Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.

A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.

A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=815046#post815046][b]Zippzhar Mária Stella - 2020.08.03. 20:31[/b][/url]

ruha x dúdolat
Én, akit máskor úgy kell kiimádkozni az ágyból, most már Lysander ébresztő nagylábujjonnyalása előtt is úgy ülök fel, mint akibe az éjszaka apró szellemmanók még picuribb rugókat kötöttek volna izmok helyett. Persze, észben tartom, hogy nem mindenki kel ilyen hajnali hajnalon, nem mindenki van oda meg vissza a ténytől, hogy én tanulmányi kirándulásra megyek, így nem is csapok nagy zajt. A táskámat már előző este összekészítettem, addig tömködtem amíg minden elfért egy hátizsákban. Persze elraktam pár szatyrot, ilyen vászonfajtát, hogy ha valamiért több hely kéne meg tudjam majd oldani - és igazából már most érzem, hogy a fülemen is ezek fognak lógni hazafelé. Olyan szép masnit kötök a cipőmre, amit selyemszalagként bármelyik kishercegnő szívesen viselne a hajában, és ahogy végül kalapomat is fejemre vágom, a naptej után nyúlok. Némán tátogva az elalvás előtt is hallgatott dalt sertepertélek jobbra-balra, próbálva nem átesni a táskán, és a hozzá kötött hálózsákon. Hozzá kötöttem igaz? Azt hiszem, de nem hajolok le megnézni, és különben is épp maszatos a mancsom a krémtől.
A vállam, az arcom befehérezem, majd a tubust letéve az asztalka szélére - lábjegyzet magamnak, ne hagyjam itt - nekiállok szépen elkenegetni mindet. Az ablakon kibámulva még úgy veszem egészen időben vagyok, így ráérősen kezdek zümmögni is, megfeledkezve magamról, a felesleget meg végül a combomra kenem, random mintákba. Nem szoktam amúgy ilyesmit használni, de most éget a kirándulás szelleme - hahahahahah - és nagyon rá vagyok készülve. Még sebtapaszt is raktam el a... szóval valahova. Talán a nagyzsebbe?
Ásítok, jólesőn megnyújtózva, majd megcsipkedem picit az arcom, és nagyot bólintva felkapom a zsákom, hogy kisasszézhassak a szobából. A lassan záródó ajtón át szomorúan pislog utánam a nyitva hagyott naptej, a hálózsák, és Lysander, aki valamilyen érthetetlen oknál fogva még akkor is szeret, ha néha véletlen ráfekszem a farkára.
Ezzel a felspilázott energiával robbanok ki a kapuhoz is, közelebb szökdécselve a tanárnőhöz. - Jó reggelt, itt vagyok, Zippzhar Mária Stella, Levita, Negye- Ötödév - karattyolok amíg nevemet keresi, és nos... igazából utána is. - Mindent elhoztam, ezer százalék, ú az ott nekünk van? Köszönjüük - s azzal már rá is repülök a kis asztalra, hogy megkóstoljam a kipakolt finomságokat. Jó, azért hagyok mindenkinek, nem kell aggódni.