32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

Megnyitotta kapuit a Karácsonyi vásár és a Korcsolyapálya a Boglyas téren!

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távol

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Doléance Arslí na Fírinne
KARANTÉN


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2015. augusztus 15. 16:16 | Link

Lakatok
Academia Magicae Sopianaeiensis
Pécs

Pontban délután 2 órára beszéltek meg találkát a Janus Pannonius utcában lévő második lakatfal elé. Doléance már húsz perce késett. Ennek oka igen prózai: eltévedt a pécsi varázslóegyetem nagy csarnokaiban és kis folyosóin. Még csak egy-két hete telepedett itt le, és nem volt még elég alkalma észbe vésni az akadémia térképét. Amúgy sem foglalkozott volna ilyenekkel. Doléance szeretett jól elkeveredni hatalmas épületekben, ezért is kedvelte nagyon a Bagolykőt. De most, hogy fontos lett volna, hogy időben érkezzen a találkozóra, egy kicsit bosszantotta ez a vesztegelés. Amikor már sokadszorra haladt el két, a mátrai mágustanodából már megszokott fémlovag között, megelégelte a kószálást. Odament az egyikhez, jól az arcába nézett. (Már amennyire felérte lábujjhegyre állva a magas lovagot.) Némán megkommunikálta vele, hogy most aztán igénybe veszi szolgálatait, aztán rákoppintott pálcájával a lovag vállára.
A diákforgalom néhány tagja meglepetten figyelte a fémlovagot, és a nyomában fehér hálóingszerű ruhában pattogó tizenhétéves-forma lányt (bizony, Dol megnőtt egy kicsit, mióta utoljára láttuk). Hol voltak ezek a járókelők akkor, mikor Doléance-nak útbaigazításra lett volna szüksége? De nem gondolt erre a kis bűbájfeltaláló, csak leste, merre kanyarodik a fémlovag. Végül megérkeztek a kapu elé, amelynek kilincséről egy nevetségesen apró lakat fityegett az ajtó - és a kilincs - impozáns méreteihez képest.
- Köszönöm szépen! - veregette meg felnyúlva a vállát Doléance a bádogkatonának, egyúttal sietősen rákoppintott pálcájával a kis lakatra...
BUMM!
Doléance harminc perces késéssel megjelent a megbeszélt helyen, kezével még mindig az őrjelmez váll-lapján. O-ó. A nappali fényben sűrűn pislogva körülnézett, ki látta meg és ki furcsállja különös feltűnését.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Academia Magicae Sopianaeiensis
Írta: 2015. október 31. 10:49
| Link

Mezőssy Eliza

Egy egyetemi buli mindig jó móka. Csak felnőttek vannak ott, a kicsiket kihagyják az ilyen bulikból, szóval senki sem fogja hisztizve elrontani, és senkiért se fog berongyolni a koliba a dühöngő apuka vagy báty. Persze ezeknél a buliknál van egy aranyszabály: ne te legyél a házigazda. Ezt már Viktor is megtanulta egy életre, az biztos. Saját hibáiból tanul az ember ugyanis.
De most szó sincs arról, hogy Viktor lenne a házigazda, helyette az egyik kollégium ad otthont a szokásos csütörtöki partinak. Pénteken úgy is keveseknek szokott órája lenni, egy valahogy ilyen aranyszabály, hogy a tanárok nem szeretnek pénteken órát tartani, ha meg mégis, akkor arra a diákok nem szeretnek bejárni. Van egy így. Minden órát amúgy sem lehet látogatni, ez az egyetem kérem szépen, ha valaki minden órán bent van, akkor az egy pszichopata, és jobb lesz vele vigyázni.
Egy egyszerű galambszürke inget vett fel Viktor erre az alkalomra, farmerral, sportcipővel, bőrdzsekivel. Haja kusza, arcán kis borostával. Szereti ezeket az eseményeket, ide nem kell kiöltözni, kitennie magáért, mert senki sem várja azt el tőle, hogy díszmagyarban jelenjen meg. Sőt! A többség pont inkább azt szereti, ha így néz ki. Mármint a női többség, és Viktornak most ez a társaság a fontos. Élvezi az egyetemi életet na. Ezen nincs mit szépíteni.
Belépve az ajtón, ami persze tárva nyitva áll a ki-be csatoráló dohányra vagy friss levegőre vágyók miatt. Vigyorogva int is oda pár kint lévőnek, de ő inkább bemegy, ahol összepacsizik, öklözik, ölelkezik egy pár sráccal, néhány lánnyal meg puszit váltanak üdvözlésképp.
 - Jól nézel ki Vik, te is Sammy! - Néz végig elismerően a két lányon, majd beljebb halad az italos pulthoz. Milyen vendég lenne ő, ha nem lenne legalább egy pohár vagy egy üveg a kezében? Hát rémes! Szóval itt az ideje belelendülni a dolgokba, amihez persze ő is hozzárakott egy-azt. Érthető módon valakiknek össze kell dobni ezt a sok fogyasztani való dolgot, hát Viktor köztük volt. De eltakarítani tuti nem fog.
A poharat a szájához emelgetve néz körül a lányok között. Meg is akad a tekintete egy olyan sötét hajún, akivel eddig még nem is találkozott. Lehet cserediák, vagy csak valaki becsempészte ide. Ki tudja? Hát Viktor most meg fogja tudni. Ezt már most láthatjuk előre. Szóval vigyorogva odacsusszan a csaj mellé, hogy rövid társalgást kezdeményezzen.
 - Helló, még nem láttalak itt eddig, de örülök, hogy itt vagy. - Na jó, a múltkor lehet, hogy hazudtam és még mindig nem a legtökéletesebb a csajozási módszere. De azért a bénázásait egész kedvelni szokták a csajok. Kompenzál a cuki mosoly a szép szemek és az elhanyagolhatatlan kidolgozott vázizomzat.
 - Viktor vagy, benned kit tisztelhetek? - Kezd is el kíváncsiskodni a neve felől, amit persze lehet, hogy el fog felejteni az este végére már, de igyekszik az eszébe vésni, amennyiben a lány bemutatkozik neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Mácsai Ráhel
KARANTÉN


