Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851569#post851569][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.22. 21:20[/b][/url]

- Te most szórakozol velem? - nézek rá, szinte szikrákat szóró szemekkel. - Rónaky is pont ezzel a faszsággal jött, aztán nesze itt is van - dobom a telefont az asztal közepére. - Soha nem voltak ennyire szar jegyeim, erre tessék. Barnabás elküld egy címre és bumm, anyád - engedek inkább a forralóba vizet, mert úgy érzem, hogy szükségem lesz némi nyugtató teára.
- Meg tudnám fojtani egy kanál vízben, annyira az idegeimre megy - kezeimmel fojtogató mozdulatokat is mutogatok, hogy szemléltessem mennyire komolyan gondolom a dolgot. - U T Á L O M - jól kihangsúlyozva ejtem ki a betűket a számon, hogy nyomatékosítsam a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851571#post851571][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.22. 21:21[/b][/url]

- Barnabás elküldött Nekeresdre, hogy adományt kell összeszedni ide, meg az előkészítőbe. Hát Rónakyhoz kellett menni, aztán így ismertem meg, most meg az unokahúgának a nevelője, segítője nem is tudom mije vagyok. Rónaky meg folyamat felkúrja az agyamat és nem tudok semmi másra odakoncentrálni, mert mindig, de tényleg mindig feszült vagyok, vagy fáradt, de olyan fáradt, hogy azt se tudom milyen nap van - hadarom az összes szót, mert annyira fel vagyok paprikázva, hogy azt nem lehet szépen kifejezni. - Az egész a férjed hibája. Küldött volna téged, vagy a húgát - nevetem el magamat, mert eszembe jut az, hogy Erik szerint nem volt véletlen, hogy Barnabás pont engem választott. Hát szerintem se. Kavarni akarta a szart. - Nem, ez lett a végleges jegyem és ezért valamelyik férfit megfojtom - gondolom ő majd védi Barnabást, pedig megérdemelné a halált, kis szarkeverő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851573#post851573][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.22. 21:23[/b][/url]

- Kedves, aha az - sóhajtok egyet, s közben szerzek egy bögrét, amibe szórok füvet. - Azért kedves veletek, mert nem találkoztok vele minden nap és nem akar célt érni nálatok, de amúúúgy egy igazi pöcs - jó, ez nem igaz. Erik tényleg kedves, olyan dolgokat lép meg, amiket az ember soha nem nézne ki belőle. Ha Taláról beszél csillognak a szemei, ha gyökér vagyok, egyből ugrik segíteni. Ritka jó nevelés és kedvesség lakozik benne, csak ne bosszantana ennyire mindig.
- Akkor nincs mese, Eriket kell kinyírni - ennyi. Amúgy is ő minden problémám forrása, Barnabás már aligha jelent gondot.
- Na mindegy, mit kell tudnom éjszakára? - hátha ez eltereli a gondolataimat és kevésbé leszek feszült.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851575#post851575][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.22. 21:24[/b][/url]

- Hát nézzük. Szó nélkül, az egyik nagy embere betett egy kocsiba és elutaztatott a munkahely érte, bocsánatot se kért érte, sőt mivel nem úgy ugráltam, ahogy ő gondolta, végül otthagyott az utcán - jó, hisztis liba voltam, de a tényen nem változtat. Nem kért bocsánatot akkor azért, mert bábként kezelt.
- Tegnap meg.. Míg aludtam, betört a házamba és összejárta, tapogatta, elhozta a cuccaimat. Nem azért, de én kényes vagyok ezen a téren. Az engedélyem nélkül ne túrják fel a lakásomat - tudom, csak jót akart és igazán szívet dobogtató gesztus, mégis zavar a tudat, hogy ott volt nélkülem.
- Remek, éljenek a nagyok - még jó, hogy vannak és hasznosak. Megkönnyítik néha az estéket.
- Hmm, mondjuk, ha maradtok, én nem is kellek nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851577#post851577][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.22. 21:26[/b][/url]

