Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=730108#post730108][b]Mikola Keve Áron - 2018.07.24. 17:46[/b][/url]

Nem igazán volt tökéletes pillanat talán felhozni azt, mik is a terveim a  jövőre, de egyiket se gondolom ehhez annak. Érdektelen, lényegtelen és teljesen kizárható tényező, legalábbis számomra. Ahogy a puha ajkakba feledkeztem, aztán a selymes bőrét szántotta a borostám egészen mást éltem éppen, mint holmi válaszokat. De rá kellett jönnöm, hogy én sem véletlenül említettem meg. Ezen át akartam esni, én sem tudom pontosan miért, de ha másnál nem is, itt úgy voltam vele, hogy tiszta lapokkal játszunk, ahhoz egy ilyen is hozzátartozik. Azt hiszem, nem igazán volt hasonló.... akármihez szerencsém ilyen kitartóan.
- Már az állatok? Várj, most jön a, te is egy vagy közülük? - billentettem el a fejét kicsit, ahogy elé emelkedve aprót haraptam az ajkába. - Nem mintha ellenkeznék - nevettem el magam, hogy aztán éppen csak pár levegővételnyi szünettel a támlának dőljek a kezem végighúzva az oldalán. Már majdnem kiszaladt egy vagy nem csak én? kérdés is, de végül magamban tartottam és csak a tekintetét keresve néztem vele szembe.
- Pedig nem túl érdekes, szerintem - vontam meg a vállam egyszerűen, ahogy teljesen hátradőlve kényelmesedtem el, hagyva, hogy helyezkedjen, ahogy neki tetszik, még meg is mosolyogtam a dolgot a lábaira pillantva, mielőtt kissé meglepetten felnéztem volna rá ismét.
- Igen? Ezesetben erről és erről, na meg erről - adtam csókot előbb a nyakába, majd a kulcscsontján haladtam lefelé, ahogy a tenyereim elindultak az oldalán fel egy sokat sejtető vigyor kíséretében. - Mit is mond a házirend? Skippelnünk kell majd?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=730224#post730224][b]Mikola Keve Áron - 2018.07.25. 19:08[/b][/url]

Nem teljesen jó kedvemből, de csak kiszakadt egy rekedtes nevetés, amibe csak jobban belefájdult a fejem, de megérte. Senkit nem érdekelt a szőnyege, egyszerűen nem értettem minek kell itt lennie és miért tesz úgy, mintha köpeny nélküli szuperhős lenne, aki abba is beleteszi a kezeit, amihez semmi köze. Ez most leginkább az angol és az én kapcsolatom. Vagyis valamim. Ez nem olyan lényeges.
- Megválaszoltad ezzel azt is, engem mennyire érdekel mások véleménye a kapcsolataimról - közöltem flegmán, egyenesen neki szegezve. Azt hiszem mióta jóban vagyunk, bár voltak vitáink hülyeségeken, ez magasan vert mindent. A hangsúlyom után még a szemöldököm is felkúszott várva, hogy most még inkább az arcát akarja letépni, vagy felfogja, hogy őt a nő nem érdekli, engem meg az, hogy neki vagy másnak mi a véleménye erről. Akkor is, ha ez nem volt teljesen igaz. Nekem igenis számított mit gondolnak ők, nem véletlenül adtam az ő vagy Lewy szavára sok dologban, de nem ez volt a jó időpont ebben visszaigazolást adni neki.
- Ebben a sorrendben? - kérdeztem oldalra billentve a fejem, tisztában voltam azzal is, hogy ezzel olajat öntöttem nem a parázsra, egyenesen a kib*szottul égő házra. Megesik, megcsúszott a kezem. Egy nagy fújtatással húztam végig a tenyerem az arcomon, hogy aztán a térdeimen támaszkodva üljek tovább és nézzek rá fel csak a fejem csóválva megállás nélkül.
- Gondolkoztam eleget, de úgy látom, te nem akarod észrevenni, vagy ha sikerült is, olyan simán ignorálod, mint a tényt, hogy Grace se neked, se nekem, se itt másnak nem ártott. Gondolkodtam Max, nagyon sokat - néztem rá, hogy aztán fel is álljak és elé sétáljak. - De hidd el, nem akarod tudni, pontosan mire jutottam. DE ez jó, a lehető legjobb - veregettem meg a mellkasát barátian, hogy aztán kikerülve kivegyek a hűtőből két sört, mikor odaértem és felé tartottam az egyik üveget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=730402#post730402][b]Mikola Keve Áron - 2018.07.28. 14:48[/b][/url]

