37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Magyarországi helyszínek
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Guinevere Frances Yazel
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. május 1. 15:29 | Link

május 4 | 420-as szoba  

És már két napja vagyok itt. Kellemetlen, a tekintetem az órára szegezem. Úgy volt, hogy tegnap hazamehetnek, de miután lehánytam a vizites orvost és a kezem még mindig gyógyulási fázisban volt, kaptam egy szolid nemet arra, hogy beváltsam a vip-passom. Csak reménykedem, hogy nem csináltak ebből semmilyen ügyet.
Az evés gondolata is elriaszt, miután a bögre tegnapelőtt atomjaira hullott az ujjaim között és még csak megmagyarázni sem tudtam. Azt hiszik, dühkezelési gondjaim vannak. Három oldal szakadt ki eddig a könyvemből, mikor lapozni szerettem volna. Inkább be is csukom, még mindig kissé remegve. Ekkor nyílik az ajtó, én meg azonnal felkapom a fejemet, nincs itt semmi látnivaló. Szipogok is egy nagyobbat. Aztán meglátom ki is jött meg és szó szerint tátva marad a szám. Aztán ráveszem magam, hogy becsukjam és megköszörülöm a torkom, a kezem a kötésre csúsztatva a karomon. A kulcscsontomon is díszeleg még pár kötés, meg az államon, elmondásuk szerint az arcomon lévő pár pötty már nagy részben rendbe jött.
- Ez nem a backstage, szupersztár. Rossz ajtó - rázom meg a fejem, majd az ajkamba harapok. Elidőzik rajta a tekintetem kicsit, miközben a kék tincseket kicsit odébb túrom
- Mit keresel itt, Igor?
Utoljára módosította:Guinevere Frances Yazel, 2019. május 2. 00:36 Szál megtekintése
Guinevere Frances Yazel
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. május 3. 02:20 | Link

május 4 | 420-as szoba  

Az ember épp csak egy pillanatra engedi el magát és fekszik sáv alá, erre már elő is kerül a környék legszebb orosz bűnözője. Így pihenjen el az ember! Kis híján a levegőt is elfelejtem venni, ahogy a tekintetem a férfira terelem. Miért néz ki most is ilyen veszettül jól?
- Ez a fehér mindenkinek szarul áll - döntöm oldalra a fejemet kissé, leeresztve a könyvet az ágy mellé és tompa puffanással dobom a földre. Jobban járt így, még erre sem tudok rendesen vigyázni. Rémes. - De akkor ezt most értsem úgy, hogy nem veted rám magad? Szomorú.
Látom, hogy figyel, az arcom, a kezeim, pedig annyira nem vészes a dolog... Gondolom. Remélem. Nem engednek rendesen tükörhöz, gondolom hátha azt is összeb.szom. Egy széket mellém húzva ül le, én pedig csak figyelem csendesen, leginkább azt, hogy a felsője nincs betűrve és idegesnek is látszik.
- Hízelgő - forgatom meg a szemeim, de csak felsóhajtok kicsit, felhúzva a térdeim és a hátam a párnáknak vetem. Az egyik kezemmel a másikra fogok, ahol éppen nem fedi semmi, de egyből fel is szisszenek, szinte látom előre, hogy be fog lilulni. - Bárcsak. Akkor valami élvezetes is lett volna benne, de ez csak egy nő volt, egy idióta, akivel egybe osztottak be, én meg próbáltam közbelépni mielőtt kilövi az egész labort az űrbe. Elvileg mindenki más jól van, szóval... Asszem megérte.
Más kérdés, hogy ha az elején jobban figyelek rá, lehet, hogy erre sincs szükség, de azóta sem tudom, mi lenne a helyes és mi nem. Megint ökölnyire zsugorodik a gyomrom.
- "A KeDvEnC RaJoNgÓm". Most minden koncert után, amire nem megyek el, majd beállítasz, meghaltam-e? - nevetek fel kissé nehézkesen, de ahogy áll a szénám, lehet hamarabb ússza meg ezt az egészet, mint azt az ember gondolná.
Utoljára módosította:Guinevere Frances Yazel, 2019. május 3. 02:22 Szál megtekintése
Guinevere Frances Yazel
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. május 14. 00:07 | Link

