könnyű helyettesíteni. Elvileg csak pár napról volt szó, ezért is vállaltam el, de ennek ellenére vártam már, hogy leteljen az a néhány nap, s minden visszazökkenjen a saját kerékvágásába.
Az aktát elhelyezve visszatoltam a szekrényt a helyére, csak épp azt nem vettem észre, hogy a szoknyám kötője is beszorult a zár közé. Nem figyeltem, mert tekintetem leginkább az ablak felé vándorolt, a lelkem meg kifelé sóvárgott, ki a friss levegőre ebből az irodából. Eszembe jutott a lányom is, akit Zétény elvitt magával egy üzleti útra, amolyan előnyaralás gyanánt. Nagyon hiányzott, de tudtam azt, hogy az apja vigyáz rá, és nem eshet semmi baja. Még akkor sem, ha anyám meg volt arról győződve, hogy az a férfi egy átok, és megbízhatatlan. Talán sokáig az is volt, de szerintem megváltozott. S ahogy ezek a gondolatok előbuktak elmémben, úgy rántott ki az ismerős hang, s fordítottam az ajtó irányába tekintetem.
Hirtelen a döbbenet ült ki az arcomra, ahogy észrevettem a magas, jól ismert vonásokkal rendelkező, mégis, kicsit viseltes férfit. Aztán a következő másodpercben már széles mosoly kúszott az arcomra, ahogy tudatosult bennem, hogy a szakáll mögött rejtőző, lebarnult viking nem más, mint Kállay professzor.
- Így kell érkezni, mindenféle bejelentkezés nélkül? - színlelt komolysággal feleltem, kikerülve kérdéseit, de mosolyom még jobban kiszélesedett, örültem, hogy újra látom, a következő lépésemmel oda is akartam lépni hozzá, miközben már tártam ölelésre a karjaimat, de valami visszarántott, s egy kellemes reccsenés süvített át az irodán.
- Opppsz - meglepetten kaptam hátra a fejem, hogy felmérjem a károkat, s ami azt illeti, a szoknyám oldala fel is szakadt. Rém kínos, s mintha csak dejavu-m lett volna, olyan volt, mintha egyszer már jártunk volna hasonló helyzetben.
- Valami olyasmi, na gyere, és segíts kiszabadítani, hogy megölelhesselek - kértem, miközben egyelőre elmaradt a nagy örömködés, s próbáltam magam is kiszabadulni a szekrény fogságából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2412&post=849523#post849523][b]Kállay Ákos - 2022.07.19. 22:15[/b][/url]

Annak ellenére, hogy ennek a munkának vége van, egyáltalán nem jelenti azt, hogy Ákos is befejezte a nyomozást az ügyében. Már nem hajtja ugyanaz a beteges vágy, hogy megfejtse mi okozta a vesztét, de eltökélte, hogy egyszer válaszokat kapjon arra, hogy pontosan milyen módon került ilyen állapotba. Persze, mint szakember tudja, hogy nagyon sok megfejthetetlen átok van, főleg olyanok, amiket bizonyos kisebbségi népcsoportok használtak az ókorban, sőt akár még régebben. A középkori átkok közül is nem egy még ennél is veszedelmesebb van, amit nem sikerült visszafejteniük, így pedig ellenszert sem találni rá. Szerencsére ez a legtöbb emberre nem jelent veszélyt, hiszen nagyon ritka, hogy egy átlagos ember ilyen elátkozott tárgyakkal kapcsolatba kerüljön mielőtt kiderül róluk a veszélyességük.
Így valamivel könnyebbek a hétköznapjai, hogy kevésbé kattog ilyeneken az agya, kénytelen volt elfogadni, hogy ez az új valóság, amiben van. Ebben a világban kell a legtöbbet kihoznia az életéből. Azért sokkal könnyebb, mint néhány évvel ezelőtt, még ha nagyon sok minden vissza is maradt a sérüléséből.
Hogy szívesen tér-e vissza a Bagolykőbe? Végül is, igen. Nem hiányzott a tanítás, de már több emberhez képes ragaszkodni, ami nagy szó. Ezért különösen örül, hogy az első ember, akivel egy köszönésnél többet kényszerül beszélni az Nadia. Nagyon különös az ő barátságuk, nem sokaknak sikerül kiprovokálni Ákosból a tíz évvel ezelőtti énjét, azonban a tanárnő mellett ez rendszerint elő-előbukkan.
- Meglepii? - Kérdi a szemét játékosan forgatva. Nadia derült arckifejezésére Ákos arcára is egy halvány mosoly szökik. Tényleg hiányzott neki ez a nő. A vigyort a reccsenésnek hála egy sor tanácstalan pislogás váltja fel. Éppen szólásra nyitná a száját, hogy mi történt, azonban buta kérdések nélkül is hamar egyértelművé válik.
- Jövök! - Feleli röviden elcsukló hangon, mert próbálja nem kiröhögni a Nadiát a szorult helyzetében. Sanszos, hogy egy saller is járna ajándékba az ölelés mellé.
- Egyiptomban ezért adtak volna plusz egy tevét érted. - Folytatja bele-belekuncogva a mondandóba, ahogy próbál komolynak tűnni. A szekrény erősen odafogta a szoknyát, kézzel rángatva nem is nyílik ki.
- Alohomora! - Mormolja a zárra mutatva, mely végül elengedi magát, így Ákos a baljával át tudja nyújtani a szoknya beszorult részét. A tekintete néha rásiklik a formás combokra, azonban gyorsan elrántja a tekintetét a szekrény irányába.
- Szerintem ez nem volt túl szabályos. - A kollégái bizalmas adataival találja magát szemben, így inkább visszafordul a helyettes asszony irányába, ahogy a jobb kézfejével behajtja, mintha nem is látott volna semmit. Semmilyen bérpapírt, fogalma sincs róla, hogy mennyit keres Henrik. Nincs.
Lehet mégis szenvedélyesebben kéne tanítson, ha ennyivel többet lehet keresni.
- Így is jól áll, csak merész darab.- Karját a megérdemelt ölelésre tárja. Már hónapok óta nem találkoztak, biztosan nagyon sok olyan dolog történt Nadiával is, ami nem levél téma.
- Legközelebb bejelentkezem, hogy nadrágot vehess, hogy a harmadik szoknyád ne tegyük tönkre. - A fejében egy pillanatra átfut egy alternatív befejezése ennek a mondatnak, azonban megtartja magának. Ezek a szoknyák nehezen maradnak egyben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2412&post=849558#post849558][b]Nadia Rosales - 2022.07.20. 21:11[/b][/url]

