30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kiírásra kerültek az év végi/eleji pályázatok, ne felejtsd el csekkolni a híreket! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 16 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1251
Összes hsz: 8074
Írta: 2017. december 4. 22:13 | Link

Lugosy Benedek
késő délután | a titkos könyvtárban | x

Mivel ilyen nyugodtan felelek az embereknek és látszik rajtam, hogy nem sietek a világon sehová, valahogy a rövid és tömör válaszaim ellenére is a barátságosság benyomását keltem a legtöbbekben. Még sötét ruházatom, lidércszerű, nyurga alakom dacára is. Persze, az is bőségesen hozzáad ehhez, hogy kisugárzásom elmúlt korok lenyomatát őrzi. Aki velem társalog, nem csoda, ha úgy érzi, mintha csak egy régi, terebélyes fa oltalmában pihenne.
- Hm... - adom az elmerengés hangját a kérdése nyomán.
- Dobd be az Edictum levelesládájába egy cikkedet, nekem címezve és rá fogok nézni! - ígérek meg neki ennyit. Se többet, se kevesebbet. Ha ez megfelel neki, így tesz majd. Ha nem, nem. Válaszom után átlépek az utolsó polchoz, hogy szemügyre vegyem annak kínálatát is.
- Nem zavarsz - rázom meg a fejem a bocsánatkérés-féleségére, miközben leveszek egy kötetet és fellapozom. Nincs semmi sürgős tennivalóm, nem akarok az olvasgatásban sem túlzottan elmerülni, meg úgyis mindjárt megyek, ha ezt a polcot is átnéztem. Szóval miért is zavarna?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. december 8. 18:23 | Link

Adam Kensington

Örülök annak, hogy egyáltalán beszélget velem, annak meg kiváltképpen, Hogy még a cikkemet is elolvassa, ha eljuttatom hozzá. Nagyon megtiszteltetőnek érzem magam, hogy foglalkozik velem. Nem annak az embernek látom, aki megígéri, aztán bele sem olvas.
- Köszönöm, hogy figyelmet és időt szentel a munkámra. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hiszen csak egy elsőéves vagyok, aki alig rendezkedett be. Szeretnék csinálni dolgokat, mert van időm és energiám rá. Az újságírás az egyik, ami érdekel. Belevágtam, meglátom milyen is vagyok ezen a téren, és a tapasztalatok alapján mérlegelek, érdemes e csinálnom. -
 Kicsit pedánsnak mondanának, ha rajta kívül még hallaná valaki, mit beszélek. Én nem tartom annak, csak szívesen beszélek erről a témáról neki, akivel ez a közös pontunk. Örülök annak, hogy van időm a tanulás mellett csinálni egyéb dolgokat is.
- Sokan fordulnak önhöz ilyen jellegű kéréssel gondolom. Úgy látom ön tapasztalt újságíró, így sok diák felnéz önre, ezért gondolom ezt. -
 Mondom el a véleményemet. Nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen, ki ezzel fordul hozzá. Kinézem, hogy vannak diákok, akik rajonganak érte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1251
Összes hsz: 8074
Írta: 2017. december 17. 17:31 | Link

Lugosy Benedek
késő délután | a titkos könyvtárban | x

Tisztelettudó, lelkes és rendes kölyök. A szavait kissé túlzásnak érzem persze magammal kapcsolatban. Ezt jelezvén, finoman rázom a fejem. Nyilvánvalóan nem rosszallóan, csak így adva tudtára, hogy kedves és jóleső, hogy megtiszteltetésnek éli meg a figyelmességemet, szükségesnek azonban nem szükséges.
- Jó döntés - véleményezem mindazt, amit az újságírásról mond és arról, hogy kipróbálja, aztán meglátja. Sokan vannak, akik neki sem vágnak dolgoknak, feltételezve, hogy úgysem sikerülne; mások meg belevágnak bár, de végül nem látják be, hogy mégsem nekik való, még akkor sem, ha már minden jel erre mutat. A navinést viszont szerintem egyik veszély sem fenyegeti.
- Várom a cikked - közlöm egy biccentés közepette, ami egyben a búcsúm is. Hiszen végeztem az utolsó polccal. Ideje távoznom. Végszavamat követően tehát végigpillantok még a fiún, majd hosszú, hangtalan lépteimet a kis folyosó felé veszem. Magára hagyom a diákot a titkos helyiségben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. február 27. 16:38 | Link


Nem olyan régen érkezett az iskola falai közé, és bár abszolút pozitívan és nyitottan igyekezett hozzáállni a mágikus dolgokhoz, mégis napról-napra egyre nagyobb izgatottság lett úrrá rajta. Már hozzászokott ahhoz, hogy örökké kiváncsi tekintettel néznek rá visszafogottsága, és a körülötte lebegő fura aurája miatt, azt azonban még nem tudta elfogadni, hogy talán mégsem benne van a hiba. Ez pedig egyrészről elégedettséggel töltötte el, másrészről viszont nagyon meg is rémítette. Hiszen pár hónap alatt egy teljesen más világban találta magát, egy olyan helyen, amelyre mindig csak vágyakkal telve, álmodozva gondolt, mert hát ki az, aki elhiszi, hogy léteznek boszorkányok, varázslók, sárkányok és egyéb különös lények?! Mert az igaz, hogy olyan jó volt gyermekként ilyen fura és különleges álmokban élve álomba szenderülni, azonban most, félig a felnőtté válás útján már túlkorosnak érezte magát ahhoz, hogy higgyen ezekben a gyermek mesékben és a fantázia világában.
 
Az örökké mozgó lépcsők és elvarázsolt környezet miatt fogalma nem volt arról, hogy hogyan is jutott el a könyvtárba. Az azonban biztos, hogy nem oda indult. Egyszerűen csak fel akarta fedezni azokat a helyeket, ahol még nem járt, és valami hihetetlen módon ott lyukadt ki, ahol egyrészt tényleg nem járt még, másrészt pedig, ahová egyáltalán nem akart menni. Szeretett olvasni, azonban jelenleg annyira sok inger érte, hogy inkább a környezetének megismerésére fordította a figyelmét, nem pedig egy könyv lapjainak. Egyelőre nem vonzotta még Bagolykő történelmének megismerése, a mágikus mesék, hiszen annyira sok új dolgot kellett felfedeznie, hogy képtelen volt arra, hogy nyugalmat erőltessen magára és elmélyedjen egy történetben.
Ettől függetlenül kiváncsian nézelődve lépdelt a hatalmas teremben, ahol körös-körül könyvek vették körbe, és melynél nagyobbat még soha nem is látott. Leszámítva persze a hatalmas termet, ahol év elején beosztották.
Ujjai lágyan simogatva a könyvek gerincét futott végig a sorokon egészen addig a fordulóig, ahol az a hatalmas fénylő valami világított.
Megtorpant.
Lenyűgözve figyelte a foszforeszkáló, izzó valamit, ami annyira csábította. Azonban még nem szedte össze a bátorságát ahhoz, hogy közelebb merészkedjen. Hiszen mégis csak egy idegen dolog volt ez. Bár ha valami ártó lenne nem kerülne egy iskola könyvtárába nem?
Utoljára módosította:Tülk Imola, 2018. március 27. 19:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 514
Összes hsz: 1716
Írta: 2018. február 27. 18:05 | Link


Hatalmas ez az iskola. Amikor a szüleim elmondták, nem hittem nekik, mindig azt hiszik, hogy elhiszek minden sületlenséget, amiket összehordanak. Kivételes dolog lehet, hogy most igazuk volt. Imádtam ezt a nagy kastélyt, mindenhol új élmények várnak. Az Eridonba kerültem, jó fej társaság, csak még nem vagyok elég szociális ahhoz, hogy oda is menjek a fiúkhoz és lányokhoz. Egyelőre járom a kastélyt, persze csak a megengedett időben, és próbálom felfedezni. Jó lenne egy térkép is hozzá, ha már mindenféle cucct meg kellett venni. Persze erre mondták a prefektusok, hogy elég a tantermeket tudni, meg a jelszót az Eridonba. Így aztán marad a saját kézből lévő tapasztalat, most pedig egy fura festmény előtt állok, aminek az egyik sarkába fel van írva valami.
- Ry… dan… Col… than, asszem – vonok vállat, mire a kép kacsint egyet és elmozdul a helyéből. Reflexszerűen lépek egyet hátra, de csak egy folyosó van mögötte. Wow! Titkos folyosó! Azonnal bemegyek, ha már a festmény ilyen kedves volt, a folyosón felgyulladnak a fáklyák, mint egy igazi varázsmesében. Elindulok lassan, és a pálcám szorongatva igyekszem a folyosón. Alig tudok pár bűbájt, és nem hiszem, hogy a kosztaszító majd sokat fog segíteni, de legalább a látszat meg kell, hogy legyen, nem? Az első ajtónál mély sóhajjal benyitok és gyorsan bemegyek.
- Ó, ez egy könyvtár – ámulok el és suttogom magam elé, majd elteszem a pálcát. Egy könyvtárban mi támadhatna ugyan meg? Nagyon tetszik az egész, és ahogy körbefordulok és lépkedek beleütközök valamibe.
- Hoppsz! – szólalok meg és fordulok meg hirtelen. Egy lányba ütköztem bele, aki elég ismeretlen számomra. Azt sem tudom, hogy idősebb-e, de hogy még nem láttam… mivel még nem volt óránk, talán nem eridonos. Jó lenne, ha összeszedném magam és kinyitnám a számat.
- Szia, Bence vagyok, eridonos – ejtek meg egy mosolyt, nem szeretnék barátságtalannak tűnni.

Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 09:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. február 27. 18:54 | Link


Nem igazán szokott hozzá, hogy társasága akadjon, így nem is meglepő, hogy kissé zavartan bámul az imént nekiütköző fiú íriszeibe. Szép kékek, mi tagadás, azonban ez cseppet sem segít neki abban, hogy görcsbe ránduló kezét nyitottá és felszabadulttá tegye. Egy pillanatig még rágja a szája sarkát, mert nem is tudja mit feleljen, a másikban pedig önkéntelenül nyúl a vállához, hogy azt babrálva kissé levezesse a testébe költöző feszültséget. Soha nem volt jó a társas kapcsolatokban, bár ez leginkább különc természetének köszönhető. Mi tagadás elég sokat szekálták még a muglik világában, ahol ő volt a fura lány, aki körül mindig megmagyarázhatatlan dolgok történtek. Ő szerette ezeket a különleges dolgokat, viszont a többi gyermek inkább ódzkodott az ismeretlentől.
Kissé talán félve és félszegebben is kelleténél nyújtja hát a kezét a fiú felé, mintha csak attól félne, hogy a másik elutasítja jobbját. Pedig ez a kéz most, melyet nyújt nem csak egy kezdődő barátság lehetőségét rejti magában, hanem a lány számára a reményt is, hogy talán itt majd, a hozzá hasonló fura alakok között végre igaz barátokra lelhet.
- Molka vagyok, Levitás. - rázza meg a fiú kezét, ha az elfogadja azt, majd a fiú arcáról tekintetét az izzó gömbre fordítja. Olyan szép, és olyan hívogató, és bár itt még nem tapasztalt semmi rosszat, mégis úgy érzi, nem ildomos ismeretlen tárgyakat piszkálni, hiszen itt olyan dolog is történhet vele, ami a normál emberek világában nem.
- Te tudod, mi ez a golyó? - kérdezi a fiútól kíváncsian és csak reménykedik, hogy ha ő nem is, a másik tudni fogja a választ. Vagy ha nem, akkor segít neki kideríteni.
Utoljára módosította:Tülk Imola, 2018. március 27. 19:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 514
Összes hsz: 1716
Írta: 2018. február 27. 19:14 | Link


Úgy tűnik, nincs baj, a lányka nem esett pánikba. Nagy kő esik le a szívemről, nem igazán szeretek bajt okozni véletlenül. Jó, jó, direkt sem, de azért van bennem némi csibészség és sok-sok kíváncsiság. Ezért végig is nézek a száját harapdáló szemüveges leányzón, és hát, ami azt illeti kedvesnek tartom így első ránézésre.
- Molka? Mókás név – jegyzem meg gyorsan és szavaimnak megfelelően el is mosolyodok, immár másodszor, csak most nem a látszat miatt. ~ Tehát Levitás, akkor ő biztos nagyon okos, vagy ilyesmi és szereti a könyvtárat. ~ Nagyjából ennyit tudok a Levitásokról, hogy ők eléggé szeretik a tanulást, vagy valami ilyesmit hallottam róluk. Aztán lehet, hogy ez nem így van, de mintha ez lenne az igaz emlékeim szerint. Természetesen elfogadom a felajánlott kezet, kissé esetlenül rázom meg, nem nagyon szoktam lányokkal kezet fogni. Úgy egyáltalán nem szoktam érintkezni, ha nem muszáj, vagyis, régebben adtam két puszit és kész. De egy ismeretlen lánynál ez nem lenne illendő, nem vagyok akkora macsó. Még. Akkor látom meg a golyóbist, amikor felhívja rá a figyelmet Molka, és nagyjából én is eltátom a számat.
- Aaazta. Gőzöm sincs, de fogjuk meg, nem? Itt úgy tudom minden biztosítva van, szóval nem hiszem, hogy bajunk lenne. Na, mit szólsz? – kíváncsian és izgatottsággal a hangomban pillantok rá, remélem nem egy félős típus. Mondjuk lehet, hogy meg kéne kérdezni előtte a folyosó őrét, hátha ő tudja.

Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 09:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. február 28. 10:05 | Link


- Az Imola becézése. Az apukám hívott így mindig kiskoromban, aztán valahogy rajtam ragadt. - feleli kissé talán bőbeszédűbben is, mint kellene és még önmaga nyitottságán is meglepődik. Ez a különös viselkedés pedig éppen elég ahhoz, hogy kizökkentse abból a félős és visszafogott viselkedésből, amiben az első találkozásnál általában meg szokott ragadni. Arcára lassan egy kellemes mosoly kúszik, és bár nem ismeri a fiút, mindenképpen ösztönzőnek találja azt, hogy a másik teketóriázás nélkül fogadja el a felé nyújtott jobbot, és rázza meg azt. Oké, nem épp ezt szokták csinálni a lányok, sőt, az előző iskolájában a köszönés lányok és fiúk között is a puszi volt, azonban ő egyelőre még senkivel sem került ilyen kapcsolatba. Nem igazán voltak barátai, kirekesztették maguk közül, hiszen mint mindig, az előző iskolájában is ő volt a fura lány, a különös hóbortjaival.
- Ugye? Olyan furán... hullámzik. - mondja mintha nem találna rá jobb szót, holott az előtte lebegő fura gömb inkább vibrál, mint hullámzik. Egyre közelebb kerül az izzó testhez, és mikor a fiú felajánlja, hogy fogják meg, kissé talán félősebben bólint rá a dologra, de még mindig bizalommal telve. Sosem volt rá jellemző a birkákra jellemző viselkedés. Nem volt egy követő típus, inkább a saját maga útját járta, ám jelenleg az izzó, lebegő valami túl nagy kísértést jelentett számára, így pedig, hogy nem egyedül kell mindezt megcselekednie, még inkább izgalomba hozta a tudat, hogy végre valakivel, és nem egyedül, egy kaland részese lehet. Bár persze az is benne volt a pakliban, hogy valójában semmi nem fog történni, ebbe azonban nem is akart belegondolni.
- Együtt? - nézett rá Bencére, majd kissé zavartan nyújtotta felé a kezét és ha a fiú elfogadta azt, és a pillantásával engedélyt adott rá, akkor lassú mozdulattal megérinti a fura jelenséget.
Utoljára módosította:Tülk Imola, 2018. március 27. 19:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 514
Összes hsz: 1716
Írta: 2018. február 28. 10:37 | Link