Lényekre, persze, a velem való kommunikáció során ha felmerül az állat szó, inkább egy melléknév, jelző, ha pontosak akarunk lenni, mintsem főnév. Ezt meg sosem tagadtam ami azt illeti, sőt, erősen hajtottam a címre néha józan észből is, és ennek nem sok köze volt az animágiához. Az csak egy kis plusz.
- Csak tisztán látom a dolgokat - söpörtem ki egy tincset az arcából, hogy a tenyerem a puha bőrére simuljon két csók között, amit a bőrére hintettem. Nem nagyon ment az, hog most a beszélgetésre vagy annak tárgyára koncentráljak, amúgy se éltem a témát. Tanár leszek. Kész és pont, nincs ezen mit ragozni. Oké, értem, hogy senki nem nézi ki, de láttuk már kiket alkalmaznak mondjuk a Bagolykőn? Hozzájuk képest kiemelkedő és okleveles jótevő vagyok. Én nem veszek el nálam 20 évvel fiatalabb nőket. Eleve senkit, nem hiszem hogy ezen aggódni kéne. Meg már kinőttem és letudtam az életemben a becsúszó gyerekek dolgot is. De még mennyire fiam.
- Meg - mondtam oda szinte lényegtelen hangsúllyal, ahogy egészen a látványba felejtkeztem. Kiszélesedett a vigyorom is, túlságosan is éltem a pillanatot, még azt is, amikor csak a kezei mozdultak. Túl jól, túl sokáig tudtam volna ezt elviselni minden kizökkenés nélkül. Max erre mondaná, hogy ideje a vészcsengőnek azt hiszem, de nem értem a gondjait.
- Izgalmas, igen, határozottan az - nevettem bele kissé rekedtesen a nyakába, ahogy közel húzva ki is szívtam két három helyen, mielőtt egy nem túl finom harapással elhajoltam volna. - Az milyen pokémon? egyébként... szeretem tudni, mit kell megszegni - és tényleg így volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=731182#post731182][b]Mikola Keve Áron - 2018.08.04. 16:23[/b][/url]

- Én mindig - közöltem szélesen elvigyorodva, de sajnos még ez is fájt. Rendesen ahogy az arcizmom bemozdult, abból a fejem robbanásnak akart indulni. Most tehetném az ígéreteket, hogy soha többet nem iszom, de nem vagyok hülye. Ó, de mennyire nem és mennyivel rosszabb is lesz még ennél. Bár az már egészen érdekelne, hova tűnt a Nő. De a szobában egyedül voltam azzal a ténnyel, hogy érdekelt, pláne azzal mióta.
Elég hamar kiderült számomra, mikor Maxi tudomást szerzett Grace tényéről, hogy sok minden lesz, de elégedett nem tőle. Erre nagyjából a második héten kellett eszmélnem, mikor picsogó kislányként jött az üzenet tőle, hogy "Keve, te mikor küldtél utoljára képet nekem?". Erre kapott egy selfiet a gyerekeimmel rólam. Nem erre várt, szerintem a telefonja repülhetett is eget. Sejtem miért van neki új, nekem nem magyarázza be, hogy ezen jobbak a képek.
- Ha nem akarnék szétesni, elsétálnék egy tükörhöz, hogy is nézek ki. Én még sose láttam előre - morfondíroztam el megvakarva az állam, hogy aztán hunyorogva fel is keljek, nem volt ez így jó és az odaszúrások ellenére szarul viseltem, hogy így állunk. Eszem ágában se volt Max lelkébe taposni, pedig úgy csinált, mint akinek kitéptem a szívét, megrágtam, majd kiköptem és megtapostam. Nem is értettem mikor költözött belé ilyen érzelemáradat és óvási szándék. Meg ez a család dolog. Fájt a fejem még felfogni.
- Maximillian - kezdtem bele hatalmas sóhajjal, ahogy a hűtőben álltam, ott éppen remek idő volt, ki is sikerült venni, amikért indultam. Mondjuk valami meg is döglött odabent, ahogy nézem és érzem, de ez úgy marad. Nincs gyomrom hozzá. - Együtt élsz egy nővel, akiről ezt sosem jelentetted ki, elvetted úgy, hog senki nem tudta előre, felbukkant egy lányod, akiről nem tudtál... és szerintem tuti titkoltok valamit mert múltkor is sunyított Luca. Ennek ellenére még te háborodsz fel azon, hogy valakivel, akit sze... szeretnék magam mellett tudni, több időt töltök?
Saját magam kellett egy pillanatra javítani, de próbáltam úgy tenni, mintha ez meg se történt volna. A konyhaszekrény szélén lepattintottam a kupakot, aztán visszavonszoltam magam a kanapéra.
- Én sem akarok. De leírod a nőt, anélkül hogy engem például egyszer is megkérdeztél volna... mit élek, vagy mit akarok, esetleg mi jó nekem ebben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=731672#post731672][b]Mikola Keve Áron - 2018.08.10. 00:02[/b][/url]

