Ez az a hely, ahol nem sétálhatsz el anélkül, hogy ne csalnának mosolyt az arcodra a festmények. Ők mindig mulatoznak, ezért nem egy vászonnak van borszaga, mely a folyosón is jelentkezik, különösen olyankor, amikor nem lehetnek tárva az ablakok. A freskók lakói vidám cimborák, akik szeretnek énekelni, táncolni és mulatozni. Minden járókelőnek ajánlják ezt a helyet, ha haláluk után portréként kívánnak majd tovább élni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=576068#post576068][b]Aaron E. Blake - 2016.03.22. 14:30[/b][/url]

Cseppet sincs jó hangulatban, erre még neki is szalad valami vaksi kislány. Tényleg kicsi, kb, mint egy törpe. Aaron morog valamit az orra alatt, de nem igazán szánja káromkodásait a többiek fülének. Ő a maga részéről menne is tovább, és út közben magában szidná tovább a három alacsony alak összes felmenőjét.
De az egyiknek persze be kell szólnia. A prefektus szemöldöke a homlokára szalad, mert egyszerűen el sem hiszi, hogy egy ekkora kis srác provokálja éppen őt. Azt hitte, már éppen eléggé hírhedt arról, hogy nem kedves, sőt, hogy kifejezetten goromba. De ezek szerint még mindig vannak, akik nem hallottak róla.
Gonosz fény villan a szemében, pocsék napját élcelődéssel akarja feldobni. Tekintete végigsvenkel a kislányon, aki előle elbújt a fiú mögé, aztán egyenesen a srác szemébe néz.
- Hallgathatnál a kislányra - int fejével a kicsit továbbsétáló gyerekre. - Sietnetek kellene, mindjárt vacsoraidő, biztosan várnak a konyhán - utal finoman arra, hogy az előtte állók házimanók lehetnek.
De persze itt nem áll meg, elvégre nekimentek, bocsánatot se nagyon kértek, és még nekik áll feljebb. Nem, nem, Aaronnel ezt nem teheti meg senki. Ő szokta ezt megtenni másokkal.
- Oh, várj, most látom, nem is manók vagytok, viszont akkor... - Ijedtséget színlelve végigtapogatja talárja zsebeit, aztán megnyugodva bólint egyet. - Szerencsére megvan még a tárcám.
Ennél nagyobb sértés nem jut eszébe. A koboldokat a varázslók többsége enyves kezűnek tartja. Az arany és a koboldok hírhedten szeretik egymást. Aaron a következményekkel nem gondolva leveszi tekintetét a srácról, és lassan indulna is tovább. A mai szórakozásadagja is megvolt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=581188#post581188][b]Aaron E. Blake - 2016.03.31. 13:20[/b][/url]

A sértést nem veszi magára. Szülőhazájában ritkán hallott ilyesmit, bár azért előfordult, hogy kénytelen volt mások sértegetéseit hallgatni. De már ott is megtanulta, hogy csak az számít igazán sértésnek, amit a megsértett annak vesz. Rengeteg elegáns módja van annak, hogy egy ilyen beszólást az ember visszadobja, és a másik feje égjen miatta. De ennek alkalmazására most esélye sincs. Ahogy a védekezésre se.
Mivel az ütés eléggé fáj neki, és már csak a "sportszerűség" kedvéért is, szívesen viszonozná az öklöst - még akkor is, ha jelenleg csupán arra képes, hogy összegörnyedve szorítsa a hasát -, de sajnálatára épp ekkor tűnik fel a szerinte legkevésbé tanárnős tanárnő. Mikor mellé ér, és már-már vigasztalón a vállára teszi a kezét, Aaron inkább kiegyenesedik, még, ha sziszegve is a fájdalomtól.  
A tanárnő elküldi őt a gyengélkedőre, Aaron pedig kap az alkalmon, hogy leléphessen a szituációból, mielőtt ő is megütné a bokáját. Azért a nő feje fölött még egy lenéző vigyort megenged magának, aztán már tényleg elhúzza a csíkot. Reméli, hogy az iskola gyógyítója tényleg érti a dolgát, és nem fogja akadályozni a munkáját ez a gyomros, illetve nem lesz maradandó nyoma. Maximum a büszkeségén ejtett foltot. Azért magában még megjegyzi, hogy szépen elveszítette a fejét az imént a koboldsrác. Igen, Aaron büszke arra, hogy mit ki tud hozni egyes emberekből. Szerintem ő azt hiszi, hogy ez egy sport, és ő éppen a világbajnoki címre hajt. A srác a hasfalát dörzsölgetve felkuncog magában, ahogy felidézi a koboldfiú arcát, aztán már vidámabban folytatja útját a gyengélkedő felé.