május 4 | 420-as szoba  

Kénytelen vagyok kicsit elmosolyodni, még ha fáradtan is teszem, mert tényleg nem tett jót nekem ez az utóbbi pár nap. Megingatom a fejemet, majd látványosan jóóóól végigmérem, elképzelem abban a fehér cuccban.
- Nem akarom tudni, mit csináltál - rázom meg a fejemet rosszallóan, mert meg tudom érteni a kép kérőket. Ez is olyan egyedi látvány, amit ritkán tudnak rajongók begyűjteni. Szerencsére.
Látszik rajta, hogy ideges, így csak a szekrényem felé intek a fejemmel pár pillanatra.
- Ha szeretnél valamit... van egy rakás édességem meg pár dobozos üccsi - jegyzem meg, kihagyva a körülményt, hogy sikerült eltörnöm a csokiautomatát a váróban éjszaka, ezért vagy harminc darab kitkat van a szekrényben. Egyik-másik kicsit ugyan megpréselve, de ugye az részletkérdés. Nem a milyenség, a gesztus számít.
- Pláne. Ezek után lehet véletlen lecsapolja az összes vérem, mintavétel címen - horkanok fel, bár van bennem egy komolyabb félsz, hogy a nő majd eltesz az útból, eddig sem volt velem túl bizakodó, most már azt hiszem ennyire sem lesz majd az. Inkább felvezetem a problémámat, hogy mégis mi történt, mert ugyan, ennek semmi köze ahhoz, hogy prűd lány lennék, akit még megfogdosni sem lehet kicsit. Kicsit el is nevetem magam a reakcióján, bevágva magam valami hősös pózba. - Nem minden szuperhős visel maszkot. Persze, olyan fekete, szögecses rögtön. És természetesen elleni, a köpenyre rálépnek, beakad, megrángatják, nem jó semmire. Szupererős vagyok. Mint a hulk.
És mindezt rezzenéstelen arccal közlöm, mert akármennyire is szeretném, hogy vicc legyen, a jelek nem erről tanúskodnak. Vagy ez egy megrendezett jelenet, akkor viszont a k.rva anyját annak, aki ebbe ennyi energiát és időt ölt.
- Nem... nem tudom. Lehet - vonom meg a vállamat, majd kicsit feljebb húzom a térdeimet, végighúzva a kezem a lábamon. Csak próbálok hozzáérni anélkül, hogy kárt tennék bármiben is, de nem tudom mennyire sikeres ez. A kérdésre hezitálok pár pillanatot, majd a falba vágott mélyedésre pillantok, ahol az öklöm bevitte a burkolatot. Nagyot nyelek, majd megrázom a fejemet, nem nézve rá. - Nem. Nem vagyok oké. Még mindig előttem van az egész és bármihez is érek hozzá, atomjaira esik. Ez lehetne epik egy könyvben vagy képregényben, de ez itt és most, velem történik.
Szál megtekintése
Guinevere Frances Yazel
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. május 22. 16:11 | Link