- Nem egészen, nem ez az egyik skillem - mert a látásom görényként minden, csak nem jó. Legutóbb olyat zakóztam egy lépcsőről, mint a huzat. Még nem jöttem rá a mélység-magassággal ők mit kezdenek, hogy ne kék-zöld legyen az ember a végére. Jó, annyira nem fáj, de mégis, ezt nem tudom kiszagolni vagy meghallani, hiába állok azokkal elég jól.
Párszor végigsimítottam a nő oldalán és csak hallgatagan, de széles vigyorral figyeltem, ahogy a kezei járnak vagy éppen türelmetlenül a felsőmre szorít. Elhúzva a szám elgondolkodóan fogtam az államon a mutatóujjam és a hüvelykujjam közé majd az alsó ajkába kapva ragadtam hozzá teljes elánnal, mielőtt egy nagyobb levegőnyire elhajolva a kékjeibe néztem volna.
- Olyan türelmetlen vagy, szépségem - húztam végig a kezem a combján - valamit valamiért.
Ahogy a tekintetem végigjárta őt azt hiszem többet is mondott, mint kellett, de nem az vagyok, aki meggátolja a legnagyobb vágyában. Így a felső szerepe és fontossága ide vagy oda kibújva dobtam a kanapé végébe a hajamba túrva, hogy valamennyire visszarendezzem a helyére. Bár mertem volna fogadni, hogy a végső halálig nincs már két perce sem. - Szóval, mit kapok érte?
A kérdést egész mélyen búgtam a füléhez, hogy a borostámmal végigkarcolva a a puha bőrét arcán rá figyeljek megint. Mondjuk nem igazán kötöttek le már se a tanórák, se a szabályok.
-Hát, engem mondjuk a diákok nem vonzanak, de úgy hallottam ezt majd más pipálja - jegyeztem meg nagy vidáman, hogy aztán elégedett vigyorral dőljek a támlának és egész kicsit lejjebb is csússzak még jobban magamra húzva a nőt a seggére markolva.
- Reméltem. Tudod, ha az első mesteréved után futsz neki, még taníthattál is volna - haraptam rá a kissé kint felejtett nyelvemre hogy aztán a dús tincsekbe fussanak az ujjaim. Imádom a haját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=733487#post733487][b]Mikola Keve Áron - 2018.09.04. 23:27[/b][/url]

Láttam lelki szemeim előtt a mélyenszántó aggodalmat és bánatot, amit éppen érzett. Miért volt ez könnyű? Mert nem volt mit keresni. Gyakorlatilag ahogy egy pillanatra mély levegőt vettem és lehunytam a szemem, pont annyit láttam, mint amit érzékeltem. Sötét semmit. Nem mintha ezért különösebben felkapnám a vizet, vagy bármiért, tényleg meredek vagyok mondjuk görényként. Más kérdés, hogy ezt próbálom nem reklámozni, de a csapat már elég jól képben van.
- Fogalmam sincs - emeltem meg a szemöldökeim egy pillanatra, mielőtt mindkét kezem lassan a csípőjére szorult, majd apránként lopta felfelé a távolságot a csók közben, amiből se én, se ő nem akartunk kiszakadni. Inkább csak tehernek éreztem ebben a percben mindent, ami jövőbeni terv vagy latolgatás. Kinek van erre ideje? Meg leginkább kedve. Gracie mellett amúgy is akadtak gondjaim az addigi túlórahajlamom megszűnésétől a több szabadnapigényig mindennel. Kénytelen voltam kicsit átütemezni a találkáim a melóban, de minden megoldható ugyebár. Egész széles vigyorral talált a szemeire a tekintetem, majd kalandoztam lejjebb, ez a látvány nem olyan volt, amit megszoksz és elunsz, ó, de mennyire nem. Pont olyan gyönyörű volt, amilyennek korábban csak elsőre láttam maximum bármelyik nőt. Nem múlt el valahogy az a varázsa és ez húzott vissza hosszú ideig, még ide kerültünk. Talán kicsit akaratosan is rántottam közelebb a kulcscsontjánál harapva meg, talán erősebben is, mint terveztem. Hoppá?
- Mindent - közöltem rekedtesen felnevetve, mert a kérdés megvolt, de éppen igencsak elfoglalt minden más, főleg, ahogy a fehér bőrén végigsiklott a tenyerem. Előbb csak az oldalain, majd a nyakához érve az ujjam hegyeivel fogtam és vontam közelebb egy egészen futócsókra, mielőtt a kulcscsontján át indult volna tovább az érintésem, teljesen belefeledkezve. - Segítettem volna bepakolni a szertárban - dörmögtem leginkább a választ, ahogy hasonló türelmetlenséggel kaptam újra és újra az ajkai után.
- Amit csak szeretnél - mosolyodtam el, majd a térdhajlatával közelebb húztam őt, hogy az egyik kezem a dereka köré fonva szorítsam meg, a másikkal meg még előrébb csúsztam ellökjem magunkat a kanapéról álló helyzetbe. Az túlzás hogy ez könnyű, meg megvannak a korlátaim, de ez éppen kicsit sem zavart. Batman mindig Batman marad. Még az állába mélyesztettem finoman a fogaim mielőtt elindultam volna vele a hálóba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=733549#post733549][b]Mikola Keve Áron - 2018.09.05. 22:15[/b][/url]