- Szerintem neked van valami különleges képességed, mert akármikor találkozunk, mindig leszakad a szoknyám - el is nevettem magam, mert Ákos társaságában sikerült mindig hülyét csinálnom magamból, akárcsak most, így kivételesen az sem zavart, hogy láttam, mennyire szenved, csak hogy magában tartsa véleményét a helyzetemről.
- Naaaa, ne sértegess, mi az, hogy csak egyet? Szerinted én csak egy tevét érek? - nagyon is komolyan pillantottam rá, ha szúrni lehetne szemekkel, azok biztosan betalálnának, de a morcosságom is csak színjáték volt, nem tudtam haragudni ezekért a beszólásokért.
- Óvatosan rángasd, mert amilyen régi, a végén még ránk omlik - némi aggodalommal figyeltem mozdulatait, amit dolgos kezével végzett, mindhiába. Úgy tűnt, hogy az átkozott szekrényen még egy átoktörő sem tud kifogni, legalábbis azt hittem, míg végre elő nem húzta rég nem látott pálcáját.
- Na végre, már kérdezni is akartam, hogy mikor akarod használni - figyelemmel kísértem mozdulatait, melynek segítségével végre a szoknyám szabaddá vált, általa pedig én is. Azért pár pillanat erejéig lebiggyesztettem ajkaim, s ujjaimmal végig szántva a sérült szövet felületén, felmértem a károkat, majd egy másodperc néma csönddel meg is gyászoltam a szoknyámat. - Ezt annyira szerettem - sóhajtottam egyet, majd pillantásom visszafutott Ákos rég nem látott íriszeire.
- Hoppsz - volt szerencsém nekem is megpillantani Henrik neve alatt az összeget, igen csak elkerekedtek a szemeim, mert azért na…pedig én még pótlékot is kapok.  - Szerintem meg vegyük úgy, hogy nem láttunk semmit -kacsintottam, majd picit távolabb léptem a szekrénytől, nehogy újra ott ragadjak.
- Komolyan? Nem túl…? - nem fejtettem ki, hogy mire is gondolok, de amennyiben nem kezdett el határozottan bólogatni, miszerint szajhákat megszégyenítő a szoknyám, úgy végre megkönnyebbültem és magamhoz ölelhettem a rég nem látott barátot.
- Már azt hittem, hogy vissza sem jössz Egyiptomból, remélem az új tanévben már végig maradsz - meséltem fülébe a szavakat, miközben volt szerencsém feltérképezni, hogy milyen fitten tért is vissza hozzánk a professzor. Persze csak diszkréten, na.  
- De jó formában vagy, ki kellett lapátolnod a Nílus mentét? - kuncogva nyomkodtam meg karját ujjaimmal, majd hátrébb léptem az öleléséből, és egy tincset is a fülem mögé igazítottam. Az asztalnak dőlve hátsómmal, ismét a tekintetét fürkésztem. - Szerintem veled a nadrágom sem lenne biztonságban - fűztem hozzá nevetve, ami aztán a fejemben valahogy kétértelművé vált, emiatt meg viháncoltam, mint egy kis csitri. Ebből vissza kell venni. Össze is szedtem magam, és igyekeztem komolyan viselkedni.
- Tényleg jó, hogy visszatértél, és csak jelzem, hogy nagyon sok munka vár majd rád, és sok lelkes tanonc - gyorsan tisztázni is akartam vele, hogy a két szép szeméért még nem fog vele senki kivételezni, s bizony ha tanítani akar, akkor bizonyítania kell. Ennyit a szigorú igazgatóhelyetteskedésről, a többit majd Anton igazgató úr dönti el úgy is, bár abban biztos voltam, hogy ha Ákos továbbra is tanítani szeretne, akkor arra lesz lehetősége.
- Na és, mi újság, mi történt veled Egyiptomban? És mit tervezel most, hogy visszatértél? - kíváncsian néztem rá, tényleg érdekelt, mert eddig úgy tűnt, hogy nem sikerült megtelepednie Bogolyfalván.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2412&post=849582#post849582][b]Kállay Ákos - 2022.07.21. 00:28[/b][/url]