- Ó, hát az Imola sem olyan szokványos – lepődök meg újra. Lassan a meglepődéseim többek lesznek, mint a normális dolgok. Cuki amúgy ebben a szemüvegben, meg csinos is, de hát egyelőre jobban érdekel a világító gömb, mint a lányok. Ez van, majd biztos változik idővel ez is, azt mondták a nagyok. A szerkezet tényleg lenyűgöző, nehéz lenne nem azt nézni, és bár én hullámzást nem látok, attól még lehet benne.
- Az biztos, hogy elég furcsa. Mondjuk sok minden fura az iskolában egyelőre, én nem túl rég érkeztem. Már az idejutás is fura volt, ez valami titkos könyvtár lehet szerintem. Mert a nagy könyvtár az ugye máshol van, és általában egészen sokan vannak ott – vonok vállat, és a saját szavaim felizgatják a fantáziámat. ~ Ha ez egy titkos könyvtár, akkor itt titkos tudás is lehet? ~ Tűnődöm, majd mivel továbbra is vonz ez a gömb, megpróbálom rábeszélni Molkát is, hogy fogjuk meg.
- Persze! – vágom rá és elfogadom a kezét. Halvány pír jelenik meg az arcomon, nem tudom miért, de nagyon izgalmas ez az egész. Ráteszem a kezünket a gömbre és várom, hogy mi történik. Hirtelen rándul meg a világ, mintha eddig egy színes zsebkendőben lettünk volna, amit most kirántanak alólunk.
- Hoppsz! – lepődök meg, majd hirtelen nagy csobbanásra leszek figyelmes. Forróság ömlik be felülről, aluról viszont hideg víz érint meg, majd azonnal süllyedni kezdek. Víz tolul a meglepődött ajkaim közé, és meg is ijedek, ami azt illeti. Taposni kezdem a vizet, majd felbukkanok a tetején. Érzem, hogy egy fürdőnadrág szerűség lehet rajtam, de vászonból, vagy valami fura anyagból. Egy erdőn keresztül lustán folydogáló folyóba estünk, viszont a nap betűz ide, nyár lehet.
- Mi a franc? – szemeimmel Molkát keresem, és remélem itt van valahol.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 09:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. február 28. 11:27 | Link


- A szüleim sem épp szokványosak... - húzza el a száját és forgatja meg a szemeit, ahogy felidézi magában szüleinek képét. Akármennyire is koncentrál arra, hogy mindannyiukat egy boldog családként lássa, képtelen egyben látni örökmozgó famíliáját. Anyját például csak és kizárólag gyerekek között képes elképzelni, de azért csak, mert óvónő mivolta miatt örökké azok forgolódtak körülötte. Apját pedig fegyverrel a kezében, terepmintás öltözetben látja maga előtt - hűen katona mivoltához. Testvérei lelki szemei előtt egymást csépelik, ő pedig valahol a háttérben áll szótlanul, lágyan mosolyogva, kivonva magát az egész helyzetből. De hát mindig is ilyen volt. A legidősebb gyermek a családban, aki kellően beforduló volt és jobban szerette a meséket a babáknál. Szívesebben ült be egy sarokba olvasni vagy színezni, mint játszani az ikerhúgaival, és ez a hozzáállása a mai napig megmaradt. Nem vágyik és soha nem is vágyott arra, hogy a középpontba kerüljön, ezt pedig sokan oly nehezen értik meg. Jellemétől távol áll mindennemű hivalkodás és talán épp emiatt sem akadt olyan sok barátja.
- Hú ez ... most megnyugodtam. Tudod én is nem olyan régen érkeztem, de nekem sima emberek a szüleim, nekem ez... nekem ez abszolút furcsa. Sosem láttam még olyan dolgokat amiket itt, és soha nem is hittem volna, hogy ilyenek létezhetnek! - mondja egy nagy teátrális mozdulattal, majd az izgalomtól kipirosodva pislog a fiúra. Szemüvege közben kissé lecsúszik az orra hegyére, úgy pislog keresztül azon, egészen addig, míg ujjával fel nem igazítja azt a helyére.
- Akkor azt mondod, hogy lehet hogy itt ez valami olyan dolog, ami... ami nagy kalandokat rejt magában? - nézi a gömböt elkerekedő szemekkel, majd összeszedi a bátorságát, és a kezét nyújtja a fiúnak, hogy az megfoghassa. Soha nem volt rá jellemző ez a meggondolatlanság, és soha nem is vágyott arra, hogy elfogadják. Most azonban, ahogy belenéz ennek a fiúnak a csodásan kék íriszeibe, mindennél jobban vágyik arra, hogy barátságokat kössön, hogy végre ne ő legyen az, aki egyedül ül az ebédlőben, és aki magányosan kóborol az iskola folyosóin. Valami egészen különlegeset vél felfedezni a pirospozsgás arcocskában, vagy a mosolytól megjelenő gödröcskékben. És ez a valami letaglózza annyira, hogy abban a pillanatban mikor ujjai a fiú kezéhez érnek, arcára mélységesen mély piros szín kezd el szétterülni. Keze jeges az izgalomtól és bár soha nem fogta még meg másik neműét, elégedetten konstatálja hogy a Bence keze legalább meleg, ez pedig azt jelenti, hogy talán hatással lesznek egymásra, és ez még egy barátság kezdete is lehet.
Ahogy a gömbhöz hozzáér a keze, valami furcsa történik. A világ lassan megszűnik létezni, és úgy érzi, teste szabadesésben közeledik a padló és egy egészen másik világ felé.
Mintha a padlót kihúzták volna a lába alól, úgy érzi magát, arról nem beszélve, hogy az utazás a gyomrának sem igazán tett jót. Az érkezést kézzel tompítja, így sikerül a szemüvegét a vízben azonnal elveszítenie. Egy halk kiáltás még épp elhagyja a száját mikor is merülni kezd. Ijedten kapkod levegő után, majd kapálózik a nyári napsütés felé. Haja szabadon szálldos körülötte, ruhája egyáltalán nem az, amiben elindult, azonban most nincs ideje ezzel foglalkozni, hiszen mindennél jobban összpontosítva tapossa a vizet, hogy a felszínre kerülhessen. Bensőjét félelem mardossa, hiszen az évek alatt nem sikerült megtanulnia úszni, de még a lebegést vagy a siklást sem tudta elsajátítani, így pedig kissé leredukálta a túlélési esélyeit.
Egy utolsó, hatalmas lendülettel töri át a vízfelszínt, és emeli ki a kezét belőle. Tüdeje sípolva kapkod oxigén után, hangszálai pedig a kezdődő kiabálástól megremegnek.
- Bence... Nem tudok... úszni... - csapkodja a vizet maga körül és próbál fenn maradni legalább addig míg a fiú ide nem ér. Már ha egyáltalán itt van. Mert itt is lehet akár, de az bizonyos, hogy a szemüvege nélkül sok mindent nem lát maga körül.
Utoljára módosította:Tülk Imola, 2018. március 27. 19:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 514
Összes hsz: 1716
Írta: 2018. február 28. 13:36 | Link


- Ne izgulj, majd megszokod, hogy minden mese igaz – kacsintok rá. Nem tudom, hogy milyen lehet egy mugliszületésűnek, mert én nem vagyok az. Apa és anya is varázsos, így nekem ez természetes, hogy bármikor szembe jöhet egy repülő béka, vagy egy ugrándozó, fél méter magas hőscincér. Persze még sosem jött, de nem lepődnék meg annyira. Neki viszont minden új, még irigylem is egy kicsit, hogy fel kell fedeznie minden csodát, ami ámulatba ejtő.
- Egyébként pedig mugliismeretből már kitűnő vagy, látatlanban – vigyorodok el újra, de most már koncentrálni kell a gömbre.
- Biztosan, végül is csak el volt téve a szemek elől – csillannak fel az enyéim és máris megkezdjük az utazásunkat. Végül minden rendben nem fulladok bele, csak kissé hiányos a ruházatunk. Viszont Molka nem tud úszni az baj. Gyorsan odaúszok és megpróbálom emelni egy kicsit.
- Molka, ne ficánkolj! – kiabálok és nyelek sok vizet, majd megemberelem magam és a hóna alatt átfogom a lányt, és hátrafelé kezdek úszni. Remélem hagyja, mert ha nem, elég lassan és fáradságosan fogunk kimenni. Azt pedig meg sem fordul a fejemben, hogy rajta mi lehet, és hol vannak a kezeim. De húzom és húzom, szerintem sikerülni fog kijutnunk.

Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 09:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. február 28. 13:49 | Link


- Remélem, hogy megszokom. - feleli kedvesen, majd a fiú mugliismerettel kapcsolatos mondatára csak elmosolyodik.
- Hát tudod, mi azt hiszem egészen csodás módon oldottunk meg olyan kérdéseket, amit nálatok csak a mágiával tudtatok megtenni. - bólogat és hümmög közben, ám hiába is szeretné kimondani amit gondol, inkább visszafogja magát. Nem akar a tanulásról beszélni, többek között ezért sem ajánlja fel a fiúnak, hogy ha esetleg felvette volna a tárgyat akkor segít neki szívesen. Később is lesz még rá lehetősége, legalább is reméli, na meg persze ha más nem ezt egy jó közös kiinduló pontnak tekinti a későbbi találkozásaikkal kapcsolatban.
Keze a fiú kezére szorít, majd a világ hirtelen változik meg körülötte. Testéről eltűnik a ruhája, helyette fehér vászonból készült bikini kerül, amolyan magasított derekú, kissé fodros forma, ami inkább takar, mint sejtet. Hálóinghez hasonlít a dolog, azonban most nem tud ezzel foglalkozni, lévén, hogy szemüvege semmivé lett, és a vízben találja magát.
Kétségbeesetten kapálózik a semmi közepén, és csak reménykedik abban, hogy a fiú a közelben van, mert hát sajnos nem látja őt. A látása már kicsiként sem volt a legjobb, most pedig kifejezetten zavaró, hogy ennyire vaksin kell hadonásznia.
Ahogy a fiú elkapja a derekánál kissé megnyugszik. Szívverése csillapul és köhögve adja ki magából a feleslegesen lenyelt vizet.
- Köszönöm! - hálálkodik a fiúnak, majd ahogy az húzni kezdi, fejét kimerülten pihenteti annak vállán. Most valahogy nem idegen számára a másik közelsége, valahogy egyáltalán nem érzi magát zavarban. Talán azért, mert nem érzi a másik kezét a derekán, és talán azért is, mert azok után hogy épp megmentették az életét ez már egyáltalán nem fontos.
- Azt hiszem, el kellett volna járnom az úszás oktatásra...
Utoljára módosította:Tülk Imola, 2018. március 27. 19:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 514
Összes hsz: 1716
Írta: 2018. február 28. 15:06 | Link


Azért ez elég nagy meglepetés volt, mit ne mondjak! Arról nem volt szó, hogy elhoppanál minket valahova a szerkezet, és pont egy vízbe esünk. Még szerencse, hogy megtanultam úszni, mert igazán bajba lennénk, ha én sem tudnék. A lényeg, hogy végül megúsztam a dolgot, Molka pedig nem ficánkol tovább, mintha csak varázsütésre történne az egész. Ugyan nem vagyok valami zsír még a bűbájokban, mint korábban említettem, azért jó lenne, ha a pálcám nálam lehetne. Amúgy elég fura az egész, a hoppanáláskor tudtommal minden megmarad rajtad, a hopp-por legalábbis ezt csinálja. Nagy nehezen kievickélek a partra, és ennek is a saras, apró-kavicsos részére.
- Ugyan, nincs mit – felelem a hálálkodásra. Most hogy megfürödtünk, be is sárolódtunk, ahogy kell. Egyelőre prüszkölve és levegőért kapkodva segítek újdonsült barátocskámnak, ami nem könnyű, hiszen a talpamat eléggé bántja a kavics. Végül eljutunk a fűig, így vagy úgy, én pedig kifekszem a forró levegőre.
- Igen, az most jól jött volna. Ez nem sokon múlt – pillantok felé vigyorogva, mert örülök magamnak, hogy megúsztuk a jelenetet. Most látom, hogy ő sincs túlöltözve, a ruháink tapadnak ránk és lepillantva az enyémre, hát… tuti, hogy ez nem az enyém.
- Megmaradsz Molka? – kérdezem, mert nem tudom, hogy milyen traumát élt át eddig. Felülök, hátul megtámaszkodom, a térdeim felhúzva szárítkozom. Körbenézve senki és semmi nem zavar, egy árva lélek sincs a közelben, csak a természet hangjai vesznek minket körül.

Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 09:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. február 28. 16:51 | Link


Ideje nem igazán van arra hogy szégyenlős legyen, hiszen a a vizbe való érkezés teljesen lesokkolja. Soha nem vágyott arra hogy megtanuljon úszni pedig ag apja millioszor próbálta rábeszélni annak fontosságára. Ő azonban oktondi volt es makacs, inkább választotta a napozás lehetőségét ahelyett hogy a családjával közösen fürdőzzön.
-Tényleg nagyon köszönöm. - hálálkodik a fiúnak ismételten majd vacogva az átélt borzalmaktól mászik parta. Fehér ruhácskája a testére tapad, úgy dől el a zöldellő fűben.
- Hogy kerültünk ide és hol az az itt? Lehet nem kellett volna megérintenem azt a gömböt. - esik teljesen kétségbe de nem saját maga miatt, hanem amiatt hogy  most vajon mennyire tett rossz benyomást. Hiszen lényegében ő volt a felbujtó.
- Én megvagyok de Te? Ne haragudj hogy ide rangattalak! - görbül sírásra a szája es könnyes szemmel néz a fiúra.
Utoljára módosította:Tülk Imola, 2018. március 27. 19:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 514
Összes hsz: 1716
Írta: 2018. március 6. 22:24 | Link


Tizenpár évesen még nem vagyunk túl érettek, de kezd kinyílni a szemünk. Szóval Molka, bármennyire is volt szegény frusztrált, az a fura vászonruha, egészen jól állt rajta, főleg így vizesen, hihi. Próbáltam nem ezzel foglalkozni, hanem rá figyelni, most ez volt a fontos, na meg igaz, ami igaz, gőzünk sincs, hogy éppen hol vagyunk. Még nem aggódtam, pedig biztosan kellett volna már, de úgy voltam vele, hogy még ha el is volt dugva ez a terem, csak nem dob olyan helyre, ahol veszélybe lehetünk. Így aztán felállok és körbenézek, hogy mi lehet itt, de csak egy erdő mellett csordogáló folyót látok, no meg pár ruhaneműt veszek észre, hozzávaló lábbelikkel. Az itt lakók egészen szegények lehetnek, ez a saru nem valami megbízható anyagból készült. Molka viszont nem hagyja abba az önostorozást, kénytelen vagyok megnyugtatni.
- Semmi gond, főleg, hogy neked lett nagyobb gondod az érkezésnél. Én nagyon örülök, hogy nem egyedül jöttem, hanem egy ismerőssel, nem aggódom annyira – próbálok biztató mosolyt küldeni felé, miközben újabb kérdésekkel rohamoz.
- Biztos a gömb hozott ide… valahova. Nem emlékszel hova tetted a kezed? – elterelésnek szánom ezt a gondolatot, tök mindegy hol vagyunk igazából, engem jobban furdal a kíváncsiság, hogy hova lettek a cuccaink és miért pont ezek vannak rajtunk.
- Tényleg semmi baj – nyújtom neki a kezem, hogy felhúzzam, és kezdjünk magunkkal valamit. Egyelőre csak egy darab csapást láttam felfedezni, már amennyire értek én ehhez. Szóval arrafelé veszem az irányt.
- Gyere, nézzük meg, hogy hol is vagyunk tulajdonképpen – fordulok Molka felé kíváncsi és kérlelő tekintettel.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 09:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. március 7. 21:36 | Link


