37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2014. december 26. 22:49 | Link

Catherine Alexis Rawen
Szalamanton, Valamikor a téli szünetben

Munka, munka, munka... Egész szép keresetre tettem már szert azóta, hogy az országba érkeztem, mert szinte minden feladatot elvállaltam, amit csak a helyi közvetítő adni tudott. De a mai melóm kész őrület. Az ereklyét, amit meg kéne szereznem éppen elhalászták az orrom elől, és most rohanok a fickó után, aki a kabátjában rejtegeti a kincset.
Ráadásul eléggé hasznos, de a társadalomra nézve veszélyes holmi jutott a pasas birtokába. Mindenáron meg kell szereznem, ez a feladatom. Meg is tennék mindent, de a karácsonyi roham lecsillapulta ellenére is még mindig rengetegen mászkálnak az utcákon, ami eléggé megnehezíti, hogy a férfi nyomában maradjak. Mindenesetre fizimiskáját már bevéstem az emlékezetembe, mostantól bárhol felismerem a tagot.
Követés közben embereket lökdösök félre, mások engem sodornak el, bocsánatot kérni nincs időm, de a többiek sem fárasztják magukat vele. Az előlem futó fickó most éppen olyan erősen taszít meg egy nőt, hogy az a földön köt ki. Ha ez egy szimpla helyzet lenne, felsegíteném őt, nem mintha érdekelne, hogy mi van vele, egyszerűen engedelmeskednék a társadalmi elvárásnak, ráadásul mindenki látná, hogy milyen jófej vagyok. A nő hálás lenne, talán még nagyobb előnyöm is származna a dologból. De meló közben nem teszek ilyen alapjában véve felesleges kitérőket. Ezért is vagyok sokkal eredményesebb, mint a kollégáim. Nem hagyom, hogy bármi elterelje a figyelmemet.
Ennek - és edzettségemnek - hála végre utolérem a pasast, megragadom a kabátját és... Egy nappaliban találom magam, ráadásul nem is ketten vagyunk. Ez a munka kezd egyre durvább lenni.
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 26. 23:35 | Link

Aaron E. Blake
Szalamanton, A téli szünetben † Ruha

Nem éppen számítottam rá, hogy itt kötök ki a végén, de kerestem valami ajándékot a szüleimnek. Bagolyfalván már körbenéztem, de nem találtam a megfelelő ajándékot, így úgy döntöttem elutazok, de csak ezért, nem szórakozni, vagy valamelyik ismerősömhöz. Amint tehetem visszamegyek a kastélyba és megint a macskáimmal vagyok, akik biztosan várnak már rám. Megkértem a többieket, hogy vigyázzanak rájuk és mivel bíztam bennük, így nem kételkedtem abban, hogy a csöppségeknek, vagy Sierrának esetleg baja lesz míg távol vagyok. Mélyet sóhajtottam kilépve az üzletből egy táskával a vállamon, amibe az ajándékot rejtettem és körbenéztem. Persze, hogy még ekkor sem tudnak nyugodni az emberek... Most is tele volt velük minden. Nem szerettem közöttük császkálni, mert biztosan pórul járok és vagy fellöknek, vagy pedig elsodornak. Egy ideig figyeltem őket, majd határozottan indultam meg közöttük a táskám magamhoz ölelve, nehogy elhagyjam. Hiába a nagy határozottság a sok tolakodó rögtön másfelé sodort a tömegben, mint amerre terveztem, így egy idő után már hagytam, hogy sodródjak az embertömeggel. Ennek hála nekisodródtam a tizedik embernek is az utcán, aki kivételesen elkapta valaki másnak a kabátját és.. hirtelen teljesen máshol kötöttünk ki. Komolyan, eltűnt a zaj, az utca meg minden és egy nappaliféleségben találtam magam azzal a fickóval akinek nekisodródtam és azzal, akinek elkapta a kabátját. Egy kis hatásszünetem biztos volt, de aztán leesett az állam.
- Mi a... én. - becsuktam a szám és körbepillantottam. - Hol vagyunk?! Kik vagytok? Jézusom, hogyan kerültem ide! - néztem körbe újra, majd a fickóra kérdőn akinek nekimentem, mert ő talán érti ezt a helyzetet, de én biztosan nem. Hátrább léptem tőlük, pontosan egy lépést ám még mindig értetlenül álltam a helyzet felett. Hogy fogok innen kikeveredni? Kik lehetnek ezek? Mibe keveredtem már megint?! Ezek voltak az első normális gondolataim a kezdeti enyhe sokk után.
Utoljára módosította:Catherine Alexis Rawen, 2014. december 26. 23:51
Hozzászólásai ebben a témában
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2014. december 27. 00:17 | Link