- Jaj Annie, neked durvább a fantáziád, mint nekem - nevetem el magamat halkan. - Erik tök ártalmatlan ilyen szempontból, ebben biztos vagyok. Igazából csak jót akart nekem - ez is az egyik oka annak, hogy nem emeltem fel a hangom mikor megláttam a cuccaimat. - De ő valahogy furán működik. Szerintem nagyon nem tudja hogyan kedveskedjen, így amit kitalál azt meggondolatlanul meg is csinálja - valahogy így látom őt jelenleg, aztán lehet, hogy tévedek.
Az Esztella nevet meghallva, érzem, hogy megint hatalmába kerít valami, ami nem a boldogság. - Na ja, alig várta, hogy elkotródjak és mehessen ahhoz a nőhöz - zárom le röviden és tömören, mert nem kívánok erről beszélni. Jobb, ha nem tudom ki az, hogy néz ki, mit csinál, mert csak rosszabbul leszek a dologtól.
- Akartam kérdezni Barnitól, hogy a pizzázó feletti lakást, nem adná - e ki nekem, de azt hiszem, hogy elnapolom ezt a dolgot, mert Rónaky nem ér ennyit - az asztalhoz lépek, hogy elküldjem annak a majomnak a vizsgajegyet, legyen tudomása arról, hogy miért nem fogok beszélni vele napokig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851579#post851579][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.22. 21:27[/b][/url]

Helyeslően bólogatok. Szerintem a furán működik nem is a legmegfelelőbb jelző. Ennél csak csúnyább szavakkal tudnám illetni. - Na mindegy, nem tudok mit kezdeni vele, de Tala miatt egyszerűen képtelen vagyok szabadulni onnan -igen, ezt szajkózom magamnak, hogy csak és kizárólag Atala miatt vagyok még ott. Hát mondtam én tegnap előtt is, hogy keressünk inkább mást, mert Erikkel nem tudunk együttműködni.
- Nem nő? - nézek értetlenkedve Anniere, mert ha nem nő, akkor úristen mi lehet? Nem, én ezt nem nagyon szeretném tudni, mert amíg legalább úgy gondoltam, hogy nő, addig teljesen érthető volt a csillogás a szemében. De ha tárgy, állat vagy ki tudja mi.. hát inkább nem szeretném elképzelni.
- Várj, ne. Nem szeretném tu.. Óóó, mi? - zavartan pislogok a barnára. - Zorka Barninak a húga, tehát Esztella Erik húga? - nem, az nem lehet. Biztos én nem tudom az igazi viszonyokat Barni és Zorka között és Annie most fogja bevallani, hogy már bigámisták és Zorka amúgy Barnabás első felesége. Igen, tuti, hogy most ez jön.
- Majd, majd megkérdezem, de most azt hiszem, jegelni kell a dolgot, mert semmit sem értek - ha a húga, akkor ezt miért nem mondta? Miért kellett csak női nevet mondani? Na és az a bárgyú vigyor az arcán.
- Te Annie. Miért szoktak az emberek csak és kizárólag nevet mondani az ellenkező neműnek, anélkül, hogy megmagyarázzák, hogy kicsoda? -nem várok rá tényleges választ, ez látszik arcomon és tekintetemet. - Beszarok, ez tesztelt. TESZTELNI AKART -csapok az asztalra miközben felugrok a székről. - Azt hiszem nem hat a tea - állapítom meg  nevetve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851581#post851581][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.22. 21:28[/b][/url]

Fejemben csak úgy cikáznak a gondolatok és pörgetem le a testbeszédet, a szavakat és mindent, ami kettőnk között történt, aztán elvörösödöm. -Te jó ég Annie - arcomat a kezeim közé temetem. - Mikor meghallottam az Esztella nevet, totál elérte a köd a fejemet. Tudod, hogy nézett? Olyan szeretetteljes lett a tekintete és én egyből azt gondoltam, hogy a nőjéhez megy. Annyira szégyellem magam - hát ebbe jól belenyúltam, de az átkozottja nem mondta, hanem biztos, hogy jót szórakozott magában.
- Tesztelni? Miért tesztelném? - nézek Anniere meglepetten. - Ez tök gyerekes és nem értem, hogy miért kellett neki ezt tennie - nem is biztos, hogy Rónaky ezt csinálta, ez csupán női saccolgatás.   - Pfú Annie, én ezt nagyon nem élem. Nekem olyan békés és nyugodt életem volt. Minden teljesen rendben, nem éreztem magamat úgy, mintha egy rakat szar lennék.. De most, jaj - mibe keveredtem, miért kellett nekem ez? Átkozott Barnabás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851583#post851583][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.22. 21:29[/b][/url]

- Biztos így megy, de szerintem sokkal idegölőbb az, ha úgy teszek, mintha nem érdekelne, nem? - nem értek én se ehhez, nem is szeretnék. Nem kenyerem a játszadozás, de ezek szerint Erik ellen fel kell vérteznem magamat.
- Nekem mondod? Teljesen meg van borulva az elmém - meg az egész életem, mindennapjaim, mindenem. Nem tudom mit csináljak, kerüljem vagy bosszantsam. Hihetetlen ez az egész.
- Nem rossz ez az ötlet, de inkább otthon leszek, hogy senki se legyen a környezetemben. Az lesz a legjobb -aztán kitalálok mindent. Legalábbis remélem, hogy mindent. Majd kiderül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851585#post851585][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.22. 21:31[/b][/url]

- De hát nem értem. Minek tesztelget? Megmondta, hogy a barátja vagyok, utána meg közli, hogy megszokásból adott puszit, mert Talának is szokott. Ergo a szemében gyerek is vagyok, nem csak barát. Akkor meg mi a tökömnek tesztelget? - hihetetlen ez a fickó, de majd megbánja még az biztos. Muszáj felvérteznem magam ellene úgy tűnik, mert dörzsöltebb, mint gondoltam volna.
- Áhh, ha otthon vagyok, kizárt, hogy csak úgy besétál. Az elmúlt hetekben azért ennyire már meg kellett ismernie - gyakorlatilag kinyírnám érte, s mivel nem tudok varázsolni, mugli módszereket alkalmaznék, azok meg néha rosszabbak mindennél.
- Kedves tőled, de nem mennék hozzátok. Ezt magamnak kell megoldani és azt hiszem, hogy nem a menekülést választom - az lenne a legrosszabb. Erik aligha számít arra, hogy tudok az ő kis hülyeségéről, s én ezt akár még előnyömmé is kovácsolhatom.
- Na mindegy, nem is tartalak fel, szerintem, ha nem bánod, akkor én tényleg hazamegyek, mert ez a kettes, meg Rónaky ügyködése eléggé pofán vágott - még annál is jobban. Lehet nem is haza kellene mennem, hanem Erikhez. No, de ennyire bolond nem vagyok, még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851587#post851587][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.22. 21:32[/b][/url]

Én tényleg nem értem, minek adogatunk egymásnak puszikat. Hát ez teljesen nevetséges, még jó, hogy az meghiúsult, hogy együtt menjünk egy estélyre. Tuti katasztrófa kerekedett volna abból is. Mostanában mindenből az lesz, amiben ketten veszünk részt és ez eléggé megzavarta a nyugalmamat. Biztos kell ez nekem? Tényleg borítani akarom az egész életemet a Rónaky család miatt? Megéri?
Gondolataim sokaságából az ébreszt fel, hogy Annie megölel, én pedig mosolyogva ölelem őt vissza. - Köszönöm és ne haragudj, hogy ez kijött belőlem -szabadkozva állok fel, holmijaimat pedig lassan összeszedem. - Legközelebb arról beszélünk, hogy azok a gyűrűk hogyan kerültek az ujjadra, jó? - mert biztos vagyok benne, hogy ez a sztori is érdekes lehet.
Búcsúzóul intek még egyet Bánki kisasszonynak, aztán már indulok is az autóhoz, hiszen pont annyit kell visszafelé is vezetnem, mint amennyit idáig. Nem feltétlen érte meg ez a kiruccanás, az már biztos.

  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851849#post851849][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.28. 14:59[/b][/url]

Erik
Pécsen, nálam

Ha őszinte akarok lenni magamhoz, nagyon unom már ezt. Fárasztó az egész és nem is értem, hogy miért mentem bele. Épeszű ember nem autózik ennyit naponta, csak akkor, ha igazán megéri. De én mostanában mindennap úgy hagyom ott Bogolyfalvát, hogy csalódottságot vagy dühöt érzek. Így viszont nem tudok élni, nem tudok odakoncentrálni a dolgaimra, nem élvezem azt, amibe belekezdek. Nem vagyok egy feladós típus, de sajnos most be kell látnom, hogy ez a egész tönkretesz.
Fáradtan, gondolataimba elveszve indulok el a kocsitól a lépcsőház bejáratáig. Némi szerencsétlenkedés, halk szitkozódás után be is jutok. A postaládánál ismét ver a sors, mert minden a földre hullik. Reakcióm leginkább egy hisztis kislányéhoz hasonló, mintsem egy érett, felnőtt nőtől elvárható, hiszen toporzékolok egy sort és szidok mindent és mindenkit.
Ezzel a csodálatos hangulattal indulok fel és pillantom meg Eriket, amitől kissé lefagyok.
- Öhm, te mit csinálsz itt? - indulok meg lassan felfelé, mintha attól félnék, hogy valaki megtámad. - Jól vagy? Baj van? - nézek rá aggódva, mikor felérek vele egy szintre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851851#post851851][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.28. 15:00[/b][/url]