Meg sem fordul a fejében, hogy esetleg a másikra úgy nézzen, mint egy fiúra, és arra sem gondol, hogy esetleg a másik nőként tekintene rá. Egyszerűen túl fiatal még az ilyen érzésekhez, vagyis inkább nem túl érett egy ilyen aprócska gondolathoz. Pedig a másik igazán helyes és szép arcocskával rendelkezik, sőt, ha tüzetesebben megnézné, akkor a kéklő íriszek is elvarázsolhatnák, ám Molka jelenleg erre egyáltalán nem gondol. Lefoglalja az önsajnálat, és az, hogy visszatartsa a könnyeit, melyek ki akarnak csordulni az előző sokk miatt, és mert a fiú miatta került ebbe a helyzetbe. Lelkét furdalja az a bizonyos kétség, és bár egyáltalán nem szeretne befordulni, kissé mégis sikerül neki.
Egyik kezével a kedves szavak hallatán letörlik a csillogó cseppeket, majd megvillant egy lágy mosolyt, hogy ezzel is visszarázódjon új kalandjukba.
- Hát az egyik kezem a kezedet fogta, a másikkal pedig a gömböt fogtam. - vonja meg a vállát, majd mikor belegondol, hogy simán megfogta a fiú kezét el is pirul egy másodpercig. Hiszen az érintés annyira természetes volt és magától jövő, hogy akkor észre sem vette, hogy mennyire közel került Bencéhez. Mondjuk a fiú biztos nem vette ezt zokon, hiszen nem tette szóvá, hogy zavarná az érintés. Mert hát vannak akik nem szeretik, ha megérintik őket, ezt pedig Molka nem igazán szeretné átélni.
- Jó,jó! - csóválja meg a fejét, a fiú békítő mondatán, majd a kezébe markol, hogy immár fel tudjon állni abba a kényelmetlen ülő pozícióból, amibe saját magát kényszerítette. Kicsit lesimítja a fehér vászon ruhát a testén, majd ahogy végigméri magát azonnal maga elé és rakja vékonyka kezeit. Szégyenlősen elhúzza a száját, hiszen az anyag egészen sokat sejtet, ezt pedig nem szívesen mutogatná.
- Menjünk. És keressünk valami ruhát is! - mondja határozottan, határozottabban, mint bármit az elmúlt időszakban, majd a fiút a kezénél fogva húzni kezdi előre, bele a csapás közepébe.
Utoljára módosította:Tülk Imola, 2018. március 27. 19:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 514
Összes hsz: 1716
Írta: 2018. március 7. 21:45 | Link


Sikerült Molkát visszarázni az életbe, ennek nagyon örülök. Nehezebb lenne kalandozni, ha sajnálná az egészet, pedig szerintem eddig nagy buli, leszámítva a fuldoklást. Mivel az előbb megláttam azt a pár göncöt, már tudom is, hogy mi lesz az első úti célunk.
- Gyere, ott láttam ruhát, hülyén hangzik, de szerintem a miénk – vonok vállat, majd elindulok a ruhákhoz. Amint mondtam, simán paraszti, egyszerű ruházat, még a középkorból. Ráadásul szerintem nem is varázslók használják, de Imola mindjárt tud ebben is segíteni szerintem.
- Szerinted ezek mugli ruhák? – kérdezem, miközben felveszem az vászoningfélét, és a nadrágot hozzá. Egyszerű szürke darabok, minta nincs rajtuk, de tökéletesek rám. Úgy érzem rá is jók lesznek.
- Próbáld fel, van egy sejtésem, hogy passzolni fog rád – fogom közre a bal mutató és középső ujjaimmal az államat és magamban méricskélem Molkát. – Láttam egy csapást is, oda megyünk, ha nincs ellenvetésed. Kezd tetszeni a dolog! – lelkendezem, de még hogy! Jó az idő, virágillat, tök jól érzem magam. Hirtelen eszembe jut, hogy milyen jót tenne Molkának, ha kapna pár szál virágot, így gyorsan összeszedek pár vadvirágot és csokorba fonom… nem tudom, hogy hogyan.
- Ez a tiéd – nyújtom át vigyorogva és vidáman, majd elindulok a csapást követve.

Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 09:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. március 7. 22:04 | Link


A rossz kedvét és a keserű szájízt sikerült valahova messzire száműznie, így pedig azért sokkal nagyobb lelkesedéssel veti bele magát az új kalandba, amibe belecsöppent. Arcára mosoly kúszik, majd a ruhákat alaposan szemügyre veszi. Tényleg nincs bennük semmi különleges, viszont arra tökéletesen megteszik, hogy mégis legyen rajta valami plusz réteg, ami kevésbé átlátszó.
Az övé sötét színű, a barna és a bordó keveréke, és tényleg igaza lett Bencének, a ruha olyan, mintha ráöntötték volna. Terebélyes szoknya csavarodik vékony derekára, és zárt ingszerű a felső amit immár a sajátjának mondhat. Tükör híján elképzelni sem tudja hogy állhat neki, de mivel ez a lényegen úgysem változtatna, ezért egyszerűen csak elfogadja, hogy most így néz ki és kész.
- Igen, ezek mugli ruhák. De olyan... mintha... mintha nem a mostani időből való lenne. Mintha visszarepültünk volna több száz évet. Akkor hordtak ilyet. - jegyzi meg végtelenül okosan majd fejét félre döntve szemléli a fiúra felkerülő anyagot, ami egészen csinosan áll rajta .
- Hát ez egész csinosan áll rajtad. - mosolyogja, majd mikor a fiú vizslató pillantását magán érzi, arcán elmélyül a pír, de ettől még pörög párat az új szoknyájában, hogy ezzel is megmutassa azt, hogy tényleg minden ruhadarab jó lett rá.
- Persze hogy nincs, úgyis meg kell tudnunk hol vagyunk, és hát nem várhatunk csak itt ítéletnapig a hazajutással, lehet hogy tenni kell érte valamit. - bólogat a leányzó, majd hatalmas lendülettel kezdi követni a fiút. Az idő csodálatos, csicseregnek a madarak, tűz a nap, virágillat száll és Molka nem tudja megállni, hogy ne mosolyogjon.
Akkor pedig még inkább arcára költözik a boldogság, és ott is marad, mikor a kis csokor virágot a fiú átadja neki.
- Ó! Köszönöm! - vigyorogja, majd zavartan a füle mögé simítja a haját. Sosem kapott még virágot, de most ez a pillanat is eljött. És hirtelen nem tud a helyzettel mit kezdeni. Ujjai között finoman szorongatja az illatozó növénykéket, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve a füle mögé tűzi őket, hogy immár a haját díszítsék.


Utoljára módosította:Tülk Imola, 2018. március 27. 19:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 514
Összes hsz: 1716
Írta: 2018. március 7. 22:27 | Link


Molka jókedve visszatért, a mosolya pedig lenyűgöző. Többet kéne neki, jót tesz a bőrének, viszont indulnunk kell.
- Jól tippeltem akkor – válaszolom a mugli ruhákra. – Olyan régen? – képedek el, de végül vállat vonok. A saru viszont kényelmes, és kapok egy bókot. Nos, ha ő is elpirult, hát én is. – Köszi, te is csini vagy ebben az izében – nyögöm ki nagy nehezen, majd megszerzem neki a virágot, miközben ő a hazajutásról beszél.
- Szívesen – mosolygok és tetszik a megoldás, hogy a hajába tűzi. – Wow, ez nagyon jó ötlet volt, csinosít – kacsintok rá, nem tudom miért, majd gyorsan elfordulok és elindulok a csapáson. Az erdő megsűrűsödik körülöttünk, hamarosan visszatérnek a hangok is. A csapás pár perc múlva kivezet az erdőből, egy falucska szélén bukkanunk ki a fák közül. Ez megállít, majd vissza is lépek, ha Molka kimenne, visszahúzom. A bátorság egy dolog, de mindenféle veszély is lehet itt.
- Odanézz, egy falu. Vajon tudnak magyarul? – nézek a társamra, akinek a hajába még mindig nagyon jól állnak a virágok. Ábrándozásomból lódobogás hangja húz vissza a „valóságba”, egy csapat hosszú fémbotokkal felfegyverzett férfi érkezik, nagyjából egy tucat lehet. Az elsőnek egy picit díszesebb a ruhája és a jobb kezében egy fekete lepellel letakart dolog van. A lovasok lassítanak, a faluból pedig emberek érkeznek, de még elég messze vannak.
- Mi legyen? – nézek a lányra, egyelőre tanácstalan vagyok a hogyan továbbal kapcsolatban.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 09:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. március 7. 22:38 | Link