Catherine Alexis Rawen
Szalamanton, Valamikor a téli szünetben

A fickó értetlenül fordul felénk, majd arcán átsuhan a félelem. Szívesen remélném, hogy tőlem retteg, de érzem, nem ilyen egyszerű a dolog. Mellettem pedig egy ismeretlen lány áll, szavaiból és viselkedéséből úgy gondolom, hogy egy vétlen járókelő Szalamantonból.
- Ne sipítozz, nincs gáz! - próbálom elejét venni a hisztériának, majd a fickóhoz fordulok, elvégre a munka fontosabb a csajnál. - Mi lenne, ha most odaadnád azt a dolgot, utána pedig visszavinnél minket? Te sem akarhatod, hogy emberrablás legyen a vége. Az itteni börtönök sem jobb hírűek, mint az amerikaiak.
- Nem tehetem - leheli rémülten a pasas még jobban magához szorítva a csomagot, benne az áhított tárggyal. - El kell tűnnötök innen, azonnal!
- Mennénk, de a jogsit még nem szereztem meg. Kicsit sűrű volt az életem akkoriban, amikor a többiek hoppanálni tanultak - vonom meg a vállam, bár abban is biztos vagyok, hogy még, ha megtehetném, se mennék el most, amikor végre megszerezhetném a cuccot. Egyébként a sűrű jelző egészen enyhe kifejezés arra, hogy az ember ereklyekutató továbbképzésen vesz részt Szibériában.
- Mit szólnál hozzá, ha te vinnél vissza minket? Hacsak nem akarod, hogy a csaj idegösszeomlást kapjon - intek a vöröske felé, hátha ezzel az érvvel már leveszem a férfit a lábáról.
De nem, ő csak rázza a fejét, szorongatja az ereklyét, és hátrálni kezd az ajtó felé. Azt meg csak nem hagyhatom, hogy megint lelépjen. Elindulok utána, de alig teszek meg egy lépést, mikor nyílik az ajtó és belép rajta négy ember. Három magas, izmos, kivont pálcával, köztük pedig egy alacsony kopasz emberke drágának tűnő dísztalárban. Kezdem úgy érezni, hogy nagyon rossz helyre kerültünk a kiscsajjal.
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 27. 21:19 | Link

Aaron E. Blake
Szalamanton, A téli szünetben † Ruha

A helyzet az volt, hogy leteremtettek. Hát, nem pont erre számítottam, mert jobban örültem volna egy egyszerű magyarázatnak, hogy mégis mi az istenbe keveredtem bele, de arra várhattam. Mire válaszoltam volna, vagyis őszintén szólva megmondtam volna a magamét, addigra visszafordult a fickó felé. Oké, ha figyelek felfogom azt, hogy miről is van szó, ezért vártam a leteremtésével. Annyi esett le, hogy valamit vissza akar szerezni a srác a fickótól és hogy nem tud hoppanálni, így a fickónak kellene visszavinnie minket, csak az meg nem akart, ráadásul azt mondta, hogy tűnjünk el. Na hát ez remek... Lehiggadtam viszonylag hamar és éppenséggel előszedtem a pálcám. Én komolyan elátkozom ezeket, én komolyan... Ez járt a fejemben, de sajnos újabb problémába ütköztünk, vagyis csak én. Az első az volt, hogy beszólt, már megint.
- Ha még egyszer azt mondod, hogy idegösszeomlást kapok én esküszöm elátkozlak! Nem fogok idegösszeomlást kapni, csak meglepett a dolog, oké? Bocsi a kiakadásért, de nem vagyok egy olyan lány, aki sipítozik, csak mert...mert na! -mérgesedtem fel, mert nem sipítoztam az előbb sem, hiszen teljesen normális reakció volt, szerintem legalábbis. - Ami pedig ezt a helyzetet illeti... -emeltem a srácra a pálcát, habár nem sokat tudtam volna csinálni vele, de ők ezt nem tudják és ez csak jó. Blöffölni azért még tudok és ha nem olvasnak a fejemben akkor még lehet nyert ügyem. - Szóval most szépen... - kezdtem volna bele abba a nagy mondókámba, amikor még négy ember jött be és háromnál volt pálca, na meg eléggé izmosak is voltak ahhoz, hogy ne akarjak hősködni. Ó mamám... kezd ez az egész eldurvulni.
- Komolyan. Mégis mibe kevertél bele? - sziszegtem elfojtott dühvel a pálcát elrejtve magam mögé, majd egy lépéssel félig meddig a srác mögé kerülve tettem el, de úgy, hogy könnyen elő tudjam kapni, ha szükségem lesz rá. - Én innen ki akarok jutni, szóval remélem van valami briliáns ötleted. - tettem hozzá, majd a tekintetem az újonnan érkezőkre emeltem. Ha kell én kiverekedem innen magam, ebben biztos voltam. Nem itt és nem most fogok más buta üzletei miatt meghalni. Felmértem a környezetemet jobb ötlet híján, de azért minden rezdülésre próbáltam odafigyelni, nehogy lemaradjak valamiről. Az adrenalin persze ilyenkor jól jött, szóval eléggé küzdött bennem az élni akarás ösztöne, pedig még nem történt semmi, ám a három fickó jelenléte elég volt hozzá, hogy ez megtörténjen. A srácra pillantottam, hogy mégis mihez is fogunk így kezdeni, mert nekem nem sok ötletem volt és mivel ez az ő sara, így jobb ha megvárom mit lép, mert azért mégis csak egy nálam idősebbről volt szó, aki több varázslatban jártas mint én. Legalábbis reméltem, hogy előáll valami remek és erős varázslattal, habár ki tudja, nem igazán tudtam eldönteni, hogy miben jártas és miben nem. Még csak a nevét sem tudtam...
Utoljára módosította:Catherine Alexis Rawen, 2014. december 29. 20:51
Hozzászólásai ebben a témában
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2014. december 29. 20:29 | Link