Erik

- Nézd Erik, majdnem négy órát vezettem, az éjszaka szerintem összesen, ha hármat aludtam, fáradt és életunt vagyok, tényleg muszáj most ezt? - nézek rá nagy szemekkel. - Értékelem, hogy az állapotod ellenére eljöttél és itt vagy, de őszintén mondom, hogy most arra vágyom a legjobban, hogy te végre ne legyél a fejemben vagy a közelemben, mert lassan tönkre megyek - sajnálom, ha szavaim kissé kemények, de ez csak a fáradtság miatt van. Nem akarom őt bántani, lehető legtávolabb áll tőlem ez. Nem tudom mi játszódik le bennem mostanában, de határozottan érzem, hogy hozzá van köze és nem tudok ezzel mit kezdeni. Szeretnék tisztán látni, de ha ő ott van, elég nehéz.
- Nem kell bocsánatot kérned, én semmiért sem haragszom, tudom, hogy a láz, a tea és a gyógyszer volt. Nincsen gond Erik, tényleg - bár ezt én magam sem hiszem el. Van gond, csak nem tudom, hogy mi, ezért jobb azt mondani, hogy nincs, hátha akkor igazzá válik.
- Ez. Ez gyönyörű, köszönöm - vörösen nyúlok a csokorért, s egyből beleszimatolok. Testem ölelést vagy puszit szeretne érte adni, de az agyam megállítja, így csak nézem ezt a csoda csokrot, majd Eriket.
- Gyere menjünk be, főzök egy kávét és elmondhatod, amit szeretnél. Én pedig megígérem, hogy nem vágok közbe - ha odébb lép, kinyitom az ajtót, mert nem szeretnék a szomszédok előtt tovább drámázni és remélem, hogy Rónaky is osztja ezt a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851853#post851853][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.28. 15:01[/b][/url]

Erik

Mikor puszit ad az arcomra, lehunyom a szemeimet és mélyen szívom magamba az illatát. Aztán minden figyelmem a szavaié. Amit mond az egyáltalán nem hangzik rosszul, viszont azt is érzem, hogy most, hogy itt van, nem akarom hogy elmenjen.
– Oké - sóhajtom halkan, már a kinyitott ajtóban állva.
– Akkor, csak gyere be és ne beszéljünk. Én iszonyat éhes vagyok, segítesz nekem főzni? - nézek rá nagyra nyílt, kérlelő szemekkel. Ő sem szokott ereszteni engem csak úgy és én sem akarom most őt, mert ki tudja, hogy mi lesz ezután.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851855#post851855][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.28. 15:02[/b][/url]

Erik

Nézem őt és mantrázom közben, hogy ő azt mondta, hogy barátok vagyunk. De ha nem is barátok, ő a főnököm, tehát rohadtul nem kellene azt gondolnom, amit.
Sóhajtok.
Közel van, mindig olyan közel van és ez mindig jó érzéssel tölt el. Mondani kéne valamit, de egyszerűen nem megy, s mit is mondhatnék, amikor én kértem, hogy ne beszéljünk?
Szabaddá teszem a jobb kezem, hogy óvatosan érintsem az arcát, de még mielőtt bármi ostobaságot tennék, hála az égnek megszólal és én zavartan rendezem soraimat.
– Nem tudom - nevetek fel halkan, majd végre kinyitom azt az átkozott ajtót, hogy tényleg ne a folyosón tipródjunk. - Majd a hűtő segít dönteni - lépek be, s cipőmet hátrahagyva keresek egy vázát, vagy valamit, ami lehet váza és belefér ennyi virág. - Lehet szükség lesz a pálcádra - teszem végül vízbe a virágot és a hűtőhöz lépek, hogy meglessem annak eléggé csekély tartalmát.
– Nos, ühm, tejföl, paprika, paradicsom, sonka, szalámi, sajt oké. Tudom mit eszünk - ki is veszem a hozzávalókat, egymásra halmozva és fordulok a kis helyen, ha pedig ő bejött, tuti biztos, hogy vagy simulás vagy ütközés lesz belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851857#post851857][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.28. 15:02[/b][/url]