- Ez eléggé korhű ruhának tűnik. Szóval szerintem igen. Mintha a múltban lennénk... - feleli nemes egyszerűséggel, bár kissé tétován. Hiszen soha nem volt még olyan ismerőse, aki nem tudott semmit a muglikról, azokról az emberekről, akik között a lány is felnőtt. Neki annyira egyértelmű mindez, de hát természetesen csak azért, mert ebben nevelkedett, és az ő életében soha nem volt jelen a mágia, így a mágikus divat sem.
A fiúval együtt pirul el, és bár kettejük flörtje teljesen nyilvánvaló, a lány mégsem érzi ezt igazán annak. Talán azért, mert valójában nem tudja, hogy mit is csinál, hogy ezt így nevezik. Mert valószínűleg ha tudná, akkor már réges - régen kellemetlenül érezné magát, amiatt amit tesz. Bár ez sem róható fel neki, hiszen fiatalság bolondság, mikor éljen az ember lánya meg ilyen dolgokat, ha nem fiatalon és zsengén?!
- Hát nem tudom. Mindenesetre én beszélek kicsit angolul, vagyis annyira, hogy ha muszáj megértetem magam. Te beszélsz más nyelven? - kérdezi a fiút, majd tekintetét Bencére emeli és mosolyogva néz az arcába.
- Szeretnék egyszer jól beszélni más nyelveken. Gondolom a varázsvilágban sem hátrány, ha több nyelven társalogsz, nem? - kérdezi őszinte kiváncsisággal majd a választ várva valami történik.
Lovasok érkeznek, és Bence visszafogja. Ő is elgondolkodik azon mi is legyen, úgyhogy mikor döntésre jut, akkor a fiú fülébe suttog.
- Szerintem meg kellene kérdezni hol vagyunk, vagy hogy mikor vagyunk. Vagy hogy hogy jutunk haza. Csak nem esznek "gyerekeket"! Nem? - néz a fiúra érdeklődve, majd ha az esetleg rábólint a szavaira, akkor elindul lágy, andalgó léptekkel a lovasok felé, hogy megérdeklődje merre is vannak.
Utoljára módosította:Tülk Imola, 2018. március 27. 19:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 514
Összes hsz: 1716
Írta: 2018. március 11. 10:32 | Link


~Szóval a múltban vagyunk! Ezért nem ismertem rá a ruhákra.~ Ennyivel el is intézem, egy lány egyébként is többet tudhat a divatról úgy általában, mint én, vagy a fiúk. Nekünk nem kell a tükör előtt órákig álldogálni és szépítkezni, csak valami vagány darabot felvenni és meg is vagyunk. Amik rajtunk vannak viszont, nem nevezném vagánynak, viszont praktikusak, szellősek és jól állnak rajtunk. Na, nem a legújabb varázsló és boszorkány divat szerint, de nekem tetszenek. Az erdő szélén pedig egy lovas csapat közelít a távolból, viszont én nem tudok régiesen.
- Én csak kicsit tudok angolul, még tanulom – vallottam be, nem mindenki nyelvzseni, de úgy látszik Molka ebben is jobb nálam. – Nem tudom, hogy te kaptál-e egy gyűrűt, az mindenféle nyelvet lefordít neked, az iskolai alapcuccban volt egy, hogy megértsük a külföldi diákokat, meg ők is minket – persze, lehet, hogy ez elkerülte a figyelmét neki, hiszen minden olyan új neki. Az a bajom, hogy én ebben nőttem fel és ez olyan felfoghatatlan nekem, de azért próbálok majd neki segíteni.
- Hú, hát nem tudom, te nem ismered azt a zászlót, amit az egyikük visz? – kérdezek rá, mert nekem nem ismerős egyáltalán. – És vajon mit visz a vezér becsomagolva? – nézek újra rá, mert nagyon érdekelne a dolog. – Jó, akkor megpróbálod te? De megyek veled, csak te tudsz velük biztos úgy beszélni – nézek rá biztatóan, és ha elindul vele tartok.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 09:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. március 19. 17:52 | Link


Sosem volt rá jellemző a túlzott szépítkezés. Ő az a lány volt világ életében aki egy könyvet, egy társasjátékot, vagy épp a testvéreit többre értékelte, mint azt, hogy órákat töltsön a fürdőben a haját vasalva, vagy sminkelve. Meg amúgy is hatalmas szemüveget viselt, ami valljuk be őszintén a fiúk és lányok számára nem tette közkedveltté. Hiába is állt rajta jól, sokan csúfolták pápaszemnek, még akkor is, ha ő egyébként meg volt barátkozva ezzel a kiegészítővel, és abszolút őt jelképezte. Hiszen ő is ilyen volt, mint a szemüvege. Kicsit egyszerű, de mégis csodás világot mutatott, mint egy szemüveg, amely megélesíti a látást.
- Hát jó, majd valamit akkor megpróbálok... - mondta nem éppen meggyőzően, hiszen tudott ő angolul, de a tudásába vetett hit az rögvest el is párolgott, ahogy szóba került, hogy neki kell majd lebeszélnie mindent. A gyűrűről pedig, amit a fiú említett, még csak hallani sem hallott, ami valljuk be, elég botor dolog volt, hiszen megkönnyítette volna a dolgát. Eddig csak fülelt az idegen szavakra, és próbálta megérteni mit mondanak mások, soha nem gondolta volna, hogy ilyen apró kütyü van, ami lehetővé teszi az egymással való beszélgetést.
- Még nem láttam ezt a zászlót... - mondja nem túl meggyőzően, hiszen a zászlót látva fogalma sincs arról, hogy esetleg látta e már korábban. A memóriáját ért csorba ugyanis a múltkori csokival lehet sérülést szenvedett, most azonban hiába is törte a fejét, az azon látható ábrák egyáltalán nem voltak ismerősek.
Nagy sóhajtással indul meg hát az ismeretlen lovasok felé, majd áll meg azok előtt, és egy zavart, ám kellemes mosollyal köszön, abszolút tört angolsággal.
- Jó napot Uram! Én és a barátom elvesztünk, esetleg meg tudná mondani hogy hol vagyunk? Vagy hogy merre vagyunk? - kérdezi kissé zavartan, majd maga előtt összefogja az ujjait és idegességében tördelni kezdi azokat.
Utoljára módosította:Tülk Imola, 2018. március 27. 19:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 514
Összes hsz: 1716
Írta: 2018. március 19. 18:16 | Link


- Hú, de bátor vagyok, büszke vagyok rád - bátorítottam, persze nem teljesen mondtam el az igazat. Bátornak bátor, de a fémkatonák nagyon félelmetesek voltak és nem tudhatjuk, hogy jó szándékúak-e. Mi lesz, ha történik velünk valami és itt ragadunk? Na, mindegy, megoldjuk, vagy ne legyen a nevem Bence! Márpedig ez a nevem! A zászlókérdés megoldatlan marad, ő sem tudja, én pedig honnan tudnám? Egy ismerős bigyó sincs benne, még a fekete holló sem emlékeztet semmire. Akkor továbbra sem vagyunk közelebb a megoldáshoz. Molka viszont nem vár tovább és eléjük megy, de a lovasok nem lassítanak. Ha Molka nem tér ki bizony el fogják gázolni szerintem. Nem gondolkodom, csak kifutok és félrehúzom a lányt a lovasok útjából, ha ő magától nem áll félre. Viszont az utolsó fémlovas visszafordul valamiért és odajön hozzánk. Nem ő a vezető, hanem az, aki a letakart kerek tárgyat tartja, ami egy hasonló gömb, mint, amivel idejöttünk. Ezt viszont csak Molka láthatja meg, én a férfit figyelem.
- Mit csinátok ebadta kölkei, hát nem kedves az életetek? Nézzetek a lábatok elé fiacskáim! Fontos dógunk van, de a vitéz úr azt mondta, hogy álljunk meg veletek beszélni, mert... nos, az nem a ti dógotok. Mit csinátok itten? - kérdezi a férfi magyarul ugyan, de nagyon fura akcentussal, alig lehet kivenni a beszédéből, hogy mit akar.
- Mi csak tudni szeretnénk hogy hol vagyunk uram, mert eltévedtünk - felelem gyorsan, remélem megérti, amit mondok. Felkapja a fejét és megvakarja az állát. - Messzirő gyühetté, fura a nyelved fijacskám - mondja, de ezek szerint megértette amit mondtam neki. - Mürköny mellett vagyunk, egy fertályóra gyalog, láthatjátok innest. Honnan gyüttetek? - beharapom az ajkam és a lányra nézek. Ezt most nem is fogtam teljesen. Mi a fene az a Mürköny?
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 09:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. március 21. 17:50 | Link


