Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.

A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.

A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=730542#post730542][b]Lily Brown - 2018.07.30. 10:36[/b][/url]

Jó volt visszatérni a kastélyba, Lilynek már nagyon hiányzott az ódon falak illata, a folyosók hangulata, a kastély egyszerűsége. A Roxfort sokkal fennköltebb volt, a diákok itt a Bagolykőn mintha egyszerűbbek lennének, az időjárás pedig olyan szürke kint Angliában, itthon minden napfénytől fürdik, és az eső is mintha vidámabb lenne. Szeretett a Roxfortban lenni, de azért mindig is Magyarországon lesz az otthona, ahol 4 éves kora óta élt.
Hazafelé úton döbbent rá, hogy lehet, már senki nincs is itt az ismerősei közül, és helyükbe új gólyák, és idősebb diákok érkeztek máshonnan, ám nem zavartatta magát, bátran nézett az új tanév elé, és magabiztosan vágott bele az utazásba. Azt sem bánta, hogy szülei Angliában maradtak, és a szünetekben nehezebben tud velük találkozni, vagy olyan messzire kell hozzájuk elutazni, hogy láthassa a családját.
Odalépett a kapuhoz, kezével végigsimította a jól ismert köveket, és rajta a belevésett rúnákat: szívét melegség töltötte el a szfinxes sorokat olvasva. Pillantása a vasrácsra esett, remélte, hogy majd valaki észreveszi, hogy megérkezett. Lehetett volna okosabb is, Levitáshoz méltóan, küldeni mondjuk egy baglyot az igazgatónak, vagy a levitásoknak, hogy számítsanak rá, de teljesen kiment a fejéből.
A levitások gondolatára eszébe jutott szeretett tornya, de amint feltekintett a kastélyra, és megkereste szemével a szeretett keleti szárnyat, kis híján kiejtette csomagját a kezéből, ugyanis a kékségek tornyára rá sem lehetett ismerni. A falak széttörve, itt-ott lyukak tátongnak rajta, mintha az egész halott lenne, és még távolról is érezte, hogy nincs bent senki, kong a vak ürességtől. Szemébe könnyek szöktek, azt sem tudta hova menjen, kit keressen, hol fog egyáltalán aludni, és főképp hol vannak azok, akik egyáltalán itt laknak most a Levitában…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=730667#post730667][b]Lily Brown - 2018.07.31. 15:18[/b][/url]

A döbbenetet, ami Lily arcára kiült, észrevehette valaki, ugyanis egy fiú szólította meg nem sokkal később. Rákapta tekintetét, szemében kétségbeesés ült, melyet nehezen tudott palástolni. Mikor kicsit jobban megnézte a fiút, az nagyon fiatalnak látszott, így elbizonytalanodva válaszolt a kérdésére, mert lehet még nem ismerős nagyon a dolgokban errefelé. De ne legyen igaza, mert akkor már előrébb is jut az információkkal.
- Öhm, igen, kérlek! Mi történt itt? - mutatott fel az iskolára, pontosabban a Levita toronyra, a Keleti szárny irányába. Hangja bizonytalanul csengett, nem tudta, kap-e egyáltalán kimerítő választ a kérdésére. - Ott van a házam, ott kellene ma lepakolnom, és este majd aludnom, meg miegymás, és ötletem sincs, így hova kéne mennem, kit kereshetnék. És hol lehetnek a többiek?
A szőkeség szegény fiúra zúdítja a hirtelen jött gondolatokat, majd gyorsan megrázza fejét, és újra a fiú felé fordul, hiszen a bemutatkozásról elfeledkezett. A bőröndöt elengedve odanyújtotta a kezét:
- Amúgy Lily vagyok, bocsánat a figyelmetlenségemért - mosolyodik el halványan, amennyire idegességében csak tud, és ha a fiú viszonozza a kéznyújtást, határozottan meg is rázza azt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=730762#post730762][b]Lily Brown - 2018.08.01. 09:19[/b][/url]

Lilyt nagyon aggasztotta a torony sorsa, de csakhamar választ kaptott a kérdésére. Nem túl kielégítőt, de hát mit tehet, ha más sincs tisztában a dolgokkal. Lehet még nem nagyon jutott el a hír más diákokhoz, csak akiknek feltétlen tudniuk kellett, hogy baj történt. Node milyen baj? Ijedtségét igyekezett palástolni, és válaszára csak a fejével bólintott egy kicsit.
- Köszönöm - mosolygott vissza Lily most már szélesebben. - A tornyot tudom merre van, nem vagyok új diák, csak visszatérő. Abban viszont kérném a segítségedet, hogy ideiglenesen hova tehetném le a kofferemet. Van a bejárati csarnokban valami tároló esetleg?
Most már biztosan fogja az utazótáska fülét, hogy ha David is úgy látja, indulhassanak a kastély felé.
- Hányad éves vagy? És milyen az iskola? Hogy megy? - Érdeklődik a szőkeség mosolyogva, de nem azért, hogy ne csendben bandukoljanak az úton, hanem mert tényleg kíváncsi, ha már összehozta őket a helyzet.