Erik

Nos, igen. A lakásom tényleg kicsi. Sosem tűnt fel még ennyire, hiszen a csajokkal megszoktuk oldani a dolgokat, már tudjuk ki hova és mikor lépjen. Na, de Erik. Erik csak itt van és nem tudja, hogy mikor a hűtőt becsuknám, akkor lépjen öt centit balra, vagy amikor fordulok, akkor ő neki is fordulni kell.
Így akarva, akaratlan simulunk, vagyunk egymáshoz vészesen közel. A kivett termékeket leteszem a pultra, majd kérdését meghallva, szembefordulok vele és a tekintetét vizslatom.
- Barátok vagyunk, igaz? - válaszolok a kérdésére kérdéssel. Lehet, hogy nem tűnik ez lényegesnek, pedig az. Sok minden múlhat azon, hogy erre mit válaszol. Nekem egyszerűen tudnom kell, hogy mit gondol, miképpen lát, de úgy, hogy elméletileg nem beszélünk, ezt elég nehéz lesz kideríteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851859#post851859][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.28. 15:03[/b][/url]

Erik

– Egy hetet mondtál, igaz? - nézek fel rá, s mielőtt még értetlenkedni tudna, folytatom.
– Egy hetet adtál arra, hogy pihenjek, gondolkozzak, meg te is azt csináld - ismétlem, amit ő mondott csak más szavakkal vagy nem pontosan úgy. Amúgy sem ez a lényeg. - Szóval, ha innen elmész, akkor van egy hetem, igaz? - számára biztosa értelmetlen ez az egész, s szinte látom, hogy agya már megint nem tud mit kezdeni azzal, hogy én mégis miért beszélek erről. Válaszától függetlenül, kezemet a szívére helyezem, s homlokomat a mellkasának döntöm.
– Ne beszéljünk - súgom végül halkan, s megemelem fejemet, miközben még azt a leheletnyi távolságot is megszüntetem kettőnk között, de ajkainkat még éppen nem érintem össze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851861#post851861][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.28. 15:04[/b][/url]

Erik

Az első csók érintése, olyan különleges boldog pillanat, amiből legszívesebben soha ki nem szakadna az ember. Az első csók olyan, mintha csak leomlana egy láthatatlan fal, némán, hangtalanul, de azért mégis határozottan, örökre.
Abban a pillanatban, hogy ajkaink összeérnek, úgy érzem, mintha minden értelmet nyerne. Szememet lehunyva hagyom, hogy csókja kellemes lebegésbe repítsen. Selymes, mégis férfiasan keserű, mint az étcsokoládé, melyet fanyarsága ellenére is kíván az ember. Minden értelmet nyer, minden vitánk, minden lopott pillanat, minden esetlenség a helyére kerül. Azt akarom, hogy ennek a pillanatnak ne legyen vége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851863#post851863][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.28. 15:05[/b][/url]

Erik

Érintései nyomán bőröm libabőrös lesz. Idejét sem tudom annak, hogy mikor engedtem bárkit is ennyire közel magamhoz. Én nehezen kerülök ilyen helyzetekbe, mindig jól megfontolom a dolgokat, de most.. Most képtelen vagyok arra, hogy gondolkozzak. Csak azt látom magam előtt, hogy szükségem van Erik érintéseire, csókjaira, egész lényére.
– Menj - sziszegem halkan, talán még magamat is meglepve ezzel. – Menj - búgom ismét ajkaira, s szavamat egy apró csókkal pecsételem meg. - A legészszerűbb az, ha mész, mert gondolom főzni nem segítesz - nevetem el magamat halkan, de egyetlen egy centit sem távolodva tőle. Melyik a jobb, ha most elküldöm és egy hétig rágódok azon, hogy mi a francért küldtem el, vagy ha sodródunk tovább és utána pedig az lesz a nyűgöm, hogy miért adtam meg magamat?
Sóhajtok. Tudom, hogy távolodni kellene, ereszteni őt, hiszen azt mondtam, menjen. Mégsem engedem, hanem megfogom a kezét és elindulok vele a szobám felé. - Maradj - ez már sokkal határozottabb, mint az elküldés. Azt akarom, hogy maradjon, hogy egy kicsit elfelejtsünk mindent, csak legyünk egymás mellett és engedjünk annak, ami mindkettőnket belülről feszít.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855438#post855438][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 10:45[/b][/url]