Eszébe sem jut, hogy esetleg túlzottan meggondolatlan rohanásából baj lehet. Pedig még annyira nem is volt hebrencs, egyszerűen csak a lovasok felé sétál, ami és bízik abban, hogy nem gázolják halálra. Az más kérdés, hogy be kell ismernie egészen hamar, hogy hinnie inkább a templomban kellene, mert bizony a beöltözött úriemberek nem fognak lelassítani még az ő két szép szeméért sem.
Bence erős keze rántja vissza az útról, és vadul dobogó szíve majd kiesik a helyéről. Arca vörösre vált, hiszen a mai nap során ez már a sokadik alkalom hogy a fiú megmenti az életét, és nem szeretne adós maradni, szóval el is kezd gondolkodni annak lehetőségén, hogyan is köszönje mindezt meg neki.
- Bo.. bocsánat! - hebegi zavarodottan, majd mikor a lovas visszajön inkább a fiúra bízza az irányítást. Eddig ugyanis hiába igyekezett kellően határozottan fellépni, teljes kudarcot vallott. Amint Bence beszélni kezd, heves fejmozgatással tudatja a mellette terebélyesedő lovassal, hogy minden úgy van, ahogy a fiú állítja. Fura neki a nyelvezet, és úgy minden, és bár tudja, hogy fontosabb lenne a kijutás, mégis azon kezd el gondolkodni, hogy vajon hol is lehetnek. Nem hiába olvas annyit, és nem hiába szereti a sci-fit is, azonnal elméleteket kezd el gyártani más dimenziókról, és más világokról, de még az is eszébe jut, hogy bizony egy könyv történetébe csöppentek.
- Műkönny? - kérdez vissza halkan, és magában motyogva folytatja is a megkezdett mondatot.
- Nem hiszem hogy ismernék a kontaktlencse fogalmát... de akkor ... - hümmög csendesen, majd óriási kék szemeit a vértbe öltözött férfira emeli.
- A folyóban játszottunk, és beleestem, és ez a bátor fiú megmentett. Csak hát az áramlás elhozott minket idáig. Elnézést mit is mondott, milyen falu van itt? Nem hallottam még róla. Esetleg Önök is oda igyekeznek? - néz a férfira, majd önkéntelenül is Bence kezéért nyúl, és megszorítja azt. Kissé ideges, és bár ez a viselkedés nem épp az ő asztala, mégis abszolút megnyugtatja ez a baráti érintés, a másik jelenléte. Hiszen a fiú számára már inkább egy őrangyal, és ez apró meleg szikrákkal tölti meg a szívét.
Utoljára módosította:Tülk Imola, 2018. március 27. 19:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 514
Összes hsz: 1716
Írta: 2018. március 27. 15:24 | Link


Ha nem is számítottam rá, de az óvatosságom nem volt alaptalan. Tényleg elgázolták volna a lovasok Molkát, akkor meg mit mondtam volna az iskolában? De ami a nagyobb baj lett volna, hogy akár komolyabban is megsérülhetett volna, a nagy mák az, hogy mégsem így lett, mert félrerántottam őt.
- Semmi gond, a lényeg, hogy mindenki megúszta – egyelőre, gondolom tovább, hiszen visszatér a lovas és beszédbe elegyedek vele. Az ő tájszólása nem az én fülemnek való, majdnem, hogy bántó, de azért nagyrészt megértem, amit mondd.
- Mürköny – bököm ki Imola kérdésére a választ. Biztosan jól értettem a település nevét, de az is biztos, hogy még sosem hallottam róla. Ezzel most nem jutottunk előrébb. Molka előadása viszont ragyogó, lényegében nem hazudik, de a teljes igazságot – amit aligha hinnének el a konzervkatonák – nem mondja el. Én mondom: zseniális! Molka elkapja a kezem, hagyom, hogy a lány szorítgassa, rám is fér egy kis önbizalom.
- Mürköny – felei felvonva a szemöldökét a férfi. – Há jertek velünk, ha nem lesztek útba, nem lesz baj. Amúgy meg Mátyás királyunknak viszünk egy fontos szájjítmányt – ezzel el is fordul, majd visszasiet a többiekhez. Onnan nem halljuk, de mondd valamit a többinek, majd megállnak. Int nekünk a velünk beszélő, én pedig magammal húzom Molkát, ha esetleg magától nem akarna jönni. Miután odaérünk, lassan léptetik a lovukat, hogy tudjuk tartani a tempót.
- Hát, erre kíváncsi leszek – jegyzem meg halkan, és nézem a lovakat. Igazán szép állatok és nem is nagyon volt módom még ilyen közelről megnéznem őket.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 09:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. március 27. 19:30 | Link


- Ahh... - sóhajt fel hangosan, mert úgy érzi ez a nap nem az ő napja. Már sokadjára menti meg Bence az életét, vagy legalább is egy jó adag sérüléstől, és emiatt nem is tud mást tenni, csak nagyon szépen pislogni a fiúra, aprócska pirral az arcán. Na meg persze a kezét szorongatja, mintha ő lenne a világ utolsó embere és hozzátartozója, a hős lovag jelen esetben, aki bármire kész egy bajbajutott hölgy kedvéért.
- Mürköny. - ismétli hangosan, és már meg is bánta, hogy ennyire butaságokat beszélt. Mindig is büszke volt magára, hogy milyen jó hallgatóság, és milyen figyelmes, most azonban mégsem volt képes arra, hogy a tájszólást megértse.
- Köszönjük szépen, ígérjük, meg sem szólalunk. - fogadkozik a leány, majd Bence hívó mozdulatára némán követi a fiút. Szökken párat előre, hogy tudja tartani a tempót, majd sietős iramban megindul, hiszen úgy érzi, nem lesz hosszútávon túl szimpatikus, ha miattuk kell vánszorognia a lovasoknak.
Léptei egy termetes ló mellett viszik el, és akaratlanul is kinyújtja a kezét, hogy rásimítson a pompás állat oldalára.
Mindig is szerette a lovakat, és egy ideig még lovagolni is járt, csak a sok költözés nem tette lehetővé, hogy hosszú távon tudja folytatni ezt a remek hobbit. Mikor még kislány volt mindig arról álmodott, hogy egyszer majd egy tanyán fog élni, lovakkal körülvéve és egyéb más állatokkal, hiszen számára ez jelentené a boldogságot.
Persze azóta már eltelt jó pár év, és még mindig hatalmas állatbarát maradt, azonban a vágyai változtak. Már csak egy saját házat szeretne, valahol vidéken, esetleg egy lovardát, de most épp barátokat, na meg a mellette sétáló, a kezét fogó fiú barátságát.
Kedves mosolyt küld hát Bence felé a gondolatai miatt, majd ha az még mindig a kezét fogja, akkor jólesően megszorítja azt, mintegy bátorításként és hálaként.
- Osztan testvírek vagytok, vagy csak úgy megszöktetek otthonról mer' nem adnak össze titeket? - szólítja meg őket az egyik mellettük ügető katona.
- Egy fiatal jány és fiú ritkán kószál kettesben, ha nem testvírek...
Utoljára módosította:Tülk Imola, 2018. március 27. 19:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 514
Összes hsz: 1716
Írta: 2018. március 27. 20:36 | Link