Hajszálnyit sem érdekelt az igazat megvallva, hogy a nőm képes-e mondjuk várni öt percet, mielőtt a kanapémon találom érkezés után, avagy sem. Igazából az sem annyira hatott meg, mikor beszéltünk és közölni terveztem, hogy még egy órát maradnom kéne, majd ő, hogy reméli legalább egy kicsivel előbb érek haza. előbb értem, más kérdés, hogy ez milyen kiesés volt, de nekem megérte, nem ezen fog bedőlni a bankszámlám.
Valamiért sokkal szélesebb volt a vigyorom onnantól, hogy az a fekete darab most már végleg nem fedett semmit, ami engem igazán érdekelt. Meg kell vallani elég szép munka az, ami a hátán van, de valahogy nem ez volt az egyetlen, amit éppen éltem volna rajta. Ne is firtassuk mi az amit igen és mi az amit nem, főleg ilyenkor. Nem igazán engedtem, hogy a csókból kihátrálhasson, talán levegőért is tényleg csak a legvégén, mikor már majdnem lihegnie kell az embernek, volt valami őrjítő abban a látványában Is. Mint a sóhajban a harapásom nyomán, ami bizony nyomot is fog hagyni.
- Én? Soha - nevettem el magam, hogy aztán pillanatok tört része alatt űzzem ki az egész tanáros és meló témát ebből a hétköznapunkból. Igazából tettem volna mindből, de valahol engem vonzott a dolog, ő meg úgy néztem élvezi. Ki vagyok én, hogy valami ilyennek ellene menjek? Keve. De most nem teszem. Nincs erre éppen plusz idegszálam, ahogy a puha bőrén a melleitől a nyakáig végigszántotta a borostám, mielőtt közelebb húzva szorítottam meg, hogy fixen maradjunk. Nem hiányzott egy borulás vagy ficánkolás.
- Nem érdekel - közöltem egyszerűen, amúgy is, a séta lassú! Itt meg ki bír várni? Na, ha már a türelem kapcsán lapokat osztottam. El is húztam egy pillanatra a szám mielőtt a kezemmel a háta támasztásából a tarkójáig simítottam rajta végig és még a háló ajtajánál az ajtófélfának támasztva megálltam, hogy szenvedélyesen megcsókoljam, majd a nyakába nevetve zakóztunk az ágyba. Ó, de ezt már túl jól ismerte ő is és én is. Hazai terep.
Szeretem.
A nőt is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=737466#post737466][b]Mikola Keve Áron - 2018.10.23. 12:38[/b][/url]

