Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Na már most, bár ugye Ilián megkérdőjelezte - innen is bekaphatja -, de attól még nő vagyok. És mit tesz egy nő, ha hoppon hagyják, szarul van, lekurvázzák, és még sorolhatnám? Bizony ám! Stresszoldó vásárlás körutat szervez magának. Hova? Meglepő, de nem akartam elmenni Olaszországba, hiszen oda csak egyetlen butik miatt járok, így meg nem lett volna sok értelme a stresszoldásnak, ha három perc alatt lezavarok mindent. Úgyhogy összeszedtem magam, majd egyszer csak hopp! Pécsen kötöttem ki teljesen véletlenül. A parkolón átvágva léptem be az Árkádba, ami rettenetesen kicsi. Komolyan. Hogy lehet egy ilyen kis bevásárlóközpontban mindent megtalálni, amit csak szeretnél?
Ez a kérdés fennállt, egészen addig, amikor a második boltból is már egy szatyorral a kezemben léptem ki. Az embertömeg hömpölyög vagy erre, vagy arra, de én céltudatosan a tető felé tartó mozgólépcső felé indulok. Kell egy kis friss levegő. Amióta minden szar, bár szégyellem magam miatta - egyáltalán nem -, de ismét rászoktam a dohányzásra. Évekig bírtam, de amikor utoljára eljöttem Arie-tól vettem egy dobozzal, ami napokig csak állt az asztalomon, végül az ablakomat kitárva huppantam le a párkányra és izzott fel a cigaretta vége. Életem leggyönyörűbb slukkja volt az. Szatyraimat csuklómra húzva, táskámat kicsit jobban rádobva vállamra takarom el az öngyújtót, hogy meggyújthassam a szálat, de az csak kattan egyet, majd semmi nem történik. Még vagy négyszer megpróbálom - kitartó vagyok -, csak a biztonság kedvéért, de amikor már biztos, hogy nem működik, lemondóan sóhajtok egyet és hajítom bele a táskámba. Pillantásomat körbejáratom a dohányzásra kijelölt helyen, de... nos, tinédzserektől csak nem kérek tüzet. Fejemet az ég felé emelem, még egyet sóhajtok, majd szatyraimat feldobva a peremre nézem inkább az embertömeget az ablakon keresztül. Borzalmas látvány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=782739#post782739][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.12.08. 21:08[/b][/url]

Na már most, bár ugye Ilián megkérdőjelezte - innen is bekaphatja -, de attól még nő vagyok. És mit tesz egy nő, ha hoppon hagyják, szarul van, lekurvázzák, és még sorolhatnám? Bizony ám! Stresszoldó vásárlás körutat szervez magának. Hova? Meglepő, de nem akartam elmenni Olaszországba, hiszen oda csak egyetlen butik miatt járok, így meg nem lett volna sok értelme a stresszoldásnak, ha három perc alatt lezavarok mindent. Úgyhogy összeszedtem magam, majd egyszer csak hopp! Pécsen kötöttem ki teljesen véletlenül. A parkolón átvágva léptem be az Árkádba, ami rettenetesen kicsi. Komolyan. Hogy lehet egy ilyen kis bevásárlóközpontban mindent megtalálni, amit csak szeretnél?