Arca huncot vigyorra húzódik Nadia megjegyzésére. Alsó ajkába harapva próbálja elfojtani azt, amire gondolt, azonban  ez azt eredményezi, hogy az orrán fújtat, ahogy a röhögést is szeretné lenyelni.
- Nem kell ám mindig balesetnek álcázni. Megbeszélhetjük, tudod jól. - Feleli arcizmait kényszerűen ellazítva, hogy ne röhögje el ezt az erős megjegyzést is, nem ütne akkorát, ha elnevetné. Lehet, hogy cserébe Nadia fog ütni, de azt már megszokta. Egy jó poént megér néhány saller.
- Az csak a bónusz, szerintem legalább ötöt kínálnának érted a szoknyás eset miatt. - Fejével lassan bólogat, tekintetét pedig mélyen Nadia sötét íriszeibe mereszti, hogy hatásosabb legyen. Szája halvány mosolyra húzódik a mély barna szemeket látva, fejét megállítja és gyengén oldalra biccenti. Milyen hosszúak a szempillái, főleg ahogy néha megrebegteti őket.
- Tudtad, hogy a tevéknek hosszúak a szempillái, hogy ne menjen bele a homok? Én ezt eddig nem is tudtam amúgy. - Ákos, a funfact gyáros. Maga sem tudja, hogy miért ütötte el a helyzetet egy ilyen hülyeséggel. Talán ez kellett ahhoz, hogy az elméje elhagyja a pillanatra belassult állapotot, amit a barna szempár okozott. Tényleg nagyon szép szemei vannak a nőnek.
- Az kéne még csak, mit gondolnának mit csináltunk itt, hogy beleomlott a szekrény meg elszakadt a szoknyád. - Hangja bosszúsnak tűnhet, de igazából csak félig viccel ezzel. Nem akar belegondolni, hogy mi történne, ha tényleg rájuk omlana ez a vacak. Remélhetőleg nem imák tartják egyben, hanem varázslat.
Szerencsére nekik sem kell imádkozni a deszkák meg a szegek alatt, viszonylag hamar sikerül kiszabadulnia a szoknyának, ami sajnos nincs éppen jó állapotban. Ákos felemeli a pálcáját és a szakadt részre bök vele.
- Reparoval nem lehetne? Textilen még nem próbáltam. - Amikor beteg lett, nagyon sok mindent tört össze véletlenül, amit aztán később ezzel a varázsigével javított meg. A bérpapíron is működhetne, mert ez így eléggé megtörte odabent a férfit. Persze, tudja ő, hogy sokszor nincs itt, meg seggel áll az egészhez, de na. Azért mégis.
- Lehet az extrém szemléletőeszközökre kell. Majd én is hozok múmiát legközelebb, szigorúan elátkozottat. Tényleg, a múmia! Hoztam neked valamit. - A táskáját végre kinyitja, ahonnan előkerül a távollétes papír, amit egy laza mozdulattal az asztalra hajít. A lendülettől majdnem levert pár dolgot, de szerencsére éppen megállt minden. A bőr táska alján az ujjbegye megakad valami kerekbe, így reszkető ujját átdugva rajta előkotorja a legmélyéről.
- A fene, kiesett a dobozából. Pillanat. - Újabb kínos másodpercek, amíg könyékig túr a táskájában, amit már a szék háttámlájára ületet, hogy megtalálja. - Mindjárt-mindjárt. - Motyogja ezúttal tényleg némileg gondterhelten. Nem is érti, hogy hogyan nyílhatott ki az ékszeres doboz. Ügyetlenül remegve, de beleállítja a tartójába a kis ékszert, majd gondosan bezárva nyújtja Nadia felé az apró dobozt.
Ha Nadia kinyitja, egy gyűrűt talál benne, melyben a kő piramis formájú. Homokszínű moraljlás kavarog benne, akárcsak egy hógömb, azonban ha megrázza, akkor láthatóvá válnak a belső járatok és a múmia helye.
- Egy kis meglepi Egyiptomból, eszembe jutottál róla. - Így utólag belegondolva érkedes gondolattársítás, hogy pont egy gyűrű jutatta eszébe Nadiát, hiszen senkinek sem vett még ilyet. De nagyon vagányak voltak kiállítva a standokon.
- Ne is mondd, a legnehezebb része az volt, amikor még ketté is kellett választanom a Nílust. Abszurd. - Csóválja a fejét méltatlankodva.
A várva várt ölelésünk a szabadulást követően hamar megérkezett.
Hümmögve válaszol Nadia butáskodó kérdésére. Pont jó így. Azonban hamar elröhögi magát Nadia válla fölött, ahogy elengedi a nőt a szorításából.
- Nadrágokért nem vállalok felelősséget. Én szoknyapecér volnék. - Feleli ismét magára erőltetve a megjátszott komolyságot, azonban Nadia nevetése ragadós. Jól áll neki, amikor ilyen, hirtelen fiatalodik több évet. Hihetetlenek a nők.
- Szegény kollégám megszerettete velük a tárgyat és most vannak diákjaim? Íííjaaj... hát akkó‘... csalódni fognak. - A férfi nagyon sok jót mondott a mostani új bagázsról, akiket lehet, hogy látásból már ismert volna a folyosón... ha érdekelte volna őt bármelyik diák is.
- Keményen dolgozom és építem a jövő nemzedékét, hogy a minisztérium a legjobb átoktörőket alkalmazhassa. - Válaszolja megjátszott komolysággal. Ennek ellenére szokott ő tanítani, sőt némelyik kölyköt nem is tartja olyan rossz fejnek. Talán egyszer, egy szép napom tényleg meg tudná szeretni a tanítást. De ahhoz ma nagyon meleg van.
- Nagyon jó volt, sok hasznos dolgot tanultunk. Annak ellenére, hogy Egyiptomban jártunk, az ókori római birodalommal kapcsolatos leleteket néztük meg. Jó, meg akkor már pár hazait is hobbiból. - Hangja egészen szenvedélyessé vált, ahogy beszélni kezdett ezekről, érezhetően ezen a területen mozog otthon, a terepmunka és a kutatás élteti.
- Veletek minden oké? Mi újság van Natival? - Érdeklődik Nadia tekintetét fürkészve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2412&post=849799#post849799][b]Nadia Rosales - 2022.07.23. 22:17[/b][/url]

