37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Apáthy Máté
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 7
Írta: 2018. november 27. 20:03 | Link


Csermelymenedék, otthon | Téli szünet

Hálás, hogy a szünetet otthon töltheti - a kastélyban töltött idő izgalmas, ám a legkevésbé sem stresszmentes számára, sőt. Nem rázódott még bele, mondhatni egyáltalán nem érzi magát otthonosan a falak közt, de neki egyébként is ötször olyan nehéz beleszokni egy teljesen új környezetbe, mint bárki másnak.
Az, hogy hamarosan vissza kell térniük a Bagolykőre, nos... Lidércnyomás. Így tudná a leginkább jellemezni, ő ugyanis nagyon nem akar visszamenni, még akkor is, ha tudja, hogy hosszútávon mindenképpen jó lesz... jót fog tenni...
Egész nap a zongoránál ült, nem is nagyon állt fel onnan. Csak pár halvány perc rémlik neki, amíg ebédelhetett - nyilván azt nem a hangszer előtt -, meg talán valami zuhanyzás is becsúszott a képbe, de azok az időpontok, amikre a mai nap során vissza tud emlékezni, mind a játék jegyében teltek. Tudja, hogy sokan hallgatják, többen is, mint amennyi a ház lélekszáma, holott édesanyja csak a nap közepén jött haza, s mikor meghallotta fiát játszani, egy puszit nyomott a fejére elhaladtában. Máté egyáltalán nem gondol bele, hogy ki hogyan viszonyul a zongorázáshoz, hiszen eddig nem igazán szóltak rá miatta.
A zene mindig is megnyugtatta. Még akaratlanul el is mosolyodik a fejében éledező gondolatoktól a saját darabja hatására...
Azonban ez a felhőtlen mosoly nem tart ki sokáig. Gondolatai egyre zavarosabbá válnak, s olyannyira felerősödnek a fejében, hogy koncentrálni sem tud - a billentyűkön eddig gépiesen száguldó ujjai elvétenek egy hangot, amitől még inkább feszültebbé válik, hiszen a saját darabjáról van szó. Kapkodni kezd, eddigi precizitása sehol sincs.
Nyugalom, semmi baj. Minden rendben. Eddig is túléltük valahogy, nem? Egész jól is teljesítünk... - Ujjai elcsúsznak egy hanggal. - Tudod, hogy úgyis segíteni fogunk... - Két hang. - Az első pár napban nem is kell ott lenned, miután odaérsz, ha nem akarsz... - Négy hang. - Dehogynem kell, hiszen akkor... - Idegesen nyomja le az összes billentyűt, ami a keze alá kerül.
- Basszus már! - Sóhajtja halkan, és lehunyja a szemét.
Utoljára módosította:Apáthy Máté, 2018. november 27. 20:06
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. november 27. 20:22 | Link