Ez a kérdés fennállt, egészen addig, amikor a második boltból is már egy szatyorral a kezemben léptem ki. Az embertömeg hömpölyög vagy erre, vagy arra, de én céltudatosan a tető felé tartó mozgólépcső felé indulok. Kell egy kis friss levegő. Amióta minden szar, bár szégyellem magam miatta - egyáltalán nem -, de ismét rászoktam a dohányzásra. Évekig bírtam, de amikor utoljára eljöttem Arie-tól vettem egy dobozzal, ami napokig csak állt az asztalomon, végül az ablakomat kitárva huppantam le a párkányra és izzott fel a cigaretta vége. Életem leggyönyörűbb slukkja volt az. Szatyraimat csuklómra húzva, táskámat kicsit jobban rádobva vállamra takarom el az öngyújtót, hogy meggyújthassam a szálat, de az csak kattan egyet, majd semmi nem történik. Még vagy négyszer megpróbálom - kitartó vagyok -, csak a biztonság kedvéért, de amikor már biztos, hogy nem működik, lemondóan sóhajtok egyet és hajítom bele a táskámba. Pillantásomat körbejáratom a dohányzásra kijelölt helyen, de... nos, tinédzserektől csak nem kérek tüzet. Fejemet az ég felé emelem, még egyet sóhajtok, majd szatyraimat feldobva a peremre nézem inkább az embertömeget az ablakon keresztül. Borzalmas látvány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=782754#post782754][b]Mikola Ármin Valentin - 2019.12.08. 22:24[/b][/url]

A leggyomorforgatóbb érzés a decemerben az, hogy mindjárt itt a karácsony, ami azt jelenti, hogy mindjárt itt az év vége, ami azt jelenti, hogy mindjárt itt az új év. Meg persze azt is, hogy venni kell a "szeretteidnek" - és persze a kevésbé szeretteidnek - ajándékot arra a csodás ünnepre, amit egy fiktív bestseller szereplő születésnapja alkalmából tart mindenki. Nálunk ez azért kellemes, mert az öcsémnek van egy komplett alomra való kölke, akik bár aranyosak, el vannak kényeztetve, már ha valaki engem kérdez. Álltam vagy negyven percet a játékosztályon tanácstalanul, mielőtt vettem egy játszós szőnyeget a két kisebbnek, egy pónikastélyt és autókat a középsőnek, társast a nagyobbaknak. Aztán egy nagy üveg Jägert magamnak, mert mégis ki a faszom találta ki ezt az egészet? Még egy cigire is rá kellett gyújtanom, szóval meg sem álltam fizetés után a teraszig, ahol elvileg mindenki füstölgött volna, de az emberek nagy része csak ácsorgott körbe-körbe, meg nevetgéltek, mint akiknek karót dugtak a seggébe. Egy kevésbé népes rész felé vettem az irányt, majd a távolba meredve pattintottam fel a zippom, levágtam a nejlonszatyrot a játékokkal és kikukáztam belőle az alkoholom, mielőtt sírvafakadok itt a teraszon. Nem lenne méltó felnőtt férfihoz. Aztán lenéztem a közelben álló nőre, előbb csak futólag, majd alaposabban is. Lassan felkúszott a bal szemöldököm, miközben mélyet szívtam a cigimből és kifújtam a füstöt az orromon.
- Nem jön a szikra, kiscsillag? Akármilyen tüzes vagy, az a cigi nem gyullad meg magától... - köhhintettem egyet elegánsan a könyékhajlatomba, majd visszatoltam a lábammal a kurvanagy HotWheels feliratú dobozt a szatyiba. Látni sem bírom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=782800#post782800][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.12.09. 10:20[/b][/url]

Elhúzott szájjal, néha kisebb undorral arcomon bámulom az emberforgatagot, ami boltból be, majd boltból ki jár. Régen szerettem a karácsonyt, szerettem a tömegben apám és anyám kezét fogva sétálgatni, mindenre rácsodálkozni, majd véletlen felborítani a kitett díszeket. Tényleg véletlen volt mindig. De azóta sok idő eltelt, anyám meghalt, apám alkoholista lett, az életem össze van baszva - szó szerint -, és még rágyújtani sem tudok. Így kerül vissza a táska legmélyére az a fránya öngyújtó, és nagyon ajánlom neki, hogy elgondolkozzon azon, amit tett, mert egyáltalán nem leszünk jóban, ha ezt így folytatja.
Megemelkedett szemöldökkel egyenesedem ki, majd lassan fordulok a hang irányába, ami gondolom nekem szól. Bár nem tudom mi a férfiaknál ez a becenév fétis, de leszokhatnának róla, tekintettel arra, hogy a legtöbb nőnek, jobb esetben, van neve. Lehet nem tudja, de akkor is, ember! Nem vagyok szöszi, nem vagyok kiscsillag, sőt még tüzes sem vagyok. A bók jól esik, nem tagadom, el is mosolyodom rá, mikor végre teljesen a hang irányába fordulok.
- Miket nem mondasz! - tettetek meglepődöttséget, majd karjaimat keresztbe fonom magam előtt. - Pedig azt hittem, ha szépen kérem, akkor meggyullad - forgatom meg a szemeimet. Mosolyom nem lankad, mert bármennyire is szar a hangulatom, azért a csávó éleslátása feldobja az ember kedvét.