Catherine Alexis Rawen
Szalamanton, Valamikor a téli szünetben

A magunkkal cibált lányt teljesen figyelmen kívül hagyom. Úgy tervezem, hogy megszerzem az ereklyét, aztán majd hazaszállíttatom magunkat, addig is szórakoztassa el magát, csak ne az én fülembe visítozzon. A fickó azonban nem áll kötélnek. Mondjuk az ő helyében én se akarnék megszabadulni attól a tárgytól.
Társalgásunkban beállt szünetet a vörös csaj azonnal ki is használja. Fogalmam sincs, miért gondolja úgy a legtöbb nő, hogy a csendet fecsegéssel kell kitölteni. A kislány ráadásul nem átallja ránk fogni a pálcáját. Próbálom nem kiröhögni. Most komolyan. Hány éves lehet? Tud egyáltalán olyan varázslatot, amivel kárt tehetne bennünk? És, ha meg is tenné, azzal se lenne előbbre, elvégre mi tudnánk hazavinni. Jobban mondva csak a fickó, de ő meg nem hajlandó. Ezen a helyzeten vajmi keveset változtat a pálca. Bár a lány nem tudhatja, mi az a tárgy, amiről szó van. Ha ismerné a részleteket, talán nem viselkedne ilyen őrülten. De, ki tudja? A nők többsége szeret értelmetlenül viselkedni.
Az ajtón belépő alakok jobban aggasztanak, és láthatóan a vöröske is hasonlóan érez, ráadásul pajzsnak néz engem. Más helyzetben fel is horkantanék, amikor látom, hogy félig mögém bújik. Biztos a széles vállaim miatt gondolja, hogy ott nagyobb biztonságban van. Végül is, ha mögém áll, az első átkot tutira megússza.
- Ha én azt tudnám? - suttogom vissza. - Egyszerű melónak indult a dolog.
Na, jó, kicsit hazudok. Egy ilyen ritka és értékes ereklye mindig vonzza a sötét alakokat, emiatt is veszélyes ez a munka. Számítottam rá, hogy felbukkannak majd érdeklődök a feketepiac környékéről is, de reméltem, hogy gyorsabb leszek náluk. Úgy látszik, nem jött össze.
- Ötletem mindig akad, de a helyzet ismerete nél... - Nem fejezhetem be a mondatot, mert egy átok csapódik be pár centivel a fejem mellett a falba. Összerándulok és a támadóm irányába nézek. Az egyik izmos fazon kivont pálcával néz ránk, és már emelné újra, de az alacsony fickó leinti:
- Ne siessünk annyira. Még nem is volt időnk megismerkedni. - Mosolyával kést lehetne élezni. - Halljam a neveteket! - int nekünk, akárha ő lenne itt a császár. Azt hiszem, így is van. Sikerült belebotlanunk valamelyik sötét varázslókat vezető góréba. Nem tudom, itt hogy hívják, én általában maffiának szoktam nevezni az ilyet.
- Kovács Dávid vagyok, ő meg itt a húgom, Gabriella - mutatok a lányra, és csak remélni merem, hogy nem cáfol meg. Jobb nekünk, ha nem tudják a valódi nevünket. Ha ezt netán megússzuk, nincs szükségünk a nyakunkban lihegő maffiatagokra.
- És mit kerestek itt a bátyáddal, aranyom? - kérdezi a főnök a vöröskéhez fordulva. Már szólalnék meg, amikor meglátom a villanást a kopasz fickó szemében. Egyből a torkomra forr a válasz, így ezt a kört a lányra hagyom.
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 29. 21:18 | Link