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Ha le kell lépni, le kell lépni....
Írta: 2017. április 14. 22:15
| Link

Tesó  Love


Mostanában egyre inkább kezdem érteni, apu miért akarta annyira anno, hogy magántanuló legyek. Mennyivel jobb lett volna, mint lefutni azokat a nyavalyás köröket, hogy felszívódhassak kicsit. Tényleg csak egy kicsit.
Annyi minden történt, és már ott tartok, hogy nem csak a kastélytól, de már magától a falutól is felfordul a gyomrom. Az idény elkezdődött, most úgyis mindenki azzal van elfoglalva, még a háztársaim is, így nyugodt szívvel pattanhatok meg, hogy végre tényleg nyugi legyen.
Zója tudja egyedül, meg talán már Mina is, hogy mégse érje váratlanul a felbukkanásom, és ez így tökéletes. Elértem valahogy arra a szintre, hogy a testvéremen kívül senkivel nem akarok találkozni, nem akarom tovább bonyolítani ezt a katyvaszt, és láthatóan csak arra vagyok képes, amíg otthon vagyok.
Sóhajtok, már egész jól tűröm ezt a vonatozást, és még az egyetemhez vezető út is gördülékeny, lévén nemrég már betettem ide a lábam, más okból. Nem, nem tartok attól, hogy Sebibe belebotlok, valahogy azt most esélytelennek tartom, hisz a találkozásaink se spontán történtek, sose.
A fülhallgató a fülemben, teljesen kizárom a külvilágot, amíg az utat rovom, és máris úgy érzem, ennél jobb ötletem aligha lehetett. Ugyanakkor örülök is a történteknek valamelyest, ha Zója nem fogad örökbe, most fogalmam sincs, hová menekülhetnék, de ha Zója nem fogad örökbe, akkor most nem érezném pocsékul magam, csak mert nap mint nap nézek a szemébe anélkül, hogy közölném, az anyám, mármint az igazi írt nekem.
Ezzel még csak időm se volt foglalkozni, pedig ez nem olyasmi, amit a szőnyeg alá tudnék söpörni, hiába szeretném olyan nagyon.
Mina szobájához érve, kopogok párat, csak aztán nyitok be. Halványan rámosolygok, de az eszméletlenül erőtlen. Aztán nemes egyszerűséggel dobom le a táskám, és átölelve őt sírom el magam. Ritkán teszem, talán pont ez a baj, vagy az, hogy az utóbbi időben meg mindenre így reagálok. Zavart vagyok, gyenge és valahogy furcsán fáradt, ez pedig most mind kitör belőlem, ami mellé még az öröm is társul, hogy végre láthatom a testvérem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 6. 06:48 | Link


outfit | DJ | júli 7.| zárt


Sokan a szilvesztert tartják az emberek az év leghardcoreabb bulijának. Ezt a tézist megcáfolandó született meg lassan 8 évvel ezelőtt a hagyomány, hogy én és a dominátrix megünnepeltük a szülinapját kettesben. Még akkor is, ha az éppen kedd estére esett, nem számított, legfeljebb a következő nap munka vagy suli helyett erőst rápihentünk a dologra.
És ezen nem változtatott semmi, sem az, hogy ő éppen merre kószál a nagyvilágban, sem az, hogy én éppenséggel szingli voltam-e. Kissé ijesztő belegondolni, hogy egy évvel ezelőtt még csak fel sem merült a fejemben, hogy valaha megnősüljek. Most pedig a gyűrű ott csillogott az ujjamon, ahogyan a szabad kezemmel bekopogtam a porta ablakán. Alfréd bácsi már egy jó ideje szundikált, de ahogyan az üveg kongott, rögtön felriadt, majdnem a székről is leesett. De a látogatók kiléte rögtön felvillanyozta, gyakorlatilag kirohant és még sután meg is ölelt. Kissé zavartan viszonoztam, hiszen az esküvő óta nem láttam, de nagyon készséges volt, mikor arra kértem, hadd maradjunk itt egy darabig a szőkével, kicsit iszogatni a szülinapja alkalmából.
Ameddig én elkényelmesedtem a bácsika szobája kanapéján, ő addig felajánlotta, hogy felmegy Kevéért. Szóval míg a szőke érkezését vártam, lőttem pár szelfit, meg ellenőriztem, hogy a szörp elég hideg-e, hogy a kis papírdobozban ott pihen-e még a kulcs és a gyöngybetűkkel felfirkantott cím.
A márkás cipők ütemes koppanására sétáltam ki a folyosóra, hogy aztán széles vigyorral az arcomon öleljem meg a szőke szörnyet, kicsit még meg is emelve.
- Glückwunsch zum Geburtstag, te elviselhetetlen banya - nevettem el magam, végül visszapakolva a földre és intettem a fejemmel a szoba felé. - Na, gyere, életem nője, igyunk rád.

Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 19. 15:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV


Az ördög másik arca
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
Írta: 2017. július 10. 19:33 | Link

Balázsom ♥
így ni | AMS

Most nem egyből haza megyek. Az órámnak vége, így kint az udvaron ülök, és iszogatom a kávém, folyton a bejárat felé pislogva. Annyi időt még hagytunk magunknak tegnap, hogy megbeszéljük ezt a mait, és valamiért piszkosul örülök neki, hogy tényleg hagyja, hogy segítsek neki.
Fáradt sem vagyok túlzottan, sikerült azért aludni is és külön élvezet volt, hogy Ervin rendesen hagyta el a házat, és nem lopakodott. De most komolyan, ha Farkas is ott lebzselhet, amikor kedve van, akkor Ervin is. ÉS örülhetnek, hogy nem a kettes, vagy a hármas az, akit haza cipelik. Na nem mintha már lenne kettes, vagy hármas.
Amikor azt mondtam, hogy befejeztem, komolyan is gondoltam.
- Készen állsz? - vigyorogva nyújtom neki oda a kólát, amit beszereztem a kávémmal együtt, és meg is könnyebbülök, hogy tényleg megjelenik. Örülök neki, hogy rászánja magát erre, de kicsit furcsának is tartom. Már magát a tényt, hogy engem ez ennyire érdekel. Pedig az legnagyobb probléma velem, hogy nem igazán érdekel más. Ilyenkor, az ilyen kósza pillanatokban még el is hiszem, hogy ez egyszer majd működni is fog. Igen, sose titkoltam, hogy szeretnék magam mellé valakit, aki olyan, mint apának anya - lévén az öregre hasonlítok jobban, nálam is csak ez a felállás működhet -, csak épp sose gondoltam volna, hogy egyszer találok is.
- Ehh tanultam a múltkoriból... most kényelmes cipőbe jöttem - húzom ki magam büszkén, mert még erre is sikerült figyelnem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.


Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató, Művészetis tanonc



offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 653
Írta: 2018. január 25. 16:44 | Link

Krushnic Dimitri
- megjelenés -

- Komolyanmár!
Egyik lábáról a másikra helyezi a súlyát, ahogy türelmetlenül toporogva álldogál az akadémia egyik random folyosóján. Félreértés ne essék, ő, aki nagy mágikus iskolákon szocializálódott, nem tévedt el az épületen belül, csak éppen fogalma sincsen, hogy hol a fenében lehet az úgynevezett Baráth I. terem/II. A másodikon, jah, az adja, fel is sétált az első lépcsőn, amit talált, de úgy látszik, hogy a kampusz ezen szakaszán informatívan táblázni luxus.
Most meg itt dekkol tök egyesül, kezében a merülővel lévő telefonjával, és olyan reménytelen üzeneteket ír a nővérének, minthogy "hol vagy?" "nem találom ezt a fáking termet" .. és ezeknek színes variációit. A szomorú az, hogy még csak nem is láttamozzák őket, szóval egyelőre reménytelennek tűnik a kommunikáció feltétele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. szeptember 30. 00:12 | Link


#paraMaja | szeptember 26. | PTE - MK felvételi


Sok rémült, megint csak rengeteg fintorgó arccal sétáltam szembe, ahogy a sporttáskám pántját szorongatva végigsétáltam az épület auláján, ahol még bejelentkezésre vártak sokan vagy a lapokat töltötték ki. Én előrelátó voltam és otthon kitöltöttem előre és megkértem Kevut, hogy fénymásolja nekem le, amire szükségem lesz, a szívecske meg olyan szépre csináltatta, szóval jó nagy borítékkal sétáltam a recepcióra, majd átadva azt pár percen belül kaptam is egy kis kártyát a nevemmel, egy számsorral és az azonosítómmal. Megmutatták merre kell menni én pedig el is indultam a folyosón végig. Nem izgultam, legalábbis kívül. Annyira ismerős volt az egész, a sok lány és kevés hely; a helynek az illata is szinte emlékeztetett a felvételimre általános iskola után. Bár nem tölthettem ott sajnos időt a próbán akkor is átestem, a szó szoros értelmében.
Leszegett fejjel, de azért csinos tartással, amennyire ment léptem be a gyakorlóterembe, ahol megkérdeztem mikor jöhetek az első részre, kaptam is fél órát, amíg felkészülhetek. Nem volt túl kedves és nem is tetszettem szerintem a nőnek, éppen ezért a legkevesebb lelkesedéssel kötöttem fel a hajam szép kontyba, majd áthúztam a dresst ami a balett, jazz és járás részhez kell, ezzel fog indulni. Bemelegítettem, úgy gondoltam utána ráérek kimenni az ajtóhoz megnézni, mi újság.
A pocim remegett, a kezem se kevésbé, ahogy kifelé mentem és a telefonom hátterébe bámultam, amin a brekiim és Lewy mosolygott. Hiányoztak most, így, mellőlem, pedig tudtam, hogy minden a legnagyobb rendben van, nem lehetnek ott mindig, mindenhol. Egyszerre volt rossz és jó. Anya annak idején itt ült mellettem, de mikor estem és kitört a fogam, meg mikor kijöttem és nem tudtam még az eredményt, azt kívántam bár ne lenne ott és ne kellene hallania, ha leszerepeltem. Persze nem így történt. Akkor is sokat készültem, most is. Tudom, hogy menni fog, mennie kell. Vettem egy nagyobb levegőt, aztán felállva kutakodtam a Stitches táskámba, miközben láttam az előttem lévő lányt bemenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Mesélő
Mesélő



online
RPG hsz: 736
Összes hsz: 1199
Írta: 2019. június 2. 16:37 | Link

-a mágiatörténész duónak-

Néhány napja mindketten levelet kaptatok dr. Demján Klára egyetemi docenstől. Az idős hölgy nemcsak, hogy jó reputációnak örvend tudományos körökben, hanem szegről végről mindkettőtökhöz személyes ismeretség köti.

"Frank", ahogy az órákon szigorúan ezen a néven szólított, a megnevezést sosem kedvelted igazán, és eleinte is csupán egy idősödő oktató volt a szemedben. Aztán kénytelen voltál feliratkozni a következő féléves kurzusára is, amit kötelezőnek jelölt a tanterv. Az elvárások sosem lettek igazán alacsonyabbak, de rá kellett jönnöd, hogy Demján tanárnő nem csupán brillián kutató, hanem valódi pedagógus. Majd' minden diák nevére emlékezett, pedig azt aztán tudni lehetett, hogy az ő óráit meglehetősen nehéz volt elkerülni egy teljes egyetemi képzés alatt. Sosem volt érezhető, hogy kedvencei lettek volna, mindenkitől egyformán szorgalmat várt el - és hogy a saját képességeinek megfelelő módon jól teljesítsen. A szakdolgozatod végül nála írtad, és ahogy gondoltad: precíz, segítőkész konzulensként terelgette a munkád.
Meglepő módon mostanáig nem szakadt meg a kommunikáció köztetek, még ha nem is rendszeres. Néha levelet küld, moderáltan érdeklődőt. Sosem ír magáról tolakodóan sokat, inkább a te sorsod alakulása érdekelte. Mivel tehetségesnek, szakmailag alázatos embernek tartott, meglehetősen lehangolt volt, amiért nem helyezkedtél el teljesértékűen a tudományos szakmában.

Nadine, te még mindig abban a szerendcsés helyzetben vagy, hogy taníthat téged. Bár a te évfolyamod némelyik keserűbb szájízű, lustább diákja néha rosszindulatú megjegyzéseket tesz a koráról és arról, hogy ideje nyugdíjba vonulnia mostmár, így 82 évesen, a hallgatók nagy része inkább kedveli. Ahogyan láthatóan még az asszonynak sincs esze ágában visszavonulni. Ritkán hangzik el tőle valóban egzakt dicséret a visszafogott elismerésen túl ugyan, de egyértelmű, hogy ígéretes tehetségnek tart a területen. Ennek ellenére kaptál már tőle siralmas jegyeket zárthelyi dolgozatokra, amelyekre megítélése szerint nem készültél fel eléggé. Ha mindez nem lenne elég második évedben jöttél rá, hogy ugyan nem igazán szoros vonalon, de családi barátnak is mondható; nem csoda hát, hogy a Rohr névre annak idején, mikor gólyaként először felszólított és bemutatkoztál, idős szemei felcsillantak. Félreértés ne essék, ez számodra nem volt jó hír - veled szemben sosem voltak alacsony elvárásai.

A levelet tegnapelőtt hozta egy gesztenyebarna, kissé viseltes tollazatú bagoly. Hagyományos pergamenre pennával írt gyöngybetűkkel az alábbi üzenet állt:


"Drága tanítványom,

Csodás, úttörő felfedezésre bukkantam! Ki gondolta volna, hogy Dartmoor rejti a kutatásom végső kulcsát? Egy apró csoport, akik még aktív vallásgyakorlóként tisztelnek egy ősi istent, itt, Angliában! 2019-ben! Kérlek, látogass meg Postbridge-ben, ha időd engedi. Úgy érzem, ez olyasmi, amit az én szakmai elragadtatásom mellett másokkal is meg kell osztanom, hogy minél több aspektus és látásmód gazdagítsa a felfedezés konklúzióit.
Küldettem egy zsupszkulcsot az egyetem számára, a nevemen felvehetitek a titkárságon, az indulás időpontja 11.00. (Bár nem említettem, de e meghívás két személyre szól, nektek, drága volt- és jelenlegi tanítványaimnak.) Dartmoor térsége mágikusan túlzottan aktív terület, így a hoppanálás és más mágikus eszközök, amelyek az itteni manakészletet használják, túlzottan megbízhatatlanok.

Örömmel töltene el, ha eljönnétek, és felfedezésemet megoszthatnám olyan ifjú tehetségekkel, mint ti vagytok. Természetesen e pár napos utazás költségeit személyesen állom. A Thistle Lodge szállóban megtaláltok.

Üdvözlettel,
dr. Demján Klára"


//Írjátok össze, a karakter miket hoz magával, a továbbiakban egy ideig az lesz az inventoryban. Amit nem írtok most le, hogy a karakternél található, a továbbiakban sem lesz nálatok. Üzenetben küldjetek nekem egy felsorolásos felszereléslistát. Smiley //
Utoljára módosította:Mesélő, 2019. június 3. 18:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. augusztus 20. 19:10 | Link

Dia
gyere le jóisten

Amikor tegnap reggel végig kellett hallgatnia, ahogy hallgatói arról susognak, hogy meleg... Maradjunk annyiban, hogy a kávéjára már nem volt szüksége, olyan gyorsan pattantak ki a szemei, hogy az nem igaz. Csak az zakatolt a fejében, hogy mégis mikor indult el a pletyka, kihez jutott el és egyáltalán miért? Mármint oké, ismert, hogy párkapcsolati analfabéta, már annak a nőnek a nevére sem emlékszik, akivel utoljára lefeküdt - ez mondjuk a nőt is minősíti -, de ő próbálkozik! Nem tehet róla, hogy folyton elszúrja! Egyszerűen csak hatalmas rajta a nyomás, amin az sem segít sokat, hogy Francesca, akárha egy végzetes nyomi lenne, próbál neki minden korosztályból, minden minőségben párt találni. Ezt eddig igazából lenyelte - a diákok szerint mást is szokott, de ebbe ne menjünk bele -, még fel is fogta úgy, hogy kedves gesztus, na de már azért a lófasznak is van vége.
Ennek köszönhetően a tegnapi napot élőhalottként töltötte el, az a szerencséje, hogy az egyetemen is vizsgák zajlanak, különben az órái katasztrófába torkollottak volna (torkollottak, höhö). Hulla sápadtan, meggyötörten és fejében csikorgó fogaskerekekkel tért haza, aminek csupán annyi lett a következménye, hogy képtelen volt kialudni magát. Nem csoda. Ő, aki egyébként olyan heteronak tartja magát, hogy olyan csőszerű cső nincs ezen a földön, hirtelen a pletykák alapján meleg lett. De legalább mondták volna azt, hogy biszexuális, még akár be is adja a derekát, na de meleg? Tragédia, én mondom.
Épp az AMS folyosóin sétál - nem mer a tantermeken keresztül közlekedni, mert tart tőle, hogy újabb szaftos pletykát hall majd saját magáról - és keresi a helyet, ahol a következő vizsgája lesz. Egyelőre fogalma sincs, hogy hogyan fogja ezt átvészelni és hogyan fogja elejét venni a további szóbeszédeknek. Az mindenesetre remekül látszik arcán, hogy az éjszakája pokoli volt. Hiába öltözött ugyanúgy férfiasan, hiába nem mutat meleg jeleket, az eddig is tépett önbizalma jelenleg a sárban hever. És még mindig taposnak rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 29. 18:48 | Link