- Köszönöm, hogy szóltál, igazán hálás vagyok, legközelebb veszek egy öngyújtót, ami működik is - bal kezemmel táskám pántjához nyúlok, hogy kicsit feljebb taszigáljam vállamon, de a figyelmemet még így sem kerüli el, hogy milyen kedvesen és szeretetteljesen nyomja vissza a vásárolt dolgot a szatyorba. Halkan felnevetek. Egyértelműen nem magának vásárolta, de olyan jóóó lenne kicsit szívni a vérét vele, nemde? Áh, majd később talán. Most szedjük össze magunkat, és ne ironizáljuk ki a lelkünket is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=782901#post782901][b]Mikola Ármin Valentin - 2019.12.10. 14:13[/b][/url]

Tömeg van, indokolatlanul nagy, nem foghatom fel, hogy mi is ez a tömeg mindenütt. Mintha már holnap lenne karácsony, pedig... erről még bőven nem beszélhetünk. Ha viszont így lenne sem érteném, hogy miért kell egymás lábán áttaposva sikoltozni a spar közepén, hogy "IRÉN ELFOGYOTT A SZALONCUKOR". Inkáb nem folyok bele.
A nő felém fordult, el is mosolyodott, szóval legalább attól nem kellett tartanom, hogy hoz egy stokedlit és felállva rá lekever egy pofont. Mert ugye ez az egyik csodás része annak, hogy én én vagyok. Ha nem hajolok le, a legtöbb nő még csak fel sem ér, hogy rendesen meg tudjon ütni.
- Nem akartam összetörni az álmaidat. De ha már megtörtént, kárpótollak, mit szólsz? - még fel is csúszott a szemöldököm, ahogy mélyet slukkoltam a cigiből, majd pár pillanatig lent tartottam a füstöt, mielőtt még kifújtam volna. A zsebembe túrtam, hogy végül elővegyem a ladykilleres fekete gyújtóm.
- Hát igen... lehet, hogy az, amelyik em ad tüzet olcsóbb, de nem feltétlenül praktikus... nem tudom, hogy vagy te ezzel... - meresztettem rá a barnáim, aztán kitört belőlem a nevetés, miközben visszatuszkoltam az autót a kis táskába. Legközelebb nagyobbat kell vennem, vagy nemtom.
A tenyeremmel tartottam árnyékot a lángnak, ahogy a kis kattanással tüzet fakasztottam a gyújtóból, felé tartva bizakodó mosollyal. Csak megenyhül.
- Szívfájdalom vagy  karácsony? - böktem végül az állammal a táskák felé, mert hogy volt nála egy pár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=782984#post782984][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.12.10. 21:26[/b][/url]

A tömeg undorító, és lefoglalja az agyamat az emberek fürkészése egészen addig, amíg meg nem szólítanak, nekem pedig nagyon nehezen megy, hogy visszatartsam a nevetésem. Az éleslátó férfi biztosan ilyenben is dolgozok, hiszen miket észre nem vesz! Nem hiszi el az ember, de tényleg!
- Ez volt az egyik legszebb álmom - biggyesztem le ajkaimat, tekintetem is lesütöm pár másodpercre, mert aztán csak-csak érdeklődve kelljen újfent felnéznem a férfira, aki ráérősen kotorja elő az öngyújtót zsebéből. Kicsit nevetve, fejemet rázva túrom elő cigarettámat a táskámból, majd ajkaim közé biggyesztve azt lépek közelebb a férfihoz. Automatikusan nyúlok a láng felé, hogy eltakarjam azt a külső viszontagságok elől, amikor a férfi is így tesz, de már kellemetlen lenne visszahúzni a kezemet, így, mintha észre sem vettem volna hajolok tovább a lánghoz, a férfi keze mögé téve sajátomat. Mélyet szívok a nikotinrúdba, majd felegyenesedem.
- Köszönöm - mosolyodom el én is őszintén felé. - Pedig én tényleg szeretem, ha valami praktikus - tárom szét karjaimat lankadatlan mosollyal, majd visszalépve a szatyraimért markolom meg azokat, hogy egy egyszerű mozdulattal vágjam le a férfi hatalmas zsákja mellé. Micsoda bevásárlási szellem, meglepő ez egy pasinál.
- Utálom a karácsonyt - vonom meg vállaimat szórakozottan. Cigarettámból mélyet szívok, orromon keresztül távozik a füst. - Nem tudom, hogy szívfájdalom-e az, hogyha lekurváznak - merengek el a dolgon, még szemeimet is kicsit összehúzom, majd vállat vonok. - Nem, nem az, szóval csak vásárlás, de a megvett cuccok felét utálom - nevetek fel őszintén, mert így van. Ez tipikusan olyan, hogy megtetszik, egyre többet nézed, már annyira nem tetszik, de már megvetted. Na, én pontosan így jártam a szatyrok felével. Ki érti ezt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=783250#post783250][b]Mikola Ármin Valentin - 2019.12.12. 22:53[/b][/url]

- Akkor ezt majd legközelebb töröm össze - kacsintottam rá, mert ez a szakterületem, szerintem nincs olyan ember, aki nálam jobb lenne a nők kiborításában. Pedig eskü nem direkt csinálom, de már anyámmal kezdődött a sor, először hét évesen, mikor hazavittem egy sündisznót. Hogyhogy miért? Mert tetszett. Szóval Soma, a sün velünk lakott további négy éven át.
Közelebb lépett hozzám, mire féloldalasan elmosolyodtam, de tartottam a gyújtót, továbbra is, mert egy kibaszott úriember vagyok. Futólag érintem meg a kezét, mielőtt azt magam mellé ejteném, majd zsebre vágnám a tűzszerszámot. Egyszer tuti le fog robbanni tőle a fél seggem. Addig viszont...
- Akkor nem értem, mit keresel itt - pillantottam körbe, majd széttárt karral mutattam az alattunk elterülő épületre, mert ez a pláza sokminden volt, de nem praktikus. Inkább olyan pénzbaszoda, ahonnét csak a drágalátos forintjaid nélkül tudsz távozni.
- Oh, én nem. Az öcsém is csak akkor, ha ott vagyok. Szerinte nem tudok viselkedni - vettem elő a jägert is a táskámból, mert az a gyömbéres cucc atom, nagyon adom. Aztán le is csavartam a tetejét, majd meghúztam, mielőtt felé tartottam volna. Ez így van jól. - Jó  kérdés. Akkor szerintem szórd le innen a picsába, sokkal szórakoztatóbb lenne, mint hazacipelni... Persze, ez csak az én véleményem.
Még fel is emeltem a kezeim, hogy én nem terveztem senkit bántani, ez csak egy kósza ötlet. De én tuti ezt csinálnám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=783309#post783309][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.12.13. 19:46[/b][/url]

- Ó, nagyon értékelem a gesztust - hálás pillantást vetek a férfira, mielőtt halkan felnevetnék, majd cigarettám vége felizzik. Megkönnyebbülten szívok bele a cigarettába, mert enélkül nehezen vettem volna rá magam, hogy visszamenjek a tömegbe megvásárolni olyan ruhákat, amik nem is tetszenek annyira. De, nő vagyok - innen is pucillak Ilián -, szóval bekaphatja mindenki és igenis meg fogom venni.
- Na nem a praktikusság miatt - fogom mutató és középső ujjam közé a szálat. - Unalomból leginkább - szemeimet kicsit összehúzva gondolkodom el, de hamar lemondok arról, hogy megfejtsem, inkább érdeklődő tekintetem emelem a férfira. - És te? - jelentőségteljes pillantást vetek a lábánál heverő szatyorra, amiből erőteljesen kandikál ki, míg egy visszarúgás után is az autós doboz. Szemeim kikerekednek, ahogy előveszi a jégeres üveget és meghúzza azt. Komolyan pillognom kell párat, mire felfogom, hogy ez valóban megtörtént és nem csak beképzeltem az egészet. Meg a férfit sem. Mert mégiscsak meggyújtotta a cigarettámat, akkor biztosan él. Merlinre, csak nem hibbantam meg a nagy vásárlásaim közepette. Megilletődött tekintetem esik az üvegről a férfi karizmatikus arcára, és akaratlan mosolyodom el. Vállaimat megvonva veszem el tőle az üveget és húzom meg én is.
- Olyanok vagyunk, mint két tini - kuncogok fel halkan, ahogy visszanyújtom neki a nedűt, amiből soha nem ittam este 9 előtt. A kuncogásból nevetés lesz, mert az ötlet valóban nem rossz, de tényleg sajnálnám azért azokat a ruhákat. Majd elajándékozom őket, biztosan vannak olyan szervezetek, amik szívesen vennének két borzalmas karácsonyi pulcsit, amiből az egyik szerintem férfi, de a női osztályon volt, esküszöm, meg pár karácsonyos pólót. - Nem beszélsz rosszat, de inkább odaajándékozom valakinek - biggyesztem ajkaim közé a nikotin rudat, majd a füstfelhőn keresztül fürkészve a férfi arcát nyújtom ki felé a jobb kezem lassan.
- Ophelia - biccentem oldalra a fejemet, miközben másik kezemmel veszem ki a szálat ajkaim közül. Ha már ekkora spanok lettünk, csináljuk legalább névvel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=783337#post783337][b]Mikola Ármin Valentin - 2019.12.13. 22:27[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=783392#post783392][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.12.14. 15:48[/b][/url]

- Kedvességed határtalan - forgatom meg szemeimet látványosan. Nehogy szó érje a ház elejét, amiért nem reagálok kellőképpen a felém intézett kedvességre az emberektől. Nem tudok vitatkozni azzal, hogy mennyire nem praktikus egyetlen bevásárlóközpont sem. Emberek vannak emberek hátán, elhagyják a saját gyereküket, majd idegbeteg módon kiabálnak az infó pultos kislánnyal, aki meg néz, mint hal a szatyorban. Szegényt meg is értem. Mi mást tehetne? Elhagytad a kölyköd, de azért, mert kiabálsz még nem lesz meg előbb. Plusz ugye, teljesen mindegy szerintem, hogy hányszor mondják be, hogy milyen külsejű és öltözetű kisgyereket keresnek, a tömeg morajlik, így senki nem hall érdemi információt. Nem úgy van ez, mint a filmekben, hogy hangosbemondó, és mindenki megdermedve csak a hangra figyel. Pf, szép világ lenne.
- Pedig kezdett imponálni, hogy magadnak vettél játékautót - hamiskás mosolyt villantok meg a férfi felé. - Tudod, a férfiak is éreznek, kimutatják azt, nem szégyellnek játékot venni maguknak és a többi... - vonom meg vállaimat kicsit. A mosolyom nem lankad, sőt talán azt is megmerem kockáztatni, hogy szélesebb lesz egy fokkal, de tekintetem bizonyosan elárul; nem gondolom komolyan, egyszerűen egy kis önmagam szórakoztatása talán belefér a mai napba.
Hangosan felnevetek a hasonlaton. - Az az ezer év is eltelik előbb vagy utóbb. Fő a pozitivitás! - emelem fel jobb kezemet az ég felé drámaian. Mosolyogva szívok bele cigarettámba, miután kezet ráztunk, de az a fránya füst majdnem félremegy, amikor beközöl a két név mellé egy harmadikat. Erre nem számít az ember. Meglepődött tekintetemet emelem rá, majd felnevetek.
- Rendben gyereide Ármin, örülök a találkozásnak - az ötlet valóban megfontolandó, hogy az épület tetejéről szanaszét dobálom a gusztustalan darabokat, de ehelyett csak tovább pörögnek agyam fogaskerekei, majd amikor kigyullad fejem felett az égő, gonoszkás mosolyt villantok. Ajkaim közé biggyesztem cigarettámat, miközben már könyékig turkálok az egyik szatyorban. Kikapom a darabot, majd közelebb lépve Árminhoz felsőteste elé tartom.
- Jól állna - igazgatom meg vállánál az anyagot, végül igyekezvén úgy helyzeni a mérhetetlenül undorító pulóvert, hogy ne essen le róla, amíg hátralépek, hogy megszemléljem. - Igen, nagyon is jól áll. Megy a szemed színéhez - vigyorodom el szélesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=784356#post784356][b]Mikola Ármin Valentin - 2019.12.19. 00:22[/b][/url]

Nem a nő az első, aki ezt mondja, de szerintem olyan még nem született a világra, aki ezt komolyan is gondolta. Na, nem mintha ez engem zavarna, nem szorulok rá mások jóindulatára.
- Nem, igazira gyúrok, nincs pénzem ilyenre. Mármint, van saját kocsim, de a nagy Ő-re gyűjtöm a zsét - tártam szét a karjaimat tanácstalanul, mert kellett nekem az a Mustang, aki mercedesekre buzul, az csak nem tudja értékelni a vintage-et. Bárkivel megeshet, nem lehet mindenkinek olyan kifinomult ízlése, mint nekem. Megesik az ilyesmi. - Majd meggondolom, ha nem találok olyan modellt, ami megfelel, lehet, hogy veszek egy kisautót.
Aztán felnagyítom és úgy teszek, mintha nem lenne halálosan szánalmas a tény, hogy nem találok egy olyan modellt az álomautómból, amire nem menne rá a teljes vagyonom a felújítás során. Inkább meghúzom az üveget, ami nemrég jutott a birtokomba.
- Nem vagyok az a tipikusan pozitív alkat, talán a neveltetésem teszi - nevettem el magam hangosan, mert anyám nem épp a támogatásáról híres, vagy arról, hogy annyira derűlátó lenne. Megdöglesz te is, kisfiam, mert nem lettél ügyvéd. Vagy valami hasonló balfaszság, ami éppen eszébe jut. Ezek a rendőrök...
Gyorsan túl is esünk a bemutatkozásokon, szerintem azt hiszi, viccelek, pedig nem így van, főleg ha a főnökről vagy arról a kevés idiótáról van szó, aki mondjuk tud a kondíciómról. A nő pár pillanatig turkált az egyik szatyorban, majd egy nagyon látványos mozdulattal előtépte a pulóvert, amit aztán elém is tartott. Enyhén felszaladt a szemöldököm a mozdulatra, aztán a tényre is.
- Kinek veszel te ekkora darabokat? - kérdőjeleztem meg a méretválasztást illeően, mert nem vagyok alacsony darab, de elég passzent hozzám a felső. Megfogom végül reflex szerűen, mielőtt még lezuhanna a földre, mikor ő ellép. Kissé oldalra fordulva az egyik lábam is fellibbentettem, pózba vágva magam. Nagyon jól állna nekem ez is.
- Könyörgöm, született modell vagyok - vetettem hátra a fejem látványosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=785513#post785513][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.12.24. 16:31[/b][/url]

- És ki lenne a nagy Ő? - tekintetemben kíváncsiság csillan, mert bár rohadtul nem értek az autókhoz, de azért ha valami szép és tetszik a szememnek, akkor nyilván nem fogom azt mondani, hogy eh. Hülye leszek! Főleg, ha régebbi modellről van szó, mert azért egy veterán RX-7-es Mazdára nem mondanak sokan nemet. Tudjátok az az autó, aminek a fényszóróját, mint egy kis szörnyecskének fel lehet nyitni, amikor használatba kerül. Hát mennyire haláli már! És tényleg jól esik nézni is.
- Teljesen el tudnálak képzelni Villám McQueenben csücsülni, mint valami hatalmas mágnás - kuncogok egy halkat az elképzelt képre. Egy ilyen magas férfi egy sportautóban? Rendben, McQueenről beszélünk, aki ugye amúgy nem létezik, de nagyon vicces a látvány, ahogy lelki szemeim elé kerül a kép. Ármin szinte lerázná magáról az autót, nem kiszállna belőle.
- Engem apám tett pozitív emberré - nevetek fel vele halkan. - Nem mondom, hogy megköszönöm neki, de talán egy kis hálát azért érzek - tény, nem úgy, ahogy az emberek legtöbbje gondolná. Nem azért állok úgy a dolgokhoz, mert apám olyan sok mindenben támogatott volna, esetleg olyan pozitívan szemlélte volt a világot, hanem mert eldöntöttem, ahogy szépen lassan, de határozottan épült le, hogy én nem leszek ilyen. Nem hagyhatom, hogy felemésszen  a gyász, amit anyám hagyott maga után. Apám ezt az alkohollal intézte el, én pedig már gyerekként is tudtam, hogy nem fogom magam hagyni, hogy az akkori pozitív énemet felfalja valami mocskos és undorító. Így lettem én, én.
A pulcsi a férfi elé kerül, ami nem esik le a dzsuvás földre, mert elkapja. Mélyet szusszanok, és kitör belőlem a nevetés a kérdésre. - Ez a női osztályon volt, szóval elméletileg női, de kezdek ebben meginogni, ha ennyire passzol rád - eltakarom szemeimet, hogy amikor pózba vágja magát, ne törjön ki belőlem a röhögés, mert azt már nem lehetne nőies nevetésnek nevezni. Nem bírom, és amikor két ujjam között kinézek, kirobban belőlem, és hasamat fogva nevetek. - Ez fantasztikus! Hang vagy egy hétig hordani! - nevetésem nem hagy alább, csak még inkább felerősödik, ahogy elképzelem a férfit egy teljes hétig ebben mászkálni.