Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=702444#post702444][b]Czettner R. Luca - 2017.09.17. 22:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=702890#post702890][b]Czettner R. Luca - 2017.09.20. 01:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=703190#post703190][b]Czettner R. Luca - 2017.09.21. 16:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=704017#post704017][b]Czettner R. Luca - 2017.09.26. 00:18[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=704647#post704647][b]Czettner R. Luca - 2017.10.02. 03:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=705343#post705343][b]Czettner R. Luca - 2017.10.10. 00:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=705561#post705561][b]Czettner R. Luca - 2017.10.13. 14:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=705769#post705769][b]Czettner R. Luca - 2017.10.15. 23:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=711393#post711393][b]Czettner R. Luca - 2018.01.10. 01:39[/b][/url]

Elrepültek az ünnepek, ami az elmúlt évek viszonylatában most sikerült a nőnek a legjobban. Nem érezte magát rosszul, nem ment sehova, ahol kikezdték volna az életéért, sőt, nagyon boldog volt, hogy nem egyedül kellett lennie. Nem hitte volna, hogy őt még meg lehet lepni, de szenteste Maximusnak mégis sikerült ez, amikor a legeslegeslegédeebb ajándékkal a világon beállított. Luca ott nem igazán tudta, hogy sírnia kéne vagy csak mondani valamit, olyan vegyesre sikerült a dolog. Egyből szét lett szeretgetve a négylábú csodababa és a német is, bár ott még új volt a navinések hv-jának, hogyan kell kettőt egyszerre nagyon abajgatni. Ő is odaadta a magáét, amire már készült egy ideje, de mindig volt valami, ami azt sugallta neki, talán nem jó ötlet. De addigra már úgy látta Maximus élete is rendeződött. Meg mi baj lehet? Legfeljebb nem fogadja el vagy visszaadja. Nem ez lett volna az első pofon az életében.
Kótyagosan, szemet törölgetve és kicsit vacogva lépdelt be az ajtón Luca miközben lekapta a pindurkáról a hámot, ami alatt a kicsike is remegett. Bár alapvetően nem túl hideg a tél pláne itt Pécsen, éjjel nincs valami jó idő, de ha nem akarnak balesetet, bizony nem árt éjjel, vagyis így hajnalban egy pisiszünet. Ügyes is volt a fiúcska, gyorsan túlestek a szimatoláson és a dolga végeztén is, így nem kellett Lucusnak se megfagyni a kabát meg a magára rángatott melegítőnaci alatt megfagyni. A mancsok gyors kopogással a padlón találtak a tálka felé, majd a lefetyelés után a szőrös cukiság belevetette magát a puha plédek és miniágyikó rengetegébe. Luca csak a nyitva hagyott és kiturkált táskájára pillogott és a benne üresen heverő kis fiolára, aztán levette a kabit meg a nacit és az alvós mivoltában, ami a Maxitól csórt nagy pólót takarja elindult a háló felé. Lassan mászott be az ágyba, aztán egy puha csók után a német nyakába betakargatta őt majd némi nyugtalan fekvés és tekergés után rájött, hogy nem megy neki ez ma.
Fogalma sincs mennyi idő telt el, de ott feküdt hason a nappali padlóján félig a kutyakosárban támaszkodva, félig a padlón elterülve. A lábai az égnek álltak néha máskor kisterpeszben jobbra meg balra nyíltak és csukódtak ahogy a kis buksit simogatták. Lelkesen nyalogatta a kint felejtett nyelvével őt össze Pascal, de aztán mire kettőt pislogott bele is bóbiskoltak mindketten ebbe, pedig már éppen világosodott. Mióta visszajött az edzőtáborból az este még nem volt teljesen kipihent, talán ezért lehet, hogy mégis elérte egy rövid szuszogós időszak. Vissza akart mászni a német mellé, de nem ért oda éppen. A kisebbik férfi éppen nagyon szerelmetesen nézett rá és meghatotta a szívecskéjét a dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=711700#post711700][b]Czettner R. Luca - 2018.01.13. 20:07[/b][/url]