A második nap.
Nem gondoltam volna, hogy tényleg komoly lesz ez az egész, főleg, hogy fél perccel a megállapodásunk után megszegtük. De Erik érett, felnőtt férfi, aki amúgy teljesen ad a szavára, így tegnap tényleg randevúztunk.
Így mára az jutott eszembe, hogy egy könnyed ebéd az irodában tökéletes lenne arra, hogy letudjuk a második alkalmat is. Csak semmi nyomás, eszünk, beszélgetünk és közben mégis történik valami.
Illedelmes lány vagyok, így az irodai dolgozóknak némi süteményt viszek be. Boldogan lépkedek befelé, sugárzik a mosolyom, lelkes is vagyok, ám ahogy belépek az irodában, mintha csend és hullaszag lenne. Mindenki komolyan ül, megfeszülten dolgozik. - Halii, hoztam nektek sütit - intek mosolyogva, de senki nem vakkant vissza semmit, így hát leteszem a tálcát a legközelebbi üres helyre. Aztán összerezzenek, ugyanis Erik irodája felől olyan igazi, ízes káromkodás cunami érkezik, amelyet én még sosem hallottam tőle.
Jaj Róza, ne menj oda. Menj haza. Menj haza.
Kongnak a vészharangok, de az újabb zaj, mely felőle jön, felülír mindent. Látom, hogy néznek rám, várják, hogy mit fogok csinálni, én pedig úgy állok ott, mintha bebetonozták volna a lábaim. - Én, én bemegyek - válaszolok a fel nem tett kérdésre és bizony elindulok. Hoztam ebédet, az egyik kedvencét, ugyan mi baj lehet?
Bátortalan kopogással tudatom, hogy érkezik valaki, de csak morgást hallok válaszként. Nem is vagyok biztos abban, hogy ez tényleg nekem szól, hátrapillantok. Látom, hogy megfeszülten várják mi lesz, így hát bemegyek. Be kell mennem. Résnyire nyitom az ajtót, azon keresztül látom, hogy telefonál, így nem várom meg, hogy betessékeljen, belépek és becsukom az ajtót. Rossz ránézni. Látszik, hogy feszült, ideges és ahogy beszél.. Éreztem én, hogy a munkában valaki teljesen más, de látni, totál ijesztő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855440#post855440][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 11:02[/b][/url]

Némán nézem végig a közeledő idegösszeroppanást. Tudom jól, hogy ilyenkor az embereknek nincs szüksége arra, hogy még valaki egy lapáttal rátegyen az amúgy is szar hangulatra. Megijedek, ahogy a kagylót lecsapkodja, de még mindig nem szólok semmit. Az ételt, amit hoztam, táskástól teszem le az asztalra. Várok. Nem arra, hogy szóljon, hanem, hogy kicsit dühöngjön még magában.
Hagyom, ki is sétálok az irodájából, de nem azért, hogy itthagyjam, hanem azért, hogy hozzak neki citromos vizet. Pár pillanat az egész és újra ottvagyok mellette. Nem szólok, csak leteszem elé, majd a táskához sétálok és az ételt, evőeszközt is kipakolom. Aztán leülök és kibontom a saját kis dobozomat, hogy egy sült krumplit toljak a számba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855442#post855442][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 11:06[/b][/url]

- Neked a kedvencedet hoztam - bökök a fejemmel az előtte lévő dobozra. Nem megyek bele abba, hogy egyébként csak azért szoktam krumplit enni, hogy őt idegesítsem, mert látom, hogy baromira nem lenne vevő rá.
- Egy szót sem kell szólnunk egymáshoz, csak egyél. Kérlek - és komolyan gondolom. Nem kell beszélnünk, de ennie muszáj és én ezt neki készítettem és neki hoztam. Biztos, hogy nem megyek el innen addig, amíg ő nem eszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855444#post855444][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 11:12[/b][/url]

Nekem teljesen rendben van ez így. Azért jöttem, hogy együtt legyünk. Igaz terveim között beszélgetés, nevetés, egymás húzása szerepelt, de ha az kell, hogy csendben legyek és úgy fogyasszam el az ételt. Megteszem.
Számolt azzal, hogy ha valami beüt, akkor az aznapi randi sztornó, én pedig csak kinevettem emiatt, mert nem gondoltam volna, hogy tényleg jöhet valami. Hát jött. De nem törölném a mai napot, mert kell, hogy tudjuk a másikat némán is érteni, támogatni.
Amikor megszólal, tekintetem rászegezem. Nem hangzik túl jól a dolog, s bár tudom, hogy kérdésem butaság, mégis felteszem. - Tudok neked valamiben segíteni? - hangomon érezhető, hogy gyakorlatilag tudom rá a választ, de a kérdést muszáj volt feltenni. Bármit szívesen megteszek, ha azt kéri menjek, hát azt is, mindenféle harag nélkül. Csak neki jó legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855446#post855446][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 11:34[/b][/url]