Csak egy mosolyt villantok Ákos felé, valami oknál fogva mindig így évődtünk egymással, és ez mára sem változott. Lehet, hogy hosszú idő telt el, mióta nem láttuk egymást, mégis ahogy betoppant az irodába, olyan volt, mintha csak tegnap fordult volna ki azon az ajtón. Még ennyi idő után is hatással volt rám, de egyelőre ezen még csak el sem gondolkodtam. Egyszerűen csak húzott magával, élveztem a társaságát, még akkor is, ha már megint a szoknyám bánta. - És ezzel most mire szeretnél célozni édes szívem? Remélem, nem azért hoztad fel, mert fene mód hasonlítok valamelyik tevére, amit odakint láttál -  gyanakvóan néztem rá, kinéztem belőle, hogy még egy ilyen poént is elsütne.  Az volt a szerencséje, hogy elég jól tűrtem az ilyen beszólásokat és nem vettem magamra. ( Kivétel, mikor épp rossz napjaim voltak, mert olyankor aztán hajlamos voltam mindent is félreérteni és a legapróbb ártatlan megjegyzésre is megsértődni).
- Miért, mit gondolnának? - somolyogva fel-le húzogattam a szemöldököm, aztán el is nevettem magam. - Na ne dumálj, inkább csak csináld - biztattam, hogy minél előbb szabaduljak én is, meg ő is ebből a pozícióból, mert nem volt olyan kellemes egy szekrénynek szegeződve, hajlongva társalogni.
- Nem tudom, még én sem próbáltam. Anyám imád varrni, szóval többnyire ő hozza helyre ezeket, de megpróbálhatod - kicsit komolyabban véve a helyzetet, csöndben maradtam, míg elmormolta a varázslatot, közben figyeltem a szoknyámat, aminél a szakadás ugyan összeállt, de már nem lett az igazi. - Ó, ez már ilyen marad - sóhajtottam, de végül is, Ákosnak hála már nem néztem ki úgy, mint egy útszéli, ez pedig, meg amúgy már az érkezése is egy nagy ölelést kívánt, s persze hogy szabadulva meg is történt ez köztünk.
- Múmiát? - nevetve néztem rá, és elképzeltem, hogy milyen lenne, ahogy bevonszol magával egy reggelen valamiféle bebugyolált csontvázat.
- Nekem? - meglepődve néztem, ahogy kutakodik, mert nem is számítottam arra, hogy kapok majd tőle ajándékot. Kíváncsi voltam persze, hogy vajon mit is hozott, valamiért csokira tippeltem, képeslapra vagy hűtőmágnesre.
- Jól van, nyugodtan hajigálj csak szét mindent, van takarítónő - hát persze, hogy nem volt, és azért ezeket a kapkodó mozdulatokat látva el tudtam képzelni, hogy vajon hogyan is nézhetett ki a szállodai szobája. Egy papír repült ide, egy másik, nagyobb köteg oda, mi a manó?
- A dobozából? Tehát él? - egyre jobban izgultam, hogy vajon mifélét is hozhatott, de reméltem, hogy nem egy élő skorpiót, csak azért mert az a horoszkópom. Már-már egyre türelmetlenebbül fixíroztam a hátát, mert hogy csak ennyit láttam belőle, lopva megnéztem magamnak a fenekét, majd gyorsan el is kaptam róla a tekintetem.
- Neee - ahogy fordult felém, és nyújtotta azt a dobozkát, egészen úgy nézett ki az egész, mintha. Ugye nem?  Mert az igaz ugyan, hogy volt köztünk valami, amit aztán megakasztottam én, aztán meg ő, de az sem most volt, és az életem már valahol egész más vágányon haladt, szóval csak nem arra készült. Ugye?
Kissé elsápadva vettem át tőle a dobozt, lassan nyitottam fel a fedelét, és ahogy megláttam a gyűrűt, egy pillanatra azért még a lélegzetem is elakadt. Már az idejét sem tudtam, hogy mikor kaptam utoljára gyűrűt, még Zétény se vett nekem soha (még csak gumicukorból sem), erre meg, a dobozban ott ácsorgott egy gyönyörű kis ékszer.
- Nahát - elámulva néztem, mert nem csak szép volt, de különleges is, szinte egészen meghatódtam, amellett persze, hogy meg is lepett ezzel az ajándékkal.
- Na várj, ugye ha elfogadom, az nem azt jelenti, hogy holnaptól én főzök rád?- vicceskedve próbáltam elterelni a gyanúmat, s reméltem, hogy mindezt tényleg csak úgy hozta, bár gyűrűt adni csak úgy nem szoktak. Kivéve a kis ékszert, jobban is szemügyre vettem, volt bennem némi kis bizonytalanság, hogy illik-e ilyesmit elfogadnom tőle, de nem tudtam volna erre nemet mondani.
- Ez nagyon tetszik, Ákos nem kellett volna ilyen költségekbe verned magad - megcsóváltam a fejem, mintha kicsit megdorgálnám, de azért az ékszert felhúztam az ujjamra, aztán újra magamhoz öleltem őt, tényleg jól esett, hogy gondolt rám.
Ez az ölelés is kitartott néhány másodpercig, aztán szabadjára engedtem, nehogy megfullasszam szegényt, majd igyekeztem eltörölni szemem sarkából is a kis könnycseppet, ami meghatottságomban gurult oda.
- Na igen, Te szoknyapecér - jót nevettem vele együtt, majd egy kicsit megint szóba jött a suli, átbeszéltük a dolgokat.
- Remekül hangzik, és csodálatos helyeken járhattál. Ha nem lenne mindig annyi elfoglaltságom, egész biztos, hogy elutaznék néhány hétre - közben a kézfejemre néztem, és megcsodáltam újra a gyűrűt. - Tetszik, ahogy kavarog benne - mosolyogva újra őt fürkésztem.
- Aha, minden rendben van, Nati is jól van. Most az apjával elutazott pár napra - ó igen, az apja. Eszembe jutott Zétény, miközben láttam Ákos mosolyát velem szemben. Őrület.
- Öhm, mit szólnál, ha együtt vacsoráznánk? Itt már úgyis végeztem, és van jó pár remek étterem a városban - közben összepakoltam az asztalon, indulásra készen, reméltem hogy éhes, mert én farkaséhes voltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2412&post=849842#post849842][b]Kállay Ákos - 2022.07.24. 20:41[/b][/url]

Valahogy Nadiával olyanok ők ketten, mintha saját időszámításban élnének. Bármennyi idő is teljen el két találkozás között, pontosan ugyanonnan folytatódik minden, mint korábban. Volt egy kis nehézség is a kapcsolatukban a bizonyos halloween party után, amikor egyikük sem tudta, hogy hányadán állnak. Igazából ennek a megfejtéséhez most sem jutottak közelebb, de egyszerűen csak szeretik jól érezni magukat együtt.
Nadia tevés kérdésére ismét le kell nyelnie egy jókora, feltörni készülő röhögést, hiszen van két púpja az állatnak, amely bár más irányban és máshol helyezkedik a tevén, igazából párhuzamba vonható is lehet.
Hümmögve veszi tudomásul, hogy a Reparo nem annyira alkalmas ruhák megjavítására. Vagy csak ő volt a béna, sosem próbálta még ilyen módon alkalmazni.
Szemét forgatva elmosolyodik Nadia takarítónős elszólására. Tud ő rendet tartani, ha akar. Most épp sokkal fontosabb küldetése van annál: egy gyűrű mind fölött.
- A múmiák nem élnek. A muglik szeretik a mozgó múmiákat. - Feleli húzva Nadia agyát, kicsit megnyomva a muglik szót - hiszen ezt Nadiának tudnia kell, mint mugliszakértő. Mindenesetre sok múmiával nem találkozott a férfi a kint léte során, csak múzeumban látott egy párat, hiszen ők egy más korból való és más népcsoporthoz tartozó falut tártak fel.
Ez az ajándék sokkal személyesebb volt, mint egy halott ember fásliba csomagolva. Nem volt már olyan sok minden az árusnál, némelyik creepy meg undorító volt, azonban néhány nőies ékszer is lapult a férfinél, amik sokkal kifinomultabbak voltak. A varázsvilág nagyon szereti a megdöbbentő és undorító dolgokat, nehéz egy nőnek valami szépet vásárolni.
Érdeklődve fürkészi Nadia tekintetét, ahogy kinyírja az ajándékot. A válaszán mosolyogva megrázza a fejét, majd zavartan a kócos hajába túr. Kicsit nehezen találja a szavakat.
- Nem, de az enchiladát, amit múltkor csináltál bármikor megenném. - Válaszolja kacsintva. Nem is gondolta volna, hogy ez lánykérésnek is tűnhet, hiszen nem térdelt le meg nem is kérdezett semmit, amit ilyenkor szokás. Ez csak egy kis bizsu, semmi több.
Örömmel látja, hogy Nadiának is legalább annyira tetszik ez a kis darab, mint neki, amikor meglátta. Ciki, nem ciki ő is elszórakozott vele néhányszor, valahogy megnyugtató látványt nyújt.
- Nem Rosales-féle enchilada, de menjünk. Éhen halok és semmi kaja nincs otthon. - Nagyon hamar igyekezett behozni a papírokat, hogy jövő héttől már át tudják adni neki a munkát, mindent ledobálva, korgó hassal sietett.
A táskáját még gyorsan összerámolta, majd elindultak kettesben a faluba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2412&post=886679#post886679][b]Gaál Lívia Bettina - 2025.02.08. 18:33[/b][/url]

Varga Benjamin

Már végigcsapkodta az összes szekrényajtót és fiókot, kétszer is, meglehetősen pedáns módon egyet sem hagyva ki a hadműveletből, de csak nem találja azt az egy pergament, amire felírta az eddig leadott vizsgaidőpontokat. Pedig ha valaki kínosan komolyan veszi az adminisztrációt, akkor ő aztán biztosan. Ilyen pedig nem túl gyakran fordul elő vele, hogy valamit ne találjon, pedig emlékei szerint abba a kötegbe tette, ahol a korábbi évek vizsgaeredményei vannak felvezetve, most mégsem találja. Lassan, de annál kitartóbban terjed arcán a vörös folt, amíg már közel áll ahhoz az állapothoz, hogy éppen csak nem füstöl a füle is, a szeme pedig szerencsére csak képletes értelemben szór szikrákat, nem ténylegesen, vagy még a végén kisebb katasztrófát okozna itt.
- Ki a franc nyúlt hozzá a pergamenekhez? Most menjek és szedjem össze megint a már lejelentett időpontokat? Hogy a büdös picsába nézne az már ki? Ilyen még az életben nem történt velem, és megmondtam már, hogy ha valaki ráteszi a kezét az adminisztrációra, eltöröm a karját... - kezd bele lendületből a mai első öt perces, levegővétel nélkül előadott háborgásba, amihez a többiek már hozzászokhattak. Zavartalanul ontja magából a nem túlzottan kedves kijelentéseket, bár mostanra már úgyis tudhatja mindenki, hogy ebből beváltani soha semmit nem szokása, csak ugat. Azt viszont roppant hangosan és cifrán képes csinálni, ha éppen okot talál rá, úgy napi egy-két alkalommal legalább, néha viszont többször is. Ez attól függ, mibe sikerül belebotlania. Egyébként igazán aranyos tud lenni az ilyen pillanatok közé eső időben, most azonban meg van győződve róla, hogy valaki hozzányúlt a pergamenekhez, és ezt nem is rejti véka alá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2412&post=886730#post886730][b]Varga Benjamin - 2025.02.09. 12:51[/b][/url]

Lassan vége az évnek, reggel kaptam egy listát a jutalmazásokról. Idén kedvesebb tanárt, azonban több diákot kívánnak jutalmazni az éves teljesítményük miatt. Van, akinél kifejezetten meghatározták azt is, hogy például milyen könyvet szeretnének neki adni, míg másoknál inkább egy körülbelüli összeg van. Lett évközben kismama is, akitől búcsúznak, illetve búcsúzó tanárok is akadnak. Korán reggel csak felfirkantottam ezeket az információkat néhány pergamenre, amikről most kezdem el átvinni az infókat a rendes füzetembe, ami természetesen szintén úgy néz ki, mint az őskáosz, de én tudom értelmezni és legalább így egy helyen is vannak ezek az infók. Nem hallgatok semmit, de attól még egy dallamot dúdolok magamban, miközben jár a lábam is. Egészen addig, amíg meg nem hallom, hogy az öt perces dráma útjára nem indul. Akkor megállok a mozdulataimban és dúdolásaimban, hogy meghallgassam, mi is a probléma, hátha tudom könnyen orvosolni. És akkor, ó igen, érzem, hogy megfagy a vérem, és lassan, feltűnés mentesen megemelem a papírt, amit csak úgy felkaptam jegyzetelés céljából.
- Hála a magasságosnak! - sóhajtok egy akkorát, hogy azt minden veszekedés helyett lélegzőgyakorlatokat végző nő megirigyelné, mert üres a másik oldala. De mondjuk nem kizárt, hogy ez volt az egyik része annak, ami neki kell, mert úgy szedtem ki hirtelen a kukából, amire nem feltétlenül vagyok büszke, de gyors megoldás kellett. - Hogy néztek ki? - nem, ez határozottan nem a jó kérdés, mert lássuk be egy pergamen nehezen tud máshogy kinézni és nem valószínű, hogy ő rózsaszínre színezettet használ, inkább hiszem, hogy olyan semlegeset, mi amilyen itt is van most előttem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2412&post=886733#post886733][b]Pingiczer Vica - 2025.02.09. 13:17[/b][/url]

