A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=562871#post562871][b]Vasil Dimitrov - 2016.01.14. 12:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=562885#post562885][b]Vasil Dimitrov - 2016.01.14. 15:16[/b][/url]

Tudja, hogy most ez nagyon rosszul sült el, és hallgatnia kellett volna a lányra. Ha egyszerűen kiborítják a bort, most nem lenne semmi gond, sőt otthon lennének, ennének és utána egy jót aludnának. De ezt már nem lehet visszatekerni, megtörtént, ami, neki pedig semmi baja igazából. Abban változott a véleménye mindössze, hogy ha családról van, hallgatni fog a lányra és nem lesz ennyire nyíltszívű a Saint-Venant-ok felé.
- Ez azért volt, mert szeretsz, nekem ennyi bőven elég. Egyébként is túléltem, és megtanultam a leckét – szomorkás mosoly Michellere, tudja, hogy marja a bűntudat a másikat. Ez ellen pedig nem nagyon fog tudni tenni, csak annyit, hogy érzékelteti vele, hogy szereti.
- Hát igen, nem gondoltam, hogy ennyire félelmetes vagyok, hogy megpróbáljanak megmérgezni – próbál vad ábrázatot vágni, és elviccelni az egészet, de ez persze lehetetlen. Ugyanúgy, ahogy Vasil felfogása az élettel. Úgy gondolja, hogy ez az élet egyik kihívása volt, és ő teljesítette. Attól, hogy nem önerőből, a végeredmény pozitív lett. honnan tudná, hogy él, ha meg sem kísérti a halál? De úgy érzi ennek ellenére, hogy most már tudja, milyen élni és köszöni szépen, ebből nem kér többet. A probléma a barátnőjénél kezdődik, aki viszont nagyon nem így fogja fel a dolgokat. Az ő módszerei hatékonyabbak, még ha nem is túl elegánsak, na és persze neki más élete volt, mint Vasilnak. Persze, ha Vasil kapna bort Bulgáriából, valószínűleg ő is kiöntötte volna, de az egy másik történet. Látja, hogy Michelle agya elborul az ő csitítgatására, de ha csak hallgatna, azzal csak arra ösztönözné a másikat, hogy megtegyen valamit, amit nem lenne ildomos. Egy kicsit meg is ijed a lány tekintetétől, még sohasem látta ennyire dühösnek és keserűnek.
- Kérlek, ne csinálj őrültséget. Mi van, ha bajod esik? Azt nem tudnám megbocsájtani magamnak – kérleli, de Michelle lecsillapíthatatlan jelenleg. Tudja jól, hogy most bármit mond, nem tud ezen változtatni. Olyan fegyver pedig nincs a kezében, ami hirtelen elgondolkodtatná a másikat, csak ilyen kisebb lélekre ható dolgok. A kés reppen és az ablakba áll, Vasil lehunyja a szemét egy pillanatra. Mérges, nem is kicsit. Megmondta már, hogy ne használja a közelében, de ha felhozza, csak olajat önt a máglyára.
- Nem fognak bántani, mert megszakítjuk a kapcsolatot. Amúgy pedig meg is ölhettek volna, mégsem tették valami miatt. Nem hiszem, hogy azért, hogy te ne legyél ideges. Szóval valamiért nem akarnak halottnak látni. Ez inkább csak amolyan figyelmeztetés lehetett… csak tudnám, hogy mire vonatkozik – nos, igen, nem túl értelmes megmérgezni valakit csak úgy. Oké, figyelmeztetésnek jó, de mi lett volna, ha lett volna mellé egy cetli, vagy egy levél. Semmi, így Vasilnak gőze nincs, hogy mire volt jó ez a színjáték. Ha meg akarták volna ölni, már a kúriába is megtehették volna. Össze van zavarodva, és nem szereti, ha az életét fenyegetik. Ki szeretné?
- Higgadj le, Mich! Ha bántasz valakit, annak következménye van. Talán olyan akarsz lenni, mint ők? Lesüllyedsz a szintjükre? Nem mondom, hogy nem érdemelnének büntetést, de térj észhez. Ha megteszed, meg fog változni az életed, talán az egész Michelle más lesz, akit én szeretek. Nekem pedig így vagy tökéletes. Tudom, hogy képes vagy bármire… értem, értünk. De nem kell még ha úgy is érzed. Én nem szeretnék menekülni a törvény elől azért, mert bemocskoltad a kezed. Mert azt tudnod kell, hogy tőlem nem szabadulsz meg, semmilyen körülmények között sem – sóhajt, majd visszahanyatlik a párnára. Az üres plafont bámulja, és magát okolja az egész miatt. nem akarja bevetni az adu ász beszólást, mert fél attól, hogy csalódna. Ő pedig már eleget csalódott és itt remek élete van. A mérgezést nem figyelmen kívül hagyva is, imádja az életet, amibe csöppent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=563884#post563884][b]Vasil Dimitrov - 2016.01.18. 12:03[/b][/url]

- Jól van, jól van, tudom – belefúrja sóhajtva a fejét a párnába. Azt hitte, hogy hatni fog egy kis humor a lányra, de annyira ellenséges a szüleivel szemben, hogy ez alapvetően elveszett próbálkozás volt. Tudta ő jól, majdnem biztos volt benne, hogy nem jó ezzel viccelődni, de egy próbát megért. Természetes, hogy a szőkének igaza van, és a másik megmérgezése nem éppen karitatív kedveskedés, de Vasil nem szereti, amikor Michelle bepipul. Azt pláne nem, ha őmiatta van az egész. talán meg kéne békélnie azzal, hogy a francia leányzó ilyen, és akkor még simább lenne az életük. Azonban ő is ilyen akar maradni, ezért folyamatosan faragják egymást, ami egyébként jót tesz nekik. Tudják, hogy mit várhatnak el a másiktól, és azt is, hogy mit nem. Pont ezért jó a kapcsolat, hogy néha egyikük máshogy lép, és az igazi meglepetés és jól esik a másiknak. De nem vágják egymás fejéhez, hogy „Persze, ha a múltkor ezt csináltad, most miért nem?”, egyszerűen elfogadták egymást.
- Ha küldenek másikat, majd nem iszom meg. Egyébként pedig, ha naiv is vagyok, ostoba nem – nyugtatatja meg a lányt saját magával kapcsolatban. Ő csak jóhiszemű, és ebben benne van, hogy pofáraesik néha. Igaz, most majdnem a sírba esett, de végül is nem akarták megölni, szóval talán még jobban is jártak. Így legalább nem kell majd meghívni az esküvőre őket – egyébként sem valószínű, hogy Michelle ebbe belement volna, még akkor sem, ha nem mérgezik meg a bolgárt -, meg családi piknikekre járni, ahol üres témákról lehetne hazudozni egymásnak.
- Bizonyára igazad van, én nem ismerem őket annyira, mint te, vagy Mihael – bólint egy aprót és megigazítja a takaróját, amibe kezd egy kicsit izzadni. Valószínűleg a téma miatt, meg, mert úgy érzi, hogy Michelle túlságosan is eltökélt. Vihara a szemeiben és az arca… halálos aggodalom és harag egyvelege.
- Én csak akkor sétálok ki az „egészből” ha találkozom a kaszással. Sajnos, nincs olyan lehetőség, hogy elhagyjalak, túlságosan is ragaszkodom hozzád – elfelejt mosolyogni, mert elege van az egészből. Lehet, hogy az lenne a legjobb, ha most kijjebb rudalná a lányt, aki bármit is mondjon, tudja jól: valamit lépni fog.
- Sajnálom, hogy nem hallgattam rád – mondja őszintén, és tényleg jobb lett volna, ha nem iszik belőle. Azóta már meghitten összebújva üldögélnének a tűz előtt, vagy egyéb testmozgásokat végeznének az egészségük megőrzése érdekében. Mihael említése nem segít Vasil aggodalmán, de beletörődően bólint egyet. Nem fog színlelni, ismeri már a szőke őt is, mindig elmondja a véleményét.
- Tényleg vigyázzatok magatokra, még ott is. Remélem Mihaelnek sikerül lenyugtatni. Sajnálom, hogy nem tarthatok veletek, de egyszer majd megmutathatnád ezt a titkos fészket. Persze, ha előttem nem lesz az… - sóhajtja, majd még hozzáteszi. – Menj csak, úgyis fáradt vagyok, és akkor három nap múlva várlak – dob egy csókot a kezével, majd befordul a fal felé. Idegesen nézi belülről a szemhéját, várja, hogy Michelle távozzon. Szomorúan alszik el, mert nem hiszi el, hogy 3 napig csak úgy elmegy a lány pihenni. Főleg azért, mert három napig meg lehetne őt látogatni, most pedig aggódni kezd. De megígéri magának, hogy ha tudja, nem fog kérdezgetni az egészről, mert félő, hogy szíven szúrnák a válaszok.
- Szeretlek - súgja még Michelle illata után, majd elnyomja az álom.