Jason - jobb híján; az irodában; 2019.08.29. - fel kellett öltöznöm

Az asztalomnál ülve kocogtatom a tollat fogaimnak, ahogy próbálok koncentrálni az előttem lévő könyvre. Bár ma nincs egyetlen tartandó órám sem az egyetemen, jobbnak láttam bejönni, hátha itt jobban haladok a következő könyvemmel, mint az albérletben, de csalódnom kell. Ugyanúgy elterelődik a figyelmem, és a falon lévő furcsa folt is sokkal érdekesebb, mint az előttem heverő kézirat, amit a rezervátumból küldtek. A havi jelentés. A sárkányok kezelése sikeres volt az élősködők ellen. Igazából az első dolog, amit kerestem az, hogy mi az isten van azokkal a szerencsétlen állatokkal, és amint megláttam a megnyugtató szavakat, akkora kő esett le a szívemről, hogy azt hittem elájulok. Az élősködőket górcső alá vettük - természetesen -, de mindenkit megkértem, hogy amíg nem megyek legközelebb, mindent írjanak le. Nem győztem hangsúlyozni a minden szót, mert ilyen élőlénnyel még nem találkoztam, és felkeltette az érdeklődésemet. A tojásokra nem volt ártalmas, amiket elvettünk a megfertőzött anyától, így arra a következtetésre jutottam, hogy csak a kifejlett példányokra veszélyes, ami ránk nézve nem volt éppen jó.
Elmerengve és akaratlan nézek le sérült karomra. Már behegesedett, igazából nemigen látszik már semmi, csak ha az ember nagyon rákoncentrál, vagy tudja, hogy mit keres. Elégedett mosollyal dőlök hátra, fejemet hátravetve. Egy ideig a plafont bámulom egymást kicsapó gondolataimmal, aztán lehunyom a szemem, miközben egy ismerős dallamot dobolok szépen manikűrözött kezemmel. Talán beszélnem kéne Korival. Ő mindig tud segíteni, és olyat mondani, amitől elhatározásra jutok. Lehet vissza kéne mennem véglegesen a rezervátumba. Az igazgató még mindig kérlel, sőt, néha meglepőmódon könyörög - sok volt a pezsgő -, hogy menjek vissza és vezessem el a kutatórészleget.
- Talán vissza kéne mennem - nyitom ki pilláimat, hogy ismét a plafon bámuljam. Nem tudom hány perc telik el így, csendben, mert közben a dobolást is abbahagytam, de feleszmélek és tekintetemet visszaszegezem a könyvre. Majd eldől mi lesz a jövőben, de egyelőre itt vagyok, és vár rám még vagy... hm... négyszáznyolcvannégy oldal. Gyönyörű.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Navigátor, Staff, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 1195
Írta: 2019. szeptember 18. 18:51 | Link

Lepsényi K. Kende
október eleje | AMS | szar hangulatban

Henrik hangulata... Némileg borús, hogy úgy mondjam. Tegnap délután, mikor hazaért, egy igen nagy meglepetés várta, mégpedig Lilla holmijai bőröndökben és dobozokban. Bár egy roppant értelmes és intelligens férfi, remek megfigyelőképességgel, ezúttal értetlenül állt a dolgok előtt. Megbeszélték ugyan, hogy időre van szükségük, de mikor jutottak el oda, hogy a nő elköltözik? Ekkor lebbent meg a vörös haj és jelent meg a jól ismert, vékony alak a konyhából kilépve. Két órán át beszélgettek kettejükről és arról, ami ezután lesz. Lilla teljesen korrekt volt: elmondta, hogy már nem szerelmes és érzi, hogy a köztük lévő repedés, ami az ügy kirobbanásakor keletkezett, immáron méretes rést képez. Szeretne bízni a férfiban, szeretné újra úgy szeretni, de nem tudja. Tulajdonképpen Henriknek is be kellett ismernie, hogy nem kapta meg a kellő támogatást és megbecsülést az elmúlt időszakban, sokkal több támaszra vágyott az ügy kényessége miatt, de ehelyett csak a nyugodt otthonban is feszültség generálódott. Nem mondhatja, hogy nem tudta előre, mert igazából látta. Ezzel, ebben a formában teljesen rendben is lenne, csakhogy érkezik némi adalék a történethez, miszerint a nő szívéhez közel férkőzött egy bizonyos Lepsényi Kende. Ez már azért rosszabbul érintette Henriket, akinek így nemcsak szíve, de férfiúi büszkesége is jelentős csorbát szenvedett. Végül hagyta elmenni Lillát, mi mást tehetett volna?
Igazából elmehetett volna a pubba leinni magát a sárga földig, mégsem tette, ugyanis találkozója volt másnap az egyetemen - azaz ma. Szeretnék felkérni, hogy a Sötét Varázs Tudományi Karon vendégelőadóként tartson órákat, ennek kereteiről azonban szükséges tárgyalniuk. Ez több szempontból problémás: így, hogy az eljegyzést felbontották, az egyetemen rendszeresen összefutna Lillával, ami egyáltalán nem áll szándékában. A másik dolog, hogy egyelőre a bagolyköves kötelezettségeit kívánja ellátni, nem pedig fejest ugrani mindenbe. Mégis eljött a megbeszélésre, így az AMS folyosóit rója a megbeszélt találkahelyet keresve. Hogy hogyan is érzi magát, arról nem szeretnék beszélni. Szarul. Bitang szarul. Mégsem látszik rajta semmi, mert nem engedheti meg magának, hogy egy ilyen helyzetben gyengüljön el. A sors fintora, hogy mire végre ejtették a vádakat és megkapta hőn áhított tárgyát, kedvese hagyta el. Nem ironikus?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. október 12. 23:25 | Link

