A Roham - Pegazuskisasszonnyal

|Teljes harci díszben|

Lanettát elrabolták. Egyik pillanatban még a klubhelyiségben szédelgett, azon agyalva, hogy ideje lenne elindulnia a hálókörletek felé, a másik pillanatban pedig már vonszolták is maguk mögött a megszeppent lánykát. Legalábbis az első pár másodpercben meg volt szeppenve, míg nem ismerte útvonaluk minden részletét, onnantól kezdve nem kellett igazán nógatni őt sem. Pedig nem volt benne teljesen biztos, hogy ráért. Erik épp nála töltötte az estét, valószínűleg már Lala szobájában volt az aprósággal karöltve, és lehet már éppen azon ügyködött, hogy álomba ringassa a gépbabát, a lány mégis avval nyugtatta magát, hogy úgysem fog sokáig tartani az incidens, inkább csak olyan jöttem, láttam, győztem formára fogják venni az egészet.
- Soha nem jártam még erre, biztos vagy benne, hogy jó helyen járunk? - kérdezett rá, mikor társa lassított egy keveset és az ezüst hajú végre meg tudta igazítani szoknyája szegélyét, mely csúnyán kifordult a ráncigálások közepette.
Maga is a falakat figyelte, de a folyosó két végét sem akarta figyelmen kívül hagyni. Takarodó után volt, nem sokkal, de éppen elegendővel egy csinos büntetéshez, és még búvóhelyük sem volt, vagy valami használható B terv a tarsolyukba.
Már épp szóvá akarta tenni a dolgot, ajkai szétnyíltak, nyelve elhelyezkedett az első hang megalkotására, mikor társa megszólalásával belefojtotta a szót. Úgy tűnt figyelmeztetés nélkül is tudta a másik a dolgát, így végül valóban csak bólintott Lala egy gyorsat, és folytatta a nézelődést, hátha a rengeteg festmény között kiszúrja pont azt az egyet, amihez igazából nincsen még jelszavuk sem.
- Igen, várj meg! - suttogta vissza felkapva fejét, meg se hallotta, hogy SeSe már jó pár lépéssel arrébb járt. Hamar megindította lábait, hogy pont olyan tempóban lépkedjenek mint amilyenben csak alig egy lábnyomnyit maradtak le barátnője cipőitől.
- Amúgy a bejutást, hogy tervezted?- tudakolta ismét a lehető leghalkabb csipogását elővéve.