Az elmúlt években talán most először esett kicsit nehezebben az a nekiindulás az edzőtábornak és vágyott onnan eléggé haza. Vagyis vissza, mert azt nem nagyon tisztázta mostanság, mi is lenne az otthon, mert nem az volt az állandó, ahol, hanem inkább, akivel volt. Vagyis most már akikkel. Sosem volt rá jellemző, legalábbis mióta megvan a profi szerződése bizonyosan, hogy kihúzta volna magát bármi alól. Szerette a löketet, amit a munka adott, a csapattal lenni is imádott és maga a kviddics persze. Hazudna, ha azt mondaná, hogy most is ugyan olyan lelkesen állt ott és élte volna még vagy plusz egy hétig. Jót tett neki a kétnaponta jött adrenalinlöket a felerősített gurkók közti lavírozásban vagy a barátságos meccsek, de nem éppen a buksija húzta volna haza. Nem most először ismerte fel, már karácsonykor is elég nyilvánvaló volt a maga számára, ez minek a jele, inkább csak mérlegelt magában, hogy talán itt az ideje ezzel rendesen foglalkozni is. Mármint úgy igazán.
Kényelembe helyezte magát a padlón a mini tappancsossal pont szemben, de félig a kicsi helyén tehénkedv, aztán egy kis játék után sikerült beszuszognia a fiúcskával együtt. Nem volt túl nagy a babuka, ha jobban belegondolt, nagyon cuki volt, hogy ő is picike marad a társai között, ahogy Lucának sikerült. Bár a nővel ellentétben, azért lesznek kortársai Pascalnak, akiket túl tud. Előbb arra tért magához, hogy a kezére csorog a nyál, illetve, hogy nagyon tud horkolni a picike, aztán meg a léptekre és a konyhából kiszűrődő kattogásra, vagy valami olyasmire. Fura hang volt, tudta, hogy a kávéfőző lesz az, de hirtelen nem kapcsolt, hogy az nyilván nem magát indítja el.
- Jóóóó reggelt - stílszerűen törölte a kezeit a rajta lévő pólóba, ami úgy néz ki eléggé ki lett sajátítva, majd a friss ébredéstől függetlenül nagyon gyorsan és aktívan pattant a talpaira tüsszentve is egyet. Az mondjuk nem direkt és tervezett volt. Bár eközben érezte azt az indokolatlan mellékízt a szájában, amit a kis ital okozhatott, amire hajnalban rászánta magát. Fogalma sem volt, hogy működik-e vagy pontosan hogyan. Egyelőre. Elvileg majd érezni fogja.
- Széépségeset Maximusoska, szépeket álmodtál? - topogott oda hozzá a kérdéssel, hogy a karjait a férfi dereka köré fonja aztán nézzen rá felfelé azért a bizonyos reggeli pusziért. Csókért. Pontosan tudta már, hogy milyen érzés szokott az lenni, de azt még nem tudta, hogy vár-e valamit… Bármit most. Hogy ha tényleg nincs semmi külső befolyás, ha biztos nincs benne senki más.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=711903#post711903][b]Czettner R. Luca - 2018.01.15. 17:57[/b][/url]

Az együtt töltött idő alatt az már kezdett teljesen nyilvánvalóvá válni Lucának, hogy ő a frissebb, ha a reggelekről van szó. Bár neki is kellett a friss levegő és valami mozgás, de viszonylag hamar magára tud találni, ő inkább a teljes kifáradás kómájában van vakon, az meg valamiért egyre ritkábban éri. Lehet a szervezetének soká tartott, de kellően éli az életvitelét, ki tudja. Mindenesetre a kávéfőzővel hamar összekapcsolta, hogy a német felébredt, de vélhetően még csak pislákol ki a csokibarnáin, neki ez pont ideális, hogy letámadja a szeretetével éppen most.
- Köszönöm - felelte, a kérdésre csak bután nézett elsőre, mert nem igazán értette. Mármint ő eddig is itt volt, csak ugye kint felejtette magát a pindurral. Aki még úgy döntött neki kell a szundi így csak a fejét emelgette a puhi plédekből, de egyelőre nem merészkedett ki. Lehet a hajnali hideg se volt jó hatással rá.
- Iiiigen? Az jó dolog, az nekem is jobban tetszik, sokkal - vigyorodott el a csók után, aztán picit a férfi derekára simult kezeit nézte mielőtt a mondandója elérte volna őt rendesen. Esze ágában sem volt csak úgy fogni magát és hazamenni, mikor egy hetet tökre távol táborozott, és a szokásoshoz képest nem viselte olyan könnyen. Bár nem tudta ezt pontosan mikor is ismerte be magának, lehet csak tegnap este, mikor visszaért. Mindenesetre most kicsit kivárósan állt ott, nem akarta egyelőre felhozni se a fiolácskát, se azt, hogy még az ébredés előtt bármit túladagoljon szerencsétlen Maxikának.
- Csak lementünk pisilni, nem kellemes reggel takarítani - rázta a fejét Pascalra pillogva, aztán Maximushoz bújva, a fejét neki döntve folytatta. - Nem akartam elmenni, csak most jöttem haza… hiányoztál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=711932#post711932][b]Czettner R. Luca - 2018.01.15. 22:20[/b][/url]