A vizsgaidőszak közeledtével Vicának több szabadideje lesz, hiszen már csak a vizsgákra kell majd bejárnia, azonban szerette mielőbb tudni, pontosan mikor is lesznek azok a bizonyos tesztek. Minél előbb tud tervezni, annál jobb, ezért aztán a tanulmányi osztályon találta a kora délután.
Az iskolai egyenruhában volt még, de mélyen kigombolta mostanra blúzát, táskája szíja is bevágott. A helyiségben nem volt szerencsére tömeg, az asztal mögött ülő nőcin kívül csak egy valaki volt még rajta kívül épp bent, akiben nem mást, mint a gazdasági igazgatót ismerte fel. Még így hátulról sem volt nehéz, főleg, hogy kicsit előre volt görnyedve, úgy magyarázott valamiről éppen egy papírköteg fölött.
Mosollyal arcán osont mögé a lány, és takarásban maradva, jobb oldalról hajolt közelebb füléhez, hogy belesúgjon:
- Már nagyon várom az este hét órát.
Ő tudta, kivel sodorta össze a sors, már az első alkalommal is, de eddig az iskolában nem futottak össze, legfeljebb csak látta a folyosón, vagy az egyik tanárral beszélni. Most sem akarta igazán, talán csak kicsit zavarba hozni, aztán amint kezében volt a vizsgakiírás, már indult is tovább egy utolsó, huncut pillantást küldve felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2412&post=886739#post886739][b]Varga Benjamin - 2025.02.09. 14:10[/b][/url]

Bent nálam éppen egy megbeszélés folyik, ezért kiszorultam a saját irodámból, de nem is baj, mert itt van egy nagyobb asztal, amire szétterítve a papírokat ellenőrizni tudom, hogy minden megvan-e a pályázathoz. Nem is figyelem, hogy mi zajlik az iroda másik végében, ezért is ér váratlanul a nagyon is ismerős hang, amire majdnem ugrok egyet. A szívem a torkomban dobog, amíg a lányt nézem, ahogy mintha mi sem történt volna, elsétál az asztalhoz, hogy átvegye a vizsgabeosztását. Egyenruhában van, a közegben mindenki természetesen bánik vele, kap beosztást, tehát a neve szerepel a tanulmányi listában. Vagyis, ide jár. Csak nyugalom, csak normálisan. Mindjárt kimegy innen. A tekintetünk még egyszer találkozik, és én érzem, ahogy egy kicsit szétesik most minden.
- Ez a lány mestertanonc? - nem igazán szeretnék más választ kapni, eleve nem gondoltam volna, hogy diák. Ez az egyik olyan intelem önmagamnak, amit be kívántam tartani: Nem kefélünk diákokkal. Technikailag ha nem tudtam és fizetek érte, akkor már végül is mindegy, nem? Közben kapok egy csomó információt, de engem csak az az első szó érdekel "igen". Hála a magasságosnak! Pedig elmondják az évfolyamát és a nevét is, de az ilyen részletek most rohadtul nem érdekelnek, csak az, hogy nem kiskorú. Nincs vész, felnőtt nő. Ide jár, de már végzett az alapképzésen, szóval rendben vagyunk. Ugye? - Az jó, ha elfogadják az anyagot, akkor neki is javasolhatnánk a pályázást. Kiugrom egy cigire. - közlöm lazán, miután elrendeztem mindent és beborítékoltam a postai csomagokhoz teszem és kilépek az ajtón. Nagyon kell az a cigi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2412&post=886800#post886800][b]Gaál Lívia Bettina - 2025.02.10. 16:46[/b][/url]

Varga Benjamin

Már csak a gazdasági igazgató roppant értelmesnek ítélt kérdése hiányzott, hogy újabb szintet ugorjon meg hirtelen, amikor kínjában már felvisít, mint valami hárpia.
- Hogy néztek ki? - hebegi aztán, mint aki kifogyott a szuszból éppen, majd mély levegőt vesz és innen lehet tudni, hogy most jön csak a java még annak, amit Benjamin mindjárt megkap, amiért meg mert szólalni. - HOGY NÉZTEK KI? - emeli fel a hangját, megismételve a kérdést, valahogy egyszerre vetve értetlen és dühös pillantást a másikra. - Megmondom, hogy néztek ki. Mint minden rohadt pergamen, amit ide raktam a rohadt asztalra, egyetlen rohadt kupacba, és rohadt kék tintával rohadt nevek voltak rajta meg mellettük rohadt dátumok... - módszeresen ismételgeti azt az egy szót, ami véletlenül sem nyugtatja meg, csak minden egyes alkalommal kicsit magasabb hangon sikerül kimondania, mintha valami bemelegítő gyakorlat lenne énekléshez legalább. A végére pedig az asztalára csapja a tenyerét, és idegesen huppan le a székére. Annak nem látja értelmét, hogy még egy kört menjen az irodában, hiszen már kétszer átnézett minden polcot és fiókot, még az íróasztalában is, úgyhogy kétségbeesetten nekilát újra átválogatni az egymáson heverő pergameneket, idegesen fújtatva. Csak azért nem csapkodja őket, mert azért roppant büszke rá, hogy ő az adminisztráció királynője, már első próbálkozásra is pontosan tudja, mit hova is fog felírni, és sosem pazarolja a drága pergamen egyetlen négyzetcentiméterét sem. Ha ez a darab nem lesz meg, az viszont biztosan csorbát ejt a hírnevén, hiszen eddig még sosem fordult elő, hogy bármit is elveszítsen. - Merlinre, téged foglak körbe küldözgetni begyűjteni, hogy ki mondott mit. Két hét múlva már ki kellene írnom, hogy melyik évfolyam miből mikor vizsgázik, és fele már megvolt... - közli, egyelőre kevésbé éles hangon, bár csúnya pillantásból még mindig kijut a kollégának egyelőre. Megmondta már az első percben, amikor bemutatkoztak, hogy az asztala az ő felségterülete, halál fia, aki ott matat, erre tessék, valahogy mégis nyoma veszett annak a listának. Hihetetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2412&post=886805#post886805][b]Varga Benjamin - 2025.02.10. 18:44[/b][/url]