május 4 | 420-as szoba  

Nem faggatom a sztoriról, csak csendesen tudjuk mind a ketten, hogy érdekel a sztori. Ilyesmit nem dobsz be csak úgy, aztán veszik bele a társalgás fonalába. Én mégis engedem, miközben kicsit jobban a párnába fúrom magam, le sem véve róla a pillantásomat.
- Mit nevetsz? Nehéz éjszakám volt - közlöm rezzenéstelen arccal, aztán egy egész kicsit mégis elnevetem magam, figyelve, ahogyan kivesz egy csomagocskát a szekrényből, majd gondosan visszacsukom, biztos, ami tuti. Nem kell hogy a nővérek elvigyék. - Maradhatnál még kicsit.
El tudtam volna viselni, ha nem megy sehová, egyedül közel voltam hozzá, hogy megőrüljek. Nem vagyok az a fajta, aki túlságosan sok időt tölt magában, nem erre lettem megalkotva.
- A fekete a kedvencem belőle, tuti olyan lesz - közlöm, széles vigyorral, aztán kicsit el is nevetem magam az arca láttán. Tényleg kicsit olyan túl lelkes forma volt, szóval elgyűrtem a párnám az útból, őt figyelve. - Majd ha kikeveredek egyszer innen, kiöltözöm neked, hm?
Komoly felajánlás, még ha szórakozottan teszem is meg, szeretem, milyen szépen tud nézni az emberre, mikor éppen nem egy nagy, zöld szörnyhöz hasonlítja magát.
-Ahha. Szerinted azt a sok csokit én mind kifizettem? Ugyan! - horkanok fel, majd a karjaimra pillantok. A kötésen már nem látszik, hogy meg volt cincálva, mert cserélték reggel, megint csini és friss. - Megspóroltam több évnyi kondibérletet. Milyen válasz?
És hozzámér, gyengéden, én pedig csak bámulok fel rá, szinte kétségbeesetten, de hálásan.
- Nem... a varázserőmnek semmi baja. Gondolom. Nem tudom, nem nyúltam a pálcámhoz egy ideje - bámulom az ágykeretet, mielőtt még a keze az államra csúszna, én pedig nekidöntöm kicsit a fejem. - Nem emiatt vagyok itt, csak... az égések miatt. Duh, várj, megmutatom...
Azzal felülök, kicsit odébb is csúszok az ágyon, majd a fém fejtámlára mutatok, hogy semmi baja, mielőtt rátenném a kacsóm. Aztán elkezdem összeszorítani az ujjaim minden megerőltetés nélkül, míg egy egész szép lenyomata nem marad rajta a kezemről.
- Nem igazán tudom kontrollálni - nézek vissza elborzadva Igorra, mielőtt megingatnám a fejem. A lábaimra ülve döntöm a fejem a vállának, a kezeim az ölembe ejtve. Nem tudom mi lesz velem.
Szál megtekintése
Guinevere Frances Yazel
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. június 10. 16:40 | Link

május 4 | 420-as szoba  

- Sajnálom, ha kiábrándítottalak - húzom el a számat, nem terveztem én csóri pasit elkeseríteni, hogy bizony vannak nők, akik nem tőle merülnek ki és hogy a globális felmelegedés sem azért téma, "cuz he's so hot".
Nem sűrűn szoktam embereket ara kérni, hogy maradjanak, általában elérem, hogy tőlem tegyék ugyanezt... de most egyszerűen nem ment, a nővérektől eltekintve napok óta egyedül vagyok, ezzel a nagy rakás szarral, ami a életem és még lehet felkötöm magam az ágy lábára, ha túl sokat maradok egyedül.
- Megnyugtató. - Mert tényleg az, még ha más most fel is háborodna, mert mit képzel, hogy ezt csak úgy eldönti, a megkérdezésem nélkül. Nem tudom, hogy jutunk a latexcuccok kitárgyalásáig, de csak sikerül, ott vagyunk, mintha ez lenne a világ legnormálisabb dolga. Nekem az egyetlen gondom vele, hogy most fel se tudnám venni, anélkül, hogy elszabnám.
- Ez alatt a kórházi szar alatt nincs rajtam semmi. Nagyon fura - állapítom meg rezzenéstelen arccal, a takarót lejjebb tolva kicsit, így éppen kivillan a combom, de elég nyilvánvaló, hogy a nadrág az csak úgy... elmaradt.
- A helyzet szülte, én sem tudtam, hogy az leszek. Csak elnyelte az aprómat, én meg rávágtam dühömben... hiba volt. Amúgy sem tudtam, hogy tervezel jönni - bólogattam párat, mert az üveg az úgy fröccsent be rajta, mintha ott sem lett volna, a kezemet azóta már helyrehozták, ez persze nem jelenti azt, hogy elpusztíthatatlan lennék.
Jól esik az érintése, a tény, hogy itt van, mikor lehetne máshol is, biztosan akadna annál fontosabb dolga is, mint hogy itt dekkol és mered egy emberi roncshalmazra. Mert kétségkívül valami nincs rendben velem, ezt pedig modellezem is, az ujjaim az ágykeretbe préselve, mielőtt visszaülök a seggemre.
- Én nem bántok senkit - vonom meg a vállam. Sokkal inkább mások bántanak engem, ez már nem annyira részletkérdés. Mert hallom a szisszenést, de nem tudok mit tenni, most éppen ez is a részem.
- Fogalmam sincs. Míg ki nem engednek - dőlök neki kicsit, de nem esem túlzásokba, csak hagyom, hogy átöleljen. Ettől egy kicsit jobban érzem magam, még ha nem is sokkal. - Szóval remélem nem sokáig, ha a húgomon múlik, lehet, hogy elpusztul csóró malac.
Szál megtekintése
Guinevere Frances Yazel
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. július 31. 15:36 | Link

május 4 | 420-as szoba  

- Nem, a fordítóketyere szerint nem - rázom meg a fejem, mert amit mond, nem az, amit én kerestem eddig. Nem is stresszelem magam rajta, helyette csak felszusszanok, az ágyam piszkálgatva kicsit. - Öh... majd ha egyszer lesz időd... segítenél? Kezdem kicsit unni, hogy itt lakom, de nem sokat értek a nyelvből e nélkül.
Normál esetben biztosan sokkal kihívóbban és pofátlanabbul kérem meg rá, hogy adjon már nekem nyelv-leckéket, de most nem itt tartunk, egyszerűen csak végignyalom az ajkaim és tovább figyelem, ahogy az ágy mellett ül. Szeretem a tetoválásait nézni, a haját, az arcát, szép ember.
- Oh az csak neked szól, de ezt most látják a nővérek is - nevetem el magam, hangosan, ami azért kellemes meglepetés még a számomra is, hiszen... nem volt jó kedvem a napokban, nem volt miért, leginkább csak féltem attól, hogy mi történik velem, körülöttem, mit tehetek, ha nem figyelek eléggé.
Ahogy a tekintete végigszánkázik a combomon, kicsit meg is nyalom az ajkaim, közelebb csúszok hozzá, talán most a kezét a lábamra is húznám, ha nem félnék tőle, hogy kárt okozok benne. Én. Igorban. Ez egyszerre abszurdul nevetséges és elkeserítő.
- Remélem, hogy nem, nincs ügyvédem - húzom el a számat. Nem akartam én azt az automatát bántani, ő nem ártott nekem, azon túl, hogy létezik. Rosszkor volt rossz helyen, ha most Japánban lenne két falu közt félúton, még most is élne.
Hozzá bújok, közel, a fejem a vállába fúrva, nem akarom, hogy elengedjen, vagy bárhová menjen, csak hogy itt maradjon és beszéljen. Mindegy, miről.
- Az égéseim kezelgetik, már egész jól állnak - sóhajtottam, az orrom kissé a nyakának érintve, a leheletem a bőrét érte, míg a kezeim csak az ölembe téve pihentettem.
- Uh... igen. Ro hozott haza egy minimalacot a koliba, hogy meg akarja tartani. Elvileg az övé, de nem szívesen hagyom vele kettesben, szerintem előbb-utóbb elpatkol.
Szál megtekintése
Guinevere Frances Yazel
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. augusztus 23. 01:42 | Link

május 4 | 420-as szoba  


- Tudom. Már ki is fejtettem egyszer, mennyire szimpatizáns vagyok a tanárokkal - bólintok magam elé. Az agyam nem szita, csak vannak helyzetek és alkalmak, mikor szelektíven működik. Ennek semmi köze ahhoz, hogy mennyire érdekel valami, vagy sem, csak hogy mennyire volt pozitív vagy negatív a nap, mennyire voltam magamnál.
Végigpillantok a kivillanó combomon, nem ártana kicsit menni és lebarnulni, de erre nem a kórház a legjobb hely, pláne nem, mikor hajkurásznak a nővérek. Ettől még persze, egy gyors reggeli napfürdő a tetőn talán bele is férhetne.
- Menten megsajnálom őket, várj. Majd veszek fel latexot Ivánnak, meg valami csipkét Istinek. Csak megvigasztalódnak - forgatom meg a szemeim, nem hiszem, hogy ezzel különösebb reakciót váltanék ki belőle. Mert hát úgy kimondottan... nem volt köztünk semmi, csak járogattam a koncertjeire néha, meg elmentünk erre-arra.
Az ügyvédes dolog miatt nem nevet ki, csak bólogat pár sort, ami meglehetősen fura is, de nem teszem végül szóvá.
Jól esik, ahogyan átkarolt, szinte már gyengéden, a fejem a vállának is döntöm. Az ajkam egyszer-kétszer ér a bőréhez, mielőtt apró csókot nyomnék a füle tövébe, egész halványan elmosolyodva.
- Már látom is, ahogy az asztalra csapsz - nevetek fel csendesen, mielőtt még egy egészen kicsit közelebb csúsznék hozzá. Mélyen szívom be az illatát, jól esik, hogy itt van, egyszerűen csodás. - Hát, nem, ilyen nagyon mini kis élő furaság. De igazából mindegy, nem fontos, csak... szeretnék már kikerülni innen. Lassan begolyózok itt. Eltereled a figyelmem kicsit?
Még meg is vonogatom a szemöldökömet, mielőtt újabb apró csókot nyomnék a nyakába. Csak piszkálom, természetesen.
Szál megtekintése
Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. szeptember 15. 13:51 | Link

május 4 | 420-as szoba  


- CH! Kénytelen lesek megkérdezni, mit preferálnak - tárom szét a karjaim tanácstalanul, majd visszaejtem magam mellé. Nem akarok itt lenni, szeretnék hazamenni, talán még ezt az istenverte országot is elhagyni és ugyanaz a szürke kislány lenni, aki évekkel ezelőtt voltam. Csak egy pár pillanatra.
- Alaptulajdonságom. Megesik a legjobb családokban is, nem? - kérdezek vissza, kissé oldalra billentve a fejemet. Nem tetszik, amit az arcán látok, egyszerűen túl sok az életemben a negatív, ez már sok. Nagyot nyelve próbálom meg eltüntetni a torkomból a gombócot. Végül nem tudok mit tenni ellene, csak a karjaiba borulok, a fejem a vállának nyomva. Szeretném, ha ez az egész csak egy rossz álom lenne és felkelhetnék.
- Nem, szerintem a gyártási folyamatban baszódott el valami - rántok egyet a vállamon, mert hát Pedro eleve kicsi volt, nincs ebben semmi új, remélhetőleg ő ekkora is marad és nem nő egy ilyen nagy, több száz kilós állattá. Persze, az sem feltétlenül az én gondom lesz, mert legfeljebb átköltözök másik szobába.
- Biztos vagyok benne, hogy majd... megoldja, eddig is elég jól elbulizgatott, ahogy hallom - eresztek meg egy vérszegény mosolyt, de teljesen komolyan gondolom. Nem váltottam meg a világot, nem találtam fel a betadinet, csak koncertekre járok. Ettől a ponttól addig, míg Igor haza nem megy, csak próbálok úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Hátha majd én is elhiszem. Talán. Azt hiszem egyre jobb vagyok ebben.

//  Love Love Love //
Szál megtekintése
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Magyarországi helyszínek