Nem különösebben zavartatta magát a kviddicses se az öltözéke, se az alvóhelye, de még a viselkedése miatt sem. Már az első percben sem próbálta magát moderálni vagy másként előadni a németnek és ez azóta se változott. Nagyon jól tudja, hogy hazugságokban élni csak olyat hoz magával, mint meggondolatlan tettek és elrontott kapcsolatok. Egyiket sem akarta egy pillanatban sem, bár nem mintha a hirtelen döntések nem lennének terítéken. Így kerültek egy légvárba is.
- Nem jöttem csak úgy ki, előtte ott hagytam egy puszit, vagy kettőt - vágott gondolkodós pofit, na nem mintha nem emlékezne. Furcsa volt az egész, mert amennyire összenőttek, most annyira nehéz volt a kötelező kihagyás. Valahol értette az egészet, hiszen belegondolva ő is eléggé rosszul érezné magát, sőt, magát ismerve rendesen elkeseredne, ha úgy kelne fel, hogy sehol senki… mármint tényleg sehol. Nem csak kiment a konyhába, vagy zuhanyozni, esetleg elintézni egy telefont, hanem teljesen elillant. Megélt már hasonlót, akkor elég keservesen sírt és össze is tört. Nem akarta azt az érzést, és egy picit mindezek miatt kellemetlenül is érezte magát, hogy csendben slisszolt ki. Csak egyszerűen nem akarta felzavarni, olyan szépen és nyugodtan aludt. A bögrére pillantott, hogy aztán újra a németet figyelje hagyva Pascalt szuszogni maguk mögött, aztán a belebújó ölelésből kihátrált, hogy Maximus szabad kezéért nyúlva a kanapéhoz húzza őt.
- Igen, tudom, sajnálom. Vissza akartam menni, csak picit eljátszottuk a lendületet - biggyesztette le az ajkait egy pillanatra, de nem volt szó itt nagy komorságról. A kérdésre csak megrázta a fejét, aztán a pulton heverő táskájára nézett, majd megint az unipacis bögrére, el is mosolyodott, hogy aztán leüljön, remélve, hogy a férfi is így tesz.
- Tervem az nem nagyon van, de van itt valami, - emelte a mutatóujját az ajkaira - ami hiányzik innen.
Azzal a tipikus huncut mosollyal hajolt kicsit közelebb, és most először picit érezte azt az izgalmat, amit mindig, de más volt, jobban várta, lehet a kíváncsisága miatt, de akarta az ott bent repkedni szokott kis aranyosokat. Megint érezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=711947#post711947][b]Czettner R. Luca - 2018.01.15. 23:53[/b][/url]

- Reméltem - mondta rá mosolyogva, hogy még a nagy szemei sarkában is összeráncolódott az arca.
A maga módján a helyzetük még mindig fura volt, pedig az, hogy itt volt Maximusnál nem volt kirívó eset. Igazából már a hazaindulásnál se fordult meg a fejében, hogy máshova menjen, és nem csak a kutyus, vagy éppen csak mert a férfi Pécsen lakik volt az oka. Itt volt a német és ebben ez volt a lényeg, így kicsit bután érezte magát a gondolattól, hogy esetleg azt hinné bárki, hogy elmenne. Igen, egyszer megtette. Elmenekült minden elől, de az közel sem volt előjelektől mentes. Oka volt rá és ha belegondol bárki, várható is volt. De most minden jó. Minden olyan örülős.
- Itt bizony, ugye tudod, hogy ezen gondolkodnod sem kell? - pillantott rá, ahogy finoman megszorította a tenyeret, amibe az övé a mai napig bele tud teljesen veszni. Igazából ahogy látta a tappancsos is még, bár ő azért nő még majd ellentétben Luca kezeivel. De jó volt ez így. Olyasmi volt ez, mint az összepakolható edénykészlet. Egybe tartoztak, egyik illett a másikba. Praktikus volt, valahol vicces és kompakt. A kanapén helyezkedett, még az unis bögre biztonságos távolba került, nem akarta felborítani vagy összetörni, jobb volt így, csak aztán közelítette meg őt.
- Ú, az biztos jól nézne most ki, én a konfettit is szerettem a hajadból szedegetni - mondta nevetve, hogy félkézzel picit a barna tincsekbe túrjon visszafelé végigsimítva a borostás arcon. - Iiiigen, eléggé az.
Hagyta magát közelebb vonni, és átkarolva a nyakát Maximus tarkójánál összefűzte az ujjait úgy viszonozta a csókot. A kérdésre csak a nóziját a németének nyomta majd a pofiját az övének dörgölte, még kuncogott is, ahogy a borosta csiklandozta, nem különösebben zavarta az sem, mikor élesebben sértette a bőrét.
- Azt hiszem meg is vannak… - hajolt hátra a tekintetét keresve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=711990#post711990][b]Czettner R. Luca - 2018.01.16. 14:59[/b][/url]