Kedvesem
ez nem az, aminek látszik

Az álbarátnő dolog kifejezetten jól alakult. Tulajdonképpen minden pletyka elhalt, ráadásul Emily sem sejtett semmit. Valljuk be, ez volt a legjobb opció, ami szóba jöhetett. Opheliával meg is beszélték, hogy még egy-két nap és szépen hangosan szakítanak, aztán Nico végre hivatalos lesz szíve választottjával és az élet megy tovább.
A terv egyébként tökéletes lett volna. Az egyetem aulájáig kísérte a szőkét, akivel szokás szerint egy kisebb műsort előadva kezdett búcsúzkodni. A vékony karok könnyedén fonódtak a nyaka köré, ő pedig a csinos csípőn nyugtatta kezeit. Váltottak pár szót, ami nagyjából annyi volt, hogy visszaszámoltak, de ezt nem hallotta senki, majd mélyen egymás szemébe néztek és... Egy igazán színpadias, mély és tökéletes csókot villantottak. Talán még Nico is zavarba jön, ha látja saját magukat, de mivel ez nem egyhamar fog bekövetkezni, így nem igazán foglalkoztatja a dolog. Ophelia kibontakozott az ölelésből és még egyszer hátrapillantva intett egyet az olasznak, aki mosolyogva figyelte távozását. Bár ez a tekintet közel sem volt szerelmes, a jelenetet látva mindenki arra asszociálhatott, hogy még a csók hatása alatt van.
Mint ki jól végezte dolgát vágja zsebre kezeit némi hatásszünet után - megvárta, míg a kecsesen ringó csípő eltűnik a látóhatáron - és már indulna is órára, mikor megérez magán egy tekintetet. Nem tudom, ezek szerint létezik olyasmi, hogy férfi megérzés, de Merlinre mondom, érzi, hogy lyukat égetnek a hátába. Továbbra is gyanútlanul, mint egy ma született bárány fordul meg, hogy aztán szembetalálja magát egy dühös, megvető szempárral. Azonnal meghűl ereiben a vér, mert már tudja, hogy ebből a szituból sehogy sem fog tudni kikecmeregni. El kellett volna mondania, mindent, az elejétől a végéig. Az oly csodás arc, a tökéletes formák és idomok, a selymesen leomló haj... Mindez vágyat ébresztene benne, ha épp nem attól félne, hogy menten megölik. Merthogy Emily nem hagyja ezt annyiban, az is biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 604
Összes hsz: 3721
Írta: 2019. október 20. 15:54 | Link

Emma Renae Weißling - AMS - of

Jegyzeteim fölé görnyedve próbálom fejben rendbe rakni a sárkányok anatómiáját, meg kell mondjam eddig eléggé sikertelenül. Túl bonyolult, túlságosan nem értem, és ehhez most pont nincs agyam. Payne még mindig nem jött vissza, akárhová is ment. Könnyedén ki tudnám deríteni, de nem akarom. Haragszik rám, és talán az sem véletlen, hogy még mindig nem beszéltük meg a gyűrűs dolgot. Kicsit tele van a faszom azzal, hogy valamiért mindig csak az ő nézőpontja és érvei vannak előtte, a másik felet meg sem próbálja vagy egyszerűen nem akarja megérteni, így kötünk ki mindig ott, hogy én mekkora egy bunkó vagyok, mert az vagyok, még Lorin szerint is. Az azonban soha nem érdekel senkit, hogy mit miért teszek, pedig elmondtam Payne-nek is az okokat, azokat a dolgokat, amik a szívemben voltak, mielőtt elmentem volna Walesbe. És talán annyira nem nehéz megérteni őket, ha csak legalább egy hangyafasznyit is, de megpróbálta volna. Levettem a gyűrűt, hogy több okom legyen visszatérni hozzá, hogy vigyázzon rá, hogy véletlenül se hagyjam el. Erre mi van? Ahogy a fa alatt is beközölte; azért veszik le a férfiak a jegygyűrűjüket, hogy tudjanak mással dugni. Gratulálok Cath, nyilván azért mentem el egészen Walesig, hogy dugjak, nem azért, hogy végérvényesen leszokjam a drogokról, hogyha lehetséges ne gyújtsak fel semmit, ne csináljak tornádókat, és miegymás. Azért mentem el, mert dugni akartam, mintha nem állna rendelkezésemre majdnem minden lány és nő a Bagolykőben, vagy akár már Pécsen is. Ha eddig nem tettem meg, okoska, akkor Walesben miért tettem volna?
Fújtatva csapom a tollat a papírokra, kissé ingerültebben nyúlok a nemrég kikért fekete kávé felé, aminek így pár cseppje a papíron végzi, ami rögtön be is szívja azt. Mélyet sóhajtva szarom le az egészet. Hátra dőlve kortyolok bele a csészébe, hogy végül az asztalon koppanjon, kezemet mellette hagyva döntsem hátra a fejemet. Ez az egyetem dolog, ha így folytatom, és ha nem könnyítik meg kurva nehéz lesz. Talán tényleg Walesben kellett volna maradnom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató, Művészetis tanonc



offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 653
Írta: 2019. november 3. 18:14 | Link

Anthony James Crowley
kollégiumi porta/bejárat | megjelenés

Kapott egy fülest egy tök jó buliról a koliban, amire még Poloék is mennek (mármint melyik olyan bulira nem mennek, ami kicsit is számít az egyetem életében, őszintén?) - és hát akkor már felmerült, Dia szintén benézhetne, ha van némi szabadideje. Diánának pedig nem épp a legszorgalmasabb mintadiákként nagyjából arra nincsen ideje, amire nem akarja. Hoppanált is ide a közeli hoppanálási pontra, s már javában idefelé tartott, mikor eszébe jutott, mi van, ha beléptetőkapu van vagy hasonló? Itt nehéz lenne csak úgy az emberekkel együtt besodródni.
Majd megoldja valahogy! Így van vele, mert ha már eljött idáig és beharangozta az érkezését korábban telón Archienak is, akkor ciki lenne nem megjelenni. Kicsivel egy nagyobb társaság mögött érkezik be a főbejáraton az aulába, ahova csak nagyon moderáltan szűrődik ki a nyilvánvalóan kábé az épület másik felébe megrendezett koleszparti.
Miután meg kell állapítania, hogy pesszimista megérzései sajnos igazak voltak és beléptetőkapu van, egy pillanatra megtorpan. Végül nem időzik sokat töprengéssel, helyette a recepciós/portáspulthoz libben. Egyik kezét megtámasztja a falapon és próbálja magára felhívni a figyelmet.
- Őő, hali(?)
Utoljára módosította:Eszterházy Diána, 2019. november 3. 18:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Christiano Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. november 21. 13:44 | Link

Az éjjeli portás
DrunkBear - 21th of Nov; Somewhere between 2-3 am - A _portán_

Mióta elvesztette az állását és a kviddics eltűnt az életéből, Chris nem igazán találja a helyét. A kaszinóval még mindig egy álma vált valóra, közel sem lett nincstelen, de a sport nélkül újra pont olyan elveszettnek érezte magát, mint amikor az exe elhagyta.
De erről persze nem beszélt senkinek, mert a végén még a nagymedve is megkönnyezte volna. Tehát maradt a jól bevált módszer, a sörről valami erősebbre váltott, és a következő pillanatban már Pécsen volt egy szendviccsel az egyik és egy fél üveg Jim Beam-el a másik kezében az egyetem előtt. A szendvics és a helyszín számára is rejtély, amit valószínűleg még Sherlock Holmes, hovatovább, Bogna se tudna megfejteni.
A kocsmatúra előtt jó lenne valami havert találni, egyedül mégse annyira fun. Valahonnan derengett neki, hogy a SheHulk egyetemista, szóval nem is tett felesleges köröket, egyenesen a portára csörtetett.
- Szép jó estét kívánok az úrnak - emelte meg a kalapját... volna, ha lenne rajta kalap. Így a keze - a szendvicses - a levegőben ragadt, amit jó pár pillanatig bámulta is, mielőtt leeresztette volna.
- Egy kedves hölgyet keresek - folytatta, mintha mi sem történt volna. Szerényen felkönyökölt a pultra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távol