Édes öcsém  Pirul

- Órák óta játszik.
Lép be a szobámba Mirella, én felpillantok rá a pakolásból, és megvonom a vállam. Engem nem zavar annyira, de tudom, hogy ő most éli életének azt a szakaszát, amikor az is zavarja, ha valaki hangosabban vesz levegőt.
- Elmenjünk futni?
Az utóbbi időben a futás eléggé összehozott minket, azonban most csak elhúzza a száját, megrázza a fejét, megfordul és hamarosan hallom, ahogy a szobája ajtaja csukódik. Kicsit megemelem a szemöldököm, és megrázva a fejem, fordítom vissza a ládámhoz.
- Veled is jó volt beszélgetni.
Nem is érdekel, már várom, hogy visszamenjek, utolsó tanév. Lassan véget ér a móka, és már vannak is kilátásaim. Egy újabb könyvem jelent meg a nyáron, szinte hihetetlen, hogy ez a negyedik. És veszik, van pár negatív kritika, de ha nem lenne, akkor el se hinném a pozitívakat. Szóval ez a része megy az életemnek, de azért az állandó munkákat is keresem már. Nem tudom, hogy Kamilla miben gondolkozik, remélem, még a vizsgák előtt meg tudjuk beszélni a jövőnket. Én együtt képzelem el, de sosem beszéltük meg komolyan, mindig csak az került elő, hogy miért gondolod, hogy ne lenne ez vagy az.
Végignézek a listámon, már jól előrehaladtam a csomagolásban, de pár dolgot még össze kell szednem. A lépcsőn lefelé haladva pötyögök pár mondatot Kamillának, anya is kérdezett tőle, azt is megírom. A bűbájtan könyvemet egyszer lent felejtettem, és emlékeztem rá, hogy anya a könyvespolcra tette, de akkor, a szünet elején nem érdekelt.
Furcsa, hogy félreüt, többször is, hiszen ez a saját műve, és nem hibázott benne szerintem még sosem. Mellé lépve a hátára teszem a kezem és nyugtatóan simogatni kezdem, miközben ujjaim a billentyűkre tévednek, és szépen lassan elkezdem játszani Leonard Cohen Hallelujah-ját.
Utoljára módosította:Apáthy Marcell, 2018. november 27. 20:23
Hozzászólásai ebben a témában

Apáthy Máté
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 7
Írta: 2018. november 27. 20:27 | Link


Csermelymenedék, otthon | Téli szünet

Mikor megérzi a simítást a hátán, felpillant, de úgyis tudja, hogy Marci az - nem lepi meg, ha hirtelen érnek hozzá zongorázás közben, mikor itthon van.
- Szia - köszön neki, és elveszi kezét a billentyűktől. - Bocsi a hangzavarért… - szabadkozik rögtön, majd elbambul pár pillanatra. A zene rántja vissza e merengésből, s egy apró mosoly jelenik meg arcán, azonban a szétszórtság még mindig ott ül tekintetében - nem szokatlan metódus ez, hiszen mindig így néz ki, mielőtt pár pillanat múlva hirtelen kihúzná magát és abbahagyná a dadogást, vagy épp zavartan körülnézne kissé görnyedt de laza testtartásban... Nos, legalább azt tudja, hogy e hirtelen változások miatt nem kell szabadkoznia itthon. Az iskolában sokkal kellemetlenebb és ijesztőbb az ilyesmi...
Dúdolgatni kezdi, amit bátyja játszik, hogy ezzel is elterelje figyelmét, azonban a hangok lassan el-elmaradoznak; aztán elhallgat, szaporán pislog párat, és megrázza a fejét. Koncentrálni szeretne - a zenére, meg alapvetően csak megnyugodni. Annak nagyon örülne, ha meg tudna. Csakhogy ez néha nem olyan egyszerű, mint ahogy ő elképzeli.
Megvárja, hogy testvére befejezze a játékot, néha talán le is üt egy-egy hangot, afféle furcsa duettet formálva, hiszen nem veszi át a vezetést, se az egyik kezet, csak úgy… részt vesz a szituációban. Aztán pedig, mikor végeznek, vagy látja Marcin, hogy leáll a játékkal, felpislog rá ismét.
- Én már bepakoltam, segíthetek neked, vagy valami ilyesmi? - kérdi, és megint megereszt egy aprócska mosolyt, aztán elréved a tekintete. Sejtette, hogy ilyen lesz ez a nap, ilyen elrévedős, de igyekszik nem zavartatni magát, és addig maradni, ameddig csak tud; ugyanis most szívesen beszélgetne Marcival, ha lehetősége adódik rá.
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2019. január 19. 09:59 | Link