A kérdése igazán meglep tekintettel arra, hogy tudom, mennyire nem szereti, ahol élek. Mivel kicsi az egész, így Tala maximum akkor tudna nálam aludni, ha egy ágyban aludnánk, így teszek én is egy meglepő ajánlatot Eriknek.
- Mi lenne, ha én aludnék nálatok? - látom, hogy nagy a baj, hogy el kell engednem a makacsságom és ha csak ezzel is, de segíteni neki. Átlépem hát a ház küszöbét, annak érdekében, hogy Talának is jó legyen. Számomra mindig az ő érdekei voltak szem előtt, ez pedig az Erikkel való kapcsolatom mássága végett sem változik.
- Örülök, szeretettel készült - mint mindig. Szeretek főzni és tudok is. Változatos étrenddel rendelkezem, tényleg csak az ő idegei miatt eszek krumplit. Ami mellesleg a sütőben sült.   - Tudod, nem is olyan rossz második randi ez. A kevés beszélgetés magával hozza, hogy nem veszünk össze - mosolyogva és szeretettel nézek rá. Próbálom a lehető legpozitívabb oldalát kihozni ennek az egésznek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855448#post855448][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 11:37[/b][/url]

Elmosolyodom azon, hogy a maga módján, jelenlegi helyzetébe viccelődik. Én pedig felnőtt nőként, kiöltöm rá a nyelvemet, majd halkan elnevetem magam. - Látod milyen áldozatokat vagyok képes hozni miattad? - mert mondhatom, hogy Tala miatt, de őszintén? Erik is jócskán benne van a dologban. Minek is akarom én ezt tagadni? Teljesen felesleges.
- Nemrég azt tanultam, hogy egy zaklatott gyerekkel, dühösen bánni, tisztességtelen. Azt hiszem, hogy ez a felnőttekre is igaz - nézek rá teljes nyugalommal. Valahol mélyen mindannyian gyerekek vagyunk még, csak van, aki jól elrejti, van aki pedig kevésbé. - Biztosan van és lesz olyan mozzanatod, ami nem esik majd jól. De, ha jelenlegi állapotodban magamra veszem, akkor elég szar alak vagyok - s egyáltalán nem gondolom magam annak. - De, természetesen csak kérned kell, s itt sem vagyok - feltalálom én magamat a rám zuhanó időben, nem kell félteni. Ha ő úgy érzi, hogy sok vagyok, akkor csak mondja ki és én nem fogok haragudni, ebben biztos lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855450#post855450][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 11:42[/b][/url]

Egyetértünk. A gyerekekkel is éppen úgy kellene bánni, ahogy azt mi magunk elvárjuk másoktól. Sokan nem tartják sajnos ezt szem előtt.
Mosolyát viszonzom és örülök neki, hogy az iménti csapkodó, hisztis, idegbeteg, ha csak pár pillanatra is, de most eltűnt. Komolyan ijesztő volt őt úgy látni.
- Igyál a vízből. Tettem bele egy citromot - bökök a fejemmel az előtte lévő pohárra. - Felfrissíti picit az agyad, nem tompít annyira, mint a legtöbb kávé - legalábbis én simán alszom azután, hogy megittam egy kávét. Mondjuk ez valószínűleg azért van, mert általában több a tej benne, mint a kávé.
- Hoztam neked valamit - nyúlok bele a táskámba, amelyben egy papírba csomagolt, ütött-kopott, régi kiadású A kis herceg című könyv van. - Be kellett mennem az antikváriumba és ott találtam, muszáj volt elhoznom - magyarázom neki lelkesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855452#post855452][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 11:47[/b][/url]

- Hát, neked - lenyelem, amit mondanék, mert nem szeretnék olajat önteni a  tűzre. Vicc lenne csak, de hátha nem érti jelenleg. - Az antikváriumokban általában könyvek vannak - nevetek halkan, mert ezt azért már mégsem tudom visszafogni.
- Lehet, hogy neked nem is fog tetszeni, de mikor megláttam, egyből eszembe jutott az a rengeteg könyv, ami a régi házban van és úgy éreztem, hogy vétek lenne otthagyni - csak remélni tudom, hogy nem gond, ha említem a házat. Én szeretettel hoztam ezt a könyvet, azért, mert ő jutott eszembe róla. Semmi rosszat nem szeretnék vele felbolygat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855454#post855454][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 12:05[/b][/url]

- Nézd, ha csak arra jó volt, hogy az elmúlt tíz percben, nem akartál senkit sem bekapni, akkor már megérte bejönnöm - mosolyogva nézek rá. Be kell vallanom, hogy kissé féltem, mikor érzékeltem a hullaszagot és hallottam ahogy kiabál, de a figyelmeztetése ellenére, maradtam és nem látom, hogy erőlködnie kellene azért, hogy ne legyen idegbeteg.
- Ott volt mellette a Bambi is, amit leemeltem a polcról. De az nem igazán tetszett. Mármint, szeretem azt a könyvet, de az nem hozzád való. Én szeretem nagyon ezt a könyvet és reméltem, hogy nem lövök mellé - ennyi az egész. Ha magyarázni szeretném valamivel a választást, azt hiszem azt kell mondanom, ösztön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855456#post855456][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 12:26[/b][/url]

- Mondjuk ahhoz itt kellene dolgoznom és fizetést kéne kapnom tőled…   - nevetem el magamat, mert nálunk ennek azért van története. Azt hiszem, életünk végéig megemlegetjük, én legalábbis biztosan.
- Nem olvastad még? -nézek rá érdeklődve. Ahogy forgatja, szagolja, ismerkedik vele, annyira aranyos, mint egy kiskölyök az új játékával. Csak nézem őt és tudom, hogy minden vitánk, harcunk ellenére, a legjobb helyen vagyok most ebben a pillanatban.
- Tekintettel arra, hogy Talához megyek és te késő este érsz haza, valószínűleg igen - nézek rá mosolyogva. - Ki kell használnia valakinek azt a csoda lebegő ágyat - imádom. Annyira imádom, hogy azt szavakba se lehet önteni. Elég morbid, de esküszöm, hogy azt kérem majd, hogy azzal együtt temessenek el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855459#post855459][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 12:32[/b][/url]

- Főnyeremény vagyok, látod - közlöm vele könnyedén, talán kissé önelégülten, mégis szerényen.
- Olvasd el és talán megérted, hogy miért ezt kaptad - nem akarom túl magyarázni. Olvassa el, akkor tudni fogja, hogy tekintek rá.
- Majd, ha egyszer együtt élünk és sokat veszekedünk, akkor biztos, hogy abba a szobába fogok menekülni és napokig ott fogok aludni. Ki lesz használva, ne aggódj - mert biztos vagyok abban, hogy ha mi valaha eljutunk addig, hogy egy fedél alatt éljünk, akkor gyakoriak lesznek az összeröffenések. Azt már meg sem említem, hogy amikor majd a horkolás zavar, akkor is átmenekülök, mert biztos, hogy így lesz. Egyszer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855461#post855461][b]Széplaki Hannaróza - 2022.10.31. 12:38[/b][/url]

- Azt mondtam, ha - nézek rá vigyorogva. - Ezt meg sem hallottad, mi? - rázom meg, immár nevetve a fejemet, majd lecsukom a dobozt, amiben az én ebédem hoztam. - Nézzük, te látástól vakulásig dolgozol majd, én rendezem Talát, bár ugye így, hogy Tanodás már nem kell annyira, mint eddig. Mindig meleg étel fog várni. A nappali teli lesz sablonokkal, kreatív cuccokkal, mindenhol csillám meg papír darabok, mert az estéim nagy része azzal fog telni, mikor nem vagy otthon, hogy az Előkészítőbe gyártok dekorációt, meg sablonokat az óráimra, szakkörjeimre. Néha az ágyban találsz majd rám, egy könyvvel a kezemben, de ha véletlenül ébren leszek, akkor mindig egy hatalmas nagy, szeretetteljes öleléssel foglak fogadni és vagy milliószor közlöm majd, hogy mennyire hiányoztál - sorolhatnám még, de azt hiszem a lényeg benne van. - Egyébként, nem tudom. Sosem képzeltem el, hogy milyen lenne a jövőnk, hiszen még azt sem tudom, hogy milyen a jelenünk - lehet, hogy ez hülyén hangzik, de igaz. Nem mindig tudom, hányadán állunk.