Aaron E. Blake
Szalamanton, A téli szünetben † Ruha

Na, tényleg slamasztikában vagyunk és az még nekem is leesik, hogy nem egy kisebb fajta kis összeröffenésre jöttem el véletlen, hanem egy nagyobbra és veszélyesebbre. A fiú válasza pedig nem éppen kielégítő.
- Egyszerű? - kérdeztem fojtottan. - Ha nem vennéd észre három izomember kivont pálcával akar minket elátkozni és ez a te munkádnak köszönhető. Mindegy, csak jussunk ki élve. - sóhajtottam egy aprót, majd összeszedve magam valamennyire a kopasz fickóra emeltem a tekintetem, aki méregetni kezdett. Tudja kit méregessen... Jobb ötlet hiányában a fiúra pillantok újra félig meddig a takarásában és megkérdezem, hogy esetleg nincs egy frappáns ötlet a tarsolyában, de nem tudja befejezni a mondatot, mert egy átok csapódik felette a falba. Nem rezzenek össze, már rájöttem, hogy ezek itt nem lesznek olyan kedvesek és csak úgy kiengednek... Mivel nem sokat tudok tenni a fickóra emelem a tekintetem aki közben megszólalt. Az a mosoly egy hétig a rémálmaim főszereplője lesz, az tuti! Már éppen szólásra nyitnám a számat, hogy akkor se mondanám meg a nevem, ha megpróbálna megölni, amikor a srác kijelenti, hogy ő a bátyám. Mázlimra sikerül semleges arckifejezéssel elfogadnom az új helyzetet. Szóval Kovács Gabriella vagyok... szuper. Mondjuk nem is olyan rossz név! Elrendezve magamban a dolgot a fickóra tekintek aki aranyomnak hív. Biztosan meg fogom fojtani!... Elmosolyodok halványan, magamra erőltetve egy teljesen ártatlan arckifejezést, olyat amivel megszoktam győzni a szüleimet, hogy én abszolút jó kislány vagyok, nem fiúzom, nem rosszalkodom.
- Hát tudja... - mondom és a „bátyámra pillantok” - Igazából csak véletlen keveredtünk ide, mert a nagy tolongásban nekünk jött az a fickó. - mondom és arrébb lépek amit nagyjából mindenki figyelemmel követ. A fickó megint elkezdett vizslatni, ami zavar, de amennyire lehet figyelmen kívül hagyom és rápillantok, majd a többiekre. - Muszáj ezt? - kérdeztem a rám szegeződő pálcákra mutatva. - Igazán, nem akarunk mi rosszat. - mondom abszolút őszintén előadva az ártatlant, pedig ha közelebb jön akkor szívesen középen küldöm úgy, hogy biztosan érezze a sarkaimat. Mivel a kopasz fickót nem zavarja arrébb sétálok újra felérve a helyet és arra nézek, akinek hála idejutottunk, de ő meg se mukkan. A kopasz is ráemeli a tekintetét, majd int az embereinek, akik elvesznek tőle egy kesztyűszerűséget. Aha, akkor tényleg az amire gondoltam, valami értékes ereklye lehet... most komolyan, egy kesztyű miatt kerültem bele ebbe az egészbe. A kopasz elveszi a kesztyűt, majd intett az embereinek azok pedig körülállják a férfit. Én az előzőn tartottam a tekintetem és kíváncsian néztem a kezében lévő tárgyat. - Az micsoda? - érdeklődtem csak úgy semlegesen, de ezzel újra magamra vonom a vezetőjük figyelmét és kapok egy elég érdekes pillantást mellé. Nem mond semmit, csak felém lép, én pedig egyet hátra. Végül megáll és felnevet, majd az eközben siránkozó ember felé tekint és csak annyit mond. - Öljétek meg! - na itt volt az a pont, amikor újra a bátyuskám felé tekintettem, mert nem sok ötletem volt. A három el volt foglalva az üvöltő férfivel, a kopasz meg újra velem. Remek, lehet nem volt jó ötlet ennyire rám terelni a figyelmét. A kesztyűre pillantok a kezében, aztán vissza az arcára és hátrálok még egy lépést. Már csak egy lépésem van, aztán a fal és közé szorulok. Gondolkodj Cat!...
Utoljára módosította:Catherine Alexis Rawen, 2014. december 29. 21:19
Hozzászólásai ebben a témában
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2014. december 29. 21:51 | Link

Catherine Alexis Rawen
Szalamanton, Valamikor a téli szünetben

Szerencsémre a lány veszi a lapot, hagyja, hogy a húgomként mutassa be, és utána is játssza a jóskislányt, aki teljesen véletlenül keveredett bele a dologba. Mondjuk a részéről ez nem is hazugság, talán épp ezért sikerül nagyon jól az előadása. Láthatóan nem látnak bennünk a továbbiakban fenyegetést, helyette inkább a kesztyűt akarják megszerezni. Azt azonban nem hagyhatom. Viszont három fegyveres szekrény méretű fickó ellen nem is fogok kiállni, akkor sem, ha ezzel megmenthetnék egy életet. Hát hol érdekel engem az a pasas?
A kesztyű átkerül a kopaszhoz, ez pedig számomra igencsak előnyös változása a helyzetnek. Közben a vöröske kilép mögülem és keringőzni kezd a pasassal, bár egy igencsak érdekes változatát járják a táncnak: a hátráló lány és a közeledő tuskó. Remek. Mikor azonban a pasas mellém ér, eszembe villan egy kifejezetten jó ötlet. Benyúlok a kabátom zsebébe, és ez senkinek nem tűnik fel, elvégre éppen senki nem figyel rám. A fickókat lefoglalja az ismeretlen kínzása, a kopaszt pedig megbabonázta egy vörös tincses fruska. Ez mondjuk, számomra nem kevéssé beteg, de éppen jól jön.
Bal kezemmel megszorítom a zsebemben lévő pálcámat, majd hirtelen előkapom, miközben jobb kezemmel átkarolom a kopasz nyakát, és magam elé fordítom.
- Kezeket fel, pálcákat a lábaim elé! - üvöltöm, hogy felkeltsem magamra a figyelmet, közben pedig a pálcámat a kopasz fejéhez szorítom.
- Gabi, ha lennél olyan kedves és összeszednéd az urak fegyvereit... - intek a lánynak, miután a kopasz bólintására a melákok engedelmeskednek szavaimnak.
- Uram, kérem, adja át a kesztyűt a gyönyörű hölgynek! Aztán már csak néhány dolgot kérnék a testi épségéért cserébe. - Szinte látom, hogy forgatja a szemeit, és biztos vagyok benne, hogy valami ravaszságon töri a fejét, de most nem számít. Ha gyorsan cselekszünk, mi maradunk nyeregben.
- Maga ott! - kiáltok a kissé megviseltnek látszó, de még éppen hogy élő fickónak. - Jöjjön ide! Gabi, segíts neki! - utasítom a lányt, remélve, hogy szót fogad nekem, ami neki is érdeke, elvégre ő is szabadulni akar. Amint közelebb érnek lehalkítom a hangom, hogy a verőlegények ne hallják, amit mondok. Több időnk lesz elpucolni a nyomainkat, ha nem tudják, merre indulunk. - Maga fog kivinni innen minket. Szedje össze magát, aztán hoppanáljon abba az ispotályba, amit ismer! Vigyen magával minket, és ezt az alakot is! - rántom meg a kopasz fickót a nyakánál fogva. - Maga kezelést kap, mi meg lelépünk.
Remek terv, persze csak, ha a fickóban van még annyi szufla, hogy el tudjon velünk indulni. Érzem, ahogy megragadja a kezem, majd a társas hoppanálásra jellemző érzést, aztán a talajt a lábam alatt. Azonnal emelem a kezem, és leütöm a kopasz fickót. Néha egyszerűbbek a mugli módszerek, vagy legalábbis könnyebben kézre esnek.
Körülnézve azonban meg kell állapítanom, hogy nem egy ispotályban vagyunk.
- Ez... Üstösd? Maga idióta...! - kiáltok a fickóra, aki ebben a pillanatban esik össze. Ennyit bírt. Sürgős ápolásra lenne szüksége. Nekünk viszont el kéne tűnnünk. Üstösd a lehető legrosszabb választás volt. Annyi itt a feketemágus, mint az utcákon a macskakő. Tanácstalanul nézek a lányra, hátha vannak itt ismerősei, vagy ötlete, hogyan vergődjünk kandalló és hopp-por közelbe.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok