[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=709240#post709240][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.12.03. 12:23[/b][/url]
Krisztike Ha már ennyire nagyon Pécsett lakom, akkor bizony úgy illendő, hogy meglátogassam a nem is olyan messze lévő karácsonyi vásárt. De minekutána az én édes öcsém most éppen csak úgy van - konkrétan csak dünnyög -, más emberke után készülök nézni. Ebbe az állapotba rongyol bele az én széphajú Krisztinám, aki pont ugyanarra gondol, mint én. Forralt borra. Jó kislány. Kabát, sál, sapka, kesztyű, mert a nagymamám gyerekként megtanította, hogy ha nem öltözök fel rendesen a fülem és az ujjaim fognak először leesni, és már indulhatunk is. A liftben aztán látom, hogy a sapka nem is az enyém, hanem Mártoné, és intenzíven elkezdek gondolkodni, hogy a kisöcsi szánt szándékkal nyúlta-e le a kedvenc sapim, amikor reggel távozott. A kis sunyi, nem véletlenül lépett le olyan hamar. Méghogy jó lesz ma a vacsora a suliban és azért siet el, persze.
- Istennő vagy.
A pincészetet ugyan én választottam, de ő volt az, aki beállt a hosszú sorba velem, végül pedig kért, várt, kapott, és amíg én egy szaktárssal lepacsiztam, oda is hozta. Miklós épp tovább is haladt, a párja Adél már várja, épp csak kürtöskalácsért ugrott le, mert az asszony már nem nagyon tud mozogni.
- Szerezhetnénk mi is kürtöskalácsot, tök jó illata volt, meg állítólag azon a soron, ott a lovasszobornál ki van pakolva az a házi hamburgeres.
Oké, reggel teleettük magunkat, mi fiúk, de az reggel volt, és mostanra már megint éhes voltam, és az a kevés hópihe is, ami megtalált, azt az érzetet keltette bennem, hogy még nem késő téli bundát növesztenem, még ha ezt most csak átvitt értelemben is kell értelmeznünk.