- Hm... - mormogtam elgondolkodva, mint aki valóban fontolóra vette azt, amit Max mondott. Szó sem volt róla. Elemileg éreztem ahogy az agyvizem lassan forrásnak indul minden újabb alkalommal, mikor ezt végigjátsszuk. Isten tudja mióta megy, de vagy fél éve biztos. A menet mindig ugyan az, ő megjelenik vagy csak átsétál Lucáéból az én aurámba, majd leolt, mint egy taknyos öt évest. Ha jót akarna se érteném ezt az egész logikát. Megfáradtam a hadakozásban, vagy túlságosan másnapos vagyok, egyelőre nem tudom eldönteni. Talán sok volt és erős a nevét így megtolni ezért sóhajtva néztem is rá.
- Tudod, nekem Gracie ez a más - néztem rá sokatmondóan anélkül, hogy tovább taglaltam volna a hasonlóságokat. Tudtam volna, ó de mennyire, ez sem tegnapi, de azt hiszem ezt az olajat nem ma fogom a tűzre borítani. Egyelőre csak megint egyeneset akartam a görbe helyén tudni. Abból csak az este jó, de azok nagyon, ezt mi ketten jól tudtuk és azt hiszem nem csak rajtam múlt, hogy nincs már verseny a cipőkből vagy az alsóneműkből az erkély párkányára aggatva. Csak senki ne ítélkezzen, van aki bélyeget gyűjt mi élményeket. - Azért ez elég vicces - közöltem nevetve is, ahogy végül a sörbe ittam levágva magam ismét a kanapéra. Kényelmes volt, az italom meg hideg miért kellene ezt tovább rontani ilyenekkel. De azért csak oda kellett szúrni.
- Életemben nem hallottam tőled nőre, vagy bármi nővel kapcsolatos állandóra, hogy kell. Pedig nem tegnap kezdtük - billent meg a fejem oldalra, ahogy felé intettem az állammal. Megvártam még ő is magához veszi a magáét, de másra nem igazán reagáltam. Anne más lap volt, ott sok dolgot tettem, amit utólag átértékeltem, de akkor éppen ez tűnt a jó útnak. Mindenkinek vannak kútba esett próbálkozásai. Van akinek több is.
- Ami azt illeti - írtam le egyik kezemben az üveggel a sziluettet a levegőben elégedetten bólogatva magam elé. - Többek között. Hidd el, sokkal több dolgot, mint gondoltam volna. Bírja amit én, a kölykeimmel is jól kijön és meg sem próbál rózsaszín ruhákkal és platinakártyákkal dobálni - emeltem meg a szemöldököm, sajnos volt már ezekhez is szerencsénk.
- Minden. Max. Szeretek vele lenni, nem csak éjjel - nem mintha éjjeli program lenne az éjjeli, más kérdés - hanem úgy egyébként is. Jó nő, van esze és most sem tudom melyik csatornában kevernék ha nem hoz haza még görényként is. Nekem ez kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=741470#post741470][b]Mikola Keve Áron - 2018.11.23. 16:49[/b][/url]

Bár a fejem még mindig nem volt jobb - esküszöm párszor kettőt is láttam Maxból, pedig egy hang is sok volt - azt már jól láttam, hogy kezd elülni a dolog. Nem hittem, hogy megérti a nézőpontom, mert miért is tenné? Nem tudott eleget, leginkább senki. De volt az, hogy még Lewy bízott bennem, meg abban, mit és miért akarok, Sebby minden szart támogatott, csak liveolhassa le, addig Max tényleg olyan volt, mintha lett volna velem egy Valentin, aki 0-24-ben próbál visszahúzni a szarból, nem beletolni. Ő volt a bátyám leginkább, mert az eredeti inkább még jobban belelökött, majd röhögött egy kört, hogy legalább tanulsz belőle.
- De Luca nem pakol össze. Maximum agyonnyomtad éjjel és alád került - közöltem alig bírva türtőztetni a röhögést. Lássuk be, azért nem egy kategória voltak méretben, amit többször jegyeztem meg, mint illene, ettől még igaz volt. De a f*szságoktól eltekintve, Luca nem tűnt nekem olyannak, aki ebből ki szeretne szállni, mint egy rosszul lett gyerek a hullámvasútból. Élvezte, élte. Annak a csajnak is, mint Majának ez volt a családja. Gyakorlatilag itt mindenkinek, ha akartuk, ha nem, mert az eredetiink szart se tettek értünk. Vagy éppen csonkák voltak és sosem volt meg  full-komfort.
- Nekem van, használhatja - vontam a vállamon a sörösüvegemre borulva. Nem akartam én már az ember idegeit borzolni, de ezt most teljesen komolyan mondtam. Bár amúgy szerintem van a nőnek kártyája, más kérdés, hogy mellettem nem nagyon van szüksége használni. Én jobban bízom a kápéban, és amúgy is mindig fizetek, mielőtt eszmélne. Megszokás.
- Miért kéne magyarázkodj? Ugye tudod, hogy bár te tényleg mindent megteszel, hogy ellenszenves legyél, ő nem utálkozik és nem fog megölni, ha itt leszel, mikor jön - vontam fel a szemöldökeim, csak hogy tisztázzuk a helyzetet. A nőmben sose láttam ezt az utálatot, inkább az értetlenséget, amit meg tudtam érteni. - Elmehetnénk a jövőhéten valamerre, és akkor a lelked is megnyugszik. Nem kell hozni senki mást - jegyeztem meg, mielőtt előre kiakad.