Azon annyira nem aggódott a nagy szemű lányka, hogy majd valami módon sok grimaszt tesz  Maximus arcára, mert tényleg nagyon dolgozott azon, hogy minden jó legyen. Már hónapok óta így volt ezzel, bár eleinte görcsös volt ettől és már attól tartott, hogy a sok jó akarásától lesz előbb utóbb valami porszem a gépezetbe. De ez nem történt így, sőt.
- Én már nem fogok, ezt megígérhetem - még a keze is elindult maguk közé a kisujját kitartva, aztán talán egy percig butaságnak érezte a dolgot. Pedig ő hisz benne, a kisujjeskü olyan dolog, amit sosem szegett meg. Ilyet még csak családtagokkal kötött, meg egyszer Leonieval békekötés után. Nem akarhatta, hogy még egyszer elrabolja Benjit, szertárba tegye, kikötözze és a felgyújtásával fenyegetőzzön, csak mert Luca kapott Keithtől ajándékot, a vörös meg nem. Csak egy egyszerű évnyitó volt, amire a szőke fiúval ment, vagy mi a szösz. Nem érti az ilyen lányokat. Nem értette őket korábban. Aztán volt, akiért bukott nagyokat, most pedig… Biztos, hogy nem lenne kedves ő sem olyan lányokkal, akik elvinnék magukkal Maxit ide meg oda.
- A rizs nehezebb, azt ki lehet rázni, mint a kutyik szokták, tuuudod - azzal kicsit elhajolva látványosan rázta össze és vissza a göndör, barna haját lehet szerencsétlen Maxit is kicsit elhajasítva. Végül csak nevetett az egészen, bár jobban megnézte azért nincs-e, hiába volt már régen.
Hamar kibukott a cikeszkergetőből az igény rá, hogy tesztelgesse magát, de ott volt benne, hogy talán azt is illene kifejteni, miért éli ennyire extralelkesen - bár amúgy is mindig az -  a ma reggelt.
- Igen, ott vannak a hasamban - jelentette ki nagy boldogan még le is pillantva magra, csak aztán vissza a németre. Közben látta, hogy megint mocorgás van odalent, szóval sejtette, hogy lesz társaság is hamarosan, de még elgondolkodott.
- Csak ne legyen semmi spagettis… eeeegész héten azt kaptunk - közölte túlzóan, mert tényleg nem pont így volt. De az a két nagyon tésztás nap túl mély nyomot hagyott benne. Most vagy egy hétig nem tudna enni azt, pedig szereti. Közben nem igazán zavartatta magát, látta, hogy az unis bögrében még van pár korty a keserű lötyiből, amivel nem élt túl sűrűn de magához véve ivott bele, aztán mint aki semmit nem tett visszatette pont úgy és rávigyorgott Maxira a kezeit megint a férfi nyaka köré fonva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=712008#post712008][b]Czettner R. Luca - 2018.01.16. 18:12[/b][/url]

Nevették már ki és néztek is rá nagyon furán, mikor egyszer az egyik csapattársával egyezkedés után akart kisujjesküs pecsétet tenni a dologra, de már ott is elmagyarázta mindenkinek, hogy ez miért is fontos. Az idősebb terelőik - az egyikük már harminc éves! - egyenesen jóízűen nevetgéltek, de megveregették a nő vállát, hogy nincs baj, egy fogó sok fejsérülést szed be, előfordul. Csak nézett rájuk értetlenül nagy szemekkel. Neki nincs is baj a fejével! Azzal az ellenkező lendülettel élt most is, ahogy szóba jött a megbánás kérdése, miközben meredt az összecsavarodott ujjacskáikra mosolyogva. Erőteljes fejrázással közölte, hogy nem, neki ugyan esze ágában sincs megbánni. Sőt, ami azt illeti, nem ez volt az egyetlen ígérete mostanság, és úgy érezte így helyes és így jó. Nem úgy, mint a barna fürtök Maximus szájába, a végén már ezért rázta őt a nevetés.
- És nem is feltétlenül finom, tudom - közölte vidáman, hogy végül egészen a német arcába hajoljon azért a nem is aprócska csókért. Fontos kérdés volt, hogy még mindig repkednek-e a cikeszek Lucus gyomrában, egy időben megjöttek, főleg mikor éppen boldog volt, aztán Maximus egyre aktívabb jelenlétével maradtak is. Bár nem hitte volna, hogy ez a két fájdalmasan hosszúnak tűnő és nehéz hét elrabolja belőle a szárnyasokat - mit neki pillangók odabentre. Azzal azonban nem tudta, mit kezdjen, ha megissza a fura bájitalt, az nem-e visz el mindent. És itt nem a fölösleges dolgokról van szó. Arról, amiről ő már úgy gondolta, hogy nagyon is valós, él, benne van, nem valami hasonulás máséhoz. Ettől pedig éppen elég nagy volt a vigyora, mehetett volna szponzorálni fogkrémet is, nem csak sportruházatot.
- A cukkinit szeretem, ez jól hangzik, a barack is - bólintott mindegyik mellé, hogy neki nagyon is megfelel így a mai menü, aztán a kis kávés malőrre oldalra döntötte a fejét. - Nem, de érdekelt mi az, ami az ó, jóreggelt Maxiból - húzta el a száját és elhajolva méregette a férfit, majd elvigyorodva hajolt az arcához és adott rá egy puszit, ahogy folytatta. - Ó, jóóó reggelt Maximust csinál. Meg hogy még mindig nem szeretem-e.
Ahogy befejezte a csiripelést maga alá húzta a lábait és féloldalasan a kanapé támlájának dőlt kicsit piszkálgatva azt, majd ráemelte a tekintetét a németre.
- Megittam a lila lötyit…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=713214#post713214][b]Rea Liebhart - 2018.01.29. 15:53[/b][/url]

Jót kuncogott az egészen, bár ő szólt, ő tudta, hogy nem finom. Igaza is lett. Segített a németen, eltűrögette a tincseit, aztán ami mégis a férfi arcába ragadt, szépen elszedegette. Nem akart ő itt semmi gubancot. Azt csinált Aranyhaj magának például, de mindenkinek el kell kezdenie egyszer élni, Luca nem hibáztatja. Az a lány csak mindent akart, mint mostanság ő is. És ha megadatik… nos, élni kell vele.
Egész nagy boldogság volt, a furcsán alvós éjjel ellenére, és hogy az elmúlt hetek nem egészen olyanok voltak, mint amilyennek talán illik egy esküvő után, de az a csók, amire még odahajolt elcsenni Maximustól pont kárpótolt mindent.
- Ahjjj…. Ruha, öltözés… fésülködni kell - nyűgösködött feltűnően egy kört ő is, na nem mintha olyan sűrűn nyúlna a fésűért saját elhatározásból, így a probléma is tényleg csak lebegtethető a levegőben. Rea élte a reggelt, mindig elég hamar össze is szedte magát, de most a buksija éppen furcsán létezett, és nem ez volt az egyetlen. A kávés incidens már pont elég különös volt mindenkinek, de hamar elterelődött erről a szó.
- Neeem, az sem vagy, csak kicsit még álmodsz, az sosem baj - mondta elvigyorodva ismét a puszi után, hogy mint aki jól végezte dolgát boruljon oldalasan a kanapénak. Bár itt a jó munkáról éppen szó nem volt, mást tervezett kimondani, de várta, hogy a férfi is kicsit itt legyen köztük, bár ehhez nem a kávé megváltásában hitt.
- Pár órája… mikor elsőre mentünk le pisilni Pascallal… - válaszolta neki, aztán csak figyelte őt. Nem igazán értette az egyszavas kérdés reakcióját, ilyen se volt még úgy hiszi. Végül csak elfordult, aztán a hátával felé csúszkálva fogta meg a karjait és maga köré húzva bújt hozzá. - Mi fog történni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=713242#post713242][b]Rea Liebhart - 2018.01.30. 14:20[/b][/url]

Maxi és Luca nem éltek tipikus életet és semmit nem úgy csináltak, ahogy az megszokott lenne. Az emberek általában sokat készülnek a nagy pillanatokra, náluk ezek mégis egy hét alatt mind összecsúsztak. Szülők lettek, jegyesek, aztán meg házasok. Igaz, hogy az időzítésbe talán nem volt benne, hogy a munka nem gondolta úgy, most ezt mind ki is élvezhetik együtt, de ez legyen a legkevesebb. Bármikor bepótolható egy nászút például.
- És az a sapi elég ruha helyett is? - döntötte a buksiját oldalra, ahogy hatalmas szemekkel pillogott rá. Nem, neki meresztgetni sem kell, alapvetően elég nagyra sikerültek rajta ezek a részek. A fésű kérdésére leginkább csak megvonta a vállát, mert neki volt, csak különösebben nem érdekelte, nagy valószínűséggel, ugyan úgy van a sporttáskája aljában, ahogy bepakolta edzőtábor előtt.
- Mondjuk az ágyikó jobban is hangzik, mint kint a hidegben mászkálni - vigyorodott el, hogy aztán megsimogassa a német arcát, majd a kezei a vállára csúsztak, de még mielőtt ott is hasonlóan tett volna rá kellett jönnie, hogy lesz itt beszélgetnivaló, így lassan elhúzta a mancsait és eldőlt. Érezte, hogy talán nem most, nem így kellett volna, de sosem tudta, mi számít alkalmasnak és ha őszinte akar lenni karácsony óta eszében sem volt, ott annyira természetesnek és jónak tűnt minden. Boldog volt és rájött, hogy az nem csak egy múló, egyszeri állapot, ami ott a közös ünnepben kijött.
- Az azt jelenti, hogy ami most van, az már a… normális Luca lenne? - kérdezte meg végül, ahogy lassan a karjai közé mászott, a kérdésre csak elmosolyodott. - Nem tudom, olyan kevésbé nyüzsis, de lehet csak a gondolatát pörögtem túl… lehet nem is tudnék normális lenni… az baj, ha nem is akarok? Tudod mit kerestem, mikor a csókot kértem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=713264#post713264][b]Rea Liebhart - 2018.01.30. 18:04[/b][/url]

