BK Fórum - A fővároson kívül

Alex
valamikor a szünetben, Győrben

Bíbipp-bíbipp - mondta a telefon.
Még szerencse, hogy Abigél kezében volt a kis készülék, mert máskülönben nem tudott volna rájönni egy darabig még, mi pityeg. Igaz, hogy már másfél hónapja is megvolt annak (de szerintem több is), hogy megkapta apukájától a szerkezetet, de eddig nem is volt rá szüksége. Most viszont gondos volt, valahogy sejtette, hogy Alex majd ezen keresztül fogja elmondani, hol is van pontosan. És tényleg!
Alig pár félrekattintás, meg egy felesleges alkalmazás letöltése után el is olvashatta a lányka az üzenetet.
Keverő előtt.

Keverő. Keverő. Az itt mi akar lenni...?
Ám, mire felnézett, nem is akart választ kapni a kérdésre, hisz koncertezős társa ügyesebb volt, megtalálta őt.
- Nézd, lettek pónik a telefonomon. - Mutatta fel a szerkezet képernyőjét, amin egy lila, egy rózsaszín és egy kék, szivárványos sörényes póni nevetett vissza a fiúra. Alex biztosan ugyanannyira el volt ragadtatva a látványtól, mint Abi. (:P)
Amint kilelkesedték magukat (ami elég hamar megtörtént), a koncert is elkezdődött. A levitás lánykának tökéletesen megfelelt ez a hátsóbb, szellősebb sor, ahol épp álltak, így nem is mozdult arrébb. Alex sem, úgyhogy ezzel el is volt döntve a helyük.
Egyébként Abigélnek ez volt a legeslegelső koncertje. (:3) Pedig nagyon szerette az énekes hangját, szokta hallgatni a szomszédjuk számítógépén (mert ők muglik amúgy).
A gitár szólalt meg először, Abigél pedig figyelmesen nézte, ahogy pengetik a húrokat.
Belefeledkezem.
Körülötte az emberek elkezdtek énekelni, a zene ritmusára mozogni. Alex is énekelte a refrént, ami Abit mosolygásra késztette. Ez a felszabadultság őt is átjárta, szépen lassan. És ugyan még mindig feszélyezve érezte magát a sok-sok ember között, de a szám előre haladtával végül ő is megadta magát picit a dallamoknak.
Neki megadom magam.
Behunyta szemeit, lábával aprókat dobbantott a dallamra, fejét pedig ritmusra mozgatta. De jó érzés is volt!