- Pont kékkel? - húzom el a számat egy kicsit, mert hát milyen semleges már az, hogy valaki kékkel ír. De mondjuk egy fokkal talán jobb, mint halott diákok vérével, vagy, mondjuk lehet, hogy ha a hülye humoromnál maradok, akkor az én véremmel. Simán kinézem belőle, hogy képes lenne felvágni a húsomat, belemártani a pennát és írni vele. Szemrebbenés nélkül. Fú, esküszöm a kiabálásával minden értékel oxigént elszívott, és azért elmélkedek ilyeneken. Vele ellentétben én teljesen nyugodt vagyok, mert a pergamen fecnim hátulján nem az ő kézírása van, sőt, senkié, aki a vérem, a fejem vagy bármimet akarná, ezért még van kedvem humorizálni. A hangsúly pedig a mégen van.
- De hát én vagyok a gazdasági igazgató! - nézek rá hitetlenkedve, úgy, mintha nem tudná, hogy nem a csicskása vagyok, hanem egy komoly ranggal bíró, lassan harmincöt éves férfi. Rendelkezek feleséggel, házzal, egzisztenciával. - Amúgy simán körbemegyek én, ha gondolod. Csak azon az egy értekezleten láttam a tanárokat, lehet, hogy vannak itt cimbik is. Vagy olyanok, akik cimbik lesznek. - leírom az utolsó számokat, a pergamen darabot azért berejtem a füzet alá, és kinyújtózva felkelek. Feljebb tűröm az ingujjamat, és lazán csípőre tett kézzel lépek oda hozzá. - Na, kitől kell időpont? Adj egy órát, és megszerzem neked. - addig se vagyok itt, és esélyesebb, hogy életben maradok napnyugtáig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2412&post=886925#post886925][b]Gaál Lívia Bettina - 2025.02.13. 22:15[/b][/url]

Varga Benjamin

- Majd ezentúl bugyirózsaszínnel adminisztrálok csak a te kedvedért, jó lesz? - veti oda. Egyáltalán nem veszi jó néven a kommentárt, mert mégis milyen más színnel írná a hivatalos dokumentumokat, ha nem a jól bevált, megszokott, és egyébként is elvárt kékkel. Mond itt hülyeségeket a férfi is. A következő pillanatban aztán meg is fenyegeti azzal, hogy őt fogja a tanárokhoz küldeni, hogy még egyszer legyenek már szívesek elmondani, mikor is szeretnének vizsgáztatni, mert egy pergamennek lába kelt a tanulmányi osztályon. Ilyen se történt még vele.
- Akkor nyugodtan ismerkedj velük, hajrá - mutat egy könnyed mozdulattal az ajtó felé, mielőtt megvonná a vállát dacosan. Megfordul a fejében, hogy lehet kérnie kellene abból, amit a még mindig humoránál lévő kolléga bizonyára fogyaszt munka előtt vagy éppen alatt, tudja a fene. Talán meg kellene kérdeznie, hol rejtegeti a lapos üveget tele bájitallal, vagy akármitől is ilyen, mert ez szerinte igazán nem normális. Idegesen forgatja tovább a pergameneket, azt remélve, hogy valami csoda folytán felbukkan a lista, amit olyan szépen összekészített már az elmúlt pár hétben, de hiába forgatja át kétszer is az egész kupacot, minden egyes darab mindkét oldalát alaposan megnézve, de nem járt szerencsével. Végül le is csapja az egész kupacot az asztalra, és szemét lehunyva mély levegőt vesz, elszámol négyig, majd lassan kifújja és megismétli az egészet. Sajnos ahhoz nincs türelme, hogy elégszer meg is ismételje a gyakorlatot, hogy tényleg hasznos legyen, ezért ugyan valamivel kevésbé paprikás hangulatban elkezdi kipakolni a szemetesbe dobált pergameneket. Más ötlete már nincs, hol is lehetne, és a kollégák asztalához mégsem nyúl hozzá. - Nem segítenél már? Vagy viccelődni tervezel még néhány kört, esetleg megkeresed a tanárokat? Az biztos, hogy a Magia operativa szekció már ki volt töltve, meg a Magia sanitaria kategória is. A többire nem emlékszem, nem gondoltam, hogy be kellene tanulnom, mint valami verset irodalomórára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2412&post=886978#post886978][b]Varga Benjamin - 2025.02.15. 05:11[/b][/url]

Érzem, ahogy a nyelvem hegyén van, hogy inkább vörössel, mint a sátán színe, de nem, nagyon nem lenne ez szép dolog, így csak rezzenéstelen arccal, nyugodt mosollyal bólintok egyet. Szerintem a hét végére egyikünk halott lesz, én a humorom miatt vagyok esélyes, ő meg azért, mert agyvérzést fog kapni. Jó kis alapjaink vannak nekünk.
- Na, szuper! - fel is pattanok ültömből, hogy a kis jegyzetfüzetemmel meg tollammal kimeneküljek. Menet közben lopva ellenőrzöm a cigimet is, de szerencsére a doboz a zsebemben van. És én úgyis tervezem, hogy lelépek, erre kiborítja a kukát, én meg nézek rá, szemeimben az "ezt most miért kellett?" kifejezés ül. De tényleg, hát én elmennék barátkozni, tök jó szövegem is lenne hozzá, amivel nem buktatnám le őt, hogy elvesztette őket. - Megkeresem a tanárokat. - jelentem ki magabiztosan, de valamiért elkezdett egy láthatatlan kötél a nyakam köré csavarodni és kicsit szorosabb lenni. Azt mondják, hogy a házassággal jön ez a kötél, de minden nő esetében húzódik, akár romantikus, akár nem, akár a feleséged, barátod, lányod, unokád, vagy éppen az anyád. Elképesztő kötél ez. - De persze előtte áttúrom veled a kukát. - jobb lesz így, nem? Igen, érzem is az enyhülést. Lehuppanva a földre, törökülésbe teszem a lábaimat, majd kiveszek egy köteg papírt, hogy elkezdjem átnézni. - Sanitaria azok a méreggel meg kövekkel gyilkolók ugye? Ragálytan meg gemmológia. A másik meg a túléléses szekció. Szép párosítás. - gyilkosság és védelem, nem is ez a nő lenne, ha nem pont ezek lennének meg. - Hát eddig semmi. De amúgy tényleg újrajárom. Figyelj, van egy tuti szövegem. Helló, Varga Benjamin vagyok, a gazdasági igazgató, a Gaál kisasszonnyal leegyeztetett vizsgaidőpontok miatt jöttem, szeretném kérni, hogy nézzük össze őket, mert az azokra a napokra számított díjazásra meg kéne csinálnom a szerződést. Bla bla bla... na jó lesz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2412&post=887542#post887542][b]Gaál Lívia Bettina - 2025.03.05. 21:02[/b][/url]

Varga Benjamin

- Hát ne is a diákokat, mert azzal sokra mennél - vág vissza, miközben már neki is áll átnézni a papírszemetet. Már azon sem lepődik meg, ha valaki a végén kidobta, mert itt már egyébként is mindenki mindent jobban tud, és abba üti az orrát, amihez semmi köze. Franciskával teljesen jól elvezették az egész helyett, csak aztán közbejött a gyerek, vagyis inkább gyerekek, és úgy néz ki, már vissza se jön. Cserébe a nyakába kapott valakit, akinek van egy diplomája, de tapasztalata nulla, már csak az is rendkívül bosszantja. Legalább arra büszke, hogy ő az adminisztráció koronázatlan királynője, már amennyiben senki nem teszi rá a kezét semmire, amin dolgozik. Idegesen fújtat egyet az okoskodásra, szemét forgatva, majd füle mögé tűri a haját, és inkább szétbont egy hétrét gyűrt pergament.
- Gyilkolók... pfff... mintha bármi olyasmit tanítanának ebben az iskolában. Ha úgy gondolod, hogy igen, akkor eltévesztetted a házszámot, a Durmstrang kettővel odébb van... egészségügyit jelent a sanitaria, minden, aminek szemernyi köze is van a gyógyításhoz - magyarázza morcosan. - Az operativa meg gyakorlati mágia. Minden, ami nem csak elméleti tantárgy. Már ne is haragudj, de téged melyik bolygóról szalajtottak? - kérdezi meg felpillantva, de lassan azért már lankad a dühe, ahogy telik az idő, és fogynak az ilyenkor felélt energiatartalékai is. Jobb lesz majd, ha megeszi a fiókjában található tábla csokit, már amennyiben nem kelt véletlen annak is lába a pergamennel együtt. Ki tudja már ezek után. Biankának persze nyoma sincs, hogy esetleg őt is megkérdezhesse. Így kell ezt csinálni, dohog magában, újabb pergament kisimítgatva, majd a harmadik, egyben utolsó után feladja. Csupa haszontalan másolat már amúgy is iktatott dolgokról, meg egy bevásárlólista, ami nem is az övé. Vet még egy rosszalló pillantást aztán Benjaminra, visszalapátolva két tenyerével a kukába a papírszemetet, és feltápászkodva leporolja a térdéről az összes létező és képzelt szöszt.
- Felejtsd el. Megoldom - közli szemét forgatva, aztán az asztal mögé csörtetve felkapja az ott heverő mappát, két üres pergamennel is, hogy áttrappoljon a tanáriba, és a hiányzó adatokkal együtt akkor már mindent is begyűjtsön. Még az kell, hogy a másik valamit összekavarjon. Csak az a biztos, amit ő csinál meg sajátkezűleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2412&post=887700#post887700][b]Varga Bianka - 2025.03.14. 09:45[/b][/url]

Munka. Ezt a szót az ember általában nem szokta szeretni, főleg ha a monotonitást is mellé teszik. Nekem viszont semmi bajom ezzel a szókapcsolattal. Nagyon jól érzem magam a papírok halmával körülvéve. Ebben is megvannak szépségek. Azt nem állítom, hogy nem vágyok azért vissza néha az ispotályokra jellemző fertőtlenítő bájital illatba, de tényleg nem rossz ez most. A férjemmel és a kolléganőmmel is egészen jól kijövünk. Tudjátok, az a se hús-se hal hangulat uralkodik. Kedvesek és segítőkészek vagyunk egymással, betartva a hivatali hierarhiát. Szeretem ezt a csendes békességet, néha sokáig bent maradok, néha meg korán hazamegyek. Néha együtt ebédelünk, néha nem. Nincsen feszültség köztünk, de komolyabb pozitív érzelmek sem nagyon. Nekem idő kell, hogy újra biztonságban érezzem magam Benjáminnal kapcsolatban. Neki meg inkább az, hogy társaságban legyen, amit a kolléganőnktől meg is kap, aminek örülök. Vidámnak és energikusnak tűnik. Otthon is egészen jól elvagyunk. Részemről sosem volt a kapcsolatunk egy drámás-csókos szappanopera, így ez a mostani állapot alig különbözik attól, amilyen régen volt. Házasok vagyunk, akik együtt dolgoznak. Főnök-beosztott relációban. Ideálisnak mondható és én is annak érzem. Mindeddig még nem került elő a gyerek téma sem, de tudom nem sokáig halogathatjuk ennek a megbeszélését, mert a karrier mellett ezen padlott meg a kapcsolatunk. Jó lenne tiszta vizet önteni a pohárba és megmenteni a házasságunkat. Szeretném én is és látom, hogy ő is ezen van, ami jó dolog. Ezt csak úgy tudjuk kivitelezni, ha mindketten foglalkozunk vele. - Van még mára valami elnitézni való? - kérdezem a négy előtt öt percet mutató órára pillantva. Elegánsan vagyok felöltözve. Puha barack színű blúzom felett indigókék blézert és a hozzá tartozó ceruzaszoknyát viselem egy közepesen magas sarkú cipővel. Fontos számomra a kényelem. Remélem nem kapok semmilyen új feladatot, mert fél ötre megbeszéltem egy találkozót a gyengélkedő főgyógyítójával. Folyosói pletykákból ugyanis úgy hallottam, hogy ápoló hiányban vannak.