- Az nem lenne jó, akkor majd keresek valami meleget…
Túlzás volna azt mondani, hogy Lucának ebben az időben minden vágya lett volna így, vagy egy szál semmiben letopogni a boltba, majd vissza, de az öltözködés túl nagy erőbefektetést igényelne. Különben meg nem lenne semmi megoldhatatlan, legutóbb már kipróbálta, hogy ha úgy áll meg a német mögött, azt se veszik észre, hogy ott van, meg ha elég bő a kabátja befér elé ő is, úgy, hogy majdnem be is lehet azt cipzározni. Helytakarékos nő.
- Iiigen, azt én is nagyon szeretem, rossz is volt, hogy az elmúlt hetek ilyen behk voltak - jegyezte meg a barnákba pillantva, aztán végül, mintha ez nem lenne nagy dolog csak vont egyet a vállán. Pedig az volt, Luca élt-halt a tényért, ha valakihez tartozik, azzal a lehető legtöbb idejében tudjon együtt is lenni. Másfelől kicsit kényszeresen is élte az igényét puszira, ölelésre, néha csak arra, hogy valahol fogja, a kezén vagy a karján, extrém esetben, ha úgy jött ki a pihi még a lábánál is Maximust. Fura lehetett, de nem igen zavartatta magát, ritkán akad fent dolgokon, most azért picit érezte, hogy ő maga feszültebb, mást nem igen.
- Értem, akkor normális, ha olyan belül, mintha sokan mondanák egyszerre a dolgaikat… - próbálta hasonlattal leírni, de nem igazán lehet az állapotát. Mindig nyüzsi volt, kavarogtak az érzések és egymásba akadtak, egy időben úgy viselkedett, mint Kiva terhesen, és egy-egy pillanat alatt elsírta magát, vagy fellelkesedett. Mára ezeket el tudta viselni, ha külsős érzések voltak, mert el kellett. Most viszont nem jöttek úgy letámadni őt, mint mindig. Nem érezte, azt sem, Maximus kétkedő-e, vagy tényleg ennyire nyugodt, ahogy beszélni is próbál.
- Szerintem nem, de sosem igazán értettem mi az ilyen…elfogadott tudod… - mondta kicsit maguk elé, ahogy a kezeit a német karjaira tette. - Tudni akartam, mi maradt… nem tudtam, mi megy el…
Ahogy a magyarázatba kezdett, kicsit feljebb csúszott, így oldalra fordítva a buksiját már majdnem rálátott a férfi arcára. Nem volt benne biztos, hogy néha a zagyvaságai mennyire érnek célba, de elég komoly dolgot akart körbeírni. Ez nem olyan, amit le lehet egy szeretlek-e vagy sem kérdéskörrel tudni. Nála nem, a szeretetnek túl sok formáját látta és ismerte már. Neki pedig, mert mohó volt, majdnem mind kellett egyszerre egy embernél.
- A cikeszeim… tudod, elég régen beköltöztetted oda őket, és elég jól megvoltunk már… néha nyüzsisen, néha csak repkedősen. Szilveszterkor meg olyanok voltak, mintha kergetnék is őket… mindegy… őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=714423#post714423][b]Rea Liebhart - 2018.02.15. 17:23[/b][/url]

Fejben éppen azt futtatta végig, hogy milyen ruhákat látott és abban mennyire tudna elveszni, ezzel pedig hamar arra jutott, hogy eléggé. A kölcsönzött póló, ami jelenleg inkább hálóing is jól mutatja ezt, bár ez kicsit sem zavarja Reát. Ha őszinte kell legyen, akkor még azzal se lenne gondja, ha ilyenekből kéne válogasson. Nem mindig akarta tudomásul venni, hogy majdnem egy kisgyereknyi különbség volt köztük magasságban. Ha mondjuk beleült Legra a nyakába, úgy tuti felérik Maximust, de akkor sem Luca. Szomorú.
- Nem, nem tudok róla és nem is szeretnék… bőven elég volt a következőig - bólogatott nagyokat a kijelentése mellé. Igazság szerint abban elég szerencsések, hogy Lucát a válogatott része sosem foglalkoztatta eléggé, illetve nem tartotta elég nagy ugródeszkának a saját országáét, így meg sem fordult a buksijában, hogy ott helyért küzdjön magának, már utánpótlás szintjén se, pedig ott egyszer bizony meg is keresték. Lényeg a lényeg, ő azon időszakokban is teljesen szabad tudott lenni, ami nem volt hátrány amellett, amennyi dologban a kacsói benne voltak. Maximusra így is mindig többet kerített, mint arra számítani lehetett.
- Igen, tudom, csak fura, nem akarok úgy járni, mint a telefonomon a candycrush. Egyszer beletöröltem, azóta nem indul rendesen - ingatta meg a fejét, mert persze azon segítene egy újratelepítés ellenben a nővel. Nem tudta, orvosolható-e ha itt bent elromlik valami. Igazából nem is tudja, hogyan élne már enélkül. Vele van hét éves kora óta, hol nehezebb volt, hol könnyebb, de mindig ez is hozzá járt. Egy pakkban. Kíváncsi volt, de azt egy estén kívül sosem akarta, hogy eltűnjön belőle. Lassan kényelmesedett el a férfi karjai között, aztán az első kérdés után még nem mondott semmit, csak a kezét az övé alá csúsztatta. Az ujjait alulról a férfié közé fűzte, aztán az arcához húzva dőlt neki a pofijával.
- Ők biztosan maradtak, azt már tudom. - Nem kellett éreznie, hogy tudja, Maximus biztosan aggódott, ő maga is ezt tette, de amilyen új és más volt, egészen elvonatkoztatott ettől. Egy darabig, de azért tudta, hogy ez mindkettejüknek nehéz.
- Aggódtál? Hogy nem mondtam igazat… - kérdezte meg végül, most úgysem tudja átérezni vagy éppen eldönteni, ha nem mondja vagy mutatja ki, mi is van a férje. Nem érezte az egész biztonságát, talán ezért is volt erre az ölelésre így szüksége. Nem hitte, hogy rosszat tett volna bármikor, vagy annál a bizonyos szeretleknél és igennél leginkább - nem tette volna meg, ha nem biztos ott magában - de rendben vannak a dolgok, úgy tűnt. Nála legalábbis.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=714833#post714833][b]Rea Liebhart - 2018.02.23. 23:14[/b][/url]

- Igen, bár a világkupa miatt lehetséges, hogy rövidebb lesz, meg nem a szokott időben - merengett el, hogy aztán megvonja végül a vállát. Nem is jutott még eszébe a következő, csak örült éppen, hogy az előzőeket kipipálták. Lényegesen furcsa volt mondjuk, hogy nem csak a sajátja tudta kissé bosszantani, ő is magára maradt itthon, mikor Maximusnak volt kötelessége.
Talán most először gondolkodott el úgy az elmúlt majdnem egy évben azon, hogy mennyi időt is töltött a némettel. Nem sajnálta magát a végső fáradtságig meríteni, ha még hazahoppolhatott meccs után csak azért, hogy reggel már vele vagy rá kelhessen. Ez pedig sokkal több volt, mint rengetegen kinéztek belőle. Változott is, de önmaga maradt. Valahogy így van most az ital után is.
- Bízom benne, érted a dolgod - mosolyodott el, miközben a német karjai között ficergett még kicsit, hogy aztán a keze után nyúljon. Egy mély levegő után az arcához is húzta a férfiét, hogy nekidönthesse az arcát. Ez csak olyan apró és szükséges dolog volt, így érezte, semmi nagy magyarázat vagy gondolat.
- Szerintem is, de majdnem biztos voltam benne, hogy így lesz - tette végül hozzá, hiszen nem akart hazudni. Ha azt mondaná, pontosan tudta, mindketten tudják, mennyire lenne ferdítés. Nem véletlenül futott éveken át a hibái miatt valamiért, ami majd megmutatja neki, milyen is ő igazából. Most meg itt volt a lehetőség, és valahogy mégsem az tette boldoggá. Sokkal inkább a kosárban szuszogó mancsos és az őt karoló férje. Szereti őket.
- Nincs ezzel semmi baj, ha így is volt - ingatta meg a fejét picit. Persze, nem esik jól az embernek, de pontosan tudta, hogy ezzel számolnia kell. Volt, aki elmenekült első hallásra, olyan is, aki megkérdőjelezte nyíltan vagy azt állította, lehet ő teszi vele, semmi igazi nincs benne. Ehhez képest ez… inkább kedves volt, vagy valami olyasmi. Nem tudta behatárolni, csak a tényt értette, hogy ez azt jelenti, hogy fontos.
- Nem is mindig lehet, de próbálom mindig jól csinálni. Én… tényleg szeretlek - leszegte a fejét, hogy a felhúzott kézhez nyomja az ajkait meg a nóziját, mintha takargatná, honnan jöttek a szavak, de csak furcsa volt kimondani. Egyébként sem hangzott el sokszor, pláne nem olyan régen először, de most szüksége volt rá. Szükségük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=715326#post715326][b]Rea Liebhart - 2018.03.01. 23:29[/b][/url]

Lehet, hogy ha nem kezd el most belegondolni jobban az edzőtábora, egyelőre még fel sem ötlik benne, hogy bizony, Világkupa jön hamarosan. Nagyon furcsa ez, hiszen annak ellenére, hogy a válogatottság sosem vonzotta, inkább a nemzete, mintsem a kviddics eltolása okán, elég nagy rajongó, hogy másik, nagyobbnak, akikben pici potenciált is lát, azoknak szurkoljon. Ilyenek Bastiék és Lewyék is, jó játékosokkal meg azért szépet tud egy csapat virítani.
- Ez jól hangzik, tuti nagy ott a pörgés meg a hangulat - gondolkodott el pár pillanatra, de nem zavaróan sok időre. Nem tudott még valami sokat egyikük se az egészről, meg amúgy sem nagy tervezők, bár ez már majdnem úgy hangzott. Meg is mosolyogta magában a dolgot.
Luca hitével és bizalmával sosem volt gond, egészen addig a pontig, még egyszer csúnyán nem koppan az illetőnél vagy valamiben, amit remélt. Nem kifejezetten van oda a csalódásért, élt meg elég olyat, azonban Maximus sok dolgot okozott neki és tett vele, de ez nem volt köztük. Sőt, a kanyarban sem volt semmi, amit felírhatna számlára, hogy emiatt meg kéne fontolnia mit enged, mire bólint rá, vagy mihez menne utána szó nélkül.
- Az elég nagy dolog. Tudod sokan még addig se jutottak el. Nem akartak hinni nekem, mindenáron jobban akarták tudni, hogy én csinálom velük, vagy a képességem azt, amit - vonta meg a vállát, mintha ez sosem bántotta volna. Pedig de, sokszor jobban is, mint láthatták. Emlékszik, mikor először volt életében nyílt és őszinte, Vince is ott akarta hagyni a hóban a séta közben, Jeremyt totálisan lesokkolta és valami szörnynek nézte őt, ilyenek után sok dolog volt, ami okán inkább csak élt és nem szeretett arra gondolni, mi van benne. Pedig ez is a része volt, ő tudott vele élni. Akkor nem fogadta el, mikor mások sem körülötte.
- Reméltem - mondta lehunyva a szemeit, és be kellett lássa megnyugtatta a német válasza, mindenre is.
- Igen, nem akartam elrontani semmit, eddig ahhoz jól értek - közölte elnevetve magát, mielőtt kicsit oldalasan nem fordult, hogy megcsókolhassa a férjét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=718796#post718796][b]Rea Liebhart - 2018.03.30. 13:38[/b][/url]

- Azt hiszem elég régen néztem már meccset végig nem fentről, a részeseként. Pedig szeretem - jegyezte meg el is gondolkodva. Talán még sulis csapatnak járt kint egyszer szurkolni, meg Lewyén Majával, például azon a bizonyos kupadöntőn, de többre nem igen futotta. Ennyire sok ideje tényleg nem akad.
Nyilván kevés olyan kviddicsszerelmes van, akinek nem hagyna ki három ütemet is a szíve, ha élete értelme a világkupát hozná fel mondjuk egy séta helyett. És itt közel sem az anyagi, inkább az eszmei értékről van szó. Luca évekkel ezelőtt, az első behívója után eldöntötte, hogy őt a válogatott rész képtelen lekötni. Olyan emberek közé kerülni, akikkel keveset van ideje összeszokni, és lévén a saját nemzete hozzáállását ismerve, biztos erősen hímsoviniszták is, nem hiányzott neki. Eleget küzdött a saját csapatában, és elérte, amit akart. A világhír meg nem a magyar csapaton fog állni.
- Tudom, ettől még rossz, de már nem érzem magam hibásnak érte, úgysem tudok változtatni más felfogásán - vagy ha igen, azt pont az erejével, az meg nagyon nem kéne éppen ebben az esetben. Örült, hogy Maxi ezek ellenére, meg a maguk múltját félretéve mégis képes volt bizalmat fektetni a kapcsolatukba, belé. Nem kellettek a szavak Lucának, vagy éppen az untig mondogatott visszaigazolások érzésekről, neki pont elég volt amennyi időt rá szánt, hogy szurkolt neki, hogy nem kellett futniuk egymás után, mert ott voltak, mindig lassan már.
- Azt nagyon reméltem, és nem, majd igyekszem - felejtkezett a csókba pár pillanatra, hogy aztán mosolyogva ficeregje magát kicsit még közelebb a férfihez annak ölében. - Aaaz lehet, de még mindig nem vagyok meggyőzve róla, hogy ehhez olyan ok kedvünk lenne, de - vigyorodott el, hogy a lábait oldalra kidobva elforduljon a német ölében, így félig felé tudott fordulni. A kezeivel körülfonta a nyakát, aztán a barnáit ráfüggesztve vágott gondolkodó fejet. - Mennyire is sietünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=721729#post721729][b]Rea Liebhart - 2018.04.29. 12:48[/b][/url]

Sokan és sok dolgot gondoltak Reáról, amikkel ő tisztában is volt. Alapból a kviddicsben is megosztó volt, mint mindenki, aki elkötelezett egy klubnak, de neki a képessége se volt készpénz, hogy közkedvenc legyen vele. Sok interjú témája volt, mennyiszer élhetett vele vissza és ezek mindig elkeserítőek voltak, leginkább nagyon. Boldog volt attól, hogy a németnek sosem kellett magyarázkodnia, nem próbálta meg kipuhatolni, hogy esetleg kihasználja-e rajta, csak igyekezett benne bízni. Tudja, hogy ez azért nem lehetett egyszerű, főleg még nem ismerte őt ennyire, de örül, hogy nem adták fel. Meg is mosolyogta a dolgot bólogatva. Agresszív tud lenni, de sosem volt tipikusan rosszindulatú.
- Shhh… minden jó így, nem kell ezen nagyon igyekezni – vigyorodott el még a mutatóujját is egy pillanatra a férfi ajkaira emelve, mielőtt nagy gondolkodóba esett volna a nyakába karolva. Nem csak azért, mert most olyan furcsán lenyugodott benne minden és inkább csak maradt volna így itt eeegész nap, hanem mert tényleg nem volt sok kedve az elmúlt hetek után most is mással törődni magukon kívül. Felnevetett a harapásra, aztán a barna tincsekbe túrt előbb finoman, majd széles, huncut vigyorral bele is markolt, ahogy közel húzta és a pici kis helyre suttogott kettejük közé.
- Akkor majd később – jelentett ki, majd csókot lopott, előbb egy egész kicsit, majd vissza hajolva tapasztotta az ajkait a férjéére. Átemelve a lábát közben nagy ügyesen szembe is fordult vele. Egyelőre jobb volt ez így, mint mászkálni. Pascal szuszogott, ő meg örült, hogy újra itthon van. Mindenhol otthon tudott lenni, és ezt már Maximus tette, nem a kutyák vagy a kényelem. Ez a nap meg… hát kihasználható a szabadidő meg majd még egyszer a piac is belefér… de most! Sokkal fontosabb dolga van.