Miután megbeszéltük, hogy szinte itt sem vagyunk, csak menjünk el valami civilizáltabb helyre, nekem szöget ütött a fejem Mátyás király. Nem tudom, hogy ki ő, de biztos valami uralkodó lehetett, és a mugli szakértőm pedig éppen itt sétált mellettem.
- Ki az a Mátyás király? – kérdezem suttogva Molkát, aki a lovat próbálja simogatni. Az állat tűri a dolgot, remélem, ez örömet okoz az újdonsült barátomnak. Viszont nem sok ideje marad válaszolni, mert visszatér a lovas, és rákérdez a rokoni kapcsolatunkra. Majdnem elnevetem magam, de nem is tudom, hogy mit válaszoljak. ~ Ilyen korán összeadták régen a gyerekeket? Mondjuk sosem voltam jó töriből, a sárkányok akik inkább érdekeltek. ~ Ez van, azért felnézek a férfire, hogy válaszoljak neki.
- Nem, csak barátok vagyunk, tudja jó uram – már venném a levegőt az új mondathoz, amikor a vezér kezéből kiesik a gömb. Pontosan ugyanolyan, mint ami idehozott minket, csak éppen kisebb. Nem áll meg, éppen a lábunk elé gurul, miközben a lovasok leugrálnak a földre, hogy visszaszerezzék. Elkerekedet szemekkel nézem a földgömböt, és ránézek Molkára.
- Fogjuk meg – nézek rá, és elindulok felé. Csakhogy a lovasok nem akarják, hogy megszerezzük a kincsüket és a fémbotjukat kihúzzák az oldalukról. – Hozzá ne érj öcskös! Víget ér a sz*ros életed rögvest! – ez engem nem tántorít el – úgyis csak egy álom szerintem - és a kezem rányomom a gömbre. Azt, amelyikkel fogom Molka kezét…

Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 09:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. március 28. 18:01 | Link


- Basszus! - suttogja a fejére csapva, mikor elhangzik Mátyás király neve. Hogy lehet hogy nem ismerte fel a zászlót és úgy semmit ezzel kapcsolatban? Hiszen millió mesét látott még otthon ami mind róla szólt, most pedig hogy már tudja, hogy kihez is igyekeznek teljesen elkapja a lelkesedés. Mindig is megnézte volna magának az uralkodót, meghallgatta volna, hogy tényleg annyira igazságos - e, hiszen ez volt a legjellemzőbb dolog az uralkodóra.
- Mátyás király egy nagyon híres uralkodó volt, akit imádott a nép, és aki mindig igazságos döntéseket hozott. A magyar gyerekek rengeteg mesét hallhatnak Mátyásról, és arról, hogyan is uralkodott, és én voltam olyan idióta, hogy ezt el is felejtettem. - dorgolja magát, majd ahogy a fiú válaszol arcára azonnal ki is ül a már jól ismert pír. Mert hát ő meg Bence? Azért furcsa lenne! Bár igazán helyes fiú a világos hajával és csillogó, kék lélektükreivel. Kicsit más mint Adrian, vagyis nagyon más mint Ő, de helyes. És ezzel a megállapítással a témát igyekszik is kirázni a fejéből. Hálistennek akad is valami, ami miatt ezt könnyen megtudja cselekedni, hiszen a lába elé gurul egy pont ugyanolyan gömb, mint amit a könyvtárban megfogtak.
- Bence...! - suttogja, majd ahogy a fiú hozzáérinti a kezüket, már érzi is a lábuk alatt azt a bizonyos húzó érzést.
Nem tudja keze hogyan engedte el a fiú kezét, csak azt tudja, hogy annak mellkasán fekve inhalál a könyvtár hideg kövén. Igaz a hűvös talajt nem érzi, hála a fiú meleg testének, mégis elég nehezen megy számára a felocsúdás.
Haja a másik arcába lóg, ruhája a régi,és minden körülötte. Ahogy realizálja hol is van, azonnal mocorogni kezd, és pont olyan sebesen pattan fel a fiúról, mintha megégette volna magát.
- Bocsi! - szabadkozik, majd kezét nyújtja a másiknak, hogy felsegítse.
Utoljára módosította:Tülk Imola, 2018. március 28. 18:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 514
Összes hsz: 1716
Írta: 2018. április 2. 10:32 | Link


Molka a fejéhez csap, mintha csak egy villám hasítna belé. – Mi a baj? – szökik ki a számon, remélem nem valami rossz helyre kerültünk. Már csak az kéne, hogy valami véres, háború időszakba csöppenjünk… habár nem úgy tűnik a helyzet. A tájszólással beszélő lovasok pedig eddig normálisnak tűnnek. Aztán megnyugszom, ahogy megtudom Mátyás király ki is volt, mármint a rövid összefoglalóját.
- Igazságos? Érdekes – figyelem Molkát, ahogy beleéli magát a történetbe, szinte látom, ahogy forognak a tekervényei a fejében. Hiába a pironkodás részemről, a gömb megjelenése, azonnal elvonja a figyelmemet, és tettekre sarkall. Imola is benne van, és jól esik, hogy fogja a kezemet, könnyebb rávetni magunkat a gömbre. Szerencsénk van, ezek szerint a gömb varázsa nem csak az, hogy elvisz valahová, hanem vissza is visz, már ha a körülmények ezt engedik. Hirtelen nagyot fordul a világ, mi pedig visszatérünk a könyvtárba. Legalábbis remélem, hogy a kemény padló érzése – mivel a hátamra érkeztem – nem valami újabb helyszín, hanem a kiindulópont. De ezt egyelőre még nem tudom, hiszen Molka haja a szemembe lóg, a teste pedig rám nehezedik. Áldom Merlit, hogy nem lát most bennünket senki, így is újra elpirulok. Úgy látszik, nemhiába lettem Eridonos. Molka kapcsol és szinte elhoppanál rólam, még megtoldja ezt egy bocsánatkéréssel. Mielőtt válaszolnék, szétnézek és megnyugszom, hogy „otthon” vagyunk. Elfogadom a kezet és feltápászkodom.
- Semmi gond és köszi. Szerintem egy darabig nem fogok erre járni, bár nagyon izgi volt – mosolyodom el szélesen. – De most vissza kell mennünk. Köszi, hogy itt voltál, hamarosan találkozunk, ha más nem valamelyik órán – hirtelen ötlettől vezérelve nyomok egy puszit az arcára, aztán szélsebesen távozok.
- Szia Molka! – vigyorgok előre és egy intésre még visszafordulok, aztán pedig folytatom az utam vigyorogva az Eridon bejárata felé. Micsoda nap volt ez!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. április 23. 20:38 | Link

Angyal Penny Market

Pontosan délután ötöt mutatott az óra, amikor betoppantam a Titkos könyvtárba. Neki is vetettem magamat annak, hogy valami olvasni valót találjak. Pár perc keresgélés után ráleltem egy könyvre, amit már egyszer elolvastam, de most újra megjött a kedvem hozzá. Már ültem volna le egy, a fénygömbhöz közeli helyre, mikor egy ismerős arcot láttam meg a gömb fényében. Lehetséges lenne, hogy az ember, a kék hajkoronával Angel Penny lenne? Mikor jobban láttam már az orcáját, biztos voltam benne, hogy egy régi barátom, és levelezőtársam áll ott. A könyvvel a kezemben elkezdtem felé futni, miközben elkiáltottam magamat:
   -Penny!
Azt terveztem, egy hatalmas ölelés kíséretében magyarázom meg a hirtelen költözésemet Ojmjakonból Sümegre, viszont nem így sült el. Amikor megöleltem, a lendülettől mindketten hozzáértünk a gömbhöz, a kezemben tartott könyvvel együtt, ami nem volt más, mint a Percy Jackson és a villámtolvaj. Remek, akkor irány a Félvér tábor!
Mikor már biztos talajt éreztem a lábam alatt, akkor rájöttem hogy én lettem Annabeth. Nagyon jó meg minden, most már csak arra kéne rájönnöm, hogy Penny kinek a bőrébe bújt. Nem is kellett körbekérdeznem mindenkit, egyből szembe jött velem a válasz, legalább is reméltem. Egy tanácstalan arccal álldogáló lánnyal találtam szembe magamat.
   -Penny, te vagy az? - kérdeztem, mikor a lány olyan értetlenül nézett rám, mintha azt kérdeztem volna meg, hogy milyen színű haja van. Kicsit idegesen elmagyarázta, hogy már régóta ismer engem, és ő nem ismer semmilyen Pennyt, így hát tovább kerestem, eredménytelenül.
Utoljára módosította:Slivovics Lily, 2018. április 23. 20:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 16 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint