Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=780586#post780586][b]Juniper Delaney Iredale - 2019.11.11. 21:19[/b][/url]

Egyszer biztos, hogy az fog a sírba vinni, hogy túl keveset kérdezek.  Most sem különösebben hezitáltam, csak felvettem a kabátomat, egy kényelmesebb cipőt és a reggeli edzéstől kissé sajgó izmokkal kiléptem az ajtón, majd nem is sokkal később beszálltam abba a bizonyos autóba. Fogalmam sincs, hogy hová tartottunk, és kicsit talán mondhatom azt is, hogy abban a pillanatban nem is érdekelt.
- Egyszer ezért fogom elveszteni a veséim - nevettem fel halkan, miközben zsebre tett kézzel próbáltam kivenni a sötétben, pontosan hol is lehetünk. Nem segített, sőt, így inkább csak visszapillantottam Jasonre. A tenyerem az övébe simult, hagytam, hogy felhúzzon a platóra, majd el is kényelmesedtem elég hamar, hosszú lábaim kényelmesen kinyújtva. - Milyen figyelmes valaki...
A hangomban viszont nem bújkált gunyor, vagy semmi hasonló, tényleg azt gondoltam, hogy szép tőle, hogy eszébe jutott, hogy nem igazán élek ilyenekkel.
Enyhe zavarodottsággal tekintettem a kezembe nyomott, még meleg kabátra.
- Nem fogsz megfázni? - tettem fel a kérdést reflex-szerűen, az ujjaim a kabát anyagába mélyesztve. Nem teljesen tudtam hová tenni, de értékeltem a gesztust. Végül precízen összehajtottam, majd a fejem alá tettem, el is nyúlva teljesen, kékjeim az égboltra szegezve. Budanekeresd fényei sosem nyomták el annyira a csillagok fényét, mint más, nagy városoké. Azok a helyek nyomasztottak, nem akartam volna fixen egyik helyen sem megmaradni, ilyen szempontból azt hiszem,  sajátos nézeteim voltak.
Érdekes volt a dolgokat az ő perspektívájából meghallgatni, mert a magam részéről sosem voltam a nagy természetjáró típus. Inkább lekötött a gyakorlás, a kis életem rendezgetése, a szenvedés azon, hogy éppen kinek vagyok a legjobb barátja.
- Nem ugyanez, de a táncot is ezért szeretem. Nem a szólót, az nem egészen az én műfajom, jobb szeretek a csoporttal lenni. Ahogy a csillagképeket több apró fénypont rakja össze, a tánc sem teljes, ha akár csak egy ember is hiányzik belőle. - Csak úgy buktak ki a szavak a számon, nem is gondolkoztam rajta túl sokat, csak kint voltak, egyik a másik után. A fejem kissé oldalra billentve tereltem a tekintetem végül a férfira, halvány mosollyal az arcomon. - Tényleg figyeltél arra, amit mondtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=780614#post780614][b]Juniper Delaney Iredale - 2019.11.12. 12:41[/b][/url]

A nevetése ragadós volt, mint a kakaóscsigám tésztája a múlt héten, mikor merő feledékenységből csak fele lisztet öntöttem bele. Felelőtlenség, de utólag javítottam a hibát, most csak nevetésben törtem ki és úgy tettem, mintha nem is számítana.
- Majd igyekszem jobban figyelni a dologra - ingattam meg a fejem, de alapban viszonylag kevésszer utaztam autóval, pláne csak úgy kettesben emberekkel. Mikor mégis, akkor leginkább kifelé bámultam, szerettem nézni a tájat. Jó hamar el is kényelmesedtem, bár tényleg tartottam tőle, hogy meg fog fázni ez a bolond.
- A jellemem része, azt hiszem - nevettem fel halkan, miközben rántottam egyet a vállamon, majd követtem a tekintetét a kezéig, mielőtt a tenyerem az övébe simítottam volna. Mármint, amennyire az én jelentősen kisebb kezem tudtam az övéhez, kicsit komikus érzés volt. - Majd ha látom, hogy kékül a szád, lelöklek a platóról.
Azért látni lehetett az arcomról, hogy csak viccelek és nem halálos komolysággal jelentettem ki, hogy vesznie kell. Nem olyan fajta lány vagyok, meg amúgy sem egy kis darab, nem hiszem, hogy játszi könnyedséggel odébb tenném.
A kérdése váratlanul ért, nem szokták megkérdezni, hogy mit szeretek, vagy hogy mire vágyom, így letaglóz. Pillanatok kérdése mire összekaptam magamat,
- De. Aztán elmúlt, letettem róla egy ideje. A táncban talán majd még teszek próbát rá. - Talán nem is teljesen tudatosan tettem hozzá, hogy a balettben, de ettől még így volt. Nem akartam másban még egyszer akkorát csalódni, mint az előző 3 alkalommal, mikor hagytam magamból teljesen hülyét csinálni. Hagyom, hogy elkapja a tekintetem, még ha nem is a legnagyobb örömmel, ez a szemkontaktus dolog nem az erényem. - Vagy csak mások a prioritásai, ez bárkivel megeshet. Én nem okolom őket.
Inkább csak visszafordítottam a fejem és ismét az égre pillantottam, a szabad kezemmel a hasamon zongorázva csendesen. Nagyon szépek voltak itt a csillagok, rendesen ragyogtak az égen.
- Miért is vagyunk most itt, Jason?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=780778#post780778][b]Juniper Delaney Iredale - 2019.11.13. 21:04[/b][/url]

- Az esetek nagy többségében nem, nincs rá energiám. De egy ideje mégis - bólintottam rá párszor. Mert mióta elkezdtem a sulit és visszaállított az életembe Andriska, azóta nem különösebben voltam nyugodt. De most nem stresszeltem ilyesmiken, most az zavart kicsit, hogy Jason meg ne fázzon, mert rémesen érezném magamat tőle, ha pont miattam történne ez. - Ne nevess! Miért bántod szegényt? Neve van-e?
Még hasba is legyintettem a szabad kezemmel, mert nem toleráltam jól, hogy ennyire kinevet. Ha nagyon akartam volna, biztosan lelöktem volna, valahogy csak megoldottam volna! Ettől függetlenül még érdekelt, hogy van-e a kocsinak neve, mert engem ilyen abszurd dolgok tudtak foglalkoztatni, egy csomó filmben is volt saját neve a járműveknek.
A kezem végül az övébe csúsztattam óvatosan, figyeltem is a tenyerünk, mikor megéreztem a langyosságot. Nem a bőrét, annál valami különlegesebb volt, így pillantottam meg az apró, kék lángot. El is nyíltak az ajkaim, ahogy szinte megbabonázva meredtem a kis fényforrásra. Sosem voltam egy nagy mágus, és talán ezért is fogadtam ilyen sokkosan.
- Ezt hogy csináltad? - Már, leginkább az érdekelt, hogy nem égetett meg, pálca nélkül mégis hogy, úgy az egészet nem is értettem, még a csillagok is kicsit elvesztették a figyelmem.
- Hát, nem teljesen, de... nagyjából? Többé-kevésbé - még bólintottam is egy aprót, a hajam összegyűrődött a kabáton, szóval kénytelen voltam odanyúlni, megigazítani.
Nekem szerintem járna valami nagy trófea csak azért, mert képes vagyok a legjobb helyzeteket is botrányossá varázsolni. Most is csak kinyögtem a kérdésemet, mindenféle gondolkodás nélkül. Bámultam fel az égboltra, nem akartam ránézni, mert ha megteszem, realizáltam volna, hogy valamibe most megint sikerült belenyúlni. Valami olyanba, amibe nem kellett volna.
- Nagyon tetszik. Hálás vagyok érte - csak sikerült rávennem magam, hogy rá emelem a tekintetem, így egész lassan felé fordítottam az arcom, vettem is egy mélyebb levegőt, amit aztán halk sóhajjal fújtam ki. - Hm? Nem bántam meg, hogy itt vagyok. Csak nem teljesen értem, nem gondoltam volna... hogy akarsz még látni. Mármint... a kettyós lányt a boltól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=781458#post781458][b]Juniper Delaney Iredale - 2019.11.22. 06:27[/b][/url]

Fel is nevettem kicsit, mert az sok minden volt, csak nem simogatás. Ettől még persze egy autónak nincsenek érzései, nem is próbálom beadni senkinek, hogy vannak, de alapvetően vicces elképzelés. A név dolog meg egyértelmű, annyi filmben van neve az autóknak, hogy ha egyszer nekem lenne, egész biztosan adnék neki.
- Nancy. Illik hozzá, olyan vagány, de komfortos - simogattam meg az autót, de aztán csak elvigyorodtam, a csillagokra függesztve a tekintetem. Csodaszép volt idekint. És nem hiszem, hogy bármit megváltoztattam volna, ahogy az ujjaim óvatosan az övéi közé csúsztattam. Volt valami meghitt ebben az egészben. A kék lángok pedig egészen sokkoltak, talán egy pillanatra meg is riadtam, de semmi olyasmi, amit nem tudtam volna kezelni. Inkább csak figyeltem az apró fényforrást, de nem engedtem el a kezét. Véletlenül sem.
- Elég... veszélyesen hangzik - mérlegeltem, hogy milyen szavakat is keresek pontosan, mert sok minden múlik azon, hogy a mondandónkat milyen köntösbe burkoljuk. Az enyém nem volt több, mint... aggodalom, újfent.
A kocsi finom mozdulásából lettem figyelmes rá, hogy mennyire rám is koncentrálta a figyelmét. A szervezetem pedig valahogy az ilyet nagyon furcsán reagálja le, ezt nem tudom olyan higgadtan kezelni, mint egy előadást.
Halkan fel is nevettem, mielőtt végigfuttattam a nyelvem az ajkaimon, pár pillanatig csak a ragyogó fényfoltokat bámulva az égen. Aztán hasonlóan csillogó tekintettel pillantottam rá.
- Hé én élveztem azt a beszélgetést. Uuu, uuh, u! Ez tetszeni fog. Volt egy kis időm, szóval olvasgattam a napokban és arra jutottam... - Még egy izgatott kis sipítás is kiszökött az ajkaim közül. Azt a mosolyt éreztem az ajkaimon, ahogy ismét Jasonre néztem, amitől tudod, hogy ráncok kúsznak az arcodra. - hogy a Holdra szállás egy baromi nagy kamu volt!