Édes öcsém

Elmosolyodom, amikor először üt le egy billentyűt, készen állok arra, hogy becsatlakozzon, ám végül nem teszi. Figyelem őt, látom a tipikus jeleket. Én ne látnám, ennyi év távlatából?
- Szeretem, amikor játszol.
Felelem őszintén, kiegyenesedve a játék végén. Biztatóan megszorítom a vállát, tudom, hogy szükséges az ilyen megerősítés, akkor is, ha az ember nem küzd a fennmaradásért az elméjében.
- Már csak, pár apróság és...
Elhallgatok egy pillanatra, mert megértem, hogy mit szeretne mondani. Szeretne velem beszélni. Mirella úgyis puffog a szobájában, itt lent viszont itt vannak a szüleink, nem vágyik a társaságukra, csak az enyémre.
- Ami azt illeti, öcsipók, segíthetnél.
Mintha hirtelen eszembe jutott volna valami olyan, amit kivitelezhetetlen lenne egyedül megcsinálni. Valami tényleg eszembe jutott, de az nem olyan, ami a pakoláshoz párosul, viszont egy nagy beszélgetéshez igazán jól illik, mert ez is egy nagy lépés, az én életemben. Arrébb állok, hogy fel tudjon kelni, majd elindulva az emeletre, magamhoz veszem a ruhákat és azt a pár fiolát, amit még nem csomagoltam el. Muszáj volt beszereznem egy új készletet. A lépcsőn nem nagyon beszélgetünk, de amikor már a szoba biztonságában vagyunk, kérdőn rápillantok.
- Na mi a helyzet, izgulsz?
Nincs azzal semmi baj, ha igen, nála meg aztán különösen nem. A ruhákat egyből a ládámba teszem, a fiolákat azonban egy plusz csomagolásba is beleteszem, és úgy teszem egy fakkba. Persze közben figyelek rá, hogy meséljen.
Hozzászólásai ebben a témában

Apáthy Máté
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 7
Írta: 2019. január 21. 12:21 | Link



A dicséretre elmosolyodik, halvány mimika ez, csak amolyan Mátésan szerény, mint legtöbb megmozdulása. Mindig örül, mikor ezt hallja; ilyenkor egy kis boldogság szabadul fel benne, s akkor is kiül az arcára, ha ő éppen teljesen dekoncentrált, hiszen nem sok ember hallhatta eddig játszani, ami azt jelenti, hogy elég kevesen részesítik ilyesfajta bókokban.
Persze az ő cuccai már készen állnak - a kaotikusságot elkerülvén tulajdonképpen már a szünet elején elkezdett pakolni, fokozatosan, listapontról listapontra haladva, hogy mindent el tudjon tenni, ami majd szükséges lehet neki a kastélyba való visszatéréshez. De e kifogást, hogy segítsen Marcinak, persze egyáltalán nem is lehet máshogy értelmezni, mint a beszélgetésre való vágyat - beszélgetni, akár csak úgy, valamiről, mindegy, miről, mert hiányzik neki a társaság.
A megnevezésen elmosolyodik, aztán már fel is áll a hangszertől (igyekezvén nem megbotlani), majd követi bátyját az emeletre, ahol mindegyikük főhadiszállása található, de már a lépcsőkön is elterelődik figyelme, úgy gondolja, talán írnia kéne egy új darabot, hiszen már jó ideje érik, hogy megtegye... E bambulásából az szakítja ki, mikor már beérnek Marci szobájába, s a fiú ott kérdez tőle valamit. Szusszan, e gesztusa valahogy keveredik egy másféle attitűddel, mint előtte, de nehéz különválasztani a kettőt - hogy ideges-e, frusztrált, vagy csak fáradt, nem lehet pontosan eldönteni.
- Igen, persze... izgulok - szusszan, s ezt alátámasztandó önkéntelenül tépkedni kezdi a bőrt bal mutatóujján, ahogy leül Marci ágyára. Egy fájdalmasabb mozdulat után jobb kezét hirtelen rántja el. - Izgulunk... nagyon. - Felpillant. - Eddig sem nagyon ment a beilleszkedés... alig merek hozzászólni valakihez... - Lesüti a szemét, még a fejét is megcsóválja. - Nem is tudom... - Egy halk szusszanás kíséretében végül a felsőjét kezdi piszkálni, ha már a saját bőrét tépkedni nem tűnt olyan jó ötletnek az egyikük számára.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok